Müpa Műsorfüzet - Liszt Ferenc Kamarazenekar (2018. február 11.)

FELFEDEZÉSEK

Liszt Ferenc Kamarazenekar 2018. február 11.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

Müpa Rádió Élmény minden pillanatban.

Hallgassa a Müpa Easy és Müpa Symphony csatornákat a mupa.hu-n vagy okostelefonon!

mupa.hu

3

11 February 2018 Béla Bartók National Concert Hall

2018. február 11.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Franz Liszt Chamber Orchestra Liszt Ferenc Kamarazenekar Concertmaster: Péter Tfirst

Koncertmester: Tfirst Péter

Featuring: Krisztián Kocsis, Ádám Balogh – piano

Közreműködik: Kocsis Krisztián, Balogh Ádám – zongora

Mozart: Divertimento in F major, K. 138 1. Allegro 2. Andante 3. Presto

Mozart: F-dúr divertimento, K. 138 I. Allegro II. Andante III. Presto

Mozart: Piano Concerto in C major, K. 415 1. Allegro 2. Andante 3. Allegro Mozart: Piano Concerto in D minor, K. 466 I. Allegro II. Romance III. Allegro assai The English summary is on page 11.

Mozart: C-dúr zongoraverseny, K. 415 I. Allegro II. Andante III. Allegro Mozart: d-moll zongoraverseny, K. 466 I. Allegro II. Romance III. Allegro assai

4

„Mon très cher père! Nagy sietve írok, mert már fél 6 van, és 6 órára iderendeltem embereket kicsit muzsikálni; egyáltalán, annyi a dolgom, hogy sokszor azt sem tudom, hol áll a fejem. Két óráig az egész délelőtt leckeadással telik el, azután ebédelünk; ebéd után egy rövid órát muszáj szegény gyomromnak áldozni az emésztésre, s végül egyedül este van rá idő, hogy írjak is valamit – de az sem biztos, mert gyakran hívnak hangversenyekre. Még két versenyművem hiányzik az előfizetéses hangversenyekhez. Ezek a versenyművek éppen átmenetet alkotnak a nehéz és a könnyű között – igen csillogóak, fülbemászóak. Természetesen anélkül, hogy ürességbe tévednének.

Itt-ott nem is elégíthetnek ki másokat, csak műértőket – de úgy, hogy közben az avatatlanok is kedvüket lelik bennük, csak nem tudják, miért. Előfizetési jegyeket osztogatok 6 dukátért.” Így írt apjának Wolfgang Amadeus Mozart Bécsből 1782. december 28-án kelt levelében. Ekkor már jó ideje szabadúszóként élt a császárvárosban, az egyik zongoraverseny, amelyre utal – bár ekkor még nem készült el –, éppen a K. 415 jegyzékszámú C-dúr. A három concertót január közepén már a Wiener Zeitungban hirdette, jelezve, hogy azok április elején a szerző kéziratos másolataiban fognak megjelenni. Mozart a levélben olvasható hat dukáthoz képest ekkorra már lejjebb vitte az árat, írván, hogy a március végéig előfizetők négy dukátért megvehetik. Azt is fontosnak tartotta közölni – bizonyára a potenciális vásárlók minél szélesebb rétegére gondolva –, hogy nemcsak fúvós hangszereket felvonultató nagyzenekarral, hanem vonósnégyeskísérettel is előadhatók. „Addig nem adom ki őket a kezemből, amíg nincs bizonyos számú előfizetőm” – írja egy másik levelében. Az érdeklődők száma azonban nem érte el a szükséges minimumot.

Ezt követően Mozart felhagyott a kéziratok árulásával, és párizsi, bécsi kiadókkal kezdett tárgyalni a nyomtatott kiadásról, itt is egyre alacsonyabb árért kínálva a három versenyművet. (Hihetetlen, mennyi kudarcot szenvedett el és hányszor részesült visszautasításban az európai kultúrtörténet egyik legnagyobb alakja. Valószínű azonban, hogy erről ő maga is tehetett. „Túlságosan jószívű, kevéssé aktív, könnyen rá lehet szedni, túlságosan keveset törődik az eszközökkel, melyekkel elérhetné szerencséjét. Boldogulása érdekében azt kívánnám, hogy lenne feleannyira tehetséges, de kétszeresen talpraesett” – jellemezte apjának egy közös ismerősük.)

Mozart három tevékenységből próbált pénzre szert tenni: koncertezésből, tanításból és új művek kéziratainak, másolatainak az eladásából. Utóbbiból nem lehetett megélni, a szerzői jogot akkoriban tágan értelmezték. „Vasárnaphoz egy hétre át kell írnom az operámat fúvós hangszerekre, különben még valaki megelőz, és helyettem vágja zsebre a hasznot” – írta szintén 1782-ben, a Szöktetés a szerájból nagy sikerű

bécsi bemutatója után. Jövedelmének bázisát a tanítás jelentette, ez nem került nagy fáradságába, viszont rengeteg idejét elvette, és rangon alulinak is érezte. „Leckéket adni itt nem tréfadolog – írja apjának Párizsból –, agyonhajszolja vele magát az ember, s ha nem vállal sokat, keveset keres. Ne higgye, hogy lustaságról van szó – nem! –, hanem tehetségem és életformám ellen való. Tudja, hogy úgyszólván elmerülök a zenében, hogy egész nap azzal foglalkozom, hogy szívesen gondolkozom, fontolgatok.”

A koncertezés már közelebb állt hozzá, de keményen meg kellett dolgoznia érte, hiszen nemcsak eljátszania kellett a műveket, hanem megírnia is. Fellépéseit a nagyböjti időszakra kellett időzíteni, operákat ekkor nem játszottak, és a koncertek ugyan nagy összeget hoztak a konyhára, de csak ritka, alkalmankénti bevételt jelentettek.

Mozart

Mozart Bécsben összesen tizenhét zongoraversenyt komponált, köztük a műfaj történetének kiemelkedő jelentőségű és nagy hatású – például Beethoven és Brahms elképzeléseit is befolyásoló – műveit. A K. 415 jelzésű C-dúr zongoraversenyt először 1783. március 23-án adta elő a Burgtheaterben. A nagyszabású szerzői estről Mozart részletesen beszámolt Salzburgban maradt apjának: „Azt hiszem, nem szükséges sokat írnom a hangversenyem sikeréről, talán hallott már róla. Egyszóval a színház nem is lehetett volna zsúfoltabb, és az összes páholy foglalt volt. De a legjobban annak örültem, hogy őfelsége a császár is jelen volt, ráadásul milyen jól szórakozott, és milyen hangosan nyilvánította ki tetszését!”

Akár tudta előre, akár nem, hogy az uralkodó előtt fogja játszani, a C-dúr zongoraverseny hangneme a korabeli szokás szerint éppen a fény, pompa, az erő hangneme, katonás karakterekkel, indulószerű motívumokkal, a zenekar grandiózus megszólalásaival, a más hangnemű alkotásokból gyakran hiányzó, de az ünnepélyes hangvételhez elengedhetetlen üstdobbal és a trombitákkal. Első tételének hangulata rokona

FELFEDEZÉSEK - LISZT FERENC KAMARAZENEKAR

5

6

például utolsó, Jupiter néven ismert C-dúr szimfóniájának és a Titusz kegyelme című opera nyitányának, de a sor Mozart – vagy akár Haydn és Beethoven – műveit említve is hosszan folytatható. A második tétel idillikus, békés hangvételű, ebben a szerző az itáliai versenyművek mintájára „megénekelteti” a szólóhangszert, a jobb kéz szinte végig a dallamot játssza, a bal pedig a kíséretre szorítkozik. „Az emberi hang kötöttségeitől megszabadított ária” – jellemezte ezt a tételtípust a 20. század egyik legjelentősebb Mozart-kutatója, Alfred Einstein. A harmadik tétel az akkori szokások szerint rondó, vagyis egy jól felismerhető téma váltakozik ellentétes hangvételű epizódokkal. Szokatlan megoldás, hogy miután először felhangzik a lendületes rondótéma, az azt követő epizód tempóváltással érkezik, tragikus karakterű c-mollban – ezeket az ütemeket Mozart eredetileg a versenymű lassú tételének szánhatta, de végül másképp döntött – így talált arany középutat művészi elképzelései és a közönség igényei között. „Mozart sok arcát mutatja meg ebben a művében, emiatt kicsit olyan, mintha a Figaro házasságát zanzásította volna – mondja Kocsis Krisztián. – Zongoraversenyei első átjátszásra nem tűnnek nehéznek a romantikus etűdökön és bravúrdarabokon edzett előadó számára, a klasszikus repertoárra jellemző pianisztikus elemek azonban tévedhetetlen technikát, minden téren száz százalékos odafigyelést és pontosságot követelnek. Ha az ember gyorsan tanul, hamar memorizálja a művet. Az utómunkálatok, a részletek kidolgozása azonban már sok fejfájást okozhat – még a legnagyobb virtuózoknak is. Alig találni olyanokat, akik jól játsszák Mozart zenéjét, a mai megfáradt rutinművészek közül kevesen képesek megragadni azt a gyermeki optimizmust, életkedvet és spontaneitást, amely a zenéjéből árad. Lenyűgöző, hogy minden taktusa természetesen következik az előzőből, talán ezért is fontos, hogy az előadást a pillanatnyi előadói döntések, zenei ösztönök határozzák meg.”

Mozart életét végigkísérik zongoraversenyei, tizenhét éves korától egészen halálának évéig, ezek egyúttal stiláris átalakulásának dokumentumai. Kortársa, a neves esztéta és elméletíró Heinrich Christoph Koch – bár Mozart halála után tizenegy évvel, 1802-ben – érdekes párhuzammal szemléleti a versenymű műfaját zenei lexikonjában, éppen Mozart-zongoraversenyeket hozva fel példának: „Egy jól kidolgozott concerto szenvedélyes dialógus a szólista és a zenekar között – írja –; olyan, mint egy görög tragédia, amelyben a színész nem a közönség felé, hanem a kórus felé nyilvánítja ki érzéseit. A kórus bekapcsolódik a színész érzéseinek kifejezésébe, felerősíti azokat, míg a közönség külső szemlélő marad.”

Ehhez az elképzeléshez kapcsolódnak azok a 20. századi értelmezések is, amelyek Mozart versenyműveit kedvelt műfajával, az operával állították párhuzamba, szintén

a szereplők-közreműködők interakcióját hangsúlyozva, az érzelmek, hangulatok egymást erősítésével, ütköztetésével. A d-moll zongoraverseny két évvel később keletkezett, mint a C-dúr – ez mozarti léptékkel mérve jóval több idő, mint egy átlagos ember életében. Ez a mű is egy hármas csoport darabjaként íródott az 1785. február 11-én kezdődő és az azt követő péntekenként megrendezett előfizetéses – mai szóval: bérletes – hangversenyeire. Ekkor apja is Bécsben tartózkodott, így ott lehetett a sorozat első estjén, a mű napra pontosan 233 éve tartott ősbemutatóján. „Ezen a pénteken, este hat óra körül elmentünk [Wolfgang] első előfizetéses koncertjére, ahol a nemesség tagjai szép számmal gyűltek össze – számol be a papa a bécsi eseményekről lányának, Mozart nővérének. – A hat koncertért minden személy egy aranytallért vagy három dukátot fizet. A Mehlgrube kaszinóban rendezik, és [Wolfgang] mindössze fél aranytallért fizet terembérleti díjként. A koncert fantasztikus volt, a zenekar kiemelkedő. A szimfóniák mellett a színházból egy énekes adott elő két áriát, majd következett »Mozart egyik újonnan komponált zongoraversenye«, amelyet a másoló még másolt, mikor megérkeztünk; az öcsédnek nem volt ideje átjátszania a rondót, mert ellenőriznie kellett a másolót.” (A zenekari szólamokat akkoriban kézzel írták ki a partitúrából, a műveket csak kedvező fogadtatás esetén adták ki nyomtatásban.)

A d-moll zongoraverseny már hangneme miatt is különleges: Mozart mindössze két moll hangnemű zongoraversenyt írt, de a moll hangnemű művek más műfajokban is sokkal ritkábbak, mint a dúr darabok. Tragikus hangvételűek, borús hangulatúak, attól függően, pontosan milyen moll hangnemről volt szó; más hangulat kapcsolódott egy c-mollhoz, g-mollhoz vagy d-mollhoz. Ennél azonban jóval többféle hangulat jelenik meg, hiszen a versenyművek második tétele az első kontrasztjaként rendszerint derűs hangulatú dúr zene, a zárótétel pedig a hagyomány szerint az alaphangnemben kezdődött, de az azonos nevű dúr hangnemben zárt, a „happy endet”, a feloldást biztosítva. A mozarti d-moll gondolatköréhez útmutatót adhatnak azonos hangnemben írt vokális művei, például a Don Giovanni fináléja a kőszobor vérfagyasztó megjelenésével, az Éj királynőjének bosszúáriája A varázsfuvolában, a Requiem tomboló utolsó ítélet megidézése (Dies irae) vagy megríkató első tétele és Lacrimosája.

Arra a hármas csoportra, amelybe ez a kompozíció is tartozik a K. 459-es F-dúr és K. 467 számú C-dúr zongoraversennyel együtt, nagyszabású zenekari közjátékok, a szólista csillogóan virtuóz szólama, a szóló–zenekar párbeszédek kamarazeneszerű bensőségessége, valamint az egymással kontrasztot alkotó zenei szakaszok természetes arányossága a jellemző.

FELFEDEZÉSEK - LISZT FERENC KAMARAZENEKAR

7

8

„Mozartról mindig a játékosság, a humor jut először eszembe, de a d-moll zongoraversenyben a tőle megszokottól eltérően talán erőteljesebben jelenik meg a drámai hang – mondja Balogh Ádám. – A másik ok, amiért ez a mű közel áll a szívemhez, az, hogy ezt játszhattam először zenekarral, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneiskolásoknak meghirdetett versenye győzteseként. Tizenhárom éves voltam akkor, de úgy vélem, a hiteles megszólaltatásához a fiatalos szenvedély mellett jó adag élettapasztalatra is szükség van a drámai hangvételekkel való azonosuláshoz.”

Bár Mozart húsz évvel kevesebbet élt, mint Beethoven ­– halálakor alig két hónap volt hátra harminchatodik születésnapjáig –, életműve rendkívül színes, stílusa szinte folyamatosan változott, alakult. Az F-dúr divertimentót két másikkal együtt 1772 első hónapjaiban, Salzburgban írhatta. Talán abból a célból, hogy ha tervbe vett következő itáliai útja alatt szimfóniát kérnének tőle, legyen a tarsolyában néhány, és ne kelljen megszakítania Milánó számára készülő operája, a Lucio Silla írását.

Ekkoriban egyes hangszeres műfajok még nem különültek el élesen egymástól.

A kor szimfóniáinak nagy része például ehhez a divertimentóhoz hasonlóan háromtételes, a gyors–lassú–gyors tételek az operanyitány szerkezetét tükrözik, és a mű akár szólistákkal is előadható. A kéziratán szereplő, szórakoztatózenére utaló divertimento felirat nem Mozart kezétől származik, és nem is egészen illik a zene kifinomult és gazdag szövésmódjához. Inkább azt volt hivatott jelezni, hogy nemcsak zenekaron, hanem hangszeres szólistákkal is előadható. Máig nem sikerült egyértelműen kideríteni, hogy fúvós hangszerek nélküli szimfóniának vagy vonósnégyesnek készült-e. Azzal együtt, hogy sok a bizonytalanság (nem beszélve arról, hogy a remekművek amúgy is besorolhatatlanok), Heinrich Christoph Koch már említett zenei lexikonja itt is segíthet a megértésben: „A divertimentók általában nem azzal a céllal íródtak, hogy érzelmeket ébresszenek, hanem hogy a fülnek tessenek”. Írta: Várkonyi Tamás

Kocsis Krisztián 1997-ben született, zenészcsaládban. Már négyévesen komponált és improvizált, mindennapjai zenehallgatással, zongorázással és zeneszerzéssel teltek. Tizenkét évesen első helyezett lett a Nyíregyházi Zongoraversenyen, egy évvel később a Bartók Béla Zeneiskolai Zongoraversenyen játékát kiemelt nívódíjjal jutalmazták.

2014-ben a szegedi Bartók Béla Nemzetközi Zongoraversenyen harmadik lett, 2016-ban pedig a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny döntőjébe jutott Fotó © Kende Luca – egyetlen magyar versenyzőként, és hét különdíjat kapott. A Junior Prima-díjas művész 2015 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója zongora tanszakon. Fiatal kora ellenére már nagy gyakorlatot szerzett koncertezésben, többször lépett fel zenekarral országszerte, elsősorban Mozartzongoraversenyekkel és Liszt-versenyművekkel.

Balogh Ádám 1997-ben született Pécsett, és hétévesen kezdett zongorázni. Már-már hihetetlen, hogyan fért bele eddigi húsz évébe annyi verseny, versenygyőzelem és rangos helyezés. Zeneiskolai évei alatt nyolc országos versenyt nyert meg, köztük a Budapest Fesztiválzenekarét – akkor, tizenhárom évesen lépett fel először zenekarral.

Nemzetközi megmérettetéseken is a legjobbak között végzett, így Milánóban, Hágában, New Yorkban és Zágrábban, az egyik legrangosabb zongoraFotó © Bergics Balázs verseny, a Van Cliburn fiataloknak meghirdetett kategóriájában pedig különdíjat kapott. Többször koncertezett már zenekarral, 2016 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanul Némethy Attila osztályában. Rajong Alekszandr Szkrjabin zenéjéért, szabadidejében zeneszerzéssel is foglalkozik.

FELFEDEZÉSEK - LISZT FERENC KAMARAZENEKAR

9

10

A Liszt Ferenc Kamarazenekar több mint fél évszázada a hazai és nemzetközi zenei élet állandó szereplője. Az együttes 1963-ban alakult a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola akkori végzős növendékeiből, Sándor Frigyes vezetésével, akinek szerepét közel négy évtizedre Rolla János koncertmester vette át, ő Tfirst Péternek adta át a stafétabotot 2016-ban. A zenekar a világ legjelentősebb művészeivel játszott együtt több mint ötven országban (az utóbbi években többek közt Amszterdamban, Bécsben, Pekingben, Sanghajban és Madridban) a legrangosabb koncerttermekben, valamint számos díjnyertes lemezt készített. A közelmúltban olyan neves szólisták dolgoztak együtt a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, mint Mischa Maisky, Emmanuel Pahud, Fazil Say és Boldoczki Gábor, de a Bécsi Filharmonikusok szóló-nagybőgősével, Rácz Ödönnel készített legutóbbi lemezük is hangos sikert aratott a kritika és a közönség körében egyaránt.

Summary At this concert from the Müpa Budapest series introducing elite Hungarian orchestras alongside young talent, the audience will hear the chamber orchestra with the most impressive track record in Hungary. Formed in 1963, the Franz Liszt Chamber Orchestra is a permanent fixture not only on the Hungarian scene, but also internationally; having performed and recorded with the top musicians of the 20th century – Isaac Stern, Jean-Pierre Rampal, Sviatoslav Richter, Maurice André and Mstislav Rostropovich are just a few names on what is a long list. The ensemble continues to appear with international stars to this day, including Mischa Maisky, Emmanuel Pahud, Fazil Say and Gábor Boldoczki.

On this occasion, two young musicians will perform with the orchestra, both of whom were born in 1997, making them barely younger than Mozart was when he composed the two piano concertos to be heard. Krisztián Kocsis and Ádám Balogh both hail from musical families. They began their higher education at the Franz Liszt Academy of Music just a few years ago, but already have a number of competition victories and an impressive record of concert performances.

Krisztián Kocsis will perform the concerto that was among the first Mozart wrote and performed in front of the Viennese audience, on 23 March 1783 and in the presence of the Emperor at the Burgtheater. The work is related to the composer’s later Symphony in C major, commonly known as the Jupiter Symphony, and has a celebratory first movement, an idyllic second and lively third.

The Piano Concerto in D minor, for which Ádám Balogh is the soloist this evening, is one of Mozart’s best-known concertos. It was written two years later than the work in C major and the composer premièred it 233 years ago to the day, on 11 February 1785. The demonic quality of its first movement is followed by an atmosphere of intimate romance leading up to a stormy finale that closes with a ‘happy ending’.

The two concertos will be preceded by the Divertimento in F major written in Mozart’s Salzburg period. The three-movement piece of more than ten minutes in length has a refined and simple structure, but it is still not clear whether it was originally scored for string orchestra or quartet.

SUMMARY

11

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Musica Ricercata: Úrhatnám polgárok – La Lumière comique

Francia irodalom a barokk zenében

Közreműködők: Rodica Vica – szoprán Vezényel: Gabriel Bebeșelea

2018. március 8.

Gabriel Beleșelea Fotó © Ionut Macri

Daniel Roth orgonakoncertje

2018. március 20.

Daniel Roth Fotó © Joe Vitacco

HÚSVÉTI HANGVERSENY

Telemann: Brockes-passió

Közreműködik: Baráth Emőke, Bernhard Berchtold, Uwe Stickert, Johannes Weisser, Kovács Ágnes, Balogh Eszter , Purcell Kórus, Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György

2018. március 22.

Baráth Emőke Fotó © Raffai Zsófia

MATINÉKONCERTEK

Szenvedélyem: a kórus Szabó Dénes

2018. március 25.

Szabó Dénes

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Liszt: Szent Erzsébet legendája

A Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitókoncertje Közreműködők: Kele Brigitta, Kutasi Judit, Albert Pesendorfer, Markus Werba, Haja Zsolt – ének, Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar Vezényel: Hamar Zsolt

2018. március 30.

Nemzeti Filharmonikus Zenekar Fotó © Wagner Csapo

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Sir Roger Norrington és A Felvilágosodás Korának Zenekara

Közreműködik: Roger Montgomery – kürt

2018. április 9.

Sir Roger Norrington Fotó © Manfred Esser

előzetes,

AJÁNLÓ

PONTOK, KEDVEZMÉNYEK, EXTRA ÉLMÉNYEK

Csatlakozzon Ön is!

mupa.hu/husegprogram

Müpa élmény gombnyomásra

Kövessen minket közösségi csatornáinkon is:

mupa.hu

Stratégiai médiapartnereink:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A szerkesztés lezárult: 2018. február 2.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!