Müpa Műsorfüzet - Thomas Adès és a Bécsi Filharmonikusok (2022. március 29.)

2022. MÁRCIUS 29.

THOMAS ADÈS ÉS A BÉCSI FILHARMONIKUSOK mupa.hu

2

29 March 2022 Béla Bartók National Concert Hall

2022. március 29.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

THOMAS ADÈS THOMAS ADÈS AND THE VIENNA ÉS A BÉCSI PHILHARMONIC FILHARMONIKUSOK Featuring: Christianne Stotijn – mezzo-soprano Mark Stone – baritone Berg: Three Pieces for Orchestra, Op. 6 1. Präludium (Prelude) 2. Reigen (Round Dance) 3. Marsch (March) Ravel: La Valse Thomas Adès: Totentanz ROLEX is the Exclusive Partner of the Vienna Philharmonic.

Közreműködik: Christianne Stotijn – mezzoszoprán Mark Stone – bariton Berg: Három zenekari darab, op. 6 I. Präludium (Prelúdium) II. Reigen (Körtánc) III. Marsch (Induló) Ravel: La Valse Thomas Adès: Totentanz A Bécsi Filharmonikusok exkluzív partnere a ROLEX.

The English summary is on page 9.

3

Alban Berg (1885–1935) egyik korai műve, az Altenberg-dalok egy hírhedten botrányos koncerten bukott meg 1913-ban. Ezen az estén Arnold Schönberg (Berg mentora, mestere) saját Kamaraszimfóniája és az Altenberg-dalok mellett Anton Webern egy kompozícióját vezényelte. A koncert tanulságaira mester és tanítványa más-más attitűddel reagált, a véleménykülönbség pedig viszonyuk átmeneti megromlásához vezetett. Berg továbbra is rajongva tisztelte idősebb pályatársát, így elhatározta, hogy egy nagyobb léptékű, reprezentatív zenekari darab dedikációjával állítja helyre kapcsolatukat. Eredetileg 1914 szeptemberére – Schönberg 40. születésnapjára – szeretett volna elkészülni, ám ekkorra a tervezett darabból még csak az első és a harmadik rész született meg. A teljes művet így valamivel később, egy levél (Schönberg ekkor Berlinben élt) kíséretében küldte el: „Négy esztendeje él bennem a titkos, de szilárd elhatározás és szándék, hogy Önnek valamit ajánlhassak. Azok a művek, amelyek az Ön felügyelete mellett készültek: a szonáta, a dalok, a kvartett, természetesen nem jöhettek számításba. Sajnos azonban évekig csalatkoznom kellett reményemben, hogy olyasmit alkothassak, ami önálló és a korábbiakkal egyenértékű, amit tehát Önnek felkínálhatok. Az év elején, Amszterdam és Berlin közti útjáról küldött meleg hangú biztatása bátorságot adott ahhoz, hogy megpróbálkozzam egy munkával, amit szégyenkezés nélkül ajánlhatok Önnek.” A komponálást 1914 legvégén fejezte be, ám a részleges bemutatóra 1923-ig, a teljes darab elhangzására 1930-ig kellett várni.

A mű zenei nyelvére, stílusára, kompozíciós technikájára Schönberg Öt zenekari darabja (1909), Webern zenekari Passacagliája (1908) és Hat zenekari darabja (1909) mellett Mahler szimfóniái hatottak döntő módon. Berg Mahler iránti rajongása régebbre, még a Schönberggel való megismerkedés előtti időkre nyúlik vissza, a jellegzetes zenei karakterek (induló, ländler, keringő) idiomatikus használata éppúgy az idolra utal, mint az utolsó tétel emblematikus, a zeneszerzőkarmester VI. szimfóniáját idéző kalapácsütések. A Három zenekari darab a „legmahleriánusabb kompozíció” Berg egész életművében – fogalmazott Douglas Jarman, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ezúttal a mahleri tartalom nem kapcsolódik össze mahleri dimenziókkal, másképpen fogalmazva: Berg műve sűrítmény, koncentrátum. A darab néhány jellegzetes motívum, témacsíra folyamatos fejlesztéseként jött létre. A kompozíciót Berg rendkívül logikusan, organikusan alakította ki, nem véletlenül vált e mű az analitikus elemzések egyik kedvenc példájává, ugyanakkor éppen ez a rendkívül koncentrált fogalmazásmód teszi a darab befogadását mindmáig nehézzé. Kevin O’Connell találóan jegyezte meg, hogy Berg az „expresszionista labirintus legsötétebb közepébe” vezeti hallgatóját. Ez a sűrűség azonban nem az egész művet, „pusztán” a drámai csúcspontokat jellemzi. Kevin O’Connell szerint egy értő, jó előadás képes a mű zenei alapelemei, afféle Ariadné fonala mentén az egész kompozíción keresztülkalauzolni a közönséget, s ha csak a melodikus tartalomra koncentrálunk, a darab kifejezetten világosnak fog tűnni.

A zenei szövet általában nem bonyolultabb Mahler vagy Strauss zenekari textúráinál.

A három tételt motivikus kapcsolatok kötik össze, a dramaturgiai feszültség pedig tételről tételre fokozódik. A viszonylag rövid Prelúdium visszafogott dinamikájával, szélesen hömpölygő lassú tempójával kelt feszültséget, illetve azzal a sajátos színnel, melyet Berg a tétel legelején az ütőhangszerek zörejszerű effektusaiból kever ki. Ebben a speciális akusztikai környezetben, 4

a fagott magas regiszterében hangzik fel az a jellegzetes, panaszos dallam, mely az egész kompozíció egyik zenei alapgondolata lesz. Egy másik hangszer, a harsona magas regiszterében szólal meg a második fontos alapelem, egy pregnáns ritmusképlet. A panaszdallam továbbfejlesztett változata a második tételben keringődallammá, a legkomplexebb tételben, a harmadikban pedig egyfajta zenei alapsejtté válik.

Maurice Ravel (1875–1937) 1906-ban kezdett el foglalkozni egy olyan kompozícióval, melyet alapvetően a keringő jellegzetes ritmikája, pulzálása ural, és ekként Bécs városát helyezi fókuszba.

1914-re már nagyobb mennyiségű vázlat állt rendelkezésére, ám a világháború kitörése megakasztotta a munkát. Egy barátjának címzett levélben arról számolt be, nincs bátorsága dolgozni, mivel jelenlegi munkái „nem felelnek meg napjaink igényeinek. Szimfonikus költeményem igen jól indult, a címe azonban »Bécs«, amit képtelenség lenne valami másra átkeresztelni.” Ravel 1915 és 1917 között katonaként szolgált, leszerelése után pedig egészségi és mentális szempontból is rendkívül nehéz időszak következett számára. A kilábalás legcsekélyebb reménye nélkül élte mindennapjait, amikor Szergej Gyagilev, az Orosz Balett igazgatója új mű megírására kérte fel.

Ravel egy keringősorozatot ajánlott. „Ismét dolgozom – írta. – Ugyanolyan szenvedélyesen, mint régen. Ez alkalommal szokatlan segédeszközt vettem igénybe: mint egy remete élek Cévennes közepén. Így elzárkózva a világtól sikerült visszatalálnom szeretett »Bécs«-emhez, s e munka igen jól halad.” Ravel végig színpadi műként gondolt új darabjára, a látványra vonatkozó elképzeléseit a partitúrában is rögzítette. „Gomolygó felhőkből villannak elő a párok. A felhők lassan oszladoznak, s ekkor hatalmas terem válik láthatóvá, amelyet zsúfolásig megtölt a forgó tömeg.

A szín fokozatosan kivilágosodik, felragyog a csillárok fénye.” Az 1920 januárjára tervezett bemutató végül elmaradt: Gyagilevnek egyszerűen nem tetszett a mű. Ravelt nem rázta meg különösebben a hír, a La Valse ugyanis nagy sikert aratott koncertdarabként, és nem csak Franciaországban: 1920 decemberében igen kedvezően fogadta a bécsi közönség is.

Thomas Adès nagyszabású, zenekarra és énekes szólistákra komponált, Totentanz című darabjának ősbemutatója 2013-ban volt. A londoni Proms fesztiválon a BBC Szimfonikus Zenekarát a szerző vezényelte, a baritonszólista (a Halál szerepében) Simon Keenlyside volt, a Halál bűvkörébe került figurákat a mezzoszoprán Christianne Stotijn jelenítette meg. A mű a lengyel zeneszerző, Witold Lutosławski (1913–1994) és felesége, Danuta emlékére készült. Közvetlen ihletője és szövegének forrása a lübecki Marienkirche nevezetes festménysorozata, a Lübecki haláltánc, illetve az egyes képrészletek alá írt, ismeretlen szerzőjű német szöveg. Az 1463-as pestisjárvány után készült, Bernt Notke műveként számon tartott freskósorozat a második világháborúban egy bombázás következtében megsemmisült, ma már csak a képek reprodukcióit lehet megtekinteni. A festmény a középkori haláltánc-ábrázolás egyik jellegzetes példája.

A Halál csontváz képében bújik ki a temető egyik sírboltjából, táncolni kezd, s elindul, hogy áldozatait összeszedje az élők közül; ez az utolsó tánc, amelyben a halál előtti egyenlőség gondolata fejeződik ki. A pusztulást jelképező sírgödör körül táncol a társadalom valamennyi rétegének, nemének és életkorának egy-egy képviselője. A haláltánc egyben rituális tánc is, amely a világmindenség örök ciklikusságát fejezi ki. Ez az elképzelés a 14. századi nagy pestisjárványok óta 5

egész Európában elterjedt: a halál ugyanúgy viszonyul gazdaghoz és szegényhez, erőshöz és erőtlenhez, ifjúhoz és vénhez, bolondhoz és bölcshöz. A haláltáncot a bűnbánat tisztítótüzének is tartották: a járványok bűnbánat és bűnbocsánat nélkül elhunyt áldozatai kénytelenek – vezeklésül – a halál muzsikájára mozogni. A templomok falán látható haláltánc-ábrázolások intésül is szolgáltak az élőknek, s egyben védelmezték őket a halál ellen. A halál legelőször a társadalmi hierarchia csúcsán lévőket – a pápát, a császárt – ragadja el, később az alsóbb társadalmi osztályokhoz tartozók következnek, majd a fiatalok, legvégül pedig egy újszülött („Miként táncolhatnék veled, hisz még járni sem tudok?”). Ilyen a Lübecki haláltánc is, és ezt a dramaturgiát követi Adès kompozíciója. A premier egyik kritikusa szerint a Totentanz a késő romantikus szimfonikus dalirodalom hagyományait követi, e véleményt bizonyára a mű Mahler Gyermekgyászdalaival rokon befejezése is sugallhatta.

A kompozíció a Prédikátor előbeszédével indul, melyben figyelmeztet, hogy senki sem él örökké.

A folytatásban a falfestményen ábrázolt jelenetek sorrendjében követik egymást az elragadott személyek: előbb a pápa, majd a császár, a püspök, a király, a szerzetes, a lovag, a polgármester, az orvos, az uzsorás, a kereskedő, a plébános, a kézműves, a paraszt, a leány, végül pedig a gyermek.

Minden egyes szereplő egy-egy karakteres zenei kép, Adès hol szarkasztikusan, hol gyengédebben ragadja meg az adott szereplő jellegzetes vonásait.

A táncra hívó Halál zenei portréja egy élesen sivító fuvoladallam, mely zenei vezérfonálként is fontos dramaturgiai, formaalakító, formaszervező funkciót tölt be, és természetesen arra a freskórészletre utal, melyen a csontvázalak fuvolával a kezében látható. Annak a gregorián Dies irae-dallamnak a rokona, mely Liszt Ferenc Haláltáncában, illetve Hector Berlioz Fantasztikus szimfóniájában (és számos további műben) is kulcsfontosságú, az elmúlás gondolatával összekapcsolható szerepet játszik. „Ez a motívum – fogalmazott Szitha Tünde a darab magyarországi bemutatója után – szinte mindvégig jelen van, de karaktere és hangzása állandóan változik, majd a mű második felétől kezdve fokozatosan függetlenedik a fafúvók hangzásától, és egyre inkább beleolvad a bonyolultan szerkesztett partitúra belső szólamainak mozgásába. A Halál (és a bevezető szakaszban a Prédikátor) szerepét mindvégig a bariton énekli, míg a 15 emberi szereplőt a mezzoszoprán személyesíti meg. Nyilvánvalóan szimbolikus jelentősége van a férfiés női hangokban elkülönülő mély és magas hangszíneknek, s ezeken belül a Halál szólamában a lassabb, méltóságteljes dikcióba rejtett orákulum-hangvételnek; általa különül el egymástól a halandók és a Halál dimenziója. Adès zenéjében nagy szerepe van a dallamosságnak, még akkor is, amikor sok szólam szövevényéből emelkednek ki melodikus ötletek. A különböző tánctípusok felidézésével a Halál táncra hívó dallam- és ritmusgesztusai a megszólítottak jellemzését is szolgálják.” Írta: Molnár Szabolcs

6

Fotó © Warner Classics

Fotó © Gerard Collett

Fotó © Marco Borggreve

Christianne Stotijn hegedű-, majd énektanulmányokat folytatott.

Pályája elején a holland mezzoszoprán több rangos díjat nyert, mások mellett az ECHO Rising Star és a BBC Új Generáció díjjal ismerték el. Dal-, koncert- és operaénekesként egyaránt generációja egyik legkiemelkedőbb előadója. Művészi fejlődésére döntő hatást gyakorolt Bernard Haitink. A modern zene különleges helyet foglal el repertoárján, több mű ősbemutatóján működött közre, a kiváló holland zeneszerző, Michel van der Aa az ő számára komponálta Spaces of Blank (Üres terek) című, nagyszabású zenekari dalciklusát. Az operaszínpadokon barokk, bel canto és német romantikus művekben lépett már fel, Kundry szerepében (Parsifal) 2020-ban mutatkozott be a Strasbourgi Operában.

Mark Stone matematikai és zenei képzésben részesült, 1998-ban elnyerte a Kathleen Ferrier-díjat. Operaénekesként sokoldalú művész, Wozzeck, Don Giovanni, Gianni Schicchi és Papageno figurája egyaránt közel áll hozzá, az utóbbi években pedig olyan Wagner-szerepekben debütált, mint Wotan, Alberich és Gunther.

Több Grammy-díjas lemezfelvételen működött közre, Christianne Stotijn és Thomas Adès partnereként énekelt a Totentanz CD-jén, mely 2020-ban Grammy-jelölést és Gramophone-díjat kapott.

Az angol bariton az új zene elismert képviselője, mások mellett Lera Auerbach (Requiem), James MacMillan (János-passió) kompozícióiban, valamint Gerald Barry operájában (Alice föld alatti kalandjai) lépett már fel.

Thomas Adès 1971-ben született Londonban. Zongoraművészként, kamaramuzsikusként és karmesterként is rendkívül aktív (operában éppúgy, mint koncerttermekben), olyan világhírű együttesekkel lépett már fel, mint a Los Angeles-i, a San Franciscó-i és a Londoni Filharmonikus Zenekar, a Bostoni, a Londoni, a Birminghami és a BBC Szimfonikusok, a Royal Concertgebouw és a Lipcsei Gewandhaus Zenekar. Három operája és nagyzenekari művei a világ vezető operaházaiban és koncerttermeiben hangoznak fel. Zeneszerzőként számos elismerést tudhat magáénak, köztük a Royal Philharmonic Society díját és az Ernst von Siemens zeneszerzői díjat, 2020 tavaszán pedig megkapta a Toru Takemitsu zeneszerzői díjat.

7

Fotó © Lois Lammerhuber

A Bécsi Filharmonikus Zenekar egészen kivételes helyet foglal el a szimfonikus zenekarok családjában. Az együttes 1842-ben kezdődő története rendkívül szorosan kapcsolódott össze az európai klasszikus zene történetével és hagyományaival. Kivételes rangjára, játékának, hangzásának egyedi minőségére olyan zeneszerzők mutattak rá, mint Richard Wagner, Anton Bruckner, Johannes Brahms, Gustav Mahler vagy Richard Strauss. A zenekart karmesterlegendák sora vezényelte, egyikük, Hans Knappertsbusch megjegyezte, hogy a Filharmonikusok semmihez sem hasonlíthatók. A zenekar művésze csak olyan zenész lehet, aki a Bécsi Állami Operaház zenekarában is játszik, és bizonyította alkalmasságát a Filharmonikus Egyesület tagságára.

8

SUMMARY Taking the podium before the Vienna Philharmonic tonight to conduct his own work Totentanz, first premièred in 2013, is the world-renowned English composer Thomas Adès. The direct inspiration for the piece and the source of its libretto is the famous frieze (the Lübeck Dance of Death) of the North German city’s main church (the Marienkirche) and the German text by an unknown poet written under each detail of the image. The painting is a typical example of a medieval representation of the danse macabre. In the form of a skeleton, Death emerges from one of the graves in a cemetery, begins to dance, and sets out to collect his victims from among the living, be they king or high priest, merchant or knight, or a monk or small child. The musical work is a kind of series of variations. Adès assigns Death’s lines to a baritone soloist, while the parts of the victims lured into the dance are sung by a mezzo-soprano. Both soloists for the evening have sung these roles multiple times, with Christianne Stotijn having taken part in the world première of the work, while Mark Stone was featured in the Gramophone Award-winning recording of the piece.

The concert kicks off, though, with Alban Berg’s Three Orchestral Pieces, completed in 1914. He dedicated the composition to his former teacher and mentor, Arnold Schönberg. The musical language, style and compositional technique of the work were influenced by, along with the works of Schönberg and Anton Webern, the symphonies of Gustav Mahler, with the idiomatic use of characteristic musical genres (such as a march, a ländler and a waltz) referring to Mahler just as the hammer blows evoking the final movement of the conductor/composer’s emblematic Sixth Symphony do. However, it is important to note that, in this piece, the Mahlerian content is unconnected to any Mahlerian dimensions; in other words, Berg’s work is a kind of condensed concentrate.

The first part of the concert will also include Maurice Ravel’s symphonic composition La Valse.

The piece was completed by 1920, but the first plans date back to 1906, when a piece celebrating the elegance and style of Vienna started to take shape, it was as if the composition was under the spell of the typical rhythm and pulsing of the waltz. Ravel’s work came to a halt in 1914 and he served as a soldier from 1915 to 1917. After leaving the army, he faced an extraordinary difficult period both in terms of his physical and mental health. He faced everyday life without the slightest hope of recovery, until the director of the Russian Ballet Sergei Diaghilev commissioned a work from him. Ravel put forward a series of waltzes, which was how he said “I managed to find my way back to my beloved Vienna”. He described the start of the work as follows: “The couples emerge from billowing clouds. The clouds slowly part, at which point a huge hall becomes visible, full to the brim with the twirling crowd. The stage becomes gradually brighter, the lights of the chandeliers sparkle.”

9

ELŐZETES AJÁNLÓ

2022. április 7.

BARTÓK TAVASZ

ANTHONY ROTH COSTANZO (ÉNEK) ÉS AZ ORFEO ZENEKAR Közreműködik: Kristóf Réka, Pintér Ágnes – szoprán, Purcell Kórus Vezényel: Vashegyi György

Anthony Roth Costanzo Fotó © Matthew Placek

2022. április 8.

BARTÓK TAVASZ

TISZTA FORRÁS

ÖSSZMŰVÉSZETI EST BARTÓK MAGYAR ÉS ARAB GYŰJTÉSEI NYOMÁN Közreműködik: Guessous Mesi – ének, Szlama László – furulya, koboz, ének, Boros Gerzson Dávid – darbuka, bendir, ének, Smuk Tamás – tapan, Győri Balett, a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara, Kodály Filharmonikusok Debrecen Vezényel: Fekete-Kovács Kornél, Kollár Imre Rendező: Káel Csaba Guessous Mesi

2022. április 12.

BARTÓK TAVASZ

EÖTVÖS PÉTER: SLEEPLESS (ÁLMATLANSÁG) – MAGYARORSZÁGI BEMUTATÓ

Közreműködik: Nemzeti Filharmonikus Zenekar Eötvös Péter Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

2022. április 19.

JAZZMŰHELY

NUBYA GARCIA

Fotó © Adama Jalloh

2022. április 20.

ORGONA + 3 SZAXOFON Közreműködik: Fassang László – orgona, Vincent Lê Quang, Ávéd János, Szokolay Dongó Balázs – szaxofon

Fassang László Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

2022. április 29.

HAYDN: TÓBIÁS HAZATÉRÉSE Közreműködik: Balogh Eszter – Anna, Roberta Invernizzi – Raffaele, Anders Dahlin – Tobia, Sophie Karthäuser – Sara, Nyikolaj Borcsev – Tobit, Purcell Kórus, Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György

Balogh Eszter

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

Címlapon: Thomas Adès © Marco Borggreve A szerkesztés lezárult: 2022. március 21.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

mupa.hu