Müpa Műsorfüzet - Trumpetissimo (2021. július 2.)

2021. JÚLIUS 2.

TRUMPETISSIMO – TROMBITAGÁLA 1

mupa.hu

2 July 2021 Béla Bartók National Concert Hall

TRUMPETISSIMO – TRUMPET GALA Featuring: Gábor Boldoczki, Tamás Pálfalvi, Gábor Tarkövi, Gábor Richter, Gábor Rónai, Dénes Seidl – trumpet, flugelhorn Franz Liszt Chamber Orchestra (concertmaster: Péter Tfirst) Corelli: Concerto grosso in D major, Op. 6, No. 4 Tartini: Trumpet Concerto in D major Vivaldi: Double Concerto for Trumpets and Strings in C major, RV 537 R. Erickson: Kryl – for solo trumpet Torelli: Concerto for Four Trumpets and Strings in C major Franceschini: Concerto for Four Trumpets and Strings in C major Vivaldi: Concerto for Trumpet and Strings in D major, RV 230 – Larghetto, Allegro Vivaldi: Andromeda Liberata (serenata) – ‘Sovvente il sole’ (aria) – transcribed for flugelhorn, violin and strings Vivaldi: Concerto for Two Cellos and Strings, RV 531 – transcribed for two flugelhorns and strings J-F. Rebel: Les Élémens – Le Chaos Stölzel: Concerto for Six Trumpets and Strings in D major The English summary is on page 10.

2

2021. július 2.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

TRUMPETISSIMO – TROMBITAGÁLA Közreműködik: Boldoczki Gábor, Pálfalvi Tamás, Tarkövi Gábor, Richter Gábor, Rónai Gábor, Seidl Dénes – trombita, szárnykürt Liszt Ferenc Kamarazenekar (koncertmester: Tfirst Péter) Corelli: D-dúr concerto grosso, op. 6, No. 4 Tartini: D-dúr trombitaverseny Vivaldi: C-dúr versenymű két trombitára és vonósokra, RV 537 R. Erickson: Kryl – szólótrombitára Torelli: C-dúr versenymű négy trombitára és vonósokra Franceschini: D-dúr versenymű két trombitára és vonósokra Vivaldi: D-dúr versenymű trombitára és vonósokra, RV 230 – Larghetto, Allegro Vivaldi: Andromeda Liberata (serenata) – „Sovvente il sole” (ária) – átirat szárnykürtre, hegedűre és vonósokra Vivaldi: g-moll versenymű két csellóra és vonósokra, RV 531 – átirat két szárnykürtre és vonósokra J-F. Rebel: Az elemek – A káosz Stölzel: D-dúr versenymű hat trombitára és vonósokra

3

Noha az angol nyelvben a „trumpet” szó többféle rézfúvós hangszer megnevezésére is szolgál, a Trumpetissimo fantázianévvel ellátott koncerten e hangszercsalád legismertebb tagja, a trombita kerül a figyelem középpontjába, méghozzá – mint azt a cím is mutatja – felsőfokon.

Izgalmas zenei csemegékből összeállított programot hallhatunk a magyar trombitások krémjéből kikerülő szólisták és a Liszt Ferenc Kamarazenekar előadásában. Kevés olyan hangszert találunk a zenetörténetben, amelyhez annyira sokféle és sokrétű, ráadásul nem kizárólag zenei vonatkozású asszociáció társulna, mint a trombitához. Ércesen csengő hangja alkalmassá tette katonai célú jeladásra, és megszólalása – a rézfúvósfanfárok keltette gondolattársítások révén – a klasszikus zenében alkalmazott toposzok közé is bevonult. Ugyanakkor már régóta nyilvánvaló, hogy a modern trombita kifejezési skálája korántsem korlátozódik a militáris hangszínekre: sziporkázóan virtuóz versenyművektől kezdve már-már beszédszerű, lírai monológokon át a meghökkentően újszerű hangszertechnika alkalmazásáig gazdag kifejezési lehetőségeket rejt magában.

A hangszerek kategorizálása szempontjából máig mérvadó, Erich Moritz von Hornbostel és Curt Sachs nevéhez fűződő 1914-es osztályozás szerint a „Trompeten” gyűjtőnév alá tartozik minden olyan hangszer, melyben a levegő a játékos rezgetett ajkain keresztüljutva hozza mozgásba a hangszerben kialakuló légoszlopot. Ezen belül további kétféle osztályozás lehetséges: léteznek egyfelől a natúrtrombiták („Naturtrompeten”), melyeken a hangszer alaphangjának felhangjai szólaltathatóak meg, másfelől az úgynevezett kromatikus trombiták („Chromatische Trompeten”), melyek esetében már lyukak, billentyűk vagy szelepek segítik a hangkészlet bővítését. Az utóbbi alosztályba tartozó modern, a klasszikus zenében használatos trombita gyakorlatilag egy különálló ajakrészt és rendszerint három szelepet tartalmazó, hajlított cső. Jellegzetessége, hogy furata nagyrészt cilindrikus – azaz átmérője állandó –, és csupán a hangszer vége felé szélesedik ki. A trombitajáték fontos elemei az úgynevezett átfúvások, melyek egyes hangok akusztikai értelemben vett felhangjainak megszólaltatását jelentik a befúvás erősségének változtatása segítségével. A natúrtrombitákon – billentyűk hiányában – kizárólag e felhangrendszer hangjait lehetett megszólaltatni. E korlátok leküzdése érdekében a 18. században elkészítették az első olyan trombitákat, melyeket billentyűkkel láttak el – ezekre a natúrtrombitáknál lágyabb hangszínnel rendelkező hangszerekre komponált többek között Joseph Haydn és Johann Nepomuk Hummel is. A 19. század közepén újabb fejlődésen ment keresztül a trombita mechanikája, ekkor jelentek meg ugyanis a szelepekkel rendelkező hangszerek, amelyeken immár a kromatikus skála minden hangjának megszólaltatása lehetségessé vált, és ezzel együtt a zenei kifejezés előtt is új távlatok nyíltak meg.

A trombita mechanikájának fejlődése a hangszer alkalmazásának körét is befolyásolta.

A 16. század folyamán népszerűsége egyre növekedett, elsősorban a főúri udvarokban vált kedveltté, hiszen megszólalásához a hatalom, a pompa, a gazdagság képzetét társították.

A 17. század elejére a hangszertechnikai fejlődés és a bővülő megjelenési lehetőségek hatására a játékmód is árnyaltabbá vált: míg korábban jellemzően szabadtéri események alkalmával 4

használták a harsány hangú trombitát, addig az új, szélesebb szerepkör nyomában kifinomultabb játékstílus kezdett kialakulni, amely immár megkövetelte a valódi zenei élményt nyújtó, akár lírai megszólalásokat is. A korabeli trombitavirtuózok sikerrel alkalmazkodtak a követelményekhez: egyes egykorú források észrevételei szerint a legkiválóbb trombitások olyan lágy hangszínnel voltak képesek megszólaltatni hangszerüket, mint egy fuvolás.

Ekkoriban már Európa-szerte neves és nagy hatású trombitavirtuózok tevékenykedtek. A Bécsben 1727 és 1750 között működő Johann Heinisch különleges magas regiszteréről vált ismertté, ami a Bécs számára operákat komponáló zeneszerzők, többek között Caldara és Fux művein is nyomot hagyott. Lipcsében Gottfried Reiche 1688-tól egészen 1734-ben bekövetkezett haláláig volt a város trombitása („Stadtpfeifer”), aki már Johann Sebastian Bach 1723-as érkezése idején is jelentős hírnévnek örvendett, és Bach ekkoriban írt műveinek trombitaszólamai is az ő előadásában csendültek föl először. Franciaországban ugyanebből a korból Jean-Baptiste Lully és Marc-Antoine Charpentier Te Deumának trombitafanfárjai reprezentálhatják leginkább a hangszerhez kötődő, fenséges asszociációkat. Itáliában a hangszer a barokk korban divatos műfaj, a concerto szólistájaként is gyakran tűnt fel, amivel a trombitások a korabeli zeneszerzés egyik főáramába kapcsolódhattak be.

Mindezek fényében nem meglepő tehát, hogy 1720 és 1780 között a trombita népszerűsége a zeneszerzők körében is tetőpontjára ért. Jóllehet a trombitaconcerto műfaja a 18. század utolsó évtizedében veszíteni kezdett népszerűségéből, ennek okait korántsem a hangszer vagy a műfaj kiüresedésében, sokkal inkább a társadalmi átalakulások nyomán megváltozó zenélési gyakorlatban kell keresnünk. A francia forradalom eszméinek terjedése, a társadalom átrendeződése következtében a trombita korábbi társadalmi pozícióját biztosító nemesi udvarok hanyatlásnak indultak, és a kialakulófélben lévő új zenei stílushoz jobban illett a hegedű vagy a fuvola könnyedsége, játékossága. A Trumpetissimo programja az ezt megelőző időszakból, a hangszer első virágkorából kínál izgalmas és zenetörténeti szempontból is tanulságos válogatást, mindezt új perspektívába helyezve: modern trombitán szólaltatva meg a programon szereplő műveket.

A hangverseny nyitószáma első pillantásra kakukktojásnak tűnhet, a műsor egészébe mégis szervesen illeszkedik Arcangelo Corelli (1653–1713) vonószenekari concerto grossója, a korszak emblematikus műfajának egyik legjellemzőbb képviselője. A koncertprogramban jelentős szerepet kapnak Antonio Vivaldi (1678–1741) művei. Két trombitára írt kettősversenye (RV 537) közvetlenül kapcsolódik a vonószenekari hagyományhoz, hiszen lassú tétele első formájában egy vonószenekari concerto grosso (RV 110) része volt. A D-dúr concerto (RV 230) a tizenkét versenyművet tartalmazó L’estro armonico (1711) sorozat kilencedik darabjaként eredetileg hegedűre született. A 18. század talán legnagyobb hatású versenyműsorozata több átiratban is ismertté vált – közülük említést érdemel a Johann Sebastian Bach által orgonára, csembalóra, illetve négy csembalóra készített verzió –, a D-dúr concertónak ezúttal trombitára és vonószenekarra készült átdolgozását hallhatjuk.

5

A másik két Vivaldi-mű eredetileg csellókra, illetve énekhangra íródott, a koncerten pedig szárnykürtre készült átiratban szólalnak meg. Küllemét tekintve a szárnykürt hasonlít a trombitára, hangolása és játékmódja is megegyezik, hangszíne azonban fátyolos lágyságával közelebb áll a kürtéhez. A koncerten felhangzó mindkét átirat Boldoczki Gábor munkája, és szerepel a művész 2014-ben Tromba Veneziana címmel kiadott albumán, melyen a város szülötte, Vivaldi kompozíciói, pontosabban azok átiratai kaptak helyet. A művek felvétele során Boldoczki egy speciális, kifejezetten a lemez kedvéért építtetett, négyszelepes szárnykürtön játszott, mely e változtatás segítségével hangkészlet és hangszín tekintetében minden addiginál jobban illeszkedett a hegedű- és csellóversenyek zenei világához. Különösen magával ragadó a görög mitológiából merítő pasticcio-szerenád, az 1726-ban készült Andromeda Liberata részlete. A Vivaldi által eredetileg énekhangra és zenekarra írt, „Sovvente il sole” szövegkezdetű ária átiratában lírai oldaláról mutatkozik be a szárnykürt. Az ihletett lassú tétel érzékenyen harmonizált melódiájának tolmácsolójaként a hangszer megszólalásának szemlélődő nyugalma, beszédszerű közvetlensége varázslatos hangulatot teremt. Ahogyan Boldoczki egy korábbi interjúban megfogalmazta, Vivaldi zenéje egyfajta orvosság, amely bármikor gyógyír lehet rosszkedvre, melankóliára: árad belőle Itália atmoszférája, az életöröm és a természet harmóniája.

Corelli és Vivaldi művei és utóbbi átiratai mellett egykorú itáliai kismesterek kifejezetten trombitára írt alkotásai is helyet kaptak a programban. A Bologna zenei életében jelentős szerepet vállaló Petronio Franceschini (1651–1680) elsősorban szakrális műveiről vált ismertté, melyekben az énekhangnak és a trombitának egyaránt jelentős és egyben újszerű szerepet juttatott, ezenkívül operáiban is sokszor párbeszédet folytat egymással a trombita hangja és az énekszólam. Napjainkban legismertebb műve a D-dúrban írt szonáta két trombitára és vonósokra. A mű zárótételében rendhagyó a moll hangnem alkalmazása – az idő tájt a trombitához sokkal inkább a C-dúr vagy a D-dúr örvendező, ujjongó hangulata társult. Franceschinihez hasonlóan Bologna volt a székhelye Giuseppe Torellinek (1658–1709) is, aki művei révén nemcsak a hangszeres concerto műfajához, hanem kifejezetten a trombita és vonószenekar repertoárjához is jelentős mértékben járult hozzá. Ennek egyik oka minden bizonnyal a Bolognában tevékenykedő kiváló trombitás, Giovanni Pellegrino Brandi személye lehetett, akinek inspiráló játéka számos kortárs zeneszerzőt megihletett. Az ugyancsak Itáliában, Padovában tevékenykedő Giuseppe Tartini (1692–1770) életműve két műfaj, a hegedűconcerto és a hegedűszonáta köré szerveződik. Több mint kétszáz hegedűversenyt komponált, melyek struktúrájában és harmonizálásában felismerhető Corelli és Vivaldi azonos műfajú kompozícióinak hatása. A koncerten elhangzó D-dúr trombitaverseny az E-dúr hegedűverseny (D. 53) átirata, melynek lírai lassú tétele különösen jellemző képet nyújt a miszticizmushoz is vonzódó Tartini zenéről vallott elképzeléseiről.

6

Az itáliai barokk zeneszerzők alkotásai mellett a német és a francia fúvóshagyományból is ízelítőt kaphatunk. A kulturális határvonal persze nem volt ennyire éles: bár Gottfried Heinrich Stölzel (1690–1749) a szászországi Grünstädtelben született, zenei műveltségét részben Itáliában szerezte: 1713-tól kétéves tanulmányúton vett részt, amelynek folyamán ismeretséget kötött többek között Vivaldival is. A trombitások körében jól ismert repertoárdarab D-dúr oboaversenyének átirata, most azonban nem ez, hanem eredetileg is hat trombitára és vonószenekarra írt concertója csendül föl. A nagy múltú francia zenészcsaládból származó Jean-Féry Rebel (1666–1747) sorozata, Az elemek (1738) és a nem sokkal korábbi, eredetileg különálló, de később rendre a sorozathoz mintegy bevezetésképpen hozzáadott Káosz (1737) a zeneszerző utolsó két alkotása. Figyelemre méltó harmóniai merészsége és gazdag zenekari színei mellett a kompozíció a különböző hangulatú és ritmikájú táncok stilizált használatában is jelentős mérföldkövet jelent.

A koncerten a 20. század modern irányzatai is képviseltetik magukat. Műveiben a barokk hagyományt Schönberg és Berg hatásával egyéni módon ötvöző Robert Erickson (1917–1997) szólódarabja, a Kryl (1977) hangzik el, mely címét a nagy hatású szárnykürtjátékos, Bohumir Kryl után kapta. Experimentális stílusával Erickson középső korszakának jellemző alkotása, az előadónak a zenei hangok mellett sikítást, éneklést, kiáltást is produkálnia kell a hangszerjáték közben. Mint arra egy 2016-os interjúban Pálfalvi Tamás rávilágított, egy olyan hangszer esetében, amelynek repertoárja viszonylag szűk, szükség van az újdonságokra, megnyerő, meghökkentő gesztusok alkalmazására, új lehetőségek felkutatására. Hozzátehetjük: a Trumpetissimo programja ékesen bizonyítja, hogy felfedeznivalókban és szélesebb ismertségre váró remekművekben nincs hiány. Írta: Ozsvárt Viktória

7

Fotó © Marco Borggreve

Fotó © Marc Oliver

Fotó © Ary Magg

8

Boldoczki Gábor 1997-ben a müncheni ARD Zenei Verseny győzteseként robbant be a nemzetközi koncertéletbe, majd nem sokkal később a párizsi Maurice André Verseny első helyezését és különdíját érdemelte ki. Rendszeresen játszik olyan együttesekkel, mint a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, a Mariinszkij Színház Zenekara, a Mozarteumorchester Salzburg vagy a Bécsi Filharmonikusok. 2010 óta a budapesti Zeneakadémia tanára, 2013-ban munkásságáért Liszt-díjjal tüntették ki. A kortárs zene elkötelezett előadója, nevéhez fűződik többek között Krzysztof Penderecki és Fazıl Say trombitaversenyének ősbemutatója is.

Pálfalvi Tamás 2015-ben elnyerte a Fanny Mendelssohnösztöndíjat, a WEMAG Szólistadíjat, és ugyanebben az évben vehette át a Junior Prima díjat is. 2017/2018-ban az ECHO Rising Stars programjának résztvevője volt.

Az amszterdami Concertgebouw-ban 2017-ben debütált Eötvös Péter Sentimental című szólódarabjának előadójaként. A Budapesti Fesztiválzenekar szólótrombitása, továbbá együttesével, az In Medias Brass rézfúvóskvintettel is rendszeresen koncertezik. Agitato című CD-je a Berlin Classics lemezkiadónál látott napvilágot. 2019 óta a budapesti Zeneakadémia tanára.

Tarkövi Gábor a Zeneakadémián Geiger György és Varasdy Frigyes növendékeként végzett, Kurtág György és Hans Gansch vezetésével mesterkurzusokon vett részt. 1991-től a Württenbergi Filharmonikus Zenekarnál, 1994-től a Berlini Szimfonikusoknál, 1999-től pedig a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekaránál volt szólótrombitás. 2018 óta a berlini egyetem trombitaprofesszora. Exkluzív szerződésben áll a svájci Tudor Classics kiadóval, ahol már több lemeze is megjelent.

Fotó © Jensenberger

Richter Gábor 2004-ben végzett a Zeneakadémián.

Versenyeredményei közül a legjelentősebb az ARD 2003as zenei versenyén szerzett 3. díj, és a Small Brass nevű rézfúvóskvintett tagjaként is számos elismerést tudhat magáénak. 2004-ben felvételt nyert a Berlini Filharmonikusok Zenekari Akadémiájára, aminek köszönhetően két évig játszott a zenekarban, és annak külföldi turnéin is részt vett. 2006 óta a lipcsei Gewandhaus zenekarának első trombitása.

Rónai Gábor a koncert legfiatalabb közreműködője, jelenleg is a budapesti Zeneakadémia hallgatója, tanárai Kirsch János és Pálfalvi Tamás. Számos mesterkurzuson vett részt, többek között Jeroen Berwaerts, Edward Carroll, Rixer Ádám, Tarkövi Gábor, Guillaume Jehl, Roman Rindberger vezetésével. 2017-ben megnyerte a Varasdy Frigyes Országos Trombitaversenyt, 2018-ban pedig megkapta az EUfónia Közép-európai Ifjúsági Zenekar szólistapozícióját.

Fotó © Borovi Dániel

Seidl Dénes a Zeneakadémián Boldoczki Gábor és Devecsai Gábor tanítványaként végzett, 2009 és 2015 között több hazai és nemzetközi verseny díjazottja volt. Zenekari tapasztalatát a Zeneakadémia zenekarában, a MÁV Szimfonikus Zenekarban, valamint a Concerto Budapest tagjaként szerezte, emellett kisegítőként rendszeresen részt vesz a Budafoki Dohnányi Zenekar, az Óbudai Danubia Zenekar és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar munkájában.

Az 1963-ban alapított Liszt Ferenc Kamarazenekar műfajának világklasszisa. Generációs váltások, megújulási periódusok után is őrzi kimagasló művészi színvonalát és sokoldalúságát, újra és újra kiérdemelve a közönség rokonszenvét és a zenésztársadalom elismerését.

Közel hat évtized alatt a zenekar több korszak legkiválóbb szólistáival, a világ legjelentősebb hangversenytermeiben lépett fel. Az együttes az elmúlt években Tfirst Péter koncertmester irányításával, a megszokott magas szintű művészi interpretáció és az elismerten egyedi hangzás mellett a 21. századi előadó-művészeti kihívásoknak megfelelő, szuggesztív előadásmódra törekszik. Várdai István csellóművésszel, a zenekar művészeti igazgatójával együtt vallják: a klasszikus zene fiatalos, energiákkal telített, izgalmas koncertekkel hódíthatja meg az új generációkat.

9

SUMMARY This concert imaginatively titled Trumpetissimo places the spotlight on this best known member of its family of brass instruments, and – as the name indicates – with it being played at a very high level as well. Performing a programme compiled from exciting musical treats will be soloists representing the crème de la crème of Hungarian trumpeters – Gábor Boldoczki, Tamás Pálfalvi, Gábor Tarkövi, Gábor Richter, Gábor Rónai and Dénes Seidl – along with the deservedly well known Franz Liszt Chamber Orchestra. There are few instruments in the history of music that are employed with as much diversity and versatility, and not just exclusively in music-related roles, as the trumpet. Its metallic sound once made it ideal for sending military signals, and playing them – through the associations with brass fanfares – has also made its way into the topoi of classical music as well. At the same time, it has long been an obvious fact that the scale of expression of the modern trumpet is by no means limited to military tones, but also lends itself to everything from sparklingly virtuosic concertos to eloquent, lyrical monologues and the use of surprisingly novel instrumental techniques.

The trumpet reached the peak of its popularity in the 18th century through a fortunate alignment of factors, including mechanical improvements made to the instrument and the resulting emergence of outstanding trumpet virtuosos, which served as a source of inspiration for the leading composers of the age. In the Baroque era, trumpet players often appeared as the soloist in concerto works, linking them to one of the main currents of the music composition of the time. Trumpetissimo’s programme offers an exciting and, from a perspective of music history, instructive selection of pieces largely from this period, the instrument’s first heyday, while also placing all of this in a new perspective: all of the works will be played on modern trumpets.

10

KÖZÖSSÉGI MÉDIA

KÖVESSEN MINKET ONLINE IS!

mupa.hu 11

ELŐZETES AJÁNLÓ

2021. július 5.

JAZZLEGENDÁK A LEXUS TÁMOGATÁSÁVAL

Wynton Marsalis

JAZZ AT LINCOLN CENTER ORCHESTRA WITH WYNTON MARSALIS

2021. augusztus 15.

ZUBIN MEHTA ÉS AZ ORCHESTRA DEL MAGGIO MUSICALE FIORENTINO Közreműködik: Rudolf Buchbinder – zongora Zubin Mehta Fotó © Alberto Conti

2021. augusztus 27.

JAZZTIME A LEXUS TÁMOGATÁSÁVAL

PEARLS OF SWING – A SWING DÍVÁI ÉS A BJC BIG BAND 12Micheller Myrtill Fotó © Klinszky Gábor

2021. szeptember 17.

EURÓPAI HIDAK 2021 – BUDAPEST-BERLIN

VON BARTÓK BIS BARTÓK – BARTÓKTÓL BARTÓKIG Közeműködik: Tony Lakatos – szaxofon, Simon Höfele, Pálfalvi Tamás, Fekete-Kovács Kornél – trombita, Benyus János – kürt, Modern Art Orchestra, UMZE Kamaraegyüttes Vezényel: Vajda Gergely

Fekete-Kovács Kornél

2021. szeptember 22.

VÍKINGUR ÓLAFSSON ZONGORAESTJE Fotó © Ari Magg

2021. szeptember 23.

ANOUSHKA SHANKAR – SHIRAZ

Fotó © Anushka Menon

13

MÜPA PODCAST 14

SZEMÉLYES ÉLMÉNYEK

Autóban, buszon, otthon vagy futás közben?

Válogasson a Spotifyon és iTuneson is meghallgatható felvételeink közül, ahol olyan vendégek mesélnek Náray Erikának a kedvenceikről, mint Segal Viktor, Molnár Piroska, Virág Judit, Grecsó Krisztián vagy éppen Csík János.

mupa.hu

MÜPA HŰSÉGPROGRAM

MINDIG TÖBBET ADUNK!

Csatlakozzon Ön is, gyűjtsön pontokat, élvezze a kedvezményeket és a plusz élményeket!

mupa.hu 15

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

A szerkesztés lezárult: 2021. június 23.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

mupa.hu