Müpa Műsorfüzet - Bach24 (2015. március 20–21.)

Bach24

2015. március 20–21.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

2 20–21 March 2015 Béla Bartók National Concert Hall

Bach24 20 March 2015 10 pm / Bach à la française Michel Bouvard

6.40 am / Arnstadt Chorales Gergely Finta With light painting

12 pm / Canonic Variations Dóra Pétery With light painting

8.10 am / Trio Sonatas László Fassang With light painting

21 March 2015 1.20 am / Free Forms Gyula Szilágyi With light painting

10 am / Little Preludes and Fugues Young talents

2.40 am / Heavenly Sounds Anasztázia Bednarik With light painting 4 am / Orgelbüchlein Ágoston Tóka With light painting 5.20 am / Little Harmonic Labyrinth Antal Kéménczy With light painting

12 am / Neumeister Chorales Balázs Szabó 2 pm / From Arnstadt to Leipzig Zsuzsa Elekes 4 pm / Leipzig Chorales Miklós Spányi 6 pm / Bach and Italy Lorenzo Ghielmi 8 pm / Clavierübung III Christoph Bossert

Featuring: Dániel Besnyő, Gáspár Battha – light painting The English summary is on page 35.

3 Bach24

2015. március 20–21.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bach24 2015. március 20.

22.00 / Bach à la française Michel Bouvard

6.40 / Korálok Arnstadtból Finta Gergely Fényfestéssel

24.00 / Kánonvariációk Pétery Dóra Fényfestéssel

8.10 / Triószonáták Fassang László Fényfestéssel

2015. március 21.

1.20 / Szabad formák Szilágyi Gyula Fényfestéssel

10.00 / Kis prelúdiumok és fúgák Fiatal tehetségek

2.40 / Mennyei hangok Bednarik Anasztázia Fényfestéssel 4.00 / Orgelbüchlein Tóka Ágoston Fényfestéssel 5.20 / Kis harmóniai labirintus Kéménczy Antal Fényfestéssel

12.00 / Neumeister-korálok Szabó Balázs 14.00 / Arnstadttól Lipcséig Elekes Zsuzsa 16.00 / Lipcsei korálok Spányi Miklós 18.00 / Bach és Itália Lorenzo Ghielmi 20.00 / Clavierübung III Christoph Bossert

Közreműködik: Besnyő Dániel, Battha Gáspár – fényfestés A részletes műsorokat lásd a 18–27. oldalakon.

A Bach24 közösségi élmény. Virrasztás annak emléke felett, aki a teremtés csodájának egyik legkézzelfoghatóbb lenyomatát hagyományozta az emberiségre. Virrasztani a frissen elvesztett közeli hozzátartozó felett szoktunk. Johann Sebastian Bach örökkévalósága ellenére közeli és hozzánk tartozó. Nélküle a zenetörténet egészen máshogy alakult volna, sőt talán az orgona mint hangszer már nem is létezne...

Hozzánk tartozik, és legalább arra az időre, míg őt hallgatjuk, mi is jobban egymáshoz tartozunk.

Belső zarándoklat. Minél beljebb kerülünk Bach zenei világába, annál tágasabbnak érezzük, s valami lényegeset tudunk meg önmagunkról és a világról. Ez erőfeszítéssel jár, melynek éppúgy része a koncentráció, mint az ellazulás. Mindannyian befelé indulunk, és saját utunkon haladva máshová érkezünk meg, de egymáshoz ennek ellenére közelebb kerülünk.

Teljesítménytúra? Igen, az is benne van. Ahogyan a fellépő orgonisták számára embert próbáló feladat nyolcvan–száz percet szünet nélkül játszani (az éjszakai jelenlétről nem is beszélve), ugyanúgy a közönség is bekapcsolódhat ebbe az erőpróbába. Bach zenéje végtelenített energiaforrásként gondoskodik az újratöltődés lehetőségéről. És a holtpontok után egyszer csak jön a megtisztulás lebegő állapota. Talán helyesebb lenne ezoterikus teljesítménytúrának nevezni.

Fassang László A Müpa orgonakoncertjeinek művészeti vezetője

Bach zenéje egyszerre e világi és végtelenül fenséges. Nem pusztán a technikáról szól, hanem egy világnézetet testesít meg, a létezés értelmét. Minden szólam saját akarattal rendelkezik, saját személyiséggel, szabadon találkozhatnak össze, járhatják a maguk útját, gyűlölhetnek és szerethetnek, és szabadon működhetnek együtt, hogy létrehozzanak valami nagyon is élő dolgot. Egy Bach-kotta annak az elementáris erőnek a lenyomata, amely az univerzum végtelenségére nyit számunkra ajtót. Zenéjében a felfoghatatlanul valóságos világ tárulkozik fel. Bach zenéjének megértéséhez nincs szükség semmiféle iskolázottságra vagy tudásra, elég, ha képesek vagyunk magunkba fogadni az igazságot. Akit a zenéje megérint, az érti a művészet igazságát.

Albert Schweitzer (1906)

Bach24

5

6

Bach és az orgona A Johann Sebastian Bach halála után négy évvel, 1754-ben publikált Nekrológban, amelyben az elhunyt fia, Carl Philipp Emanuel Bach és egyik legközelebbi tanítványa, Johann Friedrich Agricola először foglalta össze a lipcsei zeneigazgatói posztját huszonhét éven át betöltő zeneszerző életét, a következőket olvashatjuk: „Mindaddig, amíg csupán azt tudják felhozni velünk szemben, hogy elképzelhető nála jobb orgonisták és klavírjátékosok létezése, nem vádolhat minket senki túlzott merészséggel, amikor kijelentjük, hogy Bachunk volt minden idők legjobb orgonistája és klavírjátékosa. Lehetséges, hogy sok híres férfiú ért el komoly eredményeket az orgonán való polifon játékban; de vajon jellemző volt-e rájuk is – mind az ujjaikra, mind a lábukra – ugyanaz az ügyesség, ami Bachra? […] A két lábával olyan dolgokat játszott a pedálon, ami sok, nem éppen képzetlen billentyűs számára komoly nehézséget jelentett volna öt ujjal. Nemcsak az orgonajáték művészetéhez értett, hogy miként kell az adott hangszer különböző regisztereit a legelmésebben kombinálni egymással, de az orgonaépítés menetével is tökéletesen tisztában volt az elejétől a végéig. […] Az új orgonák diszpozíciójának kitalálásában vagy megítélésében nem volt párja. És mégis, miként arra némi szomorúsággal maga is gyakran utalt, az orgonáról való kivételes tudása ellenére soha nem részeltetett abban a szerencsében, hogy egy valóban nagy és szép orgona Tamás-templom és -iskola, Lipcse álljon hosszabb időn át a rendelkezésére.”

Hogy Bach páratlan orgonista volt, az nem pusztán az apja iránt rajongó fiú, illetve a tanárát tisztelő növendék álláspontját tükrözi, hanem általános vélekedésnek számított a korban. Az északnémet területeken élő muzsikusok elsősorban mint nagyszerű billentyűs játékost és rendkívül hozzáértő orgonaszakértőt ismerték Bachot, sokan talán azt sem tudták, milyen zenéket ír, hiszen az improvizációs képesség (valamennyi korabeli orgonista alaptulajdonsága) nem jelentette mindjárt, hogy az illető íróasztal mellett is képes jó műveket komponálni.

A Nekrológon kívül is számos korabeli feljegyzés magasztalja Bach orgonálását, s ezek szinte mindig megemlítik utánozhatatlanul virtuóz pedáljátékát. 1727-ben Brunswick-Wolfenbüttel hercegének kamaramuzsikusa, Georg Ludwig Heinrich Schwanenberger Lipcsében járt, és a következőket írta haza egyik zenészkollégájának: „Azt kívánom, hogy legalább egyszer életedben halld Bach úr orgonajátékát, mert vele összevetve sem neked, sem másnak Braunschweigban nincs oka a büszkeségre; soha nem hallottam ehhez foghatót, és meg kell változtatnom az egész játékstílusomat, mert ahogy eddig csináltam, az fabatkát sem ér.”

A Berlinben élő kántor és zeneelmélet-író, Martin Heinrich Fuhrmann két évvel később, 1729-ben járt Lipcsében a húsvéti vásár alkalmával (Lipcse messze földön híres vásárváros volt), s volt szerencséje Bach orgonajátékával megismerkedni.

A következőképpen írta le az élményt: „Korábban azt gondoltam, hogy az olasz Frescobaldi mindent tudott a billentyűs játék művészetéről, hogy Carissimi méltán volt nagyra értékelt és becsben tartott orgonista. De ha a két olaszt és a művészetüket a mérleg egyik serpenyőjébe tesszük, a német Bachot a másikba, utóbbi annyival többet fog nyomni emezeknél, hogy fellöki őket a levegőbe.”

Az orgonista Bach legendáját ma már „csak” műveiből rekonstruálhatjuk, s bár ez is éppen elég gazdag anyag (miként arról a tizennégy koncerten megszólaló közel huszonnégy órányi zene tanúskodik), nem szabad elfelejteni, hogy rengeteg Bach-orgonamű elveszett, s hogy az orgonajátékának esszenciáját (és hírnevének alapját) adó improvizációi természetüknél fogva nem maradhattak fenn. Az ismert művekből persze sok minden kiolvasható a bachi rögtönzés természetére nézve, ahogy azt is megértjük belőlük, miért csodálták kortársai Bachot, az orgonistát.

A fennmaradt darabok minősége, elképesztő stilisztikai gazdagsága és puszta mennyisége a Bach-orgonaművek korpuszát egyedülállóvá teszi a zene történetében. Élete során nemcsak remekművekkel gazdagította az orgonaműfajok szinte valamennyi válfaját, de új műfajokat is létrehozott, például a motivikus fejlesztésen alapuló korálfeldolgozást, illetve a prelúdium és fúga kéttételes, rögzített formáját, amely a 18. század későbbi részében követendő mintává vált.

Bár Bach szerette a csembalót és a klavikordot, játszott hegedűn (talán csellón is), az orgona volt az a hangszer, amely pályája minden fázisában meghatározó szerepet játszott. 1717 után hivatalos beosztásának (1717-től Köthenben udvari karnagy, 1723-tól a lipcsei Tamás-templom kántora és a város zeneigazgatója) nem volt

Bach24

7

8

közvetlen köze a hangszerhez, 1717-ig azonban minden állása kötődött hozzá. Amikor tizennyolc évesen Arnstadt városában elfoglalta első állását az Újtemplom orgonistájaként, kitűnő hangszer állt rendelkezésére, amelyen játéktechnikáját és kompozíciós technikáját egyaránt csiszolhatta. Rövid ideig ezt követően Mühlhausenben működött, majd Weimarban volt udvari orgonista kilenc évig, s orgonaműveinek jelentős részét itt komponálta, 1709 és 1717 között.

Bach zenei gondolkodásának egyik sajátossága – és nem csak orgonaműveiben –, hogy a különféle játékmódokat és stílusokat mindenfajta stilisztikai prüdéria nélkül keveri egymással. A három nagy zenei dialektus a 18. század első felében az itáliai, a francia és a kettő szintetizált keverékéből létrejött német stílus volt, az orgonazene azonban még ennél A Tamás-templom Bach-ablaka is rétegzettebb volt, hiszen az észak- és a délnémet hagyomány jelentős mértékben eltért egymástól.

Az itáliai billentyűs zene legjelentősebb alakjának, Girolamo Frescobaldinak (1583–1643) és délnémet területeken működött tanítványának, Jakob Frobergernek (1616–1667) a művei éppúgy megvoltak Bach könyvtárában, mint a francia orgonaiskola, Jacques Boyvin (1649–1706), Nicolas de Grigny (1672–1703), Jean-Henri D’Anglebert (1629–1691) és mások művei, de jól ismerte az északnémet hagyományt is, amelybe gyakorlatilag beleszületett. Ez utóbbit a zenetörténetírás az Európa-szerte ismert holland orgonista, Jan Pieterszoon Sweelinck (1562–1621) nevéhez kapcsolja, aki német tanítványi körének köszönhetően közvetlen hatást gyakorolt a Hanza-városokban működő orgonisták több generációjára. Bach közülük hárommal személyes kapcsolatban állt.

Georg Böhm (1661–1733) éppen akkor dolgozott orgonistaként Lüneburg városának legnagyobb templomában (Johanneskirche), amikor Bach a helyi iskola növendéke volt. Hogy Böhm – aki számos idősebb muzsikus Bachot személyesen ismert – konkrétan tanította-e a tizenöt éves Johann Sebastiant, az egészen 2005-ig kérdéses volt a kutatók számára. Ekkor azonban előkerült a legkorábbi Bach-

9

autográf, egy Bach kézírásával készített másolat, amelyre maga Böhm írta rá, hogy „készült 1700-ban, Lüneburgban, Georg Böhm otthonában”. Bach tehát személyes növendéke volt a korszak egyik meghatározó orgonistájának, mi több, a kérdéses mű, amelyet az ifjú Bach tanára kérésére lemásolt, nem volt más, mint a Hamburgban működő orgonista, Johann Adam Reinken (1643–1722) egyik korálfeldolgozása. Reinken egy Sweelincknövendéknél tanult, és tanította Böhmöt, vagyis Bach szellemi családfáján egyenes ágion jutunk el a jeles holland orgonistáig. Reinkennek több művét is lemásolta az ifjú Bach, s két évtizeddel később személyesen is találkoztak. Érdemes idézni a Nekrológ leírását a találkozásról, hiszen nemcsak kettejük személyes kapcsolatáról, hanem Bach Johann Adam Reinken orgonajátékáról is sok mindent elárul: „Ekkoriban történt, 1722 körül, hogy [Bach] elutazott Hamburgba, ahol a városi tanács és számos méltóság jelenlétében és legnagyobb csodálatára két órán keresztül játszott a Szent Katalin-templom nagyszerű orgonáján. A templom idős orgonistája, Johann Adam Reinken [...] különös élvezettel hallgatta. A jelenlévők kérésére Bach hosszan improvizált a legkülönfélébb módokon az An Wasserflüssen Babylon című korálra (közel fél órán át), éppen úgy, ahogy Hamburg régi orgonistái játszottak egykor a szombati vecsernyék alkalmával. A rögtönzés kapcsán Reinken a következő dicsérő szavakat mondta Bachnak: »Azt gondoltam, hogy ez a művészet már kihalt, de látom, hogy önben máig él.« Reinkennek ez a megjegyzése annál is inkább meglepő volt, mivel évekkel korábban ő maga is feldolgozta ezt a korált, mégpedig éppen a fent említett módon, és Bach maga is tisztában volt ezzel a ténnyel, illetve azzal, hogy Reinken általában hajlamos volt a féltékenységre. Reinken még magához is meghívta Bachot, és igen udvariasan viselkedett vele.”

Böhm és Reinken mellett a harmadik jelentős északi orgonista, aki meghatározó élményt jelentett az ifjú Bach számára, Dietrich Buxtehude (1639–1707) volt, aki Lübeck legjelentősebb templomának orgonistájaként működött, s ekként a város afféle zeneigazgatói tisztét töltötte be. A Nekrológból tudjuk, hogy arnstadti éveiben Bach „gyalog” ellátogatott a négyszáz kilométerre fekvő városba. (Itt a „gyalog” arra vonatkozik, hogy nem saját kocsin ment, de szinte nyilvánvaló, hogy a romantikus toposz, miszerint a szegény fiatal Bach végiggyalogolta a hideg sárban az utat, csak hogy hallja a nagy Buxtehudét, erős túlzás; nyilván

10

előfordult, hogy útközben gyalogolnia kellett, ahogy az is, hogy felkéredzkedett egy-egy kocsira). Közel három hónapot töltött Lübeckben, s ezzel messze túllépte az arnstadti városi tanács által engedélyezett szabadság időbeli kereteit. Amikor hazatérése után felelősségre vonták, Bach a következőképpen magyarázta hos�szúra nyúlt utazásának célját: „meg akartam érteni egyet s mást [Buxtehude] művészetéből”.

Ha Bach és az orgona viszonyáról beszélünk, nem maradhat említetlen, hogy professzionális pályáját végigkísérik az orgonaszakértői felkérések: az elsőre már tizennyolc éves korában sor került, de még a halála előtti években is rendre megvizsgált új vagy felújított hangszereket.

Ilyen alkalmakkor az orgonát megrendelő városi tanács kérte fel őt független szakértőként, ám a hangszerépítő céh iránti rokonszenvét soha nem rejtette véka alá, s ha kellett, a kollégák érdekében akár a megrendelővel is szembefordult. Amikor Johann Nikolaus Forkel anyagot gyűjtött 1802-ben publikált Bach-életrajzához, leveleket váltott a Bach-fiúkkal, s egyik 1774-es levelében Carl Philipp Emanuel Bach a következőket írta neki: „Senki sem végezte az orgonapróbákat apámnál komolyabban és becsületesebben. Az orgonaépítés művészetét teljes mélységében értette. Ha egy orgonaépítő lelkiismeretesen dolgozott, és munkája kapcsán plusz költségek merültek fel, meggyőzte a munkaadókat, hogy fizessenek többet. Senki sem volt képes úgy regisztrálni, mint ő. Az orgonisták gyakran elborzadtak, amikor leült játszani az orgonájukon, és elkezdte a saját elképzelései szerint kombinálni a regisztereket, mert azt gondolták, hogy ennek hatása nem lesz olyan, mint ahogy eltervezte; aztán rájöttek, hogy nem volt igazuk. Amikor egy orgonát Dietrich Buxtehude Johannes Voorhout festményén

először próbált ki, először is így szólt: »Nézzük meg, hogy jó-e a hangszer tüdeje.« Aztán kihúzta az összes regisztert, és a lehető leggazdagabb, legteljesebb regisztrációval játszott. Az orgonaépítők ilyenkor gyakran elsápadtak a rémülettől.”

Bach orgonavizsgálatai, különösen pályája utolsó szakaszában, valósággal szenzációszámba mentek, s ezekre a rögtönzött alkalmi hangversenyekre olykor tömegek voltak kíváncsiak. Egy feltehetőleg 1732-ben tartott kasseli orgonavizsgálaton jelen volt az egyik közeli város egyetemének rektora, Constantin Bellermann, aki a következőket írta az eseményről: „Amikor Lipcséből Kasselbe hívták [Bachot], hogy mondjon véleményt egy remekül felújított orgonáról, olyan könnyedséggel játszott a pedálokon, mintha szárnyra keltek volna a lábai, s olyan telt hangzást hozott ki az orgonából, a jelenlévők fülét úgy töltötte be a hangszer hangja, mint valamiféle mennydörgés; a kasseli herceg örököse, Frigyes, ámulatában lehúzta egyik értékes kővel díszített gyűrűjét az ujjáról, és amint a hangok elhaltak, Bachnak adta. Ha pusztán a lábának köszönhetően ilyen ajándékot kapott Bach, vajon mit kapott volna, ha a kezeit is használja?”

Tudunk néhány olyan alkalomról, amikor nem valamely orgona szakértői vizsgálata, és nem is a lutheránus istentisztelet teremtett alkalmat arra, hogy szélesebb közönség hallja Bach orgonajátékát. Miként Buxtehude, Bach is adott olykor nyilvános orgonahangversenyeket, s bár elsősorban Lipcsén kívüli koncertjeiről tudunk, szinte biztos, hogy Lipcsében is játszott a vásári időszakban, amikor a várost mintegy húsz-harmincezer látogató lepte el, s rendkívüli hírnevéhez alighanem ez is hozzájárult.

Johann Joachim Quantz, a porosz király, „Nagy” Frigyes első számú udvari muzsikusa a következőképpen foglalja össze 1752-es Fuvolaiskolájában Bach orgonaművészetének jelentőségét: „Már az elmúlt évszázadban, annak a közepétől kezdve egyes híres emberek, akik részben maguk is meglátogatták Itáliát vagy Franciaországot, Nagy Frigyes, Ph. E. Bach és Johann Joachim Quantz Adolph Menzel festményén

Bach24

11

12

és ez hasznukra volt, részben pedig mintának tekintették a különböző érdemes külföldiek munkáját és ízlését, kezdtek a zenei ízlés javításán munkálkodni.

Az orgona- és klavírjátékosok, az utóbbiak közül kivált Froberger és utána Pachelbel, az előbbiek közül pedig Reinken, Buxtehude, Bruhns és néhányan mások szerezték hangszerükre koruknak szinte az első, legízlésesebb hangszeres darabjait. Különösképpen a nagyrészt a németalföldiektől átvett orgonajáték művészetét fejlesztették már ebben az időben igen magasra a fent említettek és néhány más ügyes ember. Ezt végül az újabb időben a csodálatra méltó Johann Sebastian Bach emelte a legnagyobb tökéletességre. Csak azt kívánhatjuk, hogy az ő halála után az erre még némi szorgalmat fordítók csekély száma miatt az orgonajáték ne kezdjen újra hanyatlani, vagy főként el ne pusztuljon.”

Prelúdiumok, toccaták, fantáziák és fúgák Bach szabad formájú orgonadarabjai ellenállnak a világos osztályozásnak, s kivétel nélkül az improvizatív gyakorlatból erednek. A „praeludium”, „toccata” és „phantasia” szavakat lényegében szinonimaként használták a 18. század elején, s a kifejezések ugyanannak a tételtípusnak eltérő aspektusaira világítanak rá. A prelúdium (= előjáték) elnevezés arra vonatkozik, hogy az efféle improvizatív – vagy improvizatív jellegű – zenéket valamilyen hosszabb zenemű, egy másik nagyszabású tétel, vagy éppen valamilyen esemény (például lutheránus istentisztelet) bevezetéseként játszották. A toccata (toccare = érinteni) arra utal, hogy kifejezetten billentyűs darabról van szó, tele olyan menetekkel és zenei ötletekkel, amelyek nem mutatnának jól másfajta hangszeren. A fantázia szó pedig arra utal, hogy a zeneszerző képzeletét itt semmi sem köti (a korabeli elméletírók a stylus phantasticus kategóriájába sorolták ezeket a darabokat).

Buxtehude volt a műfaj legjelentősebb és Bach számára is mintául szolgáló képviselője, és műveiben – miként az improvizációs hagyományban – nem különültek el a szabadon csapongó szakaszok a szigorú ellenpont elvei szerint működő, fúga jellegű részektől: Buxtehude perlúdiumai többnyire öt vagy hét, egymást folyamatosan követő szakaszból állnak. Bach újítása, hogy – néhány kivételtől eltekintve – nála világosan elkülönül a kétféle szakasz, s a nagyszabású prelúdiumhoz nagyszabású fúga tartozik (jóllehet, a prelúdiumok is gyakran használnak tudós polifóniát, s a virtuóz zeneszerzői fantázia olykor a fúgákban is szétrobbantja az ellenpont szigorú rendjét).

Mivel a prelúdium/toccata/fantázia és fúga párosok jó részében nem áll rendelkezésünkre szerzői autográf, és számos darab csak Bach halála utáni másolatban maradt fenn, kevés darab esetében lehetséges a keletkezés idejét pontosan rekonstruálni.

Mi több, Bach kiterjedt tanítványi körének köszönhetően – s mert a darabokat nyilvánvalóan használta az oktatásban – sokszor külön másolatokban maradtak fenn a prelúdiumok és a fúgák, vagyis a tételek párosítása olykor esetleges.

Számos darab kapcsán merültek fel kételyek a szerzői hitelességet illetően is: a leghíresebb Bach-orgonamű, a d-moll toccata és fúga (BWV 565) például egyes Bachkutatók szerint nem Bach műve (és eredetileg még csak nem is orgonamű volt), mások azonban hiteles fiatalkori kompozíciónak tartják.

A darabok keletkezési idejéről annyit lehet megállapítani, hogy többségük a weimari korszak terméke, vagyis 1709 és 1717 között születtek. Komplexitásukkal kiemelkedik a prelúdiumok és fúgák korpuszából néhány lipcsei időszakra datálható darab, amelyben a gigantikus prelúdiumot elképesztő polifon bűvészmutatványokat tartalmazó fúga követi: ilyen például a C-dúr (BWV 547), az e-moll (BWV 548) és a h-moll prelúdium és fúga (BWV 544). Az idős Reinkennel való hamburgi találkozáshoz kapcsolódik a harmóniai szempontból rendkívül eredeti, kifejezetten experimentális g-moll fantázia – a csembalóra írott Kromatikus fantázia párdarabja –, és a hozzá tartozó, holland népdalra épülő fúga (BWV 542).

A repertoár legnagyobb szabású darabja pedig az Esz-dúr prelúdium és fúga (BWV 552), az egyetlen, amelyet Bach nyomtatásban is megjelentetett, Klavierübung című sorozat harmadik kötetében (lásd alább).

Korálfeldolgozások A német választófejedelemségek lutheránus területein az orgonisták mindennapi kenyerét – szellemi értelemben legalábbis – a koráldallamok jelentették. A reformáció kezdeti szakaszában komponált, illetve a világi vagy katolikus gyakorlatból átvett dallamokat az istentisztelet részeként énekelte a gyülekezet az orgona kíséretével. Az orgonistának azonban nemcsak kíséretet kellett játszania a hívek énekéhez, hanem előjátékokat is, amelyeket többnyire improvizáltak, de a korálelőjáték idővel sajátos műfajjá, mégpedig a rögtönzésen túllépő, írott, művészi formává vált.

Bach24

13

14

Bach életét végigkíséri a különféle korálfeldolgozások komponálása, s ezekben olykor messze túlment a hagyomány által támasztott korlátokon vagy éppen hallgatói befogadóképességének határán. Ifjúkori, Arnstadtban komponált korálfeldolgozásaiért már a városi tanács is felelősségre vonta, mert „jó néhány különös variációt alkalmazott a korálban, sok furcsa hangot vegyített bele, s a gyülekezetet ezzel összezavarta”.

Ha a 19–20. századi hagiográfia jellegű Bach életrajzoktól eltérően elfogulatlanul hallgatjuk az arnstadti korálokat, igazat kell adnunk a városi tanácsnak (ez persze mit sem von le Bach műveinek érdekességéből és értékéből).

Az élete végén komponált korálok másként feszítik szét a konvenció határait: a Lipcsében komponált monumentális korálfeldolgozások esetében, ahol egy-egy harminc-negyven másodperces dallamból alkot akár hét-nyolc perces, rendkívül komplex tételeket, az egyszerű hallgató már alig-alig képes követni őt; ahogy Albert Schweitzer fogalmaz: „a nagy korálfantáziák már túllépik a zenének azt a határát, amely még a fülhöz szól”.

Többtucatnyi korálfeldolgozását már maga Bach is csoportokba rendezte, s ezek némelyike egészen eredeti felépítést mutat.

A weimari években, 1707 és 1715 között összeállított Orgelbüchlein (vagyis „Orgonás könyvecske”) korálminiatúrák mesteri gyűjteménye. A tervek szerint Bach 164 korált dolgozott volna fel benne (a megmaradt szerzői kézirat egy valóban apró könyvecske, amelybe minden tervezett korálnak be van írva a címe), vagyis tartalmazta volna a teljes „klasszikus” lutheránus repertoárt. Végül aztán „csupán” 45 tétel készült el Weimarban, amelyhez Lipcsében egy további korált tett Az Orgelbüchlein címlapja hozzá Bach. Szinte biztos, hogy az oktatás részeként használta a gyűjteményt, amelynek sokszínűsége (karakterekben és zenei technikák terén egyaránt) a pedagógiai célt szolgálja.

Az Orgelbüchlein koráljainak afféle ellenpólusaként keletkeztek ugyancsak Weimarban azok a nagyszabású korálfeldolgozások, amelyeket Bach feltehetően kiadásra készített elő, erőteljesen átdolgozott formában, évtizedekkel később. A Lipcsei korálok, illetve Tizennyolc korál címen ismert gyűjtemény Bach művészetének

(egyik) csúcsa: a korálokat nem egy az egyben dolgozza fel ezekben a darabokban, hanem mindegyikhez soronként fűz zenei kommentárt, felvonultatva a legkülönfélébb stílusokat és kompozíciós eszközöket a francia orgonahagyománytól az itáliai concerto-írásmódon át az elmélyült német polifon gyakorlatig.

Párhuzamosan a weimari korálok átdolgozásával, Bach egy különleges billentyűs sorozat elkészítésén dolgozott az 1730-as évek elejétől. Az úgynevezett Clavierübungprojekt a zenetörténet legnagyobb szabású billentyűs gyűjteményévé vált: első kötete hat partitát tartalmaz egymanuálos csembalóra, a második kötet a két nagy zenei dialektus egy-egy képviselőjét kétmanuálos csembalóra – egy olasz concertót és egy francia nyitányt –, a negyedik kötet minden idők legkomplexebb variációsorozatát, az úgynevezett Goldberg-variációkat, a Clavierübung harmadik kötete (1739) pedig modellértékű orgonaműveket foglal magában. A gyűjteményt egy Esz-dúr prelúdium nyitja és a hozzá tartozó háromtémás fúga zárja, található benne négy „duett” (a kétszólamú invenciók mintájára komponált, azoknál sokkal hosszabb és összetettebb tétel), valamint különböző korálfeldolgozások pedálos és pedál nélküli orgonára. Hogy Bach nemcsak pedaliter, hanem manualiter darabokat is bevett a kiadványba, a mögött az a megfontolás húzódik, hogy vidéki, kisebb orgonákkal rendelkező kántorok is használhassák a füzetet.

Az úgynevezett Schübler-korálok 1748-ban jelentek meg nyomtatásban: hat korálfeldolgozásról van szó, amelyek egy kivétellel Bach kantátáiból származó átiratok, s a legfrissebb kutatások szerint az átiratokat nem Bach, hanem a kottakiadó Johann Georg Schübler készítette: a válogatás igen sokszínű, és aligha meglepő, hogy orgonán éppoly jól szólnak ezek a zenék, mint a hangszerekkel és vokális szólistákkal elképzelt kantátabeli eredetik.

Bár Forkel szerint Bach egyáltalán nem szerette a variáció műfaját, fiatalkorában – jórészt Georg Böhm stílusát követve – komponált egy csokornyi Korálpartitát, vagyis korálvariációt. Ezek a korabeli A Schübler-korálok címlapja variációs formának megfelelően először egyszerű letétben hozzák a dallamot, amelyet azután tételről tételre különböző módokon dolgoznak fel. Ide tartozik, bár messze túllép korai társdarabjain az életmű végén, 1747-ben írott variációsorozat, a Kánonikus variációk, amelyben Bach egy karácsonyi

Bach24

15

16

koráldallamot vet alá különféle tudós polifon eljárásoknak. A kompozíció a Kunst der Fuge, a Musikalisches Opfer és a Goldberg-variációk méltó társának tekinthető: éppúgy mint ezekben, Bach a Kánonikus variációkban is képes mindenféle száraz akadémizmustól mentesen bemutatni a hallgatónak, hogy mi minden lehetséges a legmagasabb rendű ellenpont-művészetben.

Az említett gyűjteményeken kívül számos Bach-korál maradt fenn önmagában.

A nem Bach által összeállított gyűjteményben megőrződött Neumeister-korálok sorozata külön említést érdemel. 1985-ben bukkant fel egy füzet, amelyben 18. század eleji korálfeldolgozások találhatók a Mozarttal egyidős Johann Gottfried Neumeister (1756–1840) lejegyzésében, s ebben harmincnyolc tétel Bach neve alatt szerepel. Bár a felfedezést követő években sokan kételkedtek a művek hitelességében, a kutatók között ma már általános konszenzus uralkodik a tekintetben, hogy ezek a darabok 1699 és 1704 között keletkezett hiteles Bach-művek, vagyis az életmű legkorábbi rétegébe engednek betekintést.

Triószonáták, concertók és egyéb művek A prelúdium és fúga párokon, illetve a korálalapú kompozíciókon kívül a legkülönbözőbb műfajú tételekkel találkozunk a Bach-orgonaművek között. Kiemelkedik közülük az a Hat triószonáta, amely az 1720-as évek végén került egy letisztázott kéziratba, s Forkel szerint Bach legidősebb fia, az orgonista Wilhelm Friedemann számára készült. A triószonáta felrakás – basszus és két dallamszólam – a 18. század első felében a zenei szövet ideális megvalósulási formája volt (ahogy a bécsi klasszikában a vonósnégyes által megtestesített négyszólamúság). Bach több triószonátát írt, s egyik legnagyobb újítása az volt, hogy a hegedű-csembaló, illetve gamba-csembaló szonátákban is ezt a textúrát használja, csak éppen itt a dallamhangszer párja a csembaló jobbkéz-szólama.

Az orgonára írott triószonáták Bach talán legtökéletesebb és az orgonista számára a legnagyobb szellemi-technikai kihívást jelentő darabjai: itt ugyanis a tételek többségében a pedálszólam teljesen egyenrangú a másik két szólammal. Hogy a nyitó gyors tételek jó részének tematikus anyaga és hangzása az itáliai concertókéra emlékeztet, nem véletlen, Bach ugyanis itt a szonáta műfaj egyik sajátos alkategóriájában alkot (nagyon tudatosan).

17

A négytételes – lassú–gyors–lassú– gyors tételrendű – kompozíciók helyett a Vivaldi-féle háromtételes concerto-típust követi, amelyre a korabeli teoretikusok a Sonate auf Concertenart kifejezést használták.

A velencei hangszeres versenyművek az ifjú Bach számára amúgy is fontos kiindulópontot jelentettek: Forkel tudósított arról – s információja valószínűleg a Bach-fiúktól származik –, hogy a Vivaldi-concertók nyomán „tanult meg Bach zenében gondolkodni”. Weimari orgonista korában, 1713-ban ismerte meg a legdivatosabb olasz stílust képviselő Vivaldiműveket (az op. 3-as, L’estro armonico című concerto-sorozatot), amikor a weimari herceg a kottakiadás fellegvárának számító Amszterdamból jókora zsákmánnyal tért haza. Számos darabot – és más korabeli szerzők versenyműveit is – átírta kedvenc hangszerére, s ezek az orgonaátiratok (amelyek olykor jelentős mértékben változtatnak az eredeti zenei anyagon) máig rendkívül izgalmas előadói kihívásokkal szembesítik az orgonistákat.

Az említetteken kívül számos különálló orgonadarab maradt fenn Bachtól, amelyek közül kiemelkedik – népszerűségben mindenképpen – a francia André Raison egy témájára írott c-moll passacaigla, amely a korban népszerű basszusvariációk egyik kimagasló képviselője, továbbá a passacagliához képest ritkán hallható, számos gáláns elemet magába olvasztó, elbűvölően bájos F-dúr pastorale. Írta: Fazekas Gergely

Johann Sebastian Bach

18 2015. március 20. / 22.00 Bach à la française – Michel Bouvard d-moll toccata és fúga, BWV 565 F-dúr ária François Couperin nyomán, BWV 587 c-moll fantázia, BWV 562 G-dúr fantázia (Pièce d’orgue), BWV 572 Liebster Jesu, wir sind hier – két korálfeldolgozás, BWV 730 és 731 e-moll prelúdium és fúga, BWV 548 Herzlich tut mich verlangen – korálfeldolgozás, BWV 727 Erbarm’ dich mein – korálfeldolgozás BWV 721 g-moll fúga, BWV 578 c-moll passacaglia és fúga, BWV 582 Schübler-korálok: Wachet auf, ruft uns die Stimme, BWV 645 Wo soll ich fliehen hin, BWV 646 Wer nur den lieben Gott lässt walten, BWV 647 Meine Seele erhebet den Herren, BWV 648 Ach bleib’ bei uns, Herr Jesu Christ, BWV 649 Kommst du nun, Jesu, vom Himmel herunter, BWV 650 Hatszólamú ricercar a Musikalisches Opferből, BWV 1079 2015. március 20. / 24.00 Kánonvariációk – Pétery Dóra a-moll prelúdium és fúga, BWV 543 Herr, dich loben wir – korálfeldolgozás, BWV 725 h-moll fantázia, BWV 563 Három fantázia koráldallamokra: Christ lag in Todesbanden, BWV 695 Valet will ich dir geben, BWV 735 Jesu meine Freude, BWV 713 Sei gegrüsset Jesu gütig – korálpartita, BWV 768 c-moll fantázia, BWV 1121 Vom Himmel hoch, da komm’ ich her – kánonvariációk, BWV 769

2015. március 21. / 1.20 Szabad formák – Szilágyi Gyula F-dúr toccata és fúga, BWV 540 F-dúr pastorale, BWV 590 G-dúr trió, BWV 586 C-dúr concerto Johann Ernst szász-weimari herceg nyomán, BWV 595 a-moll prelúdium és fúga, BWV 551 Korálfeldolgozások: Liebster Jesu, wir sind hier, BWV 706 Christum wir sollen loben schon, BWV 696 Vom Himmel hoch, da komm’ ich her, BWV 701 Allein Gott in der Höh’ sei Ehr’, BWV 711 Allein Gott In der Höh’ sei Ehr’, BWV 717 G-dúr concerto Johann Ernst szász-weimari herceg nyomán, BWV 592 Korálfeldolgozások: Nun freut euch, liebe Christen g’mein, BWV 734 Valet will ich dir geben, BWV 736 Fúga a Magnificat témájára, BWV 733 2015. március 21. / 2.40 Mennyei hangok – Bednarik Anasztázia Ach, was soll ich Sünder machen – korálpartita, BWV 770 G-dúr concerto (Fantázia), BWV 571 Korálfeldolgozások: Herzlich tut mich verlangen, BWV 727 In dich hab’ ich gehoffet, Herr, BWV 712 d-moll prelúdium és fúga („A hegedűs”), BWV 539 Korálfeldolgozások: Gelobet seist du, Jesu Christ, BWV 697 Gelobet seist du, Jesu Christ, BWV 722 C-dúr prelúdium és fúga, BWV 531 Korálfeldolgozások: Gottes Sohn ist kommen, BWV 703 Lob sei dem allmächt’gen Gott, BWV 704 Liebster Jesu, wir sind hier, BWV 754 Nun komm’ der Heiden Heiland, BWV 699

Bach24

19

20 c-moll fúga, BWV 575 Herr Christ, der ein’ge Gottes-Sohn (Fughetta) – korálfeldolgozás, BWV 698 c-moll trió Johann Friedrich Fasch nyomán, BWV 585 Wer nur den lieben Gott lässt walten – korálfeldolgozás, BWV 691 Dór toccata és fúga, BWV 538 2015. március 21. / 4.00 Orgelbüchlein – Tóka Ágoston Advent, BWV 599–602 Nun komm’ der Heiden Heiland, BWV 599 Gott, durch deine Güte, BWV 600 Herr Christ, der ein’ge Gottes-Sohn, BWV 601 Lob sei dem allmächtigen Gott, BWV 602 Karácsony, BWV 603–612 Puer natus in Bethlehem, BWV 603 Gelobet seist du, Jesu Christ, BWV 604 Der Tag, der ist so freudenreich, BWV 605 Vom Himmel hoch, da komm’ ich her, BWV 606 Vom Himmel kam der Engel Schar, BWV 607 In dulci jubilo, BWV 608 Lobt Gott, ihr Christen, allzugleich, BWV 609 Jesu, meine Freude, BWV 610 Christum wir sollen loben schon, BWV 611 Wir Christenleut’, BWV 612 Újév, BWV 613–615 Helft mir Gottes Güte preisen, BWV 613 Das alte Jahr vergangen ist, BWV 614 In dir ist Freude, BWV 615 Gyertyaszentelő Boldogasszony, BWV 616–617 Mit Fried’ und Freud’ ich fahr’ dahin, BWV 616 Herr Gott, nun schleuss den Himmel auf, BWV 617 Nagyböjt, BWV 618–624 Lamm Gottes unschuldig, BWV 618 Christe, du Lamm Gottes, BWV 619 Christus, der uns selig macht, BWV 620 Da Jesus an dem Kreuze stund’, BWV 621

O Mensch, bewein’ dein’ Sünde gross, BWV 622 Wir danken dir, Herr Jesu Christ, BWV 623 Hilf Gott, dass mir’s gelinge, BWV 624 Húsvét, BWV 625–630 Christ lag in Todesbanden, BWV 625 Jesus Christus, unser Heiland, BWV 626 Christ ist erstanden, BWV 627 Erstanden ist der heil’ge Christ, BWV 628 Erschienen ist der herrliche Tag, BWV 629 Heut’ triumphieret Gottes Sohn, BWV 630 Pünkösd, BWV 631–634 Komm, Gott Schöpfer, heiliger Geist, BWV 631 Herr Jesu Christ, dich zu uns wend’, BWV 632 Liebster Jesu, wir sind hier, BWV 633 Liebster Jesu, wir sind hier, BWV 634 Himnuszok, BWV 635–638 Dies sind die heil’gen zehn Gebot’, BWV 635 Vater unser im Himmelreich, BWV 636 Durch Adam’s Fall ist ganz verderbt, BWV 637 Es ist das Heil uns kommen her, BWV 638 Egyebek, BWV 639–644 Ich ruf’ zu dir, Herr Jesu Christ, BWV 639 In dich hab’ ich gehoffet, Herr, BWV 640 Wenn wir in höchsten Nöten sein, BWV 641 Wer nur den lieben Gott lässt walten, BWV 642 Alle Menschen müssen sterben, BWV 643 Ach wie nichtig, ach wie flüchtig, BWV 644 2015. március 21. / 5.20 Kis harmóniai labirintus – Kéménczy Antal c-moll prelúdium és fúga, BWV 546 Korálfeldolgozások: Ach, was ist doch unser Leben, BWV 743 Vater unser im Himmelreich, BWV 762 Christ, der du bist der helle Tag – korálpartita, BWV 766 Kis harmóniai labirintus (C-dúr), BWV 591

Bach24

21

22 G-dúr prelúdium, BWV 568 Korálfeldolgozások: Wer nur den lieben Gott lässt walten, BWV 690 Allein Gott in der Höh’ sei Ehr’, BWV 715 Christ lag in Todesbanden, BWV 718 Ein’ feste Burg ist unser Gott, BWV 720 In dulci jubilo, BWV 729 Vom Himmel hoch, da komm’ ich her, BWV 738 Wie schön leucht’t uns der Morgenstern, BWV 739 a-moll prelúdium, BWV 569 Wo soll ich fliehen hin – korálfeldolgozás, BWV 694 C-dúr prelúdium és fúga, BWV 547 2015. március 21. / 6.40 Korálok Arnstadtból – Finta Gergely C-dúr prelúdium és fúga, BWV 545 Korálfeldolgozások: Gott, durch deine Güte (Gottes Sohn ist kommen), BWV 724 O Vater, allmächtiger Gott, BWV 758 Allein Gott in der Höh’ sei Ehr’ (Fúga-fantázia), BWV 716 Vom Himmel hoch da komm’ ich her, BWV 700 Wir glauben all’ an einen Gott, BWV 765 Herr Jesu Christ, dich zu uns wend’, BWV 749 Herr Jesu Christ, dich zu uns wend’, BWV 726 O Herre Gott, dein göttlich’s Wort, BWV 757 Das Jesulein soll doch mein Trost (Fughetta), BWV 702 G-dúr trió, BWV 1027a Korálfeldolgozások: Durch Adam’s Fall ist ganz verderbt, BWV 705 Christus, der uns selig macht, BWV 747 O Lamm Gottes, unschuldig, BWV 1085 O Lamm Gottes, unschuldig, BWV nélkül Ach Gott, vom Himmel sieh’ darein, BWV 741 Herr Jesu Christ, mein’s Lebens Licht, BWV 750 Ich hab’ mein’ Sach’ Gott heimgestellt, BWV 707 Ich hab’ mein’ Sach’ Gott heimgestellt, BWV 708

Auf meinen lieben Gott, BWV 744 Nun ruhen alle Wälder, BWV 756 h-moll prelúdium és fúga, BWV 544 2015. március 21. / 8.10 Triószonáták – Fassang László Esz-dúr, BWV 525 c-moll, BWV 526 d-moll, BWV 527 e-moll, BWV 528 C-dúr, BWV 529 G-dúr, BWV 530 2015. március 21. / 10.00 Kis prelúdiumok és fúgák – Fiatal tehetségek Nyolc kis prelúdium és fúga: C-dúr, BWV 553 – Papp Ágoston d-moll, BWV 554 – Garancsi István e-moll, BWV 555 – Tímár Benjámin F-dúr, BWV 556 – Jancsó Benedek G-dúr, BWV 557 – Dankó Mátyás g-moll, BWV 558 – Bárándi Zoltán Félix a-moll, BWV 559 – Palkovics Mária B-dúr, BWV 560 – Kun Rajmund g-moll prelúdium és fúga, BWV 535 – Szedmák Eszter c-moll prelúdium és fúga, BWV 549 – Kubík Tamás D-dúr alla breve, BWV 589 – Legány Barnabás c-moll fantázia és fúga, BWV 537 – Túri Nagy János e-moll prelúdium és fúga („A katedrális”), BWV 533 – Zsilka Alan A-dúr prelúdium és fúga, BWV 536 – Vizi Dávid Felkészítő tanárok: Bednarik Anasztázia, Elekes Zsuzsa, Finta Gergely, Friedler Magdolna, Kovács Dávid, Révész László, Sárosi Dániel, Szabó Balázs, Tóka Ágoston

Bach24

23

24 2015. március 21. / 12.00 Neumeister-korálok – Szabó Balázs C-dúr fantázia, BWV 570 G-dúr fúga (Gigue), BWV 577 Neumeister korálok: Der Tag, der ist so freudenreich / Ein Kindelein so löbelich, BWV 719 Wir Christenleut’, BWV 1090 Das alte Jahr vergangen ist, BWV 1091 Herr Gott, nun schleuss den Himmel auf, BWV 1092 Herzliebster Jesu, was hast du verbrochen, BWV 1093 O Jesu, wie ist dein Gestalt, BWV 1094 O Lamm Gottes, unschuldig, BWV 1095 Christe, der du bist Tag und Licht / Wir danken dir, Herr Jesu Christ, BWV 1096 Ehre sei dir Christe, der du leidest Not, BWV 1097 Wir glauben all an einen Gott, BWV 1098 Aus tiefer Not schrei’ ich zu dir, BWV 1099 Allein zu dir, Herr Jesu Christ, BWV 1100 Ach, Gott und Herr, BWV 714 Ach, Herr, mich armen Sünder / Herzlich tut mich verlangen, BWV 742 Durch Adam’s Fall ist ganz verderbt, BWV 1101 Du Friedefürst, Herr Jesu Christ, BWV 1102 Erhalt’ uns, Herr, bei deinem Wort, BWV 1103 Vater unser im Himmelreich, BWV 737 Wenn dich Unglück tut greifen an, BWV 1104 Jesu, meine Freude, BWV 1105 Gott ist mein Heil, mein Hilf’ und Trost, BWV 1106 Jesu, meines Lebens Leben, BWV 1107 Als Jesus Christus in der Nacht, BWV 1108 Ach Gott, tu dich erbarmen, BWV 1109 O Herre Gott, dein göttlich Wort, BWV 1110 Nun lasset uns den Leib begrab’n BWV 1111 Christus, der ist mein Leben, BWV 1112 Ich hab’ mein Sach’ Gott heimgestellt, BWV 1113 Herr Jesu Christ, du höchstes Gut, BWV 1114

Herzlich lieb hab’ ich dich, o Herr, BWV 1115 Was Gott tut, das ist wohlgetan, BWV 1116 Alle Menschen müssen sterben, BWV 1117 Mach’s mit mir, Gott, nach deiner Güte (Fúga), BWV 957 Werde munter mein Gemüte, BWV 1118 Wie nach einer Wasserquelle, BWV 1119 Christ, der du bist der helle Tag, BWV 1120 G-dúr prelúdium és fúga, BWV 550 2015. március 21. / 14.00 Arnstadttól Lipcséig – Elekes Zsuzsa E-dúr toccata, BWV 566 Aus der Tiefe rufe ich – korálfeldolgozás, BWV 745 Lobt Gott, ihr Christen, allzugleich – korálfeldolgozás, BWV 732 Pedal Exercitium, BWV 598 O Gott, du frommer Gott – korálpartita, BWV 767 D-dúr prelúdium és fúga, BWV 532 Herr Jesu Christ, dich zu uns wend’ – korálfeldolgozás, BWV 709 Vater unser im Himmelreich – korálfeldolgozás, BWV 737 f-moll prelúdium és fúga, BWV 534 Jesus, meine Zuversicht – korálfeldolgozás, BWV 728 An Wasserflüssen Babylon – korálfeldolgozás, BWV 653/b g-moll fantázia és fúga, BWV 542 d-moll trió, BWV 583 G-dúr prelúdium és fúga, BWV 541 2015. március 21. / 16.00 Lipcsei korálok – Spányi Miklós Komm, heiliger Geist, Herre Gott (Fantázia), BWV 651 Komm, heiliger Geist, Herre Gott, BWV 652 An Wasserflüssen Babylon, BWV 653 Schmücke dich, o liebe Seele, BWV 654 Herr Jesu Christ, dich zu uns wend’ (Trió), BWV 655 O Lamm Gottes unschuldig, BWV 656 Nun danket alle Gott, BWV 657 Von Gott will ich nicht lassen, BWV 658

Bach24

25

26 Nun komm’ der Heiden Heiland, BWV 659 Nun komm’ der Heiden Heiland (Trió), BWV 660 Nun komm’ der Heiden Heiland, BWV 661 Allein Gott in der Höh’ sei Ehr’, BWV 662 Allein Gott in der Höh’ sei Ehr’, BWV 663 Allein Gott in der Höh’ sei Ehr’ (Trió), BWV 664 Jesus Christus, unser Heiland, BWV 665 Jesus Christus, unser Heiland, BWV 666 Komm, Gott Schöpfer, heiliger Geist, BWV 667 2015. március 21. / 18.00 Bach és Itália – Lorenzo Ghielmi a-moll concerto Antonio Vivaldi nyomán, BWV 593 d-moll canzona, BWV 588 C-dúr concerto Antonio Vivaldi nyomán, BWV 594 h-moll fúga egy Corelli-témára, BWV 579 c-moll fúga egy Legrenzi-témára, BWV 574 d-moll concerto Antonio Vivaldi nyomán, BWV 596 C-dúr toccata, adagio és fúga, BWV 564 2015. március 21. / 20.00 Clavierübung III – Christoph Bossert Esz-dúr prelúdium, BWV 552 Korálfeldolgozások: Kyrie, Gott Vater in Ewigkeit, BWV 669 Christe, aller Welt Trost, BWV 670 Kyrie, Gott heiliger Geist, BWV 671 Kyrie, Gott Vater in Ewigkeit, BWV 672 Christe, aller Welt Trost, BWV 673 Kyrie, Gott heiliger Geist, BWV 674 Allein Gott in der Höh’ sei Ehr’, BWV 675 Allein Gott in der Höh’ sei Ehr’ (Trió), BWV 676 Allein Gott in der Höh’ sei Ehr’ (Fughetta), BWV 677 Dies sind die heil’gen zehn Gebot’, BWV 678 Dies sind die heil’gen zehn Gebot’ (Fughetta), BWV 679 Wir glauben all’ an einen Gott, BWV 680

Wir glauben all’ an einen Gott (Fughetta), BWV 681 Vater unser im Himmelreich, BWV 682 Vater unser im Himmelreich, BWV 683 Christ, unser Herr, zum Jordan kam, BWV 684 Christ, unser Herr, zum Jordan kam, BWV 685 Aus tiefer Not schrei’ ich zu dir, BWV 686 Aus tiefer Not schrei’ ich zu dir, BWV 687 Jesus Christus unser Heiland, BWV 688 Jesus Christus unser Heiland (Fúga), BWV 689 Duettek, BWV 802–805 Esz-dúr fúga, BWV 552b A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem koncertjei mellett kísérő rendezvények teszik még teljesebbé a programot: 2015. március 21. / 10.00–16.00 Orgonaleckék Fassang László és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem orgona tanszakának hallgatói vezetésével 2015. március 21. / 10.00–15.00 Nyitott orgonaműhely Az AerisOrgona Kft. bemutatója

Bach24

27

28

Bednarik Anasztázia Kárpáti Józsefnél és Lehotka Gábornál tanult, a Zeneakadémián Lehotka Gábor tanítványaként 1987-ben szerezte meg orgonaművészi diplomáját, majd 2007-ben ugyanitt nyerte el doktori fokozatát. 1987 óta tanít a váci Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskolában. Közel két évtizede dolgozik iskolájában vezetőként, jelenleg a 2014-ben egyesült Bartók Béla Zeneiskola és Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója és orgonatanára. Tanít az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán is, valamint különböző egyházzeni tanfolyamokon. 1994-óta a váci Ferences-templom orgonistája. Rendszeres tagja orgonaversenyek zsűrijének.

Christoph Bossert előbb protestáns teológiát tanult, majd Stuttgartban végezte zenei tanulmányait Werner Jacob, Kenneth Gilbert, Ulrich Süße és Helmut Lachenmann irányításával, de tanult Fribourg-ban, Stuttgartban és Würzburgban is.

Több német városban tanított, jelenleg a würzburgi zeneakadémia tanára. Számos tévé- és CD-felvételt készített: lemezre játszotta a Wohltemperiertes Klaviert historikus orgonákon, amelyeknek szakértője. Irányításával rekonstruálták a villingeni Silbermann-orgonát. Számos zenetudományi tanulmányt publikált Bach műveivel kapcsolatban, és zeneszerzőként is aktív. 2010 óta az Arnstadti Bach-szeminárium vezetője, 2011-től a Nürnbergi Nemzetközi Orgonahét zsűrielnöke.

Michel Bouvard Lyonban született – édesapja is orgonista (Vierne és D’Indy növendéke volt) –, s a párizsi Conservatoire-ban tanult André Isoir osztályában. A párizsi Saint-Séverin-templom orgonistájaként működött, majd 1983-ban megnyerte a régi francia orgonazenére szakosodott Toulouse-i Orgonaversenyt. Koncertorgonistaként megfordult több mint húsz országban, gyakran zsűrizik rangos versenyekben.

1995 óta a párizsi Conservatoire tanára, s egy évvel később kinevezték a toulouse-i Saint-Sernin-bazilika orgonistájává. 2010-ben a versailles-i Királyi kápolna négy orgonistájának egyikévé választották.

Elekes Zsuzsa Bach- és Liszt-díjas orgonaművész.

Lehotka Gábornál és Kertész Lajosnál tanult, majd Gergely Ferenc növendékeként diplomázott a budapesti Zeneakadémián. Lipcsében Hannes Kästnernél, Párizsban Marie-Claire Alainnél képezte tovább magát.

1978-ban elnyerte a Liszt Orgonaverseny második díját, 1980-ban a lipcsei Bach Verseny fődíját. Több száz hangversenyt adott Európa szinte valamennyi országában és Japánban. Hazai és külföldi rádió- és tévéfelvételei mellett tizennégy hanglemez- és CD-felvétele készült magyar, német, holland és japán kiadóknál. Nemzetközi versenyek zsűrijében vett részt Budapesten, Freibergben és Opavában.

Bach24

29

30

Fassang László a budapesti Zeneakadémián és a párizsi Conservatoire-on végezte tanulmányait. Versenygyőzelmei közül kiemelkedik a Calgaryban elnyert improvizációs aranymedál (2002), valamint a chartres-i interpretációs nagydíj és közönségdíj (2004). 2004 és 2008 között a spanyolországi San Sebastian Zeneművészeti Főiskolán improvizációt tanított, majd a budapesti Zeneakadémia orgonatanára lett.

Rendszeresen koncertezik Európában, Észak-Amerikában és a távol-keleti országokban. Lemezei jelentek meg Magyarországon, Japánban, Franciaországban és Németországban. A Művészetek Palotája orgona-koncertsorozatának művészeti vezetője.

Tevékenységét 2006-ban Liszt-díjjal és Prima-díjjal, 2013-ban Gramofon-díjjal ismerték el. 2014 őszétől Philippe Lefebvre utódaként a párizsi Conservatoire-on tanít billentyűs improvizációt.

Finta Gergely Trajtler Gábor, majd Baróti István irányításával kezdte orgonatanulmányait, a Zeneakadémián Gergely Ferenc volt tanára. 1993-ban szerezte meg orgona-, 1996-ban egyházzenész diplomáját, 2003-ban pedig a doktori fokozatot. Számos mesterkurzuson vett részt itthon és külföldön. 2001-ben tervei szerint épült fel a békásmegyeri evangélikus templom orgonája. 1994 óta tanít a Weiner Leó Zeneiskolában és az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, melynek egyházzenei tanszékét 2001 óta vezeti. Több mint húsz évig volt a zuglói evangélikus gyülekezet kántora. 2009től a Deák téri evangélikus templom orgonistája, a Deák Téri Orgonazenés Áhítat sorozat művészeti vezetője.

Lorenzo Ghielmi a milánói Civica Scuola di Musica, valamint a bázeli Schola Cantorum billentyűstanára, a milánói San Simpliciano-bazilika orgonistája, s hangszerén eljátszotta Bach valamennyi orgonaművét. Rendszeresen zsűrizik nemzetközi versenyeken, és világszerte tart mesterkurzusokat. Bruhns-, Bach-, Händel- és Haydn-műveket tartalmazó lemezeivel számos díjat nyert, könyvet írt Nicolaus Bruhnsról, és cikkeket publikált a 16–17. századi orgonarepertoárról, illetve Bach műveinek előadási kérdéseiről. Orgonaszakértőként több hangszer építésében vett részt, például a tokiói katedrális orgonája is az ő nevéhez fűződik. A La Divina Armonia régizenei együttes vezetője.

Kéménczy Antal a budapesti Zeneakadémián 2004ben zongora, 2007-ben pedig egyházzene szakon végzett. 2011-ben orgonaművész diplomát szerzett a Debreceni Egyetemen Karasszon Dezső, Kovács Szilárd és Fassang László tanítványaként. 2004-ben a Nemzetközi Liszt–Bartók Zongoraversenyen második helyezést ért el, és két különdíjat is kapott. 2007-től a fóti Evangélikus Kántorképző orgona- és orgonaismeret tanára. A zuglói evangélikus templom orgonistája, a Szkéné Színház és a Pinceszínház zenei vezetője, a Budapesti Operettszínház szólamvezető billentyűse, valamint a veszprémi Petőfi Színház karmestere.

Bach24

31

32

Pétery Dóra a budapesti Zeneakadémia elvégzése után a helsinki Sibelius Akadémián Spányi Miklósnál tanult klavikordjátékot, Svédországban pedig Hans-Ola Ericsson koncertorgonista osztályában folytatott tanulmányokat. A Budapesti Klavikordnapok művészeti vezetője, 2014-ben tagja volt a kuopiói I. Nemzetközi Klavikordverseny zsűrijének.

Ugyanabban az évben elnyerte a John Cage Orgelstiftung első díját a modern orgonazene tolmácsolásáért. Jelenleg a budapesti Zeneakadémia doktorandusz hallgatója, tanít az intézmény egyházzene tanszékén és a budapesti Farkas Ferenc Zeneiskolában, valamint a csillaghegyi evangélikus templom orgonistája.

Spányi Miklós a Zeneakadémián Gergely Ferenc és Sebestyén János növendéke volt, majd Antwerpenben folytatta tanulmányait Jos van Immerseelnél és Münchenben Hedwig Bilgramnál. 1984-ben megnyerte a nantes-i, 1987-ben a párizsi Nemzetközi Csembalóversenyt. Szinte valamennyi európai országban koncertezett a legkülönfélébb historikus billentyűs hangszereken. Művészeti vezetője a Concerto Armonico Budapest együttesnek, s három évig vezette az OpusX elnevezésű finn régizenei együttest. A világ legjelentősebb Carl Philpp Emanuel Bach-játékosai és kutatói között tartják számon, egy rangos lemezkiadó számára rögzítette a Bach fiú valamennyi billentyűs szólódarabját és versenyművét. Jelenleg Mannheimban, Amszterdamban és a budapesti Zeneakadémián tanít.

Fotó @ Magdy Mikaelberg

Szilágyi Gyula magyar–holland orgonista, egyházzenész.

Az amszterdami Zeneakadémián tanult orgona, zongora és egyházzene főtanszakokon. Mestere volt többek közt Jacques van Oortmersen és Hans van Nieuwkoop (orgona), Jan Marisse Huizing (zongora) és Paul van Nevel (régizene). Amszterdami évei alatt a vondelparki református templom kinevezett orgonistája volt. Tanított Portugáliában és Spanyolországban, s részt vett orgonarestaurátori munkákban. Jelenleg a Nyíregyházi Főiskola Zenei Intézetének adjunktusa, a szolnoki Bartók Béla Zeneiskola zongora- és orgonatanára, valamint a Zeneakadémia doktori iskolájának hallgatója.

Tóka Ágoston a váci Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskola orgona szakán tanult Bednarik Anasztáziánál, majd a Zeneakadémián Pálúr János, Ruppert István és Fassang László voltak tanárai. 2011-ben harmadik díjat nyert a weimari Bach–Liszt Nemzetközi Orgonaversenyen, 2012-ben köztársasági ösztöndíjat, 2013-ban Junior Prima-díjat kapott. Több mesterkurzuson vett részt, világhírű professzorok vezetésével (David Titterington, Christoph Bossert, Olivier Latry, Henri-Franck Beauperin, Baptiste-Florian Marle-Ouvrard, Sietze de Vries). 2010 óta a neves orgonaművész, Beharka Pál utódaként az újpesti baptista gyülekezet orgonistája.

33 Bach24

Szabó Balázs a budapesti Zeneakadémián kapta meg orgonadiplomáját, majd Würzburgban, Trossingenben és Rómában tanult. Würzburgban egyházzenei diplomát, Rómában pedig a Vatikán védnöksége alatt álló „OrganExpert” nemzetközi orgonaszakértői végzettséget szerzett. Jelenleg Hollandiában folytat PhD tanulmányokat. Organológusként szakterülete a német barokk, a 19. és a korai 20. század orgonaépítészete. Több hazai és nemzetközi orgonarestaurálási, rekonstrukciós projekt vezető szakértője. Díjai közül kiemelkedik a Junior Prima-díj (2010), valamint a Nürnbergi ION első és Chartres-i Orgonaverseny második díja (2011, illetve 2014). 2011 óta tanít a Zeneakadémián, 2013-tól a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában.

34

Amadinda and the MR Symphonics

Bach playing the organ

Summary In the Nekrolog, or obituary notice of Johann Sebastian Bach, published in 1754, four years after the composer’s death, his son Carl Philipp Emanuel Bach and one of his closest students, Johann Friedrich Agricola, were the first to summarise Bach’s 27-year career as musical director in Leipzig. In this publication, we read the following: “Until it can be presented to us that the existence of better organ or clavier players is conceivable, no one can accuse us of excessive boldness when we declare that our Bach was the greatest organ and clavier player of all time.” The legend of Bach the organist can be reconstructed today “only” from his works, and, although this is already a sufficiently rich body of material (as this almost 24 hours of music to be played over 14 concerts testifies), we must not forget that a huge number of Bach’s organ works are lost, and that – by their very improvisatory nature, which constituted the essence of his organ playing (and the basis of his reputation) – they could never have survived. Naturally, much can be distilled from the known works with regard to the nature of Bach’s improvisation, just as this music can help us understand just why Bach was so admired as an organist by his contemporaries.

In terms of its quality, astonishing stylistic richness and sheer volume, the surviving body of Bach’s works for organ is unique in the history of music. During his lifetime, Bach not only contributed masterpieces enriching almost every genre of organ music, but also created new genres, such as his chorale arrangements based on the development of motifs, and the fixed two-movement form of the prelude and fugue, which became a model to follow in the latter part of the 18th century.

Although Bach loved the harpsichord and clavichord, and also played violin (and perhaps even cello), it was the organ that played a vital role in every phase of his career. Although from 1717 onwards his official capacities (director of music at the court in Köthen from 1717, and from 1723 cantor at the Thomaskirche in Leipzig and the city’s musical director) did not involve him directly with the instrument, all of his positions were tied to the organ until 1717.

When he took up his first post at the age of 18 as organist of the new church in the town of Arnstadt, he had an outstanding instrument at his disposal on which he was able to polish both his playing and compositional technique. Subsequently, he worked for a short time in Mühlhausen, before taking up the post of court organist in Weimar for nine years, where he composed a significant portion of his works for organ between 1709 and 1717.

One of the characteristic features of Bach’s musical thinking – and not only in his organ works – is the way he blended a variety of playing techniques and styles without any hint of stylistic prudery. The three great musical idioms of the first half of the 18th century were the Italian, French and German styles, the latter emerging as an amalgam of the other two.

Organ music, however, was altogether more layered than this, since there were substantial differences between the Northern and Southern German traditions.

Written by: Gergely Fazekas

Bach24

35

Händel: Nagy Sándor ünnepe

A Litván Nemzeti Opera és a Művészetek Palotája közös produkciója, félig szcenírozott előadás Vezényel: Rolf Beck Rendező: Káel Csaba

2015. március 28.

Litván Nemzeti Opera és Balettszínház Fotó © Martynas Aleksa

Stabat Mater

Verdi és Rossini

Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar Vezényel: Carlo Montanaro

2015. április 2.

Carlo Montanaro

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Mérföldkövek Fassang László orgonakoncertje

2015. április 11.

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Kirill Petrenko és a Bayerisches Staatsorchester

Kirill Petrenko Fotó © Bayerische Staatsoper, Wilfried Hoesl

2015. április 19.

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

DanteXperience

Közreműködik: MÁV Szimfonikus Zenekar Vezényel: Vittorio Bresciani

2015. április 24.

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Teatro di San Carlo

Verdi: Luisa Miller

Koncertszerű előadás Vezényel: Daniele Rustioni Elena Mosuc Fotó © Suzanne Schwiertz

előzetes,

2015. április 26.

AJÁNLÓ

stratégiai partnereink:

stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Kiadta a Művészetek Palotája Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter Tervezés: Hammer Advertising Kft. A Művészetek Palotája fotóit Csibi Szilvia, Pető Zsuzsa, Posztós János és Kotschy Gábor készítette.

A szerkesztés lezárult: 2015. március 11.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000