Müpa Budapest - Gyenyisz Macujev és Julian Rachlin kamarakoncertje (2019. május 3.)

Gyenyisz Macujev és Julian Rachlin kamarakoncertje 2019. május 3.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

MÜPA BÉRLETEK

19 20

mupa.hu

3 May 2019 Béla Bartók National Concert Hall

2019. május 3.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Chamber concert Gyenyisz Macujev és

by Denis Matsuev Julian Rachlin and Julian Rachlin kamarakoncertje Denis Matsuev – piano Julian Rachlin – violin, viola Shostakovich: Viola Sonata, op. 147 1. Moderato 2. Allegretto 3. Adagio Brahms: Sonata in A major, op. 100 1. Allegro amabile 2. Andante tranquillo – Vivace – Andante – Vivace di più – Andante – Vivace 3. Allegretto grazioso (quasi andante) Brahms: Sonata in D minor, op. 108 1. Allegro 2. Adagio 3. Un poco presto e con sentimento 4. Presto agitato The English summary is on page 9.

Gyenyisz Macujev – zongora Julian Rachlin – hegedű, brácsa Sosztakovics: Brácsaszonáta, op. 147 I. Moderato II. Allegretto III. Adagio Brahms: A-dúr szonáta, op. 100 I. Allegro amabile II. Andante tranquillo – Vivace – Andante – Vivace di più – Andante – Vivace III. Allegretto grazioso (quasi andante) Brahms: d-moll szonáta, op. 108 I. Allegro II. Adagio III. Un poco presto e con sentimento IV. Presto agitato

GYENYISZ MACUJEV ÉS JULIAN RACHLIN KAMARAKONCERTJE

3

4

A Müpa által 2018/19-re Az évad művészévé választott Gyenyisz Macujevvel e szezonban immár harmadik alkalommal találkozhat a közönség. Novemberi szólóestje és márciusi zenekari hangversenye után ezúttal kamarazenei műsorral lép a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumára. Macujev a XI. moszkvai Nemzetközi Csajkovszkij Verseny (1998) első díjának elnyerése óta a világ egyik legkeresettebb zongoraművésze. Évente több mint kétszáz koncerten lép fel, élete nagy részét repülőgépeken tölti, nem csoda, hogy amikor kedvenc kikapcsolódási helyéről kérdezik, saját irkutszki otthonát nevezi meg. Különlegesen színes egyéniség, élete nem korlátozódik a klasszikus zenére. Három kedvenc szava: zene, szerelem, labdarúgás.

Gyermekkora óta lelkes futballrajongó, fontos jelnek tartja, hogy az 1998-as labdarúgó-világbajnokság ideje alatt nyerte meg a Csajkovszkij Versenyt. A futballban és a zenélésben közös pont számára, hogy mindkettőt a közönségnek kell játszani.

Ugyanakkor a zenén belül is a sokszínűség híve: a klasszikus zene melletti másik szerelme a jazz, amely szerinte nemcsak zene, hanem a szabadság megtestesítője, és ő ugyanezt a szabadságot keresi a klasszikus zenei előadóművészetben is. Személyiségét jól jellemzi, hogy arra a kérdésre, ki az a három személy, akivel a legszívesebben együtt ebédelne, azt válaszolta: Leonardo da Vincivel, Szergej Rachmaninovval és Charlie Chaplinnel.

Bár elsősorban szólistaként ismert, kamarazenét is szívesen játszik. Szólórepertoárjának és a duótól a zongoraötösig terjedő kamarazenei repertoárjának gerincét egyaránt orosz zeneszerzők, Csajkovszkij, Rachmaninov, Tanyejev és Sosztakovics művei alkotják.

Macujev kamarapartnere ezen az estén a nála egy évvel idősebb Julian Rachlin, akinek zenei működési területe tiszteletre méltóan széles: karmester, hegedűés brácsaművész. 1974-ben született Vilniusban; az orosz hegedűsiskola egyik legsikeresebb generációjához sorolható: közvetlen kortársa Szergej Krilov (1970), Vadim Repin (1971) és a vele egyidős, szintén hegedű-, brácsaművész és karmester Maxim Vengerov (1974), valamint a hegedűs Alekszej Igudesman (1973). Rachlin, bár orosz hegedűtanárnál tanult, tanulmányait nem Moszkvában vagy Szentpéterváron végezte. Családja 1978-ban Ausztriába költözött, ahol Rachlin előbb az Anton Brucknerről elnevezett linzi, majd a bécsi konzervatórium hallgatójaként egyaránt Boris Kuschnir Fotó © Ashley Klassen irányításával tökéletesítette tudását.

Tizennégy éves korában, 1988-ban a Eurovision Young Musicians versenyen Ausztria képviseletében Amszterdamban elnyerte a nagydíjat. A versenygyőzelem után lehetőséget kapott arra, hogy bemutatkozzon a Bécsi Filharmonikusok szólistájaként, Riccardo Muti vezénylete alatt. Napjainkig is ő a legfiatalabb művész, aki valaha szólót játszhatott a rangos együttessel. Karrierje ekkortól kezdve villámgyorsan kiteljesedett: a világ számos jelentős szimfonikus zenekarával fellépett Amerikától Oroszországig, és olyan világhírű karmesterekkel dolgozott együtt, mint Charles Dutoit, Bernard Haitink, Mariss Jansons, Zubin Mehta és James Levine, de hegedült Yehudi Menuhin vezénylete alatt is. 2005-ben debütált a Carnegie Hallban, a New York-i Filharmonikus Zenekar és Lorin Maazel partnereként. Számos nemzetközi zenei fesztivál állandó fellépője, és – akárcsak Macujevnek Moszkvában – saját koncertsorozata van a bécsi Musikvereinban. 1999 óta tanít is, alma matere, a Konservatorium Wien hegedű tanszakán. Hangfelvételei a leghíresebb lemezkiadóknál jelentek meg.

Előadására technikailag tökéletes játék, elegáns stílus és fényes hegedűhang jellemző.

Hegedűje a zenetörténet nagy „tanúja”: Antonio Stradivari 1704-ben Cremonában készített hangszere a 19. század végén a bécsi Liebig-gyűjtemény része volt, 1952 és 1991 között Wolfgang Schneiderhan játszott rajta a Bécsi Filharmonikusok koncertmestereként, a művész most Angelika Prokopp Magánalapítványának köszönhetően használhatja. Rachlin 2000 óta a hegedű mellett brácsázik is. Erre Pinchas Zukerman is biztatta, amikor 1994-ben rövid ideig nála tanult, de édesapja csellista volt, s eleinte

GYENYISZ MACUJEV ÉS JULIAN RACHLIN KAMARAKONCERTJE

5

6

ő maga is a csellóhoz vonzódott. Bécsi növendékeit arra biztatja, hogy mindkét hangszeren játsszanak: szerinte minden jó hegedűsnek kell tudnia brácsázni is.

Macujevhez hasonlóan Rachlin is alapított saját zenei fesztivált: 2001-ben indult útjára a Julian Rachlin and Friends Festival, amelyet eleinte Dubrovnikban, később Palma de Mallorcán rendeztek. A fesztivál, amelynek visszatérő vendége többek közt Janine Jansen, Mischa Maisky és Itamar Golan, színészeket is vendégül lát, mint például Sir Roger Moore-t vagy John Malkovichot.

Rachlin játéka több kortárs zeneszerzőt is inspirált. 2000-ben még hegedűművészként közreműködött Krzysztof Penderecki Sextet című, klarinétra, kürtre, hegedűre, brácsára, csellóra és zongorára komponált művének ősbemutatóján; 2009-ben, Penderecki Ciaccona per violino e viola című művének ősbemutatóján azonban már brácsán játszott. A lengyel zeneszerző 2012-ben kifejezetten Rachlinnak komponálta hegedű-brácsa Kettősversenyét, melynek Rachlin mindkét szólószólamát repertoárján tartja.

Vezényléssel Mariss Jansons javaslatára kezdett foglalkozni, tanára ebben édesanyja volt, aki Szentpétervárott Valerij Gergijevvel, Szemjon Bicskovval és Mariss Jansonsszal együtt tanult vezényelni. Julian Rachlin 2007-ben debütált karmesterként, 2015 óta a Royal Northern Sinfonia, 2017 óta a Turkui Filharmonikus Zenekar, illetve a norvég Kristiansand Symphony Orchestra első vendégkarmestere, de vezényelte már a magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekart is. Az elmúlt évadokban dirigálta a berlini Konzerthaus Zenekarát, a Berlini és a Moszkvai Filharmonikusokat, az elkövetkező szezonokban a Bécsi Szimfonikusokat, az Orosz Nemzeti Zenekart, a Chicagói és a Birminghami Szimfonikus Zenekart vezényelheti.

2010 óta szülőhazája, Litvánia képviseletében az UNICEF jószolgálati nagyköveteként a gyermekek jogaiért is kiáll. A kérdésre, hogyan képes ennyi tevékenységet egyszerre végezni, így válaszol: „A hotelt, amelyben megszállok, mindig az úszómedence mérete alapján választom ki. Öt perccel ébredés után már úszom.” Erőnlétét újabban teniszezéssel is igyekszik karban tartani. És persze rengeteget gyakorol: Paganini 24 capricciója szinte mindennapi kenyere, bár koncerten sohasem játssza őket.

