Müpa Műsorfüzet - Madaras Gergely és a Savaria Szimfonikus Zenekar (2018. szeptember 30.)

FELFEDEZÉSEK

Madaras Gergely és a Savaria Szimfonikus Zenekar

2018. szeptember 30.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

30 September 2018 Béla Bartók National Concert Hall

DISCOVERIES

Gergely Madaras and the Savaria Symphony Orchestra Featuring: Alexandra Balog – piano Noémi Győri – flute Conductor: Gergely Madaras Mozart: Piano Concerto in C major, K. 503 1. Allegro maestoso 2. Andante 3. Allegretto Ibert: Flute Concerto 1. Allegro 2. Andante 3. Allegro scherzando

Dvořák: Symphony No. 8 in G major, op. 88 1. Allegro con brio 2. Adagio 3. Allegretto grazioso 4. Allegro The English summary is on page 11.

2018. szeptember 30.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

FELFEDEZÉSEK

Madaras Gergely és a Savaria Szimfonikus Zenekar Közreműködik: Balog Alexandra – zongora Győri Noémi – fuvola Vezényel: Madaras Gergely Mozart: C-dúr zongoraverseny, K. 503 I. Allegro maestoso II. Andante III. Allegretto Ibert: Fuvolaverseny I. Allegro II. Andante III. Allegro scherzando

Dvořák: VIII. (G-dúr) szimfónia, op. 88 I. Allegro con brio II. Adagio III. Allegretto grazioso IV. Allegro

4

Mozart előtt Carl Philipp Emanuel Bach írt nagy számú zongoraversenyt, azonban Mozart volt az, aki elmélyítette ezt a műfajt, stílusban eltávolodva a könnyed szórakoztató zene irányától, és komoly intellektuális kihívást is jelentő kompozíciókká érlelte zongoraversenyeit. Életművéből kiemelkedik az élete utolsó tíz évében, Bécsben írt tizenhét zongoraverseny, amely azzal a szándékkal született, hogy legyen mivel közönség elé lépnie. A császártól ugyanis nem kapott rendszeres jövedelmet biztosító munkát, így bevételeit három fő forrásból teremtette elő: tanításból, komponálásból és koncertezésből. Bécsbe kerülése után nem sokkal belevetette magát a koncertezésbe is: 1782 és 1786 között nem kevesebb, mint tizenöt zongoraversenyt komponált, közöttük az utolsó a majdnem napra pontosan halála előtt öt évvel, és a Prágai szimfóniával egy időben befejezett, K. 503 jelzésű C-dúr zongoraverseny.

Első bécsi zongoraversenyeinek kottáját Mozart úgy hirdette egy helyi újságban, mint amelyek a zenekar helyett vonósnégyeskísérettel is megszólaltathatók, ez a C-dúr azonban már nem ilyen: Wolfgang Amadeus Mozart a fúvósok a zenekar, a hangzás elengedhetetlen részét képezik.

Mozartnak elképesztő érzéke volt ahhoz, hogyan egyesítse vagy szembesítse a vonósok és a fúvósok alapvetően különböző karaktereit, színeit, hogyan aknázzon ki minden lehetőséget, amelyet ez a hangszer-összeállítás magában rejt. Ennek a csodának már első életrajzírója, a prágai Franz Xaver Niemetschek külön bekezdést szentel 1798-ban megjelent Mozart-monográfiájában: „Gyönyörű és kecses hangszerelésének fő vonása az az újdonság, ahogyan a fúvós hangszereket kezeli […]. Még a nem énekes darabokban is énekelteti a hangszereit, olyan érzelemgazdagon, hogy a hallgató szinte észre sem veszi az énekes szólam hiányát. […] A fúvósok folyamatos szerepeltetésével Mozart tökéletesen elérte, hogyan kerülje el a túlterheltséget, hogyan találja meg a tökéletes időt és helyet a hatásra. Soha egyetlen hangszer sincs elpazarolva, rosszul vagy feleslegesen használva. Csak ő tudta, hogyan lehet elérni a legvarázslatosabb hatásokat takarékosan, a legkisebb erőfeszítéssel, gyakran csak egyetlen hanggal, egy akkorddal vagy egy trombitafújással.”

A trombita és az üstdob nem tartozott a bécsi klasszikus zenekar „alapfelszerelései” közé, viszont kötelező kellékei voltak minden C-dúr műnek. Ez a hangnem ugyanis magával vonta az ünnepi, méltóságteljes karaktert (lásd az 1. tétel maestoso

tempóutasítását), a csillogó hangzást, a királyi pompát és a katonás ritmusokat. „Mozartot nehéz játszani, de nem abból a zongoratechnikai szempontból, mint ahogyan nehéz egy Chopin-etűd vagy Liszt La campanellája – mondja a szólista, Balog Alexandra. – A nehézség más jellegű; abból fakad, hogy itt minden szinte »átlátszó« és tiszta, nem lehet elrejteni semmit, minden frázist mívesen kell megformálni. Úgy vélem, akkor lesz igazán teljes a hallgatóság élménye, ha az előadóművész mindezt a legnagyobb természetességgel közvetíti, úgy, ahogy neki is ösztönösen kívánkozik. Hiszek abban, hogy egy zenemű tükrözi alkotója személyiségét – Mozart médiumának, ötletei, zenei gondolatai tolmácsának lenni: számomra talán ez az egyik legnagyobb kihívás. Nem először játszom ezt a zongoraversenyt, amelyet a Mozart halála utáni években az egyik legjelentősebbnek és legnehezebbnek tartottak: 2017-ben, tanulmányaim színhelyén, a Royal Academy of Music nagytermében is megszólaltattam, a korabeli előadói gyakorlatot felelevenítve, saját cadenzámmal.”

Jacques Ibert korának egyik áramlatához sem sorolható: eklektikus stílusa a 20. századi zene üde színfoltja. Születésének éve 1890, két évvel volt idősebb, mint Arthur Honegger és Darius Milhaud, akikhez szoros barátság fűzte. Párizs egyik arisztokrata negyedének gyönyörű kis temetőjében, az Eiffel-toronnyal szemben található Passy-temetőben helyezték örök nyugalomra 1962-ben. Ide temették Faurét és Debussyt is, míg azonban ők ma már klasszikusok, Ibert leginkább csak Fuvolaversenye, valamint az első világháborús tengerésztisztként átélt élményei nyomán megírt, Kikötők (Escales) című darabja révén ismert. Hét opera, öt balett, zongoraművek, kórusművek, kamarazene alkotja életművének jelentős részét, de ő írta az akkor már világhírű színész-rendező, Orson Welles 1948-as Macbeth-filmjének kísérőzenéjét is. Emellett közéleti szerepet is vállalt, amelyet nagyon szeretett: a Francia Akadémia tulajdonában álló római Medici-villa igazgatójaként mint Franciaország olaszországi kulturális nagykövete dolgozott 1937-től több mint húsz évig.

(Ez volt az az intézmény, ahová az úgynevezett Római-díjjal elismert legkiemelkedőbb ifjú francia művészeket küldték ösztöndíjjal, a 17. századtól egészen 1968-ig.)

A mozarti összeállítású zenekarra írt, ma már a 20. századi fuvolairodalom technikailag egyik legnehezebbjének számító Fuvolaverseny megírására a kor iskolateremtő művésze, Marcel Moyse kérte fel Ibert-t 1932-ben, amikor elkezdett tanítani a párizsi Conservatoire-on. A mű a klasszikus hagyományokat követve háromtételes, első tétele energikus Allegro fürge futamokkal; a második éneklő, lírai lassú, az utolsó tétel pedig Scherzo, vagyis zenei tréfa, erőteljes ritmikával, jazzes motívumokkal fűszerezve. A népszerű mű nemcsak a szólista számára jelent megoldandó virtuóz

MADARAS GERGELY ÉS A SAVARIA SZIMFONIKUS ZENEKAR

5

6

zenei feladatokat, hanem a zenekari muzsikusoknak is: ahogyan a Mozart-versenyműben, ebben is kiemelkedő szerep jut a fúvósoknak, a hangulatok széles spektruma jelenik meg benne. „Ibert Fuvolaversenye azért is áll közel hozzám – mondja Győri Noémi –, mert saját művészi tevékenységemben, sőt a magánéletemben is fontos szerepet kap a határok szélesítése, a kísérletezés, a kockázatvállalás, ugyanakkor szeretem, ha mindez játékos vagy akár önironikus formában is megjelenik. A felkészülés során kihívást és segítséget is jelentett, hogy a mű felvétele Marcel Moyse szólójával is hozzáférhető – a partitúra értelmezésén túl, ennek ismeretében alakítottam ki saját olvasatomat.

Tökéletes partnerként állt mellettem ebben is Madaras Gergely, aki több mint tizenhét éve emberi és művészi értelemben egyaránt társam. Az ő gondolatai, lendületessége folyamatosan inspirálnak, kiválóan ismeri zenei és emberi jelzéseimet, és én is pontosan ismerem az ő mozdulatait, művészi intencióit. Ezzel együtt mindketten fontosnak tartjuk autonóm művészi profilunk fejlesztését és megőrzését. Nagy kincs, hogy az ember ilyen kapcsolatban élhet, amelyben az egyéni alkotói létet kiegészítik az olyan természetes, már-már otthonos zenei találkozások, mint amilyen ez a koncert is.” „… komoly tehetség, munkái első pillantásra nagyon tetszetősek, de a mélységnek sajnos híján vannak” – ez a kritika a kiindulópontja Patrick Süskind novellájának, amelyben az alkotói válságba taszított főhős öngyilkos lesz, a kritikusok pedig e tette tükrében utólag már zsengéiben is látni vélik a tragikus véget, már-már „a mélység kényszerét”. Antonín Dvořák munkásságáról is hasonlóan elmarasztaló ítéletek születtek, főleg német területen, de ő szerencsére nem adta fel. Pedig nem akárki, a kor egyik megkérdőjelezhetetlen szaktekintélye, Johannes Brahms fogalmazott így éppen a VIII. szimfóniával kapcsolatban: „Túl sok a töredékes, nem kidolgozott rész, sokszor csak megérint egy témát, és már megy is tovább. Minden rendben van, zeneileg megragadó és szép, de nincs csúcspont! Viszont elbűvölő zenész!”

Brahmsnak tökéletesen igaza volt – legalábbis az általa képviselt értékrendet tekintve –, de bizonyára nem olvasta Dvořák levelét, amelyben a cseh szerző arról ír, hogy ebben a műben a témákat, motívumokat a szokásostól eltérő módon kívánja feldolgozni, szándékosan kerülve a világosan felismerhető, sablonos formákat.

Alighanem szükségesnek is tűnt új megoldásokat keresnie, hiszen 1889-re, amikor pár hónap alatt megkomponálta ezt a csodálatos darabot, a szimfónia műfaja mármár túlélte önmagát, lehetőségei szinte kimerültek. (Csak „szinte”, hiszen Gustav Mahler hasonló kulturális környezetből érkezve éppen ebben az időben írja meg I. szimfóniáját.) Gondoljunk bele: nem elég, hogy Haydn, Mozart és Beethoven

létrehozta a maga összesen százötven, nem akármilyen szimfóniáját, de Mendelssohn, Brahms, Schubert, Schumann, Bruckner, Csajkovszkij is elképesztő leleménnyel és zsenialitással leheltek mindannyiszor új életet ebbe a 19. század második felében már német specialitásnak tekintett, Franciaországban a stílusgyakorlatok tananyagába száműzött, több mint százéves műfajba. Dvořák, aki ekkorra a cseh zene első számú tekintélye lett – Smetana öt éve halott –, már hét szimfónia partitúráját tette le az asztalra, s ezúttal a viharos Hetedik után bevallottan idillikus művet tervezett, gazdagon merítve a cseh népzene dallamvilágából.

A VIII. szimfónia jellegzetessége, hogy egy-egy tétele nem egy-két motívum szorosan szőtt hálószerkezete, hanem meglepően sok dallam és téma laza halmaza, mármár színes epizódok egymásutánja. Az pedig igazi bravúr, hogy a kaleidoszkópszerű elrendezés és változatosság ellenére a tételek nem töredeznek darabjaikra, hanem szakaszaik egymáshoz való aránya, egymásból való természetes következése, témáik visszaidézése–ismétlése és a folyamatos mozgás révén tökéletes, zárt egészet alkotnak. Talán éppen azért lett a repertoár elismert, bár annak az Újvilág szimfóniánál jóval kevesebbet játszott darabja, mert mentes a filozofikus mélységektől, a súlyos mondanivalótól, a drámai-tragikus fordulatoktól. Bár ilyenek elő-előfordulnak benne, a tételek nem ezekre „futnak ki”, hanem mindezzel szemben üdítő frissesség hatja át.

Rögtön a kezdet jelzi: nem falat rengető, világmegváltó beszédet fogunk hallani egy népszónoktól: klarinétok, fagottok, kürt, harsonák, mélyvonósok, bársonyos hangzásában szólal meg a visszafogottan, szerényen, minden nagyszabású és teátrális gesztus nélkül a gyönyörű dallam. A második talán a legváltozatosabb lassú tétel a szerző életművében: különböző hangulatok rendkívül széles skáláját járja be.

A harmadik tétel felirata Allegretto grazioso, vagyis mérsékelten gyorsan, kecsesen játszandó, a téma pedig egy igazi keringő – de megint érdemes a kísérőszólamokra figyelni: milyen fantasztikus gazdagsággal veszi körbe a vezető dallamot a többi hangszer, komplementer módon. A középső szakasz zenéjét Dvořák egy tizenöt évvel korábbi egyfelvonásos vígoperájának áriájából kölcsönözte. A negyedik tétel gordonkákon felhangzó főtémáját a szerző variációszerűen dolgozza fel; ezt a dallamot trombitafanfár vezeti be, amellyel kapcsolatban a nagy cseh dirigens, Rafael Kubelík a következőkre figyelmeztette zenekarát: „Uraim, Csehországban a trombiták soha nem harcra hívnak, hanem táncra!” Írta: Várkonyi Tamás

MADARAS GERGELY ÉS A SAVARIA SZIMFONIKUS ZENEKAR

7

8

Fotó © Böröcz Balázs

Fotó © Orbán Domonkos

Fotó © Emmer László

Madaras Gergely fuvolásként kezdte karrierjét a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem diplomásaként, ezt követően karmesteri tanulmányokat folytatott a bécsi zeneakadémián, valamint Tanglewood, Luzern és Aspen világhírű karmesterakadémiáin, olyan nagyságok vezetésével, mint Pierre Boulez (mellette asszisztensként is dolgozott), James Levine, Simon Rattle, Colin Davis, Mariss Jansons, Mark Elder és David Zinman. 2011-ben, a Besançoni Nemzetközi Karmesterversenyen bejutott a három legjobb versenyző közé, ezt követően lett a francia Orchestre Dijon Bourgogne zeneigazgatója.

2014 óta a Savaria Szimfonikus Zenekar vezető karmestere, 2019-től a Liège-i Királyi Filharmonikusok zeneigazgatója lesz. Megannyi világhírű zenekart vezényelt már, s a londoni English National Opera nyolcvan jelölt közül kiválasztott ösztöndíjasaként az utóbbi harminc év első új londoni Varázsfuvola-rendezését vezényelte.

Balog Alexandra 2017-ben megnyerte a grazi Nemzetközi Bartók Béla Zongoraversenyt, és számos más versenyen is előkelő helyezést ért el. Tanulmányai alatt a gordonkajátékkal és a zeneszerzéssel is megismerkedett. 2014 óta a londoni Királyi Zeneakadémia hallgatója, de Európa más városaiban, többek közt Ljubljanában, Berlinben és Lockenhausban is fellépett már. Az aktív zenélés mellett a közösségépítés is fontos számára, ezért is hozta létre az eddig három alkalommal megrendezett, kiváló nemzetközi tanári gárdát felvonultató Bozsoki Zenei Tábort és Művészeti Fesztivált – itt adta elő Mozart egyik zongoraversenyét, Madaras Gergely vezényletével.

Győri Noémi Prőhle Henrik növendékeként 2007-ben kitüntetéssel diplomázott a budapesti Zeneakadémián, majd posztgraduális diplomákat szerzett a bécsi és a müncheni zeneművészeti egyetemen, Barbara Gisler-Haase, illetve Adorján András osztályában.

Jelenleg a londoni Királyi Zeneakadémia előadóművészi doktorandusz hallgatója – a képzés történetének első fuvolásaként. 2008 óta a müncheni Orchester Jakobsplatz szólófuvolása, 2012 óta a manchesteri Royal Northern College of Music tanársegédje, rendszeres vendégművészként pedig olyan kiemelkedő zenekarokkal koncertezett, mint a BBC Filharmonikusok vagy a Bécsi Filharmonikus Zenekar.

A Savaria Szimfonikus Zenekar életében új korszak kezdődött, amikor 1962-ben Petró János lett a vezetője. Tizenkét évvel később az együttes hivatásos zenekarrá vált, 1977 óta pedig a Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál rezidens együttese. A vezetői poszton Jancsovics Antal, Kocsár Balázs, Izaki Masahiro, Pál Tamás, Alpaslan Ertüngealp és – tiszteletbeli elnök-karnagyként – Vásáry Tamás követték egymást, Madaras Gergely 2014 óta művészeti vezető. A rendkívül széles repertoárral rendelkező együttessel az elmúlt évtizedekben olyan neves előadók dolgoztak, mint Eötvös Péter, Ferencsik János, Gidon Kremer, Sebők György, Natalia Gutman, Perényi Miklós és Kocsis Zoltán.

Fotó © Nábrádi Szabolcs

MADARAS GERGELY ÉS A SAVARIA SZIMFONIKUS ZENEKAR

9

Vigye haza az élményt!

Megújult ajándéktárgyaink a Vince Könyvesboltban!

mupa.hu

Summary Accompanied by a superb Hungarian orchestra, three incredibly talented young musicians will perform works from three different musical eras. The conductor, Gergely Madaras, is just 34 years old, but has already achieved international fame.

He has worked as Pierre Boulez’s assistant at the Lucerne Festival on several occasions, while he also learned his trade with such greats as James Levine, Simon Rattle, Colin Davis, Mariss Jansons, Mark Elder and David Zinman at the world famous conducting academies in Tanglewood and Aspen. After reaching the final of the Besançon International Competition for Young Conductors, Madaras became musical director of the French Orchestre Dijon Bourgogne. Since 2014, he has been chief conductor for the Savaria Symphony Orchestra, and he will take the position of musical director of the Orchestre Philharmonique de Liège from 2019. He was selected from 80 candidates for a scholarship at the English National Opera, and was also conductor for the first new London production of the Magic Flute in 30 years. Alexandra Balog studies at the Royal Academy of Music in London, where her own cadenza met with great success as she played the piano concerto we will hear tonight. In addition to her work as a performer, Balog has also founded her own arts festival. After studying in Vienna and Munich, Noémi Győri is also now a student at the Royal Academy of Music in London, and the first flautist to study for a PhD in the history of the academy. She is also principal flute at the Orchester Jakobsplatz in Munich and an associate tutor at the Royal Northern College of Music in Manchester.

The first of the diverse and beautiful creative pieces presented on tonight’s programme is Mozart’s rarely performed Piano Concerto. Perhaps even in the context of Mozart’s artistic career, the concerto’s rich and varied instrumentation and exuberant sound is remarkable. Ibert’s Flute Concerto is one of the most virtuoso musical compositions of the 20th century and is a challenge not only for the soloist, but also for the musicians of the orchestra. It is incredibly spirited, playful and joyful music with a French flavour. The stunning series of successes of Dvořák’s Symphony No. 8 remain unquestioned since the piece’s world première in 1890, though it is undoubtedly played less often than, for example, his Symphony from the New World. The piece is characterised by beautiful melodies, the unique colour of the Czech sound, emotions burning with Romanticism, and a natural flow.

SUMMARY

11

Szergej Krilov és a Litván Kamarazenekar

2018. október 2.

Szergej Krilov Fotó © Mary Slepkova

A CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL NYITÓKONCERTJE

Sinfonietta Rīga

Közreműködik: Kristaps Bergs – cselló, Heigo Rosin – marimba Vezényel: Erki Pehk

2018. október 5.

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL

Friedrich Wilhelm Murnau: Der letzte Mann (The Last Laugh) -

magyarországi bemutató Filmkoncert Karol Beffa zenéjére 2018. október 9.

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL

Kortárs romantikusok 2.0

Közreműködik: Rohmann Ditta – cselló, Binder Károly – zongora, Feledi Project, Budafoki Dohnányi Zenekar, a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói Koreográfus: Feledi János Vezényel: Hollerung Gábor Hollerung Gábor Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

2018. október 17.

FELFEDEZÉSEK

Farkas Róbert és az Óbudai Danubia Zenekar

Közeműködik: Mohamed Hiber – hegedű, Pallavi Mahidhara – zongora Vezényel: Farkas Róbert

2018. november 4.

Farkas Róbert Fotó © Gela Megrelidze

RISING STARS

Peter Moore – harsona

Közreműködik: James Baillieu – zongora

2018. november 25.

Peter Moore Fotó © Kaupo Kikkas

előzetes,

AJÁNLÓ

PONTOK, KEDVEZMÉNYEK, EXTRA ÉLMÉNYEK

Csatlakozzon Ön is!

mupa.hu/husegprogram

Stratégiai médiapartnerünk:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A szerkesztés lezárult: 2018. szeptember 19.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!