Müpa Műsorfüzet - Magyar Állami Népi Együttes: Ezerarcú Délvidék (2020. március 5.)

Magyar Állami Népi Együttes

Ezerarcú Délvidék

Fesztivál Színház

mupa.hu

2

5 March 2020 Further performances: 27 March, 30 May 2020 Festival Theatre

Hungarian State Folk Ensemble: The Thousand Faces of the Southern Land Performed by: dancers and musicians of the Hungarian State Folk Ensemble Collaborating guest artists: Béla Szerényi Jr., KOLO Ensemble Featuring on the recorded music: DALINDA, Lajos Pál Collaborating solo singers: Eszter Pál, Milán Hetényi Music: Attila Gera, László Kelemen, István Szalonna Pál Music curator: László Kelemen Choreographers: Dezső Fitos, Enikő Kocsis Costume adviser: Enikő Kocsis Set: Zsuzsa Molnár Animation: Enikő Sárvári Lighting: Kornél Papp Directors: Gábor Mihályi, Dezső Fitos, Enikő Kocsis Artistic director: István Szalonna Pál Ensemble director: Gábor Mihályi The performance is a co-production of Müpa Budapest and Hungarian Heritage House – Hungarian State Folk Ensemble.

The English summary is on page 9.

2020. március 5.

További előadások: 2020. március 27., május 30.

Fesztivál Színház

Magyar Állami Népi Együttes: Ezerarcú Délvidék Előadja: a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara Vendégként közreműködik: ifj. Szerényi Béla, KOLO együttes Hangfelvételről közreműködik: DALINDA, Pál Lajos Szólót énekel: Pál Eszter, Hetényi Milán Zene: Gera Attila, Kelemen László, Pál István Szalonna Zenei szerkesztő: Kelemen László Koreográfusok: Fitos Dezső, Kocsis Enikő Viseletszakértő: Kocsis Enikő Díszlet: Molnár Zsuzsa Animáció: Sárvári Enikő Fény: Papp Kornél Rendezők: Mihályi Gábor, Fitos Dezső, Kocsis Enikő Művészeti vezető: Pál István Szalonna Együttesvezető: Mihályi Gábor Az előadás a Müpa és a Hagyományok Háza – Magyar Állami Népi Együttes együttműködésében valósul meg.

MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES: EZERARCÚ DÉLVIDÉK

3

4

Három a magyar igazság...

A Müpa által a 2018/19-es szezonra az évad együttesévé választott Magyar Állami Népi Együttes (MÁNE) az Ezerarcú Délvidék májusi bemutatójával méltó módon koronázta meg évadhosszat tartó, három állomást tartalmazó együttműködését a Müpával.

Mihályi Gábor együttesvezető így értékelte a közös munkát: „A Müpa nemzetközi rangú kulturális intézményünk, Az évad együttese címet kiérdemelni óriási megtiszteltetés volt. Ugyanakkor rengeteg munka és komoly kihívás is, hiszen ez nemcsak hangzatos elnevezés, hanem három egész estés új produkciót is jelentett a MÁNE közel hét évtizedes történetében. Közülük az első kettő, a 2018 őszén bemutatott, a legendás zeneszerző életét a tánc nyelvén feldolgozó Liszt-mozaikok, illetve a karácsonyi ünnepkörre összpontosító Csodaváró betlehemes Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója felvetésére született. A harmadik produkció, az Ezerarcú Délvidék viszont egy hosszú távú elképzelésünk szerves része, amelynek kereMihályi Gábor tében a Kárpát-medence népi kultúráját fogalmazzuk újra Fotó © Csibi Szilvia, Müpa a kortárs színház eszközeivel.”

A teljesség felé A MÁNE az elmúlt évtizedekben nagy figyelemmel fordult a Kárpát-medence lassacskán feledésbe merülő néptánc- és népdalkincse felé. A társulat vezetőinek tiszteletre méltó vállalása, hogy körültekintő kutatómunkát végezve a színház összművészeti nyelvén idézzék fel, örökítsék meg, mutassák meg nézőiknek, illetve adják tovább táncos kollégáiknak az egy-egy régióról megszerzett tudásukat és élményeiket. A nagy sikerű, 2006-os Kincses Felvidék, majd a 2014-ben bemutatott Megidézett Kárpátalja után a Mihályi Gábor, Fitos Dezső és Kocsis Enikő összeszokott triója által rendezett, illetve koreografált Ezerarcú Délvidék továbbrajzolja annak a hatalmas, virtuális térképnek a vonalait, amely a Kárpát-medence népi kultúráját sokszor szokatlan fénytörésben mutatja meg. „Ez a produkciónk több szempontból kapcsolódik a két említett műsorunkhoz – mondja Mihályi Gábor. – Táncantológia ez is, mint azok voltak: olyan »szöveggyűjtemény«, amely lefedi a vizsgált területet, és nem tesz különbséget nyelvi alapon vagy politikai

határok szerint a magyarság és a területen élő más nemzetiségek között. Egységes egészként vizsgáljuk a régiót, és megragadjuk, majd a színpadon megmutatjuk minden szépségét. Valóban szándékunkban áll a teljes Kárpát-medence »feltérképezése«: a Felvidék és a Kárpátalja után ideje volt délre fordulnunk...”

Miért lényeges, miféle kihívásokat rejt a Délvidék a táncos-koreográfus nézőpontjából?

Kocsis Enikő, az est egyik rendező-koreográfusa szerint „ez a terület olyan, mint egy kis gyűjtőmedence. A viharos történelem alaposan meghurcolta az itt élőket: a nagy háborúk és pusztítások után többször telepítettek be a területre új lakókat, akik mindig magukkal hozták saját kultúrájukat, nyelvüket, szokásaikat, valamint dalaikat és táncaikat is. Jöttek ide a mai Szlovákia területéről, Nyitráról és a Dunamentéről, de az Alföldről és Romániából, sőt Kárpátaljáról is. Ez a sokféleség már abban is tetten érhető, hogy a Kárpát-medence összes hangszer-összeállítása megtalálható ezen a területen: tamburazenekarok és vonósbandák békében megférnek a tekerővel vagy a dudával.”

Fitos Dezső rendező-koreográfus kiegészíti a mondottakat, egyben reflektál Mihályi Gábor szavaira: „Koreografálás közben nem néztük a politikai határokat, és ez jelentős művészi szabadságot adott. Olyan ez az este, mint egy nagy utazás: Somogyból indulunk, jön a Muravidék, aztán az én szülőföldem, Zala, majd Baranya, aztán ellátogatunk Szlovéniába. Persze nem maradhat ki a Vajdaság sem, Kupuszina és Doroszló után a Szeged környéki táncok következnek, majd Békéscsaba környéke, az eleki-méhkeréki románok népi kultúrája. Szinte kimeríthetetlen ez a paletta – mindenesetre az est során tizennégy kis tájegység sajátos világába lesünk be.”

Amikor arról kérdezem Kocsis Enikőt, mi óvja az alkotókat attól, hogy pusztán lexikonszerű felsorolását adják a nevezett tájegységek táncainak, így felel: „Minket maga a sokarcú ember érdekel, aki sokszínű, soknyelvű kultúrában él. Nem csak a táncok, a szokásvilágok, a gondolkodás, a vallásosság is foglalkoztat bennünket. Lenyűgözők például azok a szerb hősi énekek, amelyekben magyar királyainkat, hőseinket dicsőítik az ott élők.” Mihályi Gábor hozzáteszi: „Ezekben az énekekben valóban megrendítő, mennyire nincs bennük szűkkeblűség: a lakosság szerbül, horvátul vagy éppen magyar nyelven énekelt Hunyadi Jánosról és Mátyás királyról. És ez nem csupán a múlt: nemrég jártam Bosznia-Hercegovina olyan részén, ahol döntő többségben szerbek élnek, akik elmondták, hogy lakodalmakban mindmáig énekelnek ezekből a dalokból. Ilyenkor azért megdobban az ember szíve.”

A sok szépség felfedezése mellett a szokásosnál erőteljesebb kutatómunkát követelt az anyag. Mihályi Gábor szerint a már említett elnéptelenedéseknek és újratelepítéseknek is van szerepük abban, hogy itt nehezebb a gyűjtők dolga. „A régió a háborúk átjáróháza volt, a török időktől a második világháborúig és tovább. A területet sújtó jelentős

MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES: EZERARCÚ DÉLVIDÉK

5

6

etnikai, vallási, nyelvi konfliktusok nem segítették a kultúra folyamatos továbbélését, viszont a különböző rétegek kivételes kombinációban jelennek meg. Ami a zenei világot illeti, az szintén hallatlanul sokrétű: az a paraszti muzsika, amelyet a bartóki gyűjtésből ismerünk, szépen kiegészül a történeti dallamokkal.”

Azért a víz az úr Aki ismeri Kocsis Enikő és Fitos Dezső munkásságát, illetve a MÁNE legújabb, Mihályi Gábor nevével fémjelzett korszakának műveit, jól sejti, hogy az alkotók ezúttal sem autentikus néptáncműsorban gondolkodtak. „Ahhoz tudnám hasonlítani, mintha benéznénk a szó szerint ezerarcú Délvidék lakóházainak ablakain, és mindenütt látnánk valami lényegeset. Jeles események, az ember életének fordulópontjai idéződnek fel, máskor szakrális képek állnak össze, vagy az ünnep kitüntetett pillanatait élhetjük át” – mondja Kocsis Enikő.

Az Ezerarcú Délvidéknek nincs elmesélhető története, ugyanakkor a tucatnyinál is több apró tájegységet és azok történeteit mégis összefogja-összefonja valami, ez pedig a víz. A víz, amely éppúgy kötődik a születéshez, mint a pusztuláshoz, ugyanolyan fontos a profán hétköznapokban, mint az ünnep szent idején. A néző pedig a történeteket körbefolyó vízmotívum révén megérti az est talán legfontosabb üzenetét: mindegy, milyen nyelven beszélünk, milyen szokásokat követünk, az életet adó vagy éppen elvevő elem egyformán meghatározó az életünkben. „Mi a néptánc nyelvén mondunk meséket – teszi hozzá Fitos Dezső. – Tévedés azt hinni, hogy mi ilyenkor csak tánclépéseket vagy -motívumokat tanulunk. Azt is tudnunk kell, hogy azt a lépést hogyan és mikor használták, hogyan improvizáltak és építkeztek belőle.

Ha mindezt tudom, akkor tudom magamévá tenni az adott kultúrát. Vagyis a táncosainknak mindig összefüggéseiben kell látniuk ezt a világot. »Nyelvtanulás« ez: újabb szavakat, kifejezéseket rögzítünk és gyakorolunk, hogy meglévő szókincsünk bőségesebb legyen, és választékosabban tudjuk kifejezni magunkat a színpadon.”

Molnár Zsuzsa díszlettervező otthonosan mozog a tánc, azon belül a néptánc világában is, hiszen a MÁNE produkciói közül már a Megidézett Kárpátalja és a Tánckánon – Hommage à Kodály látványvilága is az ő nevéhez fűződött. Molnár Zsuzsa színpadán ezúttal tizenöt párnak kell táncolnia, ebből következően a mozgás szervezi és határozza meg a teret, nem pedig fordítva. Anyaghasználata is beszédes: a színpadkép részét képező textilek, vásznak megidézik a régió paraszti háztartásainak természetes matériáit, emellett segítenek az egyes jelenetek ötvözésében is.

Az előadás viseletszakértője Kocsis Enikő volt, aki az adott tájegységhez alkalmazkodó, autentikus viseletekből válogatott. „Vannak íratlan szabályok, amelyeket be kell tartani.

Az öltözetek valamiben hasonlítanak a tánclépésekhez: nem mindegy, mi után mi következik. Gazdag szimbolikával bírnak ezek a pompás ruhák, és tudni kell, hogy a színek, formák, anyagok »névjegykártya« helyett és gyanánt működtek. Ha idegen jött a faluba, messziről megmondták a ruhája alapján, hogy nem idevalósi, hogy mi a foglalkozása, de még azt is, hogy hajadon vagy özvegy, netán az első gyermekáldás utáni asszony.”

Az est alkotói Az Ezerarcú Délvidék színlapja rendező-koreográfusként Fitos Dezsőt és Kocsis Enikőt, rendezőként a MÁNE együttesvezetőjét, Mihályi Gábort nevezi meg. Mihályi a nyolcvanas évek óta szorosan kötődik az együtteshez: kar-, majd szólótáncosként tűnt fel, önálló koreográfiákkal 1995 óta jelentkezik. 2002–2016 között a MÁNE művészeti vezetője volt, 2016 óta az együttesvezető tisztét tölti be a többek közt Harangozóés Seregi-díjjal, valamint Érdemes művész címmel elismert alkotó. „Két évtizede aktívan alakítom és formálom a MÁNE arculatát: a hagyományhoz való viszonyunk újradefiniálását segítem a hétköznapokban, és ebben az esetben is. Rendezőként az foglalkoztat, hogy az egyes előadások miként tudnak a nagy képbe, egy jó ideje tartó folyamatba illeszkedni.”

Amikor arról kérdezem Mihályit, miért kérte fel újra a MÁNE csapatával régóta szorosan együttműködő Kocsis Enikőt és Fitos Dezsőt, így felel: „Mert van szemük arra, hogy az őket körülvevő világból felismerjék azt, ami érvényes a táncszínpadon. Rendkívül elkötelezettek a hagyomány iránt, de soha nem múzeumi tárlóban lévő anyagként közelítenek hozzá. Ehelyett képesek olyan minőséget színre vinni, amelyet látva azt érzi a néző, hogy ennek a hagyománynak ő is részese.”

Kocsis Enikő és Fitos Dezső kisgyerekkoruktól a tánc szerelmesei. Sikeres táncművészi pályájuk alkotói hivatástudattal teljesedett ki. Mindketten kiérdemelték a Harangozó Gyula-díjat, az Europass Magyar Táncdíjat, illetve a Népművészet Ifjú Mestere címet.

Több amatőr táncműhelyt vezetnek, az általuk működtetett Fitos Dezső Társulat eredeti színfolt a hazai néptáncpalettán. Szeretnek és tudnak is együtt dolgozni: az életben is egy párt alkotó két koreográfus egymás külső szemeként is működik.

Az általuk meglehetősen tágan definiált Délvidékhez fontos személyes élmények is fűzik őket, melyekről így mesél Kocsis Enikő: „Szabadkán központosított gyűjtést tartottunk, ott élő barátaink segítségével vajdasági magyarokkal találkoztunk, akik szeretettel és tisztelettel viszonyultak hozzánk, illetve ahhoz, hogy a MÁNE az ő táncaikra is

MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES: EZERARCÚ DÉLVIDÉK

7

8

emlékezik új előadásában. Viseletekkel érkeztek, történetekkel, anekdotákkal, és ez a sok elcsepegtetett információ nagy segítséget jelentett az alkotófolyamatban.”

Fitos Dezső kiegészíti párja szavait: „Amikor a lépéseket átadjuk a próbateremben a táncosoknak, sokkal hitelesebb lesz a mozdulat, ha egy ember alakját is mögé rajzoljuk.

Azt szoktam mondani, hogy meg kell szagolni a nénit és a bácsit! A személyes benyomások adják a legnagyobb segítséget.”

Azért, hogy a mozdulatokhoz autentikus hangzás társuljon, Kelemen László, az est zenei szerkesztője felel a színpadon vele muzsikáló társakkal, Gera Attilával és Pál István Szalonnával közösen. Az adott tájegységek zenéit Pál István Szalonna, a MÁNE művészeti vezetője válogatta össze, Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója pedig „összefésülte”, mintegy rendszerbe szedte a fülbemászó dallamokat.

Megmutatni, amink van Amikor Mihályi Gábort az Ezerarcú Délvidék bemutatójának jelentőségéről kérdezem, azt mondja: „A régióval a színpadi néptánc meglehetősen mostohán bánt az elmúlt évtizedekben. A délvidéki amatőr együttesek természetesen ápolják, továbbadják saját hagyományaikat, de ki merem jelenteni, hogy olyan átfogó műsor, mint a miénk, amelyben a Tisza folyásától egészen a Szlavóniáig terjedő terület zenéi, táncai, szokásai megjelennek, még nem született.” Többször esett már szó a választott terület sokszínűségéről, Kocsis Enikő azonban egy új szempontot is említ: „Igen, nagyon eltérőek az egymás mellett élő népek és kultúrák, ezért lepett meg, mennyire erős, és semmiféle határt nem tart tiszteletben a népi szimbolika. Keressük, kutatjuk a különbségeket, rájuk csodálkozunk, aztán végül azon kapjuk magunkat, hogy a mozdulat bizony mindenütt azonos.” Írta: Jászay Tamás

Summary The Hungarian State Folk Ensemble (HSFE) has been a regular guest at Müpa Budapest from the beginning, and to honour it, the institution has named the artistic group its Ensemble of the Season for 2018/19. This recognition entailed some major tasks for the team: this was their third full-length production at Müpa Budapest between the autumn of 2018 and spring of 2019.

The Thousand Faces of the Southern Land was choreographed and directed by Dezső Fitos and Enikő Kocsis with the involvement of HSFE head Gábor Mihályi. The production is an important milestone in a long-term project of the ensemble’s: in recent decades, they have created “dance anthologies” of the folk cultures of the “Uplands” of modern Slovakia and of Subcarpathia. This time they are mapping out the customs, dances and music of the southern region were Hungarian is widely spoken.

The production does not differentiate between the ethnic Hungarians and other nationalities living alongside them based on language or political borders, instead showing the region as a single whole and focusing on its remarkably diverse folk culture, the result of the Southern Land’s stormy history, as wars were followed by influxes of new inhabitants who brought their own cultures from elsewhere in the Carpathian Basin.

The central dramaturgical and visual motif is water: the creative and destructive element whose everyday significance is on the same order as the climax of a ceremonial event.

Water also connects communities with different languages and faiths to each other.

This visual world was created by set designer Zsuzsa Molnár, who has also worked on other HSFE productions. In addition to co-directing and co-choreographing the production, Enikő Kocsis was also the expert behind the authentic folk costumes worn by the 15 couples on stage. The authentic music evoked from the various locales was created for the stage by HFSE artistic director István Szalonna Pál together with Hungarian Heritage House general director László Kelemen and Attila Gera.

Mihályi summarised the project’s pioneering nature: “The Southern Land is incredibly neglected by the theatrical folk dance world. No production like ours, which shows the music, dances and customs from the River Tisza to the edge of Slavonia, has ever been done before.”

SUMMARY

9

Dudu Tassa & The Kuwaitis

Irak ’n’ roll 2020. április 1.

Fotó © Tel Schahar

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Makám: Mamilula

2020. április 14.

Fotó © Krulik Marcell

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Akram Khan Company: Chotto Xenos

2020. április 17., 18.

Fotó © Ben Hopper, Kat Hanula, Maxime Dos

FELFEDEZÉSEK

Kodály Filharmonikusok Debrecen

Közreműködik: Pálfalvi Tamás – trombita, Tillmann Höfs – kürt Vezényel: Somogyi-Tóth Dániel

2020. április 26.

Tillmann Höfs Fotó © Adamik Ádám

Kórusgyöngyszemek és a Carmina Burana

Közreműködik: Kriszta Kinga – szoprán, Horváth István – tenor, Szegedi Csaba – bariton, Bizják Dóra – zongorakíséret, Nemzeti Énekkar, Nemzeti Filharmonikus Zenekar Vezényel: Somos Csaba, Hamar Zsolt

2020. május 2.

Nemzeti Énekkar, Nemzeti Filharmonikus Zenekar Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

„SELYMEIM” — ÉNEKESNŐK A NAGYVILÁGBÓL

Palya Bea, Michal Elia Kamal és a Light in Babylon

2020. május 5.

Light in Babylon Fotó © Gultekin Tetik

Stratégiai partnerünk:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft.

Stratégiai médiapartnerünk:

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter, Magyarszéky Dóra A címlapon: a Magyar Állami Népi Együttes Címlapfotó: Nagy Attila, Müpa A szerkesztés lezárult: 2020. február 26.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma