Bartók Tavasz Műsorfüzet - Liszt-Bartók-est (2021. május 24.)

Liszt–Bartók-est An Evening of Liszt and Bartók

MÁJUS 24. | 19.30

Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Müpa Budapest – Béla Bartók National Concert Hall

Liszt: A bölcsőtől a sírig • From the Cradle to the Grave, S. 107 1.

A bölcső • The Cradle 2. Küzdelem a létért • The Struggle for Existence 3. A sír: a túlvilági élet bölcsője • The Tomb: The Cradle of The Future Life Liszt: Haláltánc • Totentanz (Danse Macabre), S. 126 Bartók: A fából faragott királyfi • The Wooden Prince, Sz. 60, BB 74

Királykisasszony • Princess: Mayu BEPPU, Miyu TAKAMORI m. v., Antoneta TURK Királyfi • Prince: TOPOLÁNSZKY Vince, KASZAB Bence A fából faragott királyfi • Wooden puppet: Yuho YOSHIOKA, PAVLESZEK László Tündér • Fairy: NAGY Gvendolin Tündérek / Fák / Vizek • Fairies / Forest / Stream: a Magyar Táncművészeti Egyetem táncművész szakos hallgatói • students of the Hungarian Dance University Közreműködik • Featuring: PELLET Sebestyén – zongora • piano, Szent István Filharmonikusok • Szent István Philharmonic Vezényel • Conductor: KOVÁCS János Dramaturg • Dramaturgy: RAUSCHER Bálint Díszlet • Set: Cvijeta SCHWINN Jelmez • Costumes: Leo MUJIĆ, FÜLÖP Erzsébet Fény • Lighting: Leo MUJIĆ, VAJDA Máté Próbavezető balettmesterek • Ballet masters, company répétiteur: KAZINCZY Eszter, MACHER Szilárd Koreográfus, rendező • Choreographer, director: Leo MUJIĆ For the English version, see page 5

1

Liszt Ferenc: A bölcsőtől a sírig, S. 107 Az élete delén alkotó Liszt Ferenc – különösen a weimari időszakban írt 12 szimfonikus költeményben – hősök küzdelmét és megdicsőülését ragadta meg zenei eszközökkel. Bő két évtizeddel később, 1881-ben, utolsó szimfonikus költeményében a küzdelem pusztán intermezzo az élet két nagy eseménye között. Liszt, túl a küzdelmeken, rezignáltan tekint az emberi lét végére, a túlvilágot látja maga előtt teljes megnyugvással. A darabot Zichy Mihály hasonló című grafikája inspirálta.

Liszt Ferenc: Haláltánc – Parafrázis a Dies irae dallamára, S. 126 Liszt 1838-ban Marie d’Agoult-val Pisában járt, ahol megtekintették a város híres temetőjét, a Campo Santót. A sírkertet gótikus, befelé nyitott kerengő övezi, melynek külső falán egyetlen ablakot sem nyitottak. Az így kialakított hatalmas, egybefüggő falfelület valósággal kínálja magát, hogy nagy méretű freskókkal borítsák. A kerengő díszítése – melyet Giotto tanítványai kezdtek meg – több mint egy évszázadig tartott. Az egyik legkülönösebb és legizgalmasabb freskó A halál diadala (Trionfo della Morte), mely 1350 körül készülhetett. Liszt képzeletét már ekkor, 1838-ban megragadta ez a hallatlanul expresszív és borzongató freskó, s azonnal össze is kapcsolta a Dies irae gregorián dallammal. A kompozíciós alapötletet – a Dies irae dallamának variációs feldolgozása egy zongoraverseny keretében – egy másik híres haláltánc-ábrázolás is inspirálhatta: Hans Holbein (1497–1543) nevezetes metszetsorozata, mely sajátos műfajából adódóan variációk egy témára.

2

Bartók Béla: A fából faragott királyfi, Sz. 60, BB 74 „Első operámat annyira szeretem, hogy mikor Balázs Bélától a táncjáték szövegét megkaptam, rögtön arra gondoltam, hogy a balett látványosságával, színes, gazdag, változatos történéseivel lehetővé fogja tenni, hogy két művem egy estén kerüljön színre” – mondta Bartók.

A balett cselekményéhez igazodva a komponista három nagyobb zenei szakaszt alakított ki. „Az első rész a királykisasszony és a fabáb táncának befejezéséig terjed. A második, amely az elsőnél jóval nyugodtabb, tipikusan középtétel jellegű, és a fabáb újra való megjelenéséig tart. A harmadik rész tulajdonképpen megismétlése az elsőnek, de az első rész tagozódásának fordított sorrendjével, amit a szöveg természetszerűleg megkövetel” – vallja Bartók. Ez a szimmetrikus nagyforma (Bartók életművének egyik központi gondolata) felfedi azt az archetipikus cselekvényt, amelyet a század eleji mese férfi és nő

konfliktusának toposza mögé rejt. Hiszen a Királyfi a Tündér által irányított beavatási szertartás résztvevője. Az ifjú elhagyja megszokott környezetét, profán életét, és a szakralitás terében (az erdő-labirintusban) próbákat áll ki, ami érdemessé teszi az átlényegülésre. A beavatási szertartás központi eseménye, az emberi lét határain való túllépés a metamorfózisokban valósul meg: az átmenet két, animisztikus és apoteózisszerű aspektusát hordozza a fabáb, illetve a virágkoronába-virágpalástba öltöztetés. A Királyfi ezután elhagyja a misztérium terét, visszatér megszokott környezetébe, ahol beavatásának jutalmaként elnyeri párját. Persze fel kell figyelnünk arra, hogy a Királyfiéval párhuzamosan a Királykisasszony beavatása is lezajlik. Ebben a tekintetben – amint arra a mű egyik elemzője, Tallián Tibor hívja fel a figyelmünket – a bartóki–balázsi dramaturgia a Varázsfuvoláéra, Tamino és Pamina történetére emlékeztet.

Pellet Sebestyén A fiatal zongoraművész francia–magyar állampolgár, Versailles-ban született, de általános iskolai és zenei tanulmányait már Magyarországon kezdte. 2014-től a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumban Monostori Gábor növendéke volt, 2018-ban nyert felvételt a Zeneakadémiára, ahol Némethy Attila és Kemenes András irányításával végzi tanulmányait. Számos hazai és nemzetközi verseny díjazottja, az idei Los Angeles-i Nemzetközi Liszt Versenyen az Amerikai Liszt Társaság különdíja és a legjobb előadásért járó különdíj mellett két kategóriában is első díjat nyert.

Kovács János Kovács János Kossuth-, Liszt Ferenc- és Prima Primissima díjas karmester 1973-ban szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, ahol Kórodi András tanítványa volt. Később a zongora szakot is elvégezte, majd 1976-ban a Magyar Állami Operaházhoz szerződött karmesterként. 1979-től 1981-ig a Bayreuthi Ünnepi Játékok zenei as�szisztense volt. A budapesti Operaházban betöltött állása mellett rendszeresen fellépett a három nagy budapesti zenekar koncertkarmestereként, és gyakran szerepelt a Budapesti Fesztiválzenekar vendégkarmestereként is. Vendégművészként fellépett Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában, Svájcban, valamint a Magyar Állami Operaház társulatával Berlinben és Londonban is. Kovács János 2001-től a Budapesti Filharmóniai Társaság első vendégkarmestere.

3

Szent István Filharmonikusok Az együttes 50 évig amatőr ifjúsági zenekarként működött, majd 2006-ban Zugló Önkormányzata támogatásával hivatásos együttessé vált. A zenekar értékteremtő és ifjúságnevelő munkájának elismeréseként 2000-ben Magyar Örökség díjat kapott, 2011 és 2017 között pedig a Nemzeti Ifjúsági Zenekar címet viselte. A zenekar 2014 szeptemberében ünnepelte fennállásának 60 éves jubileumát. A Zuglói Filharmónia 2020 decemberétől Szent István Filharmonikusok néven működik tovább, fenntartója a Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft. Az együttes jelenlegi művészeti igazgatója Záborszky Kálmán, aki édesapja örökségét viszi tovább. A zenekar munkáját további két vezető karmester, Horváth Gábor és Ménesi Gergely is segíti.

Photo: Lakatos János

Leo Mujić Tanulmányait szülővárosában, Belgrádban kezdte, majd Svájcban, a lausanne-i Rudra-Béjart Balettiskolában tökéletesítette tudását.

Szólistaként olyan meghatározó koreográfusokkal dolgozott, mint Maurice Béjart, William Forsythe, Jiří Kylián vagy Ohad Naharin.

Koreográfiáit a Horvát Nemzeti Balett, a Párizsi Opera, az SBBS Zürich, a Szlovén Nemzeti Balett, a Lett Nemzeti Balett, a Ballett Augsburg, valamint a Staatsballett Berlin mutatta be. Visszatérő vendég Magyarországon: az MTE hallgatóinak vizsgakoncertjére 2021-ben immár harmadik alkalommal készített új darabot, de alkotott a Győri Balett, a Pécsi Balett és a PR-Evolution Dance Company számára is.

Ferenc Liszt: From the Cradle to the Grave, S. 107 In the works he wrote during the prime of his life – especially in the twelve symphonic poems of the Weimar period –, Liszt captured with his music the struggle and glorification of heroes. In his last symphonic poem, written over two decades later, in 1881, struggle is but an interlude between the two great events of life. With all his fights behind him, Liszt considers the end of human life with resignation, contemplating afterlife with complete calm. The piece was inspired by Mihály Zichy’s similarly titled drawing.

Ferenc Liszt: Totentanz (Danse Macabre) – Paraphrase on Dies irae, S. 126 In 1838 Liszt visited Pisa with Marie d’Agoult, and went to see the town’s famous cemetery, the Campo Santo. The burial ground is surrounded by a cloister, whose outer walls bear no windows. It was all but imperative to adorn the vast, continuous wall surface with large frescos. Begun by Giotto’s pupils, the work lasted for over a century.

One of the most curious and rousing of the frescos is the Trionfo della Morte (The Triumph of Death), painted at around 1350. Liszt’s imagination was gripped by this impressively expressive and eerie fresco when he first saw it, and he immediately associated it with the Gregorian melody of Dies irae. The compositional idea – the variation treatment of Dies irae, in a piano concerto – may also have been inspired by another famous representation of the danse macabre, the famous set of engravings by Hans Holbein (1497–1543), which are, thanks to the distinctive genre, themselves variations on a theme.

Béla Bartók: The Wooden Prince, Sz. 60, BB 74 “I liked my first opera so much, that when I received the libretto for the ballet from Béla Balázs I immediately thought the ballet with its spectacular, colourful, rich and varied scenes would make it possible to have the two works performed on the same night,” Bartók said. Following the plot of the ballet, Bartók fashioned three major sections in the music. “The first part ends with the dance of the princess and the wooden puppet. The second, far calmer than the first, has a character befitting a central movement, and ends with the re-appearance of the puppet. The third part practically repeats the first, but the segments are arranged in reverse order, which is of course required by the text,” said Bartók. This symmetrical large-scale form (a central idea in Bartók’s oeuvre) reveals the archetypal storyline that in the early-twen-

5

tieth-century tale is veiled by the topos of the conflict between man and woman. After all, the Prince takes part in an initiation ceremony that is presided over by the Fairy. The young man leaves the profane life he is used to, and is tested in the space of sacrality (the labyrinth of the forest), which makes him worthy of transformation. The central event of the initiation ceremony, transcending the limits of human existence, takes place in the metamorphoses: the wooden puppet and being arrayed in a crown and mantle of flowers represent two, animistic and apotheosis-like aspects of the transition. The Prince then leaves the space of mystery, returns to his normal state, and wins the heart of his love as a reward of his initiation. It should be noted that alongside the Prince, the Princess also undergoes initiation. In this regard, points out critic Tibor Tallián, Balázs and Bartók’s dramaturgy is reminiscent of The Magic Flute, the story of Tamino and Pamina.

Sebestyén Pellet The young pianist is a French-Hungarian citizen who was born in Versailles and started attending primary and music school in Hungary.

From 2014 he was a student of Gábor Monostori at the King St Stephen Musical Vocational School, and has since 2018 studied at the Liszt Academy, with Attila Némethy and András Kemenes. An award winner of numerous Hungarian and international competitions, at this year’s Los Angeles International Liszt Competition he took the first prize in two categories, as well as the American Liszt Society’s special prize, and the best performance award.

János Kovács János Kovács is a Kossuth Prize, Liszt Ferenc Prize, and Prima Primissima Award-winning conductor. A student of András Kórodi, he graduated from the Liszt Academy as a conductor in 1973, and went on to complete the piano programme as well. In 1976 he joined the Hungarian State Opera as a conductor. Between 1979–1981, he was musical assistant at the Bayreuth Festival. While in position at the Opera House, he regularly appeared in concert with the three large Budapest orchestras, and frequently led the Budapest Festival Orchestra as their guest conductor. He has been featured as a guest in Italy, Spain, Portugal and Switzerland, and conducted the Hungarian State Opera Orchestra in Berlin and London. Since 2001, János Kovács has been principal guest conductor of the Budapest Philharmonic.

6

Photo: Szabolcs Németh

SZENT ISTVÁN PHILHARMONIC

Szent István Philharmonic Functioning for 50 years as an amateur youth orchestra, the ensemble turned professional in 2006, with the support of Zugló Council. In 2000, in acknowledgement of their creative and educational efforts, the orchestra received the Hungarian Heritage Award, and was named National Youth Orchestra between 2011–2017. The ensemble celebrated its 60th anniversary in 2014. In December 2020, Zugló Philharmonia changed its name to Szent István Philharmonic, and it is managed

by Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft. The current artistic director of the orchestra is Kálmán Záborszky, who follows up on the legacy of his father. The work of the orchestra is also helped by two principal conductors, Gábor Horváth and Gergely Ménesi.

Leo Mujić He started his studies in his native Belgrade, and went on to hone his skills at the Rudra-Béjart School of ballet in Lausanne, Switzerland.

As a soloist, he has collaborated with such seminal choreographers as Maurice Béjart, William Forsythe, Jiří Kylián and Ohad Naharin.

He has presented choreographies at the Croatian National Ballet, the Paris Opera, the SBBS Zürich, the Slovenian National Ballet, the Latvian National Ballet, the Ballett Augsburg and the Staatsballett Berlin. He is a regular guest in Hungary: his 2021 choreography is the third he has created for students of the Hungarian Dance University, and he has collaborated with the Ballet Company of Győr, the Ballet Pécs and the PR-Evolution Dance Company.

7

A címlapon: Bartók: A fából faragott királyfi (próba) Címlapfotó: Lakatos János