Müpa Műsorfüzet - Camilla Nylund dalestje (2018. június 15.)

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK BUDAPEST WAGNER DAYS

CAMILLA NYLUND DALESTJE 2018. június 15.

CAMILLA NYLUND DALESTJE 15 June 2018

mupa.hu

2 15 June 2018 Festival Theatre

BUDAPEST WAGNER DAYS Camilla Nylund song recital Wagner and his Contemporaries Featuring: Helmut Deutsch – piano Sibelius: The Echo Nymph, op. 72, No. 4 (Larin Kyösti) Reed, Reed, Rustle, op. 36, No. 4 (Gustaf Fröding) The Diamond on the March Snow, op. 36, No. 6 (Josef Julius Wecksell) Was It a Dream?, op. 37, No. 4 (Josef Julius Wecksell) Arioso, op. 3 (Ludvig Runeberg) The Girl Returned from Meeting Her Lover, op. 37, No. 5 (Ludvig Runeberg) Black Roses, op. 36, No. 1 (Ernst Josephson) Mahler: Des Knaben Wunderhorn (collected by Arnim and Brentano) Where the Fair Trumpets Sound The Earthly Life Who Thought Up This Song?

Primeval Light Labour Lost Farewell and Forgo Wagner: Wesendonck Lieder (Mathilde Wesendonck) The Angel Be Still In the Greenhouse Sorrows Dreams R. Strauss: The Secret Invitation, op. 27, No. 3 (Henry Mackay) The Dahlia, op. 10, No. 4 (Hermann von Gilm) Silent Flowers, op. 10, No. 6 (Hermann von Gilm) Pleasant Daydream, op. 48, No. 1 (Otto Julius Bierbaum) I Love You, op. 37, No. 2 (Detlev von Liliencron) Cäcilie, op. 27, No. 2 (Heinrich Hart) The English summary is on page 11.

3 2018. június 15.

Fesztivál Színház

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Camilla Nylund dalestje Wagner és a kortársak Közreműködik: Helmut Deutsch – zongora Sibelius: A visszhangtündér, op. 72, No. 4 (Larin Kyösti) Nád, nád susogj, op. 36, No. 4 (Gustaf Fröding) Gyémánt a márciusi havon, op. 36, No. 6 (Josef Julius Wecksell) Álom volt?, op. 37, No. 4 (Josef Julius Wecksell) Arioso, op. 3 (Ludvig Runeberg) Találkáról jött a lányka, op. 37, No. 5 (Ludvig Runeberg) Fekete rózsák, op. 36, No. 1 (Ernst Josephson) Mahler: A fiú csodakürtje (Arnim és Brentano gyűjtése nyomán) Hol a sok szép trombita zeng A földi élet Ki műve e dalocska? Ősfény Hiú erőlködés Válás és távollét Wagner: Wesendonck-dalok Az angyal Csendesen állj!

A melegházban Fájdalmak Álmok R. Strauss: Titkos felhívás, op. 27, No. 3 (John Henry Mackay) A dália, op. 10, No. 4 (Hermann von Gilm) Az elhallgatottak, op. 10, No. 6 (Hermann von Gilm) Kellemes látomás, op. 48, No. 1 (Otto Julius Bierbaum) Szeretlek, op. 37, No. 2 (Detlev von Liliencron) Cecília, op. 27, No. 2 (Heinrich Hart)

4

A dal eredendően szemérmes műfaj. A vokális zene terén a nyilvános, reprezentatív és születésétől fogva arisztokratikus operával szemben hosszú időn át a bensőséges, szolid és jobbára polgári ellenpólust képviselte, s az operával és a szimfóniával ellentétben sohasem vált azzá a megkerülhetetlen műfajjá, amelynek jól sikerült darabjaival egy komponista letehette volna névjegyét a zenetörténet asztalára.

Ennek köszönhetően a Lied mindig megőrzött valamit az ihlet közvetlenségéből.

(Akár azon az áron is, hogy feledhetetlen zenék révén feledhető verseket őrzött meg a kulturális emlékezetben).

E különleges műfajt a zenetörténet-írás saját születésnap (1814. október 19.) kijelölésével ajándékozta meg, Franz Schubert (1797–1828) Gretchen am Spinnrade („Margit a rokkánál”) című dalának világrajövetelét kiáltván ki kezdetnek. Az a folyamatos „crescendo” azonban, amely e jeles naptól a „hosszú 19. század” végéig a hangszerek hangerejét, a művek hosszát és az előadói apparátus méretét ellenállhatatlanul befolyása alá vonta, az eredendően a szalonokban honos dal számára is mindinkább feladatul tűzte ki a széles nyilvánossághoz, sőt a nagyzenekari kísérethez való adaptálódást.

A ma esti koncert e folyamat kései fázisában keletkezett, késő romantikus dalokból kínál válogatást. A program több rétegében is különleges. Egyrészt betekintést ad az itthon jórészt ismeretlen Sibelius-dalok világába; az emlékezetünkben főként irizáló nagyzenekari színek közül felbukkanó Mahler-, Wagner- és Richard Strauss-dalokat pedig ezúttal intimebb közegükben: zongorakíséretes alakjukban hallgathatjuk meg.

A finn nemzeti zene megteremtőjének tartott Jean Sibelius (1865–1957) elsősorban hét szimfóniája, illetve finn tematikájú kompozíciói (A tuonelai hattyú, Karélia-szvit, Finlandia) révén tett szert nemzetközi hírnévre, dalai azonban alig ismertek a skandináv országok határain túl. Mivel ezek döntő hányada a német romantikus Liedtradícióból táplálkozik, ismeretlenségük oka nem annyira zenei stílusukban, mint inkább nyelvükben kereshető: néhány kivételtől eltekintve finn, illetve svéd szövegre íródtak. Sibelius anyanyelve ugyanis, noha Finnországban született, a svéd volt, mivel a korabeli finn értelmiség, így a szerző középosztálybeli családja is ezt a nyelvet használta. Sibelius csak tízéves kora után tanult meg finnül, s annak ellenére, hogy fiatal korától elkötelezett támogatója volt évszázadokon át svéd, majd orosz fennhatóság alá tartozó hazája függetlenségi törekvéseinek, leveleit, naplóit jellemzően később is svédül írta. (Mindezen azonban aligha akad fenn a honi koncertlátogató, aki tudja, hogy Széchenyi István, „a legnagyobb magyar” németül írta híres naplóját, s a magát magyarnak valló Liszt Ferenc sosem tanult meg magyarul...)

A hét elhangzó dal színes keresztmetszetét adja a Sibelius-életmű száznál is több darabot számláló dalkincsének. A válogatás élére két balladisztikus kompozíció került: az impresszionista asszociációkat ébresztő A visszhangtündér (Kaiutar, 1915), illetve a megkapóan ökonomikus és arányos Nád, nád, susogj (Säv, säv, susa, 1900). Ezeket két Schumann-hatást mutató szerelmi dal követi: a Gyémánt a márciusi havon (Demanten på marssnön, 1900) és az Álom volt? (Var det en dröm?, 1902). Az északi melankóliával terhes Arioso (1911) után a népies szövegre írott Találkáról jött a lányka (Flickan kom ifrån sin älsklings möte, 1901) hangzik el. Végül a Fekete rózsák (Svarta rosor, 1899) zárja a sort – ebben a lírai és drámai szakaszok kontrasztját éles, váratlan hangnemváltások teszik plasztikussá.

Ha dalírásra szánta el magát – s ez mintegy félszáz alkalommal fordult elő rövidre szabott pályája során –, Gustav Mahler (1860–1911) jó tucatnyi éven át A fiú csodakürtje (Des Knaben Wunderhorn) című német népköltészeti gyűjteményhez nyúlt elsőként.

A Ludwig Achim von Arnim (1781–1831) és Clemens Brentano (1778–1842) által gyűjtött – és alaposan felpolírozott – anyag a romantika azon törekvésének volt egyik nagyhatású gyümölcse, amely a deprimáló jelenből menekülve a dicsőnek tételezett nemzeti múltban próbált fogódzót és önbecsülést találni, felértékelve ezzel a folklór jelentőségét. A műfajilag, stilisztikailag rendkívül változatos szöveggyűjtemény valóságos kincsesbánya volt Mahler számára, egyaránt kiszolgálva a végzetes, a pasztorálisrurális, a magasztos és a fanyar-ironikus témák és kombinációik iránti vonzódását.

A mai estén elhangzó valamennyi dalt is a Csodakürt-gyűjtemény darabjai ihlették.

(Az első öt az antológiával azonos című, 1892 és 1898 között énekhangra és zongorára komponált dalciklus része, míg az utolsó az 1887 és 1890 között keletkezett Lieder und Gesänge III. kötetéből való.) A katonaszerenádból tragikus balladává átrajzolódó Hol a sok szép trombita zeng (Wo die schönen Trompeten blasen, 1898) után az erős Rémkirály-asszociációkat ébresztő A földi élet (Das irdische Leben, 1892/93), majd a Mahler-daltermés egyik tour de force-a, a bájosan nyaktörő melizmáiról híres Ki műve e dalocska? (Wer hat dies Liedlein erdacht, 1892) hangzik el. Az ezt követő, Mahler II. szimfóniájából ismert Ősfény (Urlicht, 1892?) naiv, hipnotikus szépsége talán még jobban érvényesül a zongorakíséret homogén faktúrája mellett, mint nagyzenekari közegben. A sváb dialektusban incselkedő Hiú erőlködés (Verlor’ne Müh’, 1892) című dalt követően a búcsú fájdalma és a viszontlátás reménye között (hangnemileg is) imbolygó Válás és távollét (Scheiden und Meiden, 1889) zárja a Mahler-dalok sorát.

CAMILLA NYLUND DALESTJE

5

6

„Ezeknél a daloknál jobbakat sosem csináltam, és műveim közül csak nagyon kevés említhető velük egy lapon” – jelentette ki Richard Wagner (1813–1883) 1858-ban a Wesendonck-dalok címen ismert művéről. Hogy az 1857/58 során írott öt dalt addigi legjobb operáival azonos jelentőségűként említi, még akkor is meghökkentő, ha tudjuk, hogy a komponista hajlott a szélsőséges megfogalmazásokra, s hogy az állítás abban a naplóban olvasható, melyet a dalok alapjául szolgáló versek költőjének, egyben szerelmének, Mathilde Wesendoncknak írt.

A kijelentés hőfokának értelmezéséhez további segítséget ad, ha tudjuk, hogy a Wesendonck-dalok keletkezéstörténete, sőt az egész Wagner–Mathilde viszony is a Trisztán és Izolda születésének közegében vizsgálandó. A zeneszerző ugyanis éppen az opera komponálásának első fázisában, 1857 nyarán kezdett viszonyt mecénása, Otto Wesendonck hitvesével. Így a kutatók egy része szerint a Mathilde iránti szenvedély ihlette Wagnert a Trisztán megírására. Egy sokkal izgalmasabb felvetés szerint azonban ennek éppen az ellenkezője történt: Wagner azért szeretett bele Mathildéba, mert már megfogant benne a Trisztán terve. Ilyenformán az asszonnyal folytatott titkos, utóbb botrányos körülmények között leleplezett kapcsolata egyfajta „vetítővászonként” szolgált, amelyen operahősei tiltott, bűnös szerelmét szemlélhette.

Az öt Wesendonck-dal – Az angyal (Der Engel), Stehe still (Csendesen állj), A melegházban (Im Treibhaus), Fájdalmak (Schmerzen), Álmok (Träume) – és a Trisztán és Izolda között az életrajzin túl konkrét zenei kapcsolat is kimutatható: valamennyi magán viseli az opera jellegzetes jegyeit, A melegházban és az Álmok címűeket azonban Wagner egyenesen „a Trisztán és Izoldához írott tanulmányok”-nak nevezte.

(Előbbi a III. felvonás elején, utóbbi a II. felvonás szerelmi duettjében ismerhető fel.)

S hogy az eredményt mennyire esszenciálisnak tartotta, az a fentebbi naplóidézet egy ikergondolatából is kiolvasható, melyet évekkel később címzett Mathildénak: „Istenemre! Jobban tetszett a dal [Az üvegházban], mint a büszke jelenet! Egek, ez szebb mindennél, amit valaha írtam!” Mintha az önmaga teremtette tengert csodálná a cseppben – melynek millióiból megalkotta a Trisztánt.

Ami a dalkomponálás életműre vetített „fesztávolságát” illeti, Richard Strauss (1864–1949) alighanem csúcstartónak számít: első dalait hatévesen, az utolsókat pedig nyolcvannégy esztendősen írta. Kétszáznál is több dalának mintegy fele még a századforduló előtt keletkezett – a ma este hallható öt mű is ebből az időszakból való. A gyermek- és kamaszkori zsengék német kora romantikus hangja után éppen az az 1885-ös év hozta meg a stílusbeli áttörést, amely időrendi szempontból a ma

Richard Wagner

elhangzó válogatás kezdőpontja: ekkor született az opus 10-es ciklus, amely azonnal összetéveszthetetlen profilt metszett ki Straussnak a német Lied-szerzők zsúfolt arcképcsarnokában. A mai koncert kronologikus végpontja pedig az opus 48-as sorozatból való, mely a késő romantikus mester utolsó 19. századi dalciklusa.

Strauss életéről általában, dalairól pedig különösen nem lehet beszélni felesége, Pauline de Ahna szerepének hangsúlyozása nélkül. Bár e vasakaratú, szókimondó asszony számos kortárs – köztük a Mahler házaspár – véleménye szerint ugyancsak híján volt a jó modornak, a természetes kedvességnek és a bájnak, Pauline tehetséges énekesnő volt, akiben Strauss saját bevallása szerint dalainak legkitűnőbb tolmácsára talált. Számos dalát ajánlotta feleségének, köztük a Strauss-összeállítást nyitó Titkos felhívás (Heimliche Aufforderung, 1894), valamint az azt lezáró Cecília (Cäcilie, 1894) című dalokat is tartalmazó opus 27-es ciklust, melyet esküvőjük napján ajándékozott az asszonynak. Az ezt követő, A dália (Georgine, 1885) című dal szövegét tekintve Sibelius Ariosójának rokona, s osztozik annak finom melankóliájában is. Ennek éles kontrasztját adja a rá következő Az elhallgatottak (Die Verschwiegenen, 1885) című, meghökkentően modern kompozíció, mely a kevéssé eredeti szituációból (egy csalódott szerelmes a hűségesen hallgató virágoknak beszéli el fájdalmát) fantasztikus sűrűségű, komplett drámát teremt – alig másfél percben! A Kellemes látomás (Freundliche Vision, 1900) című dalnak a mindvégig azonos mozgással hullámzó kíséret kölcsönöz végtelen nyugalmat, s az egész mű kulcsszavát (Frieden, azaz béke) Strauss egy páratlanul szép harmóniai megoldással emeli ki. Az eksztatikus Szeretlek (Ich liebe dich, 1898) teátrális indítása már a nagyszabású straussi opera-életmű ígéretét hordozza. Írta: Mikusi Eszter

CAMILLA NYLUND DALESTJE

7

8

Fotó © Annas

Camilla Nylund a finnországi Vaasában született. Gyerekkorában annyira magával ragadták az ABBA együttes számai, hogy popzenész akart lenni, énektanulmányai során azonban mindinkább a klasszikus zene felé fordult.

A szoprán a salzburgi Mozarteumban Illés Éva növendéke volt, majd Irmgard Boas irányításával képezte tovább magát. Pályája első éveit (1995– 1999) a hannoveri Staatsoperben töltötte, majd a drezdai Semperoperhez szerződött (1999–2001).

A 2004/05-ös évadban neve három szerepe révén vált szélesebb körben ismertté: a Fidelio Leonórájaként, a Tannhäuser Erzsébetjeként, és kedvenc zeneszerzője, Richard Strauss Saloméjaként.

Számos további Wagner- és Richard Straussoperában is jelentős kritikai és közönségsikert aratott, többek közt a Lohengrinben Elza, A nürnbergi mesterdalnokokban Éva, A walkürben pedig Sieglinde megformálójaként, továbbá az Arabella és az Ariadne Naxos szigetén címszerepében, a Capriccióban grófnőként, a Rózsalovagban a tábornagyné szerepében, az Elektrában Chrysothemisként, Az árnyék nélküli asszonyban pedig a császárnét alakítva.

2011-es debütálása óta rendszeresen hívják Bayreuthba, de örömmel látott vendégművész Európa több vezető operaházában is, többek közt Bécsben, Zürichben, Berlinben, Kölnben, Hamburgban, Londonban és Milánóban. Korunk olyan neves karmestereivel dolgozott együtt, mint Nikolaus Harnoncourt, Zubin Mehta, Daniel Barenboim, Franz Welser-Möst,Christian Thielemann, Esa-Pekka Salonen, Helmuth Rilling, Marek Janowski,Fabio Luisi, Philippe Herreweghe, Jukka-Pekka Saraste és Andris Nelsons. Szívén viseli szülőhazája zeneművészetének népszerűsítését, e tevékenységéért Finnországban több kitüntetést is kapott.

Helmut Deutsch, a világ egyik legkeresettebb és legsikeresebb korrepetitora tősgyökeres bécsi művész: a császárvárosban született, ott végezte zongora-, zeneszerzés- és zenetörténeti tanulmányait, s professzorként szintén dolgozott Bécsben. Bár kamarazenészként is jelentős pályát futott be, érdeklődése homlokterében mindig a dalirodalom állt.

Korrepetitori karrierje Irmgard Seefried, majd Hermann Prey kísérőjeként indult. Napjainkban Jonas Kaufmann, Diana Damrau, Michael Volle és a fiatal svájci tenor, Mauro Peter tartozik legfontosabb partnerei közé, de kísérte mások mellett Brigitte Fassbaender, Angelika Kirchschlager, Anne Sophie von Otter, Thomas Quasthoff, Peter Schreier, Barbara Bonney és Olaf Bär énekét is. Több mint negyedszázadon át tanított a müncheni Zene- és Színházművészeti Főiskolán, s mindmáig rendszeresen tart kurzusokat Európában és a Távol-Keleten.

Fotó © Shirley Suarez

CAMILLA NYLUND DALESTJE

9

Photo © Annas

Summary Camilla Nylund was born in Vaasa, Finland, and dreamed of a career as a pop musician as a young girl. Yet her interests later turned to classical music and she earned a diploma at the Mozarteum University Salzburg. She became internationally recognised through her performance of three characters: Leonore in Fidelio, Elisabeth in Tannhäuser, and the title role in Salome by her favourite composer Richard Strauss.

She also achieved significant success in numerous other Wagner and Strauss operas and has worked with such renowned contemporary conductors as Nikolaus Harnoncourt, Zubin Mehta, Daniel Barenboim, Franz Welser-Möst,Christian Thielemann, Esa-Pekka Salonen, Helmuth Rilling, Marek Janowski, Fabio Luisi, Philippe Herreweghe, Jukka-Pekka Saraste and Andris Nelsons. Nylund is a welcome guest at Bayreuth and also of prestigious European opera houses. Her partner for the evening, the eminently Viennese Helmut Deutsch, is among the world’s most sought-after répétiteurs, and has accompanied the world's most famous singers for decades.

His partners include such renowned artists of our time as Jonas Kaufmann, Diana Damrau, Michael Volle and Mauro Peter. At this concert, through the interpretation of these two great artists, we'll hear songs from the late Romantic period that are mostly heard with orchestral accompaniment. This more intimate setting is a reminder of the former ‘natural habitat’ of the Lied, the world of salons, and will therefore shed a very different light even on well-known works.

A special feature of this concert is the selection of songs by Finnish composer Jean Sibelius (1865–1957), whose songs are scarcely known beyond the borders of the Scandinavian countries. All of the pieces by Gustav Mahler (1860–1911) to be performed are based on the collection of German folk poems entitled Des Knaben Wunderhorn (The Youth's Magic Horn). The songs run the range of extreme aesthetic qualities, from the tragic to the sublime to the comic. Richard Wagner's (1813–1883) song cycle known under the name of Wesendonck Lieder is considered the precursor to Tristan und Isolde, but is rarely performed even though Wagner himself spoke highly of them: “I have not written anything better than these songs and very few of my works will be remembered besides them.” Some of the concert's closing songs by Richard Strauss (1864–1949) are like perfect miniature dramas, and project the composer's brilliant operatic oeuvre.

SUMMARY

11

Tenor 3 – René Barbera, Maxim Mironov, Fabio Sartori

Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Andrij Jurkevics

2018. október 1.

René Barbera

Lehár: A mosoly országa

Vezényel: Xu Zhong Rendező: Káel Csaba

2019. február 1., 2.

Xu Zhong

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Montéclair: Jephté

Együttműködő partner: Versailles-i Barokk Zenei Központ Vezényel: Vashegyi György

2019. március 11.

Vashegyi György Fotó © Wágner Csapó József

Puccini: Krizantémok Puccini: Lidércek

Közeműködik: Marina Rebeka, Martin Muehle, Pécsi Balett, Pannon Filharmonikusok Vezényel: Alberto Veronesi Rendező: Káel Csaba

2019. március 31.

Marina Rebeka Fotó © Dario Acosta

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Joseph Calleja áriakoncertje

Közeműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Pier Giorgio Morandi

2019. április 19.

Joseph Calleja Fotó © Mathias Bothor / DECCA

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

A nibelung gyűrűje

Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám

2019. június 13., 14., 15., 16.

2019. június 20., 21., 22., 23.

Fischer Ádám Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

előzetes,

AJÁNLÓ

Ingyenes hajójárat a Wagner-napok nézőinek!

A fesztivál ideje alatt a BKK Müpához érkező hajójárata az esti előadásokat követően is közlekedik. A nézők Wagner-jegyük bemutatásával ingyen utazhatnak a hajón.

Free boat service for Budapest Wagner Days ticket holders!

The Budapest Transport Authority boat service will be in operation following the evening performances thoughout the festival.

The audiences will be able to travel free of charge on showing their Wagner tickets.

mupa.hu

Dedikálások

a Müpa előcsarnokában: Kovalik Balázs, Wiedemann Bernadett és Elisabet Strid 2018. június 8. – A bolygó hollandi előadás után Fischer Ádám 2018. június 13-án és 16-án az előadás előtt 14:30-15:00 között

DVD signing

in the Müpa Budapest foyer Balázs Kovalik, Bernadett Wiedemann and Elisabet Strid 8 June 2018 – following the performance of Der fliegende Holländer Ádám Fischer 13 and 16 June 2018 – prior to the performance, between 2.30 pm and 3 pm

BUDAPESTI WAGNERNAPOK

BUDAPEST WAGNER DAYS

A DVD-k megvásárolhatók a dedikálások helyszínén, valamint a Rózsavölgyi Zeneműboltokban, a Müpában vagy a Szervita téren.

DVDs can be purchased during the signing, as well as in the Rózsavölgyi Music Stores at Müpa Budapest and Szervita tér.

mupa.hu

Stratégiai médiapartnerünk:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Camilla Nylund Címlapfotó: Annas A szerkesztés lezárult: 2018. június 6.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!