Müpa Műsorfüzet - Kelemen Barnabás és barátai (2019. március 8.)

RÉGIZENE FESZTIVÁL Kelemen Barnabás és barátai

2019. március 8.

Fesztivál Színház

mupa.hu

RÉGIZENE

Fesztivál 2019 Michael Volle és az Akademie für Alte Musik Berlin

2019. március 1.

La Chapelle Rhénane

2019. március 7.

Kelemen Barnabás és barátai

2019. március 8.

Händel: Izrael Egyiptomban

Václav Luks és a Collegium 1704

2019. március 9.

Montéclair: Jephté

2019. március 11.

mupa.hu

8 March 2019 Festival Theatre

2019. március 8.

Fesztivál Színház

EARLY MUSIC FESTIVAL RÉGIZENE FESZTIVÁL Barnabás Kelemen and friends Kelemen Barnabás és barátai Barnabás Kelemen, Mónika Tóth, Éva Posvanecz – violin Katalin Kokas, Dmitry Smirnov – violin, viola Maxim Rysanov – viola Ditta Rohmann, Dóra Kokas, Balázs Máté – cello Attila Szilágyi – double bass Miklós Spányi, Soma Dinyés – harpsichord

Kelemen Barnabás, Tóth Mónika, Posvanecz Éva – hegedű Kokas Katalin, Dmitrij Szmirnov – hegedű, brácsa Maxim Riszanov – brácsa Rohmann Ditta, Kokas Dóra, Máté Balázs – cselló Szilágyi Attila – nagybőgő Spányi Miklós, Dinyés Soma – csembaló

J. S. Bach: Brandenburg Concerto No. 6, BWV 1051 Leclair: Violin Concerto in G minor, op. 10, No. 6

J. S. Bach: VI. Brandenburgi verseny, BWV 1051 Leclair: g-moll hegedűverseny, op. 10, No. 6

J. S. Bach: Musikalisches Opfer, BWV 1079 – Ricercar a 6 Haydn: Concerto for Violin and Harpsichord in F major, HOB. XVIII:6 J. S. Bach: Brandenburg Concerto No. 3, BWV 1048

J. S. Bach: Musikalisches Opfer, BWV 1079 – Hatszólamú ricercar Haydn: F-dúr versenymű hegedűre és csembalóra, HOB. XVIII:6 J. S. Bach: III. Brandenburgi verseny, BWV 1048

The English summary is on page 11.

RÉGIZENE FESZTIVÁL – KELEMEN BARNABÁS ÉS BARÁTAI

3

4

Az est fókuszában: Bach A hat Brandenburgi verseny abban tér el a kor megszokott concerto-sorozataitól, hogy nem azonos szólóhangszer(ek) áll(nak) benne szemben a vonós „tömeggel”. Johann Sebastian Bach (1685–1750) nem is egyszerre, nem egyazon körülmények közötti felhasználásra komponálta őket, noha a fél tucat – akárcsak a tucat – a barokk jellegzetes gyűjtőszáma volt. Annyit tudunk, hogy 1717 és 1720 között, a kötheni herceg udvarában keletkeztek, kiváló felkészültségű udvari muzsikusok használatára. Ajánlásuk Keresztély Lajos brandenburgi őrgrófnak szól, de a Brandenburgi versenyek elnevezés az utókorban került a gyűjtemény címlapjára, és azt sem tudjuk, hogy Bach életében elhangzottak-e a kompozíciók – a kotta állapota legalábbis nem ezt sejteti. Bach talán utóbb, Lipcsében vezényelte némelyiket. Az eredeti francia cím – Concerts avec plusieurs instruments (Versenyművek különböző hangszerekkel) – azt mutatja, hogy Bach szívesen kísérletezett a nem szokványos kamarazenekarral, némelyikre ma inkább azt mondanánk: együttessel. Az első versenyben fúvósok és a szokványosnál magasabbra hangolt kis hegedű concertál, a második, concerto grosso típusú darab jellegzetes szólistája a trombita, amelyhez furulya, oboa és hegedű társul. A negyedikben hegedű és furulyák, az ötödikben fuvola, hegedű és csembaló a szólista.

Ma este az egyetlen tisztán vonós „Brandenburgi”, a három–három hegedűt, brácsát, gordonkát, egy bőgőt és az elhagyhatatlan csembaló-continuót alkalmazó III. és a legkülönlegesebb összeállítású VI. szólal meg, amelyben csak mélyvonósok (és csembaló) játszik. Köztük az akkoriban már múltbelinek érzett viola da gambák, amelyeket alighanem a kötheni uralkodó által kedvelt hangszerként vont be az együttesbe Bach. Formai játékok csakúgy, mint e hangszerelésiek mutatják, hogy Bach korában és műhelyében sem volt ismeretlen a kísérletezés és a hangszínekkel való játék.

A Musikalisches Opfer „kistestvére” A fúga művészetének, de csak a mű méreteit illetően – egyébiránt a többszólamú imitációs technika korszakot összefoglaló géniuszának ugyanolyan csiszolt gyémántja. Ajánlása immár nem őrgrófnak, hanem Nagy Frigyesnek, Poroszország királyának szól, de nem az alázatos művész egyoldalú gesztusaként, hanem „meghívásra”. Attól kezdve, hogy 1740-ben Carl Philipp Emanuel Bach a művészi színvonalon fuvolázó II. Frigyes szolgálatába lépett, a király többször kérdezte tőle, hogy mikor látogatja meg őt a nagyhírű Bach Potsdamban. Hét év telt el, mire a munkáival elfoglalt Johann Sebastian rászánta magát a nagy útra. A király a kastély fortepianóin rögtönöztette, mígnem ő témát kért Frigyestől. A téma jellegzetes barokk

akkordfelbontással kezdődik, majd félhangonként kúszik lefelé, inspirálva vagy éppen nehezítve a többszólamú építkezést. A király csodálattal hallgatta a tudós polifóniát, s ezen felbuzdulva hatszólamú fúgát kívánt a vendégtől. A Lipcsébe visszatérő zeneszerző elégedetlen volt a királyi témára rögtönzött hatszólamú ricercarral, ezért utólag még gondosabban kidolgozta és rézbe metszve elküldte a Musikalisches Opfert („Zenei felajánlást”) az uralkodónak.

Ez a tétel évszázadokon át foglalkoztatta az utókort, olyannyira, hogy Anton Webern zenekarra is meghangszerelte a kompozíciót – a 20. század orkesztrális színeivel új dimenzióba helyezve azt.

Ritkaságok és egy régi-új hegedű – interjú Kelemen Barnabással – 1771-es évjáratú, Januarius Gagliano-féle barokk hegedűn játszol ma este. Mióta birtokolod ezt a hangszert? Nemrég még egy állami tulajdonban levő, korábban Kovács Dénes kezében megszólaló hegedűn hallhatott a közönség.

– Ez régóta a saját hegedűm. Ezen nyertem a brüsszeli Erzsébet Királyné, az indianapolisi, a salzburgi Mozart és itthon a Szigeti Versenyen. Később egy Stradivarin játszottam, majd az említett Kovács Dénes-féle Guarnerin, de egyre inkább foglalkoztatott a historikus előadás, mindenekelőtt édesanyám, Pertis Zsuzsa csembalóművész indíttatására.

Amíg én azokon a hegedűkön játszottam, ezt a hangszeremet mások használták. Nemrég, amikor felszabadult, ráleltem egy barokk hangszer-specialistára, Bárdi Szabolcsra, akit érdemesnek találtam, hogy hozzányúljon ehhez a Januarius Gaglianóhoz, amely bár késő barokk építésű, de már abban a stílusban készült, amelyet Mozart is használt.

Tehát mind a barokk, mind a klasszikus zene előadásában releváns. Ennek megfelelően építettük vissza. A legapróbb láb- és fogólap-méretekig, dőlésszögekig követtük a mintákat. Nagyon jól sikerült. Mindig velem van, ezzel is tanítok, s már a lehető legtöbb barokk és bécsi klasszikus művet ezen játszom. Sokat lehet tanulni arról, hogy mire lehetett használni, és mire nem. Ha nincs nálam, mai hegedűn is nagyon szívesen játszom Bachot, de hangzásban és érzetben is nagy a különbség. Azt gondolhatnánk, hogy ezen a hegedűn óvatosabban kell játszani. Éppen ellenkezőleg! A vonó is, a bélhúr is sokkal többet bír. Jobban „bele lehet menni a húrba”, nagyobb karsúlyt visel el. Nem érdemes nyomni, mert egy bizonyos hangerősség után már nem visz a hegedű. A láb dőlésszöge más, nem annyira íves, ezért, és a bélhúr süppedésének köszönhetően, könnyebb rajta akkordot játszani. Fejlődött a hangszerépítés? Inkább változott.

RÉGIZENE FESZTIVÁL – KELEMEN BARNABÁS ÉS BARÁTAI

5

6

A hangerő irányába ment el. Ez áldozatokkal is járt. A mai vonó hosszabb, a csúcsa magasabb. Emiatt hosszabb hangok szólaltathatók meg, és a fölfelé húzott vonó erőteljesebb lett. Még Paganini is ezzel a régivel játszott, nem szerette az újításokat.

Láthatjuk, milyen virtuozitást igényelt Vivaldi, Leclair, Tartini, s hogy lám, a 19. század zenetörténetet formáló hegedűtechnikája is még a hagyomány talaján állt.

– Milyen a váltás a 19. század közepe előtti és utáni – vagyis a mai – hangszerek között?

Hogyan lehet alkalmazkodni egyik után a másikhoz?

– Aki megszólaltat egy barokk hangszert, csak azt érzi, hogy más, hogy furcsa. Ha időt szánunk rá, akkor viszont nehéz át- vagy visszatérni az átépített modern hangszerhez.

Laikusok kedvéért: a hangszer teste ugyanaz, csak a modern hegedűk nagyobb feszültséget bírnak el. Így nagyobb lehet a hangerő, de a hangszeren nem könnyebb játszani.

Amikor visszaépítünk egy hangszert barokkra, és leszállítjuk a hangolását, érezni, amint fellélegzik. Egy eleve mai építésű hegedű esetében ez nem feltétlenül történik meg, de a kétszáz évesnél régebbinél okvetlenül. Az már a puszta lejjebb hangolást is „meghálálja”.

– 20. századi mű is jól előadható ilyen „régi” hangszeren?

– Az Erzsébet Királyné és az indianapolisi versenyen is ezt tettem, ezzel nyertem, de akkor még a hangszer 19. század végén modernizált változatával. Egyébként ezeken a versenyeken már a középdöntőben én voltam az egyedüli, aki abból a városból jött, ahol született és ahol tanult, és aki a saját hegedűjén játszott. A többi versenyző szponzorok, intézmények hangszerein játszott, és ők máshol jártak iskolába, mint ahol születtek. A hegedűre visszatérve: a visszaépítés nyomán – miközben megtartotta eredeti karakterét – sokkal többre vált képessé.

– A visszaépített Gagliano halkabb, mint egy mai hegedű, vagy amilyen a visszaépítés előtt volt?

– Igen, a hajdani átépítések célja ugyanis éppen a méretek növelése volt. Ilyen méretváltozás a zeneszerzők munkájában is megfigyelhető: Beethoven Hegedűversenyének első tétele önmagában olyan hosszú, mint némelyik Mozart-koncert mindhárom tétele együtt.

– Ezen az estén otthon érzi majd magát a hegedűd a műsorban…

– Valamennyi fellépő rendelkezik kisebb-nagyobb tapasztalattal a korhű zenélésben.

A csembalisták és Máté Balázs különösen, de Maxim Riszanov, az Angliában és Budapesten élő orosz-ukrán brácsás és karmester is örült a felkérésnek: maga is tanult Londonban a historikus előadásról.

– Ezek szerint ő és Dmitrij Szmirnov is ebben a szellemben közelít a barokk-klasszikus repertoárhoz?

– A fiatal Szmirnov még inkább specialistája a barokknak, mint Riszanov, bár az utóbbival is játszottam már Goldberg-variációkat, és jól megtaláltuk a hangot.

– Hogyan alakult ki a koncert művészcsapata?

– Ők kerültek hozzám a legközelebb az elmúlt évek során a barokk játék területén, és szerencsére éppen mind ráértek ezen az estén. Egyedül Szilágyi Attila, a bőgős új számomra, de olyan barátaim ajánlották, akik garanciát jelentenek számomra, és nagyon várom, hogy megismerhessem.

– A műsor jól ismert művekből áll, talán egyedül Jean-Marie Leclair (1694–1767) g-moll hegedűversenye számít ritkaságnak.

– Zeneszerzőként. Mert mint művet, sajnos, a műsorban szereplő Haydn-darabot sem igen játsszák. A három Bach-mű köré tettem két kuriózumot. Joseph Haydn (1732–1809) concertói közül leggyakrabban cselló- és csembalóversenyét játsszák, itt-ott egy-egy hegedűversenyt, de ezt a Hegedű-csembaló kettősversenyt szinte soha. Spányi Miklóssal már régóta tervezzük a megszólaltatását. Vashegyi Györggyel és Dinyés Somával ők hárman voltak édesanyám kedvenc növendékei, ám pódiumon eddig csak Somával dolgoztam együtt. Itt a remek alkalom…

– Nem kérdezem, hogy mit szerettek Haydn zenéjében, de azt igen, hogy mi vonz Leclairhez?

– Amint valaki meghallja Leclair muzsikáját, azonnal világossá válik, milyen jelentős komponista. Egyértelműen a hegedűre koncentráló zeneszerző, hiszen ő maga is hegedűs volt. Tanított táncot is, és Olaszországban is hosszabb ideig élt. A francia és az itáliai barokk egyaránt felfedezhető a zenéjében. Alig tudtam kiválasztani, hogy tizenkét hegedűversenye közül melyiket játsszuk, mert egytől egyig remekművek, de a szonátái és hegedűduói is remek darabok. Egyetlen felesleges hangot sem írt le. Lassú tételei is varázslatosak: van bennük humor, virtuozitás.

– Pályád kezdete óta foglalkoztat a régizenélés. Látsz-e nemzedéki különbségeket e téren?

– Egyre nagyobb a létjogosultságuk azoknak az irányzatoknak, amelyek figyelembe veszik az egyértelmű zenetörténeti tényeket. Gondoljunk három alapműre! Leopold Mozart 1751-ből származó Hegedűiskolája pontosan leírja a korabeli muzsika zenei, technikai, sőt gyakorlásbeli ismérveit, követelményeit. Az is kiderül belőle, hogy az állandó vibratón nevettek, a kecske mekegéséhez hasonlították. De ha megnézzük Quantz Fuvolaiskoláját, abban húsz oldal szól a hegedűjátékról, mi több, egy hosszú rész a brácsajátékról, jóllehet a brácsa tanítása Quantz után százötven évvel kezdődött csak el! És szó esik a cselló-, valamint a zongorajátékról is. Carl Philipp Emanuel Bach pedig a billentyűs művészetről (csembaló, fortepiano, orgona) ír. Ezekről ma már illik tudni, akár alkalmazza az ember, akár nem. Kölnben, ahol a főiskolán tanítok, s ahol – akárcsak bárhol Nyugaton – a felvételi vizsgán van régizenész, idősebb, fiatalabb, különböző

RÉGIZENE FESZTIVÁL – KELEMEN BARNABÁS ÉS BARÁTAI

7

8

nézeteket valló muzsikus tanár, kellemetlen lepontozni valakit, ha barokkosan játszik, ha interpretációjában a történeti dokumentumok által alátámasztott tényeket alkalmazza.

Megnőtt tehát az igény és a létjogosultság. Láthatjuk, hogy a repertoár mennyivel nagyobb volt a 18. századig, mint később. Hány hegedűversenyt írtak barokk szerzők, s azután hányat a romantikusok, s azt is, hogy mennyivel több idejébe telik egy későbbi zeneszerzőnek egy-egy kompozíció vagy kottaoldal megírása, mint a távoli elődöknek.

– Én azt vettem észre, hogy a régizenélés kezdeti időszakában, az 1970-es és ’80-as években sokkal élőbben, poentírozottabban, karakteresebben játszottak a kópiahangszeres muzsikusok, mert többé nem utánozniuk kellett egykori hangszereket, hanem azok voltak a kezükben. Utódaik már kevesebb szenvedéllyel, tárgyilagosabban, távolságtartóbban zenélnek. Te hogy látod ezt?

– A historikus játék első időszakából csak a leghíresebb felvételeket ismerjük. Akkor is megkapták, ma is megkapják sokan, hogy csak azért választották ezt az előadásmódot, mert a „szokásos” hangszereiken nem voltak elég sikeresek. Ez a vád mára értelmetlenné vált. Ahogyan a hegedűsök kötelezően tanulnak brácsázni, én a barokk hegedűt és – urambocsá! – a népi és a cigány hegedülést is kötelezővé tenném nekik, a zongoristáknak pedig a fortepianót, a csembalót és az orgonát, hiszen mindannyian játszanak Bachot, Mozartot, Schubertet. A Zeneakadémián kamarazenét tanítva azt tapasztalom, hogy ezek a stúdiumok bizony a későbbi művek interpretálásakor is hiányoznak.

– Mit látsz: a növendékeket inspirálja a korhű zenélés?

– Teszek azért, hogy inspirálódjanak. Minél kevésbé érdeklődők, annál inkább provokálom őket. Közös órán eljátszom nekik barokk hegedűn az adott művet, hogy hallják, hogyan szól. Aztán előveszem a Guarnerit, amely régebbi, mint a Gagliano, csak nincs visszaépítve, és eljátszom azon. Nem úgy, mintha a barokk hangszeren játszanám, mert az nevetséges is lenne, hanem azt mutatom meg, amit biztosan nem csinálnék.

Mindenki tanuljon ebből, legyenek nyitva a fülek és a lelkek. Egyre több barokk zenében jártas karmester áll mai szimfonikus zenekarok élére – ha nem értik őket a zenekari zenészek, az szegénységi bizonyítvány.

– Milyen különbség van Köln és a Liszt Ferenc tér oktatása között?

– Kölnben már van kötelező korhű oktatás. Az Angliából ott tanító Richard Gwilt nagy élményt ad a növendékeimnek. A magyar tradíciónak is megvannak az előnyei, és itt is vannak kiváló specialisták: Simon Standage, Paulik László, Kalló Zsolt. Írta és az interjút készítette: Hollós Máté

Kelemen Barnabás zenészcsalád sarja. A Zeneakadémia különleges tehetségek számára létrehozott osztályától kezdve Perényi Eszter tanítványa volt. Rangos nemzetközi versenyek díjazottja, Kossuth-, Liszt-, Prima-, Végh Sándor- és Liszt Hanglemez Nagydíjas. A budapesti Zeneakadémia, a Kölni Zeneművészeti Főiskola és a Bloomingtoni Egyetem professzora.

Dinyés Soma karnagy, csembaló- és orgonaművész, az Ars Longa Ének- és Kamarazenekar alapítója. Gyakran lép fel az Erdődy és az Orfeo Kamarazenekarral, a Capella Savariával és a Musica Profana együttessel. Jelenleg a Magyar Rádió Gyermekkórusának vezetője.

Fotó © Birtalan Zsolt, Zeneakadémia

Kokas Dóra a budapesti Zeneakadémián Perényi Miklós tanítványa volt. A Casals Verseny különdíjai, a Nemzetközi Brahms Verseny második és a Hamburg Debut első helyezése után Londonban, Oleg Kogannál képezte tovább magát. Szólistaként Berlin, Salzburg és London rangos koncerttermeinek vendége.

Kokas Katalin Halász Ferenc, majd Kovács Dénes, Torontóban Fenyves Loránd, végül ismét a Zeneakadémián Perényi Eszter tanítványa volt.

Ma már ő is tanít az intézményben. A Szigeti József Hegedűverseny győztese, Junior Prima- és Liszt-díjas. Férjével, Kelemen Barnabással a Fesztiválakadémia szervezője.

Máté Balázs a budapesti Zeneakadémia elvégzését követően a Hágai Királyi Konzervatóriumban barokk csellót, a Salzburgi Mozarteumban Nikolaus Harnoncourtnál pedig kamarazenét tanult. Több hazai együttes (Cristofori Trió, Tomasini Vonósnégyes és az általa vezetett Aura Musicale kamarazenekar) alapítója, melyekkel számos lemezt készített. Liszt-díjas.

Posvanecz Éva a budapesti Zeneakadémián Kurtág György és Rados Ferenc kamarazenei neveltje volt, a korhű hangszeres zenélést Drezdában, Hágában és Salzburgban tanulta. A Tomasini Vonósnégyes és az Aura Musicale régizenei együttesek tagja, világhírű zenekarokban – A 18. Század Zenekara, Le Concert des Nations, Les Musiciens du Louvre – vendégszerepelt.

RÉGIZENE FESZTIVÁL – KELEMEN BARNABÁS ÉS BARÁTAI

9

Fotó © Emmer László

Fotó © Raffay Zsófi

Maxim Riszanov Moszkvában, majd a londoni Guildhall Schoolban tanult. 2008-ban a Gramophone Az év fiatal művészévé választotta, első hanglemezei elnyerték a magazin kritikusainak díját. 2010-ben a Proms záróestjén Csajkovszkij Rokokó variációiból készült saját átiratát játszotta.

Rohmann Ditta a budapesti Zeneakadémián kívül Bostonban és Bázelben tanult. Szívesen lép fel szólistaként, kamarazenészként, színészként, és csellózás közben énekel is. Az utóbbi években rendszeresen jelennek meg CD-i. A lipcsei Bach-verseny különdíjasa, Junior Prima-díjas.

Spányi Miklós csembaló- és orgonaművész a budapesti Zeneakadémia elvégzése után Antwerpenben és Münchenben tanult. Hosszú ideig Finnországban tanított, ez idő alatt Carl Philipp Emanuel Bach csembalóversenyeiből készített összkiadást egy rangos kiadónál. A Concerto Armonico együttes alapító művészeti vezetője.

Szilágyi Attila gambán, violonén és nagybőgőn játszik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarában, a Savaria Baroque, az Aura Musicale, a Salzburger Hofmusik együttesekben, valamint az Ambronay Európai Barokk Akadémiai Zenekarban, és alapító tagja a bécsi székhelyű Tolmetes Együttesnek. Nemrég két lemezt készített a cseh Collegium 1704 barokk zenekarral.

Dmitrij Szmirnov zenészcsaládban született. A szentpétervári RimszkijKorszakov Konzervatóriumban tanult, ma Lausanne-ban és Bázelben képzi tovább magát. A moszkvai David Ojsztrah és a sioni Varga Tibor Hegedűverseny első helyezettje, fellépett már többek közt a New York-i Carnegie Hallban és a londoni Wigmore Hallban is.

Fotó © Daniel Preston

Tóth Mónika Szegeden végezte közép- és felsőfokú zenei tanulmányait, majd régizenei specifikációval a milánói zeneakadémián képezte tovább magát. Barokkhegedű-képzését a palermói Conservatorio Vincenzo Bellinin teljesítette ki. A magdeburgi Telemann Verseny harmadik helyezettje. Részt vett Simon Standage, Jaap Schröder és Malcom Bilson mesterkurzusain.

Summary Barnabás Kelemen plays on a 1771 Baroque violin crafted by Januarius Gagliano, the instrument with which he won violin competitions in Brussels (Queen Elisabeth), Indianapolis, Salzburg (Mozart) and Hungary (Szigeti). Later he would also use a Stradivarius, and eventually a Guarneri, but he was growing increasingly interested in historically informed performance. Since the Gagliano dates from the late Baroque period, it was constructed in the same style as violins that Mozart himself used, making it relevant for performing both Baroque and Classical music, and instrument maker Szabolcs Bárdi rebuilt it with this in mind. “I always have it with me, and I teach with it and use it to play Baroque and Viennese Classical works when possible,” says the artist.

“One can learn a great deal from it about what it could be used for and what not.

If I don’t have it with me, then I am still happy to play Bach on a modern violin too, but there is a big difference in sound and feel. People might think that you have to play cautiously on this violin. Not true! Both the bow and the gutstring can tolerate much more.

There is no point in pressing down on it, as the instrument can only reach a certain volume. It is easier to play chords on it. Has instrument making progressed since then?

I would say that it has changed, going in the direction of more volume. Even Paganini played with this older kind. He did not like the innovations. One can see the virtuosity that was required by Vivaldi, Leclair and Tartini, and how the violin technique that shaped 19th-century music history was still grounded in tradition.”

Interspersed between the three works by Bach will be one of the rarely performed double concertos by Joseph Haydn (1732–1809) and one of the 12 undeservedly littleknown violin concertos by Jean-Marie Leclair (1694–1767). “Leclair clearly focused on the violin, as he himself was a violinist,” explained Kelemen. “He also taught dance and lived in Italy for a long time. He did not write a single superfluous note. His slow movements are enchanting, full of humour and virtuosity.” As a teacher in both Budapest and Cologne, Kelemen urges his students toward period performance, telling them to “open their ears and their souls!”

SUMMARY

11

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Händel: Izrael Egyiptomban

Václav Luks és a Collegium 1704 2019. március 9.

Fotó © Petra Hajská

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Montéclair: Jephté

Magyarországi bemutató

Vezényel: Vashegyi György

2019. március 11.

Vashegyi György Fotó © Wágner Csapó József

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Kirill Gerstein (zongora) és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Közreműködik: Ric Furman – ének, a Nemzeti Énekkar Férfikara (karigazgató: Somos Csaba), Honvéd Férfikar (karigazgató: Strausz Kálmán) Vezényel: Hamar Zsolt

2019. április 11.

Kirill Gerstein Fotó © Marco Borggreve

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Valerij Gergijev és a Mariinszkij Zenekar

Csajkovszkij: Jolánta – koncertszerű előadás

Közreműködik: Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)

2019. április 20.

Valerij Gergijev Fotó © Marco Borggreve, DECCA

FELFEDEZÉSEK

Cser Ádám és a Miskolci Szimfonikus Zenekar

Közreműködik: Martín García García – zongora Vezényel: Cser Ádám

2019. április 28.

Martín Garcia Garcia Fotó © Kirill Bashkirov

Organized Rhythm

Clive Driskill-Smith – orgona Joseph Gramley – ütőhangszerek

2019. május 7.

előzetes,

AJÁNLÓ

Stratégiai partnerünk: Stratégiai médiapartnerünk:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft.

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A szerkesztés lezárult: 2019. február 25.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Emberi Erőforrások Minisztériuma