Müpa Műsorfüzet - Daniel és Michael Barenboim Mozart-kamaraestje (2022. január 26.)

2022. JANUÁR 26.

DANIEL ÉS MICHAEL BARENBOIM MOZARTKAMARAESTJE 1

mupa.hu

26 January 2022 Béla Bartók National Concert Hall

DANIEL AND MICHAEL BARENBOIM: CHAMBER MUSIC BY MOZART Featuring: Daniel Barenboim – piano Michael Barenboim – violin Mozart: Sonata for Piano and Violin No. 26 in B-flat major, K. 378 1. Allegro moderato 2. Andantino sostenuto e cantabile 3. Rondo. Allegro Mozart: Sonata for Piano and Violin No. 35 in A major, K. 526 1. Molto allegro 2. Andante 3. Presto Mozart: Variations in G minor (six variations) on the French song “Au bord d’une fontaine” / “Hélas, j’ai perdu mon amant”, K. 360 Mozart: Sonata for Piano and Violin No. 33 in E-flat major, K. 481 1. Molto allegro 2. Adagio 3. Allegretto The English summary is on page 9.

2

2022. január 26.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

DANIEL ÉS MICHAEL BARENBOIM MOZARTKAMARAESTJE Közreműködik: Daniel Barenboim – zongora Michael Barenboim – hegedű Mozart: B-dúr szonáta zongorára és hegedűre, K. 378 I. Allegro moderato II. Andantino sostenuto e cantabile III. Rondo. Allegro Mozart: A-dúr szonáta zongorára és hegedűre, K. 526 I. Molto allegro II. Andante III. Presto Mozart: g-moll változatok (hat variáció) az „Au bord d’une fontaine” / „Hélas, j’ai perdu mon amant” című francia dalra, K. 360 Mozart: Esz-dúr szonáta zongorára és hegedűre, K. 481 I. Molto allegro II. Adagio III. Allegretto

3

Nem egyedülálló eset, hogy egy muzsikus gyermeke zenei pályát választ, a zenetörténetben számos példát találunk erre Johann Sebastian Bachtól napjaink magyar zeneéletének fontos szereplőiig. A mai koncerten apa és fia együtt lép a Müpa színpadára: az édesapa, Daniel Barenboim a világ egyik legismertebb zeneművésze, míg fia, Michael Barenboim nevét csak az elmúlt évtizedben kezdte megismerni a nemzetközi zenei élet.

Daniel Barenboim 1942-ben született Buenos Airesben, zsidó származású nagyszülei a 20. század elején vándoroltak ki Oroszországból. Hétévesen adta első hangversenyét Argentínában, három évvel később Bécsben, illetve Rómában is bemutatkozott, tizenéves korában pedig már Leopold Stokowski vezényletével zongorázott Párizsban, Londonban és New Yorkban. Karmesterként 1966-ban debütált az Angol Kamarazenekar élén, ezután több európai és amerikai zenekar is meghívta vezényelni. 1975 és 1989 között az Orchestre de Paris, 1991-től 2006-ig – Solti György utódaként – a Chicagói Szimfonikusok zeneigazgatója volt. Operadirigensként 1973-ban mutatkozott be az Edinburgh-i Fesztiválon, 1981 és 1999 között rendszeresen vezényelt a Bayreuthi Ünnepi Játékokon, 2011 és 2014 között pedig a milánói Scala zeneigazgatója volt. 1992 óta a Berlini Állami Operaház és a Staatskapelle Berlin főzeneigazgatója. 2009-ben, 2014-ben és 2022-ben ő vezényelte a Bécsi Filharmonikusok újévi koncertjét. Hétszeres Grammy-díjas, brit, francia, német és spanyol állami kitüntetések birtokosa.

Barenboim nem tartja magát távol aktuálpolitikai kérdésektől, azonban ezekhez is muzsikusként közelít. A 2003-ban elhunyt Edward Said palesztin–amerikai irodalomtudóssal 1999-ben alapította meg a Nyugat-Keleti Díván Zenekart, amellyel nyaranta tart zenekari projekteket fiatal palesztin, izraeli és arab muzsikusok számára, 2015-ben pedig – közel-keleti származású muzsikusok oktatására – Berlinben létrehozta a Barenboim–Said Akadémiát is.

1954 óta jelennek meg hangfelvételei. Eleinte a klasszikus repertoárra fókuszált, jelentős összkiadásokat készített Mozart, Beethoven és Schubert zongoraszonátáiból, Beethoven zongoraversenyeiből (Otto Klemperer vezényletével), és a zongora mellől vezényelve vette lemezre Mozart összes zongoraversenyét. Világhírű kamarazenei felvételei közé tartoznak első feleségével, Jacqueline du Pré csellóművésszel készített lemezei, valamint négykezes és kétzongorás felvételei Martha Argerichcsel. Szívesen és ízléssel hódol zenei anyanyelve, az argentin tangó művészetének is. Második felesége Elena Bashkirova zongoraművész, tőle született két fia: David, a német Level 8 hiphopegyüttes vezetője, valamint a hegedűművész Michael.

Az 1985-ben született Michael Barenboim Berlinben és Rostockban tanult hegedülni. Nemzetközi karrierje 2011-ben kezdődött, amikor Schoenberg Hegedűversenyét adta elő nagy sikerrel Pierre Michael Barenboim Fotó © Janine Escher

4

Boulez vezényletével, ezt követően a világ jelentős zenekarai hívták meg szólistának: dolgozott a Bécsi, a Berlini és az Izraeli Filharmonikusokkal, valamint a Chicagói Szimfonikusokkal. Rendszeresen ad szólóestet a világ legrangosabb koncerttermeiben, játszott a londoni Wigmore Hallban, a hamburgi Elbphilharmonie-ban és a Sydney-i Operaházban, Pierre Boulez műveiből összeállított programjával fellépett a Carnegie Hallban, a Berlini Filharmóniában, a Párizsi Operában és a Salzburgi Ünnepi Játékokon. Évek óta tanít hegedűt és kamarazenét a Barenboim–Said Akadémián, 2020 óta pedig ő az intézmény rektora. Szívügye a kortárs zene, a Boulez Ensemble tagjaként számos ősbemutatóban vett részt, és 2020-ban az édesapja által alapított Nyugat-Keleti Díván Zenekar tagjaiból is létrehozott egy kortárs zenei együttest. Első szólólemezén Bach, Bartók és Boulez műveit játssza, s lemezre vette Beethoven összes zongoratrióját édesapjával és Kian Soltani csellóművésszel.

Fotó © Peter Adamik

Daniel és Michael Barenboim a Müpa pódiumán Mozart zongorára és hegedűre írt művei közül ad elő három szonátát és egy variációsorozatot. A műsoron szereplő darabok különböző nézőpontokból mutatják be a zeneszerzőt. A koncertet nyitó B-dúr szonátát (K. 378) Mozart 1779–1780-ban komponálta Salzburgban, miután hazatért mannheimi és párizsi utazásáról.

Ekkor még a salzburgi hercegérsek, Hieronymus Colloredo szolgálatában állt, nem sokkal korábban nevezték ki udvari orgonistává. Feladatai közé tartozott a székesegyházi és udvari 5

orgonajáték, valamint a kóristafiúk felkészítése. Nem meglepő tehát, hogy a huszonéves zeneszerző ekkoriban számos egyházi művet komponált. Kamarazenei alkotásai – köztük a B-dúr szonáta –, vonósnégyesei, versenyművei nemigen szólalhattak meg a salzburgi hercegérseki udvarban, ahol kevés tere volt a pusztán hangszeres zenének.

A kompozíció 1781-ben jelent meg a bécsi Artaria zeneműkiadónál egy hat szonátából álló sorozat részeként, melynek címlapján az alábbiakat olvashatjuk: Sonatas pour le Clavecin ou Pianoforte avec L’accompagnement d’un Violon, azaz Szonáták csembalóra vagy fortepianóra, hegedűkísérettel. Valóban zongora-hegedű szonátáról van szó: a témákat rendszerint a zongora szólaltatja meg először, ugyanakkor a kotta egyértelműen arról tanúskodik, hogy a hegedűszólam is szerves része a műnek.

A három tétel a klasszikus szonátákban megszokott rendben követi egymást. A gyors nyitótétel után lírai lassút hallunk, melynek hangszerelésében is feltűnhet a zongora szólószerepe: az éneklő főtémát a hegedű csak a visszatérésben szólaltatja meg. A zeneszerző nyilvánvalóan érezte, hogy a két hangszer közül melyik képes inkább a dallam folyamatos ívű megszólaltatására, s a későbbi pillanatra tartogatta a hegedű hangját. A finálé formájával lepi meg a hallgatót: a háromnyolcados tételbe beékelődik egy négynegyedes, triolás mozgású középrész.

A második felhangzó mű, Mozart utolsó előtti zongora-hegedű szonátája a felnőtté vált zeneszerzőt mutatja be. Mozart 1786 után számos művét már nem kizárólag nyilvános előadásra, hanem a nyomtatásban való közzététel reményében, nagyobb perspektívában gondolkodva komponálta. Ezek közé tartozik a két zongoranégyes, néhány zongoratrió és vonósnégyes, valamint az 526-os A-dúr zongora-hegedű szonáta – annak az időszaknak a mesterműve, amelyben Mozart egyre komolyabban kezdte venni saját zeneszerzői tevékenységét. 1787. augusztus 24-i dátummal tüntette fel műveinek jegyzékében, melyet 1784 óta vezetett.

Jelentőségéről sokat elmond, hogy mely művek szomszédságában keletkezett: a műjegyzékben a Kis éji zene áll előtte, közvetlenül utána pedig a Don Giovannit találjuk.

Az A-dúr szonáta Mozart egyik legrészletesebben kidolgozott zongora-hegedű szonátája.

A korábbi hegedűkíséretes zongoraszonátáktól eltérően itt a két szólam teljesen egyenrangú.

A három szonátatétel is a megszokott sorrendben követi egymást, ezúttal azonban a zene tele van meglepetéssel. Azonnal feltűnik a nyitótétel szokatlan, hatnyolcados lüktetése, amelyben a zeneszerző sok ritmusjátékot rejtett el: gyakran három negyedre osztja a kettős alaplüktetést. A főtéma kezdetén a zongora a kezdeményező, rögtön utána a hegedű is eljátssza a témát, s ekkor a zongora a „kiegészítő” hangszer, végül a témacsoport végén néhány ütem idejére a zongora bal kezének szólama is főszerephez jut. Mozart pazaroló bőséggel ontja a dallamokat: újabb témát hallunk a zongorán, még mindig a kiinduló hangnemben, ahonnan csak ezután mozdulunk el, hogy megszólalhasson a melodikus, E-dúr melléktéma, előbb a hegedűn, majd a zongorán. Jól jellemzi a szonáta virtuozitását, hogy a briliáns skálamenetekben a hegedűn kívül nemcsak a zongora felső, hanem az alsó szólama is részt vesz.

A feldolgozási részben Mozart elemeire szedi és elosztja a két hangszer között az eddig 6

hallott motívumokat, hogy aztán a visszatérésben újra eredeti formájukban hallhassuk őket.

A második tétel sejtelmes neobarokk zene, a szonáta két pezsgő hangulatú szélső tétele közé ékelődve olyan érzést kelt, mintha egy ódon épületben bolyonganánk. Kezdetén a zongora barokkos, lassú mozgású basszusmenetei fölött a hegedű csak dallamtöredékeket játszik, majd szerepet cserélnek. A lépegető basszusmenet – egyszerű akkordokkal megtámasztva – később mollban is megszólal a hegedűn és a zongorán. Valódi dallamot csak a második témacsoportban hallunk, itt viszont Mozart minden mesterségbeli tudását beveti: a zongora kísérő figurációi felett szárnyal a díszes hegedűdallam, amelyet rögtön ezután a zongora is megszólaltat. A feldolgozási rész meglepő harmóniafordulatai után a visszatérés elején újra a már ismert basszusmenetet halljuk, azonban nem teljesen ugyanúgy, mint a tétel elején: a zongorista két keze el van csúsztatva egymáshoz képest.

A szonátát záró gyors, pezsgő rondót eleinte a zongora megállás nélkül zakatoló nyolcadmozgása uralja, amelyhez ritmikus ellenpontként csatlakozik a hegedű szólama. Később természetesen a hegedű is főszerephez jut, nemcsak melodikus dúr és moll témákban, hanem egy időre a zongora pergő mozgását is átvéve. A tételt áthatja Mozart felhőtlen jókedve.

A fiatal komponista az 1781-es év folyamán szakított Salzburggal és a hercegérseki szolgálattal, s Bécsben igyekezett saját lábára állni mint zeneszerző és zongoraművész. Ez év júniusában komponálta g-moll variációsorozatát zongorára és hegedűre (K. 360), feltételezhetően első bécsi zongorista növendékének, a nála egy évvel idősebb Marie Karoline Thienne Rumbecke grófnőnek. Bár a variációsorozat Andantino témája az „Au bord d’une fontaine” szöveggel ismert francia dal, a mű eredeti címében Mozart tévesen adja meg a forrást: egy másik francia dalra („Hélas, j’ai perdu mon amant”) hivatkozik. Megkapó a téma és változatainak zaklatott, szenvedélyes karaktere, amelyet Mozart a mű folyamán újra és újra váratlan dinamikaváltásokkal, érzelmes kromatikával jelenít meg. A témában és az első variációban a zongora játssza a főszerepet, a hegedű inkább kíséri a dallamot, valamint a billentyűs hangszer figurációit, a második variációban azonban a hegedűé lesz a dallam, amelyet érzelemmel teli kromatikus menetekkel gazdagít. A mozgalmas harmadik variáció után a negyedikben a két hangszer között egyenlően oszlik meg a játszanivaló, míg a dúr hangnemű ötödikben ismét a zongoráé a főszerep. A változatok sorát mozgalmas moll tétel zárja.

Mozart 1785. december 12-i dátummal jegyezte be műveinek jegyzékébe az Esz-dúr szonátát (K. 481), melyet Regina Strinasacchinak írt. A szonáta értő hallgatásához érdemes felidézni az 1764-ben Mantova közelében született hegedűvirtuóz és gitárművész életét is, Strinasacchi ugyanis egy olyan korszak kiemelkedő előadóművésze volt, amelyben nők ritkán léptek nyilvános hangversenyen pódiumra. Antonio Vivaldi velencei iskolájában, az Ospedale della Pietàban tanult, majd Itáliában, Franciaországban és német városokban turnézott. 1784-ben Bécsben ismerte meg Mozartot, aki több hegedű-zongora szonátáját is neki komponálta.

1784. április 29-én II. József császár jelenlétében együtt léptek fel a Kärntnerthor Theaterben, ekkor hangzott el először Mozart 454-es jegyzékszámú B-dúr hegedű-zongora szonátája.

7

Az eset hírhedt a kamarazene történetében: Mozart egy üres kottapapírt tett ki a zongorára, ugyanis bár fejben már megkomponálta a teljes művet, csak a hegedűszólamot volt ideje leírni, a sajátját később, a bemutató után rögzítette. Mindez nemcsak Mozart kivételes képességeiről tanúskodik, de arról is, milyen rendkívüli művészi bizalom volt a húszéves Strinasacchi és az alig valamivel idősebb Mozart között. A szigorú Leopold Mozart 1785-ben személyesen is hallotta Strinasacchit Salzburgban, és így írt róla lányának: „Egyetlen hangot sem játszik érzés nélkül, így még a szimfóniákban is mindig kifejező a játéka. Senki nem tud több érzelemmel és nála meghatóbban előadni egy adagiót. Teljes szívét és lelkét beleadja a dallamba, amit játszik, hangja egyszerre erőteljes és gyönyörű.” Strinasacchi 1785-ben férjhez ment Johann Conrad Schlick csellóművészhez, s vele együtt a gothai udvari zenekar tagja lett. 1810-ben vonult csak vissza a koncertezéstől, férje elvesztése (1825) után fiával együtt Drezdában élt egészen 1839-ben bekövetkezett haláláig.

Az Esz-dúr szonátát ezúttal is gyors tétel nyitja. Szokatlan a tempójelzés „molto” fokozása, valamint a háromnegyedes metrum is. A gyors tempó miatt egy-egy ütem szinte egy gesztussá válik, így az első témacsoport ütemszámainak aszimmetriája (4 + 4 helyett 6 + 6 ütem, majd 2 x 4 helyett 3 x 4 ütem) is feltűnőbb, kibillenti a zenehallgatót a természetes ütemérzetből. További meglepetés, hogy a megszokott két eltérő karakterű téma helyett itt hármat dolgoz ki a zeneszerző. A kidolgozási részben a hegedű a Jupiter-szimfónia zárótételének ismert témáját előlegezi meg, a motívum aztán a tétel legvégén újra megszólal.

A lassú tétel különösen intim hangvételű. Kezdetén a zongora lágy, gyengéd témát szólaltat meg a hegedű kíséretével. A következő, moll dallam a hegedűé, s akárcsak a legelső téma, ez a dallam is lépésenként emelkedik felfelé. Meglepő modulációk után távoli hangnemekből térünk vissza az alaphangnembe, ahol Mozart kimeríthetetlen fantáziával variálja, díszíti a már ismert első dallamot.

A szonátát variációsorozat zárja. A téma kétszólamú szerkesztése zseniálisan egyszerű: a zongora felső szólama és a hegedű egy szólamban játssza a témát, amelyet mindössze egyetlen ellenszólammal kísér a zongora alsó regisztere. A változatok a klasszikus variációsorozatokban megszokott módon, egymásra épülve követik egymást, egyre aprólékosabban díszítve és egyre hatásosabban bontva ki a dallamot. A tételt záró hatodik variáció végül a téma karakterét is megváltoztatja: mivel az Esz-dúr a kürtök hangneme, nem hiányozhat a jókedvű, hatnyolcados vadász-finale. Írta: Szabó Ferenc János

8

SUMMARY Taking the stage together at Müpa Budapest tonight will be a father and his son. The father, the 79-year-old Daniel Barenboim, is one of the world’s best-known musicians, pianists and conductors, as well as the chief music director of the Berlin State Opera and the Staatskapelle Berlin. He has conducted the Vienna Philharmonic’s New Year’s Concert three times: in 2009, 2014 and 2022. A seven-time Grammy Award-winner, he has received state decorations from the United Kingdom, France, Germany and Spain. His son, Michael Barenboim, was born in 1985 and launched his international career in 2011, when he performed Schoenberg’s Violin Concerto to great acclaim under the baton of Pierre Boulez. Following this celebrated debut, he has since performed with the Vienna Philharmonic, the Chicago Symphony, the Israel Philharmonic, the Berlin Philharmonic, and regularly gives solo recitals in the world’s most prestigious concert halls.

At Müpa Budapest, the two Barenboims will perform three sonatas and a series of variation from the works Mozart wrote for piano and violin. These pieces on the programme reveal different sides of the composer. Mozart composed the Sonata No. 26 in B-flat major (K. 378), which opens the concert, in Salzburg in 1779/80 after returning from his journey to Mannheim and Paris. In 1781, he left Salzburg and the service of the archbishop in order to try to support himself as a freelance composer and pianist in Vienna. In June of that year, he composed his passionate Variations for Piano and Violin in G minor (K. 360), supposedly for his first piano student in Vienna, Countess Marie Karoline Thienne Rumbecke, who was a year older than him. Although the Andantino theme of the variations is the French tune “Au bord d’une fontaine”, in the original title of the work, Mozart erroneously attributed the source of the theme to another French song (“Hélas, j’ai perdu mon amant”).

The sonatas No. 35 in A major and No. 33 in E-flat major represent the adult composer. These are masterpieces from the period when Mozart began to take his own work as a composer increasingly seriously. In 1784, he started keeping a catalogue of his own works, in which these two compositions were included in 1785 and 1787, respectively. Unlike in previous violinaccompanied piano sonatas, in these works the two parts are completely equal and even present virtuosic challenges for both instruments. The significance of the A major sonata is made abundantly clear by the works that surround it in the catalogue, as it is preceded by Eine kleine Nachtmusik and followed immediately by Don Giovanni. Mozart wrote the E-flat major sonata for the outstanding Italian violinist Regina Strinasacchi, with whom he performed it several times in Vienna. Both works are permeated by Mozart’s brilliant imagination: in addition to the nearly lavish melodies, they also contain a number of surprising twists testifying to his musical humour.

9

ELŐZETES AJÁNLÓ

2022. január 31.

A KRILOV–KNYAZEV– LUGANSZKIJ TRIÓ BRAHMS-KAMARAESTJE Szergej Krilov – hegedű, Alekszandr Knyazev – cselló, Nyikolaj Luganszkij – zongora Szergej Krilov Fotó © Mary Slepkova

2022. február 7.

KRISTĪNE OPOLAIS ÁRIAESTJE Közreműködik: Teodor Ilincăi – tenor, a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Asher Fisch

Fotó © Tatyana Vlasova

2022. február 8.

WAYNE MARSHALL ORGONAESTJE 10 Fotó © Charles Best

2022. március 2.

RÉGIZENE FESZTIVÁL

BARÁTH EMŐKE ÉS AZ ENSEMBLE ARTASERSE: KETTŐSSÉG Vezényel: Philippe Jaroussky Philippe Jaroussky és Baráth Emőke Fotó © Erato, Warner Classics

2022. március 9.

RÉGIZENE FESZTIVÁL

CHERUBINI: LES ABENCÉRAGES

KONCERTSZERŰ ELŐADÁS

Szereplők: Anaïs Constans, Edgaras Montvidas, Thomas Dolié, Artavazd Sargsyan, Philippe-Nicolas Martin, Tomislav Lavoie, Douglas Williams, Najbauer Lóránt, Kalafszky Adriána Közreműködik: Purcell Kórus, Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György Douglas Williams Fotó © Juan Camilo Roa

2022. március 14.

CHICK COREA: CONCERTO FOR TRIO – PREMIER

JOHN PATITUCCI, DAVE WECKL, SZABÓ DÁNIEL, BEKA GOCHIASHVILI, GADI LEHAVI Chick Corea Fotó © Toshi Sakurai

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

Címlapon: Daniel Barenboim @ Silvia Lelli A szerkesztés lezárult: 2022. január 19.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

mupa.hu