Müpa Műsorfüzet - Magyar Állami Népi Együttes Liszt-mozaikok (2018. október 31.)

Magyar Állami Népi Együttes

Liszt-mozaikok

2018. október 31.

Fesztivál Színház

mupa.hu

31 October 2018 Festival Theatre

Hungarian State Folk Ensemble: Liszt Mosaics Dance concert – première Featuring: Gábor Farkas – piano Saint Ephraim Male Choir (artistic director: Tamás Bubnó) Music: Liszt, Chopin, Paganini, István Szalonna Pál, Ferenc Radics Arranged by: Márk Bubnó, Tamás Bubnó, István Szalonna Pál, Ferenc Radics Musical editor, artistic director: István Szalonna Pál Choreographers: György Ágfalvi, Gábor Mihályi, Orza Călin, Zoltán Zsuráfszky Jr. Set, visual design: György Árvai Costumes: Edit Szűcs Video animation: Zsolt Korai Lighting: Zoltán Vida Orchestra leader: Ferenc Radics Dance ensemble leader: Richárd Kökény Dance ensemble assistants: Beatrix Borbély, Katalin Jávor, György Ágfalvi Director, ensemble leader: Gábor Mihályi The première is a joint production of Müpa Budapest, the Hungarian Heritage House – Hungarian State Folk Ensemble, and the National Dance Theatre.

The English summary is on page 11.

2018. október 31.

Fesztivál Színház

Magyar Állami Népi Együttes: Liszt-mozaikok Tánckoncert – bemutató Közreműködik: Farkas Gábor – zongora Szent Efrém Férfikar (művészeti vezető: Bubnó Tamás) Zene: Liszt, Chopin, Paganini, Pál István Szalonna, Radics Ferenc Zenei átiratok: Bubnó Márk, Bubnó Tamás, Pál István Szalonna, Radics Ferenc Zenei szerkesztő, művészeti vezető: Pál István Szalonna Koreográfusok: Ágfalvi György, Mihályi Gábor, Orza Călin, ifj. Zsuráfszky Zoltán Díszlet, látvány: Árvai György Jelmez: Szűcs Edit Videoanimáció: Korai Zsolt Fény: Vida Zoltán Zenekarvezető: Radics Ferenc Tánckarvezető: Kökény Richárd Tánckari asszisztensek: Borbély Beatrix, Jávor Katalin, Ágfalvi György Rendező, együttesvezető: Mihályi Gábor A bemutató a Müpa, a Hagyományok Háza – Magyar Állami Népi Együttes és a Nemzeti Táncszínház együttműködésében valósul meg.

4

Az évad együttese: a Magyar Állami Népi Együttes A Müpa hazai terep a Magyar Állami Népi Együttes (MÁNE) számára: a Mihályi Gábor együttesvezető és Pál István Szalonna művészeti vezető irányításával működő csapat az épület 2006-os megnyitása óta visszatérő vendég a Duna-parton. Az idei kivételes évad a MÁNE életében: a Müpa Az évad együttese címmel tisztelte meg. Az elismerés különleges feladatot is ró a társulatra: 2018 októbere és 2019 májusa között három egész estés bemutatóval állnak a Müpa közönsége elé. Az első, a MÁNE fellépéseinek megszokott helyszínén, a Fesztivál Színházban látható Liszt-mozaikok az európai hírű zeneszerző legendás sokoldalúságából merít ihletet. A naptári év végére időzített, a gyereknézőkre összpontosító Csodaváró betlehemes a karácsonyi ünnepkör szokásairól, a várakozás öröméről szól. Az ünnepi évadot megkoronázó Ezerarcú Délvidék a tőlünk délre élő népek gazdag népi kultúrájából kiindulva a kulturális sokszínűség mellett tesz hitet.

Fotó © Nagy Attila, Müpa

Hagyomány és/vagy megújulás?

Hogyan fér meg egymás mellett ennyi téma, szín, árnyalat? Mihályi Gábor szerint a MÁNE küldetése leglényegét tekintve nem változott az együttes 1951-es alapítása óta. „Célunk a hagyományos kultúrából kiindulva olyan színpadi táncművészet létrehozása, amely nemcsak a múltidézés szándékával visz színre műveket, hanem reflektál a világunkra. Az államszocializmus évtizedeit követően, a rendszerváltás óta csupán egyetlen külső nyomás érvényesül – és ez a közönségtől érkezik. Annak a kihívásnak kell megfelelnünk, hogy az ezer évre visszanyúló magyar zenei és táncos hagyományt úgy fogalmazzuk meg, hogy a néző ne idejétmúlt tradícióként, hanem élő művészetként tekintsen a színpadon látottakra.”

E helyen csupán címszavakban idézhetjük fel a MÁNE fordulatos történetét, amely Králl Csaba tánckritikus 2011-ben, a hatvanéves jubileumra készült tanulmánya szerint leírható hagyomány és megújulás egymást nem kizáró fogalmaival. Az alapító atya, Rábai Miklós 1974-ig irányította és formálta az együttes életét, az ő tradícióhoz való viszonyát sűríti magába ez az idézet: „hűnek kell lenni a hagyományhoz, de nem szóról szóra, hanem szellemében”.

A Rábai halálát követő, évekig elhúzódó belső válság és az egyre erősödő külső presszió egy új korszak nyitánya lett: 1981-ben Tímár Sándor vette át az együttes művészeti vezetését. Hitvallása szerint a „néptánc olyan szerves egység, mely ha élő, eredeti funkciójában található, állandóan változik. Függ a zenétől, a zene minőségétől, a táncosok ismeretanyagától, tánckészségétől. Ez az élő, állandóan változó mozgáskincs koronként is, földrajzi elterjedtség tekintetében is más és más.” Újra előkerült tradíció és reform ellentéte: Tímár két tűz között találta magát, amikor egyfelől számon kérték rajta az együttes hagyományainak éltetését, míg a másik oldal hangosan támogatta újító törekvéseit. A Tímárt a művészeti vezetői pozícióban 1996-ban váltó, határozott szemléletváltást sürgető és bevezető Sebő Ferenc ars poeticája is a már ismert terminusokat használja: „mindig az az aktuális, ami a régi dolgokat továbbviszi”.

MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES: LISZT MOZAIKOK

5

6

A néptánc helye a 21. században: Mihályi Gábor Sebő kísérte át az új évezredbe a MÁNE-t, és a stafétabotot az együtteshez 1982 óta kar-, majd szólótáncosként kötődő Tímár-tanítványnak, az első önálló koreográfiájával itt 1995-ben jelentkező Mihályi Gábornak adta át. 2002 és 2016 között Mihályi művészeti vezető volt, 2016 óta a többek közt Harangozó- és Seregi-díjas alkotó, Érdemes művész együttesvezetőként dolgozik. „Amit örökül kaptam elődeimtől, az a tradíciók feltétlen tisztelete volt.

Ugyanakkor meg kellett tennem egy drasztikus lépést, amikor úgy döntöttünk, hogy hagyományon nemcsak az elmúlt száz–százötven év kép- vagy hangfelvételen rögzített népi emlékeit értjük, hanem időben és térben jóval tágabb merítésből dolgozunk. A kortárs színház eszközeit is használni kezdtük, így táncszínházi előadásainknak ma már meghatározója a dramaturgia, az egyedi látványvilág, lényeges a témaválasztás.

Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnom, hogy az én szemléletemben hogyan változott a MÁNE pozíciója, azt mondanám: az együttesre Mihályi Gábor sokkal inkább színházként tekintek, semmint Fotó © Csibi Szilvia, Müpa folklór-táncegyüttesként.”

Liszt Ferenc a táncszínpadon A Liszt-mozaikok bevallottan az együttes korábbi, meghatározó „hommage estjei” sorát gazdagítja. A Bartóknak dedikált Labirintus és a Kodálynak ajánlott Tánckánon után a Müpa felkérésére Liszt Ferenc, „hírhedett zenésze a világnak” következik a sorban. A MÁNE műsorpolitikájának az autentikus néptáncműsorok és a világzene irányába tett kiruccanások mellett a harmadik stabil pillérét éppen ezek, a komolyzene és a néptánc kapcsolódási pontjait számba vevő táncszínházi estek jelentik.

Mihályi Gábor rendezőre a munka közben Liszt saját korát megelőző zsenialitása tette a legnagyobb hatást. „Minél többet hallgattam, annál kevésbé értem,

hogy ami Bayreuthnak Wagner, Salzburgnak Mozart, az vajon Budapestnek miért nem Liszt Ferenc?” Persze nem kell ahhoz Liszt-kutatónak lenni, hogy a néző értse a színpadon látottakat. A rendező nem híve a történetmesélő táncnak, a táncot jóval érzékenyebb műfajnak tartja annál, hogysem narratívát erőltetne rá. Az est során a komponistát három aspektusból vizsgálja alkotótársaival: a középpontban Lisztnek a magyarság(á)hoz való, mindmáig vitákat kiváltó viszonya mellett a közismerten mélyen vallásos zeneszerző papi hivatással ápolt kapcsolata, továbbá az őt Európaszerte ismertté tevő virtuóz zongorajátéka áll.

A nagyívű vállalás létrejöttében különleges alkotócsapat támogatta a rendezőt. A főleg független színházi körökben jegyzett Szűcs Edit jelmeztervező többedszer, Árvai György díszlettervező és Korai Zsolt animációtervező először dolgozik közösen Mihályi Gáborral. „Ők olyan alkotók, akik bár nagyon jól ismerik, de nem tekintenek kizárólagos útként a hagyományra. Ez segít abban, hogy a vizualitásban is mai, kortárs módon fogalmazzunk.”

A MÁNE Mihályi nevével fémjelzett legújabb korszakának mindig meghatározója a színpadi látvány. Az est helyszíne Liszt életének emblematikus tere, egy/a hangversenyterem, valahol a nagyvilágban. A terem egyszer csak életre kel, nők és férfiak népesítik be: a táncosok mintha zenélnének, a zenészek a tánccal kacérkodnak, a mozgásból, a zenéből és a változó látványvilágból kiolvasható viszonyok pedig egymásra rakódnak a néző fantáziájában.

Amikor arról kérdezem, hogy táncosai mit szólnak az olyan komplex feladatokhoz, amilyenek a Liszt-mozaikokban is várnak rájuk, Mihályi így felel: „Nehéz továbblépni annak, aki évtizedeken át a néptánc egyetlen formáját tanulja és éli. És bár nem látok bele a táncosaim fejébe, de úgy vélem, megértették, hogy amit mi csinálunk, az is a hagyományhoz tartozik, legfeljebb rejtettebb, titkosabb része annak. Újra és újra visszatérünk a tradicionális zenéhez és táncokhoz, de azokat a »szép szavakat«, amelyeket ott tanultunk, komplex táncszínházi előadásainkban fejlesztjük valódi költeménnyé.”

A zene dramaturgiája Az est legfontosabb szervező ereje a zenei dramaturgia: Liszt közismert vagy ritkábban hallható művei jelentik a színpadi történések origóját, hiszen nagyzenekari művei mellett zongoradarabjai és kórusművei is megszólalnak. A zenei anyag alapját Liszt darabjai mellett a nagy kortársak, Paganini és Chopin művei, illetve mindezek átiratai jelentik, de az előzményekből – így például Bihari Jánostól – és a lehetséges forrásokból, akár református zsoltárokból vagy bizánci liturgikus énekekből is merítenek. Az est egyik sarokkövét Liszt népszerű művei, az improvizációs „terepként” is kiválóan működő

MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES: LISZT MOZAIKOK

7

8

Magyar rapszódiák adják, melyek forrásvidékét eleve a jelentős részben tánczeneként azonosítható magyar népzenei hagyomány jelenti.

Mihályi Gábor rangos partnereket nyert meg az ügynek. Az est zenei szerkesztője, a zenei átiratok egyik készítője a világszerte fellépő muzsikus, Pál István Szalonna, aki 2002 óta dolgozik az együttes zenekarában: néhány év után zenekarvezető prímás lett, 2016 óta pedig a MÁNE művészeti vezetője. A többek közt Magyar Örökségés Liszt-díjjal elismert zenész népzenei és világzenei együttesek állandó tagja, s 2012 óta a MÁNE több előadásának zeneszerzőjeként is közreműködik. Az esten Radics Ferenc hegedűművész átiratait is hallhatjuk: a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével kitüntetett zenekarvezető prímás számos prímásverseny győztese.

Színpadra lép a 2002-ben alapított Szent Efrém Férfikar; művészeti vezetőjük, a Liszt-díjjal elismert Bubnó Tamás – Bubnó Márk és Pál István Szalonna mellett – szintén az átiratok készítői közé tartozik. Népszerű kórusa amellett, hogy a bizánci vokális örökséget kutatja és szólaltatja meg, a magyar férfikari hagyományt is ápolja, s a vokális kortárs zenében is otthonosan mozog.

Megtiszteltetés a MÁNE számára, hogy Farkas Gábor, a világjáró zongoraművész is vállalta a közreműködést. A Tokiói Zeneművészeti Egyetem vendégprofesszora 2017-ben albumot jelentetett meg Liszt zongoraműveiből. Farkas Gábor Kocsis Zoltánnál és Vásáry Tamásnál tanult, 2000 óta számos hazai és nemzetközi zongoraversenyen diadalmaskodott, munkásságát 2012-ben Liszt-díjjal ismerték el.

A Liszt-mozaikok koreográfusai A Liszt alakja köré komponált estnek négy koreográfusa van. A rendező-együttesvezető Mihályi Gábornak jól bevált módszere, hogy vendégeket hív csapatához, amely így állandóan új impulzusok részese lehet. Mihályi nem könnyíti meg koreográfus kollégái dolgát: amikor egy-egy egész estés műsor szinopszisát összeállítja, őket is kimozdítja komfortzónájukból, hiszen olyan feladatokkal bízza meg őket, amelyeket önként aligha vállaltak volna. De hogyan fest egy táncszínházi este, amelynek mozgásanyagán négyen dolgoznak? „A cél, hogy eklektikának nyoma se legyen.

A koreográfusoknak természetesen szabad kezük van; igaz, én azért mindig ott lihegek a nyakukban” – meséli nevetve Mihályi. „Ezért járja mifelénk az a mondás, hogy egyegy többalkotós produkciónál végül már senki sem tudja, melyik ötlet kitől is származott eredetileg.”

A Liszt-mozaikokban Mihályi oldalán dolgozó művészek közül a leggazdagabb koreográfiai tapasztalattal a szamosújvári születésű Orza Călin rendelkezik. Az elmúlt közel

két évtizedben dolgozott többek közt Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen táncosként, tánckarvezetőként, koreográfusként, rendezőként. A MÁNE repertoárjából az Édeskeserű, az Álomidő, a Hajnali hold, a Szarvasének és a Tánckánon társalkotó koreográfusa, de a rendező munkatársaként az együttes számos más darabján is ott a kézjegye.

A nyolcvanas években született Ágfalvi György és ifj. Zsuráfszky Zoltán a Lisztmozaikok másik két koreográfusa. Ágfalvi pályája elején Miskolcon táncolt, 2002 óta a MÁNE tagja, 2014 óta az együttes tánckari asszisztense. Amatőr néptáncegyüttest vezetett Mezőkövesden, Felsőzsolcán és Budapesten. 2005 óta számos táncfesztiválon szólótáncosi díjat és koreográfusi különdíjat vehetett át. 2017-ben Magyar Ezüst Érdemkereszttel tüntették ki. Ifj. Zsuráfszky Zoltán, akárcsak imént bemutatott kollégái, a Magyar Táncművészeti Főiskolán szerzett diplomát, 2004 óta a MÁNE táncművésze. Díjakkal elismert, a független színházi szféra által is jegyzett előadói pályája mellett meghatározó tapasztalatokat szerzett pedagógusként és koreográfusként is. Az utóbbi minőségében dolgozott már a Vígszínházban, a kaposvári színházban és a szegedi Dóm téren is.

Mihályi Gábor elárulja, hogy társkoreográfusait ezúttal is jelentős kihívások elé állította. „Orza Călin örömmel vállal nehéz feladatokat, ezúttal a Liszt-életműben is kivételes remekműként álló Csárdás macabre zenei megfejtése várt rá. Ágfalvi György népies beállítottságú művész, ezért voltam kíváncsi, mit kezd egy bizánci liturgikus énekkel.

Hozzá hasonlóan ifj. Zsuráfszky Zoltán is rendkívül vehemens előadó, és az eddigiekből sejthető, hogy saját terepe mellett őt lírai-melankolikus irányba tereltem.” Írta: Jászay Tamás A szerző köszönetét fejezi ki a műsorfüzet megírásában nyújtott segítségéért Halász Tamás tánckritikusnak és az Országos Színháztörténeti Múzeum és IntézetTáncarchívumának.

MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES: LISZT MOZAIKOK

9

10

Summary The Hungarian State Folk Ensemble (HSFE) has been a regular guest at Müpa Budapest since it opened in 2006. This year is particularly special for the company as it has named Ensemble of the Season by the institution. The recognition comes with some major undertakings for the ensemble, with three full evening’s shows scheduled at the venue between October 2018 and May 2019.

The first show, entitled Liszt Mosaics, revolves around the figure of world-renowned composer Franz Liszt. Directed and partly choreographed by ensemble leader Gábor Mihályi, the evening is a contemplation and expansion of his artistic endeavours over the past two decades. Following Labyrinth and Dance Canon, which were dedicated to Béla Bartók and Zoltán Kodály respectively, the director now draws inspiration for this latest show from the art of the legendarily multifaceted, extraordinarily prolific and widely travelled composer.

The evening illuminates three separate aspects of Liszt’s enormous body of work: besides his relationship to the Hungarian people, which is still debated to this day, the focus shifts in turn to the deeply religious composer’s attachments to the priestly vocation, as well as to his Europe-wide fame as a virtuoso of the piano.

Mihályi looks upon HSFE not as a folkloric dance ensemble, but instead as genuine theatre. Over the past two decades, during which he has shaped the profile of the ensemble as artistic and then ensemble director, the tools of contemporary theatre – its dramaturgy, striking visuals, and choice of themes – have taken on a defining importance. Responsible for the visual design of Liszt Mosaics are costume designer Edit Szűcs, set designer György Árvai and visual artist Zsolt Korai, each of whom always contributes to the creation of a unique theatrical vision.

The thread running through the evening is its musical dramaturgy built on the works of Liszt. The musical editor of Liszt Mosaics is István Szalonna Pál, HSFE’s artistic director, who is responsible for the arrangements of works by – among others – Liszt, Chopin and Paganini, in collaboration with Ferenc Radics, Tamás Bubnó and Márk Bubnó. The show also features the Saint Ephraim Male Choir, known for its popular performances of Byzantine liturgical music, as well as the world-acclaimed Hungarian pianist Gábor Farkas.

SUMMARY

11

HANG-SZER-SZÁM

Magyar népi hangszerek – fúvósok

Közreműködnek: Borbély Mihály és barátai Műsorvezető: Farkas Zoltán Batyu

2018. november 17.

Farkas Zoltán Batyu Fotó © Nagy Attila, Müpa

Világraszóló – Cimbalom és tárogató

2018. november 18.

Pál István Szalonna Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Magyar Állami Népi Együttes: Csodaváró betlehemes

Rendező-koreográfus: Mihályi Gábor

2018. december 21., 22.

Magyar Állami Népi Együttes Fotó © Nagy Attila, Müpa

Mindez világ örvendezzen!

Szalóki Ági karácsonyi koncertje 2018. december 27.

MATINÉKONCERTEK

Szenvedélyem: a népzene – Berecz András

2019. január 20.

Fotó © Berecz András

A népzene ünnepe – a táncháztól a világzenéig

2019. február 23.

Szokolay Dongó Balázs

előzetes,

AJÁNLÓ

Müpa-élmény 360 fokban

Látogasson el egyedülálló házbemutató VR-túránkra!

mupa.hu

PONTOK, KEDVEZMÉNYEK, EXTRA ÉLMÉNYEK

Csatlakozzon Ön is!

mupa.hu/husegprogram

Stratégiai partnerünk:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft.

Stratégiai médiapartnerünk:

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: a Magyar Állami Népi Együttes Címlapfotó: Nagy Attila, Müpa A szerkesztés lezárult: 2018. október 17.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma