Müpa Műsorfüzet - Eötvös Péter és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar (2019. október 31.)

Eötvös Péter és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar 2019. október 31.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

MÜPA

PODCAST

Autóban, buszon, otthon vagy futás közben?

Válogasson a Spotifyon és iTuneson is meghallgatható felvételeink közül, ahol olyan vendégek mesélnek Náray Erikának a kedvenceikről, mint Szinetár Miklós, Nádasdy Ádám, Gundel Takács Gábor, Vámos Miklós vagy éppen Nagy Ervin.

A tartalom megnyitásához olvassa be az alábbi QR-kódot:

mupa.hu

3 31 October 2019 Béla Bartók National Concert Hall

2019. október 31.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Péter Eötvös Eötvös Péter and the Hungarian National és a Nemzeti Filharmonikus Philharmonic Orchestra Zenekar Featuring: Martin Grubinger – percussion Hungarian National Female Choir (choirmaster: Csaba Somos) Conductor: Péter Eötvös Péter Eötvös: zeroPoints

Közreműködik: Martin Grubinger – ütőhangszerek a Nemzeti Énekkar Női Kara (karigazgató: Somos Csaba) Vezényel: Eötvös Péter Eötvös Péter: zeroPoints

Péter Eötvös: Speaking Drums – Hungarian première 1. Tanzlied / Dance Song 2. Nonsense Songs 3. (Passacaglia: Intrada, Saltarello, Bourrée, Passepied, Gigue, Allemande, Finale) Péter Eötvös: Per Luciano Berio – Hungarian première

Liszt: Dante Symphony, S. 109 1. Inferno 2. Purgatorio – Magnificat The English summary is on page 11.

Eötvös Péter: Speaking Drums – magyarországi bemutató I. Tanzlied / Dance Song II. Nonsense Songs III. (Passacaglia: Intrada, Saltarello, Bourrée, Passepied, Gigue, Allemande, Finale) Eötvös Péter: Per Luciano Berio – magyarországi bemutató Liszt: Dante-szimfónia, S. 109 I. Inferno II. Purgatorio – Magnificat

4

Az idén hetvenöt éves Eötvös Péter – 2019–20ban az évad művésze a Müpában – napjaink egyik legsikeresebb zeneszerzője és karmestere.

A világhírig vezető út rendkívül változatos volt, kanyarjait nemegyszer váratlan események eredményezték. A hatvanas években, már zeneakadémistaként színházi kísérőzenéket és filmzenéket írt, ami a lehető legjobb iskolát jelentette számára. „Egyik nap megmutatták, mihez kell a zene, hazamentem, megírtam, másnap pedig hallottam, hogy amit írok, működőképes-e” – emlékszik erre az életre szóló tapasztalatra. Hogy ne hívják be katonának, a zeneszerzés szak elvégzése után még tanulnia kellett volna valamit; jelentkezett is a karmester szakra, de nem vették fel. „Ez indította el a lavinát, hogy külföldre menjek.

Attól kezdve aztán egyik esemény jött a másik után” – mesélte egy interjúban. Éveking Karlheinz Stockhausen mellett dolgozott, majd a hetvenes évek végén – két héttel azután, hogy sikertelenül pályázott egy német zenekarhoz – Pierre Boulez felkérte, legyen az újonnan alapított Ensemble InterContemporain művészeti vezeFotó © Csibi Szilvia, Müpa tője. „Ez idő alatt tanultam meg dirigálni: az ütéstechnikát, a kommunikációt a zenészekkel, azt, hogy hogyan kell egy próbát felépíteni” – idézi fel a magyar muzsikus, akit több európai zenekar is első vendégkarmesterének választott. 1994-ben a Holland Rádió Kamarazenekarának vezető dirigense lett, és zeneszerzőként is egyre népszerűbbé vált. A lyoni operaházban 1998-ban bemutatott, Három nővér című operájával hatalmas sikert aratott. „Bekerültem az operaszerzők közé, és attól kezdve sorra kaptam a megrendeléseket.” Amikor azonban tíz év után, 2004-ben hollandiai szerződése lejárt, úgy döntött, hazaköltözik. „A haza számomra két dolgot jelent – vallotta egy interjúban. – Egyrészt Budát. Egy János-hegyi kalyiba annak idején, diplomázóként a világ közepe volt nekem. Nem véletlen, hogy ma is a János-hegy közelében lakunk. A másik fontos tényező: a magyar kultúra. Hiába beszéltem-gondolkodtam Németországban németül, Franciaországban franciául, éreztem, hogy a távolság megmaradt. (…) Ebben az országban vagyok otthon, a helyemen.”

Zenei gondolkodásmódját következőképpen határozta meg: „Számomra minden művem olyan, mint egy opera: jeleneteket írok, mindig történetben gondolkodom. (…)

A történetek, a konfliktusok, a karakterek inspirálnak. Szükségem van rájuk, ezek adják műveim dramaturgiáját.”

A ma esti koncert műsorát ő maga zenei portréjának nevezi. Mint mondja, az 1999-ben komponált zeroPoints volt az első olyan darabja, amely szimfonikus zenekari szerzőként világszerte ismertté tette a nevét. A művet Pierre Boulez felkérésére írta, aki a Londoni Szimfonikus Zenekar következő évi turnéján nyolc hangversenyen vezényelte Európában és Amerikában. „Boulez egyik művét, a Domaines-t a nyolcvanas évek óta gyakran dirigálom, és máig elcsodálkozom azon, hogy a kottában miért a 0 zifferrel (próbajellel) kezdi a számozást a szokásos 1-es szám helyett – írja Eötvös a mű partitúrájának előszavában. – A mester iránti tiszteletből én csak a 0 és az 1 közötti távolságot mertem megcélozni, így lett a tételek címe 0.1, 0.2 és így tovább, 0.9-ig. Az 1-es számot el sem értem. A zeroPointsnak vannak más személyes vonatkozásai is. Nosztalgikus emlékek kötnek gyerekkorom ötvenes-hatvanas évekbeli hangfelvételeihez, amelyek alapvetően formálták zenei gondolkodásomat. Az akkori hangtechnikának megfelelően a technikai zajok természetes velejárói voltak a hangzásnak. Ezek a hangemlékek jelennek meg egyes műveimben, mint például a régi lemezek sistergése az Atlantis tételeinek végén. Innen ered a zeroPoints elején hallható »szalagzaj«-imitáció is, amelyet ma már – a tökéletes technika korában – nagybőgők tremolójával, mesterségesen kell létrehozni. A darabot indító klarinétszignálok a filmzenefelvételeknél használatos 1 kHz-es visszaszámolás szinuszszignálját jelentik. Ez is a 0 ponthoz vezet: 3-2-1-0, és itt, a zérótól indul a zene…”

A zeroPoints utolsó ütemének felütésszerű xilofonfutama közvetlenül kapcsolódik a Speaking Drums (Beszélő dobok) kezdőhangjaihoz. A 2013-ban befejezett mű szintén rendkívül sikeressé vált: 2019 márciusáig ötven alkalommal szólaltatták meg. A Speaking Drums alapját Weöres Sándor ritmikus versei alkotják, alcíme pedig Négy vers ütőhangszerszólóra és zenekarra. Mint Eötvös mondja, a ritmikus verseket „lefordította” ütőhangszerekre és zenekarra: a szólista beszélni tanítja hangszereit, míg maguk a dobok el nem kezdenek beszélni. A mintegy huszonöt perces kompozíció három tételből áll.

