Müpa Műsorfüzet - The Great Hungarian Songbook 2 (2017. október 5.)

The Great Hungarian Songbook 2 2017. október 5.

Fesztivál Színház

mupa.hu

PONTOK, KEDVEZMÉNYEK, EXTRA ÉLMÉNYEK

Csatlakozzon Ön is!

mupa.hu/husegprogram

3

5 October 2017 Festival Theatre

The Great Hungarian Songbook 2 Hungarian golden oldies in the key of jazz Featuring: Kátya Tompos, Nikolas Takács – vocals The Jazzical Trio supplemented by strings and winds Conductor: Gergely Dubóczky Music director and arrangements by: Norbert Káel Set designer: Erzsébet Túri Director: György Böhm Az elhangzó dalok: Összecsendül két pohár Áprilisi tréfa volt Szeret-e a szíve Mondta-e már más is neked Ilyen vagyok Hosszú az a nap Amikor én még kissrác voltam Mások vittek rossz utakra Helló The English summary is on page 11.

2017. október 5.

Fesztivál Színház

The Great Hungarian Songbook 2 Régi slágerek jazzruhában Közreműködik: Tompos Kátya, Takács Nikolas – ének A vonósokkal és fúvósokkal kiegészített Jazzical Trio Vezényel: Dubóczky Gergely Zenei vezető, hangszerelő: Káel Norbert Díszlet: Túri Erzsébet Rendező: Böhm György Látod, ez a szerelem Megáll az idő Nem várok holnapig A boldogság és én Petróleumlámpa Szervusz, Budapest Már nem haragszom Mindenkit elfelednek egyszer Maga nős ember vagy boldog Nékem csak Budapest kell

4

A kisagyban dolgozó melódiák Böhm Györggyel és Káel Norberttel LÁSZLÓ FERENC beszélgetett.

– A Great Hungarian Songbook (Nagy magyar daloskönyv) városi könnyűzenénk negyven, hatvan, száz évvel ezelőtti slágereiből áll össze. Mi vonz bennünket ilyen erősen és ennyire kitartóan ezekhez a régi dalokhoz?

Káel Norbert: – Talán furcsa ilyet mondani, de ezek a számok gyakorlatilag a klas�szikus zene igényességével vannak megkomponálva és összerakva, s részben emiatt örökérvényűnek hatnak. Mert annak a korszaknak a könnyűzene-komponistái még nagyon komoly előképzettséggel rendelkeztek. Akár Fényes Szabolcsra gondolunk, akár a korábbi mesterekre, Eisemann Mihályra és társaira, ezek a dalszerzők hihetetlen tudással, szakmai tapasztalattal és nyitottsággal végezték munkájukat. Ezért van az, hogy ma is szinte bármilyen korosztályt megtalálhatnak ezek a dalok. Az ötvenes, hatvanas, hetvenes korosztály számára ezek a slágerek, ezek a dallamok még személyes emlékeket idéznek, a fiatalabbak pedig e dalok révén könnyebben megérthetnek és megismerhetnek egy hajdan létezett világot – különösen úgy, hogy ezek a számok most új köntösbe öltöztetve kerülnek eléjük. Egyébként ebben az az igazán remek, hogy a Songbook mindeközben mégsem valamiféle görcsös agyalás eredménye annak érdekében, hogy a műsor valamiképp minden korosztálynak megfeleljen. Bennem ugyanis, régi filmek slágereit hallgatva, már jó tizenöt éve felmerült, hogy ezeket a remek dallamszerkezettel rendelkező számokat kitűnően át lehetne tenni modern hangszerelésbe, akár Michael Bublé, akár Diana Krall zenei világába.

Böhm György: – Én erre a kérdésre csakis személyes választ tudok adni: úrfi koromban nagyon szerettem, hogy a komponisták zongorán szerezték a slágereket, és azóta idegenkedem az új számoktól, amióta gépeken készülnek a zenék. Ezekből a régi számokból kihallani és kiérezni azt a csodás, zsigeri pillanatot, amelyben egy Eisemann Mihály, egy Zerkovitz Béla, egy Márkus Alfréd, egy Fényes Szabolcs leült a zongorához – és megszületett a dal. Ezért van az, hogy ezekhez a számokhoz érdemes hozzányúlnia egy mai jazzmuzsikusnak is: mert itt van mihez hozzányúlni! És ugyanezzel magyarázható az is, hogy a közönséget máig meg tudja érinteni ez a zenei világ.

Ha ezek a zenék megszólalnak, nem tudsz arrébb ülni vagy félrehajolni: hátul, valahol a kisagyban elkezdenek dolgozni ezek a melódiák, amelyeket nem lehet nem szeretni.

Hatással vannak ránk. Ehhez van is egy történetem a 2014-es, első Songbook-koncertről!

Már vége lett a műsornak, amikor egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy az első sorban még mindig bent ül egy csókolózó szerelmespár: a számok hatására egymásba gabalyodtak, gyakorlatilag mindenről megfeledkezve.

- Az első Songbook-koncerten felhangzottak Zerkovitz-számok, de az 1970-es évek slágerei is, és a mostani programon is nagy időbeli távolságot fog át a válogatás.

Megvolt-e a folytonosság a múlt századi magyar könnyűzene 1910-es és ’70-es évei, mondjuk, Zerkovitz Béla és a kései Fényes Szabolcs között?

K.N.: – Éppen Fényes Szabolcs volt az a zeneszerző, aki ezt a folytonosságot fenntartotta, hiszen ő eltanulta a régi világ, a második világháborút megelőző korszak minden szakmai fortélyát, és azután szinte egészen a haláláig, 1986-ig megszabott egyfajta minőségi sztenderdet. Az általa képviselt dallam- és harmóniavilág nemcsak saját hírnevét öregbítette, hanem hatást gyakorolt tágabb környezetére is: Máté Péter dalaiban például abszolút világosan fel lehet ismerni Fényes Szabolcs hatását. Egyébként közben maga Fényes is lépést tartott korával, s ami nemcsak vele kapcsolatban, de általánosságban is nagyon érdekes: az amerikai hatás mindvégig erősen érvényesült a magyar könnyűzenében, még az ötvenes években is, majd a hatvanas és hetvenes években szintén.

B.GY.: – Ahogyan közhelyesen Gogol köpönyegét szokták emlegetni, itt mi tulajdonképpen beszélhetnénk Zerkovitz Béla köpönyegéről is: onnan bújtak elő ugyanis mind a magyar városi könnyűzene későbbi mesterei. Mert hiába volt ő a halála, vagyis 1948 után évtizedekre „elintézve” (például Illyés Gyula híres Bartók-versének eredeti változatában), hatása azért nem tűnt el, nem vált semmivé. Én nem tudom elképzelni, hogy Presser Gábor Zerkovitz nélkül ugyanaz a Presser Gábor lenne, akit mi ma ismerünk és szeretünk. Ezek a hatások persze korántsem feltétlenül tudatosan érvényesülnek, hanem olyan mélyen beépültek zenei világunkba, hogy nem tudunk függetlenedni tőlük. Azazhogy már ez sincs így, mert mostanra sajnos megszakadt ez a folytonosság: a gépen dolgozó mai zenegyártók már nem képesek hozzákapcsolódni ehhez a nagy hagyományhoz.

– Melyek voltak a válogatás szempontjai az első és most a második Songbook-koncert műsorának összeállításakor?

K.N.: – Az első Songbook-koncerttel főleg a korszak első felére, azon belül is leginkább a harmincas-negyvenes évek klasszikusaira összpontosítottunk. Most közelebb jöttünk a jelenhez, de minden szigorú rendezőelv érvényesítése helyett olyan számokat kerestünk, amelyek erősen megmozgatták fantáziánkat. Így került be például az Omegától a Petróleumlámpa, amely a maga fantasztikus modális világa révén a jazz egy nagyon fontos korszakával tart rokonságot, s ha ma meghallgatjuk, mondjuk, Brad Mehldaut vagy más vezető jazz-zongoristákat, hát ők pontosan ezt a világot imádják. Vagy például most beválogattuk az Illéstől az Amikor én még kissrác voltam című slágert, amelyik pedig karakteres dallamvilága, komplex népies és modális skálái miatt

THE GREAT HUNGARIAN SONGBOOK 2

5

6

hihetetlenül érdekes. A koncerten mindkét szám instrumentális feldolgozásban hangzik majd el, s remélem, a közönség számára is érzékelhető lesz, hogy milyen izgalmas lehetőségek rejlenek ezekben a slágerekben. Ugyancsak bekerült a műsorba a Mondta-e már más is neked című szám, amely elsősorban a Kétszer kettő néha öt című filmből lehet ismerős. Ezt a számot még tizennyolc évesen fedeztem fel önmagam számára, s mint akkori lelkes Keith Jarrett-rajongó, már annak idején is úgy éreztem, hogy ennek a számnak a dallam- és harmóniavilága jól illene a Jarrett által játszott sztenderdekhez.

B.GY.: – Most, a második koncert összeállításakor sokkal jobban bevontuk a munkába a két énekest. Úgy indultunk, hogy ki-ki összegyűjtött egy csomó nótát, én a magam százhatvanát, a többiek is a magukéit, s azután elkezdtünk bőszen rostálni. Ebben a rostálásban már nagyon komoly szerepük volt az énekeseinknek, hogy végül olyan számok kerüljenek hozzájuk, amelyekkel megteremthetik a személyesség érzését, amelyekhez személyes közük lehet. Ez ugyanis mindig jót tesz az előadói közlésnek: a színpadon, a pódiumon és bárhol máshol. Én mesteremtől és barátomtól, Ruszt Józseftől annak idején megtanultam, hogy a színpadon az éneklés maga a szituáció.

Ettől nem szabad elterelni sem az előadó, sem a néző figyelmét, mivel a zenén, az éneklésen keresztül valósulhat meg a közlés folyamata. Ehhez azonban múlhatatlanul szükséges, hogy legyen személyesség – és hogy legyen személyiség a színpadon.

– Nem érezhető néha, hogy egyik-másik szám tanúsít némi ellenállást a jazzesítéssel, az új köntösbe öltöztetéssel szemben?

K.N.: – Bizony érezhető, és az ilyen számok ki is estek a rostánkon. Elhagytunk minden olyan számot, amelyiknél kicsit is azt éreztem, hogy megerőszakolásnak hatna, ha hozzányúlnék. Kerülni akartam, hogy bármelyik szám elveszítse karakterét vagy új formájában mesterkélt fúziónak hasson.

– Hogyan esett a választás szólistaként éppen Tompos Kátyára és Takács Nikolasra?

B.GY.: – Kiválasztásukkor nagyon fontos szempont volt, hogy van fülük és affinitásuk ahhoz a stílushoz, amellyel Norbiék feldolgozzák ezeket a régi számokat. Döntő érv volt mellettük, hogy mindketten érzik a szvinget, mert aki azt érzi, itt nem kerülhet pácba. Aztán meg Kátya, ugye, egy csoda: amit most Eliza Doolittle szerepében és szólamában művel a Centrál Színházban, az maga a tökély. És hát mindkettejüknek van szexusuk a pódiumon, ami úgyszintén túlbecsülhetetlen jelentőségű. Talán Nádasdy Kálmántól ered annak a nagy színpadi igazságnak a kimondása, hogy egyrészt minden színdarab krimi, másrészt pedig – és itt most ez a fontos! – minden előadás egyik kulcskérdése, hogy mi ott lent a nézőtéren megkívánjuk-e a fent

a színpadon megjelenő lányokat, fiúkat, kutyákat és macskákat. Ennek van ugyan egy keresetlenebb megfogalmazása, de a lényeg nagyjából ez. Nos, Tompos Kátyát és Takács Nikolast megkívánjuk. Egyszerűen jókedvűek leszünk már attól is, ahogy kijönnek a színpadra és elkezdenek énekelni.

K.N.: – Én mindenekelőtt olyan előadókat szerettem volna kiválasztani, akik közel állnak ehhez a zenei világhoz és bele tudnak illeszkedni ebbe a hangzásba. Nikolas hangtípusa és előadói érzékenysége hihetetlenül jól érvényesül ebben a hangzásvilágban, Kátyában pedig a hangja mellett a huncutsága, a cserfessége tetszett meg nagyon, amellyel remekül tud érvényesülni a dinamikus számokban. Nála jöhetnek a kis csavarok, a humor, míg Nikolasnak elsősorban a lírai számok állnak csodásan. Természetesen az is nagyon fontos volt kettejük kiválasztásakor, hogy vonzó és népszerű személyiségek, akik képesek a fiatalokat is megszólítani.

– Ha jól sejtem, a The Great Hungarian Songbook koncepciója, hasonlóan a The Great American Songbook mintájához, az a felismerés, hogy ez a könnyűzene a mi közös kulturális kincsünk, amelyet őrizni, ápolni és művelni kell.

K.N.: – Pontosan. Ez a dalörökség egyrészt nagy értékek hordozója, másrészt az elmúlt korok lenyomatát őrzi számunkra, s így mindenképpen érdemes „nemcsak” a szeretetünkre, de a figyelmünkre is. Én például okvetlenül csinálnék a The Great American Songbook albumaihoz hasonló többkötetes magyar gyűjtést, mert ezek a számok mára – többé-kevésbé észrevétlenül – klasszikusokká váltak. És szomorúan teszem ehhez hozzá, hogy sajnos éppen ez az a potenciál, amelynek a meglétét a mai magyar könnyűzenében már egyáltalán nem érzékelem.

THE GREAT HUNGARIAN SONGBOOK 2

7

8

Tompos Kátya színművészként játszott a József Attila és a Bárka Színházban, 2008 óta pedig a Nemzeti Színház tagja. Független produkciókban vesz részt, játékfilmekben szerepel, s zenél és dalszövegeket is ír.

2013 novemberében Keresztül Európán címmel jelent meg első szólólemeze, amelynek angol, francia, bolgár, magyar és orosz nyelven elhangzó dalait Hrutka Róbert öltöztette megfelelő zenei köntösbe. „Kell egy kis bölcsesség és belátás, hogy meglásd, sok műfajt érdemes kipróbálni” – nyilatkozta a ma este énekesként fellépő színésznő, akinek meggyőződése, hogy minden műfajban lehet minőségit létrehozni. Sokáig nem tudta eldönteni, melyik színpadi műfaj érdekli leginkább: musical szakra járt, Fotó © Csibi Szilvia, Müpa majd számos prózai darabban szerepelt, így – a közönség nagy szerencséjére – több területen is foglalkoztatott előadóművész.

Munkásságát Jászai-díjjal ismerték el.

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Takács Nikolas még csak tizenkilenc éves volt, amikor Jávori Vilmos, a világhírű jazzdobos meghívására a Sound Machine Banddel lépett fel. Azóta olyan előadókkal dolgozott együtt, mint Babos Gyula, Tony Lakatos, Emilio, Charlie, Solti János és Csík Gusztáv. 2010-ben elindult az X-Faktor televíziós tehetségkutató versenyen, és sikerének köszönhetően az egész ország megismerte.

Ezután jelent meg első albuma, a tripla platinalemezzé lett Az első X – 10 dal az élő show-ból. Music & Soul című lemezét „Az év hazai klasszikus pop-rock albuma” kategóriában Fonogram-díjra jelölték. Telihold című dala 2015 januárjában felkerült a rádiós sikerlistákra, az év májusában pedig megjelent Szőke Nikolettával közös projektjük első két lemeze, a Citromfa és a Just the Way You Are. Ez utóbbi anyagából telt házas dupla koncertet adtak a Müpában.

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Káel Norbert Oláh Kálmán és Binder Károly tanítványa, s a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem elvégzése után ösztöndíjasként felvételt nyert a bostoni Berklee School of Musicba, ahol olyan világhírű művészeknél tanult, mint Joe Lovano és Gárdonyi László. Sikerrel szerepelt már Észak- és Közép-Amerikában, Németországban, Svájcban, Franciaországban, Romániában, Mexikóban és Costa Ricában is. A néhány éve hazatért zongoraművész, aki egyformán otthonosan mozog a jazz és a klasszikus zene világában, sikerrel mutatkozott be a Magyar Állami Operaházban, a Zeneakadémián és a Müpában is. Jazzical Triójával (Káel Norbert – zongora, Orbán György – bőgő, Pecek Lakatos András – dob) a budapesti klubélet elismert szereplője.

Böhm György az ELTE Bölcsészettudományi karán tanult, majd színház- és filmesztétikai szakosítást szerzett.

Rendezőasszisztensként a Vígszínházban kezdte pályáját, majd a szegedi és a zalaegerszegi színház dramaturgja volt. 1987-től újra a Vígszínházban, majd a Rock Színházban és a Budapesti Kamaraszínházban dolgozott dramaturgként. 1992-től a Győri Nemzeti Színház, 2001-től a Budapesti Operettszínház vezető dramaturgja és rendezője. Dolgozott a Szerzői Jogvédő Hivatal tanácsadójaként, volt a Friderikusz Show gagmanje, 2005-től a Müpa művészeti tanácsadója. Írt balett-librettókat és jó néhány előadást rendezőként is jegyez. Jászai Mari- és Nádasdy Kálmán-díjas.

Fotó © Nagy Attila, Müpa

THE GREAT HUNGARIAN SONGBOOK 2

9

10

Photo Š Szilvia Csibi, Mßpa Budapest

Summary Classic hits jazzed up – this was the concept behind the first The Great Hungarian Songbook concert. There now follows a second edition, which will refresh and reinterpret a new selection of hits from urban Hungarian popular music.

The production, again put together by music director Norbert Káel and director György Böhm, takes the melodies, songs and film hits of the last century and reconsiders them as lively raw materials, and as part of our collective nostalgia and shared cultural heritage. As Norbert Káel puts it: “These songs were composed with all the care of classical music, which gives them a timeless quality. That is why these songs can touch almost any age group even today. For those in their fifties, sixties and seventies, these are the hits and melodies that still stir personal memories.

They also make it easier for younger generations to understand and get to know a world that no longer exists, particularly as these songs are now presented to them in a new guise. These brilliantly structured songs can be adapted wonderfully to modern instrumentation, to the musical styles of Michael Bublé or Diana Krall, for example.”

The two soloists for the concert this time around are two young and popular artists, namely the actress and singer Kátya Tompos and the singer Nikolas Takács.

Director György Böhm said of them: “During the selection process, it was very important that they have a good ear and affinity for the style into which Norbert Káel and his band adapt these old songs. A key factor in their favour is that they both have a feel for swing, because if you understand swing, you can’t have any problems.

They also have a chemistry on stage, the importance of which cannot be overstated.

Simply seeing them to enter the stage and start to sing puts you in a good mood.”

SUMMARY

11

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL

Thomas Quasthoff and His New Jazz Project 2017. október 13.

Thomas Quasthoff Fotó © Bernd Brundert

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL

LOL - bemutató

A Magyar Nemzeti Balett előadása 2017. október 20., 21., 22.

Fotó © Magyar Állami Operaház

JAZZLEGENDÁK

Stanley Clarke 2017. november 7.

Stanley Clarke Fotó © Steven Parke

Rokia Traoré

Roots

2017. november 15.

Fotó © Danny Willems

Dance Theatre of Harlem

2017. november 23., 24.

Fotó © Rachel Neville

JAZZRAJONGÓK

Náray Erika vendége: Sándor Pál filmrendező 2017. december 7.

Sándor Pál

előzetes,

AJÁNLÓ

Első látásra

Nem tudhatod, mi tetszene, amíg ki nem próbálod.

Keresd az új részeket Facebook és YouTube oldalunkon!

mupa.hu

Müpa élmény gombnyomásra

Kövessen minket közösségi csatornáinkon is:

mupa.hu

Stratégiai partnerünk:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Takács Nikolas és Tompos Kátya Címlapfotó: Csibi Szilvia, Müpa A szerkesztés lezárult: 2017. szeptember 26.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000