Müpa Műsorfüzet - Gürzenich Zenekar, Köln (2019. február 15.)

Gürzenich Zenekar, Köln

2019. február 15.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

Müpa-élmény gombnyomásra

Kövessen minket közösségi csatornáinkon is:

mupa.hu

15 February 2019 Béla Bartók National Concert Hall

2019. február 15.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Gürzenich Orchestra Gürzenich Zenekar, of Cologne Köln Featuring: Isabelle Faust – violin

Közreműködik: Isabelle Faust – hegedű

Conductor: François-Xavier Roth

Vezényel: François-Xavier Roth

Mendelssohn: Violin Concerto in E minor, op. 64 1. Allegro molto appassionato 2. Andante 3. Allegretto non troppo – Allegro molto vivace

Mendelssohn: e-moll hegedűverseny, op. 64 I. Allegro molto appassionato II. Andante III. Allegretto non troppo – Allegro molto vivace

Mahler: Symphony No. 5 in C-sharp minor Part I 1. Trauermarsch. In gemessenem Schritt.

Streng. Wie ein Kondukt 2. Stürmisch bewegt, mit größter Vehemenz Part II 3. Scherzo. Kräftig, nicht zu schnell Part III 4. Adagietto. Sehr langsam 5. Rondo-Finale. Allegro – Allegro giocoso.

Frisch

Mahler: V. (cisz-moll) szimfónia I. rész 1. Trauermarsch. In gemessenem Schritt.

Streng. Wie ein Kondukt 2. Stürmisch bewegt, mit größter Vehemenz II. rész 3. Scherzo. Kräftig, nicht zu schnell III. rész 4. Adagietto. Sehr langsam 5. Rondo-Finale. Allegro – Allegro giocoso.

Frisch

The English summary is on page 11.

GÜRZENICH ZENEKAR, KÖLN

3

4

Patríciusok és polgárok Köln nevezetes szimfonikus együttese, a Gürzenich Zenekar nevében és működésének történetében két fontos hagyományt is őriz. A név egy késő gótikus palotához kapcsolódik, amelyet Köln városának tanácsa egy tehetős patríciuscsalád – a Gürzenichek – támogatásával építtetett 1441 és 1447 között. A „Gürzenich” – mert máig csak így hívják – több feladatot látott el: kereskedőházként funkcionált, és különféle ünnepi események, olykor táncmulatságok zajlottak benne. 1855 és 1857 között átépítették és megnagyobbították, a II. világháború során 1943-ban súlyosan megsérült, 1952 és 1955 között rekonstruálták, 1996/97-ben modernizálták és kibővítették. Ma az épületet hasonló célokra használják, mint egykor: kongresszusok, karneválok és egyéb rendezvények reprezentatív színhelye.

Ez a palota szolgált sokáig otthonául annak a szimfonikus zenekarnak, amely 1827-ben a kölni polgárok anyagi támogatásával alakult meg. Ez volt a Cölner Concert-Gesellschaft (Kölni Hangversenytársaság), mely „társasági” és „előfizetéses” koncertek megrendezésére vállalkozott, a város kulturális életének fellendítése érdekében. A második nagy hagyomány tehát a művelődés ügyét fontosnak tartó polgári öntudat, amely a zenekart létrehozta és működtette. Az együttes 1857-től kezdett a Gürzenichben hangversenyezni, s neve ettől kezdve volt azonos az épületével. A patinás és változékony sorsú palota egészen 1986-ig adott otthont a muzsikusoknak: akkor a Gürzenich Zenekar a Kölni Filharmónia épületébe költözött – a nagy múltú nevet azonban természetesen megőrizte. Operaelőadásokon is rendszeresen játszik.

A zenekar tagjai nem kis büszkeséggel sorolhatják múltbeli karmestereiket, akik között olyan művészek találhatók, mint a 19. századból Conradin Kreutzer, Ferdinand Hiller, Franz Wüllner, a 20.-ból a sokak által Furtwänglerrel azonos nagyságrendbe sorolt Hermann Abendroth, később Günter Wand, a modernebb időkben pedig olyanok, mint a nálunk is nagyra becsült Marek Janowski, James Conlon, a Kurtág-opera nemrégiben lezajlott milánói ősbemutatóján vezénylő Markus Stenz – és 2015 óta jelenlegi vezetőjük, François-Xavier Roth.

Egy zenekar tagjai persze nemcsak karmestereikre lehetnek büszkék, de azokra a művekre is, amelyek ősbemutatója éppen nekik – helyesebben elődeiknek – jutott osztályrészül.

A Gürzenich Zenekarnak imponáló listája van olyan nevezetes darabokból, amelyek az együttes hangszerein szólaltak meg először. Brahms Kettősversenye, Mahler III. szimfóniája, Richard Strauss Don Quixote és Till Eulenspiegel vidám csínyjei című szimfonikus költeménye – hogy csak a legismertebbeket említsük. De Mahler V. szimfóniáját sem véletlenül játsszák Budapesten: ez a mű is „mesterségük címere” – 1904. október 18-án a mű ősbemutatója Kölnben zajlott le, a Gürzenich Zenekart a zeneszerző vezényelte.

Fuvolásból karmester Az est dirigense, a Gürzenich Zenekar jelenlegi fő-zeneigazgatója, François-Xavier Roth 1971-ben született Párizsban. Zenészcsalád sarja: a Müpa közönsége édesapját, Daniel Rothot is jól ismeri: a legendás párizsi Saint-Sulpice-templom orgonistája a Müpa meghívására a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem hangszerén is játszott már. FrançoisXavier testvére, Vincent Roth brácsás, ő maga pedig fuvolás volt, mielőtt a karmesteri művészet elsajátításába kezdett. Egykori mesterei sorában Alain Marion, a néhai világklasszis fuvolás mellett a kiváló magyar karmestert, a már szintén elhunyt Fürst Jánost is megtaláljuk.

François-Xavier Roth huszonkilenc évesen, 2000-ben megnyerte a Londonban kétévente megrendezett Donatella Flick Karmesterversenyt – e sikerének köszönhetően dolgozhatott ezt követően két éven át a Londoni Szimfonikusoknál John Eliot Gardiner asszisztenseként. 2003-ban Les Siècles (Évszázadok) néven olyan zenekar alapított, amely minden megszólaltatott művet az adott kompozíció korában használt hangszereken játszik.

Együttesével fellépett Franciaországban, Németországban, Angliában, Japánban – 2017-ben a BBC Proms vendégei is voltak. 2013-ban azzal ünnepelték a Tavaszi áldozat ősbemutatójának centenáriumát, hogy korabeli hangszereken adták elő Stravinsky művét a Proms és a frankfurti Alte Oper közönsége előtt.

A karmester 2008 és 2012 között vendégdirigense volt a BBC Walesi Nemzeti Szimfonikus Zenekarának, s ez idő alatt 2009/10-ben az Orchestre Philharmonique de Liège zeneigazgatójaként is működött. 2011 szeptemberében a Südwestrundfunk Baden-Badenben és Freiburgban működő Szimfonikus Zenekarának első karmestere lett – ezt a szerződését 2014-ben a 2015/16-os évad végéig meghosszabbították. 2015 szeptembere óta „GMD”, azaz Generalmusikdirektor (a város zeneigazgatója) Kölnben: ez a megbízatás a Gürzenich Zenekar karmesteri teendőit éppúgy magában foglalja, mint a Kölni Opera vezetőkarmesteri tisztségét. François-Xavier Roth kölni szerződése öt évre szól. Diszkográfiája igen színes: Berlioz, Bizet, Saint-Saëns, Dukas, Debussy, Ravel műveit éppúgy tartalmazza, mint Liszt, Richard Strauss, Mahler, Stravinsky, Bartók, sőt Ligeti zenéjét.

Fotó © Marco-Borggreve

GÜRZENICH ZENEKAR, KÖLN

5

6

Egy érzékeny hegedűs Az esslingeni születésű német muzsikus, Isabelle Faust különleges módon talált rá az életét kitöltő művészi tevékenységre: gyermekkorában édesapja szeretett volna megtanulni hegedülni, és az órákra elvitte magával akkor ötéves kislányát is. Az apa nem lett hegedűs, lánya azonban hamar elsajátította a hangszeres játék alapjait, és nemsokára csodagyerek-sztárrá nőtte ki magát. Testvére, Boris szintén zenei tanulmányokba kezdett (később brácsásként ő is hivatásos muzsikus lett), így a két szülő és a két gyerek nemsokára családi vonósnégyest alapított…

Akárcsak François-Xavier Rothnak, Isabelle Faustnak is volt jelentős magyar mestere, hiszen tanulóéveiben Christoph Poppen mellett Zsigmondy Dénes óráit látogatta. Zsigmondy Kresz Géza növendéke volt, akit viszont Hubay Jenő és Eugène Ysaÿe is tanított, így elmondható, hogy mesterétől Isabelle Faust áttételesen a nagy 19. századi előadói hagyomány örökségét sajátíthatta el.

A nemzetközi zeneélet különleges művészként tartja számon. A kritikusok megegyeznek abban, hogy Isabelle Faust nem átlagos virtuóz, hanem olyan muzsikus, aki, bár súlyt helyez a hangszeres játék tökéletességére, nem a bravúrhegedülésben, hanem az elmélyülésben találja meg a művészi kiteljesedést. Fontosak számára Bach szólószonátái és partitái, előszeretettel szólaltatja meg Beethoven, Schubert, Schumann, Brahms, Dvořák műveit, és kivételes vonzalom fűzi a 20. és 21. század zenéjéhez: emlékezetesen tolmácsolja Berg, Bartók, Martinů, Jolivet, Messiaen, Egk és Widmann alkotásait.

Gyakran jár Budapestre, intenzív kapcsolata alakult ki a magyar közönséggel. 2004 óta a Berlini Művészeti Egyetem professzora. Az 1704-ben készült „Csipkerózsika” Stradivarin játszik. Nyitottságára jellemző, hogy barokk hegedűn is szívesen muzsikál.

Fotó © Detlev Schneider

Romantikus érzelmek, klasszikus arányok Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809–1847) zenéjével kapcsolatban sokszor megfogalmazódik a megfigyelés, mely szerint ez a romantikus alkotó klasszikus lekerekítettséggel és formai egyensúlyérzékkel hozta létre műveit. Ezt a tulajdonságát példaszerűen tárja elénk az e-moll hegedűverseny. Indokolt a darabot megnevezve a hangnemet is hozzátennünk a műfajhoz. Ha csak azt mondanánk, „a Hegedűverseny” – az életművet ismerők joggal kérdeznék: melyik? Mendelssohn ugyanis igen korán, 1822-ben, vagyis tizenhárom évesen írt egy d-moll hegedűversenyt is, ez azonban feledésbe merült, csak ritkán bukkan fel a hangversenyek műsorán. (Tegyük hozzá, koraisága önmagában nem volna ok a mellőzöttségre, hiszen Mendelssohn legnagyobb remekművei közül nem is egy keletkezett a zeneszerző gyermek- vagy kamaszkorában, például az Oktettet tizenhat, a Szentivánéji álom-nyitányt tizenhét évesen írta.)

Az e-moll hegedűverseny (op. 64) azonban nemcsak érett kori mű, de kifejezetten kései: 1844-es keletkezési dátuma csupán három évvel előzi meg szerzője halálát. Mendelssohn stílusfejlődésének minden gyümölcse megízlelhető ebben a műben. Ha a romantikus zeneszerző kifejezésmódjának klasszikus arányait említettük, e mű kapcsán nevesítenünk is érdemes a párhuzamot: nyilvánvalóan Mozart az, akinek hegedűversenyeire szellemében, mélységében, eleganciájában, léptékében visszautal ez a kompozíció – miközben persze nyilvánvalóan tovább lép a romantika útján.

Mendelssohnt a pódiumon elsősorban billentyűs hangszer mellett és karmesterként képzeli maga elé az utókor (joggal), de tény, hogy gyerekként hegedülni is tanult, kiváló vonós játékos volt. Az e-moll hegedűverseny megalkotásakor mégis kikérte a maga alapította Lipcsei Konzervatórium tanára, Ferdinand David tanácsait. Részben ennek is köszönhetjük, hogy a hegedűszólam idiomatikus hangszeres fogalmazású, karcsú és ékesszóló, s hogy Mendelssohn egyik legfontosabb erénye, a természetes kifejezésmód minden technikai akadálytól mentesen érvényesül benne.

Figyelemre méltó a moll hangnem, s a hozzá tartozó ború, zaklatottság, amely a lüktető ritmusú és előrefúródó lendületű, ugyanakkor mégis lágyan éneklő nyitótétel dallamvonalainak sajátja. Széles legatók és a feszes, aprózó ritmika zakatolása – ez a kettősség vonul végig a tételen. A tempómegjelölésnek megfelelően (Allegro molto appassionato) a kifejezésmód sok szenvedélyt sűrít magába.

A lassú tétel égboltja kitisztul. Nem hiába C-dúr a zene hangneme: ebben az Andantéban nincs ború, fájdalom – csak a szélesen éneklő melódia uralkodik, a béke üzenetét hozva és a szelíd meditáció magatartásformáját képviselve.

GÜRZENICH ZENEKAR, KÖLN

7

8

Mendelssohn a finálé elé lassú bevezetést illeszt. A recitativikus Allegretto non troppo nyugtalanul keres valamit: azt a békét, derűt, amelyet a lassú tételből kilépve elveszített.

