Müpa Műsorfüzet - Pécsi Balett: Carmina Burana (2024. május 31 - június 1.) by Müpa Budapest

PÉCSI B ALETT: CARMINA BUR A NA 2024. MÁJUS 31., JÚNIUS 1. mupa.hu

31 May, 1 June 2024

Festival Theatre

BALLET PÉCS: CARMINA BURANA

Stranger: Péter Koncz

Mother: Katalin Ujvári

Hope: Dávid Matola

Girl: Karin Iwata

Dance: Edina Frank, Réka Annamária Horváth, Rebeka Pintér, Reetta Riikonen, Nina Rónaki, Csongor Balogh, Kristóf Domján, Zsolt Molnár, José Blasco Pastor, Márton Szabó, Bence Szendrői, Szilárd Tuboly, Máté Varga, dancers of Ballet Pécs, Nikolett Bene and Natália Nagy, students of Pécs High School, Vocational School and Technical school for the Arts

Music: Carl Orff

Dramaturg: Balázs Vincze, Teodóra Uhrik

Set design: Júlia Luca Erdős

Costumes: Katalin Fekete

Assistant choreographer: Zsolt Molnár

Projection: Virág Pázmány

Director-choreographer: Balázs Vincze

The première was a co-production of Pécsi Balett Nonprofit Kft. and Pécsi Nemzeti Színház Nonprofit Kft. and has been made possible with the support of the National Cultural Fund.

The performance is recommended for those aged 14 and over.

The English summary is on page 7.

2024. május 31., június 1.

Fesztivál Színház

PÉCSI BALETT: CARMINA BURANA

Idegen: Koncz Péter

Anya: Ujvári Katalin

Remény: Matola Dávid

Lány: Karin Iwata

Tánc: Frank Edina, Horváth Réka Annamária, Pintér Rebeka, Reetta Riikonen, Rónaki Nina, Balogh Csongor, Domján Kristóf, Molnár Zsolt, José Blasco Pastor, Szabó Márton, Szendrői Bence, Tuboly Szilárd és Varga Máté, a Pécsi Balett táncművészei, Bene Nikolett és Nagy Natália, a Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és

Technikum növendékei

Zene: Carl Orff

Dramaturg: Vincze Balázs, Uhrik Teodóra

Díszlet: Erdős Júlia Luca

Jelmez: Fekete Katalin

Koreográfusasszisztens: Molnár Zsolt

Vetítéstervező: Pázmány Virág

Rendező-koreográfus: Vincze Balázs

A bemutató a Pécsi Balett Nonprofit Kft. és a Pécsi Nemzeti Színház Nonprofit Kft. koprodukciójában, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.

Az előadást 14 éven felülieknek ajánljuk.

KOROKON ÁTÍVELŐ SZÉPSÉG

Ne vonjuk ki magunkat a puszta tény meghökkentő ereje alól, hogy amikor Carl Orff remekművét, a múlt század komolyzenéjének egyik, ha nem legismertebb darabját hallgatjuk, kis híján ezer év gondolatiságával szembesülünk. 1803-ban a bajorországi Benediktbeuern kolostorában bukkantak rá a már 11. századi szövegeket is tartalmazó latin, német és francia nyelvű versgyűjteményre, amely olyan jelentős hatást gyakorolt Orffra, hogy 1935–36-ban megkomponálta máig legnépszerűbb művét, az általa szcenikus kantátának nevezett Carmina Buranát. Árulkodó a műfaji megjelölés: a zeneszerző maga is színpadon előadandó műként gondolt a többek között a szerencse és a vagyon forgandóságáról, a virágzó kikelet, a bor és a szerelem dicsőségéről plasztikus és szókimondó képekben fogalmazó monumentális munkára.

Aligha véletlen tehát, hogy a táncszínpad korán felfedezte magának a sodró erejű művet: a jelentős hazai balettegyüttesek közül a győri és a szegedi társulat is létrehozta a maga emblematikus, jó ideig repertoáron lévő interpretációját. A sorból természetesen a Pécsi Balett sem maradhatott ki: az alapító Eck Imre 1978-as, a Pécsi Nyári Színházban lezajlott Carmina Burana-premierje óta az együttes rajongói 2019-ben már az ötödik, merőben újszerű feldolgozással találkozhattak. Vincze Balázs különleges értelmezése most újra a Müpában vendégeskedik. A rendező-koreográfust az önsorsrontó világért, az emberiségért, emberségünkért, erkölcsi megmaradásunkért érzett aggodalom motiválta, ugyanakkor az élet szentségét is ünnepli, megcsillantva egy jobb jövő reményét.

Vincze tovább tágította az egyébként sem szűkös időkeretet, amikor a nem is oly távoli jövőben játszódó cybertörténetként keltette életre a középkori vágánsdaloknak a mi életünktől csak látszólag több fényévnyi távolságra eső világát. Mintha egy számunkra is meglepően ismerős időkapu nyílna a színpad mélyén, s a kibertérből az egyszerű örömöknek élő embereket leigázó-meghódító, kegyetlen csoport érkezik, hogy saját kultuszukat dicsőítő behódolókká tegyék őket. De jól tudjuk: egy szép napon minden sötét elnyomásnak vége szakad. Mert az nem lehet, hogy a remény ne keljen új életre és ne öltöztesse ragyogó színekbe a hosszú ideje szürke és fekete, elgépiesedett hétköznapokat!

Vincze Balázs, mint más táncműveiben, ezúttal is bevallottan a társulat tagjaiból, mozgáskultúrájukból és színpadi tapasztalataikból indult ki és merített inspirációt. A bemutató óta eltelt időszak új jelentésrétegekkel gazdagította a művet, hiszen olyan időket élünk, amikor a posztapokaliptikus világban való túlélési lehetőségek számbavétele sokak számára hétköznapi valósággá változott. A Pécsi Balett több városban is nagy sikerrel játszott Carmina Buranája az uniformizált, kegyetlen világban sínylődők számára is érvényes, megvalósítható kiutat kínál.

„Ebben az előadásban a remény dominál, a végén mindenki a nap felé fordul, és megszületik a megoldás a rossz világ eltörlésére. Ebben az esetben is erős technikáról és fantasztikus díszletről beszélhetünk, a táncmű pedig összekapcsolódik a látvánnyal, ami dramaturgiai segítség egy olyan műfajban, amelyből hiányzik a verbalitás” – ezt már a pécsi társulat legendás tagja, Uhrik Teodóra mondja, aki Vincze Balázzsal közösen jegyzi a táncmű dramaturgiai munkáit. A Carmina Burana azért is vonzó „célpont” lassan száz éve koreográfusoknak és színházcsinálóknak egyaránt, mert látszólagos konkrétsága, korhoz kötöttsége ellenére valójában végtelen szabadságot biztosít értelmezőjének. Ha akarjuk, összefüggő történet olvasható ki a dalok és versek sorából, ám még akkor is sértetlen marad az epizodikus, etűdszerű szerkezet, amelynek köszönhetően némelyik epizódra ragyogóbb, másokra halványabb fénysugár esik. Ez persze a pillanatnyi kedvtől, lelkiállapottól, érzékenységtől is függ: a legfontosabb, hogy bátran hagyjuk hatni a zenét, a látványt, no meg a táncot.

Írta: Jászay Tamás

László

Fotó

Mihály

Vincze Balázs táncművész-koreográfus, Harangozó-, Imre Zoltánés Seregi-díjas érdemes művész 2001-ben kezdte alkotói tevékenységét operett- és musical-előadások koreográfiáival. 2006 óta számos nagyszerű balettelőadást hozott létre a Pécsi Balett számára. Kiválóan alkalmaz táncszínpadra ismert és közkedvelt irodalmi klasszikusokat, nagyszerű arányérzékkel teszi követhetővé a cselekményt a tánc nyelvén. Klasszikus alapokra épülő kortárs táncstílusa különleges és látványos, szakmailag magas színvonalú, egyben befogadható és közönségbarát. Prózai és zenés színházi előadásokhoz készített koreográfiáit országszerte nagy sikerrel játsszák. A Müpában ő készítette el – többek között – a Candide, a Krizantémok/Lidércek és A mosoly országa koreográfiáját.

A Pécsi Balett Magyarország első modern balettegyüttese, mely 1960-ban alakult a Pécsi Nemzeti Színházban. 2017-ben Vincze Balázs akkori balettigazgató erőfeszítéseinek köszönhetően létrejött a Pécsi Balett Nonprofit Kft., így a társulat azóta önállóan folytathatja kulturális misszióját. A Pécsi Balett előadásainak egyéni, karakteres táncnyelve igen széles spektrumból építkezik, a színpadon a táncszínház legjobb hagyományai valósulnak meg. A társulat minden produkcióját a táncművészek karakterábrázoló képessége és előadóművészi tehetsége teszi egyedivé és sajátossá.

Koncz Péter Fotó © Mihály László Fotó © Fabinyi Annamária

SUMMARY

Founded in 1960 at the Pécs National Theatre, the Ballet Pécs was Hungary’s first modern ballet company. In 2017, on the initiative of Balázs Vincze, who was then director of ballet, the Pécsi Balett Nonprofit Ltd. was established, which has allowed the company to continue with its cultural mission on its own. The individual, distinctive language of dance that marks the productions of the Ballet Pécs draws on a very broad range of sources, bringing to the stage the best traditions of dance theatre. Harangozó, Imre Zoltán and Seregi Award-winning Artist of Merit dancer and choreographer Balázs Vincze made the first choreographies for operetta and musical productions in 2001. Since 2006, he has created numerous ballet productions for the Ballet Pécs. He has a deft hand at adapting well-known and popular literary classics for the stage, showing a superb sense of proportion in rendering the plot through the language of dance. Special and spectacular, his contemporary dance style has classical foundations, and while technically advanced, it is accessible for broad audiences.

When we listen to Carmina Burana, Carl Orff’s masterpiece and one of the best known – if not the single best known – pieces of classical music of the last century, what we are in fact confronted with is the thinking of almost a thousand years. The collection of poems in Latin, German and French, texts that date from as early as the 11th century, had a great impact on Orff, and by designating the genre of the music he set it to in 1935/36 as a ‘scenic cantata’, he revealed his own powerful vision for how the monumental work – which expresses in flowing and eloquent images, among other things, the fickleness of luck and wealth and the glory of the blooming spring, wine and love – was to be performed, ideally on a stage. It is hardly a coincidence, then, that the dance stage discovered the sweeping work early on, and in 2019 Ballet Pécs staged their fifth completely new production of it since 1978.

Choreographer/director Balázs Vincze has further expanded the already not insubstantial timeframe by bringing to life the world of medieval ballads as a cyber story set in what is perhaps the not-so-distant future in a world that only appears to be several light-years away from our own lives. It is as if a surprisingly familiar-looking time portal had opened up before us beneath the stage and produced a cruel group of oppressors there to subjugate and conquer people who live only for simple pleasures. But as we all know: one fine day, any dark oppression must come to an end. Because it is impossible for hope to fail to return to life and adorn our everyday life, long so grey and black, in bright colors. Ballet Pécs’s Carmina Burana, which has enjoyed great success in several cities, offers a possible escape even for those languishing in a cruel and uniform world.