Müpa Műsorfüzet - Szeryng 100: Baráti Kristóf és Jakub Jakowicz (2018. szeptember 22.)

A Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa bemutatja:

i a p ó r eu hidak

A Baltikum ág és Lengyelorsz

Szeryng 100: Baráti Kristóf és Jakub Jakowicz 2018. szeptember 22.

Fesztivál Színház

22 September 2018 Festival Theatre

BRIDGING EUROPE 2018 – THE BALTICS AND POLAND Szeryng 100: Kristóf Baráti and Jakub Jakowicz

Bach’s sonatas and partitas for solo violin Sonata No. 1 in G minor, BWV 1001 Partita No. 1 in B minor, BWV 1002 Sonata No. 2 in A minor, BWV 1003 Sonata No. 3 in C major, BWV 1005 Partita No. 2 in D minor, BWV 1004 Partita No. 3 in E major, BWV 1006 Commissioned by the Adam Mickiewicz Institute as part of the Polska Music programme and POLSKA 100 – the international cultural program celebrating 100 years of Polish Independence.

Financed by the Ministry of Culture and National Heritage of the Republic of Poland as part of the multi-annual programme NIEPODLEGŁA 2017–2021.

The English summary is on page 13.

2018. szeptember 22.

Fesztivál Színház

EURÓPAI HIDAK 2018 – A BALTIKUM ÉS LENGYELORSZÁG Szeryng 100: Baráti Kristóf és Jakub Jakowicz Bach szonátái és partitái szólóhegedűre g-moll szonáta, No. 1, BWV 1001 h-moll partita, No. 1, BWV 1002 a-moll szonáta, No. 2, BWV 1003 C-dúr szonáta, No. 3, BWV 1005 d-moll partita, No. 2, BWV 1004 E-dúr partita, No. 3, BWV 1006 Az Adam Mickiewicz Intézet nagyvonalú támogatásával, a Polska Music program és a lengyel függetlenség kikiáltásának centenáriumát ünneplő nemzetközi POLSKA 100 programok részeként.

A Lengyel Köztársaság Kultúra és Nemzeti Örökség Minisztériumának a NIEPODLEGŁA 2017–2021 többéves program keretében történő finanszírozásában.

4

Henryk Szeryng

Éppen száz évvel ezelőtt, 1918. szeptember 22-én született Lengyelországban a hegedű egyik legnagyobb arisztokratájaként számon tartott Henryk Szeryng.

Kortársai egymást felülmúlva dicsérték makulátlan technikáját, kristálytiszta intonációját, játékának fényes hangzását, erőteljes kifejezésmódját. Lemezei között kiemelkedő helyet foglal el Johann Sebastian Bach szólóhegedűre írt szonátáinak és partitáinak felvétele, amely az emlékére rendezett mai koncertet is inspirálta.

A darabok a világ legjobb hegedűsei között számon tartott, Kossuth-díjas Baráti Kristóf és kiváló lengyel pályatársa, Jakub Jakowicz előadásában hangzanak el.

Szeryng Bachról „Johann Sebastian Bach műve biblia. […] Zenéje közelebb visz minket a magunk szelleméhez, saját szellemünk és lelkünk elemzéséhez. Hihetetlen a tisztasága.

Ha az ember azt gondolná, hogy egy korál, egy adagio, egy kantiléna hozza létre ezt a csodát, azt mondanám, még a gyors tételek, egy presto vagy gyors allegro is eléri, hogy az ember jobb kedvűbbnek, bizakodóbbnak, optimistábbnak érezze magát. […]

Figyelembe kell venni, hogy a hangszer, amelyen játszunk, nem teljesen ugyanaz, mint amilyenen Bach korában játszottak. Ma a húrok vastagabbak, a vonószőr sokkal erősebb, a híd magasabb. És nem egy kis kápolnában adunk elő, hanem koncerttermekben, ahol Bach szonátáit és partitáit akár háromezer ember is hallgathatja.

Ehhez alkalmazkodnunk kell.

1968-ban a mainzi Schott & Söhne Kiadó felkért Bach szólószonátáinak és partitáinak közreadására. Be kellett írnom a vonásnemeket és ujjrendeket aszerint, ahogyan játszom. Nem volt egyszerű, mert a lehető legközelebb akartam kerülni az eredetihez, ami nem mindig egyértelmű. Van, amikor kompromisszumot kell kötnünk, ami akkor elfogadható, ha a zene szolgálatában tesszük. Számolnunk kell a határokkal, meddig terjeszkedhet a bal kéz, a négyszólamú akkordokkal, amelyeket alig játszhatunk el modern vonóval egyszerre. Közel kerülhetünk hozzá, ha a jobbkéz-technikánk eléggé fejlett. Akkor érezhetjük, hogy nagy részben megvalósítottuk, ha három hang három húron helyesen szól együtt, és nem kelt a fülnek kellemetlen zajt.”

SZERYNG 100: BARÁTI KRISTÓF ÉS JAKUB JAKOWICZ

5

6

„Úgy játszom, mintha az egészet akkor találnám ki” Baráti Kristóffal Hollós Máté beszélgetett

– Gondolom, a hangverseny koncepciója az volt, hogy a koncert tiszteletadás legyen, Henryk Szeryng lengyel honfitársa és a Müpához kötődő magyar művész közös gesztusa. Benned vetődött fel az ötlet?

– A Müpától származik, és számomra nagyon kedves. A Szeryng-féle Bach-összkiadás sokáig etalon volt számomra. Gyerekkoromban abszolút hangideálnak tekintettem. Akkoriban nem voltunk az összkiadásoknak olyan bővében, mint ma.

Bachnál az improvizatív jellegnek különös szerepe van. Néha koncert közben azon kapom magam, hogy úgy játszom, mintha az egészet akkor találnám ki. Ha nem is tudatosan, de próbálok ennek teret adni, elereszteni a megszokottságot, a „múltkori” előadáshoz való ragaszkodást. Ebben a szabadság-kezelésben érzem, hogy saját hangot tudok találni.

– Ilyen „menet közbeni irányváltás” esetében, amikor a pódiumon előadás közben távolodsz az eredeti szándéktól, nem tartasz attól, hogy nyolc vagy tizenhat ütemmel később „megbánod”, és visszafordulnál?

– Az ember teljes meggyőződéssel lép a pódiumra, sugallni akar valamit a hallgatóknak, majd kérdésekkel jön le onnan: nem volt-e ez itt sok, az ott kevés?

Ez a tépelődés azonban alternatíva-ébresztésre jó. És ilyen variánsok a partitákban – vagy akár a csellószvitekben – az ismétlésekben már előadás közben felmutathatók. (A szonátákban más a helyzet.) Ezekre a módosított ismétlésekre nem törekszem, de hagyom, hogy megtörténjenek. Például lehet, hogy az eredeti elhangzásnál egy harmóniában – mondjuk, egy szűkített szeptimakkordban – csúcspontot éreztettem, az ismétlésben esetleg ugyanazt mélypontként érzékeltetem. Bach zenéjére szokás mondani, hogy nehéz elrontani. Számomra a három szonátából és a három partitából álló szólóhegedű-ciklus a zenetörténet egyik legélvezetesebb műcsoportja, mert át tudom érezni, milyen lehetett Bach számára ezeket a struktúrákat rögtönözni.

– Miben tudod meghatározni a saját hangodat?

– Nehéz ezt hangszer nélkül megfogalmazni. A mai palettán a legkülönfélébb Bach-előadásokat találjuk meg a legortodoxabb, szinte már dogmatikus, ideologikus felfogástól a Kelet-Oroszországban még mindig dívó, szélsőségesen romantikus interpretációig. Sejtelmünk sincs, miként szólhattak ezek a művek

Bach korában. Ismerünk leírásokat, technikai útmutatásokat, elképzeléseink lehetnek arról, milyen tudással voltak vagy nem voltak képesek ezeket előadni, de a kérdőjelek betemetik az ismereteket. Vannak adatok, tendenciák, amelyek közelítenek ahhoz a világhoz, de tárgyilagos megítélést ezek sem kínálnak. Ugyanakkor nem forgathatjuk vissza az idő kerekét. Nem tehetünk úgy, mintha nem ismernénk a 20. századi repertoárt, nem ismernénk megannyi hangfelvételt, amelyen keresztül messzire jutott el a barokk művek előadási gyakorlata, hogy milyen lehetőségeket kínált fel a hangszeres technika.

Mindebből ki tudjuk választani, mitől érdemes megtartóztatni magunkat, mit érdemes beépíteni a játékunkba. A lehető leginkább beszédszerűen próbálom kezelni ezeket a műveket, egyes tételek egészendialógus jellegűnek mutatkoznak számomra. A dialogizáló karaktereket pregnánsan személyesítem, jelenítem meg.

– Mennyiben jelentkezik másként számodra ez a beszédszerűség a szonátákban, mint a partitákban?

– Ezt mindig az adott tétel határozza meg.

Egy fúgában is előfordulhat olyan egyszólamú közjáték, szekvenciális tematika, amely beszédszerű formálást tesz lehetővé. De a fúga alapvetően szikár. A partiták egyszólamú, kettősfogásoktól, akkordoktól mentes tételei sokkal alkalmasabbak erre. Éppen Szeryng szorgalmazta annak idején, hogy a szólamokat érezhetően különítsük el, aztán lehet azon tűnődni, mit sorolnánk a felső, a középső vagy az alsó szólamba.

– Ma este mindketten játszotok szonátát és partitát is, gondolom. Volt valamilyen preferenciád?

– A Chaconne-t én kívántam játszani. Az egész ciklusból Baráti Kristóf Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

SZERYNG 100: BARÁTI KRISTÓF ÉS JAKUB JAKOWICZ

7

8

kilóg ez a tétel – igazán nem is értem, miért tette bele Bach. Nemhogy a csellószvitekben, de még a billentyűs művek között sem találunk ilyen műfajú és méretű hasonló alkotást. Nem csoda, hogy a zongoristák át is írták maguknak: Busoni, Raff, bal kézre Brahms, Zichy Géza… Egyébként gyakran tűzöm műsorra mind a hat művet.

Szeretem a teljes ciklust előadni, kerekebb rálátást nyújt az egész műcsoportra.

– Ha azt tapasztalnád, hogy Jakowicz más szellemben közelít a darabokhoz, mint te, zavarna?

– Biztos, hogy nem. Ilyen alapon az is zavarhatna, hogy más mit kezd Mendelssohn Hegedűversenyével. Volt olyan időszakom, amelyben bosszantott, amikor tőlem teljesen idegen előadásmódokat véltem hallani, különösen nagy nevektől, de leszoktam erről. Toleránsabban kezelem az előadói szabadságot, és inkább tanulságos, hogy ki mit gondol vagy tesz, akár pozitív, akár negatív értelemben, mit old meg másképpen, vagy siklik át összefüggések, zenei utasítások fölött. És bizony időm sincs arra, hogy mások előadását hallgassam.

– Mióta játszod ezeket a szonátákat, partitákat?

– Amikor elkezdtem Párizsba járni, ottani mesteremhez, Eduard Wulfsonhoz, a h-moll partita kivételével már mindet játszottam. Ebben az időben, 1999–2000 körül mindennap foglalkoztam ezekkel a művekkel. Egy-egy napi gyakorlás végén gyakran eljátszottam egy szonátát vagy partitát egyben. Ez odáig „fajult”, hogy már nem egyet-egyet, hanem az összeset eljátszottam. Két egyórás félidővel ez megvalósítható, de később afelé hajlottam, hogy az egyik rész a szonátáké, a másik a partitáké legyen. Ez pedig kezdődjék az E-dúrral és záródjék a Chaconne-nal.

(Jó érzés, amikor az ember a harmadik szonátával már végzett…)

– Szerinted a közönségnek mennyire megterhelő a teljes ciklus, egyáltalán, egy egész estényi szólóhegedű-hangzás?

– Egyénektől függ, és attól, milyen szándékkal ül be valaki a koncertre. Nem fárasztó, ha érzi a tételek karakterét. Nemhogy a könnyedebb, táncos partiták, de még a szonáták négytételes formája is jólesik a hallgatónak: a bevezető tétel után következik egy súlyos, bonyolult, mozgalmas, szellemileg inspiráló zene, majd megint egy pihenő, végül egy rövid, virtuóz zárás. De talán kérdezzük meg erről a közönséget! Érdekesnek találnám egy nagyobb mintavételezésben névtelenül megszondázni a publikumot: milyen „félelmekkel” érkezik, majd milyen benyomásokkal távozik.

A művekről Zene szólóhegedűre? A barokk korban hangsúlyos ez a kérdőjel. Nem példátlan ugyan: többek közt Johann Paul von Westhoff nevéhez fűződnek ilyen kompozíciók, vele Bach 1703-ban valószínűleg találkozott. Westhoff huszonkilenc évvel Bach előtt Drezdában született, és 1705-ben, Weimarban halt meg. A drezdai udvari zenekar hegedűse volt, és a Bach előtti többszólamú hegedűmuzsika legnagyobb alakjának tartják. Hat szólóhegedű-szvitjét nyolc vonalra jegyezte le (3+2+3). S hogy miért hangzik bizarrul a szólóhangszer „magánya” a barokkban? E kor zenéjének ugyanis alapvető szerkezeti és akusztikus eleme a continuo, amely legalább egy billentyűs, akkordikus hangszert (esetleg ahhoz kapcsolódó mély vonóst és/vagy fúvóst) feltételez. A barokkban a triószonáta is négy hangszer közös játékát igényli, ugyanakkor a nagyobb apparátusból – zenekari vagy akár oratorikus partitúrából – sem hiányozhat.

A continuónak, elnevezéshez híven, folyamatos a jelenléte, a fölötte megszólaló dallam(ok)hoz illő harmóniákat játszik, úgynevezett számozott basszusból rögtönöz.

(A klasszika forradalmi újítása volt e continuo elhagyása, például a vonósnégyesből való mellőzése.) Bachot azonban megihlette a kompozíciós és előadói bravúr, hiszen szólóhegedűn (majd ennek nyomán a gordonkára írt szvitekben) a dallamjátékon kívül a harmóniák vezetése, sőt a barokkban nem mellőzhető imitációs szerkesztésmód mindkét téren a kivitelezhetetlennel való küzdelmet kívánta meg. Azt, hogy ami billentyűs hangszeren vagy többszólamú apparátuson következetesen megvalósítható, itt a fizikai képtelenségek ravasz, illúziókeltő áthidalásával váljék lehetővé.

Johann Sebastian Bach – apjához és nagyapjához hasonlóan – kiváló hegedűs volt, így alkotó- és előadó-művészet jegyben járt a művek keletkezésekor. Bach számára a Lipót kötheni hercegnél teljesített szolgálat tette lehetővé a hangszeres repertoár e sajátos területével történő kísérletezést. Ott ugyanis mentesült az egyházzenei feladatoktól (a herceg puritán reformátusként szigorúan betartotta a liturgia utasítását, amely csak korálok éneklését engedte a templomban). Ennek az időszaknak köszönhetjük egyebek közt a Brandenburgi versenyeket és a Wohltemperiertes Klavier I. kötetét. A szólóhegedűre írt három szonáta és három partita kottáján is szerepel az I. kötet megjelölés, de nem tudjuk, elkészült-e és elveszett, vagy végül nem valósult meg a II. kötet. Azt sem tudjuk biztosan, létezett-e a korábban „Bach-vonóként” feltételezett, ívelt eszköz, amely segíthette a négyhangú akkordok esetében a mai hegedű egyenes vonóinak használatánál látványos mozdulatot, s az akkord feltétlen törését igénylő megszólaltatását. Tény, hogy egyes négyesfogások ilyen vonóval sem

SZERYNG 100: BARÁTI KRISTÓF ÉS JAKUB JAKOWICZ

9

10

volnának játszhatók. Ugyanakkor, ha mégis volt ilyen barokk vonó, annál a hüvelykujjat a szőrözésen tartotta a játékos, és ez lehetővé tehette a vonószőr feszültségének játék közbeni szabályozását. Annyi bizonyos, hogy Bach korában a hangolás a mainál mélyebb volt, ezáltal a kisebb húrnyomás és az alacsonyabb láb könnyített az akkordok meghúzásán.

A szonáták még nem a Scarlattinál akkortájt már kialakuló szonáta-elvet követik (amelyből a klasszikus szonátaforma is kinőtt). Szabadon fantáziáló nyitótételük után kötöttebb szerkesztésű fúga áll, majd ismét lassú, végül sebes, virtuóz zárótétel. A partiták voltaképpen szvitek, tánctételek sorozatai a szokásos rend szerint, néhol ritkább táncokkal színesítve. A d-moll partita kivételességét már Baráti Kristóf is említette: az abban megszólaló négy tánctétel együttes terjedelmét elérő súlyos zárótétel, a variációs szerkesztésű Chaconne nemhogy nem a táncok könnyed hangvételével szól, de drámai erejű önálló kompozícióként hat, amelynek Bach által kódolt tartalmát ihletett előadások katartikusan fejtik meg. Írta: Hollós Máté

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Fotó © Maciej Mulawa

Baráti Kristóf 1979-ben született; első zenekarkíséretes szólóhangversenyét nyolcévesen, Venezuelában adta. Hazatérve a budapesti Zeneakadémia rendkívüli tehetségei között Szenthelyi Miklós és Tátrai Vilmos növendéke lett. A Thibaud- és az Erzsébet Királynéversenyen szerzett díjai után 2010-ben megnyerte a moszkvai Paganini-versenyt. Mára az egyik legünnepeltebb hegedűművész: Kossuth-, Liszt-, Bartók–Pásztory- és Prima-díj jelzi rangját, amiként az is, hogy a chicagói Stradivari Alapítvány az ő használatába adta a Lady Harmsworth elnevezésű hangszert.

Jakub Jakowicz 1981-ben, Varsóban született.

A Fryderyk Chopin Zeneakadémián édesapja, Krzysztof Jakowicz volt tanára. 2001-ben a Pinchas Steinberg vezényelte Müncheni Filharmonikusok szólistájaként Szymanowskikoncerttel debütált. Fellépett többek közt a római Santa Cecilia Akadémia Zenekarával, a Drezdai Filharmonikusokkal, a Suisse Romandedal és a Concerto Kölnnel. Tapsolt neki a londoni Wigmore Hall, az amszterdami Concertgebouw, a Berlini Filharmónia és a Konzerthaus közönsége.

2004 óta a varsói Chopin Zeneakadémia tanára.

SZERYNG 100: BARÁTI KRISTÓF ÉS JAKUB JAKOWICZ

11

12

Henryk Szeryng Photo © Konrad Neander, 1987 Piotr Anderszewski Photo © Saint Venant

Summary Music for the solo violin? Bach was inspired by both bravura composition and bravura playing, since when it came to the solo violin, apart from the melodies, the harmonies and, to an even greater extent, the imitative compositional style that was indispensable to Baroque music necessitated a struggle with the unworkable in both areas.

Meaning that music that could be consistently implemented on keyboard instruments or by polyphonic ensembles here only became viable through the cunning and illusory bridging of physical impossibilities.

An outstanding violinist himself, Bach thus approached such works as both artist and performer. His solo sonatas did not follow the sonata form being developed

by Scarlatti around the same time. After the freely fantasizing opening movement comes a more closely structured fugue, then another slow movement, followed by a rapid virtuoso closing movement. The series of dance movements in the partitas follows the conventional order, at times embellished with less common dances.

The Partita No. 2 in D minor is an exception: the Chaconne, its grave closing movement equal in length to the four dance movements combined and constructed as a series of variations, does not share the easy tone of the preceding dances, but is instead an independent composition of dramatic power and, when performed with inspiration, cathartic effect.

On the centenary of Henryk Szeryng’s birth, two superb violinists of the same generation, Hungary’s Kristóf Baráti and Poland’s Jakub Jakowicz, will share this cycle of Bach’s work. “Szeryng’s complete recordings of Bach were my standard for a long time,” says Baráti. “His sound has had a profound effect on me since childhood, when I considered it ideal. Although I am moving in a different direction today, in terms of sound, I always yield to Szeryng. […] With Bach, improvisation plays a particularly important role. Sometimes, in the middle of a concert, I’ll suddenly feel that I’m playing as if I were making it all up on the spot.”

SUMMARY

13

FELFEDEZÉSEK

Madaras Gergely és a Savaria Szimfonikus Zenekar

Közreműködik: Balog Alexandra – zongora, Győri Noémi – fuvola Vezényel: Madaras Gergely

2018. szeptember 30.

Madaras Gergely Fotó © Böröcz Balázs

Szergej Krilov és a Litván Kamarazenekar

Vezényel és hegedűn közreműködik: Szergej Krilov

2018. október 2.

Szergej Krilov Fotó © Mary Slepkova

A CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL NYITÓKONCERTJE

Sinfonietta Rīga

Közreműködik: Kristaps Bergs – cselló, Heigo Rosin – marimba Vezényel: Erki Pehk

2018. október 5.

Budapesti Fesztiválzenekar

Dvořák, Beethoven

Közreműködik: Fejérvári Zoltán – zongora Vezényel: Fischer Iván

2018. november 20., 21., 22.

Fejérvári Zoltán Fotó © Böröcz Balázs

Budapesti Fesztiválzenekar

Reinecke, Corigliano, Schumann

Közreműködik: Sipos Gábor – hegedű Vezényel: Gérard Korsten

2018. december 8., 9.

Gérard Korsten Fotó © Marco Borggreve

Budapesti Fesztiválzenekar

R. Strauss, Ravel, Debussy, Wagner

Közreműködik: Bertrand Chamayou – zongora Vezényel: Robin Ticciati

2019. január 17., 18., 19.

Robin Ticciati Fotó © Marco Borggreve

előzetes,

AJÁNLÓ

Stratégiai médiapartnerünk:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A szerkesztés lezárult: 2018. szeptember 13.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!