Issuu

FELFEDEZÉSEK

Kodály Filharmonikusok Debrecen 2017. november 19. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

MÜPA KULTÚR KÜLTÉR

JÉG–ZENE–ÉLMÉNY

Minden tekintetben.

December 2-ától ismét a Müpánál! A tél és a zene varázsa! Forralt bor, minőségi programok, egy 400 m2-es valódi jégpálya, valamint egy fűtött sátor. Ez a Müpa Kultúr Kültér, ahol könnyűzenei és gyermekműsorok, látványos újcirkusz-előadások és felejthetetlen élmények várják.

mupa.hu

19 November 2017 Béla Bartók National Concert Hall

2017. november 19. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

DISCOVERIES FELFEDEZÉSEK Kodály Philharmonic Kodály Filharmonikusok Debrecen Debrecen Featuring: István Juhász – tenor trombone, Mátyás Veér – bass trombone Conductor: Ilona Dobszay-Meskó Kodály: Dances of Galánta Hidas: Double Concerto Lajtha: Symphony No. 6, op. 61 1. Très vif 2. Très calme 3. Allegretto grazioso 4. Vif et bien rythmé The English summary is on page 11.

Közreműködik: Juhász István – tenorharsona, Veér Mátyás – basszusharsona Vezényel: Dobszay-Meskó Ilona Kodály: Galántai táncok Hidas: Kettősverseny Lajtha: VI. szimfónia, op. 61 1. Très vif 2. Très calme 3. Allegretto grazioso 4. Vif et bien rythmé

Három évfordulós, jelentős nemzetközi hírnevet szerzett magyar zeneszerző alkotásai hangzanak el a koncerten. Kodály Zoltán százharmincöt éve született és ötven éve hunyt el, és mint a 20. századi magyar zene megkerülhetetlen alakja, hatott a két másik szerzőre is, a tíz éve elhunyt Hidas Frigyesre és a százhuszonöt éve született Lajtha Lászlóra. „Galántán töltötte a szerző gyermekkora legszebb hét esztendejét. Híres volt akkor a galántai banda, Mihók prímás alatt. De még híresebb lehetett száz évvel azelőtt. 1800 táján Bécsben több füzet magyar tánc jelent meg. Egyiknek a címe így jelöli meg forrását: »von verschiedenen Zigeunern aus Galantha« [különféle galántai cigányoktól]. Ma már hírmondó sem maradt belőlük. Hadd folytassa ez a kis mű a régi galántai hagyományt.” E sorok jelentek meg előszóként a Galántai táncok partitúrájában. Kodály Zoltán (1882– 1967) Szobról áthelyezett állomásfőnök fiaként hat és fél esztendeig, három- és tízéves kora között élt a ma Szlovákiához tartozó, Pozsonytól mintegy ötven kilométerre keletre található Galántán. Mint nyilatkozta, itt érték az első, életre szóló zenei élményei, és a „galántai banda” volt az első zenekar, amelyet életében hallott. Ha tehát valaki nosztalgikus hangokat hall ki művéből, talán nem jár messze attól az érzéstől, amely Kodályt is hatalmába keríthette a lassú bevezető komponálása közben. Az ajánlásban említett több füzetnyi magyar tánc 1927 tavaszán került a magyar zenetörténet-kutatás egyik legjelentősebb alakja, a szintén ötven elhunyt Major Ervin zenetörténész látókörébe. Ő találta meg a Nemzeti Zenede könyvtárában, és adta kölcsön az anyagot Kodálynak, aki

a táncok, népdalok egymáshoz fűzése igazi mesterének bizonyult olyan más kompozícióiban is, mint a Marosszéki táncok, a Kállai kettős vagy a Mátrai képek. A Galántai táncok végső formába öntésére 1933-ban a Budapesti Filharmóniai Társaság fennállásának nyolcvanadik évfordulója adott alkalmat, az ünnepi koncerten elhangzott még Bartók Béla és a karmester Dohnányi Ernő egy-egy alkotása. A Galántai táncok hamar a nemzetközi koncertrepertoár részévé vált, ma is ez az egyik legtöbbet játszott Kodály-mű. Külföldi bemutatóját Henry Wood vezényelte 1934-ben a londoni Proms nyári koncertsorozatának keretében, ugyanebben az évben tűzte műsorra Willem Mengelberg az amszterdami Concertgebouw Zenekarral, illetve Paul Braisach a Leningrádi Filharmonikusokkal, majd egy évvel később Ernest Ansermet Svájcban. A tengerentúlon először Ormándy Jenő vezényletével csendült fel, az első lemezfelvétel pedig 1939-ben készült belőle, Victor de Sabata és a Berlini Filharmonikusok előadásában. Az 1928-ban született Hidas Frigyes az 1960-as évek közepéig „posztkodályi” stílusban komponált, bár zenéje talán inkább merített a jazzből, mint a magyar népzenéből. Viski János zeneszerzés-növendékeként végzett a Zeneakadémián, és már utolsó éves főiskolai hallgatóként bekerült a zenei élet sűrűjébe: a Major Tamás vezette Nemzeti Színház zenei vezetője lett. Több mint két évtizeden át színházi karmesterként dolgozott, csak az 1970-es évek végén, szellemi szabadfoglalkozásúként került tevékenysége középpontjába a komponálás. Első olyan művét, amely gyakran játszott koncerttermi darab lett, az Oboaversenyt még végzős zeneakadémistaként írta. Ezzel a diplomamunkával kijelölte magának azt az utat, amelyet zeneszerzőként egy életen át követett. A következő évtizedekben műhelyében számos versenymű született a szimfonikus zenekar szinte valamennyi hangszerére, nem a mindent magába sűrítő, nagyszabású versenyművek szellemében, hanem inkább a könnyed, játékos-virtuóz barokk concertók nyomán, némi Bach-hatással, szinte fütyülhetően fülbemászó dallamokkal és a Gershwin-féle szimfonikus jazz hatásával fűszerezve. „Szeretem, ha mindenki boldog, jól érzi magát; lehetséges, hogy azért írok olyan zenét, amilyet írok, mert valami icipici jót, kedveset vagy mosolyt szeretnék adni a hangocskáimon keresztül az embereknek” – mondta egy interjúban. Ez az optimizmus és derű sugárzik legtöbb művéből – bár írt nagyszabású gyászmisét a II. magyar hadsereg emlékére 1973-ban, majd két évtizeddel később is –, ezért válhatott az 1960-as években írt,

FELFEDEZÉSEK - KODÁLY FILHARMONIKUSOK DEBRECEN

Minikoncert című darabjának néhány üteme az 1980-as évek végén a Szomszédok című teleregény összetéveszthetetlen márkajelévé. A versenyművek mellett komponált balettet, operát, táncjátékot, oratóriumot, színházi kísérőzenét, szimfonikus műveket, kamarazenét és rádiójátékot, élete végén még Orgonaversenyt is – többek közt ezzel avatták fel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem új orgonáját Hidas halála előtt egy évvel, 2006 májusában. Életművében azonban a fúvósokra írt alkotások szerepelnek hangsúlyosan, ezeken belül is külön vonulatot képeznek a „koncert fúvósegyüttesre” írt kompozíciók – ez a műfaj az Amerikai Egyesült Államok egyetemi berkeiben nagy hagyományokra tekint vissza. A concert band összeállításra írt művei tették Hidas zenéjét az 1980-as évektől fokozatosan ismertté és keresetté a tengerentúlon. A tenorés basszusharsonára komponált Kettősversenyt eredetileg a Nyugatnémet Rádió felkérésére komponálta 1988-ban, ebben szimfonikus zenekar kíséri a szólistákat; a darabot néhány évvel később Florida Concerto címmel átdolgozta a Floridai Állami Egyetem fúvószenekara számára. Hidas itt is a klasszikus háromtételesség mintáját követi, élénk tempójú, ritmikus, szellemes és könnyed első és harmadik tétellel, lírai-dallamos lassúval. A nyelvezet eklektikus, a hangzásvilág többféle stílust olvaszt magába; Hidas a mesterségbeli tudás fölényes birtokában képes volt ismerős motívumokat új tartalommal felruházni, jó érzékkel megtalálva a mély és a sekélyes zene közötti középutat. Könnyű kézzel komponált, rendkívül termékeny zeneszerzőként, eközben „hallgatóbarát” maradt, ugyanakkor „előadóbarát” is, amennyiben mindig hálás játszanivalót adott az előadóművész kezébe, a hangszer hajamaihoz tökéletesen alkalmazkodó, mégis számottevő technikai tudást feltételező, kihívást jelentő szólamokkal. Ahogyan ő maga némi öniróniával megfogalmazta: „Úgy látszik, lusta ember vagyok. Csak írni szeretek: sokat és gyorsan.” Bár Hidas Frigyes Magyarországon élt, művei többnyire külföldön szólaltak meg; az 1892-ben született Lajtha László szintén nem lehetett próféta a saját hazájában, pedig minden adottsága meglett volna rá. Mindmáig nem kapta meg azt az elismertséget, amelyet megérdemelne: akárcsak Dohnányi Ernő vagy Veress Sándor esetében, a szocializmus korlátozó és kirekesztő kultúrpolitikája évtizedekre Bartók és Kodály árnyékába terelte ezt a kitűnő és egyéni hangú zeneszerzőt. Eközben az Kodály így nyilatkozott egy interjúban: „Volt egy harmadik társunk is,

az 1963-ban elhunyt Lajtha László, ő is népdalgyűjtő volt és Bartók tanítványa meg az enyém. Ő aztán megintcsak egészen másféleképpen reagált a népzenére. Sokáig élt Párizsban, a franciák a párizsi iskolába sorolják. Műveiben azonban félreismerhetetlenek a magyar nyomok. Természetesen egy másfajta személyiség megnyilvánulásaival keveredve, következésképp összetéveszthetetlenül.” Bartók szintén nagyra becsülte Lajthát, mondván: „Kodályon és Lajthán kívül nincs értékes zeneszerzőnk.” Lajtha a zeneakadémiai évek után Lipcsében, Genfben, majd több alkalommal Párizsban tanult, ahová egyre erősebb emberi és művészi szálakkal kötődött. Az első világháborúban tüzértisztként szolgált, a harctérről írt levelei tanúsága szerint többször megsebesült, egyszer a sapkáját lőtték át, egy másik alkalommal csak a véletlenen múlt, hogy nem őt találta el gránát. Mivel a két család ellenezte a kapcsolatot, 1919-ben titokban vette feleségül Hollós Rózát, akitől két gyermeke született: egyikük rákkutató lett, másikuk Szent-Györgyi Albert közvetlen munkatársaként dolgozott; kilencvenöt éves biokémikus professzorként ma is a függőségek biológiai hátterét kutatja a New York-i Egyetemen. Lajtha a két háború közötti időszakban vált nemzetközi hírű zeneszerzővé: III. vonósnégyesével 1929-ben elnyerte az egyik legrangosabb amerikai kamarazenei díjat, Lysistrata című balettjét pedig bemutatta a budapesti operaház. Aktív szereplője lett a párizsi zenei életnek is, személyes jó barátai között tudhatta Romain Rolland írót, Florent Schmitt és Georges Auric zeneszerzőket, műveit pedig 1930 után az egyik legjelentősebb francia kiadó jelentette meg. Az 1945 utáni néhány évben a magyar kulturális életből is kivette részét, a Magyar Rádió zenei vezetőjeként, valamint a Néprajzi Múzeum és a Nemzeti Zenede igazgatójaként. 1947-től egy éven át Londonban dolgozott a Gyilkosság a katedrálisban című film zenéjén, amely 1951-ben a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon díjat is nyert (a Londoni Filharmonikusokat Adrian Boult vezényelte). A kékcédulás választások után bő egy évvel, a jóakarók tanácsainak ellenére visszatért Rákosi Magyarországára, mondván: „De, hazamegyek. Várnak a tanítványaim. Mi lesz velük, ha mindenki elhagyja őket?” Azzal az ürüggyel, hogy a megengedettnél tovább tartózkodott Nyugaton, megfosztották állásaitól, vezetői pozícióitól. Ő azonban soha nem volt hajlandó alávetni magát a hivatalos kultúrpolitika elvárásainak, zeneszerzőként a maga útját járta. „Ahogy a városban van szobám, ami az enyém, s csak az enyém, így a lélekben is van ilyen magam titkos szobája. Semmi köze a valósághoz és mégis valóságosabb” – írta a legsötétebb időkben, 1950 körül.

FELFEDEZÉSEK - KODÁLY FILHARMONIKUSOK DEBRECEN

A Kossuth-díjat 1951-ben népzenekutatói munkásságáért kapta meg, a díj egyben zeneszerző mivoltának semmibevételét is jelentette. Lajtha nem akarta elfogadni a kitüntetést, de barátai figyelmeztették, baja származhat abból, ha visszautasítja. A kapott összeget végül a hivatalosságtól elutasított tudósok, kutatók, szerzetesek között osztotta szét, az utolsó részletet pedig állítólag a házmesternéje kezébe nyomta. A zeneszerző Lajtha kettős megítélését jól mutatják a Magyar Zeneművészek Szövetsége teljhatalmú elnökének, Szabó Ferencnek a mondatai, amelyek egy nagyszabású eseménysorozat „tanulságait” összefoglaló írásában jelentek meg az Új Zenei Szemle folyóiratban: „Lajtha zeneszerző kartársunknak, a magyar népzene Kodály utáni legnagyobb szakértőjének és Kossuth-díjjal is kitüntetett tudósának zeneszerzői munkásságában hosszú évtizedekig a szélsőséges nyugati formalizmus hatása érvényesült. A Zenei Hét egyik kamarazenei műsorán is előadott, üde és friss, magyar hangú VII. vonósnégyesét mindnyájan őszinte örömmel üdvözöltük mint döntő fordulatot Lajtha zeneszerzői munkásságában a magyar népzene, a realizmus felé, mint komoly lépést a nyugat-európai kozmopolitizmus és formalizmus szellemével való szakítás útján. Lajtha kartársnak VII. vonósnégyese után keletkezett legújabb műve, a pár hét előtt, az első filharmóniai hangversenyen bemutatott IV. szimfóniája azonban olyan, mintha VII. vonósnégyese meg sem született volna, nyugodtan továbbfolytatja a zenélésnek azt a nem kívánatos formáját, azt a szélsőségesen szubjektív szellemét, amelyről ha rövid ideig is, azt hittük, hogy VII. vonósnégyese után végleg felszámolódott Lajtha értékes és jelentős alkotóművészetéből.” Lajtha tizennégy éven át egyszer kapott útlevelet, és székfoglaló előadásának megtartására sem engedték kiutazni, amikor 1955-ben a Francia Akadémia levelező tagjai közé választotta, Liszt Ferenc óta az első magyarként. Az 1957/58-as évadban egyetlen műve sem hangzott el nyilvános hangversenyen, sőt mint egy levélben kissé keserűen, mégis beletörődőn megfogalmazta: „nyáron a Károlyi kertben tartandó népszerű hangversenyeken Kodálytól kezdve vagy húsz magyar zeneszerzőtől játszanak egy-egy zenekari művet, csak éppen én vagyok az a zeneszerző, kit teljesen kihagytak, kitől nem játszanak semmit. Ennek természetesen politikai oka van, amit meg is mondottak nekem.” A „politikai ok” zenéjének stílusát, az „erős nyugati befolyást” jelentette, hiszen számára a magyar népzene mellett a gregorián, a németalföldi és itáliai reneszánsz vokálpolifónia, Bach és Mozart muzsikája, a romantika, valamint a francia zene jelentette az ihletet adó forrást.

Ezekből alakított ki eklektikus zenei nyelvezetet mintegy hetven számozott opust tartalmazó életművében, amelynek gerincét a tíz vonósnégyes és a kilenc szimfónia jelenti. A vallon Albert Marinus néprajztudósnak ajánlott VI. szimfónia 1955-ben keletkezett. A tragikus hangvételű és már az első próbán botrányba fulladt V. szimfóniával ellentétben a hatodikat Lajtha egykori tanítványa, Ferencsik János még abban az évben elvezényelte koncerten a Magyar Állami Hangversenyzenekar élén. Mind közül ez a szimfónia kapcsolódik legszorosabban a műfaj hagyományához: négy tétele közül az első gyors szonáta formájú, a második lírai, a harmadik táncos, a negyedik ismét gyors. Hangszerelésére jellemző a franciás színkavalkád, érdekessége pedig, hogy a zenekarban a szaxofon mellett tizennégy különféle ütőhangszer is helyet kapott. Első és utolsó tételéről nehéz eldönteni, paródia-e vagy valóban a kicsattanó életöröm harsány, helyenként vásári zűrzavarba átcsapó megnyilvánulása. Második tételének hangzását a szerző egészen különleges effektusokkal teszi sejtelmessé, a zsongásban sokszor nem is állapítható meg, pontosan milyen hangszert hallunk, a harmadik tétel pedig aszimmetrikus lüktetésű keringő. Írta: Várkonyi Tamás

FELFEDEZÉSEK - KODÁLY FILHARMONIKUSOK DEBRECEN

Fotó © Réthey-Prikkel Tamás

Fotó © Sinali Györgyi

Fotó © Hamza Saad

Fotó © Mathe András

Dobszay-Meskó Ilona, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés és karmesterképző szakán végzett, a Ventoscala Sinfonietta karmestere és vezetője, valamint a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zeneszerzés tanára. 2009-ben egyedüli magyarként jutott be a világ egyik legrangosabbjának tartott Besançoni Nemzetközi Karmesterverseny döntőjébe, a legjobb húsz közé. Számos hazai és határon túli zenekar élén lépett fel vendégművészként, s 2011-től több éven át tartott karmestermesterkurzust, amelyre tizenöt országból érkeztek fiatal művészek. Juhász István 2016-ban megnyerte a BMC I. Nemzetközi Harsonaversenyének tenorharsona kategóriáját, öt esztendővel korábban pedig a Quattroforte Harsonakvartett tagjaként a Nemzetközi Harsonafesztivált az amerikai Nashville-ben. Az elmúlt években több másik együttesben (Extreme, Fourbones Harsonakvartett, Whatever Tubakvartett, Solti György Rézfúvós Együttes) is játszott. Zenekari muzsikusként pályáját a Miskolci Szimfonikusoknál kezdte, s játszott többek közt a drezdai Staatskapelle zenekarban is, 2014 óta pedig a karlsruhei Badische Staatskapelle szólóharsonása. Veér Mátyás basszusharsona kategóriában 2016-ban megnyerte a BMC I. Nemzetközi Harsonaversenyét, korábban pedig kilenc országos és nemzetközi megmérettetésen végzett a dobogón, valamint három nemzetközi versenyt is megnyert a Corpus Harsonakvartett alapító tagjaként. Szólistaként 2006 óta koncertezik, emellett mesterkurzusokat tart Japánban és Európában. Zenekari karrierjének állomásai közül kiemelkedik a Katari Filharmonikus Zenekarban töltött öt és a Holland Filharmonikus Zenekarnál töltött három év, jelenleg az Esseni Filharmonikus Zenekar tagja. A Kodály Filharmonikusok jogelődje 1923-ban adta első hangversenyét, s 2011-ben vette fel Kodály nevét. Történetében ekkor új fejezet kezdődött: a Somogyi Tóth Dániel igazgató-művészeti vezető által kidolgozott koncepció szerint a műsorpolitika egyik pillére Kodály műveinek műsoron tartása, másrészt magyar és kortárs szerzők alkotásainak megszólaltatása. A zenekar szorosan együttműködik testvéregyüttesével, a Kodály Kórussal, valamint ellátja a debreceni Csokonai Színház zenekari szolgálatait is.

Summary This concert features works by three Hungarian composers who rose to international fame in the 20th century – and for whom 2017 is a special anniversary year. Born 135 years ago and gone now for exactly 50, Zoltán Kodály – as the key figure in Hungarian music – impacted the other two composers as well: Frigyes Hidas, who died ten years ago, and László Lajtha, who was born 125 years ago this year. Few of Kodály’s works are played more often abroad than the one to be played here in concert: Dances of Galánta. Henry Wood conducted its London première at the Proms in 1934. For this sometimes nostalgic and on occasion rowdy orchestral work, the composer arranged Hungarian dances from around the year 1800, although it is an interesting fact that Kodály would have heard these melodies himself during his childhood, the period when one is the most receptive to music, in what is now the Slovakian city of Galanta. Born in 1928, Hidas became deservedly popular for his symphonic jazz-like works written with skilled craftsmanship of the highest order. “I like for everybody to be happy and have a good time; that might be why I write the kind of music that I do, because what I’d like to give people with my little notes is a tiny bit of goodness and niceness – or a smile,” he said once in an interview. His pieces for concert band are often played in the United States. The concert for two trombones on this concert programme dates from 1988, and he later transcribed it for concert band accompaniment for the Florida State University Band. The two soloists were the winners of their categories at the First International Trombone Competition held at the Budapest Music Center last year. The second part of the concert presents a massive work by a Hungarian master who was linked to French music in many ways. As one of the leading figures in Hungarian cultural life up until the period after World War II, László Lajtha was the third most important researcher of folk music behind Bartók and Kodály and was also a part of France’s artistic elite until the Communist dictatorship curtailed his activities. His Symphony No. 6 is an exciting work rich in French colours and ranging in atmosphere from strident gaudiness to intimate moments of magic and mystery. The composition dates from 1955, the year when Lajtha became the first Hungarian since Ferenc Liszt to be elected a corresponding member of the Académie française.

SUMMARY

MUSICONSTAGE

A zenés színpad világa IV.

A modern kor zenés színháza

Sorozatszerkesztő és játékmester: Selmeczi György

2017.november 28. Selmeczi György Fotó © Csibi Szilvia

KARÁCSONYI HANGVERSENY

J. S. Bach: Karácsonyi oratórium

Vezényel: Marc Minkowski

2017. december 13.

Marc Minkowski Fotó © Benjamin Chelly les Echos

KODÁLY-ÜNNEPI HÉTVÉGE KLASSZ a pARTon! –

Kodály Zoltánnal és a Cimborákkal

Kamarakoncert 2017. december 16. Devich Gergely

KODÁLY-ÜNNEPI HÉTVÉGE KLASSZ a pARTon! –

Kodály Zoltánnal és a Cimborákkal

Óbudai Danubia Zenekar 2017. december 16.

KODÁLY-ÜNNEPI HÉTVÉGE

Kodály 135

Vezényel: Hamar Zsolt

ÚJÉVI HANGVERSENY

Haydn: A teremtés

Vezényel: Fischer Ádám

2018. január 1.

előzetes,

AJÁNLÓ

PONTOK, KEDVEZMÉNYEK, EXTRA ÉLMÉNYEK

Csatlakozzon Ön is!

mupa.hu/husegprogram

Művészet és építészet képekben Keresse a Librinél, vagy a Vince Könyvesboltban a Müpában.

mupa.hu

Stratégiai médiapartnereink:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A szerkesztés lezárult: 2017. november 10. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!