Müpa Műsorfüzet - A Felvilágosodás Korának Zenekara (2020. február 28.)

RÉGIZENE FESZTIVÁL A Felvilágosodás Korának Zenekara

2020. február 28.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

Színültig tavasz!

Ji Szergej Nakarjakov Amsterdam Baroque Orchestra Gerald Albright Ballet Rambert & Sadler’s Wells Kristine Opolais Staatskapelle Weimar Makám

3

28 February 2020 Béla Bartók National Concert Hall

2020. február 28.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

EARLY MUSIC FESTIVAL RÉGIZENE FESZTIVÁL The Orchestra of the Age A Felvilágosodás Korának of Enlightenment Zenekara Featuring: Margaret Faultless (Orchestra leader) – violin Huw Daniel– violin Rodolfo Richter – violin Katharina Spreckelsen – oboe

Közreműködik: Margaret Faultless (zenekarvezető) – hegedű Huw Daniel – hegedű Rodolfo Richter – hegedű Katharina Spreckelsen – oboa

J. S. Bach: Sinfonia from the cantata Am Abend aber desselbigen Sabbats, BWV 42

J. S. Bach: Sinfonia az Am Abend aber desselbigen Sabbats című kantátából, BWV 42

J. S. Bach: Concerto for Three Violins in D minor, BWV 1063 (transcribed by Huw Daniel)

J. S. Bach: d-moll versenymű három hegedűre, BWV 1063 (Huw Daniel átirata)

J. S. Bach: Concerto for Oboe and Violin in C minor, BWV 1060 J. S. Bach: Orchestral Suite No. 1 in C major, BWV 1066 J. S. Bach: Concerto for Two Violins in D minor, BWV 1043

OAE Principal Sponsor

The English summary is on page 11.

J. S. Bach: c-moll versenymű oboára és hegedűre, BWV 1060 J. S. Bach: I. (C-dúr) zenekari szvit, BWV 1066 J. S. Bach: d-moll versenymű két hegedűre, BWV 1043

A zenekar főszponzora

4

Több mint három évtizede egy csapat zenész arra vállalkozott, hogy újragondolja a zenekar intézményét. Úgy döntöttek, nincs szükségük mindenható vezető karmesterre, és azzal sem akarták korlátozni magukat, hogy egyetlen korszak repertoárjára specializálódnak. A zene szeretetén túl elsősorban az kötötte össze őket, hogy szerettek kérdéseket is feltenni a zenéről, amelyet játszottak. Mindent megkérdőjelezni, új kihívásokat keresni, úttörő megoldásokat találni – máig ez a szellemiség határozza meg A Felvilágosodás Korának Zenekarában játszó zenészek munkáját. Az együttes különleges munkamódszerének alapja, hogy tagjai közösen hoznak döntéseket és vállalnak felelősséget azért, hogy mit, hogyan, mikor és hol játszanak. A nevükben szereplő felvilágosodással folytonos kíváncsiságuk és vizsgálódásuk legalább annyira összeköti őket, mint nyitott szellemük vagy bizonyos koncertprogramjaik, melyek tudományos és filozófiai témák köré szerveződnek.

A Felvilágosodás Korának Zenekarában a muzsikusok korhű hangszereken játszanak.

Bach-koncertjeiken például csak olyan hangszereket és technikákat alkalmaznak, amelyek a 18. században ismerősek lehettek a zeneszerző számára – és ugyanez jellemző rájuk akkor is, ha más korszak darabjait tűzik műsorra. Foglalkoztatja őket, mennyiben szól másképp egy több száz éves hangszer, mint annak modern változata, és hogy ezeken a régi hangszereken milyen eszközökkel, milyen kifejezésmóddal játszhatták elődeik a korábbi századok zenéit. Hiába játszanak azonban fémhúrok helyett bélhúrokon, nem a múltat próbálják újrateremteni. A történeti információk birtokában sokkal inkább arra törekszenek, hogy újat alkossanak, úgy szólaltatva meg a műveket, ahogy az ma is hiteles és izgalmas.

Fotó © Eric Richmond

Első koncertjüket 1986-ban az Oxford Town Hall falai között adták, majd egy nappal később a londoni Southbank Centre Queen Elizabeth Halljában léptek fel Telemann, Rameau és Haydn darabjaival. Bemutatkozó koncertjeik után felgyorsultak az események: 1987-ben már Simon Rattle-lel együttműködve vitték színpadra a Figaro házasságát a Glyndebourne-i Operafesztiválon, lemezszerződést és együttműködési megállapodást írtak alá a Virgin Classics kiadóval, valamint a BBC-vel, és elkezdték tervezni első teljes évadukat a Southbank Centre-ben, ahol 1993 óta rezidens zenekarként működnek. A Felvilágosodás Korának Zenekara Európa egyik meghatározó együtteseként a legkiválóbb művészekkel lép fel. A Principal Artist, azaz a vezető művész pozíciójának birtokosaként hat világklasszis muzsikus – köztük két magyar – kötődik szorosan az együtteshez: Mark Elder, John Butt, Fischer Iván, Vladimir Jurowski, Simon Rattle és Schiff András.

A mögöttük álló több mint harminc év alatt az együttes sok szempontból felnőtt, kalandvágyó lelkületével mégis örökké fiatal marad. Ez a lendület motiválja őket akkor is, amikor olyan rendhagyó kezdeményezéseket indítanak útnak, mint például a fiataloknak szóló, The Night Shift című késő esti koncertsorozat, melynek hangversenytermektől pubokig a legkülönbözőbb helyszínek adnak otthont, és melynek kimondott célja, hogy azokat szólítsa meg, akiket elriaszt a klasszikus zenei koncertek hagyománya és kötöttsége. Oktatási programjaikkal évente több mint tizenhétezer embert érnek el, köztük sok olyan gyereket, aki másképp nem tapasztalhatná meg, milyen élményt adhat az élő klasszikus zene.

A zenekar rendkívül sokoldalú kapcsolatot ápol Johann Sebastian Bach (1685–1750) művészetével, többek között ő a főszereplője Bach, the Universe and Everything, azaz Bach, a világmindenség, meg minden című felfedező sorozatuknak is, melyen Bach művei mellett elismert kutatók közreműködésével a tudomány legaktuálisabb kérdéseiről szóló előadásokat hallgathat a közönség – többek között olyan témákról, mint a prímszámok rejtélye, a DNS fizikája, a mesterséges intelligencia, a kvantummechanika vagy az agy matematikája.

A Felvilágosodás Korának Zenekara a Müpa Régizene Fesztiváljának részeként Bachműsorral lép a közönség elé. A zenekari művekből álló programban látszólag idegennek hathat egy kantáta részlete, az este nyitányaként megszólaló Sinfonia azonban ízigvérig hangszeres zene. Sokak szerint Bach egy mára elveszett concerto grossójának első tételét emelte át az Am Abend aber desselbigen Sabbats kantátába, melyet 1725-ben a húsvét utáni első vasárnapra komponált Lipcsében. A műben a húsvéthoz kapcsolódó reménynek éppúgy helyet kellett kapnia, mint a félelemnek vagy az új kezdethez kötődő

RÉGIZENE FESZTIVÁL – A FELVILÁGOSODÁS KORÁNAK ZENEKARA

5

6

bizonytalanságnak. A kantáta elején álló nagyszabású Sinfonia azonban még mintha a húsvét élményét, ünnepi hangját képviselné a darabban. Az indító ütemek könnyedsége az egész tételt áthatja, az egymással játszó, olykor versengő hangszeres szólamok pedig valóban a concertókra jellemző gazdagsággal szólnak. Karakteres színt kölcsönöznek a zenének a két oboa és a fagott éneklő dallamai, melyek hosszú frázisokon keresztül concertálnak a zenekarral. A concerto grosso eredetről szóló elképzelés mellett egy másik feltételezés is él a tétel keletkezéséről: John Eliot Gardiner szerint a Sinfonia Bach egy elveszett ünnepi kantátájának része volt, melyet Leopold kötheni herceg születésnapjára komponált 1718-ban. Ahogy az említett hipotézisek is érzékeltetik, az „újrahasznosítás” elterjedt szokás volt Bach korában – természetes, hétköznapi és mindenekelőtt gyakorlatias gesztusnak számított egy-egy művet az aktuális előadás körülményeihez alkalmazkodva újra elővenni, átdolgozni vagy akár csak újrahangszerelni.

Ezt a hagyományt követi A Felvilágosodás Korának Zenekara és Huw Daniel is, aki átiratával lehetővé tette, hogy Bach d-moll hármasversenyében a megszokott billentyűs szólók helyett ezúttal három hegedű kapjon főszerepet. Bár elképzelhető, hogy a három csembalóra és zenekarra írt darab Bach egy korábbi, más hangszerekre komponált művének átirata, az 1845-ös első kiadás a billentyűs változatot tette ismertté. Ennek előszavában olvashatunk arról is, hogy a hármasversenyt Bach magának, valamint legidősebb fiainak, Wilhelm Friedemann-nak és Carl Philipp Emanuelnek szánhatta, lehetőséget biztosítva arra, hogy hangszeres képességeiket egy közös produkció keretein belül is bemutathassák. Három virtuóz billentyűs szólista egyetlen műben – ez a nem mindennapi helyzet a 19. századi közönség számára is rendkívül vonzó volt. Mendelssohnnak és körének köszönhetően Bach hármasversenye – három zongorán és zenekaron megszólaltatva – fontos szereplőjévé vált a 19. századi koncertrepertoárnak, és olyan ünnepelt zongoristákat hozott egy pódiumra, mint Mendelssohn, Liszt és Ferdinand Hiller, vagy ugyancsak Mendelssohn, valamint Clara Schumann és Sigismond Thalberg.

A korabeli kritikák gyakran méltatták a szólisták által rögtönzött cadenzákat, egy feljegyzés szerint például Mendelssohn olyan szikrázó, viharos cadenzát játszott, melyben az „oktávok hurrikánja” hosszú percekig tartott. Bachnak több más versenyművéhez hasonlóan ez a concertója is rengeteget merít az olasz hagyományokból, drámaibb szakaszaiban éppúgy, mint lírai Alla siciliana lassú tételében.

Bach versenyműveinek jelentős részét lipcsei éveiből származó források, gyakran tanítványai másolatában fennmaradt kották őrizték meg. Szerteágazó feladatai részeként Bach Lipcsében a Collegium Musicum direktoraként is működött: előkészítette és irányította azt az egész éven át tartó koncertsorozatot, melynek Zimmermann kávéháza

adott otthont. A Lipcse legelőkelőbb utcáján, a Catharinastraßén álló kávéházban akár százötven fős közönség előtt is felléphettek a zenészek, akik télen a nagyteremben, nyáron a kerthelyiségben adtak koncertet. „E koncerteken főként az itteni diákok vesznek részt – írja egy korabeli feljegyzés –, és mindig akad közöttük több jó zenész, úgyhogy olykor-olykor, mint köztudomású, híres virtuózok is válhatnak belőlük. E hangversenyeken bármely muzsikus felléphet a nyilvánosság előtt, és többnyire a hallgatóság is értőn ítéli meg a rátermett muzsikusok érdemeit.” A Collegium Musicum alkalmain Bach hétről hétre az őt érdeklő kortárs zenéből összeállított, változatos repertoárral foglalkozhatott, miközben új művek komponálásához és korábbi művei átdolgozásához is inspirációt kaphatott.

Minden bizonnyal megszólalt a Collegium Musicum összejövetelein az a c-moll versenymű is, melyet ezúttal oboa- és hegedűszólóval hallgathatunk meg. Az elhangzó mű tulajdonképpen nem más, mint egy elképzelt Bach-concerto, a darab ugyanis egyik tanítványa, később veje, Johann Christoph Altnikol másolatában, két csembalóra írt alakban maradt csak fenn. 1921-ben jelent meg először az oboa-hegedű változat, melyet közel száz éve játszanak ebben a formában rendszeresen. Kutató- és alkotómunka különleges együttműködése kellett ahhoz, hogy a leírt billentyűs szólamokból újjászülethessenek az eredetinek vélt hegedű- és oboaszólók, melyekre a zene jellegzetes fordulatai, karakteres stílusjegyei is utalnak. Az első tétel energikus Allegrójának váltakozó rövid motívumai és futamai után a közvetlen, szenvedélyes Adagióban teljesedik ki a két hangszer duettje, majd a hagyományokhoz hűen lendületes finálé zárja a művet.

Egy, a lipcsei évekből fennmaradt másolat őrizte meg a C-dúr zenekari szvitet is, mely talán Bach kötheni éveiben születhetett. A nagyszabású nyitótétel alapján Bach ouverture-nek nevezte a darabot, nem kétséges azonban, hogy szvitről van szó: a 18. századi francia zene stílusjegyeit felvonultató sorozatban stilizált tánctételek követik egymást.

Lully és kortársai mintáját formálta saját képére Bach a nyitányban, melyben a lassú, méltóságteljes pontozott ritmusok és az ellenponttal gazdagított gyors szakaszok alkotnak egységet. Régi gyakorlatot követve a tánctételek többsége két táncot foglal magába ugyanabban a stílusban: az egyedül álló courante és a forlane mellett két-két gavotte, menüett, bourrée és passepied található a darabban. A tételpárok megkomponálásának hatásos eszköze a hangszereléssel való játék, melynek részeként egy-egy szakasz hol teljes együttesen, hol sajátos hangszercsoportokon szólal meg. A francia eredetű tételek mellett különleges eleme a szvitnek az eredetileg itáliai utcai táncként ismert forlane, mely ritmikusságával, élénkségével tett szert nagy népszerűségre Velence után a francia és német nemesi udvarokban is.

RÉGIZENE FESZTIVÁL – A FELVILÁGOSODÁS KORÁNAK ZENEKARA

7

8

A Felvilágosodás Korának Zenekara Bach egyik legnépszerűbb concertójával, két hegedűre írt d-moll versenyművével zárja a koncertet. A feltehetően Köthenben írt darab kiváló példája az olasz barokkot idéző Bach-koncerteknek: élettel teli, gazdag és kifejező zene, tele karakteres dallamokkal, melyeket a szerző fantasztikus képzelőerővel fűzött össze. Az itáliai concertostílus rendkívüli módon érdekelte Bachot, aki előszeretettel tanulmányozta Vivaldi és több más kortárs szerző műveit. Másolatokat vagy épp átiratokat készített és mindenekelőtt inspirációt merített belőlük, olyan inspirációt, amely később műfajtól függetlenül megjelent saját darabjaiban.

A d-moll kettősverseny védjegyévé vált az a kirobbanó nyitótéma, mely dinamikus, határozott gesztusként ad keretet a rövid első tételnek. Szinte operai kifejezőerővel, melodikus szépséggel bomlik ki a lassú tétel, melyben a két hegedű mindvégig érzékenyen, finom tartással ösztönzi és imitálja egymást. A zenekar tartózkodón, mégis biztos bázisként szól a háttérben és érezteti jelenlétét a hegedűk sóhajain keresztül vagy épp a méltóságteljes tartott akkordokban. Hangulatában az első tételt idézi vissza a szenvedélyes finálé mozgékonysága és viharos motívumai, melyek később lefelé száguldó frázissá formálódva zárják a művet.

Legyen szó sinfoniáról, concertóról vagy szvitről, Bach hangszeres zenéje kiváló lehetőséget kínál a zenészeknek, hogy – A Felvilágosodás Korának Zenekara által vallott értékek mentén – kísérletezzenek, kérdéseket tegyenek fel és párbeszédet kezdeményezzenek egymással és a közönséggel is. Írta: Belinszky Anna

A Felvilágosodás Korának Zenekara Hegedű Margaret Faultless (zenekarvezető) Huw Daniel Daniel Edgar Henry Tong Rodolfo Richter Alice Evans Claire Holden Brácsa Max Mandel Annette Isserlis Martin Kelly

Nagybőgő Margaret Urquhart Oboa Katharina Spreckelsen Alexandra Bellamy Fagott Joe Qiu Csembaló Masumi Yamamoto

Cselló Andrew Skidmore Carina Drury Margaret Faultless rendkívül sokoldalú hegedűművészként a reneszánsztól napjainkig ívelő repertoárral koncertezik. Elsősorban a 18. századi zene és a historikus előadói gyakorlat specialistájaként ismert – tizenkét évig a Ton Koopman vezette Amsterdam Baroque Orchestra koncertmestere volt, ezt követően csatlakozott A Felvilágosodás Korának Zenekarához, melynek egyik vezető művésze. A Cambridge-i Egyetemen diplomázott, az intézmény életében ma tanárként, művészeti vezetőként és rezidens művészként tölt be fontos szerepet.

RÉGIZENE FESZTIVÁL – A FELVILÁGOSODÁS KORÁNAK ZENEKARA

9

Huw Daniel hegedűművész 2014 óta játszik A Felvilágosodás Korának Zenekarában.

2001-ben orgonistaként végzett a Cambridge-i Egyetemen, majd Simon Standage irányításával tanult barokk hegedűt a londoni Royal Academy of Musicban. 2004-ben csatlakozott az Európai Unió Barokk Zenekarához, melynek zenészeivel ma Harmony of Nations néven adnak koncerteket. A Dunedin Consort, az Irish Baroque Orchestra és a Sixteen együttes tagja, de hallhatta a közönség az English Concert és az oslói Barokkanerne élén is.

Katharina Spreckelsen vendégművészként több mint húsz éve dolgozik együtt A Felvilágosodás Korának Zenekarával, 2015 óta az együttes szólamvezető oboása. Két év orvosi egyetem után kezdte hivatásos zenei karrierjét, Michel Piguet irányításával tanult a bázeli Schola Cantorumban, majd Paul Goodwinnál folytatta tanulmányait a londoni Royal College of Musicban. Generációjának egyik legkeresettebb oboása, az English Concert, a Gabrieli Players és az Amsterdam Baroque Orchestra tagjaként is rendszeresen turnézik Európában és Amerikában.

Rodolfo Richter brit–brazil hegedűművész rendszeres vendég olyan együtteseknél, mint a Tafelmusik (Toronto), az Arion (Montréal), a Tesserae (Los Angeles), az Orquesta Barroca de Sevilla, vagy éppen A Felvilágosodás Korának Zenekara.

Tíz éven keresztül volt az Academy of Ancient Music és a belga B’Rock koncertmestere, emellett barokk hegedűt tanított a londoni Royal College of Musicban.

Jelenleg a Richter Ensemble élén járja a világot, illetve a brazíliai Curitiba régizenei fesztiváljának művészeti vezetőjeként is tevékenykedik.

Summary Questioning everything, seeking out new challenges, finding trailblazing solutions – this is the spirit that defines the work of the musicians of The Orchestra of the Age of Enlightenment. The essence of the ensemble’s remarkable modus operandi is for its members – instead of an omnipotent conductor – to jointly make decisions and assume collective responsibility for what they play, and how and when they play it.

As dedicated practitioners of historically informed performance, they will only be using instruments and techniques at today’s concert of works by Johann Sebastian Bach (1685–1750) that would have been familiar to the composer in the 18th century. Nevertheless, even though they play on gut strings instead of metal ones, their aim is not to recreate the past. With the historical information they possess, they are much more intent on creating new things and playing the music in a manner that is credible and exciting today as well. As one of Europe’s key musical ensembles, they have regularly collaborated with outstanding artists like Mark Elder, John Butt, Iván Fischer, Vladimir Jurowski, Simon Rattle and András Schiff.

They will open tonight’s programme with the festive sound of the massive sinfonia from Bach’s cantata Am Abend aber desselbigen Sabbats, which is surmised to have once been part of a lost concerto grosso by the composer. In the next piece, the Triple Concerto in D minor, the familiar keyboard solos are replaced in the leading role by three violins. The Concerto in C minor written for oboe and violin is in fact nothing other than an imaginary Bach concerto, as the piece only survives in the form of a copy written by one of his students for two harpsichords. A unique combination of research and creative work was required to recreate what were presumably the violin and oboe parts of the original, based on the characteristic phrases and stylistic marks, from the keyboard parts. As this concert shows, “recycling” was a common practice in Bach’s time, and it was considered natural to adapt a given piece to the needs of the specific performance by revising it or simply rescoring it into a defined format.

The interval will be followed by a performance of Bach’s Orchestral Suite No. 1 in C major, which the composer gave the traditional appellation ouverture, after its grand opening movement. There is no doubt, however, that this referred to a suite: in this series displaying the stylistic hallmarks of 18th-century French music, one dance movement follows another, often arranged in pairs. Closing the concert will be one of Bach’s most beloved concertos, his Double Violin Concerto in D minor.

SUMMARY

11

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Haydn Philharmonie

Vezényel és szólót játszik: Nicolas Altstaedt

2020. március 4.

Nicolas Altstaedt Fotó © Marco Borggreve

Wayne Marshall

2020. március 23.

Fotó © Charles Best

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Ton Koopman és az Amsterdam Baroque Orchestra

Händel: La resurrezione 2020. április 8.

Ton Koopman Fotó © Eddy Posthuma de Boer

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Staatskapelle Weimar

Közreműködik: Airam Hernández, Joyce El-Khoury, Alekszandr Pusnyak, a Nemzeti Énekkar Női Kara (karigazgató: Somos Csaba) Vezényel: Giampaolo Bisanti

2020. április 16.

Staatskapelle Weimar Fotó © Felix Broede

Kórusgyöngyszemek és a Carmina Burana

Közreműködik: Kriszta Kinga – szoprán, Horváth István – tenor, Szegedi Csaba – bariton, Bizják Dóra – zongorakíséret, Nemzeti Énekkar, Nemzeti Filharmonikus Zenekar Vezényel: Somos Csaba, Hamar Zsolt

2020. május 2.

Nemzeti Énekkar, Nemzeti Filharmonikus Zenekar Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Rudolf Buchbinder és a Drezdai Staatskapelle Kamaraegyüttese

2020. május 8.

Rudolf Buchbinder Fotó © Marco Borggreve

előzetes,

AJÁNLÓ

RÉGIZENE

Fesztivál 2020

2020. február 28. – március 8.

A Felvilágosodás Korának Zenekara

2020. február 28.

No songs of triumph now be sung – Hallgattassék el a diadalmas ének

2020. március 1.

Ensemble Cantilene

2020. március 2.

Rohmann Ditta és Olga Pascsenko estje

2020. március 3.

Haydn Philharmonie

2020. március 4.

Händel: Alexander Balus

– magyarországi bemutató

2020. március 7.

Rameau: Dardanus

2020. március 8.

mupa.hu

Stratégiai partnerünk: Stratégiai médiapartnerünk:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft.

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Magyarszéky Dóra A szerkesztés lezárult: 2020. február 21.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Emberi Erőforrások Minisztériuma