Megtalálja a finálé Allegro molto vivace főszakaszában. A komponista érdekesen szabálytalan megoldáshoz folyamodik itt. Ez a zene ugyanis, bár a formában elfoglalt helye és funkciója szerint zárótétel, karakterét tekintve mégis vérbeli scherzo – a tőről metszett mendelssohni tündérscherzók egyike. (Metruma az átlagos scherzókéval ellentétben nem páratlan, hanem páros.) Pedig a scherzo nem versenyművekben, hanem szimfóniákban otthonos, és nem a nagyforma végén szokott lenni, hanem annak belsejében… Hát most egy versenymű végére került, de minden okunk megvan rá, hogy örüljünk ennek, mert a pezsgő, bugyborékoló, csupa friss mozgású ritmusból és könnyed staccatóból álló dallam az öröm jegyében zárja a versenyművet, szelíd és játékos leheletével elfújva a nyitótétel e-moll égboltjának minden felhőjét.

A művet 1845. március 13-án mutatták be Lipcsében, a Gewandhaus termében, Ferdinand David szólójával. A beteg Mendelssohn helyett a dán zeneszerző, Niels Gade vezényelt.

Szembenézés a halállal – újjászületés a szerelemben Gustav Mahler (1860–1911) szimfóniáit az előadó-apparátus szempontjából két csoportra oszthatjuk: a kizárólag hangszerek által megszólaltatott, szövegtelen művekkel szemben állnak azok a kompozíciók, amelyekben a zeneszerző szöveget is megzenésít, és ennek megfelelően kórust és/vagy szólistá(ka)t is alkalmaz. A tisztán zenekari I. szimfónia után A fiú csodakürtje című népköltési gyűjteményből szövegeket válogató II., III. és IV. (az úgynevezett Wunderhorn-szimfóniák) hármasa vokális tételeket is tartalmaz, az V.-ben azonban Mahler visszatér az egységesen instrumentális koncepcióhoz, hogy a további szimfóniák közül már csak a VIII.-ban hódoljon ismét a vokális-oratorikus szimfóniamodell Beethoventől eredeztethető vívmányának.

A Mahler-szimfóniák mind a legfontosabb kérdésekről szólnak: élet, halál, szerelem, és mind „világdrámák”, ám az V. ezen túlmenően – az életrajz tényeivel magyarázható módon – nagyon személyes hátterű is. Persze – miért is lenne ez Mahlernél másképp? – a gondolatokat és problémákat egyetemes dimenziókba helyezi. De azért a gyökerek nagyon szubjektívak. Az 1901-es év elején Mahler súlyos betegségen esik át. Rosszullét egy operaelőadás után, belső vérzés, kórház, műtét, a halál karnyújtásnyi közelsége.

Hamar felépül, de az élmény megmarad benne, nem véletlen, hogy az V. szimfónia első

két tétele, amelyet ez év nyarán ír meg, ennek lenyomata: a nyitótétel gyászinduló, a második pedig erős sodrú, viharos belső mozgású, tragikus zene, amely csak a vége felé világosodik ki. Ez a mű „Első része” – a két első tétel, amely egységesen sötét tónusú.

A harmadik tétellel (amely egymagában alkotja a szimfónia „Második részét”) megváltozik a mű hangulatvilága és az általa sugallt életszemlélet. Ländlert hallunk, osztrák népies táncot, amely Mahler szimfóniáiban nagyon gyakori. Derűs, energikus muzsika ez, amelyben az első két tétel hőse hátat fordít a fenyegető sötétségnek, és a fény felé tekintve erőnek erejével bizakodásra kényszeríti önmagát. Nem véletlenül történik ez: Mahler életében az első két tétel és a harmadik megírása közé esett megismerkedése Alma Schindlerrel, későbbi feleségével.

Ezt a hirtelen fellobbant, életre szóló szerelmet ábrázolja a negyedik tétel, Mahler egész alkotói termésének legnépszerűbb zenéje, az önálló előadási darabként is gyakran hallható Adagietto, amely nemcsak „olyan, mintha szerelmi vallomás lenne”, hanem ténylegesen is az volt. A vonós dallamhoz titkos szöveg tartozik: egy négysoros vers, amelyet Mahler nem tett közzé a kottában, de Alma utóbb levélben megosztott Willem Mengelberggel, a Mahler-művek egyik fontos karmesterével. Wagneri hevületű, átszellemült vallomás, amely akár a dallamhangok alá is illeszthető.

A finálé, egy terjedelmes rondó azután már valóban energikus visszatérés az élet zajos forgatagába. Gazdag hangszerelésű, szövevényes formájú és kontrapunktikus részletekben bővelkedő zene (Mahler ez idő tájt Bachot tanulmányozta), mely eseménydús jellegével, optimizmusával (és a művet indító Gyászinduló cisz-moll hangneme után D-dúr végkifejletével) valóban a derű szószólója – még ha ezt a derűt olykor Mahlerhez illőn fanyar irónia színezi is át. Írta: Csengery Kristóf

GÜRZENICH ZENEKAR, KÖLN

9

10

Gßrzenich Orchestra of Cologne Photo Š HolgerTalinski

Summary In 15th-century Cologne the Gürzenich family helped finance the construction of a late Gothic building that would function for centuries as a renowned centre of the city's bourgeois life. Founded in 1827, the Cölner Concert-Gesellschaft's orchestra would later perform in this building and eventually take its name from it. Throughout its history, the Gürzenich Orchestra of Cologne has played under outstanding conductors and premièred numerous masterpieces.

French conductor François-Xavier Roth’s career took off when he won the Donatella Flick Conducting Competition in 2000. A former assistant to John Eliot Gardiner at the London Symphony Orchestra, he later founded the period ensemble Les Siècles.

Roth has led the BBC National Orchestra of Wales, the Orchestre Philharmonique de Liège and the Southwest German Radio Symphony Orchestra, taking over the helm of the Gürzenich Orchestra in 2015.

German violinist Isabelle Faust has gone from child prodigy to world famous soloist and chamber musician. Known as an intriguing and sensitive performer, her key mentor was the Hungarian-born Dénes Zsigmondy. Although Bach, Beethoven, Schubert, Schumann, Brahms and Dvořák are all major influences, she also feels a special affinity to 20th- and 21st-century composers like Berg, Bartók, Martinů, Jolivet, Messiaen, Egk and Widmann.

The 1844 Violin Concerto in E minor (op. 64) by Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809–1847) is among the best-loved pieces in the concerto literature for the instrument.

The mature, late work is a characteristic pairing of Romantic emotions with Classical forms and reveals all the fruits of Mendelssohn's stylistic development. While writing the three-movement piece, the composer solicited the advice of Ferdinand David, the soloist for the world première in Leipzig in March 1845.

Gustav Mahler's (1860–1911) Symphony No 5 in C-sharp minor, dating from 1901/02, is one of the composer's orchestral works scored purely for instrumentalists. The tragic tone of the first two movements echoes the grave illness Mahler suffered in 1901, although the scherzo does lighten the mood. This reflects another event in his life: while composing the symphony, Mahler met his future wife Alma Schindler. The work confesses this love in its penultimate movement: the lyric Adagietto is also often performed separately as the most popular part of the masterpiece. The Fifth Symphony was premièred in October 1904 by the Gürzenich Orchestra, with the composer himself conducting.

SUMMARY

11

FELFEDEZÉSEK

Dobszay Péter és a Szegedi Szimfonikus Zenekar

Közeműködik: Sakata Tomoki – zongora, Takagi Ririko – hegedű Vezényel: Dobszay Péter

2019. február 24.

Dobszay Péter Fotó © Várady Nikolett

Olga Peretyatko áriaestje

Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Michelangelo Mazza

2019. február 26.

Olga Peretyatko Fotó © Alikhan photography

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Händel: Izrael Egyiptomban

Václav Luks és a Collegium 1704 2019. március 9.

Fotó © Petra Hajská

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Montéclair: Jephté

Magyarországi bemutató

Vezényel: Vashegyi György

2019. március 11.

Vashegyi György Fotó © Wágner Csapó József

Puccini: Krizantémok / Lidércek

Rendező: Káel Csaba

2019. március 31.

Martin Muehle

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Muszorgszkij: Hovanscsina

A Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitókoncertje Vezényel: Kovács János

2019. április 5.

Kovács János Fotó © Horváth Marcell

előzetes,

AJÁNLÓ

Vigye haza az élményt!

Megújult ajándéktárgyaink a Vince Könyvesboltban!

mupa.hu

RÉGIZENE

Fesztivál 2019 Michael Volle és az Akademie für Alte Musik Berlin

2019. március 1.

La Chapelle Rhénane

2019. március 7.

Kelemen Barnabás és barátai

2019. március 8.

Händel: Izrael Egyiptomban

Václav Luks és a Collegium 1704

2019. március 9.

Montéclair: Jephté

2019. március 11.

mupa.hu

Stratégiai partnerünk:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft.

Stratégiai médiapartnerünk:

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Isabelle Faust Címlapfotó: Felix Broede A szerkesztés lezárult: 2019. február 6.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma