Müpa Műsorfüzet - Jakub Józef Orliński és az il pomo d'oro (2021. május 29.)

2021.

MÁJUS 29.

JAKUB JÓZEF ORLIŃSKI, FRANCESCO CORTI ÉS AZ IL POMO D’ORO 1

mupa.hu

29 May 2021

JAKUB JÓZEF ORLIŃSKI WITH FRANCESCO CORTI AND IL POMO D’ORO Conductor: Francesco Corti Cavalli: La Calisto – Sinfonia Cavalli: La Calisto – “Erme e solinghe cime... Lucidissima face” (Endimione’s recitative and aria, Act II) Boretti: Eliogabalo – “Chi scherza con Amor” (Eliogabalo’s aria, Act III) Boretti: Claudio Cesare – Sinfonia (Act II) Boretti: Claudio Cesare – “Crudo amor, non hai pietà (Claudio’s aria, Act II) Bononcini: La costanza non gradita nel doppio amore d’Aminta (serenata) – “Infelice mia costanza” (Aminta’s aria) Conti: Don Chisciotte in Sierra Morena – “Odio, vendetta, amor” (Fernando’s aria, Act IV) Bononcini: La nemica d’Amore fatta amante – Sinfonia Händel: Muzio Scevola, HWV 13 – “Spera che tra le care gioie” (Muzio’s aria, Act III) Händel: Amadigi di Gaula, HWV 11 – “Pena tiranna” (Dardano’s aria, Act II) Matteis: Don Chisciotte in Sierra Morena – Ballo dei Bagatellieri Predieri: Scipione il giovane – “Finche salvo è l’amor suo” (Scipione’s aria, Act I) Orlandini–Mattheson: Nerone – “Che m’ami ti prega” (Nerone’s aria, Act I) The English summary is on page 11.

2

2021. május 29.

JAKUB JÓZEF ORLIŃSKI, FRANCESCO CORTI ÉS AZ IL POMO D’ORO Vezényel: Francesco Corti Cavalli: Calisto – Sinfonia Cavalli: La Calisto – „Erme e solinghe cime... Lucidissima face” (Endimione recitativója és áriája, II. felvonás) Boretti: Eliogabalo – „Chi scherza con Amor” (Eliogabalo áriája, III. felvonás) Boretti: Claudio Cesare – Sinfonia (II. felvonás) Boretti: Claudio Cesare – „Crudo amor, non hai pietà (Claudio áriája, II. felvonás) Bononcini: La costanza non gradita nel doppio amore d’Aminta (serenata) – „Infelice mia costanza” (Aminta áriája) Conti: Don Chisciotte in Sierra Morena – „Odio, vendetta, amor” (Fernando áriája, IV. felvonás) Bononcini: La nemica d’Amore fatta amante – Sinfonia Händel: Muzio Scevola, HWV 13 – „Spera che tra le care gioie” (Muzio áriája, III. felvonás) Händel: Amadigi di Gaula, HWV 11 – „Pena tiranna” (Dardano áriája, II. felvonás) Matteis: Don Chisciotte in Sierra Morena – Ballo dei Bagatellieri Predieri: Scipione il giovane – „Finche salvo è l’amor suo” (Scipione áriája, I. felvonás) Orlandini–Mattheson: Nerone – „Che m’ami ti prega” (Nerone áriája, I. felvonás)

3

„A legfinomabb árnyalatok kifejezése, a legtökéletesebb hangképzés, a szinte észrevehetetlen különbségek érzékeltetése, a hangok kötése és elválasztása, erősítése és halkítása, a modulációk sokfélesége, a futamok, trillák, cadenzák gyorsasága, a finom, művészi, csiszolt stílus, a gyengéd érzelmek és erős szenvedélyek kifejezése – mindezek olyan csodák, amelyeket néhány, még élő énekes nagyszerűen érvényre juttat.” Ez maga a bel canto, a „szép éneklés”, ahogyan Stefano Arteaga 1783-as értekezése meghatározza. És ahogyan Jakub Józef Orliński koncertjein rendre megvalósul.

– Szinte berobbant a nemzetközi zenei életbe – versenyeket nyert, rangos felkéréseket kapott, és rövid idő alatt az egyik legkeresettebb énekes lett. Milyenek voltak a kezdetek?

– Zeneszerető családban nevelkedtem, a szüleim sokféle zenét hallgattak otthon és utazás közben is. Számomra a zene korán meghatározóvá vált. Tizenegy évesen egy Gregorianum nevű amatőr fiúkórusban kezdtem énekelni, akkor még altként. Később kilencen kiváltunk, és egy férfi-énekegyüttest alakítottunk, ahol egy ideig basszbariton voltam, de hamar kontratenorra váltottam, bár akkor fogalmam sem volt arról, hogy ezt a fajta éneklést így hívják. Igazi szenvedélyemmé vált a zene, különösen a régizene. Ezek az élmények óriási hatással voltak a személyiségemre és a karrieremre egyaránt. Ezért is akartam érettségi után zenét tanulni: minél jobb kórusénekes szerettem volna lenni, titkos vágyam pedig az volt, hogy egyszer nagy kedvencem, a King’s Singers tagja lehessek. Mindezek ellenére az első egyetemi években, a varsói Fryderyk Chopin Zeneművészeti Főiskolán még nem voltam biztos abban, hogy egész életemben ezzel szeretnék foglalkozni. Kiváló intézmény volt, rengeteget tanultam, továbbra is nagy örömöt szerzett a zene, de foglalkoztam egyéb dolgokkal is.

– Például tánccal…

– Elsősorban igen, tánccal, de nem csak azzal. És valóban nem tudtam eldönteni, melyik legyen az „igazi”. Az egyetemi tanulmányok harmadik évében aztán biztos lettem abban, hogy ez az én utam. Beleszerettem a barokk zenébe, a szólóéneklésbe, ráadásul egyre jobban teljesítettem kontratenorként, ami arra ösztönzött, hogy még többet és többet próbáljak meg felfedezni ezzel a stílussal kapcsolatban.

– Nem hiányzott többé a kóruséneklés?

– Ó, dehogynem! Ma is hiányzik, hiszen egészen más, mint a szólistalét. De mostanában van alkalmam kórussal is énekelni, és éppen a King’s Singersszel. Sokan irigyelnek is, hogy milyen gyorsan valóra vált a gyerekkori álmom. A régi kórusommal is kapcsolatban maradtam.

– Nem zavarja, hogy szinte útközben éli az életét? Hiszen folyamatosan utazik.

– Valójában ezért is lettem énekes. Imádok utazni, új emberekkel találkozni, új helyeket, kultúrákat, nyelveket és ételeket megismerni. Breaktáncosként kezdtem utazni, versenyeztem 4

itt-ott – megízleltem és megszerettem ezt az életformát. Jó lenne még több nyelven beszélni, mert nincs jobb érzés, mint az emberekkel a saját anyanyelvükön társalogni.

– Milyen speciális képzést kell kapni ahhoz, hogy valaki kontratenor legyen? Vagy ez nem a képzésen múlik?

– De mennyire hogy azon! Nagyon óvatosnak, egyúttal nagyon keménynek kell lenni ahhoz, hogy az ember elsajátítsa ezt a technikát. Egyáltalán nem könnyű, bár manapság mintha egyszerűbb lenne, mint régebben. Sok igazán jó kontratenort lehet hallgatni és így tanulni tőlük: Andreas Scholltól, Philippe Jarousskytól és a többi kiváló művésztől. Néhány évtizede még alig voltak néhányan, most azonban nagy a választék. Andreas Scholl maga is tanít már a bázeli főiskolán. Az én tanárom Varsóban a mezzoszoprán Anna Radziejewska volt, ami nagy szerencse egy magamfajta férfialtnak. Ő óriási tanáregyéniség. Nemcsak a szigorúan vett technikát és előadói eszköztárat tanította, de azt is, hogyan kell felkészülni valamire, hogyan kell létezni ebben a különleges világban, ami nem könnyű. Hogy mi mindenhez kell alkalmazkodnia egy előadóművésznek, és hogyan maradhat mégis független, hogyan válhat képessé saját maga támogatására. Vagy éppen hogyan kell gyakorolni! Ez is nagyon fontos, hiszen sokan abba buknak bele, hogy nem tudnak helyesen gyakorolni, nem tudják, mitől lehet továbbfejlődni.

– Ön más hangfajban is kiválóan énekelt; miért döntött éppen a „kontratenorság” mellett?

– Valóban lehetett volna más választásom, de rájöttem, hogy a kontratenor hang az, amelyen a legjobban ki tudom magam fejezni: elmondani, amit az adott zenével kapcsolatban gondolok, tolmácsolni az érzéseimet. A hangomnak éppen ezt a részét kell ilyenkor használnom.

– Hatalmas repertoárból válogathat. Tanárnője a tájékozódást is segítette ebben az óriási mennyiségű anyagban?

– Igen, így volt. Nagyon jártas ebben a zenében, rengeteg információt adott át, tanácsot kaptam tőle arra vonatkozóan is, hogy mit olvassak el, minek nézzek utána egy-egy témában.

Nem egyszerűen kiváló tanár, de hihetetlenül jó és segítőkész ember is. Kezdő kontratenorokat hallgatni nem könnyű. Én, ahogy ő fogalmazott, „az utcáról kerültem oda”, semmilyen zenei előképzettségem nem volt. Illetve annyi, amennyi egy amatőr kórusénekesnek lehet. Fogalmam sem volt az éneklésről sem zenei, sem technikai szempontból, nagyon mélyről indultam.

Anna Radziejewska támogatott, és hitt abban, hogy mindent meg tudok csinálni, ha elég keményen dolgozom. Ugyanezt mondhatom el Edith Wiensről, aki az Egyesült Államokban töltött nagyon nehéz két évem alatt segített és biztatott. Neki is nagyon hálás vagyok, sokat fejlődtem a keze alatt.

– A kontratenorok gyakran mérik magukat a kasztráltakhoz, akik a 18. században életre keltették ezeket a pompás barokk műveket. Önnek sikerült elkerülnie ezt az ingatag terepet?

– Ez egy folytonosan visszatérő kérdés, de határozottan mondhatom, hogy „felnőttünk”: nem 5

olyanok vagyunk, mint a kasztráltak, hanem kontratenorok vagyunk. Igaz, hogy ugyanazokat a szerepeket énekeljük, és mindig voltak és lesznek, akik azt állítják, hogy mi ugyanazok vagy ugyanolyanok vagyunk, mint ők – ezzel nincs mit kezdeni. Én örülök, hogy ez a hangtípus sokkal természetesebbé és gyakoribbá vált az utóbbi időben. Miután az elmúlt 15-20 évben számos kontratenor bukkant fel világszerte, egyre biztosabban el lehet választani ezen belül a hangfajokat is egymástól: én például kimondottan alt vagyok, van olyan barátom, aki mezzoszoprán, mások meg igazi szopránok, és még azon belül is vannak különböző árnyalatok.

– Melyik a kedvenc zeneszerzője azok közül, akiknek a műveit énekli a Müpában?

– Leggyakrabban talán Händelt énekelek, és nagyon-nagyon szeretem. De meg kell mondanom, hogy ebben a programban (Facce d’amore, ez a CD-felvételem címe is) sok olyan komponista, illetve mű szerepel, akikről nem is hallottam korábban. Ilyen például Orlandini, Boretti, akiknek egészen különleges darabjaik vannak. Remek dolog ezeket énekelni, a felvétel során minden hangot élveztem; nem tudnám megmondani, melyik a kedvencem. Talán mindig az, amelyiket éppen énekelem. Mindegyik más érzelmet, más emléket ébreszt fel bennem. A korai barokk szerzők (Cavalli, Boretti, Bononcini) mind nagyon megérintenek. Conti is különleges, az egész opera (a Don Chisciotte) rendkívüli.

– „Minél pontosabban tartja magát egy előadó a kottaszöveghez, és minél hitelesebbnek véli ettől a játékát, annál inkább eltávolodik a hitelességtől. Az sem használ, ha a helyes kottaolvasás problémáit az előadóról a közreadóra hárítjuk, és a régi zenét az új kiadásokban lefordítjuk a mai muzsikus kottaolvasási nyelvére. Ezzel ugyanis megsemmisítjük az eredeti notáció értelmét, és elvesszük a képzett zenésztől azt a lehetőséget, hogy a zeneszerző szándékának megfelelően olvassa a kottát” – nyilatkozta egyszer Nikolaus Harnoncourt. Ez a viszonylagos szabadság különösen a díszítésekben, a cadenzákban érvényesülhet. Mi kell ahhoz, hogy élni tudjon ezzel az előadói szabadsággal?

– Ez az, amit hosszas előtanulmányok után lehet csak igazán szabadon kezelni. Ismerni kell magát a barokk stílust, tudni kell, milyen díszítéseket alkalmaztak ebben az időszakban – milyeneket a 17. században, majd később a 18. században, mit szerettek Angliában és mit Németországban. Ha az ember olvas ezekről, rendelkezik a megfelelő ismeretekkel és élni tud a saját interpretációs szabadságának lehetőségével, nem fél időnként az érzéseire is hallgatni, akkor ki tudja választani a megfelelő ornamentikát. Meg meri mutatni ezeket a szépségeket, amelyek fűszerezik és még csodálatosabbá teszik a barokk áriákat. A zeneszerzők sok mindent nem írtak le, mégis elrejtették a darabokban. Helyet hagytak nekik, jelöléseket alkalmaztak, hogy használjuk ki a lehetőséget. Szinte felszólítanak: kezdj valamit ezzel a részlettel, alkoss valami különlegeset itt! Ha kellő előtanulmányokkal rendelkezünk, ez nem okoz gondot. És persze előjönnek a saját ötletek, a saját stílus, amely egyedivé teszi a megszólalást. Figyelek a szövegre, a zenére, a szituáció egészére.

6

– Szüksége van arra, hogy improvizálni tudjon?

– Szoktam improvizálni, általában akkor, amikor olyan zenekarral lépek föl, amelyet ismerek.

A koloratúrákat gyakran az első hegedűssel kell együtt énekelnem, és ha hirtelen változtatok, rossz helyzetbe hozom az illetőt. Meg kell beszélnem vele, hogy ezen és ezen a helyen ezt és ezt szeretném csinálni. Ehhez persze megfelelő számú próba is szükséges. Ezért többnyire olyan helyeken próbálom ki magam, ahol kíséret nélküli cadenza vagy egy fermata szerepel a kottában, mivel ilyenkor egyedül énekelhetek, a többiek megvárnak. Mindezzel együtt nagyon szívesen improvizálok, mert ez különlegessé és élővé teszi a megszólaló zenét.

– Hogyan osztja meg magát az éneklés és a tánc között? Nem is időben, hanem ami az önkifejezés teljességét illeti?

– Tökéletesen különböző eszközök ezek önmagam kifejezésére, de valójában ugyanazt a célt szolgálják. Gyakran előfordul, hogy tánc közben arra gondolok, milyen jó érzés lenne ezt elénekelni! Éneklés közben pedig szeretném átélni a szabadságnak azt a pillanatát, amit mozgás közben érzek. Egyformán szeretem a breaktáncot és a barokk zenét is, hiszen mindkettő a szabadságról, a választás szabadságáról szól. Mindkettőben szükség van bizonyos ismeretekre, megvannak a keretet adó szabályok, de ezeken belül kötetlenül lehet mozogni. Nagyon sok mindent ki lehet venni az egyik művészeti ágból, és áttenni egy másikba. És talán mondanom sem kell, mekkora segítség az éneklésben, hogy ura vagyok a testemnek, a táncban pedig az, hogy zeneileg képzett vagyok.

Az interjút készítette: Tóth Anna

Fotó © Jiyang Chen

7

Fotó © Jiyang Chen

Fotó © Marco Borggreve

8

Jakub Józef Orliński (1990) lengyel kontratenor már nagyon fiatalon kivívta a szakma és a közönség elismerését feltűnően szép hangjával és meggyőző színpadi jelenlétével. Tanulmányait Varsóban, a Fryderyk Chopin Zeneművészeti Főiskolán végezte, a mesterfokozatot Anna Radziejewska osztályában szerezte meg.

Eytan Pessen és Matthias Rexroth irányításával részt vett a varsói Nagyszínház fiatalok számára szervezett operaakadémiáján, majd Edith Wiensnél képezte tovább magát a Juilliard Schoolban.

Számos versenyen indult és nyert is világszerte. 2018-ban megjelent, Anima Sacra című albumát, amelyen 18. századi, újrafelfedezett egyházzenei áriákat énekel, óriási elismerés fogadta. Nem sokkal később debütált a Carnegie Hallban a New York Baroque Incorporated társaságában. A legrangosabb operaházak, koncerttermek és fesztiválok közönsége mellett a breaktánc kedvelői is tudják, ki Jakub Józef Orliński, mivel a műfaj egyik legjobb és legnépszerűbb előadója.

Az olasz zenészcsaládból származó Francesco Corti orgonálni és csembalózni tanult, 2006-ban a lipcsei Bach-verseny, 2007-ben a Brugge-i Csembalóverseny díjazottja volt. Szólistaként többek között a Salzburgi Ünnepi Játékok, az Utrechti Régizenei Fesztivál és a Lipcsei Bach Fesztivál vendége volt, de fellépett a Salle Pleyel, a Bozar, a Mozarteum vagy a Concertgebouw színpadán is. 2007 óta a Marc Minkowski által vezetett Les Musiciens du Louvre tagja, de játszik a Zefiro (Alfredo Bernardini), a Les Talens Lyriques (Christophe Rousset) és a Le Concert des Nations (Jordi Savall) hangversenyein is. 2015 óta rendszeresen vezényli a Les Musiciens du Louvre együttesét, de meghívást kapott már a Nederlandse Bachvereniginghez is, és ő irányította a Holland Baroque Society két európai turnéját, melyeken Bach Brandenburgi versenyeit adták elő. 2016 óta a Schola Cantorum Basiliensis csembalóprofesszora.

Fotó © Julien Mignot

A 2012-ben alapított il pomo d’oro együttest a barokk és a klasszikus kor operáinak, hangszeres műveinek autentikus és dinamikus előadása jellemzi. A muzsikusok egyenként is ismert specialisták, akiket a historikus előadói gyakorlat legjobbjai között tartanak számon.

Eddig Riccardo Minasi, Stefano Montanari, George Petrou, Enrico Onofri, Francesco Corti és Antonello Manacorda, esetenként pedig Zefira Valova koncertmester irányította az együttest. Vezető karmesterük 2016 óta Maxim Emelyanychev, állandó vendégkarmesterük Francesco Corti. A Müpa közönsége is találkozott már e kiváló muzsikusokkal, amikor Joyce DiDonatóval bemutatták a világsikert arató, Háborúban és békében című programot.

Az együttes számos humanitárius programban vesz részt, amelyek keretében ingyenes zenei képzést biztosít menekült vagy más okból rászoruló gyerekeknek.

9

Budapestre hangolunk

See S ee yyou ou there! there!

SUMMARY Born in 1990, Jakub Józef Orliński is one of the most sought-after countertenors of our time.

On his latest CD, entitled Facce d’amore, he sings the masculine ‘love songs’ of the bel canto operas. Among the rarities on the disc is Orlandini’s aria, Che m’ami ti prega, which appears on record for the first time and has the singer demonstrating his ability to control his voice to perfection in every register.

After being born and growing up in a music-loving family in Warsaw, he started singing aged 11 as a boy alto in an amateur choir known as Gregorianum, before later continuing as a bass-baritone in a male choir. His teacher at the Fryderyk Chopin University of Music in Warsaw was the mezzo-soprano Anna Radziejewska, an outstanding expert who not only taught Orliński to sing, but also prepared him for life as a professional singer in every sense: she taught him to practice and manage himself while stressing the importance of knowing the theoretical background, which is essential to mastering the countertenor roles to the level required.Orliński is fully aware that many people are not familiar with the idea that countertenors are no longer to be considered ‘castrated by other means’, but form their own entity of several outstanding performers who have enriched musical life over the past 15-20 years.

There is more and more differentiation in the categorisation of the various countertenor voice types, too, which is why the legendary Andreas Scholl at the City of Basel Music Academy teaches the discipline as a separate course. Of course, the teaching does not stop at mastery of the correct technique. Given that the countertenor repertoire is primarily comprised of Baroque music, thorough theoretical knowledge is needed to make sense of the imprecise musical notation sketched out by composers of the day, to introduce embellishments and cadenzas into the piece, and to perform it properly.

The singer is at least as well known and recognised in breakdancing circles as he is among early music fans. He performs both with a disarmingly natural style and insists that the two activities complement one another, not to mention the fact that it benefits all his work that he keeps his body in good shape.

As on his CD, Orliński will be accompanied in concert by il pomo d’oro, which was formed in 2012. Known for its authentic and dynamic interpretation of Baroque and Classical operas and instrumental works, the ensemble is made up of some of the best specialists in historical performance. The Müpa Budapest audience will have already encountered these outstanding musicians when they accompanied Joyce DiDonato through her globally acclaimed programme entitled In War and Peace. The conductor for the evening is the Italian organ and harpsichord player Francesco Corti, who has been regularly picking up the baton since 2015. He has already headed up Les Musiciens du Louvre and the Nederlandse Bachvereniging, as well as leading the Holland Baroque Society on two European tours, on which the orchestra performed Bach’s Brandenburg Concertos.

11

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu A címlapon: Jakub Józef Orliński © Warner Classics Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

A szerkesztés lezárult: 2021. május 25.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

mupa.hu