Müpa Műsorfüzet - Rolando Villazón dalestje (2019. október 1.)

Rolando Villazón dalestje

Népszerű dallamok a múltból és a jelenből

2019. október 1.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

1 October 2019 Béla Bartók National Concert Hall

Rolando Villazón song recital Popular melodies from the past and present Rolando Villazón – tenor Carrie-Ann Matheson – piano De Falla: Siete canciones populares españolas (Seven Spanish Folksongs) 1. El paño moruno 2. Seguidilla murciana 3. Asturiana 4. Jota 5. Nana 6. Canción 7. Polo Mompou: Selected songs 1. Neu 2. Damunt de tu només les flors

Revueltas: Cinco canciones de niños (Five Songs of Childhood) 1. El caballito 2. El lagarto 3. Canción tonta 4. Canción de cuna 5. Las cinco horas Guastavino: Las nubes 1. Jardín antiguo 2. Deseo 3. Alegría de la soledad Ginastera: Canción al árbol del olvido

Obradors: Canciones clásicas españolas (Classical Spanish Songs) 1. La mi sola, Laureola 2. Al Amor 3. Corazón, porqué pasáis 4. Con amores, la mi madre 5. Del cabello más sutil 6. Chiquitita la novia

Nepomuceno: Coração triste Calvo: Gitana

The English summary is on page 11.

2019. október 1.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Rolando Villazón dalestje Népszerű dallamok a múltból és a jelenből Rolando Villazón – tenor Carrie-Ann Matheson – zongora De Falla: Hét spanyol népdal 1. El paño moruno 2. Seguidilla murciana 3. Asturiana 4. Jota 5. Nana 6. Canción 7. Polo Mompou: Válogatott dalok 1. Neu 2. Damunt de tu només les flors

Revueltas: Öt gyermekdal 1. El caballito 2. El lagarto 3. Canción tonta 4. Canción de cuna 5. Las cinco horas Guastavino: Felhők 1. Jardín antiguo 2. Deseo 3. Alegría de la soledad Ginastera: Canción al árbol del olvido

Obradors: Klasszikus spanyol dalok 1. La mi sola, Laureola 2. Al Amor 3. Corazón, porqué pasáis 4. Con amores, la mi madre 5. Del cabello más sutil 6. Chiquitita la novia

Nepomuceno: Coração triste Calvo: Gitana

ROLANDO VILLAZÓN DALESTJE

3

4

Valóra vált álom Napjaink egyik vezető tenorja, az elismert és körülrajongott művész zenei anyanyelvén szólal meg ebben a műsorban, amelyet spanyol és latin-amerikai szerzők darabjaiból állított össze. A többnyire népzenei ihletésű darabok némelyike ismerős a magyar közönség számára, de az est számos meglepő felfedezést is ígér.

Ritka az olyan sokoldalú művész, mint a mexikói születésű, 2007 óta francia állampolgárságú tenor. Nemcsak a repertoárja rendkívül változatos, de egyéb tevékenységei is lenyűgözően szerteágazóak: operaszerepein, koncertfellépésein és lemezfelvételein kívül rendez, regényt ír, tévéműsort vezet és tehetségkutatókban is szívesen szerepel mentorként, zsűritagként. Rengeteg elfoglaltsága mellett még jótékonysági munkára is jut ideje: a Piros Orr Bohócdoktorok nemzetközi szervezet nagyköveteként tevékenykedik. „Emberi kötelességemnek tartom, hogy másokon segítsek – vallotta életének erről a területéről. – Ezzel másokat is inspirálni szeretnék. Az a legkevesebb, amit emberként megtehetünk, hogy segítünk azoknak, akiknek kevésbé jó a helyzetük.”

Ez a csodálatos pályafutás, mint oly sok csoda az életben, a véletlennek köszönhetően indult. A későbbi világhírű tenor egy nap éppen a zuhany alatt eresztette ki a hangját odahaza, Mexikóvárosban, amikor kopogtattak az ajtaján. A küszöbön az egyik szomszéd jó barátja, a bariton Arturo Nieto állt, aki hallva a fiatalember énekét, azonnal felismerte, hogy istenáldotta tehetséggel van dolga, és meghívta arra a zeneakadémiára, ahol ő tanított, hogy képezze tovább a hangját. Rolando Villazón (1972) ott szeretett bele egy életre az operába.

A nemzetközi zenei világ akkor tanulta meg a nevét, amikor 1999-ben több díjat is elnyert Plácido Domingo híres Operalia versenyén. Még abban az évben bemutatkozott Massenet Manonjának Des Grieux-jeként, majd sorra hódította meg a legnevesebb operaszínpadokat Párizstól Berlinig, Münchentől Bécsig, Salzburgtól Londonig. „Nagy énekes és briliáns szórakoztató, egyszerre rendkívül vicces és megdöbbentően mély” – írta róla egy kritika.

Fotó © Monika Hoefler

Szerepeit szinte lehetetlen felsorolni, énekel Mozartot és Verdit, Csajkovszkijt és Gounod-t, Debussyt és Monteverdit, Vivaldit és Puccinit, zarzuelaáriákat és mexikói dalokat. Rendezőként először a lyoni operában mutatkozott be 2011-ben, ahol Massenet Wertherét állította színpadra. Rendszeresen vezet műsort a BBC-n és a ZDF-en, német és francia rádiócsatornákon, és mindemellett még regényírásra is jut ideje. Első regénye, a Malabares Spanyolországban jelent meg 2013-ban, a második, az Életművész két éve Németországban. „Szeretem az újdonságokat, a rutint nem ismerem. Amikor rendezek, száz százalékosan arra koncentrálok, amikor írok, az áll a figyelmem középpontjában.

Amikor valamit csinálok, teljesen elmerülök abban a világban” – nyilatkozta egy interjúban.

Néhány évvel ezelőtt a zenerajongók riadtan fogadták a hírt, hogy Villazónnak ciszta nőtt a hangszalagjára, és az operáció miatt számos fellépést kellett lemondania. Sokan azt hitték, a betegség és a műtét karrierje végét jelenti majd, de a művész 2010-ben diadalmasan visszatért. „Mindig tudtam, hogy a pályafutásom folytatódni fog!” – jelentette ki, és valóban, azóta aktívabb, mint valaha. Megbízatásainak eddig is rendkívül változatos listája idén újabb feladatokkal bővült, hiszen 2019-től öt évre átvette a salzburgi Mozart-hét művészeti vezetését. „Az a célom, hogy Mozart zenéjét és őt magát mint embert minél szélesebb közönséghez hozzam közelebb” – nyilatkozta, és valóban, már első alkalommal meglepetést okozott, szokatlan módon és szokatlan helyszíneken szólaltatva meg a salzburgi mester muzsikáját.

Olyan népszerű és megkerülhetetlen figurája az opera világának, hogy nyugodt szívvel kirándulhat más műfajokba, így előadhat dalokat és musicalrészleteket is. Ez utóbbiak közül kedvence Don Quijote híres dala a La Mancha lovagjából („Az álom, mit nem láttak még, és győzni, hol nem győztek még”), amit kisfiúként együtt énekelt a híres zenés játék főszereplőivel, néhány éve pedig Tenor című albumára is beválogatta. „Ez a dal akár az én életemről is szólhatna. Lehetetlennek tűnő álmot álmodni, Európában operaénekesnek lenni – a családomban semmi nem utalt arra, hogy képes leszek rá.

Az élet utazás, és teljes szívvel kell élni.”

A hangverseny első komponistáját, a spanyol Manuel de Fallát (1876–1946) nem kell bemutatni a magyar közönségnek. A zeneszerző éppen La vida breve (A rövid élet) című operájának első párizsi előadását készítette elő, amelyet 1913. december 30-ára időzítettek az Opéra Comique-ban (a premier ugyanabban az évben, április 1-jén volt Nizzában), amikor egyszerre két felkérést is kapott. Az egyiket a szoprán Luisa Velától, aki Salud szerepét énekelte A rövid életben, a másikat pedig egy görög énektanártól.

Vela egy sorozatnyi szólófellépést tervezett a következő hónapokra, és arra kérte de Fallát, írjon neki néhány spanyol stílusú dalt, amelyeket felvehet a programjára,

ROLANDO VILLAZÓN DALESTJE

5

6

míg a görög énektanár arra vonatkozóan kérte a komponista tanácsát, mi lehet az igazán megfelelő stílusú kíséret hazája néhány dallamához. De Falla elkezdett kísérletezni az egyik görög dal harmóniáival, és az így kialakított új technikát próbálta ki az énekesnő számára készülő dalokban is, amelyekhez hét, Spanyolország különböző területeiről származó népi dallamot vett alapul. Így született meg a Hét spanyol népdal.

Valamennyi népdal fő témája a szerelem és mindaz, ami vele jár, az örömtől a bánatig.

A dalciklust a komponista Luisa Velával az Ateneo de Madrid hangversenytermében mutatta be 1915. január 14-én, és a darabok hamarosan a legnépszerűbb spanyol dalokká váltak. Az eredetileg szoprán hangra és zongorára írt alkotás Bach óta az egyik legtöbbször feldolgozott zenemű, létezik belőle szólózongorára, énekhangra és gitárra, zongorára és csellóra készült változat, illetve két zenekari feldolgozás is.

Mi az eredeti változatot hallhatjuk, amelyben az énekes mellett a zongoristának is virtuozitást igénylő feladat jut.

Nem ismeretlen terep ez a kanadai Carrie-Ann Matheson számára, aki szakmai pályafutását karmesterasszisztensként kezdte a New York-i Metropolitanben, majd Fabio Luisi szerződtette korrepetitorként és karmesterként a Zürichi Operaházba, ahol azóta is rendszeresen kap megbízásokat. Mindkét minőségében a világ vezető házaiban dolgozik, a Salzburgi Ünnepi Játékoktól a chicagói Lyric Operáig, illetve keresett oktató, akinek mesterkurzusai nagy népszerűségnek örvendenek Kanadában és az Egyesült Államokban egyaránt. Villazón mellett olyan sztárok dalestjein vállalja a zongorakísérő szerepét, mint Jonas Kaufmann, Piotr Beczała, Joyce DiDonato, Thomas Hampson vagy Luca Pisaroni.

A dalok közül az első, az El paño moruno (A mór kendő) Spanyolország délkeleti részéről, az andalúziai Murcia városából származik, története pedig egyszerű: egy üzletben leszállították egy kelme árát, mert foltos lett. De Falla briliáns kíséretet írt hozzá, a népdalokat hagyományosan kísérő gitár szerepét szánva a zongorának. Ily módon a hallgató azonnal megérzi, honnan ered a dal: a dallam hű marad gyökereihez, ugyanakkor a klasszikus zenétől elvárt magasságokba emelkedik. A második dal, a Seguidilla murciana egy gyors, hármas ritmusú régi táncra utal, amely szintén Andalúziából terjedt el egész Spanyolországban. A nagyon népszerű tánccal a flamencóban ugyanúgy találkozhatunk,

mint Bizet Carmen vagy Offenbach La Périchole, az utcai énekesnő című operájában.

A szöveg olyan pénzérméhez hasonlítja a dal főszereplőjét megsértő embert, amelyet addig adnak kézről kézre, míg teljesen elkopik, és elveszíti az értékét.

Az Asturiana című dalnak mind szövege, mind dallama az észak-spanyol Asztúria tartományból származik: kedves mese egy fáról, amely együtt sír a dal bánatos főalakjával. A fa látja az ember szenvedését, de nem tud segíteni rajta; ezt fejezi ki a dallam mozdulatlanságot és elkerülhetetlenséget sugalló formája. A Jota talán a leghíresebb de Falla spanyol dalai közül, címe a Spanyolország északkeleti részén, főként Aragóniában közkedvelt táncra utal. Ezt a táncot hagyományosan helyi népviseletbe öltözve, kasztanyettával kísérve járják; eredetileg temetési szertartásokon adták elő Valenciában és Katalóniában. De Falla a tánc lényegét a ritmusában ragadta meg, amely végigkíséri a dalt, míg a zongora megint csak a gitár technikáját utánozza. Az énekes belépésekor aztán újabb, szabadabb frázis indul, és a komponista a zongora hangutánzó játéka által megidéz egy újabb hangszert, a tamburint, amelyet szintén gyakran használnak a jota kíséreteként.

Ezután következik a Nana, egy gyönyörű andalúz bölcsődal. De Falla gyerekkorában édesanyjától hallotta ezt a dalt, amelynek szövege gyöngéd és megnyugtató, zenéje pedig szomorkás. A zongora bal és jobb kéz között váltakozó ritmusa a bölcső mozgását idézi, a pianissimótól haladva a még halkabb hangok felé, míg a végén a kisgyerek elalszik, félelmeivel magára hagyva édesanyját. A hatodik tétel, a Canción eredeti jelentése dal, és a ciklusnak ez az egyetlen olyan darabja, amely nem egy konkrét spanyol régióból ered, hanem dallama az egész országban ismert. A történet egy megcsalt szeretőről szól, aki elhatározza, hogy visszanyeri lelkierejét és végre eltemeti keserű érzéseit. Hogy ez mégsem sikerül tökéletesen, arról az a sor árulkodik, amelyben megátkozza őt elhagyó kedvesét. A ciklust az andalúziai eredetű Polo zárja, amelynek ismétlődő hangokból álló, gyors és eleven kísérete a flamencoritmusokban és lábdobbanásokban gazdag spanyol táncot, a zapateadót idézi fel.

A katalán zeneszerző, Federico Mompou (1893–1987) muzsikája manapság szűkebb hazáján kívül szinte teljesen ismeretlen. Számos művész, így Villazón véleménye szerint azonban a komponistát méltatlanul felejtették el, hiszen folytatva a közismert pályatársai, köztük Enrique Granados és Isaac Albéniz által megteremtett hagyományokat, Mompou színgazdag impresszionista palettát használó darabjai finomak és érzékenyek, titokzatosak és meghittek. Példaképei, Chopin, Szkrjabin, Satie és Debussy inspirációja nyomán a szerző önálló zenei világot teremtett, amelynek különlegességéről két dal tanúskodik ezen az estén.

ROLANDO VILLAZÓN DALESTJE

7

8

A következő szerző, Fernando Obradors (1897–1945) Barcelonában született, és édesanyjától tanult zongorázni, míg a zeneszerzés művészetét főleg autodidaktaként sajátította el. Számos szimfonikus művet és zarzuelát írt, legismertebb darabja azonban a Klasszikus spanyol dalok (Canciones clásicas españolas). A neoklasszikus stílusú kompozíciók a népdalok és a tonadilla (színpadi eredetű, gyakran párbeszédes formájú spanyol dal) zenei világából építkeznek, míg a szövegek egyformán merítenek a 15. századi szerelmes versekből és a 18–19. század népszerű költészetéből. A Del cabello más sutil (A legfinomabb haj) című dalban a megkapó dallam és az arpeggiókkal díszített zongorakíséret legromantikusabb oldaláról mutatja be a szerzőt. Emellett a következő dalokat hallhatjuk még: La mi sola, Laureola (Egyetlenem, Laureola), Al Amor (A szerelemhez), Corazón, porqué pasáis (Szív, miért töltöd ébren az éjszakát), Con amores, la mi madre (Szerelmesen aludtam el), Chiquitita la novia (Kicsike a menyasszony).

A szünet után a mexikói zeneszerző, tanár és hegedűművész, Silvestre Revueltas (1899–1940) Öt gyermekdalával ismerkedhetünk meg: El caballito (Lovacska), El lagarto (Gyík), Canción tonta (Buta dal), Canción de cuna (Bölcsődal) és Las cinco horas (Az öt óra). Revueltas elsősorban élénk ritmikájú, színes hangszerelésű darabjairól ismert. Kompozícióiban szívesen használ népzenei hangulatú elemeket anélkül, hogy valódi mexikói népdalokat idézne. Fő műveinek mexikói témákat feldolgozó szimfonikus költeményei számítanak, köztük az 1938-ban Nicolás Guillén versére írt Sensemayá, de életművéből nem hiányoznak a kamaradarabok, a filmzenék és – ahogyan a ma este hallható darabok is mutatják – a dalok sem.

Az argentin Carlos Guastavino (1912–2000) művei közül a Felhők című dalciklus hangzik el a mai koncerten: Jardín antiguo (Régi kert), Deseo (Vágy), Alegría de la soledad (A magány öröme). A szerző összesen kétszáz dalt, kórus- és kamarazenei művet írt, emellett komponált zongorára és gitárra is. Kiváló zongorista volt, aki csodálta és szerette az emberi hangot. Olyan sok művet írt énekhangra, hogy „az argentin Schubertként” is emlegették, bár ő szerényen visszautasította ezt a titulust. Dalait hazájának táncritmusai és folklórja inspirálta, gyakran szerepel bennük a természet, a virágok, a csobogó víz, a tágas pampák és a madarak képe. Zenei világuk szinte improvizatív, jól énekelhetők és könnyedek, fő elemük az argentin népi hagyományokban gyökerező természetes líra. Műveivel Guastavino olyan egyedi latin-amerikai stílust fejlesztett ki, amely egyesíti Argentína zenei és kulturális nyelvét a klasszikus dalkultúra formavilágával.

A következő komponista, a szintén argentin Alberto Ginastera (1916–1983) Buenos Airesben született, és ott, majd a 2. világháború után az Egyesült Államokban tanult zeneszerzést. 1948-ban alapította meg az argentínai La Platában azt a konzervatóriumot, amelynek 1958-ig igazgatója volt. Az argentin folklór és népzene gazdag hagyományát 20. századi technikákkal ötvöző Ginasterát a kortárs latin-amerikai zene egyik úttörőjeként tisztelik, számos műfajban alkotott a balettől az operán, a kantátán és a zenekari darabokon át a kamarazenéig. A Canción al árbol del olvido (Dal a feledés fájához) az egyik legkorábbi dala, fájdalmas melódia tangóritmusban. A Fernán Silva Valdés versére készült dal a feledés fájáról szól, amelynek tövében a haldokló lélek megkön�nyebbülést talál. A szerelmi bánatban szenvedő főszereplő lefekszik a fa alá, és elalszik, abban a reményben, hogy elfelejtheti hűtlen szeretőjét. A zene a pampákon népszerű muzsika és tánc, a vidala és a vidalita hangulatát idézi.

Ezt követően a brazil zeneszerző és karmester, Alberto Nepomuceno (1864–1920) Coração triste (Szomorú szív) című dalát hallhatjuk. A komponista gyerekként édesapjától tanult zenét, aki a fortalezai katedrális orgonistája és kórusvezetője volt, majd Rómában és Berlinben képezte tovább magát. A német fővárosban ismerte meg későbbi feleségét, aki jó barátságban állt Grieggel. Nepomuceno a norvég mester hatására kezdett el olyan zenét írni, amely híven tükrözi brazil gyökereit.

A záródarab, a Gitana (Cigánylány) szerzője szerzője Luis Antonio Calvo (1882–1945), az egyik legünnepeltebb kolumbiai zeneszerző. Számtalan romantikus zongoradarabot írt, méghozzá szokatlan körülmények között, élete legnagyobb részét ugyanis egy lepratelepen elzárva töltötte. A városban ma emlékmű tiszteleg művészi teljesítménye előtt. Írta: Mörk Leonóra

ROLANDO VILLAZÓN DALESTJE

9

10

Playlistről a Müpába.

Kösse össze Müpa- és Spotify-fiókját, hogy elsők közt értesülhessen róla, ha kedvence a Müpába érkezik! mupa.hu

Summary One of the leading tenors of our time, Rolando Villazón has compiled this programme from pieces written by composers from Spain and Latin America in his own musical mother tongue. Few of these pieces, mostly inspired by folk music, will be familiar to the Hungarian audience, but this simply means that the concert has many surprising discoveries in store.

It is rare indeed to find an artist more versatile than this Mexican-born tenor, long also a citizen of France. Not only in the sense of his extraordinarily varied repertoire: beyond singing in operas, concerts and in the recording studio, he also directs, writes novels, hosts a television programme and helps run talent searches. The international music world first heard his name in 1999, when he won several awards at Plácido Domingo’s famed Operalia competition. In that same year, he made his début as Des Grieux in Massenet’s Manon before going on to triumph on the foremost opera stages of Europe (including Paris, Berlin, Munich, Vienna, Salzburg and London) and further afield (such as the Met and the Los Angeles Opera). “He is a great singer and a brilliant entertainer, simultaneously extremely funny and astonishingly profound,” wrote one critic.

It would be nearly impossible to list the roles he has sung, ranging from Monteverdi, Vivaldi and Mozart to Verdi, Debussy, Gounod and Puccini, not to mention his performances of zarzuela arias and Mexican songs. He made his directorial début in 2011 at Opéra de Lyon, where he staged Massenet’s Werther. He regularly hosts programmes on the BBC and Germany’s ZDF, as well as on German and French radio networks, while also managing to find time to write novels. A few years ago, after an operation on his vocal cords, he was forced to cancel a series of appearances. Although many believed that this illness would mean the end of his career, the artist returned triumphantly in 2010 and since then has been more active than ever. In 2019 he assumed yet another role: as artistic director of Salzburg’s Mozart Week for the next five years.

Tonight’s programme starts with Manuel de Falla’s Siete canciones populares españolas, which gives Canadian accompanist Carrie-Ann Matheson a chance to show her own virtuosity as well. Each of these folk songs deals with love and the joy and sorrow and everything else that comes with it. This set will be followed by selections by composers from Spain and Latin America: the Catalan Federico Mompou, Barcelona-born Fernando Obradors, the Mexican composer, teacher and violinist Silvestre Revueltas, the Argentines Carlos Guastavino and Alberto Ginastera, the Brazilian composer and conductor Alberto Nepomuceno, as well as Luis Antonio Calvo, Colombia’s most celebrated composer.

SUMMARY

11

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL

Eötvös Péter: Angels in America Opera két részben, Tony Kushner színdarabja alapján

2019. október 10., 12.

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Mendelssohn: Paulus

Vezényel: Vashegyi György

2019. október 26.

Vashegyi György Fotó © Wágner Csapó József

Eötvös Péter és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Közreműködik: Martin Grubinger – ütőhangszerek, a Nemzeti Énekkar Női Kara (karigazgató: Somos Csaba)

2019. október 31.

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

MINDENSZENTEK

Schubert / Donizetti

Vezényel: Speranza Scappucci

2019. november 1.

Speranza-Scappucci Fotó © Acosta

Bryn Terfel áriaestje

Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Gareth Jones

2019. december 18.

Fotó © Mitch Jenkins / Deutsche Grammophon

ÚJÉVI KONCERT FIATALOKNAK

Haydn: A teremtés - részletek

Vezényel: Fischer Ádám

2020. január 1.

Fischer Ádám Iveta Apkalna Fotó Szilvia, Müpa Fotó © © Csibi Nils Vilnis

előzetes,

AJÁNLÓ

Müpa-élmény 360 fokban

Látogasson el egyedülálló házbemutató VR-túránkra!

mupa.hu

www.cafebudapestfest.hu

Stratégiai partnerünk: Stratégiai médiapartnerünk: A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Magyarszéky Dóra Címlapfotó: ITV / REX A szerkesztés lezárult: 2019. szeptember 23.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!