Müpa Műsorfüzet - Recirquel Újcirkusz Társulat: Párizs Éjjel (2020. január 5., 6., 7., 8., 9.)

Recirquel Újcirkusz Társulat

Párizs Éjjel Fesztivál Színház

mupa.hu

5, 6, 7, 8, 9 January 2020 Further performances: 24, 25, 26 April 2020 Festival Theatre

Recirquel Company Budapest Paris de Nuit Writer, choreographer, director: Bence Vági Composer: Péter Sárik Stage: Bence Vági, Árpád Iványi / Costumes: Kriszta Berzsenyi Lighting: Zsolt Kiss / Co-choreographer: Gábor Zsíros Acrobat choreographer: Renátó Illés Acrobat coach: Böbe Ócsai / Rope access consultant: Tamás Vladár Make-up artist: Szilvia Ipacs / Hair stylist: Ádám Marton Assistant director: Anita Vodál / Assistant set designer: Gabriella Kiss Assistant costume designer: Klára Muladi Recirquel Company Budapest: László Farkas, Richárd Herczeg, Renátó Illés, Áron Pintér, Zsanett Veress, Csilla Wittmann, Gábor Zsíros Featuring: Juggler: Alexander Kulakov Dancers: Judit Kaló, Zita Horváth / Erika Vasas Voice: Juli Horányi Piano: Norbert Elek / Zoltán Bubenyák Guitar: Tibor Pintér/ Balázs Lázár / István Tóth Jr. / Mátyás Tóth Double bass: Tibor Fonay / Vilmos Schildkraut / Zoltán Oláh / Ádám Bögöthy / József Mayer Trumpet: Balázs Pecze / Gábor Subicz / Bence Táborszky Accordion: Zoltán Marosi / Szabolcs Szász / Tamás Blaskó Drums: Tamás Hidász / Dániel Serei / Mátyás Molnár This performance is a revised version created for the Edinburgh Festival Fringe and includes content suitable for adults only.

The production is being sponsored by PP Center The English summary is on page 13.

Further information about Recirquel Company Budapest: www.recirquel.com, facebook.com/recirquel, instagram.com/recirquelcompanybudapest

2020. január 5., 6., 7., 8., 9.

További előadások: 2020. április 24., 25., 26.

Fesztivál Színház

Recirquel Újcirkusz Társulat Párizs Éjjel Író, koreográfus, rendező: Vági Bence Zeneszerző: Sárik Péter Díszlet: Vági Bence, Iványi Árpád / Jelmez: Berzsenyi Kriszta Világítás: Kiss Zsolt / Társkoreográfus: Zsíros Gábor Artistakoreográfus: Illés Renátó Artistamester: Ócsai Böbe / Alpinista-szakértő: Vladár Tamás Sminkmester: Ipacs Szilvia / Fodrász: Marton Ádám Rendezőasszisztens: Vodál Anita / Díszlettervező-asszisztens: Kiss Gabriella Jelmeztervező-asszisztens: Muladi Klára Recirquel Újcirkusz Társulat: Farkas László, Herczeg Richárd, Illés Renátó, Pintér Áron, Veress Zsanett, Wittmann Csilla, Zsíros Gábor Közreműködők: Zsonglőr: Alexander Kulakov Táncosok: Kaló Judit, Horváth Zita / Vasas Erika Ének: Horányi Juli Zongora: Elek Norbert / Bubenyák Zoltán Gitár: Pintér Tibor / Lázár Balázs / ifj. Tóth István / Tóth Mátyás Bőgő: Fonay Tibor / Schildkraut Vilmos / Oláh Zoltán / Bögöthy Ádám / Mayer József Trombita: Pecze Balázs / Subicz Gábor / Táborszky Bence Harmonika: Marosi Zoltán / Szász Szabolcs / Blaskó Tamás Dobok: Hidász Tamás / Serei Dániel / Molnár Mátyás Az előadás az Edinburghi Fringe Fesztiválra átdolgozott verzióban látható, melyet felnőtt nézőinknek ajánlunk.

A produkció támogatója a PP Center.

A Recirquel Újcirkusz Társulatról további információ: www.recirquel.com, facebook.com/recirquel, instagram.com/recirquelcompanybudapest

PÁRIZS ÉJJEL

3

4

Párizs a világ körül Emlékezetes volt a Recirquel 2014. őszi, a társulat megalakulását követő harmadik bemutatója: a Müpa Sátorban tartott premier idején talán maguk az alkotók sem gondolták, hogy éppen a következő évek legsikeresebb produkciójának első verzióját állítják színpadra. Pedig a sejtelmes miliőjét a Fesztivál Színházban is megőrző, sőt tovább mélyítő előadásra hosszú út várt: a Párizs Éjjel 2019 végéig közel háromszáz alkalommal került színre, szó szerint a világ szinte minden pontján. A magyar akrobaták jártak vele az egyik legjelentősebb előadó-művészeti fesztiválon, Bogotában, felléptek Párizs és Cannes, Tampere és Bergen, München és Santiago de Chile nézői előtt, de eljutottak az Egyesült Királyságba, Spanyolországba, Hollandiába és Azerbajdzsánba is. Az Edinburghi Fringe Fesztivál és a Recirquel közös története 2017-ben szintén ezzel az előadással kezdődött: a Párizs Éjjel a számos elismerő kritika mellett a fesztivál egyik legnépszerűbb előadása lett, amellyel aztán – a My Land társaságában – a magyar művészek 2019-ben visszatértek Skóciába.

Vajon mitől vált ennyire népszerűvé ez a darab? A Recirquel történetét a kezdetektől fogva figyelők méltányolták, hogy a sokáig nem a valódi értékén kezelt cirkuszművészet reflektorfénybe állítása (Cirkusz az Éjszakában), majd a cirkusz jellegzetes, bölcsszomorú alakjának megidézése (A Meztelen Bohóc) után a Párizs Éjjelben a csapat nézőpontot váltott. Vági Bence és népes alkotógárdája ezúttal a varieték, kabarék letűnt világa felől közelített a cirkuszhoz, méghozzá a világhírű magyar fotográfusnak, Brassaïnak a harmincas évek éjszakai Párizsát megörökítő felvételein keresztül.

Kritikus hangok A Párizs Éjjel bőséges és igen lelkes kritikai visszhangot váltott ki, ebből válogattunk.

Az A Younger Theatre újságírója szerint az Edinburghban látott 2017-es előadást a „pazar élő jazz formálja, az izgalmas akrobatika, a dekadens tánc és a közönséggel folytatott intim interakciók működtetik... Történetek izzanak az artisták tekintetében, melyek épp csak egy kicsit időznek el hosszabban a kelleténél, erős köteléket teremtve köztünk és köztük.” A két évvel később Skóciába visszatérő produkcióról a Broadway Baby kritikusa töretlen lelkesedéssel számol be: „Már a nyitánytól fogva minden egyes akrobatát egyéniségként látunk, sajátos jellemvonásokkal, ami garantálja, hogy a színpadi történéseket végig odaadóan figyeljük.”

A FringeReview szerzője nagyra értékeli a színpadi látványt: „A tükrökkel körbevett színpad lehetővé teszi a nézők számára, hogy az elképesztő mutatványokat minden irányból

megcsodálják. A fülledt atmoszféra és a markáns világítás segít abban, hogy az üres színpad valódi párizsi mulatóvá változzon, amelyet a híres fotográfus, Brassaï képei ihlettek...

Az artisták szűk, fekete, keveset takaró ruhákban lépnek színpadra. A jelmezek lehetővé teszik, hogy szabadon mozogjanak, ezenkívül szexi, burleszk stílusú mozgással fűszerezik a Cabaret világára emlékeztető show-t.” A Scotsman szerzője nem ment el szó nélkül a zenei világ mellett: „Az artisták mögött pompás jazz-zenészek ülnek, akik azért felelnek, hogy az egymást követő számok alatt végig erős maradjon az est hangulata.”

A 2018-as angliai fellépés után a The Reviews Hub kritikusa öt csillaggal jutalmazta az előadást, amely szerinte olyan, mint egy „szemtelenebb, »korhatárosabb« Cirque du Soleil-produkció, amelyben az elegancia és a dekadencia úgy keveredik, hogy a nézők végül hiányérzettel távoznak: még több ilyet akarunk látni.” A társulat számára azonban alighanem még az elismerő kritikáknál is többet jelent, hogy amikor 2015-ben Párizsban a divattervező Jean Paul Gaultier látta az előadást, azt mondta, ez az egyik legjobb cirkuszi produkció, amelyhez valaha szerencséje volt.

Fotó © Bende Tamás

PÁRIZS ÉJJEL

5

6

Brassaï, az eleven szem A társulatvezető-rendező Vági Bence szerint a Párizs Éjjel könnyedebb, frivolabb hangot üt meg, mint korábbi bemutatóik, ám az azok létrejöttét is fémjelző elmélyült kutatómunka ez esetben is jelen volt. A fő ihletforrás, Brassaï fotóművészete a rendező számára régi szerelem. „Egy évtizeden át napirenden volt az életemben, cikkek, könyvek, fotók kerültek hozzám, párizsi archívumában is kutathattam. Azt hiszem, elmondhatom, hogy mára megvan a »saját Brassaïm«: az a kép, amelyet én alakítottam ki róla” – mondja Vági.

Az 1899-ben Halász Gyula néven született Brassaï jó ideig nem akart hivatásszerűen foglalkozni a fényképezéssel. Szülővárosából, Brassóból Budapestre költöző szülei a Képzőművészeti Főiskolára küldték, majd Fotó © Csibi Szilvia, Müpa Berlinben folytatta festészeti tanulmányait, hogy aztán a harmincas évek Párizsában leljen új hazára. Ekkorra már se magyarul, se németül nem beszélt elég jól, franciául sem tudott úgy megtanulni, ahogy szeretett volna, így a kommunikáció szokatlan módját választotta, amikor háromlábú állványával és hangosan robbanó vakujával elkezdte járni az éjszakai Párizs mulatóit. „Azért lettem fényképész, mert a párizsi éjszakában szerzett tapasztalataimat meg akartam örökíteni” – mondta egy interjúban Brassaï, aki a fényképezőgépet tartotta a legjobb eszköznek arra, hogy ezt a világot megőrizze. „Mindig is a hétköznapi várost akartam megmutatni a képeimen úgy, mintha először fedezném fel… Az éjszaka nem mutat meg semmit nyíltan, csupán sejtet. Felkavar és meglep minket különösségével.”

A párizsi éjszaka lényeit utoljára Toulouse-Lautrec vásznain láthattuk teljes pompájukban: prostituáltak és kuncsaftjaik, madámok és stricik, transzvesztiták és ópiumszívók tűnnek fel a szigorúan komponált képeken. Az amerikai író, Henry Miller így írt barátjáról, Brassaïról: „A világ élő rendjén egy fikarcnyit sem változtat. Olyannak látja a világot, amilyen... Amin megakad tekintete, az értéket és értelmet nyer, olyan értéket és értelmet, melyet addig nem vettek észre, vagy pedig elvesztettek… Brassaï voltaképpen eleven szem.”

Az éjszaka Párizsa Egyik elemzője írja Brassaïról, hogy képein gondos titkárként rögzítette az éjszakai Párizs jellegzetes figuráit és eseményeit, amitől a fotókon szereplő alakok mintha szerepeket játszó színészek és színésznők lennének. „Kevesen tudják Brassaïról, hogy legtöbb felvétele hosszú expozíciós idővel készült, beállított kép. Nagyon tudatosan komponálta meg műveit, semmit sem bízott a véletlenre” – teszi hozzá Vági Bence.

Amikor a rendező azt mondja, hogy a Párizs Éjjelt Brassaï képei ihlették, természetesen nem arra gondol, hogy az artisták lemásolták volna az emblematikus fotókat. „Húszas éveikben járó artistákkal amúgy is lehetetlen lenne megidézni ezt a lecsúszott, nem éppen ragyogó mulatói világot: Brassaï képein az alakok többsége mintha önmaga karikatúrája lenne. Minket az előadás próbái során jobban foglalkoztatott az egykori lokálok hangulata, vagyis az, hogyan lehet ma újrateremteni a fényeket, színeket, hangokat és mozdulatokat.”

Vági Bence egyetemistaként kezdett el behatóan foglalkozni a kabarék és varieték világával, és állítja, hogy ezek a műintézmények valójában „óvóhelyek” voltak. Az éjszaka lényei itt biztonságban érezhették magukat, és nemcsak ők, hanem a „nappali” világ urai is: a kis asztaloknál, a füstös szeparékban, a vörös függönyök tövében semmi sem volt tilos, viszont bármi megtörténhetett. És persze mindent meg is bocsátottak, ami itt történt: a kabaré az a hely, amelyet nappal nem akarunk látni, és legszívesebben gyorsan elfelejtenénk, ami ott az éj leple alatt megesett.

A társulatvezető mesél arról, hogy a Paris de nuit, vagyis Az éjszaka Párizsa című fotóalbum volt az előadás fő ihlető forrása, de Brassaï később megjelent Le Paris secret des années 30 (A harmincas évek titkos Párizsa) című képgyűjteménye és az angolul publikált Letters to my Parents (Levelek szüleimnek, a magyar kiadásban: Előhívás) is komolyan hatott rá.

A munkamódszer hasonló volt, mint A Meztelen Bohóc esetében: a rendező-koreográfus kigyűjtötte Brassaï vonatkozó képeit, majd a Recirquel tagjai között kiosztotta őket, de a fotóművész kommentárjai nélkül. „A csapat tagjai a képeket nézve kezdtek el történeteket írni, megfejteni, hogy éppen milyen jelenetet látunk az adott fotón. Az esetek többségében annyira erős kompozíció jelenik meg a képeken, hogy sikerült az eredeti sztorit kitalálniuk. Ezután kiválasztották, hogy a fotókon szereplő karakterek közül ki tetszik nekik, melyik állhat közel hozzájuk, hogyan folytatnák a képen megkezdett mozdulatokat, és így tovább. Szólók, duettek alakultak így, rengeteg értékes improvizáció született, és ezekből formálódott az előadás szövete.”

PÁRIZS ÉJJEL

7

8

Az artisták feladata tehát az volt, hogy a jellegzetes karakterekbe minél inkább belehelyezkedjenek, azonban nem egyszerűen a rendező utasításainak végrehajtásáról van szó, hanem az elsőtől az utolsó pillanatig közös munkáról. Az elképzelt párizsi mulatóban az akrobatákat ezúttal handvoltizsszámokban, kötélen és lengő kínai rúdon, rhönradon, trapézon és feszes dróton is látjuk, de lesz zsonglőrködés, és természetesen a bohócszám sem maradhat el.

Vági Bence így summázza a Párizs Éjjel világát: „Az előadásban megjelenik az esendőség és az összeomlás, de a szépség és az erő is. Ha a néző képes a színpadon látottakat a szívével, a lelkével befogadni, akkor megtörténik a színházi átalakulás. Színvonalas szórakoztatás, igen, de korántsem csak az.”

Fotó © Bende Tamás

Atmoszférateremtésből: jeles A látvány- és hangzásvilág létrehozásának ezúttal különleges tétje volt, hiszen az alkotóknak újra kellett teremteniük a nagyon is markáns párizsi éjszakát a maga ízeivel és atmoszférájával. Sárik Péter zeneszerző valódi zenei mindenevő: a nemzetközileg is ismert és elismert komponista klasszikus zenei tanulmányai után játszott könnyű-, pop-, latin és világzenét is, de igazi terepe a jazz. A Párizs Éjjelben – a Cirkusz az Éjszakában és A Meztelen Bohóc után – harmadszor dolgozott a Recirquel csapatával, kifejezetten a cirkusz műfajához igazítva munkamódszerét. Sárik az artistaszámokat videóra véve, azokat újra és újra megnézve gyűjtött inspirációt, hogy megszülethessen a másodpercre és trükkre kiszabott zene. A Párizs Éjjelt látva a néző képtelen eldönteni, a zene viszi-e előre a mutatványt, vagy épp fordítva...

Iványi Árpád díszlettervező messzire jutott a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező szakától: hazai és külföldi produkciók, filmes, színházi és televíziós munkák kísérik útját. A Noir Színház egyik alapítójaként is ismert tervezőt hosszú munkakapcsolat fűzi Vági Bencéhez, aki mellett meg kellett tanulnia a cirkusz „ábécéjét”, vagyis azt, hogy kevésbé konkrét, inkább álomszerű, asszociációk nyitására alkalmas térbe helyezze az artistákat. A térre is erősen hat az előadás sejtelmes hangulatú fényterve, Kiss Zsolt világosító műve: a Színművészeti Főiskolán tanult színpadmesternek és fővilágosítónak, számos darab világítástervezőjeként dolgozott.

A jelmeztervező Berzsenyi Kriszta az elmúlt két évtizedben Budapest és az ország összes jelentős színházi műhelyében megfordult, de Grazban vagy Avignonban is ismerősen cseng a neve. A tervező számára a Párizs Éjjel – A Meztelen Bohóc ruhái után – újabb örömmunka volt: a kabarék és varieték világa legalább olyan régóta foglalkoztatta és vonzotta, mint a rendező-koreográfus Vági Bencét. Oldalán asszisztensként a gyermekkora óta jelmezek és korhű ruhák bűvöletében élő Muladi Klára dolgozott, akinek szemében a munka és a hobbi alig szétválasztható terület.

Külső és belső szemként van jelen az előadásban Zsíros Gábor, aki táncosként és társkoreográfusként is a Párizs Éjjel alkotója. A Kortárs és a Magyar Táncművészeti Főiskolán tanult művész 2007 óta számos produkcióban dolgozott táncosként, koreográfusasszisztensként, majd koreográfusként is. Illés Renátónak szintén kettős a szerepe: táncos és artistakoreográfus. Az akrobatika, a színpad, a versenyzés a lételeme, és mindezt a Baross Imre Artistaképzőben, majd más rangos fórumokon szerzett díjak és kitüntetések is elismerték.

PÁRIZS ÉJJEL

9

10

Jó ideje a cirkusz elkötelezettje Ócsai Böbe, az előadás artistamestere is, aki a legjobb „iskolában”, szüleitől tanulta az akrobatamesterséget. Az öccsével közös családi számmal a világ számos cirkuszában fellépett. Az Állami Artistaképző Intézet, majd a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola egyik vezetője volt, a Recirquel munkáját a csapat megalakulása óta segíti. Vladár Tamásra technikai vezetőként számított Vági Bence: a több méter magasban dolgozó művészek biztonságos bekötéséért felel a szakember, aki színpadtechnikai tudása mellett tucatnyi sportágban tette próbára magát, jelenleg alpintechnikai és hegymászóoktató.

Ipacs Szilvia, a Párizs Éjjel sminkmestere évtizedes tapasztalattal rendelkezik a smink- és testfestés területén, de szabadidejében festészettel is szívesen foglalkozik. Vági Bence munkáját rendezőasszisztensként Vodál Anita támogatta, aki ugyan jogászként kezdte pályafutását, de a Recirquel művészeivel való megismerkedés gyökeres fordulaFotó © Bende Tamás tot hozott az életében.

PÁRIZS ÉJJEL

11

A magyar újcirkusz-társulat Utólag visszatekintve egy ifjúkori álom megvalósulásaként is olvasható Vági Bence és a Recirquel közös története: Vági számára a tánc, a cirkusz, a prózai és a zenés színház mindig is jelen idejű, egymást kiegészítő, erősítő, támogató műfajok voltak.

Amikor 2012-ben a mai társulat akkor még többnyire kiskorú artista tagjaival lehetőséget kapott, hogy a Sziget Fesztivál cirkuszsátrában fellépjen, nem sokat gondolkodott a formáció nevén. Utóbb derült ki, hogy a Recirquel ebben az értelemben is telitalálat, hiszen ami azóta folyamatosan, egyre jelentősebb léptékben zajlik, az valóban a cirkusz itthon nagy hagyományokkal rendelkező műfajának következetes újragondolása, újraértelmezése. Az áldozatos munkának megvan az eredménye: a Recirquel jelenleg az egyik legismertebb kulturális intézményünk, az ország legtöbbet turnézó előadóművészeti csapata. Vági Bence és a Recirquel nevét Edinburghtól Bogotáig, Párizstól Montréalig, Avignontól New Yorkig sokan ismerik már.

Vági Bence folyamatosan emeli a tétet: a Müpa Fesztivál Színházának színpadára komponált Cirkusz az Éjszakában, A Meztelen Bohóc, a Párizs Éjjel és az Adieu! után a Non Solus és a My Land új műfajt, a cirque danse megszületését ünnepli. A hosszú próbafolyamattal, alapos kutatómunkával készülő, markánsan különböző tematikájú darabok között sok közös pont van: a munka alapját jelentő szolid cirkuszi tradíciók, a világszínvonalú technikai tudással rendelkező artisták, valamint a zene, a tánc, a színház eszköztárának porondra emelése rajzolja meg a Recirquel profilját. 2013-as megalakulása óta a Recirquel hatszáznál is több előadását több mint negyedmillió néző látta világszerte. Írta: Jászay Tamás

Photo © Tamás Bende

Summary Ever since its 2014 première, the contemporary circus company Recirquel’s production Paris de Nuit has literally been halfway around the globe: in the approximately 300 times they have performed it, the acrobats have received undivided acclaim in Hungary, half a dozen European countries and both North and South America. It was with the Paris de Nuit production that Recirquel launched its association with the Edinburgh Festival Fringe in 2017, where it earned many appreciative reviews and proved to be one of the festival’s most popular shows. As a result, the Hungarian ensemble returned to Scotland two years later, with the original production joined by My Land.

Directed and choreographed by Bence Vági, Paris de Nuit illustrates the inimitable look and atmosphere of the French capital in the 1930s, reflecting in its painstakingly researched scenes its world of smoky nightclubs, mondaine cabarets and erotic revues as captured in the finest images of the world-renowned Hungarian photographer Brassaï, who depicted the eccentric figures with understanding and affection. “The reason I became a photographer,” said the Hungarian-born world citizen in an interview, “is because I wanted to pass on the experiences I gained in the Parisian nights… The night shows nothing openly… it merely suggests it. It fascinates and surprises us with its strangeness.”

Paris de Nuit is a genuine joint creation: the director and his noted creative team used Brassaï’s pictures as a source of inspiration, discovering in them everything that could connect them and us to this vanished world. Composer Péter Sárik, set designer Árpád Iványi, costume designer Kriszta Berzsenyi and their assistants assured that this intimate production that also directly addresses the viewers would evoke and bring to life the Paris of the ‘30s. The live jazz, the sultry atmosphere and the world-class circus acts performed by sexy acrobats are an introduction to the world of cabarets.

It will soon be two decades that Vági has been involved with the world of variety shows: he has researched their history, mastered the mechanics of how they operate and, together with the members of his regular team, conceived a hugely striking portrait of Parisian nightlife with all its unique flavours.

As one enthusiastic critic wrote of Paris de Nuit: “The acrobats entertain us with – among by other means – a gymnastics wheel, rope dances, juggling and aerial manoeuvres, as our stomachs clench. Is that young man going to fall from the pole and sprain his arm?

How does that girl manage to turn so many times without getting sick to her stomach?

Is the wheel going to crush her? Will she dislocate her foot hanging on the rope in high heels?”

We assure you, they won’t.

SUMMARY

13

Recirquel Újcirkusz Társulat

My Land

2020. február 4., 5., március 18., 19., május 14., 15.

Fotó © Recirquel Újcirkusz Társulat

Recirquel Újcirkusz Társulat

Non Solus

2020. február 6., március 20., május 16.

Fotó © Réthey-Prikkel Tamás

JAZZ SHOWCASE

Oláh Krisztián Quartet & Rick Margitza: At The Back Of My Mind

2020. február 7.

LITERÁRIUM – KORTÁRS ÍRÓK A MÜPÁBAN

Ugron Zsolna-est

2020. február 17.

KCL (Krantz Carlock Lefebvre)

2020. február 20.

Wayne Krantz Fotó © Siiri Padar

JOY!Guru: Debashish Bhattacharya, Wojtek Traczyk, Hubert Zemler

Slide gitárral Hawaiitól Indiáig 2020. március 4.

Debashish Bhattachary Fotó © Karol Czajkowski

előzetes,

AJÁNLÓ

Stratégiai partnerünk: Stratégiai médiapartnerünk: A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Magyarszéky Dóra Címlapfotó: Recirquel Újcirkusz Társulat A szerkesztés lezárult: 2019. december 12.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!