Müpa Műsorfüzet - Mendelssohn: Paulus (2019. október 26.)

Mendelssohn: Paulus

2019. október 26.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

MÜPA

PODCAST

Autóban, buszon, otthon vagy futás közben?

Válogasson a Spotifyon és iTuneson is meghallgatható felvételeink közül, ahol olyan vendégek mesélnek Náray Erikának a kedvenceikről, mint Szinetár Miklós, Nádasdy Ádám, Gundel Takács Gábor, Vámos Miklós vagy éppen Nagy Ervin.

A tartalom megnyitásához olvassa be az alábbi QR-kódot:

mupa.hu

26 October 2019 Béla Bartók National Concert Hall

2019. október 26.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Mendelssohn: Paulus Mendelssohn: Paulus Featuring: Ágnes Kovács – soprano Eszter Balogh – mezzo-soprano Bernhard Berchtold – tenor Jochen Kupfer – bass Lóránt Najbauer – bass Purcell Choir Orfeo Orchestra (on period instruments) Concertmaster: László Paulik Conductor: György Vashegyi The English summary is on page 11.

Közreműködik: Kovács Ágnes – szoprán Balogh Eszter – mezzoszoprán Bernhard Berchtold – tenor Jochen Kupfer – basszus Najbauer Lóránt – basszus Purcell Kórus Orfeo Zenekar (korhű hangszereken) Koncertmester: Paulik László Vezényel: Vashegyi György

MENDELSSOHN: PAULUS

3

4

Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809–1847) alakja – korántsem minden alap nélkül – elsősorban úgy él az utókor emlékezetében, mint a derű, a tündéri mesevilág és a harmonikus szépség zenei megjelenítésének nagy és hivatott mestere. Két befejezett oratóriuma, a Paulus (1836) és az Éliás (1846) azonban egészen más oldalát mutatja az életműnek és egyszersmind e sok szempontból olyannyira szerencsés, áldott tehetségű, gazdag és rokonszenves természetű művészegyéniségnek. A fájdalom, a kín iránt tanúsított részvét, monumentalitás és drámaiság, sötét indulatok, de legfőképp tiszta és magasztos érzések megkapó kifejezése: ez mind jellemzi az oratóriumszerző Mendelssohnt, aki ma este felhangzó kompozíciójába emellett a művészi tájékozódás, valamint a személyes és csoportidentitás útkereséseit is belefoglalta.

Mendelssohnt a frankfurti Cäcilienverein kérte fel 1831-ben egy Szent Pálról szóló oratórium megírására. A megbízás zenetörténeti jelentőségű előzménye az az 1829-es együttműködés volt, melynek eredményeképpen az egyházzene értékeinek felelevenítésére, megőrzésére és gyarapítására vállalkozó kórusegyesület a fiatal zeneszerző vezetésével előadta Johann Sebastian Bach Máté-passióját, alig néhány héttel az elsőség érdemét kivívó, ugyancsak a komponista által vezényelt, nevezetes berlini megszólaltatás után. (Mendelssohnnak egyébként a szó szoros értelmében ajándékként hullott ölébe a Máté-passió, ahogyan ennek történetét néhány éve egy interjúban a ma este vezénylő Vashegyi György is felidézte: „Nagynénje egy szintén jómódú, zenekedvelő és magas szinten zongorázó hölgy volt, aki születésnapi ajándékként egy kottát adott unokaöccsének. És mi volt ez a kotta? Bach Máté-passiójának partitúrája. [...] Mindez az 1820-as években történt, amikor Bach már hetven éve halott volt, de Mendelssohn sorsát megpecsételte ez a találkozás.”)

A 19. századi Bach-reneszánsz és általa a zenei historizmus koncerttermi gyakorlatának útjára indítása természetesen nem csupán a befogadó közegre, de magára Mendelssohnra is rendkívüli hatást gyakorolt. Ennek hangzó bizonyságát kínálja a négy esztendőn át készült Paulus: a romantika világában teremtően fogalmazza újra a bachi passiók mintáit, esztétikáját és ethoszát – korálokkal és turbákat idéző kórusokkal, jórészt a cselekményt kommentáló, kontemplatív áriákkal, Mendelssohn zenei asszimilációs készségének kivételes jelenségével. Az 1836. május 22-én Düsseldorfban, az AlsóRajnai Zenei Fesztivál keretében bemutatott oratórium a Saulusból Paulusszá változó és átlényegülő apostol történetével olyan témát érintett, amely Mendelssohn számára személyes életprobléma volt. Abraham Mendelssohn berlini bankár fiát, a filozófus Moses Mendelssohn unokáját hétéves korában, 1816-ban keresztelték meg. Szülei csak évekkel később szánták rá magukat e lépésre, ám fiuknak kezdettől fogva más sorsot

szántak, hiszen a csecsemő Felixet körül sem metéltették. Ilyesformán a felvilágosult és polgáriasodott németországi zsidóság emancipációs és asszimilációs törekvéseit az új, keresztyén hitét őszintén megélő, mégis kettős identitású zeneszerző saját személyében képviselte. Képviselte – és épp ebben az oratóriumában egyúttal művészetté is szublimálta, hiszen a tarzuszi Saulus megtérése a damaszkuszi úton Mendelssohn és tágabb közössége számára jelképesen felidézte önnön kísérletüket a hitváltásra s annak révén a többségi társadalomba való beilleszkedésre.

A kétrészes oratórium szövegét az evangélikus lelkész és Mendelssohn bizalmasa, Julius Schubring és maga a zeneszerző válogatta össze az Újtestamentum vonatkozó részleteiből, így főként az Apostolok cselekedeteiből. Az első rész az emelkedetten historizáló hangvételű, mégis romantikusan küzdelmes nyitányt követően a kereszténység első vértanúja, István mártíriumát beszéli el. „Íme, látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll” – mondja a tenorista hangján István, majd így imádkozik az őt megkövező jeruzsálemi népért: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” E jelenetsor részeként, a No. 10-es szopránrecitativóban találjuk az első említést a még pálfordulás előtti főszereplőről: „A tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lába elé tették le”, aki „egyetértett István kivégzésével”. Az ekkor még keresztényüldöző majdani szent először az első rész 12. számában szólal meg, basszusáriájával kegyetlen pusztítást követelve. A damaszkuszi úton végbement csodálatos fordulat, az elhivatás jelenete a No. 14-es kóruskíséretes recitativóban következik el. „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” – szólítja meg a mennyei fény kíséretében érkező hang a Tarzuszit.

A fény szétáradásának érzését felfokozó következő kórusszám (No. 15) Ézsaiás próféta szavait idézi: „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége.

Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad.” A következő korál (No. 16) Philipp Nicolai 16. századi evangélikus himnusza, a Bach kantátájából is ismert Wachet auf, ruft uns die Stimme révén teljesíti ki a páli életfordulat pillanatának magasztosságát. Az első rész hátralévő tételei a mennyei fényességtől átmenetileg megvakult Saul látását visszaadó damaszkuszi Anániás epizódját beszélik el.

Az oratórium második része az immár Barnabás apostol társául és szóvivőjéül szegődött, keresztényként térítő Pált mutatja. Jeruzsálem után a pogányok között munkálkodik, ahol a hit terjesztőit isteneknek hitték: „Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!” – énekli a pogányok kórusa (No. 33). Pálnak térítő, gyülekezeteket alapító utazásai során üldöztetést is el kell szenvednie, de ez mit sem csökkenti elszántságát, s oratóriumbeli utolsó megszólalása (No. 42) is egy éppen erről tanúskodó idézet

MENDELSSOHN: PAULUS

5

6

az Apostolok cselekedeteiből: „Miért sírtok, és miért keserítitek meg a szívemet?

Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.” Az Úr dicséretét zengő zárókórus (No. 45) végül újra a kereszténység egyetemes közösségének hangjáé.

A már a düsseldorfi bemutató esztendejében, 1836 decemberében Liverpoolban is előadott Paulus jelentősen hozzájárult Mendelssohn nagy-britanniai elismertségéhez és népszerűségéhez, elvezetve másik oratóriuma, az érett kori Éliás egy évtizeddel későbbi birminghami ősbemutatójához. A Paulus előadási hagyománya utóbb éppen a szigetország koncerttermeiben maradt mindvégig eleven, miközben másutt – mint afféle megkésett, epigoni stílusgyakorlat – sokáig mellőzötté, mi több, egyenesen lesajnálttá vált. Igaz, első oratóriumával a rokonszenvesen fejlett önkritikájú szerző sem volt teljesen megelégedve, elvégre a premiert követően bizalmasan ekképp nyilatkozott művéről: „Voltak benne sikerült részek, és voltak kifejezetten rosszak is. Remélem, hogy a második oratóriumom jobban sikerül majd.”

A Paulus rehabilitációja az ezredvég és Mendelssohn születésének bicentenáriuma táján szerencsésen megtörtént, és habár az Éliás árnyékából nem sikerült kikerülnie, ma már időről időre lemezen és koncerten is találkozhat vele a közönség. Magyarországon elsősorban éppen a ma esti hangverseny előadói, mindenekelőtt Vashegyi György jóvoltából. Az Éliás 2011-es előadása után szinte napra pontosan két évvel, 2013. január 30-án a korabeli hangszereken megszólaltatott Paulus alkotta a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar Müpa-beli koncertjének programját. „Folyamatos lelki és szellemi jelenlét, tökéletesen kifeszített zenei ív, gazdag és koncentrált, üresjárat nélküli előadás: Vashegyi György és művésztársai a kompozícióhoz méltó átszellemültséggel, a remekmű rangján tolmácsolták Mendelssohn Paulusát” – értékelte a produkciót koncertkritikájában Csengery Kristóf. Vashegyi György azután 2014-ben az Óbudai Danubia Zenekarral is előadta a Paulust, 2015-ben pedig az ugyancsak Vashegyi György nevével fémjelzett Régizene Fesztiválon szólalt meg a mű a Purcell Kórus, a Collegium Vocale Gent és az Orfeo Zenekar közös koncertjén, Philippe Herreweghe vezényletével.

A korabeli hangszereken való megszólaltatás ténye, illetve a historikus előadásmód nyomatékos említése elsőre akár futó meglepetést is kiválthat, hiszen a régizenélés gyakorlatát rendszerint a korábbi zenei korszakok műveinek megszólaltatásával szokás összekapcsolni. A historikus közelítés azonban mások mellett magát a zenei historizmus 19. századi úttörőjét, Mendelssohnt is megilleti, hiszen ahogyan egy interjújában Vashegyi György általános érvénnyel megfogalmazta: „A hetvenes években még úgy tartották

– és vannak, akik ma is úgy gondolják –, hogy a »régizene« körülbelül Johann Sebastian Bach haláláig tart. Addig van értelme kísérletezgetni például régi hangszerekkel, hiszen onnantól kezdve már minden nagyjából olyan, mint ma. Ez tévedés: semmi nem volt olyan később sem, mint ma. Sokszor megkérdezik tőlem, mi az a régizene, amire elég radikális válaszom van – kicsit olyan, mint amikor Metternichtől azt kérdezték, hol kezdődik a Balkán, s ő azt válaszolta, a kertje kapujában.” Vagy egy másik Vashegyi-interjúból idézve: „Úgy gondolom, akkortól beszélhetünk régizenéről, amikor a szerző már nem él, amikor már nem lehet személyesen megkérdezni. Mihelyt rákényszerül az ember, hogy a kottából szerezzen információkat, nagyon át kell gondolni, mit is közöl a kotta, mert az csak legenda, hogy egy művet le lehet írni. [...] Az evolúciós elképzelések pedig sokszor ostobaságok: szerintem szó sincs arról, hogy Beethoven valójában egy Steinwayre vágyott volna. Itt van példának Brahms, aki imádta a Steinwayt, de a B-dúr zongoraverseny hangszereként tekintett rá, kamarazenét kizárólag Graf zongorájára írt, mert az jobban megfelelt a műfajról alkotott elképzeléseinek. Csak persze a 19. századdal kapcsolatban él a nagy, töretlen előadói tradícióba vetett hit – ez így helyes, de fontos tudni, hogy sokszor a tradíció is igen messzire távolodott az egykori ideáloktól.” Írta: László Ferenc

MENDELSSOHN: PAULUS

7

8

Fotó © Raffay Zsófi

Fotó © Raffay Zsófi

Kovács Ágnes a Zeneakadémia karvezetés szakán tanult, majd Frankfurtban szerzett operaénekesi diplomát. Olyan karmesterekkel dolgozik együtt, mint Fischer Iván, Nicholas McGegan és Helmuth Rilling. Az Andreas Küppers vezetésével működő In Paradiso Frankfurt régizene-együttes tagja. A Salzburgi Ünnepi Játékokon Thomas Hengelbrock vezényletével 2015 augusztusában debütált Purcell Dido és Aeneas című operájában.

Balogh Eszter 2014-ben diplomázott a Zeneakadémia oratóriumés dalének szakán, visszatérő szólistája a Budapesti Fesztiválzenekar barokk együttesének és az Orfeo Zenekarnak. 2016-ban Helmuth Rilling keze alatt énekelte Johann Sebastian Bach János passiójának alt szólóját. 2014-ben debütált a Magyar Állami Operaházban, 2018-ban pedig Bernstein Trouble in Tahiti című kisoperájának egyik főszerepében hallhatta a közönség a Müpa színpadán.

2019-ben megnyerte a London Handel Society énekversenyét.

Bernhard Berchtold az innsbrucki konzervatóriumban és a salzburgi Mozarteumban végezte tanulmányait, Schubert dalainak értő előadójaként hamar felhívta magára a figyelmet. 2003 és 2011 között a Badisches Staatstheaterben Mozart és Händel több operájának fontos szereplőjeként is színpadra lépett.

Koncert- és oratóriuménekesként olyan karmesterekkel működött együtt, mint Nikolaus Harnoncourt, Ton Koopman, Simon Rattle és Helmuth Rilling.

A 2016-ban „Bajorország kamaraénekese” címmel kitüntetett basszbariton, Jochen Kupfer a lipcsei zeneművészeti főiskolán végzett. Leggyakrabban énekelt szerepei közé tartozik Wozzeck, Gunther (Az istenek alkonya), Escamillo (Carmen), Tell Vilmos, az idősebb Germont a Traviatában és Pizarro a Fidelióban.

Külön említést érdemel az Opernwelt hasábjain „egyszerűen briliánsnak” értékelt 2011-es Beckmesser-debütálása A nürnbergi mesterdalnokokban.

Fotó © Raffay Zsófi

Fotó © Wágner Csapó József

Najbauer Lóránt közgazdászként végzett a Kaliforniai Egyetemen, majd a Yale Egyetemen szerzett zene szakos mesterdiplomát. Koncertezett már a Carnegie Hallban, a Chicagói Szimfonikusokkal és A Felvilágosodás Korának Zenekarával is.

Mások mellett olyan művészekkel lépett pódiumra, mint Helmuth Rilling és Ramón Vargas.

Vashegyi György Liszt-díjas karmester a magyarországi régizenejáték és -oktatás meghatározó alakja. A Zeneakadémia karmesterképzőjének elvégzése után a Drezdai Régizenei Akadémián képezte tovább magát, emellett több alkalommal részt vett Helmuth Rilling és John Eliot Gardiner mesterkurzusain.

A Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar megalapítása óta elsősorban az ő közreműködésükkel hoz létre jelentős opera- es oratóriumprodukciókat, de vendégkarmesterként rendszeresen dolgozik más együttesekkel is. 1992 óta a Zeneakadémia tanára, 2010-ben az ő vezetésével alakult meg az intézmény régizenei szakcsoportja.

2017 októbere óta a Magyar Művészeti Akadémia elnöke.

MENDELSSOHN: PAULUS

9

10

Fotó © Nagy Attila, Müpa

Az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus a régizenei kompozíciók legkiválóbb autentikus előadói Magyarországon. Az együttesek repertoárjának gerincét a Gesualdótól Mendelssohnig terjedő időszak zenéje alkotja, de gyakran műsorukra tűznek későbbi kompozíciókat is. Koncertjeiken a közönség számos magyarországi bemutatót hallhatott már korhű hangszeres előadásban. 1998 óta több világpremiernek számító lemezfelvételt is készítettek, többek közt Charpentier, Michael Haydn, Istvánffy, Kraus, Lickl, Manna és Tartini műveiből. 2011-ben kezdődött termékeny együttműködésük a Versailles-i Barokk Zenei Központtal, amelynek köszönhetően a barokk zene több ismert és még felfedezésre váró szerzőjének műveit mutatták be sikerrel. Az együttműködésből született lemezek (Un Opéra pour trois rois, Rameau: Hyppolite et Aricie, Mondonville: Grand Motets, Mondonville: Isbé) számos külföldi elismerésben részesültek.

Summary Premièred in Düsseldorf in 1836, Paulus was the first oratorio that Felix MendelssohnBartoldy (1809–1847) wrote. It simultaneously shows the critical impression that Bach made on this young composer who also created the practice of musical historicism and serves as an artistic metaphor for the life-long problem of the dual identity generated by the fact that he was born to Jewish parents but was baptised as a child.

The text to the two-part oratorio was compiled from the New Testament – chiefly the Acts of the Apostles – by Mendelssohn’s confidant, the Lutheran pastor Julius Schubring, and the composer himself. After starting with the martyrdom of Saint Stephen, the story moves on to one of its climaxes: the transformation on the road to Damascus (in No. 14) of Saul the persecutor of Christians to Paul the follower of Christ. This scene is followed by a choral number (No. 15) conveying the flood of light with the words of the prophet Isaiah, “Arise, shine; for thy light is come, and the glory of the Lord is risen upon thee. For, behold, the darkness shall cover the earth, and gross darkness the people: but the Lord shall arise upon thee, and his glory shall be seen upon thee.”

Performing the oratorio at this concert will be György Vashegyi and his ensembles, the Purcell Choir and the Orfeo Orchestra: all devoted to giving period performances of Paulus in Hungary and popularising the wonderful Hungarian style of historically informed playing. Of the five soloists, three are young singers who nevertheless have launched international careers: Eszter Balogh, Lóránt Najbauer and Salzburg Festivalveteran Ágnes Kovács. Joining them on the stage of the Béla Bartók National Concert Hall are the Austrian tenor Bernhard Berchtold, who has sung with such great conductors as Nikolaus Harnoncourt, Ton Koopman, Simon Rattle and Helmuth Rilling, and the German bass Jochen Kupfer: with an impressively wide and varied repertoire, he was named a Bayerischer Kammersänger in 2016.

SUMMARY

11

MINDENSZENTEK

Schubert / Donizetti

Vezényel: Speranza Scappucci

2019. november 1.

Speranza-Scappucci Fotó © Acosta

KARÁCSONYI ORGONAKONCERT

Daniel Zaretzky és a Szentpétervári Koncertkórus

Ortodox karácsony

Vezényel: Vlagyimir Beglecov

2019. december 10.

Daniel Zaretsky Fotó © DF

Bryn Terfel áriaestje

Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Gareth Jones

2019. december 18.

Fotó © Mitch Jenkins / Deutsche Grammophon

KARÁCSONYI HANGVERSENY

A Drezdai Kamarakórus és a Le Concert Lorrain

Közreműködik: Mary Bevan – szoprán, Tim Mead – férfialt, Guy Cutting – tenor, Tobias Berndt – basszus Vezényel: Marcus Creed Guy Cutting Fotó © Ben McKee

2019. december 19.

ÚJÉVI KONCERT FIATALOKNAK

Haydn: A teremtés - részletek

Vezényel: Fischer Ádám

2020. január 1.

Fischer Ádám Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Bellini: Az alvajáró

Közreműködik: Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté), Pannon Filharmonikusok Vezényel: Riccardo Frizza

2020. február 9., 11.

Zuzana Marková Iveta Apkalna Fotó Fair Fotó © © Henry Nils Vilnis

előzetes,

AJÁNLÓ

Vigye haza az élményt!

Megújult ajándéktárgyaink a Vince Könyvesboltban!

mupa.hu

Playlistről a Müpába.

Kösse össze Müpa- és Spotify-fiókját, hogy elsők közt értesülhessen róla, ha kedvence a Müpába érkezik! mupa.hu

Stratégiai partnerünk: Stratégiai médiapartnerünk:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft.

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Magyarszéky Dóra A szerkesztés lezárult: 2019. október 17.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Emberi Erőforrások Minisztériuma