Müpa Műsorfüzet - Rising Stars (2021. november 19-21.)

RISING STARS 2021. NOVEMBER 19–21.

mupa.hu

VARÁZSLATOS TÉLI ÉLMÉNYEK

JÉGPÁLYA / KÜLTÉRI SZÍNPAD / ÉLŐ KONCERTEK

MÜPA SÁTOR:

november 30. – december 5.

ÉGIGÉRŐ MUZSIKA mesekoncert

december 12. – január 9.

RECIRQUEL: KRISTÁLY

Téli újcirkusz-mese január 14.

OPERASZELÍDÍTŐ

#FIGARO

Részletes műsorunkat keresse a mupa.hu-n!

mupa.hu

19–21 November 2021 Festival Theatre

2021. november 19–21.

Fesztivál színház

RISING STARS 19 November 2021 5.30 pm / Simply Quartet 8 pm / Johan Dalene

2021. november 19.

17.30 / Simply Quartet 20.00 / Johan Dalene

20 November 2021 5.30 pm / Kebyart Ensemble 8 pm / Ben Goldscheider

2021. november 20.

17.30 / Kebyart Ensemble 20.00 / Ben Goldscheider

11 14

21 November 2021 5.30 pm / Isata Kanneh-Mason 8 pm / Lucie Horsch

2021. november 21.

17.30 / Isata Kanneh-Mason 20.00 / Lucie Horsch

17 19

Presenter-host: Endre Tóth

Műsorvezető-házigazda: Tóth Endre

5 8

The English summary is on page 22.

3

Az Európai Hangversenytermek Szervezete (ECHO) 1995-ben elindított Rising Stars (Feltörekvő csillagok) sorozata keretein belül a szervezetet alkotó koncerttermek évente újabb és újabb tehetséges ifjú muzsikusokat, együtteseket delegálnak európai hangversenyturnéra.

Az ECHO-tagok – tizenhárom ország huszonkét hangversenyközpontja – között olyan nagynevű intézmények találhatók, mint az amszterdami Concertgebouw, a párizsi Cité de la musique – Philharmonie, a londoni Barbican Centre vagy a hamburgi Elbphilharmonie.

A Rising Stars sorozat eddig olyan művészek számára kínált ugródeszkát, mint a zongorista Khatia Buniatishvili és Igor Levit, a gordonkás Harriet Krijgh, az Armida Quartett vagy a SIGNUM Szaxofonkvartett. A Müpa 2010 óta tagja az ECHO-nak, így az elmúlt években magyar delegáltjai is voltak a sorozatnak a hegedűművész Banda Ádám, a zongoraművész Balázs János és a trombitaművész Pálfalvi Tamás személyében.

A Rising Stars-hangversenyeket az teszi még különlegesebbé, hogy a legtöbb fiatal művész, illetve együttes eljátszik egy számára komponált kortárs művet, amelyet az ECHO rendelt meg attól a zeneszerzőtől, akit a kiválasztott rising star, valamint az őt delegáló intézmény javasolt a szervezetnek. A Müpa tehát magyarországi bemutatók, sőt ősbemutatók helyszíne is lesz a három nap során.

4

Fotó © Roland Unger

2021. november 19. / 17.30

SIMPLY QUARTET A Rising Stars-programba jelölte: Wiener Konzerthaus, Wiener Musikverein, Elbphilharmonie Hamburg, Konzerthaus Dortmund A vonósnégyes tagjai: Danfeng Shen, Antonia Rankersberger – hegedű, Xiang Lyu – brácsa, Ivan Valentin Hollup Roald – cselló Haydn: G-dúr vonósnégyes, op. 76, No. 1, Hob. III:75 Julia Lacherstorfer: un:fold – magyarországi bemutató Bartók: VI. vonósnégyes, Sz. 114, BB 119 A magyarországi bemutatóként megszólaló új mű az ECHO, a Wiener Konzerthaus, a Wiener Musikverein, az Elbphilharmonie Hamburg és a Konzerthaus Dortmund felkérésére készült.

5

Simply, azaz egyszerűen. „A kínai filozófiából származik a nagy egész gondolata, amelyben az ellentétek függenek egymástól, de ki is egészítik egymást. Mi a bonyolultságot ötvözzük az egyszerűséggel, és négy különböző egyéniségként arra törekszünk, hogy megteremtsük a vonósnégyes, a kamarazene királyi műfajának egységét” – olvasható a különleges utat bejáró együttes, a Simply Quartet életrajzának bevezetőjében.

A Simply Quartet a legígéretesebb fiatal vonósnégyesek egyike, a ma már bécsi székhellyel működő formáció azonban még Sanghajban alakult, tagjai onnan kerültek az osztrák fővárosba, hogy felfedezzék maguknak a kvartettjáték lényegét és eredetét. Az együttesnek ma már két kínai, egy norvég és egy osztrák tagja van. „A zene sajátos nyelvének mély megértésére törekszünk: a korai klasszikus művektől a modern vonósnégyes-irodalomig. Nagy hangsúlyt fektetünk a három különböző kultúra – a kínai, a norvég és az osztrák – ötvözésére, amelyekből inspirációt merítünk saját zenei nyelvünk kialakításához; azáltal, hogy felfedezzük egymás kultúrájának alkotásait, elmélyítjük az eltérő hangzásvilágokról szóló ismereteinket.” Mentoruk Johannes Meissl professzor, de a kvartett játékára hatással volt az Európai Kamarazenei Akadémián eltöltött egy év, továbbá az Alban Berg Quartett egykori primáriusa, Günter Pichler is, akinél Madridban tanulnak a Zsófia Királyné Zeneművészeti Főiskolán. A Simply Quartet olyan megmérettetésekről tért haza első díjjal, mint a koppenhágai Nemzetközi Carl Nielsen Verseny, a „Quatuor à Bordeaux”, a grazi „Franz Schubert és a modern zene” elnevezésű kamarazenei verseny vagy a bécsi Nemzetközi Joseph Haydn Kamarazenei Verseny. Részt vesznek a Wiener Konzerthaus tehetséggondozó programjában is. Danfeng Shen egy 1753-ban készített Guadagnini hegedűn, Antonia Rankersberger pedig egy 1770–1780 körül készített Gagliano hangszeren játszik.

Műsorukat Joseph Haydn (1732–1809) op. 76, No. 1-es G-dúr vonósnégyesével, az Erdődy gróf számára komponált hat kvartettből álló sorozat első, 1797 körül keletkezett darabjával kezdik.

Haydn utolsó befejezett kvartettsorozatában mind formai, mind hangszeres értelemben is találkozhatunk újdonságokkal. Ezek az új művek „tele vannak invencióval, tűzzel, jó ízléssel és új effektusokkal” – lelkesedett a kor híres zenetörténésze, Charles Burney. A Simply Quartet szerint „ez a vonósnégyes Haydn kreativitásának ragyogó példája. Meglepetéseinek tipikus elemeivel találkozhatunk benne: tele van apró tréfákkal, de megviccel bennünket az ellentétes lelkiállapotokkal is, a játékosságtól a himnikus lírán át a népzenéig, a komoly drámától a csábító szórakozásig. Mesterien teremt párbeszédet a négy hangszer között, és mindez kiváló játékteret biztosít számunkra ahhoz, hogy minden alkalommal kísérletezhessünk és tesztelhessük egymás reakcióképességét.”

Haydn muzsikáját Julia Lacherstorfer (1985) új műve követi. A felső-ausztriai Bad Hallban született komponistára mély benyomást tett hazájának népzenéje, hegedű-, zenepedagógiaés zeneszerzés-stúdiumok után később jazztanulmányokat is folytatott. Új, un:fold című műve kapcsán maga Lacherstorfer írta az előadókról, hogy „a négy fiatalban minden megvan, amit csak kívánhat az ember egy muzsikustól: virtuozitás és mély érzelmek egyaránt”. A közös munkát beszélgetéssel kezdték, hiszen a komponista kíváncsi volt arra, „mi hajtja őket, mi ad 6

nekik reményt? Milyen hangja van a gyerekkoruknak, és hogyan nőttek fel? Miért harcolnak, és mi az elképzelésük egy egészséges jövőről? Válaszaik, érettségük, alapos gondolkodásuk minden alkalommal megérint. Olyan dallamokat hoztak nekem, melyek a gyermekkorukra emlékeztetik őket, és amelyeket összeszőttem a saját idézeteikkel. A folyamat vége egy intim mű lett, amely talán nem ragyog a maga hatalmas összetettségével vagy modern tonális nyelvével, de megengedi a közönségnek, hogy bepillantson egy együttes létébe.” A cím a sokféleképpen fordítható angol unfold kifejezésre (kitárulkozik, kibontakozik, elmesél, kifejt) utal, bár a kettőspont önmagában a fold szóra is felhívja a figyelmet, mely annyit tesz: összehajt.

Használják azonban a hívőkre, a karámra és a nyájra is, így végeredményképp egy magyarra nehezen fordítható szójátékot kapunk – valamint egy izgalmas zeneművet.

Mindig öröm, ha külföldiek játszanak magyar muzsikát, még inkább ha Bartók Béla (1881–1945) igen bonyolult VI. vonósnégyesét, melyet szerzője 1939-ben, utolsó Magyarországon befejezett darabjaként komponált. A munkát még Paul Sacher vendégeként Svájcban kezdte meg, eredetileg Székely Zoltán felkérésére, de az elkészült művet végül New Yorkban mutatta be a Kolisch Quartet 1941-ben. Mindegyik tétel ugyanazzal a mottószerű, ritornell módjára vis�szatérő, igen komor zenei anyaggal indul („Mesto” felirattal, vagyis „szomorúan”), és csak ezt követően találkozunk először egy szonátaformájú első tétellel (a melléktémában magyar népdalra emlékeztető hangzásvilággal), a második tételben egy indulóval, a harmadikban pedig egy groteszk Burlettával, hogy aztán a zárótételben a Mesto szakasz teljesen átvegye a főszerepet. A Simply Quartet tagjait lenyűgözi Bartók zenéje, különösen „rendkívül kifinomult ellenpontjával és formájával, mindezt vad kitörésekkel vagy épp a népzenei szakaszok megnyugtató fuvallataival kombinálva. Bartók a múltból gyűjt ihletet, akárcsak Beethoven, és a népzenéből, a hagyományból képes teljesen személyes nyelvet kialakítani.” A Simply Quartet arról is mesélt, hogy a magyart nem beszélve mennyire nehéz megérteni a nyelv struktúráját és azt, hová kell tenni a hangsúlyt a szavakban és mondatokban: „Nagyszerű élmény volt magyar versfelvételeket hallgatni, hogy legyen némi fogalmunk a nyelv zenéjéről.

Bartók zenéjének nagyon sajátos színe van, a különleges hanghatásokkal, effektusokkal pedig rendkívül izgalmas légkört teremt.”

7

Fotó © Nikolaj Lund Photography

2021. november 19. / 20.00

JOHAN DALENE – HEGEDŰ A Rising Stars-programba jelölte: Konserthuset Stockholm Közreműködik: Nicola Eimer – zongora Ravel: II. (G-dúr) szonáta hegedűre és zongorára Tebogo Monnakgotla: Companion (seasons) – ősbemutató Prokofjev: II. (D-dúr) szonáta hegedűre és zongorára, op. 94bis Az ősbemutatóként megszólaló új mű az ECHO és a Konserthuset Stockholm felkérésére készült.

Az Európai Unió Klasszikus Európa Jövője és Kreatív Európa programjainak támogatásával.

8

A húszéves svéd–norvég muzsikus, a Norrköpingben született Johan Dalene négyévesen kezdett el hegedülni. „Mivel a szüleim is zenészek, természetes volt, hogy én is megtanuljak valamilyen hangszeren játszani. Mióta beleszerettem a hegedűbe, a klasszikus repertoár sokszínűsége és a kortárs zene is az életem része. Szinte mindent szeretek, és nem tudom azt állítani, hogy lenne kedvenc zeneszerzőm, hiszen olyan hatalmas repertoárról beszélhetünk.”

A fiatal hegedűs már most elmondhatja magáról, hogy Svédország vezető zenekaraival játszott a legfontosabb hangversenytermekben, hazájában és külföldön egyaránt. Elnyerte a Norvég Szólista Díjat, 2019-ben pedig a Carl Nielsen Verseny győztese lett. A norvégiai Crescendo programban olyan mentorokkal dolgozhatott együtt, mint Janine Jansen, Leif Ove Andsnes és Gidon Kremer. Jelenleg Per Enoksson osztályában képezi tovább magát a Svéd Királyi Zeneakadémián, valamint Janine Jansentől vesz órákat. A BIS kiadó exkluzív művészeként 2019-ben jelent meg első lemeze Csajkovszkij és Barber hegedűversenyével, a Norrköpingi Szimfonikus Zenekar kíséretében, idén pedig Nordic Rhapsody című albuma látott napvilágot, rajta északi szerzők hegedűre és zongorára komponált műveivel (partnere Christian Ihle Hadland volt). Az elmúlt évadban a Svéd Rádió Szimfonikus Zenekarának rezidens művésze volt, míg idén a vezető skandináv zenekarok meghívásai mellett a lipcsei Gewandhaus Zenekar, a Cseh Filharmonikusok és a Konzerthausorchester Berlin felkérésének tesz eleget, szólóesteken pedig a Wigmore Hall és a Carnegie Hall közönsége is találkozhat vele.

Kamarapartnere a brit zongoraművész, Nicola Eimer lesz, aki a Juilliard Schoolban képezte magát, több nemzetközi verseny győztese, a szólistakarrier mellett pedig elkötelezett kamarazenész. „Már játszottunk együtt néhányszor, csodálatos zongorista, mindig inspiráló és szórakoztató vele dolgozni” – mondta Johan Dalene.

Johan Dalene és Nicola Eimer Maurice Ravel (1875–1937) hegedűre és zongorára komponált, 1923 és 1927 között keletkezett II. (G-dúr) szonátájával kezdi műsorát, melynek kapcsán a fiatal hegedűs elmondta, „Ravel lényegében összeférhetetlen hangszerként tekintett a hegedűre és a zongorára, hiszen míg a hegedű képes hosszan kitartani és vibrálni a hangokat, addig a zongora leginkább ütőhangszerként működik. Szonátájával az volt a célja, hogy minél jobban kiaknázza a két hangszer különbözőségét. Évekbe telt, mire befejezte a darabot, a végeredmény azonban egy bámulatos mű lett. Az első tételnek számos elragadó, áradó dallama van, a második tételt nagymértékben inspirálta a jazz – azon belül is a blues –, a finálé pedig egy izgalmas perpetuum mobile, nagyon virtuóz, és egy kicsit olyan, mint a rock and roll.”

A zeneszerző a komponálás éveiben Montfort-l’Amauryban élt, és gyakran koncertezett Hélène Jourdan-Morhange hegedűművésznővel, aki Ravelhez hasonlóan rajongott a jazzért, és akinek a komponista G-dúr szonátáját ajánlotta.

Az ECHO és a Konserthuset Stockholm felkérése nyomán született új mű szerzője, a svéd Tebogo Monnakgotla (1972) csellótanulmányok mellett kezdett el zeneszerzéssel foglalkozni.

Nemzetközi díjak birtokosa, két éven át pedig a Svéd Rádió rezidens szerzője volt. Érdeklődésének középpontjában főleg zenekari művek állnak, de az elmúlt években két operát is írt.

9

Companion (seasons) [Társ (évszakok)] című darabját szólóhegedűre komponálta, Johan Dalene pedig megvallotta: igen izgatott, hiszen a művet Budapesten szólaltatja meg legelőször. „Ebben a darabban egy muzsikus életét követhetjük nyomon a gyermeki kíváncsiságtól (Youth – Fiatalság) a serdülőkori szerelmen (Prime – Első) és a középkorú ember életének megpróbáltatásain át (Battle – Harc) a visszatekintés ünnepélyességéig (Retrospection – Visszatekintés).

A mű alternatív címekkel is rendelkezik, melyekben az élet különböző szakaszait az évszakok nevei képviselik a tavasztól a télig” – mesélte a fiatal hegedűs.

Nemcsak Ravel, de Szergej Prokofjev (1891–1953) is rajongott a jazzért, így nem véletlen, hogy bluesos elemeket a zeneszerző II. (D-dúr) szonátájában (op. 94bis) is találhatunk, különösen a lassú tételben. Az eredetileg fuvolára és zongorára készült mű hegedűs átirata zárja Johan Dalene és Nicola Eimer koncertjét. A szonáta 1943-ban, háborús borzalmak között keletkezett, a szerző még Alma-Atában kezdte felvázolni, miközben Szergej Eisensteinnel dolgozott a Rettegett Ivánon, majd Moszkvában folytatta és fejezte be a komponálást. A művet a körülmények ellenére sem háborús hangulat jellemzi. Dalene szerint „a zene gyakran igen lírai és elegáns, és úgy gondolom, hallható, hogy eredetileg fuvolára és zongorára készült, David Ojsztrah hegedűművész kérte meg Prokofjevet, hogy készítsen belőle hegedű-zongora változatot. A komponista örömmel tett eleget a kérésnek, és a darab nagyszerűen működik ebben az összeállításban is. A szonáta valójában mindenből tartalmaz egy kicsit. Az első, klasszikus tételt egy kötekedő, szórakoztató scherzo, egy lélegzetelállítóan gyönyörű harmadik tétel, végül pedig egy fantasztikus, optimista finálé követi – igazi mestermű!”

10

Fotó © Igor Studio

2021. november 20. / 17.30

KEBYART ENSEMBLE A Rising Stars-programba jelölte: Palau de la Música Catalana, L’Auditori Barcelona Az együttes tagjai: Pere Méndez – szopránszaxofon, Víctor Serra – altszaxofon, Robert Seara – tenorszaxofon, Daniel Miguel – baritonszaxofon Stravinsky–Kebyart Ensemble: Pulcinella-szvit Schmitt: Szaxofonkvartett, op. 102 Jörg Widmann: 7 Capricci – magyarországi bemutató Felix Mendelssohn-Bartholdy–Kebyart Ensemble: Dalok szöveg nélkül – válogatás Fanny Mendelssohn–Kebyart Ensemble: Dalok szöveg nélkül – válogatás A magyarországi bemutatóként megszólaló új mű az ECHO, a Palau de la Música Catalana és a L’Auditori Barcelona felkérésére készült.

11

A katalán szaxofonkvartett 2014-ben alakult Barcelonában, nevük pedig a „kebyar” (az indonéz gamelán gongzene egyik műfaja, stílusa, melynek fontos eleme a tempó, a dinamika és a színek robbanékony kontrasztja) és az „art” (művészet) szavakból jött létre. Mind a négy ifjú tehetség szenvedélyes kamarazenész, akik „friss vért kívánnak pumpálni a klasszikus zene előadásába”. Számos megmérettetésen értek el helyezést, díjazottjai az Orpheus Svájci Kamarazenei Versenynek és a Nemzetközi Franz Cibulka Versenynek, valamint elnyerték hazájuk legrangosabb elismeréseit is: a Primer Palaut és a BBVA Kamarazenei Díjat. Napjaink legkiválóbb muzsikusaival koncerteznek, közülük is érdemes kiemelnünk Várjon Dénes, Xavier Sabata és Albert Guinovart nevét.

Rising Stars-programjuk az emlékek, az emlékezés témája köré épül. „Az emberi élet emlékek sokaságából áll: köztük vannak azok a helyek, ahol már jártunk, a zene, amit hallgattunk, az emberek, akiket szerettünk... Mindezek az emlékek formálják saját létünket, hiedelmeinket és álmainkat. John Banville A tenger című regényének öregedő főhőse, Max, aki nemrég vesztette el feleségét, így önti szavakba az emlékek erejét: »A múlt szinte második szívként lüktet bennem«. A zenében aktív történelmi emlékezetre van szükség ahhoz, hogy visszahozzuk az olyan női alakokat, amilyen Fanny Mendelssohn (1805–1847), akiről szinte teljesen megfeledkeztek a kánon kialakítása során. Akárcsak öccse, Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809–1847), élete különböző időszakaiban ő is írt darabokat Dalok szöveg nélkül címmel.

A könyvtárak polcai szintén olyan helyek, ahol szunnyad a múlt, arra várva, hogy megmentsék a feledéstől. Szergej Gyagilev Nápoly és London könyvtáraiban találta meg azokat a kottákat, amelyek a Pulcinella kiindulási pontjául szolgáltak. Az orosz impresszárió kérte fel Igor Stravinskyt (1882–1971), hogy balettet komponáljon e rövid darabok alapján, amelyeket eleinte Pergolesi alkotásainak gondoltak. A művel kezdetét vette Stravinsky neoklasszikus korszaka, a szerző integrálta a hagyományt, miközben a modernség köntösébe öltöztette. Ez a fajta múltba tekintés fontos volt a két háború közötti időszak esztétikájában, például a francia zeneszerző, Florent Schmitt (1870–1958) számára is, aki közeli barátja és csodálója volt Stravinskynak, és védelmére kelt, amikor a Tavaszi áldozat premierje botrányba fulladt.”

Műsorukat – saját átiratukban – a már említett Stravinsky 1920-ban komponált Pulcinellaszvitjével kezdik. „Mióta először hallottuk, tudtuk, hogy át akarjuk írni szaxofonkvartettre.

Sokat dolgoztunk azon az öt tételen, amelyet átírtunk (Sinfonia, Serenata, Tarantella, Toccata, Minuetto-Finale), hiszen nagy kreativitásra van szükség ahhoz, hogy az ember négy szaxofonra adaptáljon egy eredetileg zenekarra született darabot.” Az átdolgozás rengeteg kísérletezéssel járó folyamat volt – számtalan órát töltöttek azzal, hogy próbálgassák a lehetőségeket, amíg meg nem találták a legjobb megoldásokat.

Florent Schmitt 1942-ben komponált Szaxofonkvartettje (op. 102) Alexander Glazunové mellett a másik legfontosabb eredetileg is erre a hangszer-összeállításra írt mű a 20. század első feléből, a Kebyart Ensemble-nak pedig vállalt missziója, hogy megszólaltatja a fellelhető eredeti repertoárdarabokat.

12

„Nagyon boldogok vagyunk, hogy Jörg Widmann (1973) komponál számunkra. Kötelességünk, hogy újabb és újabb felkérésekkel járuljunk hozzá a szaxofonkvartett repertoárjának bővítéséhez, hogy a jövő, az elkövetkező generációk számára is szülessenek új művek.” Saját bevallása szerint Widmann-nak évekbe telt, mire elég közel érezte magához a szaxofonegyüttes műfaját ahhoz, hogy végre darabot írjon. „A Palau de la Música Catalana mutatott be ennek a fiatal együttesnek. Meghallgattam őket, és azonnal tudtam, most jött el az idő!” A Kebyart tagjai így emlékeztek a közös munkára: „Jörg augusztus közepén meghívott bennünket müncheni otthonába, ahol két dolgos napot töltöttünk együtt. A legnagyobb meglepetés számunkra alázata és kíváncsisága volt, tanulni akart a szaxofonról, ezért rengeteget kérdezett tőlünk a hangszerről és lehetőségeiről.” A 7 Capricci című kompozíció hét tétele a „szeszélyességéről” ismert, igen szabadon megközelíthető capriccio műfaját járja körül.

A koncert végén Felix és Fanny Mendelssohn Dalok szöveg nélkül című zongoradarabjai közül hallhatunk kettőt-kettőt, természetesen a Kebyart Ensemble szaxofonos átdolgozásában.

Az átdolgozáshoz „rengeteg kísérletezés, próbálkozás, valamint kreativitás kellett”. Valószínűleg a Müpában is úgy fogják előadni ezeket a műveket, ahogy néhány koncerten már kipróbálták: egymás után eljátsszák mind a négyet, és a közönségnek kell kitalálnia, vajon melyeket írta Fanny, és melyeket Felix. „Amit igazán szeretünk ezekben a darabokban, az éppen az, hogy úgy fejeznek ki egy szöveget, hogy nincs is szövegük. Így a próbák során mi is próbáltunk különböző szavakat és érzelmeket képzelni a zene mögé.”

13

Fotó © Kaupo Kikkas

2021. november 20. / 20.00

BEN GOLDSCHEIDER – KÜRT A Rising Stars-programba jelölte: Barbican Centre London Közreműködik: Giuseppe Guarrera – zongora Beethoven: F-dúr szonáta kürtre és zongorára, op. 17 Mark Simpson: Nachtstück – magyarországi bemutató Schumann: Adagio és Allegro, op. 70 Vignery: Kürtszonáta, op. 7 A magyarországi bemutatóként megszólaló új mű az ECHO és a Barbican Centre London felkérésére készült.

14

A londoni születésű fiatal kürtművész tavaly fejezte be tanulmányait a berlini Barenboim– Said Akadémián Radek Baborák osztályában, előtte a Királyi Zeneakadémia előképzőjén tanult Susan Dent irányításával. 2016-ban, tizennyolc éves korában a BBC Fiatal Muzsikusok Versenyének döntőse volt, 2018-ban pedig bemutatkozott a BBC Proms koncertsorozaton, és még ugyanabban az évben megjelent első lemeze. Európa jeles zenekaraival lépett már fel, a vezető brit együttesek mellett a Prágai Filharmonikusok és a Berlini Szimfonikus Zenekar szólistája volt, de időről időre néhány kiemelkedő zenekar vendégkürtöseként is hallhatjuk őt.

Ben Goldscheider lelkes kamarazenész, aki a legnépszerűbb fesztiválokon együtt muzsikált Daniel Barenboimmal, Martha Argerichcsel, Szergej Babajannal, Elena Baskirovával vagy Michael Volléval.

Kamarapartnere a számos díjjal büszkélkedő fiatal olasz zongoraművész, Giuseppe Guarrera, akivel körülbelül öt évvel ezelőtt ismerkedett meg, amikor még mindketten a Barenboim–Said Akadémia hallgatói voltak. Guarrera 2017-ben a Pierre Boulez Saal megnyitóján játszott a Boulez Ensemble-lal, melynek Ben Goldscheider is tagja. Az ifjú pianista Európa jelentős koncerttermeiben lépett már fel, többek közt Julian Rachlinnal a Wiener Konzerthausban, szólóestet adott a Wigmore Hallban, az idei évadban pedig bemutatkozik Kent Nagano San Franciscó-i Beethoven Fesztiválján is. „Mivel a kürtrepertoár viszonylag szűk, mindig nagy kihívás úgy összeállítani egy szólóestet, hogy színes legyen, és újdonságot is tartalmazzon. Beethoven és Schumann most elhangzó műve a kánon fontos részét képezi, ezzel áll kontrasztban egy ősbemutató és egy szinte teljesen figyelmen kívül hagyott 20. századi mű. Így létrejön egy egyensúly, illetve kölcsönhatás az ismert és ismeretlen darabok között, amit hallgatóként és előadóként egyaránt rendkívül érdekesnek tartok” – summázta műsorát a fiatal brit muzsikus.

Koncertjüket Ludwig van Beethoven (1770–1827) op. 17-es F-dúr szonátájával kezdik, melyet a komponista 1800-ban írt a kor kürtvirtuóza, Giovanni Punto számára, majd a bécsi bemutató után nem sokkal Budán is megszólaltatták a darabot. Ez a mű még a ventiles hangszerek elterjedése előtt született, a szerző natúrkürtre komponálta, így zenéje „leginkább hármashangzatokon alapuló anyagokra támaszkodik, dallam tekintetében pedig a felső regiszterre hagyatkozik, hiszen ott több felhangot lehet megszólaltatni”. Beethoven saját meghatározása szerint a darab „zongoraszonáta obligát kürtszólammal”, azonban „ez az egyik legfontosabb kürtre írt mű, és az első, amelyet igazán jelentős szerző kürtre és zongorára komponált” – összegezte Ben Goldscheider. A darab előadására készülve azt is elárulta, hogy megpróbálja felhívni a figyelmet „azokra a zenei folyamatokra, például a zárótétel néhány dallamos szakaszára, amelyek valóban revelációként hathattak a 18–19. század fordulóján”.

Beethoven szonátája után az ECHO, valamint a londoni Barbican Centre felkérésére született új kompozíció, Mark Simpson (1988) Nachtstück (Éjszakai darab) című műve szólal meg.

A brit klarinétos-zeneszerzőre 2006-ban figyeltek fel, amikor megkapta „Az év ifjú muzsikusa” (BBC), valamint „Az év ifjú zeneszerzője” (BBC Proms/Guardian) címet. Stílusára számos 15

zeneszerző hatott, többek közt Ligeti György, Thomas Adès, Julian Anderson, John Adams, Helmut Lachenmann, Pierre Boulez, Karlheinz Stockhausen és Luigi Nono, de gyakran merít inspirációt a költészetből és a festészetből is. Írt már szimfonikus műveket, hegedűversenyt Nicola Benedetti számára, valamint oratóriumot és operát is. „Előadóművészi énje, a fizikai hanggal való rendszeres kapcsolata hatással van kompozícióira is, a zene fizikai erejével képes igazi hatást és légkört teremteni” – mesélte róla a fiatal kürtös. A cím nemcsak az éjszakazenék, noktürnök hatását sejteti, de utal Schumann Nachtstücke című zongoraciklusára is, így talán nem véletlen, hogy a műsor a német romantikus mester darabjával folytatódik.

Robert Schumann (1810–1856) op. 70-es, Adagio és Allegro című kompozíciója már ventilkürtöt használ – a szerző pedig megengedő, kürt helyett csellón, hegedűn vagy brácsán is megszólaltatható a tételpár. Az 1849-ben született mű Adagiója eredetileg a Románc címet kapta volna, befejezése után nem sokkal pedig Clara Schumann így nyilatkozott a darabról: „ragyogó, friss és szenvedélyes”. „A ventilkürt már (viszonylag) könnyen játszik kromatikus anyagokat is, akár négy oktávon át, a dallamok így sokkal bonyolultabbak, és ez a mélyebb regiszterekre is érvényes.”

Ben Goldscheider a ma már ritkán játszott belga zeneszerzőnő és hegedűművész, Jane Vignery (1913–1974) talán legismertebb darabjával, op. 7-es Kürtszonátájával zárja műsorát.

Vignery többek közt Nadia Boulanger és Paul Dukas tanítványa volt, 1942-ben ezzel a művével nyerte el az Émile Mathieu-díjat. A fiatal kürtös szerint zenéjét azért játsszák ritkán, mert nem volt avantgárd szerző, nem követte korának aktuális trendjeit. Leginkább a késő romantika (főleg Richard Strauss), az impresszionizmus, valamint a neoklasszicizmus hatása érvényesül ebben a háromtételes, eklektikus darabban.

16

Fotó © Robin Clewley

2021. november 21. / 17.30

ISATA KANNEH-MASON – ZONGORA A Rising Stars-programba jelölte: Birmingham THSH Mozart: c-moll szonáta, K. 457 Eleanor Alberga: Cwicseolfor – ősbemutató Rachmaninov: Études-Tableaux, op. 39 – I. Allegro agitato (c-moll); V. Appassionato (esz-moll); VI. Allegro (a-moll) Chopin: F-dúr ballada, op. 38 Az ősbemutatóként megszólaló új mű a Barbican Centre London felkérésére készült, a B:Music-kal és az ECHO-val együttműködésben.

A nottinghami Kanneh-Mason család mind a hét gyermeke játszik valamilyen hangszeren – hegedűn, csellón vagy zongorán. Isata hatévesen, a Karib-térségben élő nagyszüleinél tett egyik látogatása idején szeretett bele a zongorába, és pár évvel később azt is eldöntötte, hogy ezzel szeretne hivatásszerűen foglalkozni. Már a Londoni Királyi Zeneakadémián töltött tanulóévek alatt hírnevet szerzett magának az Egyesült Királyságban és külföldön. Természetesen testvéreivel sem hagyta abba a közös muzsikálást, különösen a királyi esküvőn is zenélő csellistával, Sheku Kanneh-Masonnal lép fel gyakran duóban. Clara Schumann darabjait tartalmazó, Romance című első lemeze 2019-ben látott napvilágot, és azonnal a klasszikus zenei sikerlisták élére került Angliában. Korábban ösztöndíjat kapott Elton Johntól, akivel 2013-ban 17

együtt koncertezett. Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Németország legjelentősebb fesztiváljain, valamint olyan termekben is megfordult már, mint a Wigmore Hall, a Théâtre des Champs-Elysées, valamint a Carnegie Hall. A Deccánál idén megjelent legújabb albumán (Summertime) amerikai és angol zongoramuzsikát hallhatunk.

Koncertje Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) c-moll szonátájával (K. 457) kezdődik.

Az 1784-ben írt darabot a c-moll fantáziával együtt jelentette meg az Artaria bécsi zeneműkiadó. Tekintve, hogy Mozart csak két szonátáját írta mollban, a tragikus hangnem a mű személyességére utal, a szélső tételek hangvétele különösen drámai. A műjegyzéket készítő Köchel szerint „kétségkívül ez Mozart legfontosabb zongoraszonátája. Tüze és szenvedélye felülmúlja az összes többit, egészen az utolsó hangig, és előrevetíti mindazt, amivé majd a zongoraszonáta válik Beethoven kezei alatt.”

A jamaicai születésű Eleanor Alberga (1949) jegyzi az Isata Kanneh-Mason számára készült új darabot. Az évtizedek óta az Egyesült Királyságban élő komponista zenéjét kiváló együttesek játsszák Európán kívül Dél-Amerikában, Kanadában, Ausztráliában és Kínában is. Idén megkapta a Brit Birodalom Rendje tiszti fokozatát. Stílusára nagy hatással volt a minimalizmus, zenéje alapvetően tonális, és gyakran használ ismételt ritmikai mintákat. „Nagyon szerettem volna, ha ő ír új művet számomra a Rising Stars-turnéra, mivel fantasztikus zeneszerző, ráadásul nő. Az új kompozíció, melynek címe Cwicseolfor, igencsak különbözik műsorom alapvetően hagyományos darabjaitól, de szép egyensúlyt teremt majd a programban.” A mű címe a higany óangol elnevezése, vagyis „egy igen folyékony, folyondár darabot kell elképzelnünk”.

Szergej Rachmaninov (1873–1943) két sorozatot is írt Études-Tableaux, azaz Tanulmányképek címmel. Az 1911-es első sorozat után (op. 33), 1916-ban jelentette meg az op. 39-es másodikat, melynek kilenc darabja zeneileg, technikailag még komplexebb, mint az előző opus művei.

A nyugtalan első darab (c-moll, Allegro agitato) a jobb kéz virtuozitására összpontosít, az ötödik etűdöt (esz-moll, Appassionato) a maga szenvedélyes, viharos, komor akkordtömegeivel a sorozat drámai csúcspontjaként is értelmezik. A hatodik mű (a-moll, Allegro) két ellentétes karakterű zenei anyaggal indul, melyek szinte egymást kergetik a darab során. „Bátran állítom, hogy Rachmaninov a kedvenc zeneszerzőm, már nagyon kis koromban is állandóan az ő szenvedélyes zenéjét hallgattam, így semmiképp sem szerettem volna kihagyni a programból” – mesélte a zongoraművésznő.

A koncertet Isata Kanneh-Mason Fryderyk Chopin (1810–1849) op. 38-as F-dúr balladájával zárja. A kétféle zenei anyagot tartalmazó mű egy 6/8-ban ringatózó, bölcsődalszerű, Schubert világát idéző szakasszal indul, melyet erőteljes, szinte hisztérikus Presto con fuoco vált fel.

Egyes kutatások szerint a kompozíciót Adam Mickiewicz Świtezianka című balladája inspirálta, mely a Świteź-tóban élő vízi nimfákról szól. Az egyik nimfa próbára teszi a neki örök szerelmet ígérő férfit, aki azonban megfeledkezik fogadalmáról, megcsalja a nimfát, és ezért bűnhődnie kell. „Gyerekkorom óta játszom ezt a darabot, így jó volt visszatérni hozzá, ráadásul Chopin az a zeneszerző, akinek a műveit játszani olyan, mintha hazatérnék.”

18

Fotó © Dana Van Leeuwen

2021. november 21. / 20.00

LUCIE HORSCH – FURULYA A Rising Stars-programba jelölte: Het Concertgebouw Amsterdam, Kölner Philharmonie Közreműködik: Max Volbers – csembaló Telemann: C-dúr szonáta, TWV 41:C5 Castello: Sonata seconda Kurtág György: Jelek, játékok és üzenetek – ...ein Brief aus der Ferne an Ursula...; ...ein Sappho-Fragment...

Lotta Wennäkoski: Arteria – magyarországi bemutató F. Couperin: Quatrième Concert Royale F. Caccini: Chi desia di saper che cos’è amore J. S. Bach: E-dúr szonáta, BWV 1035 A magyarországi bemutatóként megszólaló új mű az ECHO, a Concertgebouw Amsterdam és a Kölner Philharmonie felkérésére készült.

Az Európai Unió Klasszikus Európa Jövője és Kreatív Európa programjainak támogatásával.

A még csak huszonkét esztendős holland furulyaművésznő szenvedélyes és karizmatikus szószólója hangszerének. A zenészcsaládba született ifjú muzsikus ötévesen kezdte meg zenei tanulmányait, és alig négy évvel később már a televízióban játszotta Brahms V. magyar 19

táncát. Tizenegy éves korára megnyert számos versenyt, tanulmányait pedig az Amszterdami Konzervatórium Sweelinck Akadémiáján folytatta Walter van Hauwe osztályában. 2014-ben hazáját képviselte az Eurovízió Fiatal Muzsikusok versenyén, 2016-ban John Eliot Gardiner jelenlétében megkapta a Concertgebouw Fiatal Tehetség Díját, 2020 nyarán pedig neki ítélték a Holland Zenei Díjat. A legnevesebb zenekarok szólistája, de Thomas Dunford lantossal alkotott duója is sikert sikerre halmoz. Vivaldi műveit tartalmazó első lemeze 2017-ben megkapta az Edison Klassiek Díjat, 2019-es második albuma, melyet az Academy of Ancient Music és Thomas Dunford társaságában rögzített, a UK Classical Charts első helyéig jutott, valamint elnyerte az Opus Klassik Díjat.

Kamarapartnere a csembalónál, Max Volbers egyben szintén kiváló furulyajátékos. Felsőfokú tanulmányait a salzburgi Mozarteumban végezte, számos nemzetközi versenyen vett részt jelentős sikerrel, és olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Reinhard Goebel, Roger Norrington vagy Marc Minkowski.

Georg Philipp Telemann (1681–1767) C-dúr szonátájával kezdődik a hangverseny, melynek koncepciója, címe: Barokk és azon túl. „Olyan zeneszerzővel akartam indítani a koncertet, aki a furulyának a barokkban betöltött jelentőségét szimbolizálja számomra, és ez Telemann. Imádom játszani a darabjait, érződik, hogy maga is kiváló játékos lehetett, ismerte a furulyajáték technikáját, ráadásul humor és sok vidámság van a műveiben, ami hozzám is közel áll.”

A rövid életű kora barokk itáliai mester, Dario Castello (1602–1631) Második szonátája (Sonata seconda) Lucie Horsch nagy kedvence: „Egyik legkorábbi példája annak a szonátaformának, amelyben a tételek még nem különültek el egymástól, de vannak benne kontrasztot alkotó Adagio és Allegro szakaszok. Minden alkalommal rácsodálkozom szélsőségességére: harmóniák, disszonanciák, virtuozitás, hirtelen hangulatváltások – egy hangokba öntött teljes világ, öt percben.”

Kurtág György (1926) műhelyében évtizedek óta születnek igen személyes, rövid kompozíciók különböző szólóhangszerekre és kisebb hangszercsoportokra Jelek, játékok és üzenetek címmel.

Lucie Horsch a Rising Stars sorozatban kizárólag Budapesten játszik el két művet ezek közül, hiszen nagyon szereti Kurtágot. „Zenéjét játszva mindig azt érzem, hogy ez egy nagyon más nyelv, sőt nyelvcsalád, olyan, amely nem ismerős számomra, hiszen maga a magyar nyelv is nagyon különbözik az újlatin nyelvektől, de mindig tanulok Kurtág zenéjéből. Nagyon szeretem e két darab szinte meditatív légkörét, és úgy gondolom, jól illenek a furulyához, annak ellenére, hogy eredetileg oboára, illetve angolkürtre születtek.” Az első tétel 2014-ben keletkezett Heinz Holliger oboaművész-karmester hárfaművész felesége, Ursula Holliger emlékére, a második tétel címe pedig nemcsak az ógörög költőnő fennmaradt töredékeire utal, hanem Kurtág saját stílusára is, melyben oly fontos szerepe van a töredékeknek, a töredékekben való gondolkodásnak.

Budapesthez nemcsak Kurtág köthető, de az új mű, az Arteria szerzője, a finn Lotta Wennäkoski (1970) is, hiszen a Helsinkiben született zeneszerzőnő a budapesti Bartók Konzervatóriumban is tanult. Wennäkoski eleinte rövidfilmekhez és rádiójátékokhoz 20

komponált zenét, később pedig olyan muzsikusok és intézmények felkérésére írt darabokat, mint Esa-Pekka Salonen, a Skót Kamarazenekar vagy a BBC. „Lottával az első közös munkánk is Budapesthez köthető, itt mutattuk be néhány éve furulyára és ensemble-ra írott, Zeng című darabját, mely egy magyar szóra utal.” Az új mű kiindulópontja az energia: a zene a folyamatosan változó hangszíneket lüktető pulzálással ötvözi. A pulzálás miatt is lett a címe Arteria, de egy szójáték is rejlik benne, hiszen az artéria szó az „art”-tal, vagyis magyarul művészettel kezdődik. „Az a fajta D hangolású blockflöte, amely az alt- és a tenorfurulya között helyezkedik el a hangszercsaládban, és amelyre Wennäkoski új műve is született, az egyik kedvenc hangszerem: az úgynevezett voice flute vagy flûte de voix, melyet főképp a francia barokkban használtak.

François Couperin (1668–1733) Quatrième Concert Royale (Negyedik királyi koncert) című művében is ezen a hangszeren játszom, így teremtve kapcsolatot a két teljesen különböző korszak és stílus között. Ennek a furulyának különleges hangzása van, nem véletlenül kapta az emberi hangra utaló nevét. A francia barokk igen közel áll hozzám. Imádom mind a díszítéseket, mind azt a technikát, amelyre szükség van ehhez a zenéhez.” Couperin Királyi koncertek sorozatának első négy darabja 1714-ben keletkezett XIV. Lajos udvara számára. A mesteri szinten táncoló királynak szánt művek alapvetően kamaraszvitek, bennük stilizált tánctételekkel.

A műsor Francesca Caccini (1587–1640) darabjával folytatódik. Giulio Caccini lánya maga is jeles zeneszerző, énekes és költő volt, mai tudásunk szerint az első zeneszerzőnő, aki operát írt.

Chi desia di saper che cos’è amore (Aki tudni akarja, mi a szerelem) című, 1618-ban keletkezett műve eredetileg nem furulyára született, ám betekintést enged Lucie Horsch zenei személyiségébe, hiszen a holland muzsikus mindenképpen szeretett volna a régizenei repertoárból is játszani valamit női zeneszerzőtől. Ahogyan a szövegből is sejthető, egy szerelmes – ám igencsak táncos hangvételű – madrigál átdolgozását hallhatjuk előadásában.

A furulyás szerint Johann Sebastian Bach (1685–1750) E-dúr szonátájával (BWV 1035) zárul a kör, hiszen ismerték és nagyra tartották egymást Telemann-nal. „Bach összes traversoszonátáját (harántfuvola-szonátáját) játszottam már transzponálva, de sosem fogom megbocsátani neki, hogy nem írt eredeti szólódarabokat furulyára, csak néhány kantátájában használta a hangszert. Valószínűleg nem voltak körülötte olyan furulyajátékosok, akik megihlették volna, de nyilván ismert kiváló harántfuvolásokat. Ezt a szonátát Nagy Frigyes titkárának írta, és mi, furulyások gyakran »ellopjuk« a harántfuvolára komponált műveket. Ez a darab Bach egy könnyedebb hangvételű műve, az első tétel kifejezetten franciás, főleg a díszítései miatt, melyek a gáláns stílusra emlékeztetnek. Az utolsó tételt is nagyon élvezetes játszani, hiszen igen virtuóz, így az az érzésem, hogy Bach ebben meg akarta mutatni azt az oldalát, amelyet nem igazán ismerünk, olyan zenét írt, amelyről nem biztos, hogy Bach jut az eszünkbe. Franciás, ugyanakkor sokszínű, ezért is akartam ezzel a darabbal zárni szólóestemet.” Írta: Tóth Endre 21

SUMMARY As part of the Rising Stars programme launched by the European Concert Hall Organisation (ECHO) in 1995, the concert halls that make up the organisation each year send out a new crop of talented young musicians and ensembles on a European concert tour. Kicking off the series this year will be Simply Quartet, a string quartet originally founded in Shanghai before reforming in Vienna and going on to win major competitions. Between quartets by Haydn and Bartók, their programme features a new piece by the young Austrian composer Julia Lacherstorfer. Although he is still only 20 years old, the Swedish-Norwegian violinist Johan Dalene has already won the Norwegian Soloist Prize, and in 2019 he won the Carl Nielsen Competition. Partnering with him at his concert – featuring Sonata No. 2 by both Ravel and Prokofiev – will be the former Juilliard School student Nicola Eimer.

The Catalan saxophone quartet Kebyart Ensemble is an exciting line-up. Since forming in 2014 they have not only won competitions, they’ve also received some of their homeland’s most prestigious awards (El Primer Palau and the BBVA Chamber Music Award). Built on the themes of remembrance and memory, their programme features works by Fanny and Felix Mendelssohn, Stravinsky and Florent Schmitt.

The British horn-player Ben Goldscheider was mentored at Berlin’s Barenboim-Said Akademie and has since gone on to perform as a soloist with leading symphonic orchestras both in his homeland and all over Europe. It was at his alma mater that he met the young Italian pianist Giuseppe Guarrera, who counts the opening of the Pierre Boulez Saal among his appearances.

In addition to important horn pieces by Beethoven and Schumann, they will also perform the forgotten composer Jane Vignery’s Horn Sonata.

All seven siblings born to a Sierra Leonean mother and a British father in Isata KannehMason’s family are musicians. She herself has released two albums with Decca and earlier won a scholarship from Elton John. Works by her favourite composers – Mozart, Chopin and Rachmaninoff – will be what she’s bringing to Budapest. In spite of her young age, the Dutch recorder-player Lucie Horsch, who will be closing the Rising Stars concert series, regularly appears with the world’s most outstanding early music specialists. She is preparing a special program to show as many sides of her instrument as possible: in addition to Baroque pieces, it features music by György Kurtág to delight the Hungarian audience, and the author of her new piece, Finland’s Lotta Wennäkoski, also lived and studied in Hungary.

Another thing that makes these Rising Stars concerts so special is the fact that the young artists and ensembles also play a contemporary work composed specifically for them that was commissioned by ECHO from a composer nominated either by the Rising Star or the delegating institution. This means that Müpa Budapest will be the site of several Hungarian premières (including works by Jörg Widmann, who is also well known as a clarinettist, and the young British composer Mark Simpson, another clarinet player), and in two cases will even host world premières, with pieces by Teboko Monnakgotla and Eleanor Alberga being performed for the first time here.

22

23

ELŐZETES AJÁNLÓ

2021. november 23.

THE GURDJIEFF ENSEMBLE KOMITAS, BARTÓK, GURDJIEFF Hangszerelő, művészeti vezető: Levon Eskenian

Fotó © Andranik Sahakyan

2021. november 23.

ZABOLÁTLAN LOVAIM: ESTI DAL

KOLLÁR-KLEMENCZ LÁSZLÓ, DARGAY MARCELL ÉS FARKAS RÓBERT LÍRAI DALESTJE Vendégek: Razvaljajeva Anasztázia – hárfa, Kerekes Vica, Honvéd Férfikar (karigazgató: Riederauer Richárd) Fotó © Erdélyi Gábor

2021. november 28.

VILÁGRASZÓLÓ

CIMBALOM ÉS TÁROGATÓ 2021 Közreműködik: Borbély Mihály – tárogató, Balogh Kálmán, Ion Curtean, Szabó Dániel – cimbalom, György Mihály – gitár, buzuki, Mihó Attila – hegedű, Papp Endre – brácsa, Bognár András – nagybőgő, Dés András – ütőhangszerek, Berecz András – ének Balogh Kálmán Fotó © Hrotkó Bálint, Müpa

2021. december 9.

LINA_RAÜL REFREE

FADO A 21. SZÁZADRA HANGOLVA

Fotó © Mileu

2021. december 21.

KARÁCSONYI ORGONAKONCERT

PÉTERY DÓRA ÉS AZ AURA MUSICALE Közreműködik: Theodora Raftis – szoprán, Romain Bockler – basszus Művészeti vezető: Máté Balázs Pétery Dóra Fotó © Felvégi Andrea

2021. december 22.

MAGNA CUM LAUDE – ÜNNEP KARÁCSONYI KONCERT

Közreműködik: Mező Misi – ének, gitár, Szabó Tibor – gitár, Kara Misa – basszusgitár, Lesták Marci – billentyűs hangszerek, Török Máté – dob, Vizi Norbert – hegedű, A vonósnégyes tagjai: Fehér Anna, Bánhegyi Tünde – hegedű, Kusz Viktória – brácsa, Czeizer Ágnes – cselló

25

MÜPA HŰSÉGPROGRAM

MINDIG TÖBBET ADUNK!

Csatlakozzon Ön is, gyűjtsön pontokat, élvezze a kedvezményeket és a pluszélményeket!

mupa.hu 27

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

A szerkesztés lezárult: 2021. november 16.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

mupa.hu