Müpa Műsorfüzet - Bach Consort Wien (2017. március 2.)

RÉGIZENE FESZTIVÁL Bach Consort Wien 2017. március 2.

Fesztivál Színház

mupa.hu

2 March 2017 Festival Theatre

EARLY MUSIC FESTIVAL Bach Consort Wien Featuring: Hanna Herfurtner, Soetkin Elbers – soprano Oscar Verhaar, Terry Wey – countertenor Markus Miesenberger, Jan Petryka – tenor Joel Frederiksen, Ulfried Staber – bass Conductor: Rubén Dubrovsky Monteverdi: Selva morale e spirituale – excerpts Marini: Per ogni sorte di strumento, op. 22 – excerpts 1. Sinfonia primo tuono 2. Dixit dominus secondo 3. Passacaglia 4. Ab aeterno 5. Sinfonia sesto tuono 6. Retirata 7. Iste confessor secondo 8. Sinfonia terzo tuono 9. Magnificat primo

10. Zarabanda quarta 11. Pianto della Madonna 12. Crucifixus 13. Et resurrexit 14. Sinfonia quinto tuono 15. Beatus vir primo 16. Zarabanda terza 17. Deus tuorum militum secondo 18. Sanctorum meritis secondo 19. Laudate Dominum secondo Nr. 2, 4, 7, 9, 11, 12, 13, 15, 17, 18, 19: Monteverdi: Selva morale e spirituale Nr. 1, 3, 5, 6, 8, 10, 14, 16: Marini: Per ogni sorte di strumento

The English summary is on page 11.

3

2017. március 2.

Fesztivál Színház

RÉGIZENE FESZTIVÁL Bach Consort Wien Közreműködik: Hanna Herfurtner, Soetkin Elbers – szoprán Oscar Verhaar, Terry Wey – kontratenor Markus Miesenberger, Jan Petryka – tenor Joel Frederiksen, Ulfried Staber – basszus Vezényel: Rubén Dubrovsky Monteverdi: Selva morale e spirituale – részletek Marini: Per ogni sorte di strumento, op. 22 – részletek 1. Sinfonia primo tuono 2. Dixit dominus secondo 3. Passacaglia 4. Ab aeterno 5. Sinfonia sesto tuono 6. Retirata 7. Iste confessor secondo 8. Sinfonia terzo tuono 9. Magnificat primo

10. Zarabanda quarta 11. Pianto della Madonna 12. Crucifixus 13. Et resurrexit 14. Sinfonia quinto tuono 15. Beatus vir primo 16. Zarabanda terza 17. Deus tuorum militum secondo 18. Sanctorum meritis secondo 19. Laudate Dominum secondo 2., 4., 7., 9., 11., 12., 13., 15., 17., 18., 19.: Monteverdi, Selva morale e spirituale 1., 3., 5., 6., 8., 10., 14., 16.: Marini: Per ogni sorte di strumento Az elhangzó művek szövegének kivetített nyersfordításait Lax Éva és dr. Déri Balázs készítette.

4

Az 1567 és 1643 között élt Claudio Monteverdinek elsősorban világi műveit – operáit, madrigáljait – ismerjük. A régizene-mozgalom főként ezekre fókuszált, sőt elmondható, hogy Monteverdi világi műveinek egyes rögzített előadásai fordulópontok voltak a régizenemozgalom történetében. Gondolhatunk itt Nikolaus Harnoncourt 1968-ban készült Orfeofelvételére, vagy a Zürichben előadott Monteverdi-operákra. Ugyanakkor az olasz zeneszerző nemcsak világi műveket írt – bár kétségtelenül már életében is ezek voltak népszerűbbek –, hanem egyháziakat is. Pályája első, a mantovai Gonzaga család szolgálatában töltött felében világi és egyházi műveket egyaránt kellett komponálnia. Vincenzo Gonzaga nagyra becsülte, ugyanakkor az udvari élet fényűzései miatt nem tudott számára megfelelő keresetet és életkörülményeket biztosítani. A herceg kicsapongásait, könnyelműségét jól jellemzi, hogy udvari zenészeit még háborúba is magával vitte, így jutott el Monteverdi 1594-ben Magyarországra, Esztergom és Visegrád környékére. Vincenzo Gonzaga halála (1612) után utóda, a hercegi kincstár zilált pénzügyeit rendezni próbáló Francesco Gonzaga azonnal elbocsátotta a komponistát.

