2021. MÁJUS 30.
DANIEL HARDING ÉS A BÉCSI FILHARMONIKUSOK 1
mupa.hu
30 May 2021
DANIEL HARDING AND THE VIENNA PHILHARMONIC Mahler: Symphony No. 10 in F-sharp major – Adagio Mahler: Symphony No. 1 in D major (“Titan”) 1. Langsam, schleppend. Im Anfang sehr gemächlich 2. Kräftig bewegt, doch nicht zu schnell 3. Feierlich und gemessen, ohne zu schleppen 4. Stürmisch bewegt
The English summary is on page 9.
The stream is a co-production among takt1, the Wiener Konzerthaus and Müpa Budapest.
ROLEX is the exclusive partner of the Vienna Philharmonic Orchestra.
2
2021. május 30.
DANIEL HARDING ÉS A BÉCSI FILHARMONIKUSOK Mahler: X. (Fisz-dúr) szimfónia – Adagio Mahler: I. (D-dúr, „A titán”) szimfónia I. Langsam, schleppend. Im Anfang sehr gemächlich II. Kräftig bewegt, doch nicht zu schnell III. Feierlich und gemessen, ohne zu schleppen IV. Stürmisch bewegt
A közvetítés a takt1, a Wiener Konzerthaus és a Müpa együttműködésében valósult meg. A Bécsi Filharmonikus Zenekar exkluzív partnere a ROLEX.
3
Gustav Mahler (1860–1911) karmesterként Budapesthez és Bécshez is erősen kötődött, hiszen 1888 és 1891 között a Magyar Királyi Operaház művészeti igazgatójaként és vezető karnagyaként működött – ebben az időszakban komponálta a ma elhangzó I. szimfóniát is –, 1897-től 1907-ig pedig a bécsi Udvari Opera (Hofoper) vezetője volt. Ebben az időszakban, 1898 és 1901 között választották meg a vezető karnaggyal vagy zeneigazgatóval nem rendelkező, demokratikus elvek szerint működő Bécsi Filharmonikusok élére úgynevezett „bérletes dirigensként” (Abonnementdirigent), így ezekben az években ő vezényelte az együttes valamennyi koncertjét, beleértve a Musikvereinban tartott bérletes hangversenyeket is. A Bécsi Filharmonikusok repertoárján azóta is különleges helyet foglal el Mahler zenéje, melyet a zenekar a legnagyobb karmesterek irányításával ad elő. Mahler zeneszerzői életművének gerincét kilenc befejezett szimfóniája alkotja. Ugyan Daniel Harding és a Bécsi Filharmonikusok koncertje a komponista X. szimfóniájával – pontosabban annak egyetlen, teljes egészében a szerző által befejezett tételével – kezdődik, a számozás ennél bonyolultabb. Mahler ugyanis rettegett a „kilencedik szimfónia átkától”, hiszen Beethovent, Spohrt, Schubertet és Dvořákot is a bűvös kilencedik megírása után (Brucknert pedig közben) ragadta el a halál, jóllehet legtöbbjük élt még néhány, jelentős alkotásokban gazdag évet a nagy mű befejezését követően is. Mahler azonban megpróbálta kijátszani a sorsot: a VIII. szimfónia (az „Ezrek szimfóniája”) után nem mert belefogni a kilencedikbe, helyette megírta a Dal a Földrőlt, amely valójában szintén – bár sorszámozás nélküli, a dalciklus álruhájába bújtatott – szimfónia. Végül ezután mégis megkomponálta IX. szimfóniáját is, vagyis összességében tíz teljes szimfóniával búcsúzhatott el az élettől. A X. szimfónia azonban csak vázlatokban maradt fenn, előadható formában – meghangszerelve, véglegesítve – kizárólag az első tétel készült el. Mahler 1910 júliusában kezdett el dolgozni a művön a dél-tiroli Toblachban, abban a feszültségekkel teli időszakban, amikor erősödő szívbetegsége következtében halálfélelme is egyre nőtt, felesége, Alma pedig botrányos viszonyba kezdett Walter Gropiusszal. Talán ezek az életesemények is közrejátszottak abban, hogy a teljes egészében elkészült, közel félórás tételt az elemzők Mahler legdisszonánsabb műveként emlegetik. A komponálást szeptemberben félbehagyta, Münchenben bemutatták a VIII. szimfóniát – melyet Almának ajánlott –, októberben pedig visszatért New Yorkba. A hangszerelésre vonatkozó vázlatanyag sem készült el egészében 1911 májusában bekövetkezett halála előtt, tudható azonban, hogy tervei szerint a szimfónia öttételes lett volna. A kézirat Almával kapcsolatos kétségbeesésének lenyomata is, számos, az asszonynak címzett jegyzetet találunk benne, az utolsó tétel utolsó lapján például a következő „ajánlást” vagy inkább felkiáltást: „Für dich leben! Für dich sterben!
4
Almschi!” (Érted élni! Érted halni! Almschi!) A házasságában felmerült problémák miatt Mahler ekkortájt Siegmund Freudhoz is járt, de talán mondhatjuk, hogy a X. szimfónia komponálása is terápiás célokat szolgált. Mahler a szimfóniának szimmetrikus struktúrát tervezett: két hatalmas lassú tétel fogott volna közre három gyorsabbat, középen a Purgatorio című tétellel. Az első, Adagio tétel a szokatlan Fisz-dúr hangnemben olyan, mintha a IX. szimfónia folytatása lenne, hiszen azt a brácsák egy hasonlóan széles dallammal zárják, mint amilyennel a Tizediket indítják. A hosszú téma fejlesztése után egy könnyedebb – Mahler jelzése szerint „meleg” – dallamot hallhatunk, majd miután elhal a zene, a brácsákon ismét a nyitótéma szólal meg. Az egész tétel erre a két, kontrasztot alkotó zenei anyagra és ezek variációira épül, mintha egy hosszú dialógust hallanánk Alma és Gustav között. A darab szinte ordító, disszonáns csúcspontja után – benne Mahler minden szorongásával és fájdalmával – a szimfóniatétel lassan a csöndbe vész. A zeneszerző halála után, az 1920-as évek elején Alma Mahler a félbemaradt kéziratokat és fogalmazványokat Ernst Kreneknek adta, aki a nyitó Adagióval és a harmadik tételnek szánt Purgatorióval kezdett el dolgozni. Talán még a második tételből is készült tisztázat, de a Scherzo átláthatatlan volt. Krenek verziója alapján Franz Schalk és Alexander von Zemlinsky is készített kiegészítést, 1923-ban pedig Alma elküldte a partitúrát Willem Mengelbergnek is, azzal a megjegyzéssel, hogy két tétel „előadásra kész” állapotban van. Asszisztense, Cornelis Dopper segítségével Mengelberg is hozzátette a magáét, de ez a változat sem lett népszerű, Mengelberg azonban elvezényelte néhány alkalommal. Miután a negyvenes években az amerikai Mahler-rajongó, Jack Diether bátorítására olyan zeneszerzők nem vállalták a mű rekonstrukcióját, mint Sosztakovics, Schönberg vagy Britten, a feladat zenetudósok kezébe került. Clinton Carpenter, Hans Wollschläger, Joseph Wheeler és Deryck Cooke is elkészítette saját verzióját, melyek közül a legidőtállóbbnak utóbbi munkája bizonyult. Még a befejezést Bruno Walter hatására ekkor már kifejezetten ellenző Alma Mahler is meggondolta magát, miután látta a Cooke által kiegészített és revideált partitúrát. Cooke Alma Mahler halála után újabb Mahler-kéziratokat tanulmányozhatott, így élete során még kétszer átdolgozta a szimfóniát. Bár többen rögzítették Cooke verzióját, Solti György – aki lemezre vette Mahler szimfóniáit – a tizediket teljesen kihagyta repertoárjából, továbbá számos karmester döntött úgy, hogy kizárólag az első tételt tekinti eredeti Mahler-kompozíciónak, így többek közt Leonard Bernstein, Pierre Boulez, Claudio Abbado vagy Klaus Tennstedt csak ezt a tételt volt hajlandó előadni vagy rögzíteni. Cooke kiegészítését 2008-ban Daniel Harding felvette a Bécsi Filharmonikusokkal, ám előadásukban ezúttal csak az első tételt hallhatjuk.
5
A mahleri életművet lezáró szimfóniatétel után az út kezdete: az első szimfónia hangzik el. A 18–19. század fordulóján alkotó német romantikus írónak, Johann Paul Friedrich Richternek, ismertebb nevén Jean Paulnak több zenemű is köszönheti inspirációját: Robert Schumannt a Flegeljahre című regény pillanatai ösztönözték a Papillons és a Humoreske megírására, Mahler pedig az író Titan című regényére, valamint a Siebenkäsre figyelt fel. A Titan a főhős Albano de Cesara felnőtté válásának útját mutatja be: mintegy kilencszáz oldalon át követhetjük nyomon, hogyan lesz a szenvedélyes ifjúból érett férfi, aki egy Pestitz nevű kis fejedelemség trónjára kerül. A szerző a főbb karakterek ábrázolása során különböző eszméket, nézeteket bírál az idealista filozófiától a politikai számításon át a vallási fanatizmusig. A Filharmóniai Társaság 1889. november 20-án a pesti Vigadóban mutatta be Gustav Mahler I. szimfóniáját, amely akkor még a „Symphoniai költemény két részben” címet viselte. A premiert maga a szerző vezényelte, a hangverseny többi produkcióját pedig Erkel Sándor. Ekkor a mű még öttételes volt – az első részben három, a másodikban kettő szerepelt –, jóval kisebb zenekart foglalkoztatott, szerzője pedig még semmilyen költői programmal nem látta el. „Titán, szimfonikus költemény szimfónia formában” címmel a kompozíció csak különböző módosítások után, 1893. október 27-én került közönség elé Hamburgban. A költői program kidolgozásában Mahlernek barátja, Ferdinand Pfohl segített. Az említett Jean Paul-regényeken kívül a narratíva E. T. A. Hoffmannra utal, akinek Fantáziadarabok Callot modorában címmel megjelent írásai az akkori negyedik, mai harmadik tételt inspirálták, melynek címe ekkor Gyászinduló Callot modorában volt. Ugyanezzel a tétellel hozható kapcsolatba egy gyermekkönyv parodisztikus illusztrációja, A vadász temetése is, amelyen erdei állatok kísérik útjára az elhunytat, a finálé Dall’Inferno al Paradiso (A Pokolból a Paradicsomba) alcíme pedig minden bizonnyal Dantéra utal. 1896-ban Berlinben már D-dúr szimfónia nagyzenekarra címmel tüntették fel a koncertműsorban a Mahler-opust, s szerzője 1900-ban hivatkozott rá először I. szimfóniaként. Ezek azonban csak a keletkezéstörténet főbb pontjai, a szerzői átdolgozásokat, módosításokat lehetetlen volna itt mind bemutatni – Péteri Lóránt zenetörténészt, Mahler-kutatót idézve „a darab filológiája egyike a zenetörténet darázsfészkeinek”. Adalékként még álljon itt annyi, hogy Mahler a későbbiekben elhagyta az első kettő közé illesztett Blumine tételt, valamint a Titán alcímet is. A szonátaformát idéző – de az Adolph Bernhard Marx által meghatározott didaktikus szabályok egy részét figyelmen kívül hagyó – első tétel szokatlan arányaira (túl hosszú bevezető és kidolgozási rész) már a bemutató kritikusai is felfigyeltek. Theodor Wiesengrund Adornót idézhetjük, aki szerint „nemcsak a tételeken belüli egyes részek arányai összeegyeztethetetlenek a sémák tradicionális értelmével. Maga a zenei szövet is ellentmond a sémabeli formakategóriák értelmének, kiváltképpen a szonátaformának, mellyel pedig Mahler még kései korszakában sem szakít teljesen. Ebből következik, hogy az eleve adott típusokat kereső zenehallgatók olykor
6
káoszt appercipiálnak csupán, semmi mást.” A darab jól ismert indítását, a hosszú, flageolethangos orgonapont felett kibontakozó zenei anyagot Ligeti György Térhatások Mahler zenéjében című tanulmánya a következőképpen írja le: „Az üveghangoknak köszönhetően az állás valamiképp elidegenítetté válik: a zenekar egyszerre csak mintha ködön át szólna. Mahler-könyvében Adorno nagyon szépen írja erről a helyről, hogy úgy szól, mintha egy öreg gőzgép sisteregne.” A szokatlan formai megoldások ellenére érezhető, hogy a tételek egymáshoz való viszonya is szervezett, az első tétel kvartjai például a Ländler-szerű, táncos második tételben is hangsúlyosan jelen vannak – e tétel egyébként a triós formát követi. A harmadik tétel, a gyászinduló eleje is kvartokkal kezdődik: az üstdob ostinatója felett bontakozik ki groteszk, moll verzióban a magyarul „János bácsi, keljen fel!” szöveggel ismert kánon. A második epizód populáris zenei idézetébe pedig a zenetörténészek közül is szinte mindenki más hatást hall bele: van, aki klezmert, van, aki magyarosat, de mindenképpen a Mahler hazáját jelentő Monarchia egy banális zenei témáját. A szimfónia leghosszabb tétele a húszperces, „viharosan” induló finálé, melyben az első tételből ismert, szintén kvart hangközökből építkező fanfármotívumok bukkannak fel a legváratlanabb pillanatokban. Ez a tétel is szonátaformájú, de korántsem a hagyományos módon, ahogyan az első tételből vett idézet is mutatja, ugyanakkor talán éppen ezzel a szokatlansággal, a tradicionális és a modern e különös keveredésével magyarázható Mahler muzsikájának izgalmassága. Ismét Adornót idézve: „Zenéje legelőször azzal fogja meg a hallgatót, hogy mindig másképp folytatódik, mint ahogy várnánk.” Írta: Tóth Endre
7
Fotó © Julian Hargreaves
Az 1975-ben született brit fiatalembert először Simon Rattle, majd a Berlini Filharmonikusok zeneigazgatója, Claudio Abbado vette maga mellé asszisztensnek. Daniel Harding huszonegy évesen vezényelte először a patinás német zenekart, és a BBC Proms történetének legfiatalabbjaként lépett fel a Royal Albert Hall 5500 fős közönsége előtt. A Manchester Unitednek szurkoló, pilótavizsgával is rendelkező oxfordi muzsikus 2003 óta a Mahler Kamarazenekar vezetője, ma már örökös karmestere, a Svéd Rádió Zenekarának zeneigazgatója, az Anima Mundi Fesztivál művészeti vezetője. 2005-ben ő vezényelte a milánói Scala évadnyitó előadását, amelyet azóta számos nagy sikerű operaprodukció követett, nemcsak Milánóban, hanem például a Salzburgi Ünnepi Játékokon, a Covent Gardenben és a Bécsi Állami Operaházban is. A Berlini Filharmonikusokon kívül rendszeresen dolgozik a Bécsi Filharmonikusokkal, a Londoni Szimfonikusokkal, a Bajor Rádió Zenekarával és a Drezdai Staatskapellével. Repertoárján kiemelkedő helyet foglalnak el Gustav Mahler művei.
A Bécsi Filharmonikusok Európa egyik legnagyobb hagyományú és legkiválóbb zenekara. 1842-ben Otto Nicolai alapította az együttest, amely története során olyan zeneszerzőkkel működött együtt, mint Brahms, Bruckner, Wagner, Mahler vagy Richard Strauss. Koncertjeit és turnéit mindig az adott korszak legjelentősebb karmesterei vezényelték, többek közt Furtwängler, Toscanini, Walter, Böhm, Karajan, Bernstein, Carlos Kleiber, Abbado, Levin, Thielemann. Annak ellenére, hogy a zenekar művészeti vezető nélküli, önkormányzati rendszerben működik, a világ egyik legkiforrottabb stílusú és hangzású zenekaraként tartják számon. Sokáig az osztrák–német repertoár volt legfőbb területük, ma a zenekar minden stílusban egyformán világklasszis. Létformájának meghatározó eleme a szoros kapcsolat a Bécsi Állami Operaházzal, s ugyanilyen jelentős a szerepe a fogalommá vált, 1955 és 1979 között Willi Boskovsky, majd hat éven át Lorin Maazel nevével összeforrt újévi koncerteknek, melyeket százmilliók néznek és hallgatnak világszerte.
8
Fotó © Lois Lammerhuber
SUMMARY The start of the journey, the end of the journey – this could have been the title of this concert by Daniel Harding and the Vienna Philharmonic, which presents two cornerstones from the oeuvre of the symphonic composer Gustav Mahler. One of Europe’s orchestras with the richest tradition was founded in 1842. Throughout its history, the outstanding ensemble has collaborated with composers like Brahms, Bruckner, Wagner, Richard Strauss and Mahler. The lineage of world-famous conductors extends from Furtwängler and Toscanini, through Karajan and Bernstein, to Thielemann, as well as Daniel Harding, who takes to the podium tonight. Born in 1975, the British musician first conducted the Berlin Philharmonic at the age of 21 – then as the assistant to Claudio Abbado – debuting not much later at the BBC Proms. The conductor, who is a dedicated follower of Manchester United and has a pilot’s licence having taken a one-year sabbatical to switch the podium for the cockpit and become a captain for Air France. Still young for a conductor, he has been conductor laureate of the Mahler Chamber Orchestra since 2003, in addition to serving as artistic leader of the Swedish Radio Symphony Orchestra. Opera fans will regularly encounter him at La Scala, Milan, the Salzburg Festival, Covent Garden and the Vienna State Opera. In addition to the orchestras already mentioned, he regularly works with the Bavarian Radio Symphony Orchestra, the Staatskapelle Dresden, the London Symphony Orchestra and the Vienna Philharmonic. The work of Gustav Mahler has played a defining role in the lives of both the ensemble and the composer, as it was Mahler who, from 1898 to 1901, was the ‘subscription conductor’ of the orchestra, which has always operated as a democratic, self-governing entity without a music director. For today’s concert, it is fair to say we will hear an authentic performance of two of the finest works by this great composer of the turn of the century: Symphony No. 10, his final, largely incomplete composition – or rather its first movement, which was fully orchestrated and completed by Mahler – the tone of which music historians consider to have been influenced by his illness and the crisis in his private life, as well as the other end point, the beginning, Symphony No. 1, which was first performed in Budapest and remains one of Mahler’s most frequently performed works.
9
Budapestre hangolunk
See S ee yyou ou there! there!
KÖZÖSSÉGI MÉDIA
KÖVESSEN MINKET ONLINE IS!
mupa.hu
Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu A címlapon: Daniel Harding © Julian Hargreaves Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon. A szerkesztés lezárult: 2021. május 28. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
Stratégiai partnerünk:
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.
mupa.hu