Müpa Műsorfüzet - Szonja Joncseva áriaestje (2021. november 8.)

2021. NOVEMBER 8.

SZONJA JONCSEVA ÁRIAESTJE 1

mupa.hu

8 November 2021 Béla Bartók National Concert Hall

SONYA YONCHEVA SINGS ARIAS Featuring: Marin Yonchev – tenor Hungarian State Opera Orchestra Conductor: Francesco Ivan Ciampa Puccini: Le Villi Intermezzo “Se come voi piccina” (Anna’s aria from Act 1) Puccini: La Bohème “Che gelida manina” (Rodolfo’s aria from Act 1) “Sì, mi chiamano Mimì” (Mimì’s aria from Act 1) “O soave fanciulla” (Rodolfo and Mimì’s duet from Act 1) Puccini: Suor Angelica Intermezzo Puccini: Tosca “Mario! Mario! Mario! ...Qual occhio al mondo” (Tosca and Cavaradossi’s duet from Act 1) Puccini: Tosca “Recondita armonia” (Cavaradossi’s aria from Act 1) “Vissi d’arte” (Tosca’s prayer from Act 2) Puccini: Manon Lescaut Intermezzo Puccini: La Bohème “Donde lieta uscì...” (Mimì’s aria from Act 3) Giordano: Fedora Intermezzo Puccini: Madama Butterfly “Un bel dì vedremo” (Cio-Cio San’s aria from Act 2) The English summary is on page 10.

2

2021. november 8.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

SZONJA JONCSEVA ÁRIAESTJE Közreműködik: Marin Joncsev – tenor a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Francesco Ivan Ciampa Puccini: Lidércek Intermezzo „Se come voi piccina” (Anna áriája, I. felvonás) Puccini: Bohémélet „Che gelida manina” (Rodolfo áriája, I. felvonás) „Sì, mi chiamano Mimì” (Mimì áriája, I. felvonás) „O soave fanciulla” (Rodolfo és Mimì duettje, I. felvonás) Puccini: Angelica nővér Intermezzo Puccini: Tosca „Mario! Mario! Mario! ...Qual occhio al mondo” (Tosca és Cavaradossi duettje, I. felvonás) Puccini: Tosca „Recondita armonia” (Cavaradossi „képáriája”, I. felvonás) „Vissi d’arte” (Tosca imája, II. felvonás) Puccini: Manon Lescaut Intermezzo Puccini: Bohémélet „Donde lieta uscì...” (Mimì áriája, III. felvonás) Giordano: Fedora Intermezzo Puccini: Pillangókisasszony „Un bel dì vedremo” (Cso-cso-szán áriája, II. felvonás)

3

„Nem énekesnőnek vagy szopránnak, hanem mindenekelőtt művésznek tartom magam.

Az általam alakított hősnők nem elsősorban a zenén, inkább a megtestesítendő karakterek révén érintenek meg és inspirálnak” – fogalmazta meg ars poeticáját a világ egyik vezető szopránjaként jegyzett Szonja Joncseva.

ŐRÜLTSÉG VAGY HATODIK ÉRZÉK? A magát ízig-vérig színpadi lényként definiáló énekesnő egy új szereppel való megismerkedéskor sosem a kotta technikai kihívásait méri fel először, hanem azt, hogy képes-e valóban találkozni a karakterrel, be tudja-e fogadni az életébe, a testébe, abba az egészbe, ami az adott pillanatban ő maga. Amikor kinyit egy kottát, arra kíváncsi, hogyan tudja a zenében önmagát megmutatni – hangi adottságait és színészi képességeit egyaránt. Arra törekszik, hogy a sorok mögé nézzen, és a közönséget is provokálni akarja, hogy bizonyos zeneművekről másképp gondolkodjanak, mint korábban.

Hisz abban, hogy az opera műfajának meg kell Fotó © Victor Santiago újulnia, szeretné, ha a zenedrámák és előadásaik nem válnának muzeális ereklyékké, hanem a jelenre reflektálnának, s ebben segítségnek érzi az opera és a film egyre szorosabb összefonódását. A Metropolitan Opera HD-közvetítései során a nézők minden rezdülését jól láthatják, ami nem csak a drámai folyamatok mélyebb átéléséhez segíti hozzá őket.

Szonja Joncseva feltűnő szépség, a nézőtér legtávolabbi pontjáig sugárzó sötét szemekkel, számára így kifejezetten előnyös az óriási kivetítőn, HD-minőségben való megjelenés, előadás közben azonban mégsem annyira ezekre a rendkívüli adományokra, mint inkább emberi kisugárzására kell felfigyelni. „A hangod lehet álomszép és technikailag is tökéletes, ám ami kijön a szádon, a személyiségedhez kötődik. A hang a lélek kifejezése. Ilyenkor nagyon mélyen engeded magadba nézni az embereket. És hiába vagyok igazán természetes személyiség, hiába nincs mit titkolnom, néha az éjszaka közepén felébredek, és aggódom, hogy túl sokat adtam ki magamból, hűvösebbnek kellett volna lennem. De nem tudok, mert ilyen vagyok.”

Mindezek ismeretében talán nem meglepő, hogy Szonja Joncseva színpadi karrierje nem a koncert- vagy az operapódiumon kezdődött. Tizenöt évesen vált ismertté egy bolgár televíziós show háziasszonyaként, és az akkor még szégyenlős kamaszlány a színpadon életre kelt.

4

„A kamerák lehetővé tették számomra, hogy jobban megismerjem magam – fizikai és spirituális értelemben egyaránt. Ez még most is sokat segít a szakmámban” – nyilatkozta.

Az intenzív színpadi jelenlét képessége kódolva van az énekesnőben – talán veleszületetten is, de neveltetésében mindenképpen. Mert földrajzi értelemben ugyan Bulgáriából, valójában azonban egy fegyelmezettségre edzett gyermekkorból indult világot meghódító útjára. Szigorú édesanyja már születésekor eldöntötte, hogy művészt nevel belőle – a világ legjobb zongoristáját... Jóllehet nagyon szegényes körülmények között éltek (négyen egy szobában), édesanyja a család összes pénzét zongora- és kottavásárlásra fordította. „Őrült volt, vagy talán egy hatodik érzék vezérelte?” – teszi föl magának a kérdést Joncseva.

Már sosem fogjuk megtudni, milyen zongorista vált volna belőle, mert egy Mozart-ária meghallgatásakor annyira elbűvölte az énekhang, hogy elhatározta: ő is ezzel szeretne foglalkozni.

Próbálkozásai ebbe az irányba fordították a lánya sztárságára éhező édesanya érdeklődését is. „Akkor operaénekes leszel” – közölte, és elkezdődhettek az énekórák. Joncseva később Plovdivból Genfbe költözött, ahol Danielle Borst növendéke lett, és családjával máig ott él.

A LES ARTS FLORISSANTS ALUMNÁJA Karrierjének első lépéseit a Les Arts Florissants fiatal énekesek számára létrehozott akadémiáján, a Le Jardin de Voix tagjaként tette meg, miután 2007-ben jelentkezett a William Christie által vezetett társulatba. „Azt mondtuk, igen, ő kell nekünk – emlékezett vissza a meghallgatásra Jacqui Howard programigazgató. – Olyan eleven volt, olyan ösztönösen, stílusosan muzsikált! Csodálatos zenész, minden természetesen jön belőle.” William Christie, aki egész életében arra törekedett, hogy a barokk vokális zene minél többféle színét kibontsa, szintén el volt ragadtatva. A régizenei előadásokban gyakori egyenes, vibrato nélküli hanggal szemben Joncseváé ugyanis ragyogó és vibráló, képes megtestesíteni a Christie által elképzelt hangzásideált. Elénekelte a barokk operarepertoár ikonikus szerepeit: Phanit és Zimát Rameau A gáláns Indiákjából, Purcell Dido és Aeneasának női címszerepében Christie társulatával turnézott Európa-szerte, Oroszországban és az Egyesült Államokban, megformálta a nagy Monteverdihősnőket és Cleopatrát Händel Julius Caesarjában. „Teljesen szabad lehetek, ugyanakkor figyelembe veszem, mi a zeneszerző szándéka – mondja Joncseva a barokk zenéről. – Komolyan kell venni a díszítéseket és a trillákat, de kell tudni lebegni is a zenén – megmutatni a saját utamat, ahogy én adok elő valamit. E művek közönsége nem bánja, ha nem viselek diadémot, vagy akár végigfekszem a színpadon, és úgy énekelek.

Ez nagy szabadságot ad, nekem pedig emberként és művészként egyaránt szükségem van arra, hogy érezzem ezt a szabadságot.”

5

KILÉPÉS A BAROKK SKATULYÁBÓL „A barokk zene előadóit hamar beskatulyázzák: ez egy barokk énekesnő, és az is marad élete végéig. Én ezt nem akartam. Fel akartam fedezni egy másik világot.” Több rangos elismerés birtokában 2010-ben aztán megnyerte az Operaliát, a Plácido Domingo által alapított operavilágversenyt. „Az Operalia hatalmas lehetőséget jelentett, rengeteg ajtó nyílt meg előttem, végre igazán megmutathattam magam – emlékezett vissza néhány év távlatából. – Addig csupán barokk énekesként jegyeztek, ez a verseny azonban segített továbblépnem, ebben az értelemben mentoromnak tekintem Plácido Domingót. Nagy élmény volt később a Luisa Millerben a lányát játszanom – élő legenda, akitől rengeteget tanulhatunk.”

Joncseva hamarosan a nagy nemzetközi operaházak elismert vendége lett. Fellépett a londoni Királyi Operaházban, a Scalában, a Bajor és a Berlini Állami Operában, a bécsi Staatsoperben és az Opéra de Paris színpadán. Ikonikus szerepek felejthetetlen megformálásai előtt fejet hajtottak a kritikusok és a közönség egyaránt. Hasonlították a fiatal Mirella Frenihez, és természetesen megpróbálták ráaggatni „az új Callas”-címkét is, ő azonban csak arra törekedett, hogy önmaga legyen.

ÚT A METROPOLITANBE Híre és különleges hangszínének szépsége egészen New Yorkig, pontosabban Peter Gelbig, a Metropolitan Opera vezérigazgatójáig vezette. „Nagyon körültekintően keressük az énekeseinket – magyarázta Gelb. – Az európai operaházak jellemzően kisebbek a Metnél, és azok az énekesek, akik meg tudták hódítani az európai közönséget, nem biztos, hogy el tudják érni ugyanazt a hatást a Met színpadán is, ahol még erősebb karizmával kell rendelkezniük. Joncseva európai Gilda-turnéját követve azonban biztos voltam abban, hogy üstökösként fog berobbanni a sztároperaházban is, ahogy a Metropolitant nevezik.”

Mindez 2013-ban következett be, amikor a várandós Aleksandra Kurzak helyett váratlanul be kellett ugrania egy Rigoletto-előadásba. A New York Times így írt róla: „[Szonja Joncseva] bájos színpadi megjelenése pompás, átütő erejű hanggal párosult. (…) Ragyogó vokális teljesítményével a látszólag félénk Gilda lelkében kavargó gazdag érzelemvilág minden árnyalatát, a lány érzéki vágyait is meg tudta jeleníteni.” A következő évad újabb lehetőséget kínált: Marina Poplavszkaját helyettesítette a januári Traviatában. Novemberben újból csengett a telefon, és egy két héttel későbbi Bohéméletre kérték fel úgy, hogy Mimì szerepét operaszínpadon még nem énekelte, és az előadás előtt nem volt alkalma próbálni a zenekarral, ráadásul három héttel korábban hozta világra a fiát. Rövid gondolkodás után azonban – ölében kisfiával – New Yorkba sietett. „Minden álomszerű volt – mesélte. – Lelkileg egyáltalán nem voltam erre felkészülve, de alapelvem, hogy ha az utunkba sodródik egy lehetőség, mernünk kell élni vele. Arról nem is szólva, 6

hogy a szülésből felépülve a test még nem áll rögtön készen az éneklésre, az izomzat nem a megfelelő módon működik. De a Bohémélet több részletét is előadtam már koncerteken, nem tűnt tehát lehetetlennek a feladat. Amikor aztán a színpad kis faajtaja kinyílt, és előttem volt a Met teljes közönsége, szó szerint azt sem tudtam, hol vagyok. Egyetlen dolog vezérelt csupán: száz százalékot nyújtani a színpadon. Egyébként sem szoktam félni. Megyek és énekelek.”

Szerencsére a publikum semmit sem sejtett a művész vívódásaiból. Zachary Woolfe, a New York Observer kritikusa a „kifinomult, gondosan kidolgozott, álomszerű” jelzőkkel illette az előadást. Az opera.online recenzense még kevésbé mutatkozott tartózkodónak: „Azon ritka pillanatok egyike volt, amikor olyan szép dolgokat láthatunk, hogy minden egyébről megfeledkezünk.”

MINDEN, AMI OLASZ OPERA Joncseva páratlanul széles repertoárjában a barokktól a verizmusig szinte minden korszak és stílus megtalálható: Monteverdi- és Händel-darabok, Mozart-operák, Gilda, Violetta, Desdemona, Aida, Leonora és Valois Erzsébet a Verdi-művek gazdag kínálatából, Mimì, Cso-cso-szán, Manon és Tosca – a halhatatlan Puccini-hősnők, Cherubini Médeája, a Carmen Micaëlája, Csajkovszkij Jolantája, Dvořák Ruszalkája, a Hoffmann meséi Antoniája, a tragikus sorsú Lammermoori Lucia és a másik nagy bel canto komponista, Bellini œuvre-jéből a Norma címszerepe, valamint A kalózok Joncseva által különösen szeretett Imogenéje. „Árulás, kétségbeesés és téboly. Az első hangtól az utolsóig folyamatos kihívás. Hangtorna. De éppen erről szól a bel canto, nem igaz? Ezért szeretjük. Ez a mi legsportosabb technikánk.” Életútja leképezi az olasz zenés színpad barokktól a verizmusig ívelő változásait. A 19. század végére minden sokkal nagyobb lett: a folyamatosan növekvő zenekar nagyobb hangokat igényelt – így téve eleget a romantika ideáljának. Lehengerlő élményekre volt szükség, amelyeket az éneklésre is kiható, új hangszeres technikával lehetett elérni. Visszavonulóban volt a koloratúra, átadva helyét a megnövekedett zenekaron is átszólni képes, széles ívekben áradó énekhangnak. Szonja Joncseva manapság ebben az irányzatban érzi leginkább otthon magát. Az operagálákat nagyon kedvelő énekesnő 2018-as budapesti fellépése előtt az alábbiakat nyilatkozta az Opera Magazinnak: „Az olasz opera alakította azt, ahogyan most játszom, amilyen színek megjelennek a hangomban. Mindig élvezem Puccini, Mascagni, Leoncavallo vagy bármely csodálatos verista szerző műveit énekelni. Örülök, hogy Magyarországon is ekkora figyelmet szentelnek ennek, mert számomra az olasz opera a zene egyik legigazabb és legmegindítóbb formája. Ezért is Puccini áriáira összpontosítok majd, hiszen egy olasz tárgykörű gála műsorára nehezen tudnék Puccininél (vagy Verdinél) tökéletesebb szerzőt elképzelni.” Írta: Tóth Anna 7

Fotó © Javier del Real

Fotó © Roberto Ricci

8

Marin Joncsev, Szonja Joncseva öccse 1988-ban született, és szintén gyermekkora óta művészi pályára készült. Tíz évig énekelt a plovdivi Stefka Blagoeva Fiúkórusban, 2005-ben pedig Bulgária-szerte ismertté vált, amikor megnyerte a Star Academy elnevezésű televíziós versenyt. Operaénekesként 2011-ben debütált, 2016-ban pedig a magyar közönség is megismerhette a miskolci Bartók Plusz Operafesztivál nyitógálájának közreműködőjeként.

Azóta fellépett Mascagni Iris című operájában a Francia Rádió Fesztiválján Montpellier-ben, Beethoven IX. szimfóniájának tenor szólamát énekelte Brazíliában, a Salvadori Operaházban, de meghívást kapott a Lausanne-i Operába, Bordeaux-ba és a madridi Teatro Realba is.

Francesco Ivan Ciampa (1982) a római Szent Cecília Akadémia karmester szakán tanult.

Professzorai között volt Carlo Maria Giulini és Bruno Aprea, később Antonio Pappano és Daniel Oren asszisztenseként mélyítette el tudását. Olyan együttesekkel dolgozott, mint a Müncheni Filharmonikus Zenekar, a pármai Arturo Toscanini Filharmonikus Zenekar, a párizsi Opéra Bastille zenekara vagy az I Pomeriggi Musicali. Előszeretettel dirigál operákat: a Traviata, a Nabucco, a Rigoletto, A szerelmi bájital, a Pillangókisasszony és a Turandot alkotja repertoárjának magját. A Beneventói Filharmonikus Zenekar, valamint a Pasquale Pappano Nemzetközi Énekverseny alapító művészeti vezetője és zeneigazgatója volt.

A Magyar Állami Operaház Zenekarának jogelődje idősebb, mint maga az operaház, hiszen a Pesti Magyar Színház (később Nemzeti Színház) operajátszó együttesét 1838-ban szervezte meg Erkel Ferenc. 1853-tól a zenekar önálló koncerteket is adott, megteremtve ezzel – Budapesti Filharmóniai Társaság néven – az ország első hangversenyzenekarát. Az Erkelt követő zeneigazgatók és főzeneigazgatók között volt Gustav Mahler, Ferencsik János, Medveczky Ádám és Kovács János, de dolgozott a muzsikusokkal Egisto Tango, Sergio Failoni, Otto Klemperer, Lukács Ervin, Erdélyi Miklós és Lukács Miklós is. A zenekart 2016 óta Kocsár Balázs vezeti.

9 Fotó © Emmer László

SUMMARY “I do not consider myself to be primarily a singer or a soprano. Instead I am first and foremost an artist. The fascination and inspiration I need to sing all these heroines does not come principally from the music, but rather from the characters that I have to portray themselves,” says Sonya Yoncheva, who was born in the Bulgarian city of Plovdiv, where she started out studying piano before taking up voice lessons at the age of 14. Her mother was determined to raise both of her children to be stars. On the way there, Yoncheva first became known as a popular television personality. Her striking beauty, unsurpassably lovely and powerful voice and intense presence all combined to win her the audience’s favour on musical stages from a young age.

After earning her master’s degree in Geneva as a student of Danielle Borst’s, she earned a spot in Le Jardin de Voix, Les Arts Florissant’s academy for young singers led by William Christie, and was soon recognised as one of the finest Baroque singers in the world. However, she did not want to be classified this way forever. Her victory at the 2010 Operalia competition then opened the doors to the great opera stages for her: she performed at the Royal Opera House in London, La Scala, the Opéra National de Paris, along with the Bavarian, Berlin and Vienna state operas. Her unforgettable portrayals of iconic roles gained the respect of critics and audiences alike, earning her both comparisons to the young Mirella Freni and attempts to label her “the new Callas”, even as she was just trying to be herself.

The next step was New York, where she made her debut in 2013 after the Met needed to find a Gilda to replace Aleksandra Kurzak, who was expecting a baby. The jump-in was fantastic, allowing her to go on to sing the role of Violetta Valéry there in January 2014 and Mimì in November of that same year, five weeks after the birth of her son.

Her unparalleled repertoire embraces almost every era and style, from the Baroque to verismo.

With no claims to completeness, it includes pieces by Monteverdi and Handel, the operas of Mozart, numerous Verdi and Puccini heroines, as well as a good number of bel canto works.

Tonight’s concert features a selection from her favourite Puccini operas, in which she’ll partner with her younger brother, Marin Yonchev. The young tenor has also been preparing for an artistic career since he was a child, and he is no stranger to the Hungarian public either: in 2016 he was a participant in the opening gala of the Bartók Plus Opera Festival in Miskolc.

Accompanying them will be the ensemble founded by Ferenc Erkel in 1838 that is now known as the Hungarian State Opera Orchestra, under the baton of Francesco Ivan Ciampa, founding artistic director and music director of the Orchestra Filarmonica di Benevento and the Pasquale Pappano International Singing Competition.

10

MÜPA HŰSÉGPROGRAM

MINDIG TÖBBET ADUNK!

Csatlakozzon Ön is, gyűjtsön pontokat, élvezze a kedvezményeket és a pluszélményeket!

mupa.hu 11

ELŐZETES AJÁNLÓ

2021. november 18., 20.

DONIZETTI: LUCREZIA BORGIA

– FÉLIG SZCENÍROZOTT ELŐADÁS Szereplők: Alfonso d’Este, Ferrara hercege – Bretz Gábor, Lucrezia Borgia – Yolanda Auyanet, Maffio Orsini – Cecilia Molinari, Gennaro, fiatal velencei nemes – Stefan Pop Vezényel: Andrij Jurkevics Rendező: Anger Ferenc

Yolanda Auyanet Fotó © Miguel Barreto

2021. november 28.

ADVENTI KONCERT A TENEBRAE KÓRUS HANGVERSENYE

Közreműködik: Tabajdi Ádám – orgona Vezényel: Nigel Short Tenebrae Kórus Fotó © Sim Canetty-Clarke

2021. november 30.

BACH – DURUFLÉ – SZATHMÁRY Közreműködik: Szathmáry Zsigmond, Pétery Dóra, Reincke Ivan-Bogdan, Kun Rajmund –orgona, Szathmáry Anikó – hegedű, Thurnay Viola – alt, Haja Zsolt, Gyombolai Bálint – bariton, Új Liszt Ferenc Kamarakórus (karigazgató: Nemes László Norbert), UMZE Kamaraegyüttes Vezényel: Vajda Gergely, Nemes László Norbert Szathmáry Zsigmond

2021. december 7.

FELFEDEZÉSEK

ÓBUDAI DANUBIA ZENEKAR Közreműködik: Balog József – zongora Vezényel: Holly Hyun Choe Holly Hyun Choe Fotó © Hrotkó Bálint, Eötvös Péter Alapítvány

2021. december 9.

LINA_RAÜL REFREE

FADO A 21. SZÁZADRA HANGOLVA

Fotó © Mileu

2021. december 12.

KARÁCSONYI ORATÓRIUM I. Közreműködik: Núria Rial – szoprán, Kristina Hammarström – mezzoszoprán, Julian Prégardien – tenor, Samuel Hasselhorn – bariton, Insula orchestra, Accentus Vezényel: Laurence Equilbey

Laurence Equilbey Fotó © Julien Benhamou

13

MÜPA × LUMU 14

KÉT ÉLMÉNY EGY JEGGYEL! Müpa-jeggyel a Ludwig Múzeumba

Érvényes Müpa-jeggyel az előadás napjáig egy tetszőleges alkalommal a Ludwig Múzeumba is ingyenesen ellátogathat.

mupa.hu

VARÁZSLATOS TÉLI ÉLMÉNYEK

JÉGPÁLYA / KÜLTÉRI SZÍNPAD / ÉLŐ KONCERTEK

ÉGIGÉRŐ MUZSIKA RECIRQUEL: KRISTÁLY OPERASZELÍDÍTŐ

Részletes műsorunkat keresse a mupa.hu-n

mupa.hu15

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

Címlapfotó: @ Victor Santiago A szerkesztés lezárult: 2021. november 2.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

mupa.hu