Müpa Műsorfüzet - Víkingur Ólafsson (2023. november 28.)

2023. NOVEMBER 28.

VÍKINGUR ÓLAFSSON

mupa.hu

28 November 2023 Béla Bartók National Concert Hall

2023. november 28.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

VÍKINGUR ÓLAFSSON

VÍKINGUR ÓLAFSSON

Johann Sebastian Bach: Goldberg Variations, BWV 988 Aria Variation 1 Variation 2 Variation 3 (Canon at the unison) Variation 4 Variation 5 Variation 6 (Canon at the second) Variation 7 (Gigue) Variation 8 Variation 9 (Canon at the third) Variation 10 (Fughetta) Variation 11 Variation 12 (Canon at the fourth, in contrary motion) Variation 13 Variation 14 Variation 15 (Canon at the fifth, in contrary motion) Variation 16 (Ouverture) Variation 17 Variation 18 (Canon at the sixth) Variation 19 Variation 20 Variation 21 (Canon at the seventh) Variation 22 Variation 23 Variation 24 (Canon at the octave) Variation 25 (Adagio) Variation 26 Variation 27 (Canon at the ninth) Variation 28 Variation 29 Variation 30 (Quodlibet) Aria da Capo

Johann Sebastian Bach: Goldberg-variációk, BWV 988 Aria 1. variáció 2. variáció 3. variáció (Prímkánon) 4. variáció 5. variáció 6. variáció (Szekundkánon) 7. variáció (Gigue) 8. variáció 9. variáció (Terckánon) 10. variáció (Fughetta) 11. variáció 12. variáció (Kvartkánon tükörfordításban) 13. variáció 14. variáció 15. variáció (Kvintkánon tükörfordításban) 16. variáció (Ouverture) 17. variáció 18. variáció (Szextkánon) 19. variáció 20. variáció 21. variáció (Szeptimkánon) 22. variáció 23. variáció 24. variáció (Oktávkánon) 25. variáció (Adagio) 26. variáció 27. variáció (Nónakánon) 28. variáció 29. variáció 30. variáció (Quodlibet) Aria da capo

The English summary is on page 9.

2

3

Ha Beethovennek elmondhatnánk, milyen megragadónak találjuk Holdfény-szonátája első tételét, Mozartnak pedig Jupiter-szimfóniáját dicsérhetnénk, valószínűleg fogalmuk sem lenne arról, melyik darabjukra gondolunk, és minden bizonnyal Johann Sebastian Bach (1685–1750) is értetlenül nézne a Goldberg-variációk cím hallatán.

A megkülönböztető elnevezéseket nem ők, hanem a kiadók, koncertrendezők adták figyelemfelkeltés céljából, vagy szájhagyomány útján terjedtek. Ha olykor félrevezetőek is, a fantázianevek kétségkívül megkönnyítik a kompozíciókról való beszélgetést. Nem lennénk könnyű helyzetben, ha a Goldberg-variációk esetében a szerző által választott címet kellene használnunk: „Billentyűsgyakorlat, mely áll egy ÁRIÁból és különböző változataiból, kétmanuálos csembalóra”. De mit keres a Goldberg név Bach e kései darabjának mai elnevezésében? Az ezzel kapcsolatos anekdota a zeneszerző első életrajzírója, Nikolaus Forkel munkájában látott először napvilágot 1802-ben – Bach halála után bő fél évszázaddal, első házasságából született fiaitól Johann Sebastian Bach kapott információk alapján. Eddigre azonban nemcsak a Goldberg-variációk keletkezése (1739–40) óta telt el hosszú idő, de Philipp Emanuel és Wilhelm Friedemann Bach is már több mint egy évtizede halott volt. Az igazság, mint sok más esetben is, valószínűleg rejtve maradt, és amit Forkel – egyébként korszakos jelentőségű – Bach-monográfiájában leírt, feltehetően nem fedi a valóságot: „A szász választófejedelem orosz követe, Kaiserling gróf gyakran szállt meg Lipcsében, ahová vitte magával házi muzsikusát, Goldberget is, hogy órákat vegyen Bachtól. A gróf sokat betegeskedett, emiatt álmatlanság gyötörte. Ilyenkor Goldberg ugyanabban a házban lakott, a gróf szobájához tartozó előszobában töltve az éjszakát, hogy játsszon urának szórakoztatására. Egyszer Bach jelenlétében a gróf megemlítette, hogy szeretne néhány lágy és valamelyest élénk karakterű billentyűsdarabot Goldberg számára, amelyekkel őt álmatlan éjszakáin kicsit felvidítaná. Bach variációkat írva gondolt e kérésnek eleget tenni. (…) A gróf ezek után az ő variációiként emlegette az elkészült sorozatot, sosem unta meg hallgatni, és álmatlan éjszakáin ezt mondogatta: »Kedves Goldberg, játszd el nekem egyik variációmat!« Bach talán sosem kapott annyi pénzt egy darabért, mint ekkor: a gróf egy száz Lajos-arannyal megtöltött aranyserleggel hálálta meg szolgálatait.”

4

Ha valóban az orosz követ számára készült volna a kompozíció – és főleg ha ilyen busásan megjutalmazta érte Bachot –, a zeneszerző mindenképpen feltüntette volna nevét a nyomtatott mű címlapján, és ma Kaiserling-variációkként ismernénk. A másik, kétségekre okot adó tény, hogy bár kimagasló tehetségű zenész lehetett, és valóban vett órákat Bachtól, Johann Gottlieb Goldberg a mű keletkezésekor mindössze tizenkét-tizenhárom éves volt, a tételek között azonban nem egy olyan található, amely jelentős érettséget, intellektuális jártasságot kíván meg az előadótól, a technikai nehézségekről nem is beszélve. (A Bach mintájára kantátákat komponáló, de a drezdai udvarban divatos gáláns stílus iránt is fogékony Goldbergnek nem adatott hosszú élet, huszonkilenc évesen halt meg tüdőbajban.)

Az, hogy a Goldberg-variációk 1741-ben Nürnbergben megjelent nyomtatásban, nem tekinthető szokványosnak: Bachnak életében mindössze tucatnyi művét adták ki, többnyire azokat, amelyeket mesterségbeli tudása kiemelkedően fontos képviselőinek tartott. A kiadott művek közül négyet billentyűsművészete átfogó bemutatásának szánt, és Clavier-Übung (szabadon fordítva: A billentyűsjáték iskolája) címmel látott el. A Clavier-Übung 1731 és 1741 között napvilágot látott négy részének mindegyike egész sorozatokat takar: az első a hat partitát, a második két különböző stílusú művet, az Olasz koncertet és a Francia nyitány által bevezetett szvitet, a harmadik pedig orgonaműveket. Az utolsóként megjelent, a Goldberg-variációkat tartalmazó kiadványt Bach nem látta el sorszámmal, a kötet jelölésére először az 1853-ban elindult Bach-kottaösszkiadás használta a négyes sorszámot.

A variációs műfaj sokféle formában jelenik meg Bach életművében: a korálpartiták, a fenséges Vom Himmel hoch da komm’ ich her-variációk mellett tulajdonképpen két utolsó nagy opusa, a Musikalisches Opfer és A fúga művészete is variációsorozat, de ide sorolható a szólóhegedűre írt d-moll partita zárótétele, a Chaconne, valamint a grandiózus orgonamű, a c-moll passacaglia és fúga is, amelynek alapja egy nyolcütemes basszustéma. Valójában a Goldberg-variációk is egy basszustémára épül, nem pedig arra a gyönyörű, már-már a barokk és a bécsi klasszika közti gáláns stílus kecsességét, eleganciáját, érzelmességét és szerkezeti letisztultságát előlegező dallamra, amely a variációkat keretező, valóban nyugtató hatású első és utolsó tételben felhangzik. Ez a nyitótétel az Ária címet viseli, egyértelmű utalásként arra, hogy hangszer által imitált énekről van szó, akárcsak a híres D-dúr zenekari szvit Air tételében, vagy Vivaldi Tél című versenyművének második tételében. Nem tudjuk, hogy az Aria önálló kompozícióként vagy tervezetten a Goldberg-variációk első tételének készült-e, mert megtalálható Bach második felesége, Anna Magdalena Bach 1725-től vezetett kottáskönyvecskéjében is, igaz, a feltételezések szerint csak 1740 körül került bele egy üresen maradt oldalpárra, a szintén szívhez szóló Bist du bei mir kezdetű dal után.

