Müpa Műsorfüzet - Matosinhos String Quartet / SIGNUM saxophone quartet (2015. május 21.)

RISING STARS

Matosinhos String Quartet SIGNUM saxophone quartet

2015. május 21.

Fesztivál Színház

mupa.hu

21 May 2015 Festival Theatre

RISING STARS

2015. május 21.

Fesztivál Színház

RISING STARS

Matosinhos String Quartet Matosinhos String Quartet Vitor Vieira, Juan Carlos Maggiorani – violin, Jorge Alves – viola, Marco Pereira – cello Mozart: String Quartet in E-flat major, K. 428 Vianna da Motta: Cenas nas montanhas Shostakovich: String Quartet No. 8 in C minor, op. 110

Vitor Vieira, Juan Carlos Maggiorani – hegedű, Jorge Alves – brácsa, Marco Pereira – cselló Mozart: Esz-dúr vonósnégyes, K. 428 Vianna da Motta: Cenas nas montanhas Sosztakovics: VIII. (c-moll) vonósnégyes, op. 110

SIGNUM saxophone quartet SIGNUM saxophone quartet Blaž Kemperle – soprano saxophone, Erik Nestler – alto saxophone, Alan Lužar – tenor saxophone, David Brand – baritone saxophone Sibelius: Andante festivo, op. 117a

(transcription by the performers) Glazunov: Saxophone Quartet, op. 109 Georg Friedrich Haas: Saxophone Quartet (commissioned by the Kölner Philharmonie) Barber: Adagio, op. 11 (transcription by Johan van der Linden) Gershwin: Suite after themes from Porgy and Bess (transcription by Sylvain Dedenon)

The English summary is on page 13.

Blaž Kemperle – szopránszaxofon, Erik Nestler – altszaxofon, Alan Lužar – tenorszaxofon, David Brand – baritonszaxofon Sibelius: Andante festivo, op. 117a (az előadók átirata) Glazunov: Szaxofonkvartett, op. 109 Georg Friedrich Haas: Szaxofonkvartett (a Kölni Filharmónia felkérésére) Barber: Adagio, op. 11 (Johan van der Linden átirata) Gershwin: Szvit a Porgy és Bess témáira (Sylvain Dedenon átirata)

RISING STARS

3

4

Matosinhos String Quartet Fotó © João Vasco

A Müpa 2010-ben lett az Európai Hangversenytermek Szervezetének tagja. Az ECHO Rising Stars („feltörekvő csillagok”) elnevezésű programjának szereplői a legjelentő­ sebb koncerttermekben lépnek fel, így a 2014/15-ös évadban mi is újból tanúi lehetünk a művészi felemelkedés, a csillaggá válás kitüntetett pillanatainak.

A Matosinhos String Quartetet a lisszaboni Calouste Gulbenkian Alapítvány és a portói Casa da Música jelölte a Rising Stars-sorozatba. A vonósnégyes megalakulását névadója, a portugáliai Matosinhos városa kezdeményezte, amelynek 2007 óta rezidens együtteseként működik, évente több koncerttel is megörvendeztetve a helyi zenekedvelőket. A négyes ma Portugália egyik vezető együttese, fellép az ország számos fontos fesztiválján, koncerttermében, és együtt dolgozik a vezető portugál muzsikusokkal. A Matosinhos Vonósnégyes elkötelezett híve a portugál kvartettirodalom népszerűsítésének, ezért számos kevésbé ismert művet is műsorára tűz, de kortárs komponistákat is gyakran kér fel új darabok alkotására.

Az együttes tagjai az Instituto Internacional de Música de Cámara de Madridban végezték tanulmányaikat, ahol mesterük Rainer Schmidt, a Hagen Kvartett hegedűse volt, s olyan rangos együtt­es­ekkel dolgozhattak már együtt, mint az Alban Berg, a LaSalle, az Emerson, a Melos, a Vermeer, a Kopelman és a Talich Vonósnégyes.

A Matosinhos String Quartet tagjai, akik egyenként is rangos nemzetközi versenyek díjazottjai, tanítanak és mesterkurzusokat is tartanak fiataloknak, s többen dolgoznak a Venezuelából indult El Sistema programban is, amelynek keretében hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkoznak.

Wolfgang Amadeus Mozart első bécsi évei során komponált, hat darabból álló kvartettsorozatát később Haydnnak dedikálta, ezeket a műveket ma Haydn-kvartettek néven ismerjük. Az 1783-ban írott harmadik darab, a K. 428-as Esz-dúr vonósnégyes kromatikában tobzódó első tétele annak idején meghökkentette a kortársakat. A Haydn op. 20, No. 1-es vonósnégyesét megidéző lassú tétel is tartogat azonban meglepe­téseket, hiszen a múltidézés mellett ugyanúgy megjelenik benne a már említett, modernnek ható kromatika.

Az életvidám Menüett szinte rusztikus hangzást idéz, főleg az orgonapontos szakaszoknál, a Trió középrész dallama mármár a romantikát előlegezi. A finálé főtémájának kontrasztáló motívumai Mozart humorérzékéről tesznek tanúbizonyságot, Wolfgang Amadeus Mozart

RISING STARS

5

6

a később használt hangsúlyozások is ezt erősítik – mindez a Haydn stílusával való rokonságot mutatja. Ez a téma egy népdalból eredeztethető, amelyet Mozart korábban, a K. 252-es Esz-dúr divertimentóban is felhasznált.

„Ez a vonósnégyes különleges helyet foglal el együttesünk történetében, hiszen ez volt az első darab, amelyet tisztelt professzorunk, Rainer Schmidt irányításával tanultunk meg. Akkoriban kezdtünk el komolyan gondolkodni arról, hogy milyen vonósnégyes-hangot akarunk elérni, és ekkor nyílt ki a fülünk és az elménk a lehetőségek teljes világára, amelyről korábban nemigen volt tudomásunk. Nagyon bölcs választás volt ez tanárunktól, hiszen azóta is minden alkalommal eszünkbe jutnak újabb és újabb ötletek a darabbal kapcsolatban, akárhányszor vesszük is elő ismét, és persze mindig felébreszti bennünk a diákéveink iránti nosztalgiát” – nyilatkozta Vitor Vieira, a kvartett primáriusa.

José Vianna da Motta

José Vianna da Motta (1868–1948) portugál zongoristáról, tanárról és zeneszerzőről valószínűleg keveset hallhatott a budapesti közönség, annak ellenére, hogy Liszt Ferenc egyik utolsó tanítványáról van szó.

Később Hans von Bülow-tól is vett órákat, majd miután Berlinben és Genfben is élt, visszatért szülőhazájába, ahol megalapította a Lisszaboni Koncertszövetséget, s 1919-ben ő lett a Lisszaboni Zeneakadémia igazgatója is. 1927-ben Portugáliában ő mutatta be először koncertsorozat keretében Beethoven összes zongoraszonátáját.

Kompozícióit erős hazafias hangvétel jellemzi, amely nemcsak a ma este elhangzó mű népzenei ihletettségéből derül ki, hanem az a tény is érzékelteti, hogy első szimfóniája A hazának alcímet viseli. Első, G-dúr vonósnégyesének két tétele – az Adagio és a Presto – külön előadási darabbá vált Cenas nas montanhas (Hegyi jelenetek) címmel. A két tétel népdalokra épül, ráadásul a Presto tétel a végén idéz az Adagióból. „Mindig örülünk, ha portugál zenét játszhatunk külföldön, hiszen sajnos nem igazán ismert művekről van szó.

Vianna da Motta darabja egyik kedvencünk a maga jellegzetes portugál népi dallamaival, és örülünk, hogy így megmutathatjuk a világnak a portugál zenetörténet egyik legfontosabb alakjának alkotását” – mesélte Vitor Vieira.