Az elsőben a Táncdal, a másodikban két nonszensz költemény, az Arany kés forog, valamint a Barbár dal című vers szólal meg. A harmadik tétel szövege a költő Polyrhythmia sorozatának szanszkrit mottója Dzsajadéva indiai költőtől, címe pedig – egy barokk variációs

EÖTVÖS PÉTER ÉS A NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR

5

6

formára utalva – Passacaglia. Összesen hét szakaszra tagolódik, és barokk táncok sorozatát idézi Intrada, Saltarello, Bourrée, Passepied, Gigue, Allemande, Finale felirattal.

Az ütőhangszeres versenymű elválaszthatatlan Martin Grubinger személyétől. Mint Eötvös Péter elmondta, amikor megkapta a felkérést, egy közös koncertjük jutott eszébe, amelyen Friedrich Cerha ütőhangszeres versenyművét adták elő a Bécsi Filharmonikusokkal. „Martin egyszerűen fantasztikus volt! – emlékezik Eötvös. – Rögtön tudtam, milyen irányba kell indulnom, ha darabot akarok neki írni. Felkerestem Salzburg közelében, mindent megbeszéltünk, és kiválasztottuk a hangszereket. Úgy gondolom, tipikus »grubingeri« mű született, amelyben Martin a showman-tehetségét is meg tudja mutatni.”

A komponálás „alapanyagai” közé tartoznak olyan élmények is, amelyeket Eötvös Péter indiai dobosokat látva-hallva szerzett: „Amit dobolnak, azt mondják is, egyszerre, ugyanabban a tempóban, ritmusban; olyan, mintha a hangszerrel egy történetet mesélnének.” Szintén hatott a műre a jazz-zenészek rögtönzéstechnikája is – a kézzel együtt sokszor a száj is mozog, a hangszerjáték és a beszéd összetartozik –, de Eötvös nagyszerűnek találja az improvizáció gyakorlatát a barokk vagy későbbi korokban is.

Luciano Berio a 20–21. század egyik legjelentősebb zeneszerzője volt, Eötvös Péter rendszeresen vezényelte darabjait, sőt számos olyan művét is dirigálta koncerten, amelyeket csak nagyon kevesen tűztek műsorra. 1982-ben például a magyar zenei élet igazi szenzációját jelentette a Coro című darab magyarországi bemutatója Eötvös vezényletével – ahogyan a haza-hazalátogató karmester szinte valamennyi fellépése jelentős eseménynek számított, hiszen jelenlétével rendszeresen közvetítette a kortárs zene nyugat-európai fejleményeit, eredményeit, trendjeit. Az 1925-ben született, nála majdnem húsz évvel idősebb olasz zeneszerzővel a párizsi kortárs zenei központban, az IRCAM-ban dolgozott együtt. „Halála másnapján, 2003. május 28-án komponáltam egy zongoradarabot az emlékére – meséli Eötvös. – Berio egyik 1969-es zongoradarabja az 1965 és 1990 között komponált Six encores (Hat ráadásszám) sorozatból az Erdenklavier (Földzongora) címet viseli. Ehhez kapcsolódva adtam ennek a pár perces művemnek az Erdenklavier–Himmelklavier címet, ezzel az epigrammával vettem búcsút a baráttól és mestertől, aki immár egy Himmelklavieron (égzongorán) játszik.” A címével Beethoven Hammerklavier-szonátájára is rímelő mű zenekari változatát tizenöt évvel később, 2018 augusztusában a Drezdai Staatskapelle mutatta be Per Luciano Berio címmel, a New York-i Filharmonikusok egykori zeneigazgatója, Alan Gilbert vezényletével.

„Berio és Dante művészetét az olasz kultúra folytonossága kapcsolja össze, ebben az esetben az az emocionális töltés, amely Berio »mennybemenetelének« skáláját összeköti Liszt Dante-szimfóniájának kezdőmotívumával” – mondja Eötvös Péter, aki ezt a kapcsolatot azzal is kifejezi, hogy a Per Luciano Berio és a Dante-szimfónia közvetlenül egymás után hangzik el. Liszt Ferenc rendkívül fontos Eötvös számára, kisgyerekkoráról kezdve zenei nagyapjának tekinti. Hogy miért, arra most csak vázlatosan adhatunk választ, a kívülálló szemszögéből. Liszt is szorosan kötődött az irodalomhoz, ez táplálta zenei alkotókedvét, bár teljesen más művészi alapállásból, mint Eötvös Péter esetében. Mindkettejük zenéjében közös a kísérletezés a hangzással, a formával, valamint a hangszeres dallamok ének-, illetve beszédszerűsége. Liszt néha be is írja a szöveget a partitúrába, a Dante-szimfónia kezdeténél például a harsonákon, mélyvonósokon megszólaló dallamhoz a Pokol 3. énekének elejéről a pokol kapujára írt sorokat idézi: „Általam jutsz a kínok városába, / általam jutsz az örök gyötrelembe, / általam jutsz a kárhozott csapatba” (Nádasdy Ádám fordítása). Szintén ebben a tételben „énekli” az angolkürt Francesca da Riminivel: „Nincs nagyobb fájdalom, / mint emlékezni a boldog időkre / a bajban – mestered is tudja ezt.” Majd egy Andante amoroso (szerelmes andante) feliratú szakasz után ismét a pokol kapujára írt sorok szólalnak meg szöveg nélkül a kürtökön: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” „Az utóbbi időben olyan lett a lelkemnek, mint a felhőoszlop, amely kivezette a sivatagból az izraelitákat” – írja egyik levelében Liszt Dantéról. Az Isteni színjátékhoz kapcsolódó szimfonikus kompozíciót a végső formánál lényegesen összetettebbre és monumentálisabbra tervezte, gondolatait a teljesség igényével kívánta zenei formába önteni.

Az 1840-es években felkérte Joseph Autran költőt – akinek verseire a Les préludes elődjének tekinthető kórusművet is komponálta –, hogy készítse el egy Dante-oratórium vagy -opera szövegkönyvét. Érdekes olvasni a levelet, amelyben arról ír francia barátjának, azt szeretné, hogy dramatizált cselekmény keretében Dante és Vergilius is jelenjen meg a szereplők között. Jelezte, hogy az első rész hossza nem haladhatja meg a másfél órát, „mivel nincs olyan közönség, amely ennél többet kibírna a Pokolból”. Liszt összművészeti alkotást tervezett, amelyben a zene és a szöveg mellett a látványnak is fontos szerep jutott volna: fel akarta kérni Bonaventura Genelli olasz származású német festőt, készítsen képeket a műhöz, hogy azokat diorámaként jelenítsék meg az előadáson. Akkori élettársa, Carolyne zu Sayn-Wittgenstein hercegnő mindezt finanszírozta is volna, de végül nem valósult meg. A Dante-szimfónia mint konkretizálódó téma 1855 júniusában bukkan fel újra egy Wagnerhez írt levélben, már kevésbé realisztikus, sokkal

EÖTVÖS PÉTER ÉS A NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR

7

8

romantikusabb módon elképzelve. „Szóval Dantét olvasol?! – írja Liszt zürichi száműzetésben élő barátjának. – Kitűnő társaság számodra. Részemről valami kommentárszerűt küldök majd neked ehhez a műhöz. Már régóta a fejemben van egy Dante-szimfónia, és az év folyamán be is fejezem. Háromtételes lesz: Pokol, Tisztítótűz és Paradicsom – az első kettő csak hangszeres, az utolsó kórusos. Ha ősszel meglátogatlak, magammal tudom majd vinni, és ha nem találod rossznak, engedelmeddel a te nevedet írom majd rá.”

Válaszlevelében Wagner kifejezi csodálatát Liszt munkabírása iránt, emberfeletti lénynek nevezve őt, ugyanakkor olyan kritikát fogalmaz meg a készülő Dante-szimfóniáról, amely a mű végső formáját is befolyásolni fogja. „Remek ötlet, már előre élvezem a zenét, de van egy kis beszédem veled” – kezdi fejtegetését, amelyben lebeszéli Lisztet, hogy a Paradicsomot is megkomponálja, kórussal, mondván, Beethoven Kilencedikjének is a kórusos negyedik tétel, valamint Danténál is a Paradicsom a legkevésbé sikerült rész, „bármennyire csodáljuk is mindkettőt”. Liszt végül olyan művet ír Pokol és Tisztítótűz című tételekkel, amelynek végén, ha jelzésszerűen is, de megjelenik a paradicsom, a mennyország is. Ekkor csatlakozik a kórus – pontosabban: női kar – a zenekarhoz, noha az Isteni színjátékban nincs szó Magnificatról. Ne feledjük azonban, hogy Liszt nem megzenésít, hanem kommentál és interpretál: Szűz Mária ezekkel a szavakkal közli Zakariás feleségével, Erzsébettel, hogy Jézussal várandós. Liszt ennek a kantikumnak az első két sorát emeli be a műbe, illetve dicsőítő örömujjongást illeszt a sorok után: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben. Hozsánna! Halleluja!”

Wagnernek ehhez is volt egy-két szava, eredetileg ugyanis diadalmas zenével zárult a mű a „lágyan lebegő” Magnificat után. „Annál jobban megijedtem – írja önéletrajzában Wagner –, amikor ezt a szép elgondolást hirtelen, félelmetes módon félbeszakította egy bombasztikus befejezés. (…) Hangosan felkiáltottam: »Nem, nem! Ezt ne! El vele! Ne legyen semmiféle fenséges Úristen!«” Liszt végül kétféle befejezéssel látta el a művet, és ahogyan ígérte, Richard Wagnernek ajánlotta a következő szavakkal: „Ahogyan Vergilius vezette Dantét, úgy vezettél te engem keresztül élethangokkal átitatott világok titokzatos vidékein.” Írta: Várkonyi Tamás

Fotó © Simon Pauly

A salzburgi születésű Martin Grubinger napjaink egyik legjelentősebb ütőhangszeres művésze.

Repertoárja rendkívül széles, a szólóművektől a kamarazenén át a versenyművekig minden területen és műfajban aktív. Az elmúlt évadban Percussive Planet Ensemble nevű együttesével Yuja Wang partnereként lépett fel a Carnegie Hallban, majd a Sydney-i és a Göteborgi Szimfonikusokkal koncertezett, hogy aztán a Berlini Filharmonikusokkal is fellépjen.

Eötvös Péteren kívül számos kortárs zeneszerző komponált számára darabot, többek között Friedrich Cerha és Tan Dun, a múlt évadban pedig Fazıl Say és az izlandi Daníel Bjarnason kompozícióját mutatta be a rendkívül sokoldalú művész.

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar majdnem száz éve működő együttes, jogelődjét Székesfővárosi Zenekar néven hozták létre 1923-ban. Ferencsik János több mint három évtizedet, később Kobajasi Ken-Icsíró tíz évet töltött el az élén. Őt Kocsis Zoltán követte 1997-ben, akinek keze alatt a művészileg megújuló együttes repertoárja olyan hiánypótló művekkel bővült ki, mint Richard Strauss, Debussy, Ravel, Schoenberg, valamint 20. századi és kortárs magyar szerzők alkotásai, de Bartók zenéje is hangsúlyosan érvényesült a műsorpolitikában. Hamar Zsolt 2017 márciusa óta vezeti a zenekart, melyet – testvéregyüttesével, a Nemzeti Énekkarral – a Müpa idén az évad együttesének választott.

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

EÖTVÖS PÉTER ÉS A NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR

9

10

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

A Nemzeti Énekkar élén több mint negyedszázadon át Antal Mátyás töltötte be a vezető karnagyi pozíciót. Ez idő alatt az együttes Magyarország egyik vezető hivatásos kórusává vált, olyan oratóriumkórussá, amely nemcsak testvérzenekarát szolgálja ki, hanem az a cappella művek előadásában is kimagasló produkciókat nyújt, legyen szó barokk zenéről vagy kortárs kompozíciókról. Vezetője 2016. januárja óta Somos Csaba.

Summary Each season, Müpa Budapest bestows on one musician and one ensemble the titles “Artist of the Season” and “Ensemble of the Season”. For the 2019/20 season these distinctions have gone to Péter Eötvös and the Hungarian National Philharmonic Orchestra and Choir. They will be performing for us together at this concert, one made all the more relevant by the fact Eötvös, the world-famous composer, conductor and creator of so many extraordinary operas, is celebrating his 75th birthday this year.

Composed for Pierre Boulez in 1999, zeroPoints was the first piece to make Eötvös’s name as an internationally known composer of symphonic orchestral music. Guaranteed to captivate any audience with its originality, 2013’s Speaking Drums is a perfect example of what Eötvös, with a bit of self-irony, expresses as his musical credo: “The listener must feel something like they do in the enchanted castle at the amusement park. You enter, something starts to happen, and you have no idea how you are going to get out, but have to have faith that you will survive somehow.” Also making this concerto a true Eötvös work is the fact that he wrote it with perfect awareness of the performer’s skills and character. Austrian Martin Grubinger is one of the most significant and versatile percussionists of our times and perhaps the only one in the world able to perform the three extraordinarily virtuosic movements involving the poems of 20th-century Hungarian poet Sándor Weöres with such empathy. “The soloist teaches the instruments how to speak,” says the composer by way of explaining the choice of title, “until the drums start to speak by themselves.” In the second part of the evening, Eötvös will pay tribute to Luciano Berio, a late contemporary of his, with an orchestral work that was created from a short piano piece and premièred by Staatskapelle Dresden last year. This will be linked to a rarely heard massive work from Ferenc Liszt, a composer closely connected to Eötvös since his childhood. Liszt interpreted Dante’s Divine Comedy, one of the emblematic works of European culture, with thoroughly Romantic tools and language, giving it a majestic and sublime choral finalé.

SUMMARY

11

MINDENSZENTEK

Schubert / Donizetti

Vezényel: Speranza Scappucci

2019. november 1.

Speranza-Scappucci Fotó © Acosta

Talamba 20 – jubileumi koncert

Vendég: Miklósa Erika

2019. november 8.

Fotó © Nánási Pál

Cécile McLorin Salvant & Sullivan Fortner

2019. november 18.

FELFEDEZÉSEK

Budafoki Dohnányi Zenekar

Közreműködik: Annelien Van Wauwe – klarinét Vezényel: Rajna Martin

2019. november 24.

Annelien Van Wauwe Fotó © Christian Ruvolo

KARÁCSONYI ORGONAKONCERT

Daniel Zaretzky és a Szentpétervári Koncertkórus

Ortodox karácsony

Vezényel: Vlagyimir Beglecov

2019. december 10.

Daniel Zaretsky Fotó © DF

ÚJÉVI KONCERT FIATALOKNAK

Haydn: A teremtés – részletek

Vezényel: Fischer Ádám

2020. január 1.

Iveta Apkalna Fotó © Nils Vilnis Fischer Ádám Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

előzetes,

AJÁNLÓ

Vigye haza az élményt!

Megújult ajándéktárgyaink a Vince Könyvesboltban!

mupa.hu

Playlistről a Müpába.

Kösse össze Müpa- és Spotify-fiókját, hogy elsők közt értesülhessen róla, ha kedvence a Müpába érkezik! mupa.hu

Stratégiai partnerünk:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft.

Stratégiai médiapartnerünk:

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Magyarszéky Dóra A címlapon: Eötvös Péter Címlapfotó: Csibi Szilvia, Müpa A szerkesztés lezárult: 2019. október 18.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma