Müpa Műsorfüzet - Gyenyisz Macujev zongoraestje (2018. november 26.)

Gyenyisz Macujev zongoraestje

2018. november 26.

BartĂłk BĂŠla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

MÜPA KULTÚR KÜLTÉR

Végtelen téli élmények jégpálya–újcirkusz–koncertek December 2-ától a Müpánál.

mupa.hu

26 November 2018 Béla Bartók National Concert Hall

2018. november 26.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Piano recital by Gyenyisz Macujev Denis Matsuev zongoraestje Beethoven: Sonata in D minor, op. 31, No. 2 1. Largo – Allegro 2. Adagio 3. Allegretto

Beethoven: d-moll szonáta, op. 31, No. 2 I. Largo – Allegro II. Adagio III. Allegretto

Beethoven: Sonata in A-flat major, op. 110 1. Moderato cantabile molto espressivo 2. Adagio ma non troppo 3. Fuga. Allegro ma non troppo

Beethoven: Asz-dúr szonáta, op. 110 I. Moderato cantabile molto espressivo II. Adagio ma non troppo III. Fuga. Allegro ma non troppo

Rachmaninoff: Prelude in G-sharp minor, op. 32, No. 12

Rachmaninov: gisz-moll prelűd, op. 32, No. 12

Rachmaninoff: Étude-tableau in A minor, op. 39, No. 2

Rachmaninov: a-moll étude-tableau, op. 39, No. 2

Tchaikovsky: “Grand” Sonata in G major, op. 37 1. Moderato e risoluto 2. Andante non troppo, quasi moderato 3. Scherzo. Allegro giocoso 4. Finale. Allegro vivace The English summary is on page 11.

Csajkovszkij: „Nagy” G-dúr szonáta, op. 37 I. Moderato e risoluto II. Andante non troppo, quasi moderato III. Scherzo. Allegro giocoso IV. Finale. Allegro vivace

GYENYISZ MACUJEV ZONGORAESTJE

3

4

A legendás orosz zongoraiskola A 20. század legnagyobb zongoristáit számba venni kívánó listák bármelyikének jelentős részét orosz zongoraművészek foglalják el, sőt e listák első tíz helyezettje között legalább három-négy orosz zongorista található. A Philips Records A 20. század legnagyobb zongoristái című lemezsorozatában tizenhat orosz zongoraművész szerepel, lemezeik a teljes sorozatnak több mint egyötödét teszik ki – még úgy is, hogy ebből olyan művészek hiányoznak, mint Grigorij Szokolov és Lazar Berman. A legnagyobb orosz zongoristákra gondolva persze sokszor hajlamosak vagyunk a Vladimir Horowitz, Szvjatoszlav Richter vagy Emil Gilelsz nevével fémjelzett múltat egyfajta aranykornak ítélni, noha az ő pályájuk elindulása után is történtek nagy jelentőségű debütálások az orosz zongorázás történetében. Ezeket leginkább a nemzetközi zongoraversenyeken keresztül tudjuk követni. A jelentősebb nemzetközi zenei előadóművész-versenyek egy része már a két világháború között elindult, díjazottjaik között rendre ott találjuk az orosz zongoraművészeket.

A II. világháború előtti három varsói nemzetközi Chopin-verseny tizenhat díjazottja közül hét orosz volt, mindhármat, sőt az 1949-ben megrendezett negyedik versenyt is orosz zongorista nyerte. A brüsszeli Erzsébet Királyné Verseny első zongoraművészi megmérettetéséről az első és a harmadik díjat is orosz zongoraművész hozta el, s az orosz zongoristák sikere a világháború után is folytatódott: 1975-ben az öt díjazottból négy orosz versenyző volt. Hasonló a budapesti Liszt-versenyek sora: 1933-ban második díjat nyert Mikisa Tarasz, a következő, az 1956-os verseny első helyezettje Lev Vlaszenko, egyik harmadik helyezettje pedig Lazar Berman volt.

A II. világháború után alapított versenyek közül elég csupán néhányat említeni: az első alkalommal 1950-ben meghirdetett lipcsei Bach Verseny fődíját Tatjana Nyikolajeva kapta. Az 1974-ben, 1985-ben és 1996-ban megrendezett zwickaui Schumann Versenyen a három helyezett közül kettő orosz volt. Az orosz zongoristák számára talán legfontosabb a moszkvai Nemzetközi Csajkovszkij Verseny, amelyen – 1958-as indulása óta két alkalmat leszámítva – mindig legalább két orosz versenyző volt az első három helyezett között.

Napjaink legnagyobb zongoristái között is számtalan orosz előadóművész található.

Ha Gyenyisz Macujev generációjának csak az 1960-as és 1970-es években született, nemzetközi pályájukat az 1990-es években kezdő zongoristákat tekintjük, akkor is szinte megdöbbentő a világhírű orosz pianisták száma. Ők már szinte beleszülettek abba a tradícióba, amely a zenei versenyeken elért sikerekkel is jelezte az orosz

zongoraiskola nemzetközi tekintélyét. Egy-egy versenyeredmény természetesen nem feltétlenül jelenti azt, hogy a díjazott nagy karriert fog befutni, mégis tény, hogy közülük sokan napjaink legnépszerűbb koncertzongoristái közé tartoznak.

Hogy csak néhány kiemelkedő egyéniséget említsünk: Vagyim Rudenko (*1967) két egymás utáni Csajkovszkij Versenyen is a legjobb három versenyző közé került.

1969-ban született Borisz Berezovszkij, az 1990-es Csajkovszkij Verseny aranyérmese.

Nyikolaj Luganszkij (*1972) az 1994-es Csajkovszkij Verseny második díjasa volt, míg az üzbég Stanislav Ioudenitch és a Macujevvel egyidős Olga Kern megosztva nyerte el a 2001-es Van Cliburn Verseny első díját. Különleges kivételnek számít két világsztár: Jevgenyij Kiszin és a nála egy évvel fiatalabb Arkagyij Volodosz, akik nem nyertek nemzetközi versenyeket.

Hogyan lehetséges, hogy egy ország szinte két-három évente ki tud állítani egy-egy világnagyságot csak a zongorajáték művészetében? Mi lehet az orosz zongoraiskola „titka”? Nehéz, sőt talán lehetetlen választ találni ezekre a kérdésekre. Ha az orosz zongoraiskola sajátosságait keressük, a következőket tudjuk – óvatosan – megállapítani: a kiemelkedő orosz zongoristák játékát magas fokú, de sosem öncélú technikai perfekció jellemzi. Számukra a technika sosem cél, hanem eszköz a zene és a tartalom közvetítéséhez. A zene tartalmához pedig egy mélyről fakadó, szinte megkérdőjelezhetetlen eréllyel képviselt muzikalitás vezeti el őket. Nem szabad persze elfelejtenünk, milyen hagyomány áll a hátuk mögött – amely hatalmas súllyal nehezedhet a művész vállára, ugyanakkor azonban szárnyakat is adhat neki: a felsorolt zongoraművészek szinte kivétel nélkül Moszkvában, ugyanazokban az intézményekben, a moszkvai Állami Gnyeszin Zeneiskolában és a Csajkovszkij Konzervatóriumban tanultak zongorázni. Ezekben az intézményekben a legnagyobb mesterek tanítanak, szintén orosz zongoraművészek, akik minden szükségeset át tudnak adni az ifjú zenészeknek.

Az orosz zongoraiskolára jellemző még a szintén tradicionálisnak mondható repertoár, amelyet természetesen mindenki tovább bővít a saját érdeklődése szerint, az alap azonban állandó: Bach, Beethoven, a német romantikusok és főleg az orosz zeneszerzők zongoraművei.

GYENYISZ MACUJEV ZONGORAESTJE

5

Fotó © Eugene Evtukhov

Gyenyisz Macujev Gyenyisz Macujev 1975. június 11-én született a szibériai Irkutszkban, zenészcsaládban.

Már hatévesen fellépett hangversenyen, tizenhat éves volt, mikor családja Moszkvába költözött, ahol Macujev a Központi Zeneiskolában folytatta zenei tanulmányait.

Első nemzetközi versenysikerét 1994-ben, Dél-Afrikában aratta, s ugyanebben az évben kezdte meg tanulmányait az Állami Csajkovszkij Konzervatóriumban, ahol Alekszej Naszedkin, majd Szergej Dorenszkij növendéke volt. 1998-ban megnyerte a moszkvai Nemzetközi Csajkovszkij Zongoraversenyt – azóta Amerika, Európa és Japán legjelentősebb zenekaraival lépett fel. Szinte nincs olyan világhírű karmester, akivel ne koncertezett volna együtt – a New York-i Filharmonikusok jubileumi, tizenötezredik hangversenyének is ő volt a szólistája. Szólókoncertjeinek a világ legrangosabb koncerttermei, köztük a New York-i Carnegie Hall, az amszterdami Concertgebouw és a londoni Royal Festival Hall adnak otthont. Számos híres európai és amerikai zenei fesztivál visszatérő vendége. A moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium Nagytermében tizenegy éve saját koncertsorozata van, melyre szezononként más és más vendégművészt hív meg. 2017-ig évente akár kétszázhúsz hangversenyt is adott, elmondása szerint azonban kislánya születése ráébresztette, hogy vissza kell fognia ezt a szinte emberfeletti tempót.

Több fesztiválnak és egyesületnek is vezetője. 2008-ban Rachmaninov unokájának meghívására a Serge Rachmaninov Foundation művészeti vezetője lett, az alapítvánnyal együttműködve lemezre rögzítette a zeneszerző kevésbé ismert zongoraműveit annak saját hangszerén, Luzernben. Szülővárosában 2004-ben életre hívta a Bajkál csillagai fesztivált. A korábban az ő karrierjét is segítő New Names Charitable Foundation jelenlegi elnökeként kiemelten fontos számára az Oroszország kevésbé fejlett régióiban felnövő tehetséges gyermekek támogatása.

Népszerűségét az oroszországi sportrendezvények alkalmával is kamatoztatják: a 2014-es szocsi téli olimpiai játékok előtt Macujev is futhatott az olimpiai lánggal, majd az olimpia záróünnepségén is fellépett, 2016-ban pedig a 2018-as oroszországi FIFA labdarúgó világbajnokság nagykövetének is kinevezték, és természetesen az esemény parádés nyitóünnepségén is részt vett. Macujev napjaink egyik legismertebb orosz művésze, ezt az is jelzi, hogy 2018-ban Anna Nyetrebko, Danyiil Trifonov és Valerij Gergijev társaságában ő is fellépett a Moszkva legújabb koncerttermét felavató hangversenyen.

GYENYISZ MACUJEV ZONGORAESTJE

7

8

Játékát gyakran hasonlítják Vladimir Horowitz zongorázásához – rendkívül virtuóz átiratok lenyűgöző előadásával valóban meg is érdemli ezt a megtiszteltetést.

2004-ben Tribute to Horowitz című lemezével tisztelgett a nagy előd művészete előtt. Repertoárjának tipikusan orosz gerince jól kirajzolódik CD-felvételei és koncertműsorai alapján. Legtöbbször Csajkovszkij, Rachmaninov és Prokofjev műveit játssza, hozzájuk Chopin- és Liszt-darabok társulnak. A 20. század orosz zongoramuzsikájából Stravinsky, Scsedrin és Sosztakovics kompozícióiból válogat gyakran.

A klasszikus zene mellett ugyanakkor szívesen játszik jazzt is, kiválóan improvizál, sőt Liszt Ferenc II. magyar rapszódiájába is jazz-cadenzát illeszt. Ő volt az első zongorista, aki a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium Nagytermében jazzkoncertet adhatott. Budapesti fellépése után néhány nappal az oroszországi Szvetlogorszkban ad jazzkoncertet a Baltic Seasons Festival keretében.

Macujev gyakori vendégnek mondható Magyarországon. Már az 1990-es évek végén, a Csajkovszkij Verseny után meghívást kapott Budapestre. 2003-ban szinte rekordkísérletnek tűnő koncertet adott a Magyar Állami Operaházban: a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara kíséretével egy estén szólaltatta meg Csajkovszkij mindhárom zongoraversenyét. A Liszt-bicentenárium évében Liszt Ferenc zongorára és zenekarra komponált három versenyművét adta elő egy este. 2009-ben és 2017-ben szólókoncerten is hallhatta a budapesti közönség. A Müpa 2018/19-re Az évad művészévé választotta: e szólókoncertje után 2019. március 3-án a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral lép fel, május 3-án pedig Julian Rachlin hegedűés brácsaművésszel ad kamarakoncertet.

A műsorról Szólókoncertje első részében Gyenyisz Macujev két Beethoven-művet szólaltat meg.

Az 1801/02-ben komponált d-moll szonáta (op. 31, No. 2) Shakespeare drámájára utaló melléknevét („Vihar”) nem a zeneszerző adta, igaz, ő maga említette egy beszélgetésben ezzel a szonátával kapcsolatban. A három tétel közül az első kontrasztos témák feszültségére épül: recitativo jellegű, lassú tempójú ütemek és szenvedélyes, gyors lüktetésű szakaszok váltakoznak egymással. A lassú tétel majdhogynem szimfonikus zenekari jellegét az üstdobütésekre emlékeztető kísérőfigura adja. A zárótétel nyugtalanságát a folyamatos mozgás eredményezi, szinte megelőlegezve Schubert Margit a rokkánál című dalának figurációit.

Hasonlóképpen háromtételes az 1821-ben keletkezett Asz-dúr szonáta (op. 110),

mely Beethoven zongoraszonátáinak sorában az utolsó előtti. Formája különös: két hosszabb tétel közé ékelődik egy rendkívül rövid, gyors scherzo, amely éles kontrasztot alkot mind az első, érzelemmel, szeretettel teli, mind az önmagában is összetett formájú harmadik tétellel. Utóbbi élén – a d-moll szonátáéra emlékeztető – hangszeres recitativo szólal meg, amelyet egy „panaszos dal” követ, majd egy fúgát hallunk. Ez megakad, és újra a panaszos dal szól, ezúttal még szélsőségesebb érzelmi töltéssel: szinte sír a dallam a zongorán. Ezután visszatér a fúga, méghozzá az ellenpont minden gazdagságával: előbb tükörfordításban halljuk a már ismert témát, majd eredeti formában, de a ritmusértékek rövidülésével, végül az egyre sűrűbb figurációk közben az eredeti ritmusértékekkel.

A szünet után Macujev „hazai pályára” lép: romantikus orosz zongoraműveket játszik.

Elsőként Rachmaninov 24 prelűdje közül a gisz-moll darab csillogó jobbkéz-motívumai alatt áradó tipikus rachmaninovi dallamát hallhatjuk. Akárcsak prelűdjeit, etűdjeit is két külön opusba sorolva adta közre a zeneszerző, utóbbiakat étude-tableau címmel: ez az etűdök zenei világának hátterében munkáló vizuális inspirációt rejti.

Rachmaninov ugyanakkor nem árulta el a pontos ihlető forrást, a hallgató fantáziájára bízva a zene mögött felsejlő festmény „megalkotását”. A második, 1916/17-ben komponált sorozat második, a-moll darabja sejtelmes világot ábrázol: törékeny dallam csordogál és növekszik monumentális méretűre, mialatt a bal kéz figurációiban a gregorián Dies irae-dallamot is felfedezhetjük.

Csajkovszkij ritkán hallható „Nagy” G-dúr szonátája (op. 37) 1878-ban, a zeneszerző Hegedűversenyével egy időben keletkezett. A négytételes szonáta zenéje szinte szimfonikus jellegű, a mérsékelt tempójú, karakteres ritmusú nyitó tételt lírai lassú tétel és mozgalmas scherzo követi, végül lendületes, virtuóz tétel zárja a művet.

A tételek közti koherenciát egy, a teljes művön végigvonuló motívum biztosítja. Írta: Szabó Ferenc János

GYENYISZ MACUJEV ZONGORAESTJE

9

Photo © Eugene Evtukhov

Summary Born in the Siberian city of Irkutsk in 1975, Denis Matsuev launched his international career by winning the International Tchaikovsky Piano Competition in Moscow in 1998 and has since gone on to play with the leading orchestras of North America, Europe and Japan while giving solo concerts in the world’s top concert halls and regularly performing at numerous European and American festivals. In 2008, he was invited to serve as the artistic director of the Sergei Rachmaninoff Foundation by the composer’s grandson. For 11 years, he has had his own concert series in the Grand Hall of the Moscow State Tchaikovsky Conservatory, with different guests invited each year. Once performing as many as 220 concerts annually, he says the birth of his daughter in 2017 made him realise he had to slow his superhuman pace. The typically Russian core of his repertoire is reflected on his CD recordings and concert programmes, which feature a great deal of Tchaikovsky, Rachmaninoff and Prokofiev, along with pieces by Chopin and Liszt. Also fond of playing jazz, he is an excellent improviser and the first pianist to be permitted to give a jazz concert in the Moscow conservatory’s Grand Hall.

In the first half of today’s concert, he is playing two familiar Beethoven sonatas: D minor, op. 31, No. 2 (known as “The Tempest”) and A-flat major, op. 110.

The second half marks a return to ‘home field’ with Romantic Russian piano works: Rachmaninoff’s Prelude in G-flat minor and Étude in A minor and Tchaikovsky’s rarely heard “Grand” Sonata in G major.

It’s fair to say Matsuev is a regular visitor to Hungary: he received his first invitation to Budapest in the late 1990s, after winning the Tchaikovsky Competition, and also embarked on what looked like a world record attempt at the Hungarian State Opera House in 2003, when he played all three of Tchaikovsky’s piano concertos in one night. He also gave solo recitals in Budapest in 2009 and 2017. Müpa Budapest has named him its Artist of the Season for 2018/19: after this solo concert, he will also play with the Hungarian National Philharmonic on 3 March 2019 and give a chamber concert with violinist and violist Julian Rachlin on May 3.

SUMMARY

11

Monsieur Doumani

2018. december 9.

Fotó ©Panayiotis Mina

ÚJÉVI HANGVERSENY

Haydn: A teremtés

Közeműködik: Fatma Said, Uwe Stickert, Sebestyén Miklós, a Magyar Rádió Énekkara, Düsseldorfi Szimfonikus Zenekar Vezényel: Fischer Ádám

2019. január 1.

Fatma Said Fotó © Felix Bröde

JAZZMŰHELY

Szakcsi Lakatos Róbert és barátai

2019. január 23.

Szakcsi Lakatos Róbert Fotó © RaffayZsófia

Nagy kínai újévi hangverseny

2019. január 31.

FELFEDEZÉSEK

Dobszay Péter és a Szegedi Szimfonikus Zenekar

Közeműködik: Tomoki Szakata – zongora, Ririko Takagi – hegedű Vezényel: Dobszay Péter

2019. február 24.

Dobszay Peter Fotó © Várady Nikolett

Olga Peretyatko áriaestje

Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Michelangelo Mazza

2019. február 26.

Fatma Said Fotó © Alikhan Photography

előzetes,

AJÁNLÓ

„Életünk története a részünkké válik, mindig velünk marad. Én így lettem azzá, aki vagyok.”

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK EGYKORI FIRST LADYJÉNEK SZEMÉLYES, ÁTÜTŐ EREJŰ ÉS INSPIRÁLÓ ÖNÉLETRAJZA.

MEGJELENÉS:

2018. DECEMBER 14.

webshop: hvgkonyvek.hu @hvgkonyvek

Stratégiai partnerünk:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft.

Stratégiai médiapartnerünk:

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Gyenyisz MacujeV Címlapfotó: Eugene Evtukhov A szerkesztés lezárult: 2018. november 14.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma