Müpa Műsorfüzet - Elgar: Gerontius álma (2021. november 1.)

2021. NOVEMBER 1.

MINDENSZENTEK ELGAR: GERONTIUS ÁLMA 1

mupa.hu

VARÁZSLATOS TÉLI ÉLMÉNYEK

JÉGPÁLYA / KÜLTÉRI SZÍNPAD / ÉLŐ KONCERTEK

ÉGIGÉRŐ MUZSIKA RECIRQUEL: KRISTÁLY OPERASZELIDÍTŐ

Részletes műsorunkat keresse a mupa.hu-n

mupa.hu

1 November 2021 Béla Bartók National Concert Hall

2021. november 1.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

ALL SAINTS MINDENSZENTEK

ELGAR: THE DREAM ELGAR: OF GERONTIUS GERONTIUS ÁLMA Featuring: Andrew Staples – tenor Dorottya Láng – mezzo-soprano James Rutherford – baritone Hungarian Radio Choir (choirmaster: Zoltán Pad) Hungarian Radio Symphony Orchestra Conductor: Markus Stenz

Közreműködik: Andrew Staples – tenor Láng Dorottya – mezzoszoprán James Rutherford – bariton a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Vezényel: Markus Stenz

The English summary is on page 10.

3

„Ez az, a mi bennem a legjobb; egyébként ettem, ittam, aludtam, szerettem és gyűlöltem, mint mások; olyan volt az életem, mint a köd, mint a pára; de ez, a mit láttam, a mit megtudtam, ha valami, ez érdemes arra, hogy emléketekben megőrizzétek.” Edward Elgar ezzel a John Ruskintól, a Szezámok és liliomokból származó idézettel zárta a Gerontius álma partitúráját, mellyel az angol zenetörténet egyik legmeghatározóbb oratorikus művét alkotta meg. A mű alapjául a nemrég Ferenc pápa által szentté avatott John Henry Newman bíboros azonos című költeménye szolgált számára, mely a halálos ágytól a purgatóriumig kíséri végig Gerontius – a szó eredeti jelentése szerint egy „idős ember” – útját. Gerontius nem szent, nem prédikátor vagy evangélista, csupán egy hétköznapi ember, egy közülünk. Költeményében Newman az álom közvetítésével keresi a választ arra, mi vár ránk a halál után. Gondolkodik a méltó földi halálról, az örök életbe vetett hitről, és megrázóan ír az Istennek való önátadásról és a lelkünkre vigyázó erőkről. A halál Newman művében és így Elgar zenéjében sem más, mint a lélek Isten elé kerülése.

A két részből álló mű nyitóképe Gerontius utolsó óráit ábrázolja. Halálos ágyán fekve megvallja feltétlen hitét, ugyanakkor szorong is a halál gondolatától, és képzeletében megjelennek a démonok, akikkel később találkozik majd. Nincs azonban egyedül, imádkozók veszik körül, akik közbenjárnak érte. Halála után a pap így búcsúzik tőle: „Eredj utadra, keresztény lélek! (...)

Menj, és foglald el helyedet békében! / Lakozzál ott Sionnak Szent Hegyén, / A mi Urunk Jézus Krisztus által!”

A testét elhagyó lélek ébredésével kezdődik a második rész: „Elaludtam, s most megkönnyebbülést / Érzek. Lényemnek megnyugvása ez, / Furcsa, felszabadító érzése / Annak, hogy végre önmagam vagyok, / Ki eddig nem voltam soha. Csend van. / Nincs többé bennem lüktető idő, / Heves légzés, szapora érverés, / Nincs különbség két pillanat között.” Megismeri őrzőangyalát, aki kíséri és továbbvezeti őt: „S újabb csoda: valaki tenyerén / Hord. Nem durván megragadni készül, / Hanem törékeny lényemhez simul / Az ujjak burkot alkotó öle, / Úgy, mintha gömböt fogna, gyengéden, / Egyenletes nyomással adva így / Tudtomra, hogy már rég nem önjáró / Vagyok, hanem visznek.” A lélek Isten trónja felé halad, ahol az ítélet vár rá. Útközben démonok kísértik, akik gyengítenék hitét, ám Gerontius kitart. Kérdésére az őrzőangyal így felel: „Egy pillanatra látod majd Urad.” Hamarosan megérkeznek: „Most léptük át a Helynek küszöbét, / Hol az ítélet kihirdettetik” – szól az angyal. A lélek találkozik a haláltusa angyalával, aki Jézust kéri, hogy mentse meg a benne bízó lelkeket. Gerontius lelkének meg kell tisztulnia – a purgatóriumba kerül. Az angyal búcsúzik tőle: „Isten veled, testvér, de tudhatod, / Az éjt hamar fölváltja majd a reggel, / S mihelyst örömbe fordul bánatod, / Érted jövök serény angyalsereggel.”

(Somogyi György fordítása) A Gerontius álma angliai fogadtatását jelentősen befolyásolta a tény, hogy a katolikus Newman bíboros költeményében számos olyan tanítás kapott kulcsszerepet, amelyet az anglikán egyház határozottan elutasított. Gerontius Szűz Máriához és más szentekhez imádkozik segítségért, és miután megpillantotta Istent, a purgatóriumba kerül. Sokak szinte eretnekségnek 4

tartották Elgar darabjának bizonyos vonásait, és volt olyan korai előadás, amelyet csak úgy engedélyezett Worcester püspöke, ha a zeneszerző protestáns szellemben átírja a szöveg egyes részleteit.

Bár a Gerontius álmában Elgar zenekart, kórust és szólistákat is alkalmaz, ellenezte, hogy alkotását oratóriumnak címkézzék. A romantikus nagyzenekar a hangszínekkel való játék végtelen gazdagságát biztosítja, és Elgar rendkívüli érzékkel használja ki a kórusban rejlő drámai lehetőségeket. A kórus számos különböző szerepben tűnik fel a darab során: hívőket, barátokat, démonokat, angyalokat és a purgatórium lelkeit is megtestesíti. Gerontius szerepét tenor énekli, az angyalét mezzoszoprán; és bár a pap szólama bariton, a haláltusa angyaláé pedig inkább basszus, utóbbi kettőt gyakran énekli ugyanaz az előadó. A Newman költeményében megfogalmazott érzelmi állapotokat Elgar zenéjének folytonossága teszi igazán intenzíven átélhetővé. Bár a darab mindkét részében elkülöníthetők különböző szakaszok, ezek komolyabb megszakítás nélkül, egymással mindvégig szerves kapcsolatban maradva követik egymást.

A művet nyitó zenekari prelűd több olyan fontos tartalmat közvetítő zenei motívumot is magában foglal, amelyek átszövik a teljes darabot, és meghatározott pillanataiban újra és újra felbukkannak. A lágyan induló, de az isteni ítélet sötét színeit is felvonultató zenekari előjátékból egyszer csak kiemelkedik Gerontius énekhangja: „Jézus, Mária, hallom hangotok, / Bár ajtómon dörömböl a halál. / Bár még levegő után kapkodok, / Kihűlt szívem még ver, tüdőm zihál / (Irgalmazz, Jézus, óvj meg, Mária!)”. Finoman csatlakozik hozzá a kórus imája, melyből négyszólamú fúga bontakozik ki. Gerontius következő áriája („Sanctus fortis”) erőteljes credo, melyet szintén a fájdalom és a félelem kifejezése mozgat. Gerontius szólama egyre szorosabb kapcsolatba kerül az érte imádkozó kórussal, míg a pap el nem recitálja a lelket útnak eresztő sorait, melyeknek üzenetét az első rész zárásaként a tizenkét szólamú kórus is megerősíti.

A második rész a brácsák egyszerű, négyhangos frázisával kezdődik, amely megágyaz a vonósok lágy, ringatózó témájának. Érezhetjük az időtlenséget a zenében, a hármas lüktetés pedig mintha a testétől megszabadult lélek könnyedségét hordozná. Új dimenziókat felfedező szólója után a lélek egy nagyobb lélegzetű duettben az angyallal beszélget – recitativók és áriaszerűbb, tisztán énekes részek váltják egymást. Zaklatott, nyüzsgő zene jelzi a démonok érkezését: a kórus eleinte rövidebb frázisokat énekel, majd ahogy egyre indulatosabbá, dühösebbé válnak, úgy válik a zene is hevesebbé. Fúga kezdődik, melyet meg-megszakít a démonok gúnyos kiáltása, nevetése – emberi hangok formájában éppúgy, mint hangszeres effektusokkal.

Gerontius nem látja a démonokat, helyette arra kíváncsi, megpillanthatja-e Istent. Énekszólamának finom kísérete a zenekari előjáték atmoszféráját idézi. Az angyalok kórusát halljuk újra és újra: „A legszentebbnek hála fenn, / S magasztalás alant, / Mert minden biztató szava / Tettekben megfogant.” Közeledik az ítélet, a lélek még hallja visszhangozni a földön maradtak hangját. A haláltusa angyala érzelmekkel telített áriába foglalja könyörgését, a lélek bírája elé 5

járul, majd az őrzőangyal, kiemelve a régóta várt pillanat ünnepélyességét, Alleluját énekel.

A zenekar hatalmas energiájú kitörése jelzi a lélek Istennel való találkozását – alig egy pillanat, amíg a zenekar minden hangszere a lehető legnagyobb erővel szól. Fájdalom, gyötrelem és mindenekfelett remény szól a lélek áriájából, melyben bűneinek számbavételére, a megtisztulásra készül. A purgatóriumi lelkek kórusa a 90. zsoltár sorait énekli: „Urunk, Te vagy a menedékünk nemzedékről nemzedékre.” A mű záró szakaszában az angyal és a kórus énekel együtt: a búcsúzás zenéje egymásba hajló Ámenekkel csitul el.

Elgar jól ismerte Newman költeményét, amikor úgy döntött, hozzálát a komponáláshoz.

1885-ben már biztosan a birtokában volt egy példány a szövegből, majd 1889-ben esküvői ajándékként a Gerontius álma egy különleges kiadásával gazdagodott, amelyben Charles George Gordon tábornok jegyzetei szerepeltek. Elgar több évig tervezte a Gerontius álma megzenésítését, sokáig mégsem volt egyértelmű, hogy ez lesz az a darabja, amellyel eleget tesz a birminghami zenei fesztivál felkérésének, amely egy nagyszabású művet rendelt tőle. Ebben az időszakban Elgar már széles körben ismert és elismert szerző volt, és olyan művek foglalkoztatták, mint az Enigma-variációk vagy a Tengeri képek. 1899 őszén kezdett csak dolgozni a Gerontius álma zenéjén, melynek alakuló részleteit rendszeresen megosztotta barátjával, a Novello kiadónál dolgozó August Jaegerrel.

1900 júniusára készült el a teljes mű zongorakivonatával, augusztusban a kidolgozott kórusszólamokkal, majd szeptemberben a zenekari partitúrával. Az első előadás karmestere, az osztrák–magyar származású Richter János mindössze tíz nappal a tervezett bemutató előtt kapta meg a teljes kottaanyagot, amelyet alig volt alkalma megismerni és megismertetni az előadókkal. 1900. szeptember 29-én már főpróbát tartottak, amelyen Elgar is részt vett, és érzékelve a nyilvánvaló problémákat, erőteljesen közbeavatkozott. Ez sem menthette meg azonban a birminghami városházán tartott premiert. Az elkeseredett kritikusok a következőhöz hasonló véleményeket fogalmaztak meg az előadókról: „Ahogy a zene egyre kromatikusabb lett, úgy csúszkáltak ők is egyre jobban, úgy váltak irtózatosan hamissá. A második részt reménytelenül tönkretette a kórus, de nem fér hozzá kétség, hogy szánalmas botladozásaikkal kiemelkedő benyomást tettek mindannyiunkra.” Elgar mély csalódását megőrizték Jaegernek írt sorai: „Egyszer hagytam megnyílni a szívemet – most már bezárul minden vallásos érzés és minden lágy, gyengéd impulzus előtt.”

A Gerontius álma zenéjének értékét ugyanakkor a szegényes bemutató ellenére is sokan felismerték. Nem sokkal a birminghami premier után, 1901. december 19-én egy német karmester és karvezető, Julius Buths sikerrel vezényelte a darabot Düsseldorfban. Az előadáson Elgar is jelen volt, és úgy ítélte meg, hogy az együttes, de különösen a kórus beteljesítette minden elképzelését, amelyet saját zenéjéről alkotott. 1902 májusában Buths újra elővette a darabot, hogy az Alsó-Rajnai Zenei Fesztiválon is bemutassa. A fesztivál társigazgatója Buths mellett ekkor Richard Strauss volt, aki a közönség köreiben is elsöprő sikert arató előadás után nagy lelkesedéssel éltette Elgart és a Gerontius álmát. Végül 1903-ban a darab Angliában is elnyerte 6

méltó helyét, amikor londoni premierként a római katolikus Westminster Cathedral falai között játszották. Ugyanebben az évben Chicago, New York és Sydney közönsége is hallhatta a darabot, az 1905-ös bécsi és az 1906-os párizsi premiernek köszönhetően pedig Európaszerte is egyre többen megismerhették. Az angol kórustársaságok körében hamarosan épp olyan fontos és szimbolikus darabbá vált, mint Händel Messiása vagy Mendelssohn Éliás oratóriuma.

1916-ban Henry Wood volt az első, aki felvételt készített a Gerontius álma bizonyos szakaszaiból, majd 1927-ben az Elgarral szerződésben álló His Master’s Voice lemezkiadó két olyan élő előadás részleteit rögzítette, melyeken a zeneszerző maga vezényelt. Jóval Elgar halála után, 1945-ben jelentette meg az EMI a mű teljes felvételét, melyen Malcolm Sargent vezette állandó együtteseit, a Huddersfieldi Kórustársaságot és a Liverpooli Filharmonikusokat. Az angol zenei hagyományok generációkon átívelő erejét mutatja, hogy 1971-ben Benjamin Britten is lemezre vette a Gerontius álmát, ötvözve Elgar eredeti előadói utasításait és saját egyéni zenei felfogását.

Elgar és a Gerontius álma nagysága egyaránt abban rejlik, hogy képes az emberi lélek legmélyebb rétegeibe hatolni. Ezeket a mélységeket Elgar zenével tölti meg, és a hangokhoz való viszonyát mindvégig áthatja elképzelése: „Abban hiszek, hogy a levegőben is ott a zene, és mindenhol zene van körülöttünk. Tele van vele a világ, és mindenki annyit vesz belőle, amennyire magának szüksége van.” Hasonlóképp működhet a darab befogadása: mindannyian különböző szinteken és mélységekben kapcsolódhatunk Newman költeményéhez és Elgar zenéjéhez, és annyit vihetünk belőle magunkkal, amennyit szeretnénk, amennyire épp készen állunk. Írta: Belinszky Anna

7

Andrew Staples keresett tenor, aki a Berlini és a Bécsi Filharmonikusok koncertjein éppúgy fellépett már, mint A Felvilágosodás Korának Zenekara vagy a Philadelphia Orchestra produkcióiban. Együtt dolgozott többek között Simon Rattle-lel, Yannick Nézet-Séguinnel és Daniel Hardinggal. Operaénekesként is a világ meghatározó színpadainak állandó vendége: debütált a Covent Gardenben, de hallhatta őt a közönség a New York-i Metropolitan Operában és a Salzburgi Ünnepi Játékok fellépőjeként is.

Fotó © Chris Gonz

Fotó © Werner Kmetitisch

8

Láng Dorottya, a magával ragadó előadásairól ismert mezzoszoprán a bécsi Zeneakadémián végezte tanulmányait.

Több verseny díjazottja, 2011-ben a Wigmore Hall és a Kohn Foundation énekversenyén ért el harmadik helyezést.

A 2015/2016-os évad óta a Hamburgi Állami Operaház szerződtetett művésze, emellett rendkívül aktív koncerténekes, aki a világ meghatározó koncerttermeiben, a Wigmore Hall mellett a bécsi Konzerthausban és a Musikvereinban is debütált már.

Az Oxford Lieder Festival visszatérő vendége.

James Rutherford, a német romantikus szerepeiről ismert bariton a világ legnagyobb operafesztiváljain és -színpadain lépett már fel, köztük a Bayreuthi Ünnepi Játékokon, a Bécsi Állami Operaházban, a San Franciscó-i Operában és nem utolsósorban a Budapesti Wagner-napokon. Operakarrierje mellett koncerténekesként is gyakran lép közönség elé. Nemrég lemezre vette Schubert Schwanengesang ciklusát, de készített már lemezt kora 20. századi angol dalokból is.

Fotó © Kaupo Kikkas

Markus Stenz német karmester, tanulmányait Volker Wagenheim növendékeként Kölnben, illetve Leonard Bernstein és Seiji Ozawa irányításával Tanglewoodban végezte. Dolgozott a Montepulcianói Fesztivál művészeti vezetőjeként, a London Sinfonietta első karmesterként. Ausztráliában a Melbourne-i Szimfonikus Zenekar művészeti igazgatója és vezető karmestere volt. 2003-tól 2014-ig a Gürzenich Zenekart vezette, az együttessel nagy sikerű koncertet adott a Promson. Számos modern operát vezényelt, Hans Werner Henze több művét is dirigálta.

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Dohnányi Ernő kezdeményezésére alakult meg 1943-ban, s azóta nemzetközi rangot és tekintélyt szerzett bel- és külföldi hangversenyeivel, lemezeivel és rádiófelvételeivel. Az együttes négy kontinens több mint ötven országában öregbítette már a magyar zenekultúra hírnevét. Kiegyenlített hangzását, hajlékonyságát, valamint a magyar kortárs zene népszerűsítése és rögzítése terén elért eredményeit egyöntetűen méltatják a világ vezető kritikusai, a vendégkarmesterek és a zenekarral dolgozó szólisták, zeneszerzők. Az együttes a kezdetek óta közreműködik a Budapesti Wagner-napokon, itt is jelentős sikereket aratva. A zenekar állandó karmestere jelenleg Kovács János.

A Magyar Rádió Énekkara 1950-ben alakult, repertoárja felöleli a klasszikus kórusmuzsika minden területét, beleértve az opera- és oratóriumirodalmat is. Előadásain kortárs magyar szerzők darabjai is rendszeresen szerepelnek. A kórus rangos nemzetközi fesztiválok gyakori meghívottja, szerepelt már Salzburgban és Bécsben is az Ünnepi Játékokon, fellépett Bertrand de Billy, Herbert Blomstedt, Eric Ericson, Christoph Eschenbach, Lamberto Gardelli, Jesús López Cobos, Lorin Maazel, Kurt Masur, Lovro von Matačić, Yehudi Menuhin, Helmuth Rilling, Paul Sacher és Peter Schreier vezényletével. Jelenleg Pad Zoltán áll a kórus élén.

9

SUMMARY “This is the best of me; for the rest, I ate, and drank, and slept, loved and hated, like another: my life was as the vapour and is not; but this I saw and knew; this, if anything of mine, is worth your memory.” It is with this quote from John Ruskin’s Sesame and Lilies that Edward Elgar closed the score to The Dream of Gerontius, one of the pivotal oratorical works in English music history. Serving as the basis for the composition is the poem of the same title by Cardinal John Henry Newman, who was recently canonised by Pope Francis. It follows the path of Gerontius – the original meaning of the word is an “elderly person” – from his deathbed to Purgatory. Neither a saint, nor a preacher, nor an evangelist, Gerontius is simply an ordinary person, one of us. In his poem, Newman seeks the answer to what awaits us after death through the medium of a dream. He thinks about a worthy earthly death, about faith in eternal life, and writes powerfully about giving oneself over to God and the forces that watch over our souls.

Commissioned by the Birmingham Music Festival, the work was premièred in October 1900 at Birmingham City Hall. Although Elgar employed an orchestra, choir and soloists in The Dream of Gerontius, he opposed classifying his work as an oratorio. The Romantic full orchestra provides an infinite richness of tones to play with, and Elgar displays an extraordinary sense for exploiting the dramatic potentials of the choir. The choir appears in many different guises throughout the piece: alternately representing believers, friends, demons, angels, and the souls condemned to purgatory. The part of Gerontius is sung by a tenor, while the guardian angel is a mezzo-soprano; and although the part of the priest is written for a baritone and that of the Angel of the Agony more for a bass, these latter two roles are often sung by the same performer. The emotional states expressed in Newman’s poem are made truly intensely relatable by the continuity of Elgar’s music. Although both parts of the work can be divided into various sections, they follow each other without any major interruptions, remaining organically connected to each other throughout. The greatness of both Elgar and The Dream of Gerontius lies in the composer’s ability to penetrate the deepest layers of the human soul.

Elgar fills these depths with music, and his vision permeates his relationship to the notes: “My idea is that there is music in the air, music all around us; the world is full of it, and you simply take as much as you require.”

10

MÜPA HŰSÉGPROGRAM

MINDIG TÖBBET ADUNK!

Csatlakozzon Ön is, gyűjtsön pontokat, élvezze a kedvezményeket és a pluszélményeket!

mupa.hu 11

ELŐZETES AJÁNLÓ

2021. november 2.

REBEKKA BAKKEN & MODERN ART ORCHESTRA Közreműködik: Sebastian Nylund – gitár, Jørn Øien – billentyűs hangszerek, Tor Egil Kreken – bőgő, Rune Arnesen – dob Rebekka Bakken Fotó © Andreas H. Bitesnich

2021. november 5.

CZIFFRA 100

BALÁZS JÁNOS ÉS A FRANCIA RÁDIÓ FILHARMONIKUS ZENEKARA

GÁLAHANGVERSENY CZIFFRA GYÖRGY 100. SZÜLETÉSNAPJA TISZTELETÉRE Közreműködik: Lukács Miklós – cimbalom Vezényel: Mikko Franck

2021. november 8.

SZONJA JONCSEVA ÁRIAESTJE Közreműködik: Marin Joncsev – tenor, a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Francesco Ivan Ciampa Szonja Joncseva Fotó © Victor Santiago

Balázs János Fotó © Emmer László

2021. november 18., 20.

DONIZETTI: LUCREZIA BORGIA – FÉLIG SZCENÍROZOTT ELŐADÁS

Szereplők: Alfonso d’Este, Ferrara hercege – Bretz Gábor, Lucrezia Borgia – Yolanda Auyanet, Maffio Orsini – Cecilia Molinari, Gennaro, fiatal velencei nemes – Stefan Pop Vezényel: Andrij Jurkevics Rendező: Anger Ferenc Yolanda Auyanet Fotó © Miguel Barreto

2021. november 30.

BACH – DURUFLÉ – SZATHMÁRY Közreműködik: Szathmáry Zsigmond, Pétery Dóra, Reincke Ivan-Bogdan, Kun Rajmund –orgona, Szathmáry Anikó – hegedű, Thurnay Viola – alt, Haja Zsolt, Gyombolai Bálint – bariton, Új Liszt Ferenc Kamarakórus (karigazgató: Nemes László Norbert), UMZE Kamaraegyüttes Vezényel: Vajda Gergely, Nemes László Norbert Szathmáry Zsigmond

2021. december 7.

FELFEDEZÉSEK

ÓBUDAI DANUBIA ZENEKAR Közreműködik: Balog József – zongora Vezényel: Holly Hyun Choe Holly Hyun Choe Fotó © Hrotkó Bálint, Eötvös Péter Alapítvány

13

KÖZÖSSÉGI MÉDIA 14

KÖVESSEN MINKET ONLINE IS!

mupa.hu

MÜPA × LUMU

KÉT ÉLMÉNY EGY JEGGYEL! Müpa-jeggyel a Ludwig Múzeumba

Érvényes Müpa-jeggyel az előadás napjáig egy tetszőleges alkalommal a Ludwig Múzeumba is ingyenesen ellátogathat.

mupa.hu 15

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

Címlapfotó: Markus Stenz @ Kaupo Kikkas A szerkesztés lezárult: 2021. október 22.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

mupa.hu