Müpa Műsorfüzet - Puccini: Tosca - koncertszerű előadás (2021. augusztus 29.)

2021. AUGUSZTUS 29.

PUCCINI: TOSCA –

KONCERTSZERŰ ELŐADÁS 1

mupa.hu

29 August 2021 Béla Bartók National Concert Hall

PUCCINI: TOSCA – CONCERT PERFORMANCE Performers: Tosca: Anna Netrebko Cavaradossi: Yusif Eyvazov Scarpia: Elchin Azizov Angelotti: Marcell Bakonyi Sacristan: Péter Kálmán Spoletta: Tivadar Kiss Sciarrone: László Szvétek Gaoler: András Kiss Shepherd boy: Anna Karácsonyi Featuring: Hungarian State Opera Chorus (chorusmaster: Gábor Csiki) Hungarian State Opera Children’s Chorus (chorusmaster: Nikolett Hajzer) Hungarian State Opera Orchestra Conductor: Jader Bignamini Ms. Anna Netrebko, Mr. Yusif Eyvazov and Mr. Elchin Azizov appear by arrangement with Centre Stage Artist Management.

Ms. Netrebko records exclusively for Deutsche Grammophon.

Ms. Netrebko wears jewelry by Chopard.

Ms. Netrebko’s official website: www.annanetrebko.com The photographing, sound or video recording of this concert is prohibited.

The English summary is on page 12.

2

2021. augusztus 29.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

PUCCINI: TOSCA – KONCERTSZERŰ ELŐADÁS Szereplők: Tosca: Anna Netrebko Cavaradossi: Yusif Eyvazov Scarpia: Elchin Azizov Angelotti: Bakonyi Marcell Sekrestyés: Kálmán Péter Spoletta: Kiss Tivadar Sciarrone: Szvétek László Börtönőr: Kiss András Pásztorfiú: Karácsonyi Anna Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Énekkara (karigazgató: Csiki Gábor) a Magyar Állami Operaház Gyermekkara (karigazgató: Hajzer Nikolett) a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Jader Bignamini Anna Netrebkót, Yusif Eyvazovot és Elchin Azizovot a Centre Stage Artist Management képviseli.

Anna Netrebko a Deutsche Grammophon lemezkiadó kizárólagos művésze.

Anna Netrebko Chopard-ékszereket visel.

Anna Netrebko hivatalos weboldala: www.annanetrebko.com A koncerten fényképet, hang-, illetve képfelvételt készíteni tilos.

3

„Kedves Giulio Úr, két-három napi vidéki semmittevés után, amely arra volt jó, hogy kipihenjem fáradalmaimat, azt veszem észre, hogy munkakedvem ahelyett, hogy elmúlt volna, még pezsgőbb lett, mint volt... a Toscára gondolok. Kérve kérem, tegye meg a szükséges lépéseket, és szerezze meg Sardou-tól az engedélyt, mielőtt elejtené ezt az ötletet. Ez nagyon fájna, mivel ebben a Toscában látom azt az operát, amely nekem megfelel: arányaiban nem eltúlzott, nem túlzó módon látványos és nem ad alkalmat a zene szokásos túltengésére sem.” 1889 májusában írta ezt kiadójának, Giulio Ricordinak Giacomo Puccini (1858–1924), s ma már könnyen úgy tűnhet, hogy a szándék megfogalmazásának logikus vagy egyenesen sorsszerű következménye volt a Tosca című opera megszületése. Pedig ami az utókor számára kézenfekvő, az a maga idejében csupán egy volt a lehetőségek közül, amelynek megvalósulását komoly akadályok és korántsem megalapozatlan fenntartások nehezítették, így hosszú idő telt még el addig, míg 1900. január 14-én a római Teatro Costanziból világhódító útjára indulhatott Puccini Toscája.

A „jól megcsinált színmű” (pièce bien faite) zsánerének biztos kezű és fáradtságot nem ismerő mestere, Victorien Sardou 1887-ben bocsátotta a párizsi közönség elé La Tosca című, ötfelvonásos drámáját, tele feszültséggel és akcióval, történelmi hivatkozásokkal és (ál)történelmi alakokkal, feszes dialógusokkal és az előzményeket részletesen felidéző elbeszélésekkel, valamint az elmaradhatatlan nagyjelenettel, amelynek bekövetkeztét a közönség előre tudja, ám alakulását és mikéntjét annál nagyobb izgalommal várja. És nem utolsósorban: olyan abszolút női főszereppel, amely a színpadi megdicsőülés lehetőségét kínálja fel egy nagy színésznő számára.

Személy szerint a korszak francia színházi világának (majdnem) egyeduralkodója és szent szörnyetege, Sarah Bernhardt számára, aki Tosca előtt és után is Sardou-címszerepek sorát alakította a később ugyancsak olasz operává átlényegült színmű orosz Fedorájától a bizánci császárnéig, Theodoráig, vagy épp az egyiptomi Kleopátráig.

Darabjában Sardou figyelemreméltó gonddal dolgozta ki fiktív főszereplőinek életrajzát, beágyazva e biográfiákat az ancien régime és a nagy francia forradalom korának történelmébe. Így például megtudjuk, hogy Mario Cavaradossi a festő David tanítványa volt, és távoli rokonságban áll Helvétiusszal, a felvilágosodás jeles filozófusával, Cesare Angelotti bebörtönzésében pedig jelentős szerepet játszott az a tény, hogy a férfiúnak eltussolandó viszonya volt a kevéssé erényes, ám annál befolyásosabb Lady Hamiltonnal. A legrészletesebb életrajz mindazonáltal természetesen a címszereplőnek jutott: árva pásztorlányka volt, majd bencés apácák vették magukhoz, s utóbb az ő kolostorukba ellátogató Cimarosa volt az, aki felfedezte és a pápa engedélyével operaénekesnővé képezte ki Floria Toscát. Azóta – ahogy az kedvese elbeszéléséből kiderül – diadalmas fellépések során van túl a milánói Scalában, a velencei Fenicében és a nápolyi San Carlóban, s a cselekmény idején épp a római Teatro Argentinához köti szerződés, ahol a drámában zsáneralakként felbukkanó Paisiello irányítja énekesnői működését. Mégis, miközben ünnepelt dívává emelkedett, Floria megmaradt egyszerű felfogású, a világról keveset tudó és mélyen vallásos (mindemellett igen féltékeny) asszonynak: Sardou művében jórészt ez a kettősség tette annyira hálássá a címszerep megformálását.

4

Az isteni Sarah 1889-ben olasz turnén is játszotta a La Toscát, s ekkor Puccini első librettistája, Ferdinando Fontana volt az, aki felhívta a komponista figyelmét a francia drámában rejlő operai potenciálra. A darab előadásait ugyancsak többször megtekintő Puccini, mint azt a már idézett levél bizonyítja, osztotta Fontana véleményét, mi több, a zeneszerzőt befuttatni szándékozó és oly megfontolt Giulio Ricordi is az elképzelés mellé állt: még ebben az esztendőben megjelent a sajtóhír, mely szerint a Ricordi kiadó által Puccinitől megrendelendő két opera egyike Sardou színművén fog alapulni. Csakhogy a fiatal maestro ekkor még nem volt elég híres és sikeres ahhoz, hogy az elővigyázatosan üzletelő francia darabgyáros mindjárt áldását adja az éppen csak megfogant operatervre. Így hát az elképzelés lekerült a napirendről, ám nem merült feledésbe, miközben Puccini előbb túljutott a félsikerű Edgar átdolgozásain, majd elnyerte a világhírt a Manon Lescaut-val, és befejezte a Bohéméletet. Nem merült feledésbe, részint mert a teljes pályafutása során alkalmas operatémákra vadászó komponista és munkatársai között újra és újra felvetődött ez a potenciális alapanyag is, részint pedig mivel Puccini kar- és kortársa, a mára gyakorlatilag elfeledett Alberto Franchetti a kilencvenes években rövid ideig ugyancsak foglalkozott egy Tosca-opera tervével. Számára Luigi Illica készített háromfelvonásosra rövidített vázlatot Sardou öt felvonásából, bár igen kevéssé volt meggyőződve a színmű operai felhasználhatósága felől. „A darab túlságosan tolakodó, és teljesen eluralkodik a librettón” – panaszkodott még a kilencvenes évek első felében Ricordinak.

Puccini azonban másként vélekedett, így miután végzett a Bohémélettel, és Firenzében újra megtekintette Sardou darabját Sarah Bernhardt-ral, 1896-ban kiadta munkatársainak az operatörténeti vezényszót: „És most, kedveseim, neki a Toscának!” Így hát két librettistája, az egymással jószerint versenyt fanyalgó Illica és Giuseppe Giacosa munkához látott, s immár a francia drámaíró is lelkesen helyeselte művének megzenésítését. Ha netán Sardou lelkesedéséhez nem lett volna elegendő a sikert többé-kevésbé előre garantáló zeneszerzői világhír, személyes találkozásuk alkalmával Puccini bizonyította neki biztos színpad- és közönségismeretét is.

A librettisták ugyanis eredetileg – a dráma cselekményét megváltoztatva – őrülési jelenettel zárták volna az operát, ám az esetre egy interjúban visszaemlékező Sardou legnagyobb megelégedésére Puccini ezt az ásatag ötletet azzal vetette el, hogy ilyen szám alatt a sémát kiismerő közönség már okvetlenül a ruhatár felé indulna. (Igaz, Puccini levelezéséből másként is rekonstruálható a kérdés körüli vita.) „G. Puccini, 98 január” – datálta a zeneszerző a Tosca partitúra-kéziratát, amelynek első kottaoldalán nemcsak az opera cselekményét útjára indító agresszív Scarpia-motívum fért el, hanem egy önkarikatúra, valamint ez a talányosan vallomásos megjegyzés is: „Tosca, az igazi! ... De jobb, ha visszatérünk hozzá.” Ekkorra már kialakult metódusa szerint Puccini sokakat mozgósított az alkotási folyamat sikere érdekében: kisebb-nagyobb hozzájárulást, tanácsot vagy információt igényelve munkatársaitól és barátaitól – például újsütetű ismerősétől, Pietro Panichelli atyától, aki jószerint a Tosca vallásügyi szaktanácsadója lett. A „kedves papocskát” liturgiai, 5

egyházzenei, de még jelmezügyekben is faggatta és dolgoztatta, bár az első felvonást záró Te Deum latin szövegét végül még így is maga a komponista fogalmazta: „Adjutorum [helyesen: adjutorium] nostrum in nomine Domini...” „A római barátok, remélem, elégedettek lesznek a szoknyavadász mester munkájával. [...] Most jó kezekben vagyok: impresszárió, zenekar, énekesek és karmester. Bízunk Róma közönségében és főleg az opera értékeiben. A rivaldafényben majd meglátjuk, hogy valóban jól jósoltam-e.”

Kevéssel a premier előtt épp don Pietrónak küldött levelében reménykedett ily derűlátóan a zeneszerző, aki ezúttal is jó jósnak bizonyult – végeredményben. Az ősbemutató színhelye értelemszerűen Róma lett, hiszen a Tosca egész cselekménye itt játszódik, éppen száz esztendővel korábban: 1800 júniusában. Ráadásul a mű egyike – Fodor Géza találó szavával – a bédekkeroperáknak, hiszen mindhárom felvonásához Róma egy-egy nevezetessége kínálja a közeget: a Sant’Andrea della Valle-templom, a Farnese-palota és az Angyalvár.

Ami az 1900. január 14-i premiert illeti, arra némiképp rávetült az olasz belpolitikai élet épp aktuális, erőszakban fogant és további erőszakkal fenyegető válsága. A Teatro Costanzi nézőterén nemcsak Pietro Mascagni és Francesco Cilea foglalt helyet, de megjelent páholyában Margit királyné (akit még ebben az évben özveggyé tett egy anarchista királygyilkos), valamint a teljhatalommal felruházott tábornok-miniszterelnök, Luigi Pelloux. Akárhogy is, a Tosca máig ünnepelt slágerszámai – a tenor Kép- és Levéláriája, illetve a címszereplő második felvonásbeli imája, a „Vissi d’arte” – zajos tetszésre leltek. Mi több, e számokat, akárcsak az első felvonás fináléját és a harmadik felvonás Tosca–Cavaradossi kettősét, meg is ismételtették. A szerző által remélt, őrjítően nagy siker mégsem volt az ősbemutatón, s az első kritikákba jócskán vegyült fanyalgás is. Ami azonban ennél sokkal fontosabbnak bizonyult: a Tosca körüli lelkesedés és érdeklődés egyre fokozódott. Ezt jelezte a tény, hogy az új Puccini-opera még az 1900-as esztendőben eljutott Londonba és Buenos Airesbe, 1901 elejére a New York-i Metropolitanbe, s számunkra nem mellesleg: 1903-ra a Magyar Királyi Operaházba is.

A Tosca népszerűségének indokai közé az is odaszámítható, hogy a címszerep a Sardou-drámabeli előképénél jóval gazdagabb-komplexebb alakot állít a közönség elé. S e dívaszerep ráadásul fölkínálja a nagy szopránok, az operavilág primadonnái számára egyfajta reprezentatív és stilizált önarckép felmutatásának lehetőségét is. Ez is magyarázza, hogy miért van Floria Tosca alakjának ilyen erős gravitációja, amely annyi és annyiféle szopránt vonzott e szerep és szólam felé az elmúlt 120 esztendő során Maria Callastól Leontyne Price-ig és Birgit Nilssontól Montserrat Caballéig. Így ért el – mondhatni törvényszerűen – ehhez az ikonikus szerephez korunk vitán felül első számú operadívája, a lírai koloratúrszopránként induló és repertoárját oly tudatosan építő Anna Netrebko is, aki 2018 áprilisában a Metropolitan színpadán debütált Toscaként, s aki azóta a Scalában, Nápolyban, Bécsben, s a napokban a Salzburgi Ünnepi Játékokon is fellépett már e parádés szerepében.

6

Az opera cselekménye A festő Mario Cavaradossi segédkezet nyújt a börtönből szökött politikai fogolynak, Angelottinak, aki épp a Sant’Andrea della Valle-templomban keresett menedéket. Cavaradossi még meg tudja nyugtatni épp eközben érkező kedvesét, az ünnepelt énekesnőt, Floria Toscát, ám az Angelottit üldöző rendőrfőnöknek, Scarpia bárónak sikerül újra felkeltenie és a maga céljaira felhasználnia a díva féltékenységét. Az egyszerre bigott és kéjenc Scarpia meg akarja szerezni magának Toscát és ki akarja végeztetni Cavaradossit, s miközben a színfalakon kívül kínzásnak vetteti alá a lovagot, rákényszeríti a szerelmeséért aggódó asszonyt a szökevény rejtekhelyének elárulására. Utóbb kegyetlen alkut kínál Toscának: ha az énekesnő odaadja magát neki, Cavaradossi kivégzése csupán színlelt lesz. Tosca azonban, miután megíratja a rendőrfőnökkel a szökéshez felhasználni remélt menlevelet, leszúrja Scarpiát. Másnap hajnalban a búcsúlevelét fogalmazó Marióhoz megérkezik Floria a szabadulás reményével: a férfinek csupán a színlelt kivégzésen kell előbb túlesnie. Csakhogy Scarpia becsapta az asszonyt, Cavaradossi a sortűz nyomában holtan esik össze, a címszereplő pedig a mélybe veti magát az Angyalvár ormáról. Írta: László Ferenc

7

Fotó © Tim Osipov

Yusif Eyvazov énekesi tanulmányait a bakui zeneakadémián, majd Olaszországban Franco Corellinél és Ghena Dimitrovánál folytatta, utóbb színpadi pályafutása is Itáliában vette kezdetét. Az olasz repertoárra, azon belül is különösen Verdire, Puccinira és a verista szerepekre összpontosító azerbajdzsáni tenor a 2010-es évek közepe óta a világ nagy operaházainak egyik legfoglalkoztatottabb művésze: a Metropolitanben és a bécsi Staatsoperben Kalaf, a Scalában Andrea Chénier, a Salzburgi Ünnepi Játékokon pedig Des Grieux lovag szerepében debütált. Feleségével, Anna Netrebkóval nemcsak az operaszínpadokon, de koncertturnékon is gyakran lépnek fel közösen: 2016 őszén a Müpa közönsége előtt is együtt mutatkoztak be emlékezetes sikerű áriaestjükön.

8

Anna Netrebko Krasznodarban született, szentpétervári tanulóévei után – Valerij Gergijev felfedezettjeként – hamar főszerepek vártak rá a Mariinszkij Színházban.

Nemzetközi karrierje a kilencvenes évek közepén indult, s nagy áttörésének színhelyévé kevéssel később Salzburg vált Willy Decker 2005-ös Traviatájának címszerepével.

A Mozart- és bel canto-alakok megformálójaként aratott diadalokat követően Netrebko a nagy Verdi-szerepek, Puccini és a verizmus felé építette tovább repertoárját, miközben nemcsak az operavilág primadonna assolutája vált belőle, de hírneve messze túllépte a műfaj határait. Lemezdíjak, magazinbeli ranglisták és állami elismerések sora, sőt még egy aszteroida, a 31104 Annanetrebko neve is bizonyság erre.

Fotó © Tim Osipov

Fotó © Jensenberger

Fotó © Ivan Kurrenoi

Elchin Azizov, a bakui születésű bariton filmrendezői diplomát és tévés karriert hagyott maga mögött az operaéneklés kedvéért, tanulmányait szülővárosában, a salzburgi Mozarteumban és a Galina Visnyevszkaja nevét viselő moszkvai operaakadémián folytatta. 2008 óta a moszkvai Bolsoj szólistája, a színház közönsége többek közt Escamillo, Posa és Igor herceg szerepében láthatta. Vendégművészként a londoni Covent Gardenben, a Római Operaházban és a Theater an der Wienben is fellépett már, s 2015-ös New York-i debütálása óta rendszeres közreműködője a Metropolitan évadainak. Emellett Netrebko és Eyvazov állandó turnépartnere is: a budapesti közönség a 2017-es koncertszerű Andrea Chénier-előadáson szerezhetett magának szép emlékeket Gérard-alakításáról.

Bakonyi Marcell a Stuttgarti Zeneakadémián Hamari Júlia tanítványa volt, diplomázása óta a győri születésű basszbariton a pesarói Rossini Fesztiválon, Salzburgban, Nürnbergben, Oslóban és Zürichben is nagy sikerrel szerepelt. Az Oláh Gusztávemlékplakett díjazottja 2011-ben a Bánk bán II. Endre királyaként mutatkozott be a Magyar Állami Operaházban, s az elmúlt évek során Porgy, Escamillo, Musztafa bej (Rossini: Olasz nő Algírban) és Leánder (Tallér Zsófia: Leánder és Lenszirom) szerepében is találkozhatott már vele a budapesti közönség.

Fotó © Déri Miklós

Kálmán Péter a Zürichi Nemzetközi Operastúdió, később pedig a Zürichi Operaház szólistájaként hét évadon át dolgozott olyan karmesterekkel, mint Christoph von Dohnányi, Fischer Ádám, Valerij Gergijev, Stefan Soltesz és Franz Welser-Möst. A világ számos országában vendégszerepelt. A Müpában énekelte már Alberichet A Rajna kincsében, nagy sikerrel alakította Pangloss doktort Bernstein Candide-jában, a Magyar Állami Operaházban pedig a Gianni Schicchi címszerepét énekelte, és Don Alfonsót formálta meg a Così fan tuttéban.

9

Kiss Tivadar 2010-ben végzett a Zeneakadémián Kovalik Balázs és Andor Éva tanítványaként, de színpadi debütálására még 2007ben sor került, amikor Don Basilio szerepét alakította Kovalik immár legendás Mozart-maratonjának második sorozatában.

A Magyar Állami Operaházban 2009 óta láthatja rendszeresen a közönség a repertoár alapműveiben éppúgy, mint kortárs operák ősbemutatóin. A hazai operajátszás színhelyein túl a hannoveri Staatsoper produkcióinak is visszatérő közreműködője.

Fotó © Gál Erika

Szvétek László színpadi pályafutása 1987-ben a győri Kisfaludy Színházból indult, majd 1995-ben szerzett énekművészi diplomát a Zeneakadémián Sólyom-Nagy Sándor tanítványaként. 1994 óta állandó közreműködője a Magyar Állami Operaház évadjainak, s különösen buffoszerepekben (például Pomádé királyként vagy Osminként) arat mindenkor nagy sikert. A Magyar Állami Operaház 2017–18-as évadjának Kamaraénekese volt, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetettje.

Kiss András Szilágyi Olga, majd Temesi Mária tanítványa volt.

Sikeres versenyszerepléseket követően a fiatal basszbariton előbb a Szegedi Nemzeti Színház operaprodukcióiban hívta fel magára a figyelmet, majd 2014-ben debütált a Magyar Állami Operaházban A tenor című Dohnányi-vígopera új bemutatóján. Azóta a Magyar Bronz Érdemkereszt polgári tagozatával kitüntetett művész állandó szereplője a budapesti operaéletnek.

Fotó © Stefano Buldrini

10

Jader Bignamini eredetileg klarinétosnak indult, majd a milánói Giuseppe Verdi Szimfonikus Zenekar közegében vált dirigens belőle, s legelső együttesével azóta is szoros kapcsolatot ápol.

Szimfonikus és operakarmesterként egyaránt aktív és igen keresett: a New York-i Metropolitanben, de a bécsi és müncheni Staatsoperben is visszajáró vendégművész, 2020 óta pedig ő a Detroiti Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója. Bignamini mindemellett nagy énekesek koncertfellépéseinek is gyakori résztvevője, így a budapesti közönség Juan Diego Flórez 2019-es áriaestjén éppúgy találkozhatott már vele, mint Anna Netrebko és Yusif Eyvazov 2017-es koncertszerű Andrea Chénier-előadásán az Erkel Színházban.

A Magyar Állami Operaház Énekkara folyamatos fennállását a zenekarhoz hasonlóan egészen 1837-ig, vagyis a Pesti Magyar Színház megnyitásáig vezetheti vissza. A jelenleg több mint 150 énekkari művészt foglalkoztató együttes az Opera előadásainak nélkülözhetetlen közreműködője énekszavával éppúgy, mint színpadi játékával. Vezetője 2018 óta Csiki Gábor, aki immár 24 esztendeje részese a kórus életének, 2010–11-ben az évad énekkari művésze volt.

A Magyar Állami Operaház Gyermekkara jelenlegi formájában 1970 óta működik, rendszeres közreműködője az Opera produkcióinak: előadásainak, koncertjeinek és lemezfelvételeinek egyaránt. A még Botka Valéria és Csányi László által alapított együttes élén 2016 óta az a Hajzer Nikolett áll, aki korábban a gyermekkar bázisiskolájának tanáraként, majd korrepetitorként is segítette már a több mint 130 tagot számláló kórus munkáját.

A Magyar Állami Operaház Zenekarának jogelődjét, a Pesti Magyar Színház (később Nemzeti Színház) operajátszó együttesét 1838-ban szervezte meg Erkel Ferenc. 1853-tól a zenekar önálló koncerteket is adott, megteremtve ezzel – Budapesti Filharmóniai Társaság néven – az ország első hangversenyzenekarát. Az Erkelt követő zeneigazgatók és főzeneigazgatók között volt Gustav Mahler, Ferencsik János, Medveczky Ádám és Kovács János, de dolgozott a muzsikusokkal Egisto Tango, Sergio Failoni, Otto Klemperer, Lukács Ervin, Erdélyi Miklós és Lukács Miklós is. A zenekart 2016 óta Kocsár Balázs vezeti.

11

SUMMARY It was in 1889 that Giacomo Puccini (1858–1924) first encountered La Tosca, the play that the French dramatist Victorien Sardou had written for the then-reigning queen of the stage, Sarah Bernhardt, two years earlier. Still far from achieving global fame, the composer felt drawn to set the piece to music, writing to his publisher Giulio Ricordi, “I see in this Tosca the opera I need, with no overblown proportions, no elaborate spectacle; nor will it call for the usual excessive amount of music.” Nevertheless, it took many years, until after he was already celebrated for Manon Lescaut and La bohème, before the Maestro could finally give the goahead to his librettists, the somewhat less enthusiastic Giuseppe Giacosa and Luigi Illica, to adapt Sardou’s piece: “And now, my dear fellows, on to Tosca!” The world première took place on 14 January 1900 at the Teatro Costanzi in Rome, immediately launching Tosca onto a path of triumph that led to it becoming one of the most popular core works in the opera repertoire.

The title character, the diva Floria Tosca, was a dream role for any soprano, offering the prima donnas of the opera world an opportunity to present a representative and stylised self-portrait of themselves.

Anna Netrebko, the world’s leading opera diva, has included the iconic role in her repertoire since April of 2018. After starting her career earning plaudits for her Mozartian and bel canto roles, Netrebko also took up performing in the works of Verdi, Puccini and the verismo composers while also becoming not only the primadonna assoluta of the opera world: her renown has far transcended the boundaries of the genre. Since first taking on Tosca at New York’s Metropolitan Opera, she has sung the majestic role in Naples and Vienna, as well as at La Scala and the Salzburg Festival. At her side as Mario Cavaradossi will be the Azeri Yusif Eyvazov. This singer focused on the Italian repertoire has been one of the most engaged artists of the world’s great opera houses since the mid 2010s, making his debuts at the Met and the Wiener Staatsoper as Calaf, at La Scala as Andrea Chénier, and at the Salzburg Festival as Des Grieux. The diabolical Baron Scarpia will be sung by yet another Azeri: baritone Elchin Azizov is a soloist with Moscow’s Bolshoi Theatre who has also made guest appearances at venues like London’s Covent Garden, the Teatro dell’Opera di Roma and the Theater an der Wien. He has also been a regular collaborator at the Met since making his New York debut in 2015. Handling the other roles in this concert performance will be soloists from the Hungarian State Opera, which will also supply the orchestra and the two choruses – all of them intimately familiar with the work.

12

VÁMHÁZ KÖRÚTI VÁSÁRCSARNOK Fedezze fel Budapest éléskamráját! Hatalmas választékkal és mindennap friss termékekkel várjuk Önöket! A Vásárcsarnokban való vásárlás és kirándulás igazi élménnyel szolgál mind a turisták, mind a helyi lakosok számára.

Látogasson el Ön is Európa egyik legszebb piacára!

Európa legszebb piaca!

CNN Travel, 2013

1093 Budapest, Vámház krt. 1-3.

Nyitvatartás: H: 6:00–17:00 | K-P: 6:00–18:00 | Szo: 6:00–15:00 Bővebb információkért kövessen minket online! www.facebook.com/Nagycsarnok www.budapestvasarcsarnokai.hu

13

ELŐZETES AJÁNLÓ

2021. szeptember 17.

EURÓPAI HIDAK 2021 – BUDAPEST–BERLIN

VON BARTÓK BIS BARTÓK – BARTÓKTÓL BARTÓKIG

Fekete-Kovács Kornél

Közeműködik: Tony Lakatos – szaxofon, Simon Höfele, Pálfalvi Tamás, Fekete-Kovács Kornél – trombita, Benyus János – kürt, Modern Art Orchestra, UMZE Kamaraegyüttes Vezényel: Vajda Gergely

2021. szeptember 20.

EURÓPAI HIDAK 2021 – BUDAPEST–BERLIN

KONZERTHAUSORCHESTER BERLIN Közreműködik: Mirijam Contzen – hegedű Vezényel: Fischer Iván Mirijam Contzen Fotó © Molina Visuals

2021. szeptember 21.

EURÓPAI HIDAK 2021 – BUDAPEST–BERLIN

SNÉTBERGER: ITTHON-OTTHON Vendég: Harcsa Veronika 14

Snétberger Ferenc Fotó © Kleb Attila

Közeműködik: Tzumo Árpád – zongora, Josh Ginsburg – nagybőgő, Toni Snétberger – dobok

2021. szeptember 22.

VÍKINGUR ÓLAFSSON ZONGORAESTJE

Víkingur Ólafsson Fotó © Ari Magg

2021. szeptember 28.

ENSEMBLE LES ARTS FLORISSANTS Közreműködik: Ana Vieira Leite – Partenope, Hugh Cutting – Arsace, Alberto Miguélez Rouco – Armindo, Jacob Lawrence – Emilio, Helen Charlston – Rosmira / Eurimene, Matthieu Walendzik – Ormonte Vezényel: William Christie Rendező: Sophie Daneman

William Christie Fotó © Oscar Ortega

2021. október 2.

BÉCSI SZIMFONIKUSOK Közreműködik: Sarah Connolly – mezzoszoprán, a Nemzeti Énekkar Nőikara (karigazgató: Somos Csaba) a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc, Sapszon Borbála) Vezényel: Andrés Orozco-Estrada Andrés Orozco-Estrada Fotó © Peter Rigaud

15

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

Címlapon: Anna Netrebko és Yusif Eyvazov @ Tim Osipov A szerkesztés lezárult: 2021. augusztus 12.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

mupa.hu