Müpa Műsorfüzet - Currentzis / Kelemen / Utopia Zenekar (2023. november 17.)

2023. NOVEMBER 17.

CURRENTZIS / KELEMEN / UTOPIA ZENEKAR mupa.hu

17 November 2023 Béla Bartók National Concert Hall

CURRENTZIS / KELEMEN / UTOPIA ORCHESTRA Featuring: Barnabás Kelemen – violin Utopia Orchestra Conductor: Teodor Currentzis Brahms: Violin Concerto in D major, Op. 77 1. Allegro non troppo 2. Adagio 3. Allegro giocoso, ma non troppo vivace

Tchaikovsky: Symphony No. 5 in E minor, Op. 64 1. Andante – Allegro con anima – Molto più tranquillo 2. Andante cantabile, con alcuna licenza 3. Valse. Allegro moderato 4. Finale: Andante maestoso – Allegro vivace – Meno mosso The concert is a joint event of Festival Academy Budapest and Müpa Budapest.

The English summary is on page 10.

2

2023. november 17.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

CURRENTZIS / KELEMEN / UTOPIA ZENEKAR Közreműködik: Kelemen Barnabás – hegedű Utopia Zenekar Vezényel: Teodor Currentzis Brahms: D-dúr hegedűverseny, op. 77 I. Allegro non troppo II. Adagio III. Allegro giocoso, ma non troppo vivace

Csajkovszkij: V. (e-moll) szimfónia, op. 64 I. Andante – Allegro con anima – Molto più tranquillo II. Andante cantabile, con alcuna licenza III. Valse. Allegro moderato IV. Finale: Andante maestoso – Allegro vivace – Meno mosso Az előadás a Fesztivál Akadémia Budapest és a Müpa együttműködésében, közös produkcióként valósul meg.

3

„Minden zenekarban találhatunk a lelkesedés hiányával küzdő embereket, de különleges egyéniségeket is, akik igazán tettre készek, és ők azok, akiktől minden más lesz. Az Utopiával különleges energiájú zenekart akartam életre hívni, amelyet csak ilyen emberek alkotnak, akik a világ legjobb zenekaraiból érkeznek, és magukkal hozzák a lelkesedésüket.” Így mutatja be Teodor Currentzis nemrég alakult együttesét, amelybe a legkülönbözőbb kultúrákból érkező zenészeket hívott meg, hogy megvalósíthassa velük nem mindennapi zenei elképzeléseit.

Sokat elárulnak ezekről az elképzelésekről a zene szerepéről, küldetéséről szóló gondolatai: „A zene az, ami összeköti az embereket. [...] A zene minden pillanatban szeretetet, együttérzést, energiát, emberséget tud nyújtani, képes gyógyítani. Nem kérdezzük a koncertjeinkre járó embereket a nemzetiségükről, a hitükről, a meggyőződésükről. A mi küldetésünk, hogy összehozzuk őket, hogy találkozzanak egymással, akkor is, ha különböző a véleményük.”

Currentzis számára a vezénylés legnagyobb öröme és izgalma is ebben a kapcsolatkeresésben, kapcsolatteremtésben rejlik: „[...] sokkal messzebbre tudunk jutni, mint amit a crescendók és diminuendók sejtetnek... Olyan dolgokról beszélek, amelyek túlmutatnak a mesterségbeli tudáson és a technikai felkészültségen. Nagy szerepet játszik a szeretet is, ami az egész ügy ötven százalékát jelenti. Meg akarom érteni, hogy kik a zenészek valójában, milyen az identitásuk, miért csinálják ezt, mik a legmélyebb motivációik. És azt, mennyire hajlandóak félretenni az egójukat, hogy kapcsolódjanak másokhoz.” Kelemen Barnabás személyében most olyan világklasszis szólista csatlakozik hozzájuk, aki valódi mestere a zenével való szuggesztív kommunikációnak. Vallja, hogy a versenyműveket, de még a szimfóniákat is kamaramuzsikusi egymásra figyeléssel lehet és kell előadni – ennek az intenzív egymásra figyelésnek lehetünk tanúi Brahms Hegedűversenyében.