Monteverdi útja Mantovából rövidesen Velencébe vezetett, ahol a Szent Márk-székesegyház karnagyi posztját vette át az 1613-ban elhunyt Giulio Cesare Martinengo utódaként. Velencében sokkal jobb körülmények között dolgozhatott: a székesegyház zenei életének korlátlan ura lett, emellett velencei és más előkelőségek – például a firenzei Medici- és a pármai Farnese-udvar – alkalmi felkéréseire is komponálhatott. „Pompás a szolgálatom” – írta egy levelében Alessandro Striggiónak, az Orfeo librettistájának.

A Szent Márk-székesegyháznak már a 16. században működő két orgonája különleges helyet biztosított a templomnak a zene történetében. Adrian Willaert – az úgynevezett velencei iskola alapítója, a flamand polifónia itáliai meghonosítója – arra használta a két orgonát, hogy hangzásbeli ellentéteket állítson egymással szembe. A hely adottságai magukkal hozták a neves orgonaművészek kibontakozásának lehetőségét, így „termelte ki” a székesegyház a korszak leghíresebb orgonaművészeit, Claudio Merulót és a Gabrieli testvéreket.

Monteverdi velencei feladatai sokrétű tevékenységre adtak lehetőséget. A székesegyház húsztagú zenekarának és harminc főt számláló énekkarának irányítása mellett a megszólaltatott művek zenei és liturgikus szempontból való elbírálása, a papi szeminárium növendékeinek zenei képzése és a velencei világi ünnepek zenei vezetése is őrá hárult. Hetente háromszor maga vezényelt a templomban, a velencei előkelőségek jelenlétében.

A Monteverdi művészete iránti nemzetközi érdeklődést jelzi, hogy a szász választófejedelem udvari muzsikusa, a harmincéves háború idején harmadszor is Itáliába látogató Heinrich Schütz felkereste Monteverdit Velencében. Az olasz zeneművészet iránt érdeklődő német komponista figyelmesen hallgatta a Szent Márk-székesegyház falai között megszólaló muzsikát, és a hallottakat korábbi itáliai utazásai során szerzett tapasztalataival össze-

hasonlítva egyértelműen felismerte a Monteverdi művészete által meghonosodott újdonságokat. Később így emlékezett vissza 1628-ban tett utazására: „Régi velencei barátaimnál tartózkodva a zenei írásmódot meglehetősen megváltozva találtam: a régi egyházi hangnemeket részben elhagyták, miközben a mai fülnek újfajta gyönyörrel kedveskednek.”

Schütz megállapítása egyértelműen jelzi: a világi műveinek köszönhetően Európa-szerte ismert Monteverdi egyházzenéjébe is átvándoroltak a világi zene új stílusának elemei: a diatónia és a melódia uralmának irányába tett lépések, valamint elsősorban a szövegfestés, valamint az az igény, hogy a zene minél hívebben illusztrálja az énekelt szöveg tartalmait.

Monteverdi több alkalommal is szerette volna írásban megörökíteni újításának – melyet ő Seconda pratticának nevezett – zeneelméleti hátterét, azonban erre teendői mellett végül nem jutott ideje. Leginkább öccse, Giulio Cesare Monteverdi leírásából ismerjük erről formált véleményét: „…a zene […] a melódia tökéletességén alapszik, és ha ebből a nézőpontból tekintjük a harmóniát, az úrnőjéből szolgálójává lesz a szövegnek, a szöveg pedig úrnőjévé lesz a harmóniának” – szemben a korábbi (első) gyakorlat (Prima prattica) hívei által követett szabályokkal, melyek szerint a harmónia a szöveg úrnője. A világi zene hatása Monteverdi Velencében kinyomtatott egyházzenei gyűjteménye, a Selva morale e spirituale darabjainak zenéjén, azok időnként szélsőséges érzelemkifejezésén, máskor tánchoz közelítő Claudio Monteverdi lejtésén is érezhető.

A Selva morale e spirituale – szó szerint: „Erkölcs és áhítat erdeje” – az idős Monteverdi monumentális vallásos zenei gyűjteménye. Bartolomeo Magni kiadásában, Velencében jelent meg, a köteten 1640-es dátum szerepel, de az ajánláshoz kapcsolódó rövid előszó végére a zeneszerző már 1641-es évszámot írt. Retrospektív, antológiaszerű gyűjtemény, hiszen Monteverdi ezt megelőzően harminc esztendeig nem publikált egyházzenei műalkotást (1610-ben jelent meg a Vespro della Beata Vergine), s ez egyben Monteverdi utolsó olyan műve, amely még életében jelent meg. A gyűjtemény ajánlása Eleonora Gonzaga mantovai hercegnőnek, Vincenzo Gonzaga és Eleonora Medici leányának szól, aki a néhány évvel korábban elhunyt II. Ferdinánd német-római császár, cseh és magyar király második felesége volt.

A Selva morale e spirituale egy helyhez, a velencei Szent Márk-székesegyházhoz kötődő, 1610 óta keletkezett egyházzenei alkotásokat tartalmaz, mégsem mondható homogén

RÉGIZENE FESZTIVÁL – BACH CONSORT WIEN

5

6

gyűjteménynek. Közel negyven olasz és latin nyelvű egyházzenei művet foglal magában, köztük többek között egy teljes misekompozíciót és több Magnificat-megzenésítést.

A művek előadói apparátusa is különböző, hangszerkíséretes, szólóénekesre írt motettától nyolcszólamú vokális tételekig terjed a megzenésítések skálája. A művek stílusa sem teljesen egységes, hiszen szigorú szerkesztésű stile antico kompozíciók mellett világi zene – a híres Lamento d’Arianna – egyházi szövegű kontrafaktuma is helyet kapott a kötetben.

A Bach Consort Wien hangversenyén a Selva morale e spirituale részletei hangzanak el Biagio Marini (1594–1663) hangszeres tételeivel váltakozva. A koncertet nyitó hangszeres Sinfonia, Marini alkotása után a második Dixit Dominus szólal meg a Selva morale e spirituale tételei közül. A 110. zsoltár („Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!”) hatásos tétel, nyolc énekszólammal és hangszerkísérettel.

Régmúlt időkről énekel a basszus szólista az Ab aeterno kezdetű monódiában, a Példabeszédek könyvéből származó szövegre: „Az ősidőkben formált engem, kezdetben, a föld keletkezése előtt”. Az Iste confessor himnusz második megzenésítését két szoprán és két hegedű adja elő basso continuo kíséretével. Monteverdi a tétel zenéjét teljes egészében alkalmazta az „Ut queant laxis” kezdetű Szent János-himnusz szövegére is. A hangverseny első részét a gyűjtemény első Magnificat-megzenésítése zárja. A Szent Márk-székesegyház kettős karzata által adott lehetőségeket kihasználva két négyszólamú kórusra írt tételt nagyobb létszámú hangszeres együttes kíséri.

A szünet után hangzik fel a Selva morale e spirituale zárótétele, a Madonna siralma (Pianto della Madonna), a Lamento d’Arianna vallásos szövegű átdolgozása. Bár nem tudjuk, hogy mely műveket hallhatta Heinrich Schütz Velencében, de ha éppen ezt, akkor nem csodálkozhatunk fentebb idézett mondatain. A Madonna siralma után illő folytatás a Credo szövegéből kiválasztott két részlet megszólaltatása. A merészen kromatikus, négyszólamú Crucifixusszal éles kontrasztot alkot a friss, életvidám Et resurrexit, amely a két énekes szólista és a két hangszeres párbeszédére alapul. A gyűjteményben több megzenésítésben is szerepel a Beatus vir (112. zsoltár), közülük az első, hat énekszólamra, két hegedűszólamra és három brácsára vagy harsonára komponált változat hangzik el a hangversenyen. Az egész tételben folyamatosan mozgó, úgynevezett „lépegető” basszust hallunk, erre helyezte a zeneszerző a páros lüktetésű, visszatérő főrészt („Boldog ember az, aki az Urat féli, sok örömöt talál parancsolataiban”), mely egy hármas lüktetésű középrészt („A jó ember könyörületes, és kölcsönt ad, ügyeit törvényesen intézi”) fog közre, majd a tételt egy rövid Gloria-szakasz zárja.

A Deus tuorum militum és a Sanctorum meritis egyaránt vértanúkhoz kapcsolódó himnusz, mindkettőnek a gyűjteményben megtalálható második, strofikus megzenésítését hallhatjuk a koncerten. A két hegedűszólam és a basso continuo az előbbiben három énekszólamot,

az utóbbiban a szóló tenorénekest kíséri. A legrövidebb, 117. zsoltár szövegére („Dicsérjétek az Urat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek! Mert nagy az ő szeretete irántunk, az Úr hűsége örökké tart. Dicsérjétek az Urat!”) komponált Laudate Dominum három különböző megzenésítéséből a hangverseny zárószámaként a második hangzik fel, melyben ismét az összes énekes szólista részt vesz.

Biagio Marini olasz zeneszerző, hegedűművész és énekes 1615 áprilisától 1620-ig élt Velencében, a Szent Márk-székesegyház zenekarában – tehát valószínűleg Monteverdi irányítása alatt – dolgozhatott hegedűsként. Később számos itáliai és németországi városban működött, kalandos élete során háromszor is megházasodott, s végül elszegényedve halt meg Velencében. Vokális és instrumentális műveket egyaránt komponált, de elsősorban hangszeres zeneszerzőként ismert, mint a vonós hangszerek kezelésének egyik kísérletező úttörője.

Utolsó nyomtatásban megjelent gyűjteménye, az 1655-ben kiadott Per ogni sorte di strumento musicale diversi generi di sonate, da chiesa, e da camera (op. 22) címe szerint különböző hangszerösszeállításra írt szonátákat tartalmaz, ugyanakkor tánctételek (ballettók, zarabandák, correnték) és sinfoniák is találhatók benne. A sonaták közül több is egymással kontrasztot alkotó szakaszokból áll, ezzel szinte megelőlegezve a későbbi többtételes szonáta felépítését. Írta: Szabó Ferenc János

Bach Consort Wien Hegedű: Agnes Stradner, Milos Valent Brácsa: Roswitha Haberl Cselló: Edda Breit Bőgő: Roberto Sensi Dulcián: Makiko Kurabayashi Teorba: David Bergmüller, Mirko Arnone Orgona: Dimitri Bondarenko Csembaló: Alexandra Koreneva Cink: Friederike Otto, Heinrich Bruckner Altharsona: Otmar Gaiswinkler Tenorharsona: Hans Peter Gaiswinkler Basszusharsona: Johannes Fuchshuber

RÉGIZENE FESZTIVÁL – BACH CONSORT WIEN

7

8

Fotó © Werner Kmetitsch

Rubén Dubrovsky 1999-ben alapította meg a Bach Consort Wient, Ausztria egyik legjelentősebb régizenei együttesét, amely nevének megfelelően elsősorban Bach műveinek előadására specializálódott, de repertoárja az európai barokk művektől a latin-amerikai tradicionális zenéig terjed. Utóbbi – kissé talán meglepő – működési területüket az alapító karmester kalandos életútjának köszönhetik: a Bach Consort Wien művészeti vezetője Buenos Airesben született, félig olasz, félig lengyel eredetű művészcsaládban. Az együttes hangzásban az intim kamarazene irányába törekszik, ezt bizonyítja választott mottója: „So klein wie noch sinnvoll”, vagyis az előadott művet mindenkor a lehető legkevesebb zenész szólaltatja meg. A Bach Consort Wien koncertet adott többek közt a bécsi Musikvereinban, az eisenstadti Esterházy-kastélyban, a linzi Brucknerhausban, a barcelonai Palau de la Música Catalanában és a hallei Händel-Festspiele keretében is.

Hanna Herfurtner elsősorban a barokk és a kortárs zenére specializálódott német szoprán. A Salzburgi Ünnepi Játékok, a berlini Staatsoper, a kieli Operaház és a Ruhrtriennale visszatérő vendége, többek közt Hans Werner Henze és André Tchaikowsky operáinak ősbemutatói fűződnek nevéhez.

Fotó © Jörg Frank

Soetkin Elbers brüsszeli születésű szoprán nemcsak a barokk éneklés, hanem a barokk mozgáskultúra specialistája is, hangversenyszámait gyakran a barokk korszaknak megfelelő gesztusrendszer alkalmazásával adja elő. Ugyanakkor nemcsak barokk, de kortárs zeneművek előadásain is rendszeresen részt vesz.

Fotó © Anna Wawra

Fotó © Fotonia

Oscar Verhaar már a rotterdami fiúkórus tagjaként is kapott szólóéneklési lehetőségeket. 2012-ben fejezte be régizene-énekesi mesterképzését a hágai Királyi Konzervatórium, ahol többek között Peter Kooij növendéke volt. Repertoárján barokk oratóriumok és operaszerepek találhatók, de fellépett Benjamin Britten Abraham and Isaac című operájában és az Ascoli Ensemble tagjaként középkori zenét is rendszeresen énekel.

Terry Wey akkor kezdte meg énektanulmányait, amikor a Wiener Sängerknaben szólistája volt, később Kurt Equiluznál és Christine Schwarznál tanult. Már fiatalon több zenei versenyen aratott sikert, így hamar bekapcsolódott a nemzetközi opera- és hangversenyéletbe. Európa számos országában fellépett már, többek közt William Christie, Marc Minkowski, Riccardo Muti és Christophe Rousset vezénylete alatt.

Markus Miesenberger Bécsben végezte tanulmányait, de az ének mellett hegedűt és barokkbrácsát is tanult Salzburgban, Linzben és Bécsben.

Hangverseny- és operaénekesként egyaránt népszerű, több kontinensen is fellépett már. Operaénekesként elsősorban Mozart tenorszerepeire, továbbá barokk és kortárs zenére szakosodott.

Fotó © Christian Huber

Fotó © Theresa Pewal

Fotó © Thomas Zwillinger

Jan Petryka Varsóban született. A grazi Művészeti Egyetem cselló tanszakán diplomázott, énekelni Linzben, majd Bécsben tanult, többek közt Marjana Lipovšek növendékeként. 2013-ban debütált Tamino szerepében a lyoni operaház színpadán. Koncerténekesként repertoárjának gerincét a franko-flamand vokálpolifónia, Bach kantátái, bécsi klasszikus oratóriumok és kortárs zene alkotja.

Joel Frederiksen basszus énekes és lantművész a régizene világának egyik legnagyobb sztárja, aki fellépett már Emma Kirkby és Jordi Savall partnereként is. Az angol és olasz kora barokk dalszerzők specialistája, dalaikat saját lantkíséretével adja elő. 2003-ban alapította meg az Ensemble Phoenix Munich nevű régizenei együttest, melynek vezetőjeként több CD-je is rangos nemzetközi díjakat nyert.

Ulfried Staber Grazban végezte felsőfokú zenei tanulmányait, számos énekegyüttes – köztük a Terry Wey által alapított Cinquecento – basszus énekese, és több országban is vendégszerepelt már szólistaként. Operai repertoárja 20. századi és kortárs műveket tartalmaz.

Fotó © Peter Philipp

RÉGIZENE FESZTIVÁL – BACH CONSORT WIEN

9

Summary Claudio Monteverdi (1567–1643) spent the year 1613 working as the maestro di cappella at Saint Mark’s Basilica in Venice. His duties gave him the chance to engage in diverse activities: along with directing the 20-member orchestra and a choir of 30, he selected works to be played based on both musical and liturgical criteria, provided seminarians with musical training, and was also responsible for overseeing the music for Venice’s secular feast days.

He conducted in the cathedral three times a week, with Venice’s luminaries in attendance.

In 1640/41, he published his monumental collection of religious music, Selva morale e spirituale, (literally, “Moral and Spiritual Forest”) which also had an anthological quality as Monteverdi had not published any of his church music for the past 30 years. Although the entire compilation of liturgical works he had written since 1610 is linked to a single location – Saint Mark’s – it is by no means homogeneous, comprising nearly 40 works of church music in Italian and Latin, including a complete mass and several settings of the Magnificat.

Nor are the styles of the individual work uniform, since, in addition to the stile antico compositions, the volume also included a contrafactum of secular music – the famed Lamento d’Arianna – now set to liturgical text. Considered an innovator of secular music, Monteverdi thus implanted into church music new stylistic elements of secular music: primarily word painting as well as the results of steps taken toward diatonic and melodic dominance. As Heinrich Schütz mentioned in his account of his third trip to Venice: “Staying in Venice among old friends, I learned that the method of composition, having changed considerably, had in part cast off the ancient modes in order to bless the ears of today with new enchantment.”

This concert by Bach Consort Wien and its world-renowned guest soloists features excerpts from Selva morale e spirituale alternating with instrumental movements from Biagio Marini (1594–1663), who probably worked under Monteverdi’s guidance in his youth.

SUMMARY

11

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Barokk szonáták

Közreműködik: Lachegyi Róza – hegedű, Szabó Zsolt – viola da gamba, Szokos Augustin – csembaló

2017. március 3.

Fotó © Kováts Jázon

phil Blech Wien

Zenei vezető: Anton Mittermayr

2017. március 12.

ORGONA-PÁRBAJ

Martin Sturm és Karol Mossakowski

Műsorvezető: Tompos Kátya és Fassang László

2017. március 22.

Karol Mossakowski Fotó © R. Kucavik

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Liszt: Koronázási mise

Vezényel: Rossen Gergov

2017. április 8.

Osztrák–Magyar Haydn Filharmónia Fotó © Nancy Horowitz

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Daniele Gatti és a Mahler Chamber Orchestra

2017. április 17.

Daniele Gatti Fotó © Marco dos Santos

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Kodály: Háry János

2017. április 23.

Fotó © Dobák Attila

előzetes,

AJÁNLÓ

PONTOK, KEDVEZMÉNYEK, EXTRA ÉLMÉNYEK

Csatlakozzon Ön is!

mupa.hu/husegprogram

RÉGIZENE

Fesztivál 2017 2017. február 19.– március 4.

2017. február 19., 19.30 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Philippe Jaroussky és az Ensemble Artaserse

Koncertmester: Alessandro Tampieri Händel-est

2017. február 27., 19.30 / Fesztivál Színház

Europa Galante

Vezényel: Fabio Biondi Hasse: Pyramus és Thisbe • Desirée Rancatore, Vivica Genaux, Emanuele D’Aguanno

2017. március 1., 19.30 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Simone Kermes: Vihar

Közreműködik: Cappella Gabetta • Művészeti vezető: Andrés Gabetta 2017. március 2., 19.00 / Fesztivál Színház

Bach Consort Wien

Vezényel: Rubén Dubrovsky Monteverdi: Selva morale e spirituale – részletek • Marini: Per ogni sorte di strumento, op. 22 – részletek

2017. március 3., 17.00 / Üvegterem

Barokk szonáták

Lachegyi Róza, Szabó Zsolt, Szokos Augustin Veracini, Leclair, Bach

2017. március 4., 19.00 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Rameau: Naïs

Purcell Kórus, Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György

Stratégiai partnereink:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Bach Consort Wien Címlapfotó: Julia Wesely A szerkesztés lezárult: 2017. február 23.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000