Kamarazenészként fellépett már többek közt a zongorista Martha Argerich és Yefim Bronfman, a hegedűs Gidon Kremer, Janine Jansen, Vilde Frang, Sarah McElravy és Shlomo Mintz, valamint a csellista Mischa Maisky, Msztyiszlav Rosztropovics és Heinrich Schiff partnereként. Gyenyisz Macujevvel nem első alkalommal zenélnek együtt. 2011-ben, a Verbier-ben megrendezett fesztiválon többek közt Bartók Béla fiatalkori zongoraötösének előadásában működtek közre (Rachlin ekkor brácsán játszott). 2016 novemberében a bécsi Musikverein Nagy szólisták sorozatában adtak

kamaraestet, melyen Schumann és Brahms brácsa-zongora, valamint Debussy és César Franck hegedű-zongora művei hangzottak el, s a közös kamarazenélést 2020-ban folytatják ugyanitt. 2019 tavaszán a bécsi Konzerthaus nagytermében játszották együtt ugyanazt a műsort, amellyel Budapestre is készültek. Innen Rachlin Ausztriába utazik tovább, ahol vezényelni és brácsázni fog, míg Macujev következő nyilvános hangversenyét a hónap végén, Moszkvában adja.

Dmitrij Sosztakovics (1906–1975) háromtételes Brácsaszonátája a zeneszerző utolsó műve: 1975 júliusában, már súlyos betegen írta. A darabot az orosz Beethoven Kvartett akkori brácsaművészének, Fjodor Druzsinyinnak ajánlotta, akivel igen szoros szakmai kapcsolatban állt: Sosztakovics tizenöt vonósnégyeséből tizenhármat a Beethoven Kvartett játszott először.

A szonáta három tétele lassú–gyors–lassú rendben követi egymást. Az első formája rendkívül koherens, egyetlen hatalmas ívet ír le. Kezdetén kopár a hangzáskép: a brácsa üres húrokat penget, ehhez a zongora hasonlóan szikár zenével társul.

Ugyanez a hangulat egy mozgalmasabb középrész után a tétel végén visszatér.

A szonáta második tétele a Scherzo tétel funkcióját kapta. A főtéma Sosztakovics három évtizeddel korábban befejezetlenül hagyott operájából, a Gogol műve alapján megírni tervezett Játékosokból származik. A szonáta érzelmi súlypontja a harmadik, leghosszabb tételre esik, amelynek Sosztakovics által adott, de nem hivatalos alcíme: Adagio Beethoven emlékére. Sosztakovics itt többször, többféleképpen is idézi Beethoven cisz-moll, „Holdfény” szonátájának részleteit, legfőképpen a zongoraszonátát indító pontozott ritmusképletet. A szonátát Sosztakovics 1975 augusztusában bekövetkezett halála után, októberben mutatták be.

A mai hangverseny második felében Johannes Brahms (1833–1897) a hegedű-zongora repertoár legnépszerűbb darabjai közé tartozó szonátáiból kettő is elhangzik: az 1886-ban komponált A-dúr, valamint az 1886–1888 között keletkezett d-moll darab.

Az A-dúr szonátát a zeneszerző svájci nyaralása alatt komponálta, talán ennek is köszönhető alapvetően lírai karaktere. A háromtételes mű hangvételét meghatározza továbbá, hogy Brahms több helyen is saját dalainak részleteit idézi benne: a svájci nyaralás alatt a nem sokkal később tragikusan fiatalon elhunyt Hermine Spies alténekesnőnek komponált dalait (Wie Melodien zieht es mir…, Immer leiser wird mein Schlummer, Auf dem Kirchhofe), valamint a Robert és Clara Schumann 1879-ben elhunyt fia, Felix Schumann szövegére komponált Meine Liebe ist grün című dalt.

Az A-dúr szonáta 1886. december 2-án hangzott el először, a zeneszerző

GYENYISZ MACUJEV ÉS JULIAN RACHLIN KAMARAKONCERTJE

7

8

és Joseph Hellmesberger előadásában, Bécsben.

A d-moll szonáta ősbemutatóját bő két évvel később, Budapesten tartották, a zeneszerző partnere Hubay Jenő volt. Brahms 1888. december 19-én érkezett a magyar fővárosba, másnap a korabeli napilapok tanúsága szerint jót mulatott a Népszínházban Rákosi Viktor és Szécsi Ferenc néhány napja bemutatott, a Sarah Bernhardt budapesti viszontagságait parodizáló Sára és Bernát című bohózatának előadásán.

December 21-én Hubay Jenőnél ebédelt, majd a Hubay–Popper Vonósnégyes hangversenyén lépett a Vigadó pódiumára, este pedig nagyszabású bankettet rendeztek a tiszteletére, melyen a koncertre érkező külföldi vendégek is részt vettek.

A hangversenyen a d-moll szonáta mellett Brahms G-dúr vonós szextettje – Léner Rezső és Adler Mihály közreműködésével –, valamint Brahms-dalok hangzottak el, utóbbiakat Gustav Walter bécsi tenor adta elő. Brahms négytételes szonátája sikert aratott, a zárótételt a közönség meg is ismételtette.

Ellentétben az A-dúr szonátával, melynek második tételében Brahms ötletesen összegyúrta a lassú és a Scherzo tételt jellegzetes karaktereit, a d-moll szonátában különálló, dallamos lassú tételt és sajátosan brahmsi, fojtott hangvételű Scherzót hallhatunk; a két szélső tételben pedig a d-moll sugallta súlyos, drámai, szenvedélyes karakter uralkodik. Írta: Szabó Ferenc János

Summary Selected Müpa Budapest’s Artist of the season for 2018/19, Denis Matsuev is now making the third appearance of his tenure at the institution. Following on the heels of his November recital and his orchestral concert in March, this time he will play a programme of chamber music on the stage of the Béla Bartók National Concert Hall.

His chamber partner tonight will be Julian Rachlin, whose range of musical activities as a conductor, violinist and violist is admirably broad. Since launching his career at the Eurovision Young Musicians Competition in 1988, he has taken the stage with many of the world’s major symphony orchestras and conductors. A regular guest at the most prestigious international venues (such as Konzerthaus Berlin, Concertgebouw and Carnegie Hall), he – like Matsuev in Moscow – has had his own series at Wiener Musikverein. Since 2000, he has also played viola and in 2007 he made his conducting début. In the last seasons he has conducted Konzerthausorchester Berlin and Moscow Philharmonic, and in the coming season he will conduct Wiener Symphoniker, Russian National Orchestra, Chicago Symphony and City of Birmingham Symphony Orchestra. He is fond of playing chamber music with partners Mischa Maisky, Janine Jansen, Vilde Frang and Sarah McElravy. This is not his first time playing with Matsuev: at the 2011 Verbier Festival, they teamed up in a concert that included an early piano quintet by Béla Bartók, they have played several sonata recitals together in Vienna and next year they play a duo recital at Wiener Musikverein.

Johannes Brahms might have felt a special love for Budapest, for it was in the Hungarian capital that he premièred his Piano Concerto No. 2 in B-flat major (1881), his Piano Trio No. 3 in C minor (1886), a revised version of his Piano Trio in B major (1890), as well as his as his Violin Sonata in D minor (1888), partnering with Jenő Hubay in the first performance of the latter, which will also close Rachlin and Matsuev’s own Budapest concert, following the lyrical Brahms Violin Sonata in A major.

The first half of the evening will award the spotlight to the viola, with Dmitri Shostakovich’s three-movement Viola Sonata. A common thread in the programme is that while the Russian composer wrote the final movement of his final work in memory of Beethoven, quoting his Moonlight Sonata, Brahms Sonata in A major reveals details from his own songs.

SUMMARY

9

KAMARAKINCSEK bérlet

2019. szeptember 17.

Eötvös Péter és a Musikfabrik Köln Közreműködik: RYOKO AOKI – mesélő Vezényel: EÖTVÖS PÉTER

2019. november 13.

Erdődy Kamarazenekar Koncertmester: SZEFCSIK ZSOLT

2020. január 19.

Balog József és Érdi Tamás zongoraestje Közreműködik: BUDAPESTI VONÓSOK (művészeti vezető: BOTVAY KÁROLY) Vezényel: FARKAS RÓBERT

2020. március 3.

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Rohmann Ditta és Olga Pascsenko estje ROHMANN DITTA – cselló, OLGA PASCSENKO – fortepiano

előzetes, AJÁNLÓ

HANG-SZÁLAK bérlet

2019. október 1.

Rolando Villazón dalestje

Népszerű dallamok a múltból és a jelenből Közreműködik: CARRIE-ANN MATHESON – zongora

2019. december 18.

Bryn Terfel áriaestje

Közreműködik: a MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ ZENEKARA Vezényel: GARETH JONES

2020. május 2.

Nemzeti Énekkar

Közreműködik: KRISZTA KINGA – szoprán, HORVÁTH ISTVÁN – tenor, SZEGEDI CSABA – bariton, NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR Vezényel: SOMOS CSABA, HAMAR ZSOLT

2020. június 22.

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

Waltraud Meier dalestje Közreműködik: JOSEF BREINL – zongora

Stratégiai partnerünk: Stratégiai médiapartnerünk: A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Gyenyisz Macujev A szerkesztés lezárult: 2019. április 23.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!