7

„Ráeszméltem, hogy ha egyszer meghalok, aligha fog bárki is bármit írni az emlékemre. Szóval elhatároztam, hogy én magam írok valamit.

Akár ezt is írhatnád a borítóra: »E kvartett szerzője emlékének ajánlva«” – fogalmazta meg ironikusan gondolatait Isaak Glikmannak írott levelében Dmitrij Sosztakovics (1906–1975) VIII. vonósnégyese keletkezése kapcsán. Szavain nem csodálkozhatunk, mivel két sorscsapás is érte nem sokkal a tragikus, c-moll hangnemben írott mű komponálása előtt: krónikus izomgyengeségét ALS-ként (amiotrófiás laterálszklerózisként) diagnosztizálták, valamint be kellett lépnie a kommunista pártba.

Az 1960-ban, Drezdában mindössze három nap alatt megírt VIII. vonósnégyest, amelyet Drezdai kvartettként is szoktak emlegetni, Leningrádban mutatta be a Beethoven Kvartett.

Sosztakovicsot sokkolta a német városban látott pusztulás, ezért is döntött úgy, hogy új darabját „a fasizmus és a háború áldozatainak” ajánlja.

Dmitrij Sosztakovics

A kvartett ugyanakkor inkább önéletrajzi jellegű, hiszen mindjárt az első tétel fő­ témája a szerző monogramját, a D-Es-C-H motívumot szólaltatja meg, s az egész mű is tartalmaz más Sosztakovics-művekből idézeteket. Az öt tételt a szerzői motívum fogja össze, mintegy variációkként ugyanarra az ötletre. Érdekes idézetként szolgál még a negyedik tételbe beépített, „Kime­rülve a börtön megpróbáltatásaitól” kezdetű mozgalmi dal, amely Lenin kedvence volt, és amelyet a temetésén is elénekelt a Bolsoj Színház kórusa. A mű vége felé percekig hall­ha­tunk egy tartott hangot, amely szintén a búcsúzásra, az elmúlásra utalhat.

A komponista barátja, a muzikológus Lev Lebegyinszkij szerint ekkoriban az öngyilkosság gondolata is foglalkoztatta Sosztakovicsot.

A Matosinhos első hegedűse, Vitor Vieira a következőket nyilatkozta a darab kap­ csán: „Sosztakovics VIII. vonósnégyese az egyetlen darab, amelyet mindenki játszott közülünk még a kvartetthez való csatlakozása előtt. Így különböző és egyben igen erős elképzeléseket hoztunk magunkkal a próbákra, amelyeket meg is erősítettünk a művel való foglalkozás során. Tudván önéletrajzi hátteréről, valamint arról, hogy mély emberi szenvedés inspirálta, mindig lenyűgöz bennünket, milyen érzelmi erővel hat.”

8

A kölni székhelyű SIGNUM saxophone quartet 2006-ban alakult, s miután elnyerte a berlini, a luganói és a veronai nemzetközi verseny legfontosabb díjait, már többször is eleget kellett tennie az Európa számos országából érkező meghívásoknak, 2013-ban pedig a Carnegie Hallba is eljutott. A 2014/15-ös Rising Stars-évad koncertjeire négy jelentős koncertterem is jelölte a kvartettet: a Kölner Philharmonie, a Laeiszhalle Elbphilharmonie Hamburg, a Festspielhaus Baden-Baden és a dortmundi Konzerthaus.

Az együttes a híres zenei menedzserrel és koncertszervezővel, Folkert Uhdéval nemrég kezdett dolgozni egy új projekten, amely Bach művén, A fúga művészetén alapul, és amelyet több koncerten is játszottak zenekarral. A közeljövőben közös kvintett-hangversenyeket terveznek Mario Brunello csellóművésszel, valamint a Grammy-díjas Chilly Gonzalezzel is együttműködnek majd különböző koncerteken.

Első lemezük Grieg, Ravel, Bartók és Sosztakovics műveit tartalmazza.

A SIGNUM nagy hangsúlyt helyez a kísérletezésre, mind a koncertezés módjában (például gyakran játszanak kotta nélkül, ami a pódiumon nagy szabadságot ad), mind a repertoár bővítésében. Mostani koncertjük az együttes valamennyi oldalát igyekszik megmutatni, hiszen játszanak eredetileg is szaxofonkvartettre írott darabokat, továbbá új, kortárs művet, valamint átiratokat.

Erik Nestler, a kvartett tagja úgy nyilatkozott, hogy nagyon várják budapesti kon­cert­ jü­ket, már csak azért is, mert ő maga részben magyar: nagymamája Ma­gyar­or­szá­gon született. Még egy embert megemlített, aki az egész együttes számára fontos inspirációt jelentett, mert rengeteg energiát kap­tak tőle: Takács-Nagy Gábort. Miatta is kíváncsiak országunk atmoszférájára és természetesen közönségére.

Jean Sibelius (1865–1957) Andante festivo című műve eredetileg vonósnégyesre íródott 1922-ben, majd szerzője 1938-ban átdolgozta vonószenekarra, ad libitum tim­pani­szó­lam­mal kiegészítve. Ebben a formájában leginkább arról ismeretes, hogy ez az egyetlen darab, amelyből Sibelius vezényletével készült felvétel (1939. január 1‑jén). Érdemes megjegyeznünk, hogy a zenekari átiratot az inspirálta, hogy Sibelius a harmincas években nagyon sokat hallgatta a rádiót, ekkor érezte úgy, hogy a hangszórók miatt nem minden mű, nem minden apparátus szól jól rádión keresztül is. Így született meg ez a végig himnikus, monotematikus, szinte korálszerű kompozíció, amelyben hasonló melodikus frázisok folynak egymásba.

RISING STARS

9

SIGNUM saxophone quartet Fot贸 漏 Nadine Targiel

10

Az orosz Brahmsként is emlegetett Alekszandr Glazunovot (1865–1936) tekintik az első jelentős zeneszerzőnek, aki szaxofonkvartettre komponált. Az 1928-ban Párizsban Marcel Mule vezetésével megalakult, Garde Républicaine elnevezésű együttes eleinte csak átiratokat tudott játszani, egészen addig, amíg a francia fővárosban emigrációban élő orosz komponista ellátogatott egy hangversenyükre.

Mule felkérte Glazunovot egy kvartett írására, és a jónak éppen nem mondható anyagi körülmények között élő zeneszerző örömmel vállalta a felkérést. 1932-ben született meg Glazunov 109. opusa, amely a szaxofonkvartettek alapműve lett.

Erik Nestler, a SIGNUM altszaxofonosa szerint annak ellenére, hogy ez a darab egyike a nagyon kevés, jelentős zeneszerző által szaxofonra írott kompozícióknak, meglehetősen ritkán játsszák. Sokan terjengősnek és túlságosan komplexnek találják (főleg az első tételt), de Nestler úgy véli, ez akkor van így, ha csupán eljátsszák a dinamikát a kotta szerint, és nem akarnak a hangok mögé látni.

Glazunov látszólag inkább vonósnégyest írt négy szaxofonra, hiszen nem ismerhette igazán a hangszerben rejlő lehetőségeket. „Igyek­szünk úgy játszani a művet, hogy megpróbáljuk magunkat az ő akkori helyzetébe képzelni, ami nagymértékben segíti a darab inter­pre­tá­ci­óját. Mióta ismerjük keletkezési hátterét, és így dolgoztunk rajta, a darab elkezdett működni, és a hallgatóság sokkal jobban megérti, befogadja. Nagyon örülünk, hogy »előáshattuk« ezt a kincset” – fűzte hozzá az ifjú szaxofonművész.

Georg Friedrich Haas (*1953) a Kölni Filharmónia és az ECHO felkérésére komponált 2014-ben új művet a SIGNUM saxophone quartet Rising Stars-turnéjára. Erik Nestler a következőket mondta el a kompozíció kapcsán: „Mindig különleges érzés, amikor számunkra ír egy zeneszerző, és először tarthatjuk kezünkben a kottát. Ez mindenkor a tiszta felfedezés pillanata, mivel még nincs kitaposott ösvény. Csak a kotta van, amelyet nekünk kell megfejtenünk, megtalálnunk a tökéletes hangzást, kifejezést, egyensúlyt, időzítést, hogy jó előadás jöhessen létre. Jó, hogy még nincs a darabból felvétel, mert így igazán a saját értelmezésünket alakíthatjuk ki, mindenféle korlátozástól és hagyománytól mentesen. Haas mindig távoli hangokat keres a darabjaiban. És itt egy különleges, nagy metszéspont van, hiszen a mi szaxofonkvartett-létünk egyik fő célja, hogy megtaláljuk a tökéletes hangzást.”

Samuel Barber (1910–1981) vonószenekari Adagiója – Sibelius Andante festivójához hasonlóan – eleve átirat, mivel ennek a darabnak az ese­té­ben is egy vonósnégyes volt a kiindulópont: az 1936-ban komponált, Vergilius Georgikonján alapuló op. 11-es kvartett második tétele. Barber még ugyanebben az évben elkészült a vonószenekari verzióval, amely ugyancsak egy rádióközvetítésen hangzott el 1938-ban, egy New York-i stúdióból. Az előadást Arturo Toscanini vezényelte, aki köztudottan nem kedvelte a kortárs zenét, s először e mű kéziratát is kommentár nélkül küldte vissza a zeneszerzőnek. Azután azonban kiderült, hogy csak azért járt el így, mert addigra már memorizálta a darabot. A mű egészében hídformát ad ki, azon belül szekven­ ciák sora található benne.

Barber Adagióját lelkesen fogadta a korabeli kritika, és rezignált hangvétele miatt számos híresség temetésén is elhangzott, így Roosevelt, Kennedy és Einstein bú­csúztatásán. Több filmben is találkozhatunk a darabbal, David Lynch Elefánt­ emberétől kezdve Jean-Pierre Jeunet Amélie-jéig, 2006-ban pedig a Londoni Szim­ fo­ni­ku­sok előadásában a leggyakrabban megvásárolt klasszikus zenemű lett az iTuneson. Több átirata létezik, így a szaxofonkvartetten sem lepődhetünk meg.

George Gershwin (1898–1937), akit a szimfonikus dzsessz megalkotó­ja­ként szoktak emlegetni, 1935-ben fejezte be egyetlen operáját, a Porgy és Besst. A darab eleinte nem hozta meg a várt sikert, a premier csúfosan megbukott, és ez depresszióba sodorta a komponistát. Az opera csak később találta meg az utat a közönséghez, de mára a világ operaházainak repertoárdarabja. Számos népszerű tétele, áriája sztenderd lett (a legnépszerűbb talán a Summertime), és sok átiratot ért meg.

Az 1962-ben született Sylvain Dedenon szaxofon­kvar­tett­re készített átiratot a legnépszerűbb tételekből, a Summertimeot is feldolgozva. Erik Nestler szimbolikusnak érzi, hogy a klasszikus zene és a dzsessz ötvözetéből kialakult Gershwinstílushoz nagyon jól illik a szaxofon mint egyfajta kaméleon hangszer, amelyet a klasszikus zenében, a dzsesszben és a rockban egyaránt használnak. „Gershwin számára fontos volt, hogy a zene üzenetet közvetít, bárhogyan is kategorizáljuk. A műfaji skatulyázást mi is kispolgárinak tartjuk, nem szeretjük az effajta minősítéseket.” Írta: Tóth Endre George Gershwin

RISING STARS

11

Summary Under the aegis of its Rising Stars series launched by the the European Concert Hall Organization (ECHO) in 1995, the association’s member venues each year select a new batch of talented musicians and ensembles to embark on a concert tour of Europe. For many years now, the Müpa audience has also been able to share in this exciting experience.