Bach basszustémája kétszer tizenhat ütemből áll – mindkét rész végén ismétlőjellel –, mindegyik ütemben egy hanggal. Egy tizenhat ütemes szakasz további két nyolcütemes szakaszra, periódusra tagolódik (a klasszikus periódus egyfajta zenei mondat, amelyekből egy Mozart-tétel is felépül). A második és a harmadik periódus végén más-más hangnembe érkezünk, az utolsó nyolc ütemmel pedig visszatérünk a kezdeti G-dúrba. A basszustéma fölött 5

elhangzó dallam, az Aria különlegessége, hogy amilyen egyszerű a basszus szólam, ez olyan cizellált, aszimmetrikus és változatos, szinte hiányzik belőle az ismétlődés – mintha nem is zene, hanem beszéd lenne. Akár igaz a történet, akár nem, ha valaki délutáni szunyókáláshoz elindítja az elmúlt száz évben készült több mint kétszáz Goldberg-felvétel egyikét, félálomban, az Aria hallgatása közben olyan különleges érzése lehet, mintha beszélne hozzá valaki.

Az első nyolc ütemben a kiinduló gondolatot halljuk („Hol volt, hol nem volt”), majd a mozarti fokozatossággal és természetességgel haladó zenei folyamat végén, az utolsó nyolc ütem mintha keretbe foglalná mindazt, ami elhangzott: „Hát így történt.”

Ami pedig e gyöngyszem, e nemes egyszerűségű Aria után következik, az maga a bachi magaslat és a bachi paradoxon megtestesülése: a szerző felállít egy szabályt, a szabály keretein belül újabb szabályokat hoz, végül e szigorú rendszeren belül azt csinál, amit csak akar. A Goldberg-variációk „a változatosság gyönyörködtet” elvének ékes példája, az azonos vázra épülő tételek sora műfajok, karakterek kavalkádja. Az első és utolsó Aria-tétel között harminc variáció hangzik el, de nincs két egyforma vagy akárcsak egymásra hasonlító. Találunk köztük kánont, barokk tánctípusokat, szigorú és lazább szerkesztésű zenét, emellett a 3/8-tól a 2/2-ig kilencféle metrum képviselteti magát, melyek mindegyike más-más lüktetésű, ritmikájú-hullámzású. Van, amelyikben a polifónia (egymásra csúsztatott, egyenrangú szólamok) dominál, és van, amelyikben a homofónia (dallam kísérettel); némely variáció akkordikus, némelyik melodikus; az egyik hirtelen ugrásokra épül, a másik szólamai főleg szekundlépésben haladnak; de találunk köztük gazdagon díszítettet és puritánt, táncosat és éneklőt, csillogóan virtuózt és filozofikus mélységűt egyaránt –a mű a billentyűs hangszerre komponálás enciklopédiája. Bach a nyomtatott első kiadás hosszú címében is jelzett kétmanuálos csembaló lehetőségeit is a legmesszebbmenőkig kihasználja, hiszen a két billentyűsor lehetőséget ad arra, hogy a két kéz és a két szólam egymás útjait keresztezze, vagy komplementer ritmusban, akár más hangszínnel játsszon (ami persze zongorán is megvalósítható, de jóval nagyobb kihívást jelent).

Ami a szabályon belüli újabb szabályokat illeti: minden harmadik variáció kánon, vagyis ezekben a basszustéma fölött két szólam „kergeti” egymást, kivéve az utolsó kánont, a 27. variációt, amely – a basszustéma hiánya miatt – csak kétszólamú. A kánonszerkesztést Bach úgy szigorította, hogy az első kánon (3. variáció) prímkánon, azaz a második szólam ugyanarról a hangmagasságról indul kicsivel később, mint az első, a másodikban (6. variáció) szekund-, a harmadikban (9. variáció) terctávolság van a két szólam között, és így tovább.

A dolog látszólagos lehetetlenségét könnyen elképzelhetjük, ha egy jól ismert kánonra (például a „Pál, Kata, Péter, jó reggelt” kezdetűre) gondolunk azzal az „apró” változtatással, hogy a második szólam más hangmagasságon lép be, az eredménynek mégis harmonikus hangzású kompozíciónak kellene lennie. Bachnak, ennek a játékos elmének még ez sem lehetett elég, a 12. és 15. variációban ugyanis még egyet csavar az eredeti elképzelésen: ezekben nemcsak hogy kvart-, illetve kvinttávolságban követi a második szólam az elsőt, hanem még tükörfor6

dításban is, vagyis ahol az első szólam fellép egy szekundot, a második lefelé lép ugyanilyen hangközt, és így tovább. A dúr hangnemű művet három moll hangnemű tétel színesíti, a 15., 21. és 25. variáció, utóbbi olyan sűrű, szövevényes és kromatikus (sokféle, hangnemen kívüli hangot használ), hogy az elemzőnek is komoly feladat visszavezetni az eredeti basszustémára – ez a kompozíció a kortárs fülével hallgatva a legmerészebb avantgárd zenék közé tartozhatott. A 16. variáció francia stílusban írt Ouverture, akárcsak a Clavier-Übung II. első darabjának szvitet bevezető tétele; ez a variáció mintha egy képzeletbeli második résznek, a következő tizenöt variációnak a nyitánya volna. A műfaj hagyományainak megfelelően két szakaszból áll: ünnepélyes, pontozott ritmusú zene után fürge, imitációs (kánonszerű) rész következik.

Bach nemcsak játékos elme és kimagasló intellektus volt, hanem a humort is szerette.

Ezt az arcát az utókor kevésbé ismeri, de ez némileg érthető is. A zene talán legnehezebben megközelíthető-megérthető része a humor. Ahhoz, hogy megértsük Haydn, Mozart vagy Bach szellemességét, el kell mélyednünk a korabeli zenei nyelvezetben, divatokban, szokásokban, amelyekre utalnak, vagy amelyeket kifiguráznak. A 30. variációban a tizedik kánonnak kellene következnie, ehelyett azonban Bach úgynevezett quodlibettel „koronázza meg” a sorozatot.

Ennek a korabeli műfajnak – melynek jelentése: ahogy tetszik – az a lényege, hogy különböző közismert dallamokat énekelnek-játszanak egymásra az előadók, vagy inkább egy baráti társaság jókedvű, talán már néhány korsó sörön túllevő tagjai, ahogyan tették ezt a fennmaradt beszámolók szerint a Bach család tagjai is. A ma mashup elnevezéssel ismert eljárás élvezetéhez ismerni kell a felhasznált dalokat, a majdnem háromszáz éves Goldberg-variációk esetében azonban nincs könnyű dolgunk. A 30. variáció egyik szólama egy gyerekdal dallamát idézi: „Káposzta és répa elkergettek engem, ha anyám húst sütött volna, bizony, tovább maradtam volna.” Az ezzel összeszőtt másik dal pedig ezzel a kezdettel volt ismert: „Oly sokáig maradtam tőled távol, jer közelebb, jer közelebb!”, s a ma már homályba vesző szöveg minden bizonnyal nem szűkölködött pajzán felhangokban sem.

A ma legismertebb Bach-ábrázolás Lipcse hivatalos portréfestője, Elias Gottlob Haussmann nevéhez fűződik, akinek a mester 1746-ban ült modellt: összevont szemöldök, tekintélyt parancsoló toka, a kézben kis kottalap, rajta pár hang, névjegy gyanánt. Ez a három szólamba rendezett harminc hang úgynevezett hármaskánont takar, vagyis három darab kétszólamú kánont, amelyek egyszerre szólaltatandók meg. Az 1970-es évek közepén tudták csak azonosítani ennek a hatszólamú kompozíciónak az eredetét, amikor megtalálták a Goldberg-variációk első kiadásának szerzői példányában. A hátsó borító belső oldalára Bach tizennégyféle kánont jegyzett fel ezzel a címmel: „Különböző kánonok az előző Aria első nyolc basszushangjára”.

7

SUMMARY

Fotó © Markus Jans

Az 1984-ben született és az utóbbi néhány évben a világ legnagyobbjai közé felsorakozó Víkingur Ólafsson nemcsak zeneiségével, hanem műsorválasztásaival, szerzők és művek kombinálásával-párosításával is különleges színt képvisel napjaink zenei életében. Óriási hatással volt rá Kurtág György és a vele való találkozás, ennek állít emléket A távolból (From Afar) című lemeze, amely 2022 októberében jelent meg. Az izlandi zongoraművész népszerűségét jelzi, hogy felvételeit eddig több mint 600 millióan streamelték, továbbá a Gramophone folyóirattól elnyerte „Az év művésze”, a BBC-től pedig – Bach-válogatáslemezéért – „Az év albuma” díjat. (Ezen az albumon helyet kapott a zeneszerző tíztételes, olasz stílusban írt variációsorozata, amely a Goldberg-variációk elődjének is tekinthető.) A világ vezető zenekaraival együtt játszó, a közönséggel beszélgetős, illetve ismeretterjesztő műsorok révén is kapcsolatot ápoló muzsikus sikerei és díjai után érthető, hogy nagy várakozás előzte meg idén ősszel megjelent lemezét a Goldberg-variációkból. Ólafsson a teljes 2023/24-es évadot a Goldberg-variációknak szenteli, a szezon során hat kontinens legjelentősebb koncerttermeiben adja elő a művet. Írta: Várkonyi Tamás 8

Icelandic pianist Víkingur Ólafsson has made a profound impact with his remarkable combination of highest level musicianship and visionary programmes. Now one of the most sought-after artists of today, his multiple awards include Opus Klassik Instrumentalist of the Year (2023), Opus Klassik Solo Recording Instrumental (twice), Gramophone’s Artist of the Year (2019), and Album of the Year at the BBC Music Magazine Awards (2019). A captivating communicator both on and off stage, Ólafsson’s significant talent extends to broadcast, having presented several of his own series for television and radio. He was Artist in Residence for three months on BBC Radio 4’s flagship arts programme, Front Row – broadcasting live during lockdown from an empty Harpa concert hall in Reykjavík and reaching millions of listeners around the world. His recordings for Deutsche Grammophon captured the public and critical imagination and have led to career streams of over 600 million. In October 2023, Ólafsson released his anticipated new album of J. S. Bach’s Goldberg Variations. Ólafsson has dedicated his entire 2023/24 season to a Goldberg Variations world tour, performing the work across six continents throughout the year.

Composed in 1739/40 and originally written for two-manual harpsichord, Bach’s masterpiece represents the pinnacle of keyboard playing from the era prior to Beethoven’s Diabelli Variations and the Brahms Handel Variations. Thirty movements follow one after the other, but no two are alike: among them we find canons, Baroque dance forms, compositions of varying levels of structural strictness, ones centred on chords and others on melody, some that are richly ornamented and others that are puritanical in sound, along with both brilliantly virtuosic pieces and philosophically profound ones. Entitled Aria, the first movement accordingly seems to be a wordless version of a sung melody, in the spirit of an emotional but streamlined gallant style that can be considered a precursor to Viennese Classicism, rather than an example of Baroque intricacy. Instead of varying this beautiful and eloquent melody, however, Bach uses the series of bass notes progressing below it as his theme. What emerges from this Aria embodying natural musicality with its noble simplicity is an incredible intellectual enterprise, for not only does Bach invent ever more variations on the 32-note bass theme, he also structures every third one as a canon, and not just any old way, either: the first canon (Variation 3) is a unison canon, meaning that the second voice starts from the same pitch as the first and slightly later, the second one (Variation 6) launches from the second interval, while the third features three intervals between the two voices, and so on. In the final variation, Bach shows not only his extraordinary intellect and lack of fear of the impossible, but also his fine sense of humour, arranging two contemporary songs – and certainly not ones without mischievous overtones – on top of each other, naturally retaining the bass theme that constitutes the framework. The zenith of European keyboard music, this series has lost none of its shine, charm, freshness and impressive variety over the past nearly three hundred years.

9

ELŐZETES AJÁNLÓ

2023. december 13.

2024. január 24.

KARÁCSONYI ORGONAKONCERT

MÉSZÁROS ZSOLT MÁTÉ ÉS A SZEGEDI BARTÓK BÉLA NŐIKAR

RICCARDO MUTI ÉS A CHICAGÓI SZIMFONIKUS ZENEKAR

Vezényel: Valkai Dávid Riccardo Muti Fotó © Todd Rosenberg

Mészáros Zsolt Máté Fotó © Lugosi Péter

2023. december 16., 17., 28., 29.

4 éves kortól

2024. január 28.

MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES: CSODAVÁRÓ BETLEHEMES

„AZ ÉN SZÍVEM JÁTSZIK...”

A NÉPZENE ÜNNEPE – SEBESTYÉN MÁRTA KONCERTJE

Fotó © Pályi Zsófia, Müpa

2024. január 1.

ÚJÉVI HANGVERSENY

HAYDN: A TEREMTÉS Közreműködik: Mojca Erdmann – szoprán, Rab Gyula – tenor, Benjamin Appl – bariton, Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán), Osztrák-Magyar Haydn Zenekar Vezényel: Fischer Ádám Fischer Ádám Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

2024. január 30.

AUREVOIR. SZIMFONIK

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

Címlapfotó: Víkingur Ólafsson © Markus Jans A szerkesztés lezárult: 2023. november 2.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnereink:

A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.

mupa.hu