Müpa Műsorfüzet - Händel: Izrael Egyiptomban Václav Luks és a Collegium 1704 (2019. március 9.)

RÉGIZENE FESZTIVÁL Händel: Izrael Egyiptomban Václav Luks és a Collegium 1704 2019. március 9.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

9 March 2019 Béla Bartók National Concert Hall

2019. március 9.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

EARLY MUSIC FESTIVAL RÉGIZENE FESZTIVÁL Handel: Israel in Egypt Händel: Izrael Egyiptomban Václav Luks and Collegium 1704 Václav Luks és a Collegium 1704 Soloists: Hannah Morrison – soprano I Benno Schachtner – male alto Krystian Adam – tenor Helena Hozová – soprano II Tomáš Král – bass I Jaromír Nosek – bass II Conductor: Václav Luks Handel: Israel in Egypt, HWV 54 – II. Exodus III. The Song of Moses

The English summary is on page 11.

Szólisták: Hannah Morrison – szoprán I. Benno Schachtner – férfialt Krystian Adam – tenor Helena Hozová – szoprán II. Tomáš Král – basszus I. Jaromír Nosek – basszus II. Vezényel: Václav Luks Händel: Izrael Egyiptomban, HWV 54 – II. Kivonulás III. Mózes éneke

RÉGIZENE FESZTIVÁL – HÄNDEL: IZRAEL EGYIPTOMBAN

3

4

Collegium 1704 – az évszám Jan Dismas Zelenka első zenetörténetileg regisztrált művére utal. A kürtös, csembalista, karmester Václav Luks (*1970) majdnem pontosan háromszáz évvel később alakította át korhű hangszereken játszó együttessé az e nevet viselő kamarazenekart, és egészítette ki saját alapítású kórussal (Collegium Vocale 1704).

Luks és prágai együttesei korántsem csupán a 18. századi cseh mesterek nálunk kevéssé ismert műveinek avatott tolmácsaiként váltak híressé: az egyetemes barokk zeneirodalmat is újszerűen megszólaltató muzsikusokként a legfontosabb hangversenytermek és fesztiválok szívesen látott vendégei. „A régizenei mozgalom hihetetlen sikerével együtt járt egy paradox jelenség – nyilatkozta Luks. – A klasszikus zene konzervatív mainstreamjével szemben fellépő mozgalom maga is mainstreammé vált, és sokat veszített az Harnoncourt-nemzedék energiájából, idealizmusából és kísérletező kedvéből.

Sok minden vár még felfedezésre, de mindenekelőtt azon kell lennünk, hogy újjáélesszük e belső ihlető erőt.”

Collegium 1704 Fotó © Petra Hajská

„Kórusoratórium”, „kóruseposz” – e tömören találó címkék mögött az Izrael Egyiptomban című oratórium keletkezésének, rendeltetésének és értelmezésének egy sor ellentmondása, megmagyarázatlansága, de talán az egész európai zenetörténetnek is egyik leghomályosabb fejezete húzódik meg. Változó színvonalú, semmiképpen sem tökéletes alkotás ez, amelyről azonban mindenki úgy vélekedik: Georg Friedrich Händel (1685–1759) legizgalmasabb, legértékesebb muzsikái közül való. Händel „legnagyszerűbb kudarca”– így minősítette a művet Julian Herbage, a BBC néhai neves zenei újságírója. Mert bár a komponista nagy oratóriumai mind külön „egyéniségek”, az Izrael Egyiptomban közöttük is rendhagyó, és rajtuk túlmenően is meglepetésekkel szolgál.

Ami rögtön feltűnik: a mű voltaképpen torzó. A szokásos három „felvonás” helyett csak kettőből áll. Ráadásul – életrajzi ismereteink szerint – Händel először a második részt, a Mózes énekét komponálta meg. Márpedig ez oly mértékben különbözik az oratórium első felétől, s annak aktivitásával szemben olyannyira passzív és szemlélődő, vagyis olyannyira sugározza magából „dicsérő ének” jellegét, hogy még az is okkal gyanítható: a szerző eredetileg önálló darabnak, méghozzá az anglikán egyházzene hagyományos műfajában írott anthemnek, gyászódának szánta. Elképzelhető, hogy csak később ötlött fel benne annak a grandiózus alkotásnak a terve, amely már nem csupán utal a bibliai kivonulásra – amint a Mózes énekében történik –, hanem azt központi cselekményévé is teszi. E feltételezés számos kérdésre választ ad, jóllehet nem hagyható figyelmen kívül a keletkezés fordított sorrendjének egyszerűbb magyarázata sem: az, hogy az első rész szövegkönyve nem készült el időben, és így Händel türelmetlenségében a második megzenésítésébe kezdett, mivel annak textusa szóról szóra az Ószövetségből veszi át a Kivonulás könyvének győzelmi énekét.

Az első rész, amely tehát néhány nappal a második után keletkezett, maga az Exodus.

Egy korai elképzelés szerint ez lett volna az egész oratórium címe is. A cselekményt – az egyiptomi csapásokat és a kivonulást – a szövegkönyv készítője a Kivonulás és a Zsoltárok könyvéből állította össze – az utóbbiból jórészt a 105. zsoltár felhasználásával. Maga a kompozíció mindmáig egyfajta „rejtély” marad a zeneszerző életművében folytatott filológiai és stiláris kutatások számára. Az Izrael Egyiptomban ugyanis mintegy felerészben idegen zenei gondolatokon alapul: más zeneszerzők témáit vagy egész tételeit építi magába. Nem ismeretlen gyakorlat ez a szerzői jogról mit sem tudó barokk korban, Händel is számtalanszor élt vele. Csakhogy ilyen sűrű alkalmazása mégis ritkaság, amely ismét szaporítja a mű különlegességeinek számát. Annál is inkább, minthogy e zenei „talált tárgyak” többsége éppen az Exodusban kapott helyet, vagyis a kompozíciónak abban a részében, amelyet ma a legeredetibb Händel-partitúrák közé sorolunk. Ez azonban már külön stúdium tárgya lehetne: miként válnak tehetséges

RÉGIZENE FESZTIVÁL – HÄNDEL: IZRAEL EGYIPTOMBAN

5

6

zenei gondolatok egy nagy zeneszerző kezén utánozhatatlanul zseniálissá? A „kölcsönvételek” okáról mindamellett csak találgatások folynak: az idő szorítása vagy talán Händel szellemi és fizikai állapotának – akkoriban regisztrált – átmeneti leromlása játszhatott közre? Mindez túlságosan prózai magyarázatnak tűnik az Exodus magában álló stílusára, arra a csodálatosan archaikus hangra, amelyet a händeli formáló erő és az ezúttal különösen áradó hangszerelési művészet egyben hihetetlenül modernné vagy inkább időtlenül egyszerivé tesz. Még az sem teljesen világos, hogy csupán a fél évszázadnyival korábbi zenékből kibányászott „energiaforrások” hozzák-e mozgásba az archaizálás mechanizmusát, avagy a komponista törekedett célzatosan a témához illő, bibliai kőbevésettségre. A közvetett és közvetlen allúziók, a burkolt és nyílt, személy szerinti utalások szövevényében a legérdekesebb eset talán a 10. számé, a mű egyik középponti kórusáé: az Elindítá mint juhokat az ő népét, s vezette őket mint nyájat a pusztában szöveghez járuló pasztorális témát Händel a 17. század neves olasz szerzőjétől, Alessandro Stradellától „lopta”, míg a záró ütemeket akár Henry Purcell is írhatta volna…

Ami viszont a már felvetett, alapvető filológiai problémát, a mű hiányos mivoltát illeti, arról meg kell jegyezni, hogy az Izrael Egyiptomban az 1739-es ősbemutatón nem két, hanem természetesen három felvonásban hangzott el. A megírt két rész elé Händel csak hetekkel korábban befejezett oratóriumából, a Saulból ültetett át egy szakaszt, Izrael fiainak siralmai József halála felett címmel. E zenét azonban a szerző a Saulba is csak beillesztette, hiszen eredeti rendeltetése szerint temetési anthem volt, amelyet Händel Karolina királyné halálára komponált. Az Izrael Egyiptomban voltaképpeni első felvonása tehát Karolina királyné temetési anthemje; ezt azután Händel a mű 1756-os átdolgozásakor elhagyta, és Salamon című oratóriuma, Alkalmi oratóriuma, valamint Békeódája részleteivel helyettesítette. A mai előadói gyakorlat, amely a műhöz legalább annyira hű szeretne maradni, mint szerzőjéhez, az Exodust nyitó recitativo elé a gyászóda zenekari bevezetését illeszti. Ha mármost tudjuk, hogy az eredeti első felvonás, a „József siratása” korábbi mű, ha feltételezzük, hogy az utolsó felvonás, a Mózes éneke önálló kompozíciónak született, és ha sejtjük, hogy az eredetileg középső felvonást, az Exodust idegen ötletek sokasága inspirálta, akkor talán joggal vetődhet fel a kérdés, hogy melyik az Izrael Egyiptomban oratóriumnak az a része, amelyet Händel már kezdetben is egy ilyen című kompozíció számára – és persze saját ihletből – írt…

A másik problémakör a mű már említett kórusoratórium-jellegét és – ami ezzel szorosan összefügg – biblikusságát érinti. Az Izrael Egyiptomban ez utóbbi szempontból is

végletet képvisel: szövegkönyve az első szótól az utolsóig a Szentírásból való. Ez szinte példátlan, és csak évekkel később, a Messiás esetében ismétlődött meg. A Bibliának ilyesfajta felhasználása Händel polgári-puritán közönségének is legpuritánabb részéből váltott ki nemtetszést, amely sérelmezte a szent szövegek színháztermi elhangzását.

Másfelől az Izrael Egyiptomban – és különösen az Exodus – rátalált a biblikusságnak arra a par excellence oratorikus kifejezésére, amely a koncerthallgatóságnak az opera felé kacsingató részét is elidegenítette Händeltől. Ha ugyanis a händeli oratórium nagy találmányát – Szabolcsi Bence szavával élve – „az eposzi és mégis dramatikus formában” látjuk, akkor az Izrael Egyiptomban egyediségét ezen belül a drámai és mégis epikus téma és közeg meglelése jelentheti. Az Exodus tulajdonképpen „abszolút oratórium”, hiszen olyan drámai cselekményt dolgoz fel, amely színpadra nem vihető. E dráma nem hősökkel, hanem népekkel történik meg, a kórus sem képviseli a tömeget, hanem közvetíti azt a bibliai elbeszélő személytelenségén keresztül. Olyan az egész, mint egy különlegesen felfokozott közös bibliaolvasás: mint az ősi zsoltározások újkori feléledése.

A kórusoratórium tulajdonképpen nem újdonság; e formát, a kétkórusos letéttel együtt Händel valószínűleg Giacomo Carissimitől leste el. Az Exodus mégis egyedülálló a zenetörténetben: mint a legváltozatosabb kórustechnikákkal megrajzolt drámai jelenetek sorozata. Az egyiptomi csapásokat pusztán kartételek ábrázolják, amelyek közé szinte csak véletlenül, a tradíciónak áldozva tévedt be egy ária. „Az első csapás: a vizek vérré válnak… mind vérré változék a víz, a mely a folyóban vala… és megbüdösödék a folyóvíz, és nem ihatának az Égyiptombeliek a folyónak vizéből.”

Händel különlegesen kromatizált, szokatlan hangközlépésekkel teli polifóniában hömpölyögteti a vérré sűrűsödő vizet.

Az Exodus egyetlen áriája két csapásról szól egyszerre: „Második csapás: a békák…

Földjük békáktól hemzsege, még a királyok termeiben is… Ötödik csapás: dögvész… elhulla Égyiptomnak minden barma.” Az ária ugrándozó bevezető témája minden kétséget kizáróan a második csapás, a békák inspirációjára született.

A következő kórus három rokon természetű csapást fest meg egy képben: „Harmadik csapás: a szúnyogok… Negyedik csapás: bögölyök… Nyolcadik csapás: sáskák…

Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon… Szólt, és támada sáska… és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.” A kórus tömbjeit a hegedűk dúsított futamai dongják körül. „Hetedik csapás: jégeső… Ádott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.”

Trombitákkal, harsonákkal és dobokkal megerősített „győzelmi” zene ábrázolja a mindent elpusztító jégverést.

RÉGIZENE FESZTIVÁL – HÄNDEL: IZRAEL EGYIPTOMBAN

7

8

„Kilencedik csapás: setétség… lőn sűrű setétség egész Égyiptom földjén… Nem látták egymást…” A vonósok és a fagott elsötétített hangzásában az énekkar beláthatatlan harmóniasoron tapogatózik végig. A homofon deklamálást az egymástól elbotorkáló szólamok végül is tétova kórusrecitativóban oldják fel. „Tizedik csapás: az elsőszülöttek halála… És megöle minden elsőszülöttet földjükön, minden erejöknek zsengéjét.” Az utolsó, legsúlyosabb csapás megjelenítése a „csapás” szó első, legszorosabb értelmét veszi alapul.

Az első rész befejezése előtti, nagyszabású kórus az exodust kiteljesítő, döntő csodatételről szól: „Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon… Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.” A nyitóütemek hangsúlyozott tömbszerűsége és a zenekar kísérte, illetve az a cappella kórus fortepiano váltakozása az isteni erőt érzékelteti, míg a fúgatéma skálázó vonulatai magát az átkelést ábrázolják. A gyors záró szakaszban a triolás ritmus – a dob rézfúvósok nélküli, sajátosan feszítő hangzásával – az összecsapó hullámok sodrára utal.

Az oratórium második része, a Mózes éneke reflexió az első felvonásra: az események felelevenítése a hálaadás alkalmából. Ennek megfelelően szép, de nem markáns zene.

Itt jutnak igazán szerephez az áriák és a duettek is. Nem véletlenül kelt tehát döbbenetes hatást a Meghallják ezt a népek és megrendülnek szöveggel kezdődő kórus, Händel legnehezebb veretű polifon tételeinek egyike. A zenei alapanyag szinte görcsös lüktetése nyilvánvalóan Kánaán lakóinak „reszketésével”, „remegésével”, „rettegésével” függ össze. A „karod erejétől megmerevedtek, mint a kő. Így vonult át néped” soroknál a folyamat egy pillanatra valóban megszakad, majd olyan zenei tematikára vált, amely egyrészt a „hídnak” mint az átmenet szimbólumának képét idézi fel, másrészt kapcsolódik ahhoz a műben többször is felbukkanó pasztorális hangvételhez, amely a nyáját vezető pásztor bibliai metaforáját ülteti zenébe.

Az Izrael Egyiptomban második részének nagy formai ötletét Händel ismét a bibliai textustól kapta. A Mózes dicsérő éneke elején és végén szereplő azonos sorok – Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett – jó okul szolgálnak a komponistának arra, hogy ugyanabból a zenei gondolatból fejtse ki a nyitó tételt és a záró kórusok füzérét. Az önmagában is ódon zamatú fúgatéma – a szólószerű előéneklésben és a közösség ráfelelésében – ama szertartásjelleg revelációja, amely a Mózes éneke foglalataként az Exodus feletti hála és győzelmi ünnep egyedülien méltó kizengetése. Írta: Mesterházi Máté

Fotó © Petra Hajská

Fotó © Christian Palm

Fotó © Lucian Hunziker, Künstlerresidenz König

Václav Luks Pilzenben, majd Prágában végezte felsőfokú zenei tanulmányait, vadászkürt és csembaló szakon, majd elmélyülten tanulmányozni kezdte a régizenét, annak fellegvárában, a Schola Cantorum Basiliensis világhírű intézetében, Bázelben. Ez alatt az idő alatt szinte az egész világot bejárta az Akademie für Alte Musik Berlin szólókürtöseként. 2005-ben, jelentős tapasztalatok birtokában a már 1991 óta létező Collegium 1704 kamaraegyüttest barokk zenekarrá bővítette, és megalapította a Collegium Vocale 1704 énekegyüttest. Nemcsak saját, közben világhírűvé lett együtteseivel vált a régizene-mozgalom egyik meghatározó muzsikusává, de más, ugyancsak elismert társulatokkal való együttműködése révén is.

Hannah Morrison skót-izlandi származású holland szoprán elsősorban oratórium- és dalénekesként ismert Európa-szerte. Maastrichti és kölni tanulmányai után a London Guildhall School of Music and Drama növendéke lett, ahol többek közt Barthold Kuijken, Andrew LawrenceKing, Thomas Allen, Kiri Te Kanawa és Matthias Goerne irányításával képezte magát. Figyelemre méltó Bach- és Händel-repertoárja mellett énekel Mozartot, Monteverdit, Brahmsot, Mendelssohnt is. Rendszeresen együtt dolgozik John Eliot Gardinerrel, William Christie-vel, a Les Arts Florissants-nal, Philippe Herreweghével és a a Drezdai Kamarakórussal.

Benno Schachtner Detmoldban tanult egyházi zenét és orgonát.

Jelenleg a legrangosabb fesztiválok, együttesek és dirigensek versengenek érte. Briliáns technikája, a közönséget megérintő szenvedélye szokatlanul rokonszenves előadóművésszé teszi a kontratenort.

2016 óta a mannheimi zeneakadémia tanára, tevékenysége kiterjed egész Európára és Észak-Amerika számos nagyvárosára. Ebben az évadban debütált a New York-i Carnegie Hallban, a hamburgi Elbphilharmonie-ban és a párizsi Opéra Nationalban.

RÉGIZENE FESZTIVÁL – HÄNDEL: IZRAEL EGYIPTOMBAN

9

10

Fotó © Piotr Kucia

Krystian Adam Wrocławban végezte zenei tanulmányait, majd Milánóban képezte tovább magát. A lengyel bariton első operaszerepei A sevillai borbély Almaviva grófja, a Titusz kegyelmének címszerepe és Cimarosa A titkos házasságának Paolinója voltak. Fellépett Európa legjelentősebb zenés színpadain és fesztiváljain, vendégszerepelt a milánói Scalában és a londoni Covent Gardenben. Dolgozott Claudio és Roberto Abbadóval, Theodor Currentzisszel, Giovanni Antoninivel és a Giardino Armonicóval, John Eliot Gardinerrel és a Monteverdi Kórussal, az Angol Barokk Szólistákkal, az Europa Galantéval és Fabio Biondival.

Helena Hozová Pardubicében és Brnóban végezte zenei tanulmányait, majd Drezdában, a Semperoper stúdiósaként Christiane Hossfeldnél tanult.

A brnói Janáček Zeneakadémia operastúdiójának doktoranduszaként számos operaszerepet tanult meg. 2010-ben Irena Babáčková gitárművésszel duót alapított, és előbb ebben a kamaraformációban, majd szólistaként egyre több zenei esemény közreműködője lett Csehország-szerte.

Fotó © Barbara Dietl

Fotó © Vojtech Havlik

Tomáš Král a Janáček Zeneakadémia növendékeként szerzett diplomát Brnóban. 2005 óta rendszeresen együtt dolgozik különböző cseh zenei együttesekkel, valamint más európai zenekarokkal is, többek közt a Collegium Vocale Genttel, a Holland Barokk Zenekarral és a Wrocławi Barokk Zenekarral. Egyre gyakrabban lép színpadra operaénekesként is.

Jaromír Nosek a prágai zeneakadémián először karvezetést, majd magánéneket tanult. A zenei versenyeken főként Mozart-interpretációit jutalmazták. Mesterkurzusokon képezi rendszeresen tovább magát.

A cseh basszus repertoárján elsősorban oratorikus művek szerepelnek, köztük Händel, Mozart és Dvořák kompozíciói. A Collegium 1704-en kívül más régizenei együttesekben is közreműködik.

Summary Handel’s 1739 choral oratorio Israel in Egypt includes some of the most exciting and valuable music he ever wrote. He started by first composing the second part, The Song of Moses, and probably only afterwards came up with the plan for a grandiose work that would now not only refer to the biblical Book of Exodus, but would also make it its central plot.

“The first plague: the rivers turn to blood...” In his extraordinarily chromatic polyphony, rich in unusual interval steps, Handel makes the waters flows as they coagulate into blood.

The sole aria in Exodus treats two plagues at the same time: “Second plague: frogs…

Fifth plague: pestilence...” The jumps in the aria’s introductory theme conclusively reveal the frogs of the second plague to be the inspiration.

The following chorus depicts three similar plagues in one scene: “Third plague, gnats…

Fourth plague: horseflies… Fifth plague: locusts...” The choral blocks are surrounded by lavish runs from the violins.

“Seventh plague: hailstorms...” “Triumphal” music buttressed with trumpets, trombones and drums depicts the all-destroying hail.

“Ninth plague: darkness…” Amidst the darkened sound of strings and bassoon, the chorus gropes its way through an unseen harmonic line. Stumbling away from each other, the parts finally resolve the homophonic declamation in a hesitant choral recitative.

“Tenth plague: death of the firstborns...” The depiction of the final and most severe plague is based on the original meaning of the word. The massive chorus before the end of the first part speaks of the decisive miracle that ensured the exodus: “He rebuked the Red Sea, and it was dried up. He led them through the deep as through a wilderness.

But the waters overwhelmed their enemies, there was not one of them left.”

The second part of the oratorio, The Song of Moses, is a reflection of the first: the events are brought to life on the occasion of thanksgiving. The chorus The people shall hear, and be afraid, awesome in its effect, is one of Handel’s most difficult polyphonic movements.

SUMMARY

11

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Montéclair: Jephté

Magyarországi bemutató

Vezényel: Vashegyi György

2019. március 11.

Vashegyi György Fotó © Wágner Csapó József

Iveta Apkalna, Mariss Jansons és a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara

2019. március 19.

Iveta Apkalna Fotó © Nils Vilnis

JAZZMŰHELY

Fekete-Kovács Kornél: Foundations

Yamas & Niyamas 2019. március 27.

Puccini: Krizantémok / Lidércek

Rendező: Káel Csaba

2019. március 31.

Roman Burdenko Fotó © Daniil Rabovsky

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Kirill Gerstein (zongora) és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Közreműködik: Ric Furman – ének, a Nemzeti Énekkar Férfikara (karigazgató: Somos Csaba), Honvéd Férfikar (karigazgató: Strausz Kálmán) Vezényel: Hamar Zsolt

2019. április 11.

Kirill Gerstein Fotó © Marco Borggreve

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Valerij Gergijev és a Mariinszkij Zenekar

Csajkovszkij: Jolánta – koncertszerű előadás

Közreműködik: Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)

2019. április 20.

Valerij Gergijev Fotó © Marco Borggreve, DECCA

előzetes,

AJÁNLÓ

RÉGIZENE

Fesztivál 2019 Michael Volle és az Akademie für Alte Musik Berlin

2019. március 1.

La Chapelle Rhénane

2019. március 7.

Kelemen Barnabás és barátai

2019. március 8.

Händel: Izrael Egyiptomban

Václav Luks és a Collegium 1704

2019. március 9.

Montéclair: Jephté

Vashegyi György, az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus

2019. március 11.

mupa.hu

PONTOK, KEDVEZMÉNYEK, EXTRA ÉLMÉNYEK

Csatlakozzon Ön is!

mupa.hu/husegprogram

Stratégiai partnerünk: Stratégiai médiapartnerünk:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft.

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A szerkesztés lezárult: 2019. február 25.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Emberi Erőforrások Minisztériuma