The Matosinhos String Quartet was nominated for the Rising Stars series by the Calouste Gulbenkian Foundation in Lisbon and the Casa da Música venue in Porto.

The name for the string quartet comes from the Portuguese town of Matosinhos, where it has been the resident ensemble since 2007, holding several concerts each year to the delight of local music fans. The quartet, now considered one of Portugal’s finest, is committed to promoting the popularity of the Portuguese quartet repertoire. For this reason, it often lists lesser known works on its programmes and also commissions contemporary composers to create new compositions. The piece

by Vianna da Motta is unlikely to be familiar to the Hungarian audience and will be played alongside Mozart’s K. 428 String Quartet in E-flat major, considered ahead of its time due to its chromatic theme, and Shostakovich’s String Quartet No. 8, the Russian composer’s most frequently performed quartet, perhaps because of its autobiographical bent and frequent quotations of his other pieces.

Based in Cologne, the SIGNUM saxophone quartet was founded in 2006. After winning the top prizes at the international competitions in Berlin, Lugano and Verona, the ensemble has accepted invitations from all over Europe, and even ventured across the pond to the Carnegie Hall in 2013. For the 2014/15 Rising Stars season, it has been chosen to perform in four prestigious venues: the Kölner Philharmonie, Laeiszhalle Elbphilharmonie Hamburg, Festspielhaus BadenBaden and the Konzerthaus Dortmund. For this concert, SIGNUM will attempt to show every aspect of its repertoire by performing music originally written for the saxophone quartet, as well as new contemporary works and arrangements. The original pieces are the Saxophone Quartet by Alexander Glazunov and the piece

by Georg Friedrich Haas dedicated to Signum. Alongside three works will feature from the 1920s and ’30s: two classical hymnic pieces of resigned tone in new arrangements, Sibelius’s Andante festivo and Barber’s Adagio, and, from the world of symphonic jazz, Suite after themes from Porgy and Bess Suite, a transcription by Sylvain Dedenon of George Gershwin’s famous work.

RISING STARS

13

14

BUDAPESTI NEMZETKÖZI KÓRUSÜNNEP

Nemzetközi Kórusgála

2015. május 23.

LITERÁRIUM KORTÁRS ÍRÓK A MÜPÁBAN

Oravecz Imre-est

2015. június 15.

Fotó © Stekovics Gáspár

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

Wagner: A bolygó hollandi

2015. június 20., 22., 24.

Miskolci James Rutherford Szimfonikus Zenekar

15

Csajkovszkij 175 – dalest

2015. szeptember 29.

Karine Babajanian Fotó © Johannes Ifkovits

Richard Strauss: A béke napja / Daphné

Rendező: Némedi Csaba Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás) Vezényel: Kocsis Zoltán

2015. október 3.

Kocsis Zoltán Fotó © Kenéz László

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK

Berecz Mihály és a Miskolci Szimfonikus Zenekar

Vezényel: Gál Tamás

2015. október 11.

Miskolci Szimfonikus Zenekar

előzetes,

AJÁNLÓ

STRATÉGIAI PARTNEREINK:

STRATÉGIAI MÉDIAPARTNEREINK:

A MÜPA TÁMOGATÓJA AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA.

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter Tervezés: Hammer MS Kft. A Müpa fotóit Csibi Szilvia, Pető Zsuzsa, Posztós János és Kotschy Gábor készítette.

A szerkesztés lezárult: 2015. április 30.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000