D-dúr hegedűversenyét Johannes Brahms (1833–1897) egyik legfontosabb művészbarátjának, a magyar származású Joachim Józsefnek ajánlotta. 1853-ban találkoztak először személyesen – Joachim ekkor már ünnepelt szólista volt, míg Brahms zeneszerzőként épp csak szárnyait bontogatta. Többek között Joachimnak köszönhető, hogy 1853 őszén Brahms kapcsolatba kerülhetett Clara és Robert Schumann-nal, akiknek támogatásával hamarosan több művét is megjelentette. Kétségtelen, hogy Brahms számított is barátja segítségére a művészi útkeresésben.

1853. június 29-én, Reményi Edével közös turnéjáról így írt neki: „Drága Joachim, Önt pedig arra szeretném kérni sürgősen, hogy a reményt, amelyet Göttingenben elültetett bennem, váltsa be, ahol csak lehetséges, és vezessen be engem a művészéletbe.” A magyar hegedűművészek igazán sokat tettek Brahms induló karrierjéért: Reményi volt 4

Johannes Brahms

az, aki összeismertette Joachimmal, és ugyancsak az ő társaságában játszhatott Liszt előtt Weimarban.

Joachim hamarosan zeneszerzői tanulmányaiban is Brahms társa lett, 1856 februárjában például arról kötöttek egyezséget, hogy egymást támogatva mélyítik tovább ellenponttudásukat, és rendszeresen megosztják egymással különböző témákra komponált gyakorlataikat.

Schumann öngyilkossági kísérletét és Endenichbe való távozását követően Brahms és Joachim is sok időt töltött a Schumann-házban, ahol az esti zenélések tovább mélyítették kapcsolatukat Clara Schumann-nal és művészbarátaikkal. Joachim nem volt átlagos virtuóz: a bravúrdarabok helyett a kamarazenéhez és a korábbi századok muzsikájához fűzte bensőséges viszony, előszeretettel játszotta például Bach hegedűszonátáit és partitáit, baráti körben és nyilvános koncerteken egyaránt.

Magától értődő volt, hogy a Hegedűverseny komponálása során Joachim hangszeres tudásával és zeneszerzői gondolkodásával is segítette Brahmsot a hegedűszólam kialakításában.

Brahms többször küldte el a versenymű rövidebb-hosszabb szakaszait barátjának, arra kérve őt, hogy jelezze, ha egy futam túl nehéz, ügyetlen vagy játszhatatlan, Joachim pedig hol konstruktív javaslataival, hol bátorításával támogatta a mű születését. Brahms 1878 nyarán dolgozott a Hegedűversenyen Pörtschachban, a Wörthi-tó északi partján, ahol vakációját töltötte. Állítása szerint a kis tóparti városkában olyan sok dallam hevert a földön, hogy vigyáznia kellett, rájuk ne lépjen… Gazdag dallamossága valóban a concerto védjegyévé vált.

A Hegedűverseny először 1879 januárjában hangzott el nyilvánosan: a lipcsei ősbemutatón Joachim lépett pódiumra szólistaként, és a szerző vezényelt. A hegedűművész ragaszkodott ahhoz, hogy a koncert első felében, a Brahms-bemutató előtt Beethoven (ugyancsak D-dúr) Hegedűversenyét játszhassa. Joachim alig volt tizenhárom éves, amikor Londonban a Mendelssohn vezette zenekar élén ezzel a művel debütált, amely ettől kezdve meghatározó részét képezte repertoárjának. Brahms állítólag tartott attól, hogy a két kompozícióval túl sok lesz a D-dúrból a műsoron, és talán az is nyugtalaníthatta, hogy darabja a Beethoven-mű árnyékába kerül, és ott is marad. Bár az első előadás nem hozott kirobbanó sikert, és némelyek úgy ítélték, hogy a darab nem hegedűre, hanem a hegedű ellen íródott, Brahms versenyműve hamarosan elfoglalta helyét a koncertéletben – méltó társaként Beethovenének.

A nagyszabású nyitótételben viharos érzelemvilágú és álomszerűen gyengéd részletek követik egymást. A legváltozatosabb hangulatú szakaszokból drámai történet bontakozik ki, melynek főszereplőjeként a hegedű rögtönzött megszólalásra is lehetőséget kap. Brahms nem komponálta meg az első tétel cadenzáját, a szólisták így dönthetnek arról, improvizálnak-e, megírják-e saját cadenzájukat vagy egy korábban megírt virtuóz szólórészt építenek be előadásukba. Komponált már a darabhoz saját cadenzát Auer Lipót, Eugène Ysaÿe, Fritz Kreisler, Jascha Heifetz és több ma is aktívan koncertező hegedűművész, Joachimé azonban máig őrzi kitüntetett helyét a hangversenytermekben és a Hegedűversenyből készült felvételeken.

5

Az Adagio a zeneirodalom egyik legnevezetesebb oboaszólójával indul, amelyhez a fafúvósok teremtenek varázslatos atmoszférát. Brahmsnak azonban ez az indító gesztusa sem aratott osztatlan sikert: egy anekdota szerint Pablo de Sarasate azért nem volt hajlandó előadni a versenyművet, mert nem akart hegedűvel a kezében, némán állni a színpadon, miközben az oboa a darab „egyetlen igazi dallamát” játssza. Sarasaténak valójában nem kellett volna sokáig várnia, hiszen az oboán megismert dallam variációjával hamarosan a hegedű is csatlakozik a zenekarhoz, majd szebbnél szebb figurációkat játszik a tétel végéig.

Táncos karakterével és cigányzenére emlékeztető fordulataival a finálé Brahms legélettelibb, legfelszabadultabb zenéinek egyike. A tétel magyaros hangja nemcsak Joachim gyökereihez kapcsolódik szorosan, de párbeszédbe lép egy konkrét darabjával, magyaros stílusban írt II. (d-moll) hegedűversenyének cigányzenés fináléjával (Finale alla zingara) is. A zárótételben Brahms kiváló érzékkel alkalmazza a fokozás különböző eszközeit, míg a legvirtuózabb szólószakaszokat és a zenekar határozott indulóját, majd visszavonulását követően három hatalmas ütés pontot nem tesz a versenymű végére.

A létezés szomorúságával, végességével, de örömeivel, megismételhetetlenségével is szembesít minket Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893) V. szimfóniája, melynek tervei, vázlatai közé a zeneszerző ezt a gondolatot illesztette: „teljes meghajlás a sors, a végzet kifürkészhetetlen parancsa előtt”. A műhöz végül nem csatolt kifejezett programot, az azonban kétségtelen, hogy már az első tétel kezdőhangjai is valamiféle sors-motívumot idéznek.

Akárcsak Beethoven Ötödikjében, Csajkovszkij művében is újra és újra felbukkan ez a motívum, magasabb rendű egységet teremtve a tételek között. Miközben minden tétel önálló zenei gondolatokból építkezik, ez a sorsmotívum mindvégig emlékeztet minket az út sötét és fényes, súlyos és könnyed, gyásszal és reménnyel teli szakaszainak összetartozására.

Csajkovszkij csak több mint egy évtizeddel a IV. szimfónia befejezését követően, 1888 májusában fogott hozzá az V. szimfónia komponálásához. A nyarat Moszkvától nem messze, egy kis falu nyugalmában töltötte, auguszPjotr Iljics Csajkovszkij tusra pedig el is készült a partitúrával. A komponálási folyamat azonban sok küzdelmet tartogatott a zeneszerző számára, aki májusban még gyötrő félelmekről számolt be öccsének: attól tartott, elapadt a képzelete, elveszítette minden kreatív erejét, és már semmi többet nem tud kifejezni zenéjével. Mecénását, Nagyezsda von Mecket ezúttal is részletesen tájékoztatta a szimfónia 6

munkálatainak előrehaladásáról. Augusztusban már elégedetten jegyezte meg, hogy úgy tűnik, nem vallott kudarcot, és olyan művet komponált, amely „nem rosszabb, mint az előzőek”.

1888. november 17-én Csajkovszkij maga vezényelte a darab premierjét a szentpétervári Mariinszkij Színházban, a közönség lelkes volt, a kritikusok közül azonban többen kifogásolták karmesteri kvalitásait. Hiába tapsoltak a hallgatók lelkesen nem sokkal később Prágában is, Csajkovszkij attól tartott, hogy a szimfónia mégiscsak kudarc, és úgy érezte, „van benne valami visszataszító, valami túlzó színezet, valami őszintétlenség, amit a közönség ösztönösen felismer”. Nem sokkal később egy hamburgi előadáson Brahms is hallotta az V. szimfóniát, az ő lelkes és elismerő véleménye végül Csajkovszkijt is hozzásegítette saját munkája értékeléséhez.

A szimfónia útja az e-molltól az E-dúrig vezet – a gyászból, a fájdalomból a diadal és a fény felé. A lassú bevezetésben megismert sors-motívumot az első tétel különböző alakváltozatokban, karakterekben tárja elénk, megszólaltatását leggyakrabban a fafúvósokra bízva.

Bár a fantáziagazdag hangszerelésnek köszönhetően a mottó is színesebbé, mozgalmasabbá válik, érzelmi súlyából soha sem veszít. Világos szakaszok és könyörtelen, viharos részek váltják egymást, végül a kódában visszatér a gyászinduló hangvétele, elcsendesülnek a tomboló energiák.

A mélyvonósok sötétjéből emelkedik ki a második tétel kezdete, amelynek magával ragadó, lírai kürtdallama a sors-motívum mellett a szimfónia egyik legkarakteresebb eleme.

A remény és a vigasz békés éji hangjai szólnak egészen a drámai csúcspontig, ahol hatalmas erőkkel robban be újra – kegyetlen emlékeztetőként, az idillt lerombolva – a sors mottója.

A harmadik tétel elegáns keringőjének kezdeti derűjét előbb alig észrevehetően, majd egyre erőteljesebben hálózzák be a bizonytalanság, a balsejtelem szálai. A sors-téma a tétel végéhez közeledve árnyékként kísért.

A finálé kezdetén élénkebb formájában, dúrban halljuk a mindvégig velünk maradó mottót, a zenei szövet fokozatosan gazdagodik, a szólamok nagy erőkkel készítik fel a zenehallgatót a végső küzdelemre. A drámai zenében nemcsak a korál vagy a fanfár hangját fedezhetjük fel, de oroszos táncmotívumokat is azonosíthatunk. Csajkovszkij mesterien játszik az érzékeinkkel és az intuíciónkkal is: a sűrű üstdobpergéssel mintha már befejezné a művet (e részlethez érve a közönség néha óvatlanul tapsolni kezd…), majd a szimfónia legdiadalmasabb, legragyogóbb ütemeivel vezet a végső lezáráshoz. De örülhetünk-e ennek a diadalnak, hihetünk-e igazán a pozitív végkifejletnek? Nem maradtunk-e inkább valamiféle tagadásban, hangosan elnyomva kétségeinket, félelmeinket? Az V. szimfóniát hallgatva sokan elgondolkodtak már ezen a kérdésen. Írta: Belinszky Anna

7

Fotó © Nadia Romanova

Fotó © Emmer László

8

Teodor Currentzis az Utopia Zenekar alapítója és művészeti vezetője, a Délnémet Rádió (SWR) Stuttgarti Szimfonikus Zenekarának vezető karmestere, valamint a musicAeterna zenekar és kórus művészeti vezetője. A görög származású karmester 1994-től Szentpéterváron tanult, ahol mestere a legendás Ilja Muszin volt. Együtteseivel visszatérő vendége Európa legrangosabb koncerttermeinek és zenei fesztiváljainak, de több vezető operaházban is dolgozott már Párizstól Münchenig, Zürichtől Moszkváig. Mozart, Mahler, Beethoven, Csajkovszkij, Rameau és Stravinsky műveiből készült felvételeivel számos nemzetközi díjat nyert, többek között az ECHO Klassik és az Edison Klassiek elismerését. Kitüntették a görög Főnix-renddel, valamint a brémai Musikfest díjával is.

A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Kelemen Barnabás sokoldalú és nyitott egyéniség: szólista, kamarazenész, fesztiválok művészeti vezetője és neves intézmények pedagógusa, néhány éve pedig karmesterként is tevékenykedik. A világ legnevesebb koncerttermei, többek között a Carnegie Hall, a Concertgebouw, a Berlini Filharmónia rendszeres fellépője. Olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Lorin Maazel, Neville Marriner, Vladimir Jurowski, Marek Janowski, Kocsis Zoltán, Eötvös Péter és Fischer Iván. 2010-től nyolc éven át vezette az általa alapított Kelemen Kvartettet, mely három év szünet után, 2021 májusában debütált újra Bartók hat vonósnégyesének előadásával. Kokas Katalinnal együtt alapítója és művészeti vezetője a Fesztivál Akadémia Budapest kamarazenei fesztiválnak.

Az Utopia Zenekar a karmester Teodor Currentzis rendhagyó nemzetközi fesztiválzenekara, olyan különleges alkotóközösség, amelyet a tagok hasonló gondolkodása fog össze. Céljuk, hogy kompromisszumok nélkül valósítsák meg mindazt, amit a zenében megálmodnak – a lehető legjobb eredmény érdekében. Az együtteshez több tucatnyi országból csatlakoztak zenészek, akik első koncertjüket 2022 októberében adták, Stravinsky és Ravel darabjait játszották a kezdeményezést támogató legfontosabb európai koncerttermekben: a Luxemburgi Filharmóniában, a hamburgi Laeiszhalléban, a bécsi Konzerthausban és a Berlini Filharmóniában. 2023 júniusában Mahler III. szimfóniáját adták elő, majd nyáron a Salzburgi Ünnepi Játékokon is debütáltak.

9

SUMMARY “Music is what connects people. Music can offer love, compassion, energy, humanity at any moment, it can heal. We don’t ask the people who come to our concerts about their nationality, beliefs, or thoughts. Our mission is to bring people together, make them meet, even if they have different opinions.” This is how Teodor Currentzis introduces the mission of the Utopia Orchestra, a group of musicians he has assembled from the most diverse possible range of cultures in order to realise his unconventional musical visions together with him. Joining them on stage in the person of Barnabás Kelemen is a world-class soloist and true master of evocative communication through music. It is his conviction that concertos, and even symphonies, can and should be performed with the mutual attention of chamber musicians – an intense level of reciprocal focus that we can now witness in the Brahms Violin Concerto.

Johannes Brahms dedicated the Violin Concerto in D major to one of his most important artist friends, the Hungarian József Joachim, who also contributed his knowledge and own composer’s talent to help create the violin part. It was while on holiday in the summer of 1878 in the town of Pörtschach, on the north shore of the Wörthersee, that Brahms developed the work. As he put it, there were so many tunes lying on the ground in the small lakeside community that he had to be careful not to step on them, and the concerto’s rich sense of melody indeed became its trademark: the grand opening movement intertwines turbulent emotions with delicately woven dreams, while the Adagio begins with one of the most iconic and captivating oboe solos in the music literature. The dance-like finale, reminiscent of Hungarian gypsy music with its twists and turns, is some of the liveliest and most carefree music Brahms ever wrote.

Along with the sadness and finite nature of existence, Pyotr Ilyich Tchaikovsky’s Symphony No. 5 also confronts us with its joys and unrepeatability, even evoking a kind of fate motif with its very first notes. Although each movement is constructed from a different set of musical ideas, this motif reminds us throughout of the connection between the dark and bright parts of the path we follow, between its difficult and easier sections, and the sorrowful and more hopeful ones.

10

MÜPA AJÁNDÉKUTALVÁNY

ÉLMÉNYT AJÁNDÉKBA!

Ajándékozzon felejthetetlen pillanatokat: új programjainkat keresse honlapunkon!

mupa.hu 11

ELŐZETES AJÁNLÓ

2023. december 10.

MATINÉKONCERTEK

MAGYAROK A VILÁGBAN – LIGETI ÉS AFRIKA Fejérvári Zoltán

2023. december 13.

KARÁCSONYI ORGONAKONCERT

MÉSZÁROS ZSOLT MÁTÉ ÉS A SZEGEDI BARTÓK BÉLA NŐIKAR Vezényel: Valkai Dávid Mészáros Zsolt Máté Fotó © Lugosi Péter

2024. január 1.

ÚJÉVI KONCERT FIATALOKNAK

HAYDN: A TEREMTÉS – RÉSZLETEK Nemzeti énekkar

Közreműködik: Rácz Rita – szoprán, Megyesi Zoltán – tenor, Bakonyi Marcell – basszus, Osztrák-Magyar Haydn Zenekar, Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba) Vezényel: Fischer Ádám

2024. január 1.

ÚJÉVI HANGVERSENY

HAYDN: A TEREMTÉS Közreműködik: Mojca Erdmann – szoprán, Rab Gyula – tenor, Benjamin Appl – bariton, Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba), Haydn Philharmonie Vezényel: Fischer Ádám Fischer Ádám

2024. január 21.

MATINÉKONCERTEK

MAGYAROK A VILÁGBAN – LISZT ÉS EURÓPA 2.

Közreműködik: Balog József – zongora, Langer Ágnes – hegedű Szakértő: Fazekas Gergely Moderátor: Szélpál Szilveszter Langer Ágnes

2024. január 24.

CHICAGÓI SZIMFONIKUS ZENEKAR Vezényel: Riccardo Muti

Riccardo Muti Fotó © Todd Rosenberg

Zsűrielnök

Maxim Rysanov (UK/UKR)

I. FAB Winterfest 2024 2024. február 2-4. Lillafüred

fesztivalakademia.hu

II. Hubay Jenő Nemzetközi Hegedűverseny 2023. november 17-19. Budapest

II. Halász Ferenc Országjáró Tehetségkutató 2024. április. Budapest, V. Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny 2024. július 4-14. Budapest Zsűrielnök

Shlomo Mintz (US/ISR)

IX. FAB Summerfest 2024 2024. július 14-21. Budapest

Kvintesszencia & Katarzis

Szeged, Kolozsvár,Győr, Kaposvár

MÜPA PODCAST

SZEMÉLYES ÉLMÉNYEK

Autóban, buszon, otthon vagy futás közben?

Válogasson a Spotifyon és iTuneson is meghallgatható felvételeink közül, ahol olyan vendégek mesélnek Náray Erikának a kedvenceikről, mint Segal Viktor, Molnár Piroska, Virág Judit, Grecsó Krisztián vagy éppen Csík János.

mupa.hu

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

Címlapfotó: Teodor Currentzis © Amanda Demme A szerkesztés lezárult: 2023. október 27.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnereink:

A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.

mupa.hu