Müpa Műsorfüzet - Haydn: A Teremtés (2021. január 01.)

2021.

JANUÁR 1.

HAYDN: A TEREMTÉS 1

mupa.hu

MÜPA PODCAST 2

SZEMÉLYES ÉLMÉNYEK

Autóban, buszon, otthon vagy futás közben?

Válogasson a Spotifyon és iTuneson is meghallgatható felvételeink közül, ahol olyan vendégek mesélnek Náray Erikának a kedvenceikről, mint Szinetár Miklós, Nádasdy Ádám, Gundel Takács Gábor, Vámos Miklós vagy éppen Nagy Ervin.

mupa.hu

1 January 2021 Béla Bartók National Concert Hall

2021. január 1.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

NEW YEAR’S CONCERT

ÚJÉVI HANGVERSENY

HAYDN: THE CREATION

HAYDN: A TEREMTÉS

Featuring: Emőke Baráth – soprano David Fischer – tenor Miklós Sebestyén – bass Augustin Szokos – harpsichord Endre Balog – cello Hungarian Radio Choir (choirmaster: Zoltán Pad) Hungarian State Opera Orchestra

Közreműködik: Baráth Emőke – szoprán David Fischer – tenor Sebestyén Miklós – basszus Szokos Augustin – csembaló Balog Endre – cselló a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) a Magyar Állami Operaház Zenekara

Conductor: Róbert Farkas

Vezényel: Farkas Róbert

The English summary is on page 11.

3

EGY SZABAD EMBER A zeneszerzők Josquintől és Janequintől Couperinen és Rameau-n át Vivaldiig és Telemannig már jóval Joseph Haydn (1732–1809) megszületése előtt vallották, hogy hangokkal bármi megjeleníthető: madarak, kutyák, macskák, Kötögető nők, Nyíló liliomok, A hamburgi apály és ár, sőt A négy évszak. Az ausztriai Rohrau szülöttének újítása kettős. Egyrészt A teremtés című oratóriumában nem egy-egy növényt, állatot, égitestet, hegyet, vizet és más élő vagy élettelen létezőt ábrázolt, hanem mindezek ezerszínű összességét, az egész világot a keletkezéstörténet szemszögéből, másrészt a műfaj ezúttal nem rövidke billentyűs darab, nem madrigál vagy zenekari szvit, és még csak nem is versenyműciklus, hanem egész estét betöltő oratórium.

A sors bölcs rendelése, hogy A teremtés a már nem fiatal Haydn alkotása, amelyet a zeneszerző hatvanöt évesen, 1797-ben kezdett komponálni, és tizenegy esztendővel halála előtt, 1798-ban fejezett be. A munka kezdetén immár hét éve megszabadult az Esterházyak rezidenciális muzsikusának nyűgössé vált státusától. Ez a szolgálat huszonkilenc éves korában, 1761-ben kezdődött, és 1790-ben, Miklós herceg halála után, az Esterházyak által jelentős nyugdíjjal ellátott és a szabad mozgás lehetőségével felruházott zeneszerző Bécsbe költözésével ért véget. Ekkor Haydn ötvennyolc éves: a 18. század fogalmai szerint már inkább idős, mint középkorú ember. Bár létbizonytalanság nem fenyegeti, mégis imponáló a bátorság, amellyel korosan arra vállalkozik, hogy tehetségével és műveivel kilépjen az európai zenepiacra, személyesen is megmutatkozva a nagyvilágban, amely zenéjét régóta ismeri, őt magát azonban még nem. E vállalkozás részét alkotják Johann Peter Salomon (1745–1815) hegedűművész és impresszárió javaslatára vállalt, rendkívüli sikereket hozó londoni utazásai, melyek A teremtés keletkezéstörténetének is fontos előzményei.

A zeneszerző két látogatást tesz a szigetországban, az elsőt 1791–92-ben, a másodikat 1794–95-ben. Mindkét alkalommal hall Händel-oratóriumokat, melyek jelentős hatást gyakorolnak alkotói képzeletére. Olyan művek előadásán lehet jelen, mint az Izrael Egyiptomban, az Eszter, a Saul, a Júdás Makkabeus vagy a Messiás. A Haydn-irodalom szerint a Händel-oratóriumok élménye – s ezeken belül a kórus fontossága, funkciója, kezelésének módja – jelentős szerepet játszott két kései mű, A teremtés és Az évszakok koncepciójának megformálódásában. E két nagy oratórium megírásának más szempontból – mai szóval: „zeneszociológiailag” – is ekkor jött el az ideje. Haydn az Esterházyak szolgálatában sok nagyszerű művet komponált, ám ahogyan a kései szimfóniák erőteljesebben szimfonikus hangzása és grandiózus gesztusvilága is túlmutat egy főúri kastély dísztermének szerény dimenzióin, úgy a nagy oratóriumok is a polgári hangversenyélet tágas termeire és jegyvásárló közönségének tömegeire számítanak, s ezekkel olyan városok szolgálhatnak, mint London vagy Bécs.

4

HÄNDELNEK NEM, HAYDNNAK IGEN A teremtés szövegkönyve több forrásból táplálkozik. Az alapvetés természetesen maga a Biblia, az Ószövetség genezistörténete. Egy újabb réteg John Milton (1608–1674) angol költő Az elveszett paradicsom című eposza, amelynek részleteit Thomas Linley (1733–1795) dolgozta át. A Händel-oratóriumok termékenyítő élményéről már szóltunk. Újabb kapocs a két zeneszerző között, hogy Linley szövegét évtizedekkel korábban Händelnek is felkínálták, ő azonban bőbeszédűnek vélte a librettót, ezért nem vállalkozott megzenésítésére.

Haydn számára azonban éppen a részletgazdagság bizonyult ígéretesnek, mert lehetőséget kínált számos illusztratív kompozíciós eszköz alkalmazására.

Második londoni útjáról tehát hazavitte Bécsbe a szöveget, ahol azt németre fordította és átdolgozta-kibővítette Gottfried van Swieten báró (1733–1803), a nagy műveltségű, holland születésű osztrák diplomata, a bécsi zeneélet befolyásos alakja, aki könyvtárának barokk kottáival Mozart zenei fejlődésére is hatást gyakorolt, és Beethovennel is kapcsolatba került. Így született meg a keletkezéstörténet kerülőútjait bejárva A teremtés szövegkönyve, melynek megzenésítésén Haydn két éven át fáradozott. Az ősbemutató rendkívüli érdeklődés mellett zajlott le 1799. március 19-én a bécsi Burgtheaterben.

A szemtanúk elbeszélése szerint az épület „fennállása óta nem volt olyan életveszélyes tolongás színhelye”, mint ez alkalommal, s a siker is hatalmas volt mind az esemény bevétele szempontjából, mind erkölcsileg.

Magyarországra a zenetörténet számos jelentős műve csak nagy késéssel jutott el, A teremtés esetében azonban azzal büszkélkedhetünk, hogy a mű recepciótörténetében a legelső Bécsen kívüli előadás éppen nálunk zajlott. Az oratórium ugyanis nem egészen egy esztendővel az ősbemutatót követően, 1800. március 8-án megszólalt Budán, a zeneszerző vezényletével, József nádor és Alekszandra Pavlovna Romanova orosz nagyhercegnő lakodalmi ünnepségeinek részeként. E budai koncertet tekinthetjük a magyarországi Teremtés-tradíció kezdetének – egyben a Müpa által 2008-ban megalapozott új előadói hagyomány legelső csírájának.

APPARÁTUS, FORMA, TAGOLÓDÁS A teremtés Haydn egyik legnagyobb terjedelmű kompozíciója, időtartama körülbelül egy és háromnegyed óra. Apparátusa a nagy, szimfonikus hangzású oratóriumoké, vagyis a karmesternek még egy historikus szellemű előadásban sem kell takarékoskodnia a zenekar és a kórus létszámával – már csak azért sem, mert a mű inspiráló modelljei Händel oratóriumai voltak, s ezeket a 18. századi angol előadópraxisban, amelynek jóvoltából Haydn megismerkedett velük, nagy apparátussal szólaltatták meg. A három szólista közül a szoprán Gábriel arkangyalt és Évát, a tenor Uriel arkangyalt, a basszus Ráfael arkangyalt és Ádámot énekli, 5

a kórus négyszólamú vegyeskar, a zenekar pedig olyan szimfonikus együttes, amelynek erejéhez és gazdag színvilágához a szokásos vonós- és fúvóskar mellett harsonák (alt, tenor), basszusharsona és kontrafagott hangja is hozzájárul.

Az oratórium formája háromrészes: az első két rész a világ teremtésének folyamatát mutatja be (az első rész az első négy nap, a második a további kettő munkáját – hiszen a Biblia szerint Isten hat nap alatt teremtette a világot, a hetediken megpihent), a harmadik rész pedig az első emberpár édeni boldogságát tárja elénk.

ARÁNYTALAN MŰ?

Számtalanszor tapasztalhatjuk, hogy a bécsi klasszikus stílus minden vonatkozásban ragaszkodik a kiegyenlítettség elvéhez, s ez a törekvés a művek arányaiban is megnyilvánul.

A teremtés e szempontból rendhagyó alkotás. Az első két rész hosszú, az első tizenhárom, a második tizenöt számot tartalmaz, ehhez képest meglepő, hogy a harmadik rész mindössze hat számra korlátozódik: ebben két Éva–Ádám-duettet hallunk, mindkettőt recitativo vezeti be, s már el is érkeztünk a nagyszabású zárókórushoz, amely a teljes művet berekeszti.

A feltűnő terjedelemkülönbség oka egyszerű: az első két részben Haydn „el volt foglalva a részletekkel”, hiszen a librettó aprólékosan végighalad a teljes teremtésfolyamat minden állomásán, amelyeket a zeneszerző olyan játékos örömmel színez ki, mint egy gyerek a kifestőkönyvét. A harmadik részhez érve azonban Haydn már „csak” az első emberpár édeni boldogságát és a Mindenható előtti alázatát jeleníti meg. Nyilvánvaló, hogy ezeket a zeneszerzőnek tömörebben kellett ábrázolnia, mint az első két rész teremtményeit, már csak azért is, mert itt nem színekről, formákról, tulajdonságokról, hanem lelkiállapotról van szó. Ha ezek után azt kérdezzük, aránytalan mű-e A teremtés, helyesebb azt válaszolnunk, hogy Haydn mindhárom rész megalkotásakor következetes a téma részletgazdagságához illő terjedelem vállalásában.

VALLÁSOS, DE NEM LITURGIKUS A teremtés műfajáról szólva nem azt kell hangsúlyoznunk, hogy oratóriumról van szó, hiszen ez magától értődik. Mégis lehet mondanivalónk a műfajról: elsőként az, hogy Haydnnak e kései remeke nyomatékosan illusztratív szellemű alkotás, amely esztétikai kiáltvány helyett a hangok eszközével tesz hitet a zene ábrázolóképessége mellett, mégpedig igen konkrétan, sőt sokszor feltűnő naturalizmussal. Egy másik lényeges műfaji jellegzetesség, amelyet érdemes tisztán látnunk: a mélyen hívő Haydn, aki e művét egyfelől arra használja, hogy magasrendű játékot űzzön a teremtett világ élőlényeinek és élettelen létezőinek zenei ábrázolásával, másfelől szüntelenül dicsőíti Isten nagyságát, az utóbbit úgy teszi, hogy művét nem templomba, nem egyházi szertartás keretei közé, hanem hangversenyterembe szánja. Vagyis fontos a distinkció: A teremtés vallásos, de nem liturgikus mű, s ebben olyan alkotások elődje, 6

mint Mendelssohn Paulusa vagy Éliása, Brahms Német requiemje. Ha már az előlegező szerep említésénél tartunk, A teremtés abban is elődje ezeknek a nagy romantikus opusoknak, hogy a modern oratóriumot egy régi modellhez visszanyúlva, annak jellegzetességeit továbbgondolva teremti meg.

„IGEN” A VILÁGRA Mint minden nagy alkotás, A teremtés is világképet közvetít – annál is inkább, mivel ezúttal olyan művel van dolgunk, amely éppen a világról, annak geneziséről ad képet. A teremtés világképe félreérthetetlen: ez az oratórium az élet igenlésének jegyében formálódott, tartalma és gondolatisága optimista, jó kedélyű és dicsérő. Sötét tépelődés ebben a zenében nincs, mint ahogy nem szerepel benne a teremtett világ bírálata sem, hiszen egy vallás által meghatározott korban ez magának Istennek a bírálatával – káromlással – volna azonos.

Kontraszt persze van A teremtésben: tempók, hangerőfokozatok, színek, karakterek ellentéte. De gondolati ellenpont, amely luciferi kétkedést és bírálatot helyezne szembe Isten művének tökéletességével – ilyen nincs és nem is lehet. Már csak azért sem, mert az időszak nemcsak a felvilágosodásé, de az abszolutizmusé is, amikor a vallásos ember számára Isten nemcsak oltalmazó mennyei atya, hanem a legfőbb úr és parancsoló. Haydn pedig, ellentétben a két másik nagy bécsi klasszikussal, magatartásában sokkal inkább alattvaló volt, mint azok. Ez részben a tehetős falusi bognármester fiának paraszti származásával függött össze (Mozart és Beethoven polgári muzsikusivadék volt), részben élete nagy részének „alkalmazotti” státusával.

E tekintetben tehát A teremtés egyoldalú mű. Ám éppen e tulajdonsága teszi alkalmassá arra, hogy olyan hagyományteremtő törekvés szolgálatában állhasson, mint a Müpa újévi koncertje. Olyan pillanatban, amilyen egy új esztendő kezdete, arra van szükségünk, hogy erőt, reményt merítsünk a friss lendülethez, hitet elhatározásainkhoz, s ezt olyan mű meghallgatásával tehetjük, amely bizalommal és derűlátón tekint az elénk táruló világra, abban a jót látva meg.

A SASTÓL AZ OROSZLÁNIG Az elemzők madrigalizmusnak nevezik az olyan kompozíciós eljárásokat, amikor a mű egy tulajdonságot (bármilyent) zenei eszközzel ábrázol, párhuzamot sugallva a kettő között.

A reneszánsz madrigálokban sok effajta részlet bukkan fel (innen az elnevezés), de a zenetörténet későbbi korszakaiban is számos ilyen jelenség található Bachtól Kodályig. A madrigalizmus lehet komoly és lehet játékos – A teremtésben inkább utóbbi fajtája figyelhető meg.

A mű elején az ürességet és formátlanságot álló harmóniák és dinamizmust nélkülöző, kromatikával (módosított hangokkal) fűszerezett zene jeleníti meg, a dinamika pianissimo.

Az „és lőn világosság” pillanatában hatalmas robbanás tanúi lehetünk, fortissimóban 7

és kristályos C-dúrban. A mű dramaturgiája szerint a teremtésfolyamat részleteit a három arkangyal beszéli el recitativókban és áriákban, míg a kórus hosszabb szakaszok, általában egy-egy nap végét foglalja össze, rendszerint ünnepélyes, dicsőítő tételekben.

Az elbeszélésekben nagyszerű „hangfestő” pillanatok sokaságát élvezhetjük. A pokol menekülő szellemeit rémületet keltő, kromatikus és lefelé irányuló dallam ábrázolja (I. rész, 2. szám), a heves viharokhoz föl- és leszáguldó futamok társulnak (I/3.), a villámok és mennydörgés említésekor üstdobtremolót hallunk (I/3.), a tenger hullámzását élénk skálamenetek jelenítik meg (I/6.). Amikor a szöveg dombokról, sziklákról, hegyekről beszél, meredeken emelkedő dallam tör az egekbe, és éppen a „csúcs” (Gipfel) szónál éri el legmagasabb pontját (I/6.). Az áradó folyamokhoz széles legato-íveket érez illőnek Haydn (I/6.).

A növények gazdag burjánzását és a virágok szépségét az énekszólam díszítései érzékeltetik (I/8.). A napkelte zenei megfelelője egyszerű, de csodálatos ötlet: lassú, emelkedő skálamenet, amelyhez fejedelmi hangerőfokozás társul, s amely fenséges pompájú, indulószerű zenébe torkoll (I/12.). A hold persze a nap ellentéte: ennek az égitestnek lágy, halk, bensőséges dallamív dukál (I/12.). A sas büszke röptét szélesen kibomló, nemes ívű dallam szimbolizálja (II/15.). A pacsirta éneke ténylegesen fel is hangzik: a klarinét kecses szólójának trioláiban és pontozott ritmusaiban (II/15.), a galambok pedig burukkolnak: erről maga az énekszólam gondoskodik hangutánzó trilláival (II/15.).

A teremtés tételeiben a Biblia képzeletbeli tengeri sárkánya, a Leviatán is megjelenik, basszus szólamok markáns mozdulatai által kísérve (II/18.). Az „örömében ordító” oroszlán lényének félelmetességét súlyos fortissimo trilla nyomatékosítja (II/21.), a „hajlékony” tigris viszont (rögtön az oroszlán után, bár nem ugyanazon a földrészen élnek) könnyed, hatnyolcados staccato ritmusokban szökell (II/21.). Írta: Csengery Kristóf

8

Fotó © Gela Megrelidze

Fotó © Raffay Zsófia

Fotó © Moritz Fischer

Farkas Róbert budapesti zeneakadémiai tanulmányai után 2006-ban egy ösztöndíjnak köszönhetően a berlini Universität der Künste hallgatója lett, ahol 2012-ben szerzett karmesteri diplomát. Az egyetem utolsó évében 3. helyezést ért el a Lovro von Matačić Nemzetközi Karmesterversenyen.

Tanulmányai végeztével a Staatsoper Unter der Linden, majd a Theater und Orchester Heidelberg korrepetitora és zenei asszisztense, később pedig karmestere lett, de 2013-tól Fischer Iván asszisztenseként is dolgozott a berlini Konzerthausorchesternél, illetve a Budapesti Fesztiválzenekarnál.

Vezényelte a Nemzeti Filharmonikusokat, a Pannon Filharmonikusokat, az Óbudai Danubia Zenekart, illetve számos kortárs zenei produkcióban és ősbemutatón működött közre.

Baráth Emőke 1985-ben született Kerepestarcsán. Zongora-, cselló- és hárfatanulmányok után döntött az éneklés mellett. A budapesti Zeneakadémián 2012-ben végzett Pászthy Júlia tanítványaként, majd a firenzei Luigi Cherubini Konzervatóriumban tanult Leonardo de Lisi osztályában. Több nemzetközi versenyen szerepelt eredményesen. Külföldön is jelentős sikereket arató művész, aki elsősorban barokk operák és oratóriumok szopránszerepeiben, illetve szólamaiban lép közönség elé. Több hanglemezen világsztárok partnereként énekel. Repertoárján Cavalli, Monteverdi, Bach, Händel, Mozart mellett megtaláljuk Mahler és Verdi műveit is.

A fiatal német tenor, David Fischer két évig a Bonni Opera társulatában énekelt, jelenleg a düsseldorfi Deutsche Oper am Rhein tagja, de gyakran lép fel a Lipcsei Operában is.

A finn zongoraművésszel, Pauliina Tukiainennel dalesteket adott a genfi Festival classique des Haudères vendégeként, illetve a bonni Schumannfesten. Oratóriuménekesként is egyre több felkérést kapott, melyek egy része – többek között A teremtés Philippe Herreweghe, illetve Az évszakok Fischer Ádám vezényletével, valamint a Máté-passió a frankfurti Alte Operben – a koronavírusjárvány miatt egyelőre nem valósulhatott meg.

9

Fotó © Genia Skarahotska

Sebestyén Miklós a bécsi Belvedere Énekversenyen elért sikere óta fellépett már a New York-i Metropolitan, a milánói Scala, a londoni Covent Garden, a moszkvai Bolsoj, a madridi Teatro Real, a Theater an der Wien, a Montreali Opera és a Komische Oper Berlin színpadán is. A Magyar Állami Operaházban 2011-ben debütált. Pályája során olyan karmesterekkel és rendezőkkel dolgozott, mint Riccardo Chailly, Carlo Rizzi, Fabio Luisi, Lorin Maazel, Fischer Ádám, Robert Carsen, Kasper Holten, David Pountney, Philippe Arlaud, Giancarlo del Monaco vagy Peter Konwitschny. Jelentősebb szerepei: Kékszakállú, Figaro, Leporello, Sarastro, Don Alfonso, Pizarro, Gremin herceg.

A Magyar Állami Operaház Zenekarának jogelődje idősebb, mint maga az operaház, hiszen a Pesti Magyar Színház (később Nemzeti Színház) operajátszó együttesét 1838-ban szervezte meg Erkel Ferenc. 1853-tól a zenekar önálló koncerteket is adott, megteremtve ezzel – Budapesti Filharmóniai Társaság néven – az ország első hangversenyzenekarát. Az Erkelt követő zeneigazgatók és főzeneigazgatók között volt Gustav Mahler, Ferencsik János, Medveczky Ádám és Kovács János, de dolgozott a muzsikusokkal Egisto Tango, Sergio Failoni, Otto Klemperer, Lukács Ervin, Erdélyi Miklós és Lukács Miklós is. A zenekart 2016 óta Kocsár Balázs vezeti.

A Magyar Rádió Énekkara 1950-ben alakult, repertoárja felöleli a klasszikus kórusmuzsika minden területét, beleértve az opera- és oratóriumirodalmat is. Előadásain kortárs magyar szerzők darabjai is rendszeresen szerepelnek. A kórus rangos nemzetközi fesztiválok gyakori meghívottja, szerepelt már Salzburgban és Bécsben is az Ünnepi Játékokon, fellépett Bertrand de Billy, Herbert Blomstedt, Eric Ericson, Christoph von Eschenbach, Lamberto Gardelli, Jesús López Cobos, Lorin Maazel, Kurt Masur, Lovro von Matačić, Yehudi Menuhin, Helmuth Rilling, Paul Sacher és Peter Schreier vezényletével. Jelenleg Pad Zoltán áll a kórus élén.

10

SUMMARY Composers working prior to the birth of Joseph Haydn (1732–1809) always believed that anything could be depicted in musical notes: mountains, bodies of water, plants, animals, personal attributes, activities and the four seasons. In his oratorio The Creation (Die Schöpfung), however, the Austrian composer from Rohrau portrayed the entire world from the perspective of the story of its origin. Haydn was no longer young when he wrote the work, starting it at age 65 in 1797, seven years after leaving his by-then disagreeable post as resident musician for the Esterházy family, and finishing it the following year. Significant from the point of view of how the concept behind the oratorio formed are his two stays in London (in 1791/92 and 1794/95) and the impact of hearing some of Handel’s oratorios (Israel in Egypt, Esther, Saul, Judas Maccabaeus and Messiah) performed there – particularly the importance and function of the chorus and how it is handled.

Composed to text by the Viennese diplomat Baron Gottfried van Swieten (1733–1803) based on the Book of Genesis, Milton’s Paradise Lost and input from Thomas Linley, the work was first premièred at Vienna’s Burgtheater on 19 March 1799 – and generated huge interest and overwhelming acclaim. The first two parts (consisting of 13 and 15 numbers, respectively) deal with the six days of creation, while the third and final part (of six numbers) presents the Edenic happiness of Adam and Eve. The fascinating wellspring of this music in the Viennese classic style is the so-called madrigalism employing countless details to illustrate animals, plants, celestial objects, mountains and bodies of water with sounds.

The restrictions brought about by the coronavirus sadly prohibit Ádám Fischer from taking the helm of the Hungarian State Opera Orchestra and the Hungarian Radio Choir in keeping with tradition, but his place on the podium will be taken by the excellent young conductor Róbert Farkas. Joining them on the stage will be two Hungarian singers who have enjoyed great success around the world – Emőke Baráth, known primarily as a soprano soloist in Baroque operas and oratorios, and bass Miklós Sebestyén, a veteran of productions at the Met, La Scala and Covent Garden – as well as the young German tenor David Fischer, currently a member of Düsseldorf’s Deutsche Oper am Rhein after a stint at Opera Bonn.

11

12

www.infostart.hu

13

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu A címlapon: Baráth Emőke © Raffay Zsófia Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

A szerkesztés lezárult: 2020. december 30.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

mupa.hu