Müpa Műsorfüzet - Kodály Filharmonikusok Debrecen (2016. december 11.)

FELFEDEZÉSEK

Kodály Filharmonikusok Debrecen 2016. december 11.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

MÜPA KULTÚR KÜLTÉR

JÉG–ZENE–ÉLMÉNY

Minden tekintetben.

A tél és a zene varázsa! Forralt bor, minőségi programok, egy 400 m2-es valódi jégpálya, valamint egy fűtött cirkuszi sátor. Ez a Müpa Kultúr Kültér, ahol könnyűzenei és gyermekműsorok, látványos újcirkusz-előadások és felejthetetlen élmények várják.

mupa.hu

3

11 December 2016 Béla Bartók National Concert Hall

2016. december 11.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

DISCOVERIES FELFEDEZÉSEK Kodály Philharmonic Kodály Filharmonikusok Debrecen Debrecen Conductor: Tamás Vásáry

Featuring: Dóra Kokas – cello Ernő Kállai – violin Kodály: Dances of Marosszék

Vezényel: Vásáry Tamás Közreműködik: Kokas Dóra– cselló Kállai Ernő– hegedű

Kodály: Marosszéki táncok

Elgar: Cello Concerto in E minor, op. 85 1. Adagio – Moderato 2. Lento – Allegro molto 3. Adagio 4. Allegro – Moderato – Allegroma non troppo – Poco più lento – Adagio

Elgar: e-moll gordonkaverseny, op. 85 I. Adagio – Moderato II. Lento – Allegro molto III. Adagio IV. Alegro – Moderato – Allegro ma non troppo – Poco più lento – Adagio

Sibelius: Violin Concerto in D minor, op. 47 1. Allegro moderato 2. Adagio di molto 3. Allegro ma non tanto

Sibelius: d-moll hegedűverseny, op. 47 1. Allegro moderato 2. Adagio di molto 3. Allegro ma non tanto

The English summary is on page 11.

4

„Az Akadémia nagytermében, az évnyitó ünnepségen láttam meg először Kodályt.

Eddig nem is fogtam fel egészen, hogy még él és itt jár közöttünk, halandók között.

Valóban, nem is látszott »idevalósinak«, inkább mintha maga a Jóisten öltött volna magára zakót és mellényt – amitől ugyan még egyáltalán nem vált olyanná, mint a többi ember. Ezüstös hajkorona, ősz szakáll és valami megfoghatatlan kisugárzás körülötte.

Majd növendéke lettem a Kisteremben tartott népzene-órákon. Nem tudtam a szemem levenni róla, és félelmemnél csak a vágy volt nagyobb, hogy kitűnhessek előtte, amikor ujjamat nyújtottam felelésre. Vonzott elméjének, egyéniségének fénye, elkápráztatott, és nem volt már elég számomra a hivatalos népzene-órák nyújtotta lehetőség. Egyik óra után odamerészkedtem hozzá és megkértem: hallgassa meg a Marosszéki táncokat, amit éppen akkor tanultam meg. Ha elfogult voltam a Kisteremben először és mindannyiszor, amikor órájára mentem, hát nem tudom, minek nevezzem, mit éreztem, amikor beléptem a köröndi lakásba. A szőnyegek, párnák, bútorhuzatok még azt a kevéske hangot is elvették, ami a régi zongorából kiólálkodhatott volna. De lelkesedésem akkora volt, hogy még egy fásládán is eljátszottam volna a Marosszéki táncokat. Kodály a másik zongoránál ült. Amikor befejeztem, valami olyasmit tett, ami mind a mai napig teljesen megmagyarázhatatlan számomra.

Felállt, odajött hozzám, kezet nyújtott és azt mondta: Szervusz!” Ezt a történetet meséli el Vásáry Tamás az Így láttuk Kodályt című kötet lapjain, és azt is hozzáteszi, hogy az eset után továbbra is magázta őt a mester.

A Marosszéki táncok első változata Bartók Táncszvitjéhez hasonlóan zongorára készült, sőt Kodály Zoltán (1882–1967) eredetileg ugyanarra az alkalomra, a Pest, Buda és Óbuda egyesítésének ötvenedik évfordulójára rendezett ünnepi hangversenyre tervezte megírni. Nem szerette volna azonban, ha két hasonló jellegű, táncokat feldolgozó mű hangzik el, ezért más műfajú darabot választott, a Psalmus Hungaricust.

A Marosszéki táncokat 1927 márciusában mutatta be a huszonkét éves Kentner Lajos, de pár évvel később Bartók is repertoárjára vette: tizenkétszer játszotta el hangversenyen. Két évvel később a kor egyik legnagyobb karmestere, Arturo Toscanini kezdeményezésére elkészült a zenekari változat, ám amikor körvonalazódni kezdett a koncert műsora, a dirigens titkára ezt közölte Kodály feleségével: „A maestrót nagyon érdekelte a Marosszéki táncok, mégis úgy gondolja, jobb lenne Kodálynak, ha egy teljesen új művét adná elő.” Végül a nem kevésbé kiváló Fritz Busch mutatta be Drezdában, 1930. november 28-án, három nappal később Dohnányi Ernő Budapesten, majd néhány héten belül Toscanini New Yorkban, Henry Wood a londoni rádióban, Reiner Frigyes Cincinnatiben, Frederick Stock Chicagóban.

A partitúra előszavaként az alábbi szöveget tette közzé a zeneszerző: „»Dajkám marusszéki székely asszony, jó énekes, jó hajdútáncos volt« – írja Kemény János erdélyi fejedelem önéletírásában. (Élt 1607–1662.) Talán nem véletlen, hogy mindmáig Marosszék őrzött meg legtöbbet a régi népi tánczenéből, s hogy egy-egy darabnak más vidéken is »marosszéki« a neve. Bár hangszeres jellegű, eredetében mind dal lehetett, egy részének szöveges változata is megkerült. Hegedűn, furulyán minden faluban hallható volt még a háborúig, a szöveges alak inkább csak öregektől.

A Brahmstól világgá vitt »magyar táncok« az 1860 körüli városi Magyarország hangja: jobbára akkor élt szerzők művei. A Marosszéki táncok messzibb múltban gyökereznek: az egykori Tündérország képét idézik fel.”

A mű formája rondó – akárcsak a Táncszvité –, vagyis egy többször, de mindig más alakban visszatérő téma váltakozik más dallamokkal (epizódok), összesen háromszor, majd kóda zárja le a kompozíciót. Valójában a felhasznált erdélyi dallamok egyikét sem Marosszéken gyűjtötték – sőt Kodály soha nem is jutott el oda –, de a muzsikusok, akik játszották, onnan származónak tartották azokat. A rondótéma dallamát Kodály 1910-ben jegyezte föl Gyergyóremetén egy hegedűs cigányzenésztől, az első két epizód dallamát Vikár Béla gyűjtötte Udvarhelyszéken 1904-ben, Kodály az ő fonográfhengereiről jegyezte le azokat: az első, úgynevezett forgatós típusú táncot a betfalvi Gálfi Pista cigányzenész játszotta klarinéton, a székelyek egykori lassú táncát, a jártatóst idéző másodikat szintén klarinéton játszotta a kápolnásfalvi Elekes Tamás (a dudanóták ritmusát idéző kóda témája is tőle származik). A harmadik epizód sebes csárdását Kodály gyűjtötte Kászonjakabfalván 1912-ben, Bernát Sándor furulyástól.

Nagy-Britannia soha nem dúskált az európai áramlatokat jelentősen befolyásoló zeneszerzőkben. A 14. századi Dunstable, majd a reneszánsz mesterek, Thomas Tallis, William Byrd és John Dowland, valamint a barokk kor két óriása, Henry Purcell és Georg Friedrich Händel (ha őt angolnak tekintjük) után csak a 20. század hajnalán érkezett el valaki, aki ismét olyat tudott alkotni, ami utat talált az öreg kontinens többnyire német, francia és olasz zene által meghatározott repertoárjába.

Edward Elgar (1857–1934) volt ez a zeneszerző, aki kortársaival – Schönberggel, Debussyvel, Mahlerrel és Richard Strauss-szal – ellentétben nem törekedett a zenei nyelv megújítására, mégis eredeti hangot ütött meg. Már negyvenedik életévén túl járt, amikor 1899-ben az Enigma-variációkkal hírnevet szerzett, máig ez legnépszerűbb alkotása. A másik kétségkívül az e-moll gordonkaverseny, amelynek ismertté válását Elgar már nem érhette meg, ugyanis az ősbemutató után majdnem ötven évnek kellett eltelnie, mire ez megtörtént.

KODÁLY FILHARMONIKUSOK DEBRECEN

5

6

Edward Elgar

A gordonkaverseny első vázlatait állítólag mandulaműtétje után felébredve vetette papírra, a művet 1919-ben írta meg a La Manche csatornától ötven kilométerre található, Brinkwells nevű vidéki házukban, ahol ő és felesége 1917 és 1921 között kisebb megszakításokkal élt, s ahol éjszakánként a nehéztüzérség rémisztő hangjait is jól lehetett hallani a világháború alatt – az elégikus alaphangvételű e-moll gordonkaversenyt szokták Elgar háborús rekviemjének is nevezni. Kevéssel korábban, szintén Brinkwellsben komponálta meg azt a három kamaraművet, amelynek stílusa éles váltást jelez az életmű korábbi darabjaihoz képest, és amelyek előadásában Felix Salmond gordonkaművész is közreműködött.

A muzsikus iránti bizalom jeléül Elgar őt is bevonta a gordonkaverseny technikai kérdéseinek megvitatásába, valamint őt kérte fel a bemutatóra. Erre 1919. október 27-én, a Queen’s Hallban került sor, a Londoni Szimfonikus Zenekar háború utáni első évadjának nyitókoncertjén. Elgar saját művét vezényelte, a műsor többi részét pedig a zenekar frissen kinevezett zeneigazgatója, Albert Coates, aki híres volt arról, hogy elnyújtja a próbákat. Elgarnak nem is igazán maradt ideje az előadás gondos előkészítésére, a zenekar csapnivalóan játszott, a mű csúfosan megbukott. Pedig ez volt a szerző életében az utolsó olyan ősbemutató, amelyen nagyszabású kompozíciója hangozhatott el – mint mondják, felesége fél évvel későbbi halálával alkotóereje is odalett. Különös véletlen, hogy a gordonkaverseny premierjén a zenekarban ült a Hallé Zenekar későbbi világhírű karmestere, az akkor tizenkilenc éves John Barbirolli – közel fél évszázaddal később ő vette lemezre a művet a fiatalon elhunyt, húszesztendős Jacqueline du Pré szólójával, ennek a legendás felvételnek köszönhetően lett Elgar e-moll gordonkaversenye a repertoár egyik legtöbbet játszott darabja.

A kompozíció több szempontból is érdekes, sőt bizonyos értelemben egyfajta antiversenymű. Nem a virtuóz hangszertudás bemutatása áll középpontjában, koncepciójában pedig Elgar abban az időben írt kamarazenei terméséhez kapcsolódik: a teljes zenekar csak ritkán szólal meg, a hangszercsoportok kamarazeneszerűen vesznek részt a folyamatban. A hagyományos versenyművektől eltérően nem három, hanem négytételes – a második tétel a szimfóniákból is ismert „örökmozgó scherzo”-típus –, ennek ellenére nem robusztus, hanem klasszikus arányú, nagyszerű formaérzékkel megalkotott remekmű. Abban is rendhagyó, hogy Brahms IV. szimfóniájához hasonlóan – amelynek hangneme szintén e-moll – a vége nem „happy endet” hirdető dúr,

hanem megmarad a borongós-melankolikus moll hangnemben. Őszikék-hangulata rögtön az első ütemekben nyilvánvaló: a szólóhangszer nem berobban, mint megannyi versenymű bevezetése után, hanem rögtön beszédes, személyes hangú, semmibe vesző recitativóval adja meg a mű alaphangulatát. Ez a vallomászene köti össze az első és az azt szünet nélkül követő második tételt, valamint ez vezeti be a finálét az Adagio, a gordonka szinte megszakítatlan panaszdala után. „Első emlékem a műről egyik leghíresebb előadójához, Jacqueline du Pré gordonkaművészhez kapcsolódik – mondja Kokas Dóra. – Amikor szüleimmel Kecskemétre utaztunk órára Agócs Márta tanárnőhöz, mindig ezt hallgattuk az autóban. Borzongató érzés belegondolni, hogy Jacqueline du Pré még ma is itt lehetne köztünk, és akár tőle, személyesen tanulhatnánk, hallhatnánk ezt a remekművet! Amúgy is egyik legkedvesebb csellóversenyem ez, hálás játszanivaló, a hangszer valamennyi regiszterét, színlehetőségét, mélységét–magasságát bejárja, ugyanakkor bizonyos részeknél virtuóz, mindeközben lírai, éneklő, mély érzelmeket kiváltó dallamok szólalnak meg benne. Utolsó részét lélegzetelállító piano zárja le, és »emlékszik vissza« a mű elejére.

Számomra ez a pillanat varázslatos és megrendítő is egyben.”

Elgar kortársaként Jean Sibelius (1865–1957) szintén a késő – szó szerint: elkésett – romantika egyik legjelentősebb alkotója, aki különleges kultúrtörténeti pillanatban született. Finnország mintegy hét évszázadon át a Svéd Királysághoz tartozott, majd 1809-ben bekebelezte az I. Sándor cár vezette Orosz Birodalom, s csak 1917-ben nyerte el függetlenségét. A nemzeti zene megteremtésére hivatott európai irányzatok az 1830-as évektől beteljesítették küldetésüket, Finnországban azonban csak a század végén nyert teret ez a törekvés. Bár nem úttörőként lépett fel, a fiatal Sibelius vált a finn függetlenségi mozgalom köztiszteletben álló élharcosává, és alakította ki a zenében a finn nemzeti stílust témaválasztásaival, népzenei motívumok beépítésével. Életének első korszakát a folklór és történelmi témák ihlette művek jellemzik, az 1903-tól számított újabb periódust pedig úgy határozzák meg, mint az európai hírű, széles közönségrétegekhez szóló zeneszerző nagy alkotói korszakát.

Ennek egyik emblematikus darabja a d-moll hegedűverseny is, amelynek megírásához nem kis bátorságra volt szükség. Sibeliusnak a műfaj olyan nagy alkotóihoz kellett csatlakoznia, mint Beethoven, Mendelssohn, Csajkovszkij, Brahms, Goldmark, Dvořák, Schumann és Bruch. Ráadásul olyan korszakban, amelyben az általa beszélt romantikus nyelvezet már egy letűnt kor emlékét idézte, ellentétben például a fiatal Bartók körülbelül ekkor írt fiatalkori Hegedűversenyével. Mindezzel együtt Sibelius igazi bravúrt vitt véghez: egyedi hangú művet írt. Elég meghallgatni a hegedűverseny

KODÁLY FILHARMONIKUSOK DEBRECEN

7

8

első, leghosszabb tételét: szerkezetében, hangvételében, dallamaiban kerüli a sablonokat, fordulatokban gazdag zene. Szokatlan megoldás, hogy a szólista az elejétől a végéig szünet nélkül játszik, és érdekes, hogy nem lehengerlő, inkább melankolikus, mintha a hegedűs csak vágyakozna a virtuóz szerepére. (Sibelius gyermekként híres hegedűs szeretett volna lenni, sokat is gyakorolt ennek érdekében, álma mégsem vált valóra.) A második tétel őszinte lírájával ragadja meg a hallgatót, a harmadik pedig sodró lendületű, izgalmas ritmikájával teljesíti be az első tétel ígéretét.

A zeneszerző eredetileg a kor egyik neves hegedűsének, a Joachim-tanítvány Willy Burmesternek írta a művet, aki megígérte, hogy eljátssza azt Berlinben. Anyagi okokból azonban Sibelius inkább Helsinki mellett döntött, Burmester viszont nem tudott az adott időpontban odautazni, ezért a szerző a Helsinki Zenei Intézet (ma: Sibelius Akadémia) Temesvárott született cseh professzorát, a szintén Joachim-tanítvány Victor Nováčeket kérte fel a szólóra. A mű az utolsó pillanatban készült el, és jóval nehezebbnek bizonyult annál, mint hogy a szólista ilyen rövid idő alatt fel tudjon rá készülni. Az 1904. februári premier nagy bukás volt, Sibelius vis�szavonta és átdolgozta kompozícióját; az új, végleges verziót a következő év októberében mutatta be Richard Strauss vezényletével a Berlini Udvari Zenekar.

A negyvenéves finn szerző ismét Burmestert kérte fel, ő azonban újra nemet mondott, szerepét a koncertmester – ismét egy cseh muzsikus – Karel Halíř vállalta; Burmester pedig megsértődött, és soha nem játszotta a művet. Sibelius átírta a dedikációt, immár a tizenkét éves csodagyerek, Vecsey Ferenc lett a kedvezményezett, aki egy évvel később sikerre vitte a művet, bár állítólag ő sem tudott megbirkózni annak rendkívüli technikai nehézségeivel. „Sibelius Hegedűversenyét tizennyolc esztendős koromban tanultam meg, és abban az évben koncerten el is játszottam – mondja Kállai Ernő. – Azóta eltelt tizenkét év úgy, hogy egyszer sem adtam elő, a felkérések mindig más hegedűversenyekre szóltak. Nagyon örülök, hogy feleleveníthetem kapcsolatomat ezzel a fantasztikus művel, amelyet sok más versenymű mellett Itzhak Perlmannal tanultam meg, épp az egyik nyári kurzusán, még mielőtt kimentem volna hozzá tanulni az Egyesült Államokba – ezek örök emlékek! Ami különleges ebben a kompozícióban, az tulajdonképpen maga Sibelius világa: a felszínen hűvös, de a mélyén ott lobog a tűz, ettől lesz olyan kifejező és szenvedélyes.” Írta: Várkonyi Tamás

Vásáry Tamás csodagyerekként kezdte pályáját, majdnem nyolc évtizeddel ezelőtt. Tízévesen Dohnányi Ernő tanítványa lett, 1953-ban diplomázott, majd Kodály Zoltán tanársegédje lett a Zeneakadémián. 1955 és 1957 között négy jelentős nemzetközi versenyen nyert díjat (Varsó, Párizs, Brüsszel, Rio de Janeiro), nemzetközi karrierjének igazi kezdetét azonban 1961-es londoni bemutatkozása jelentette a Royal Festival Hallban: ettől kezdve évente átlagosan száz hangversenyt adott világszerte. 1962-ben nem kisebb személyiség, mint Széll György vezényletével lépett fel a Carnegie Hallban, azt követően szólistaként a 20. század és napjaink legnagyobb karmestereivel dolgozott együtt Fotó © Zih Zsolt, MTVA Abbadótól Solti Györgyig, karmesterként pedig több mint száz zenekar élén adott koncertet. 1993 és 2004 között a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának fő-zeneigazgatójaként vállalt meghatározó szerepet a magyar zenei életben.

Kokas Dóra, aki 2016-ban Perényi Miklós osztályában diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, szólistaként és kamarazenészként egyaránt rendszeresen pódiumra lép. 2014-ben a budapesti Nemzetközi Pablo Casals Nemzetközi Gordonkaversenyen a döntőbe jutott és két különdíjat kapott, idén szeptemberben pedig második helyezett lett a Pörtschachban megrendezett Nemzetközi Johannes Brahms Versenyen. 2014 óta a londoni Razumovsky Akadémia magánnövendéke Oleg Kogan professzornál, de olyan világhírű művészektől is tanulhatott, mint Straker János, Mischa Maisky és Steven Isserlis. A Gundel Művészeti Díjban és Junior Prima-díjban részesült fiatal művész Fotó © Birtalan Zsolt, Zeneakadémia a Kelemen Kvartett tagjaként Európa számos országában, az Egyesült Államokban és Ausztráliában is koncertezett már, s kamarapartnere volt többek közt Joshua Bell, Rados Ferenc és Maxim Rysanov.

KODÁLY FILHARMONIKUSOK DEBRECEN

9

10

Fotó © Raffay Zsófia

Kállai Ernő híres zenészdinasztia tagja, személyesen Itzhak Perlman hívta meg magához a New York-i Juilliard School of Music egyetemre tanulni, ahol 2012 tavaszán szerzett diplomát. Ugyanabban az évben második helyezett lett a budapesti Szigeti József Nemzetközi Hegedű- és Brácsaversenyen, valamint a közönségdíjat is elnyerte. Szólistaként együtt dolgozott többek közt a New York-i Filharmonikusokkal, az Orchestre National de Lille-lel, a Budapesti Vonósokkal, a Concerto Budapesttel, a MÁV Szimfonikus Zenekarral és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával.

Fellépett az Avery Fisher Hallban, a Carnegie Hallban, a chicagói Symphony Hallban, a New York-i Metropolitan Múzeumban és természetesen több alkalommal a budapesti Zeneakadémián, valamint a Müpában.

A Fischer Annie Ösztöndíjas és Junior Prima-díjas művész 2016-tól a Magyar Állami Operaház zenekarának koncertmestere.

A Kodály Filharmonikusok Debrecen jogelődje 1923-ban adta első hangversenyét, akkor még Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar néven. Ábrányi Emil után 1951-ben Rubányi Vilmost szerződtették karmesternek, akinek vezetésével az együttes a városi Csokonai Színház operaelőadásain is fellépett, valamint a MÁV által finanszírozott „Gördülő Opera” zenekaraként kulturális missziót teljesített Magyarországszerte. Az elmúlt évtizedekben neves hazai és külföldi karmesterek, szólisták dolgoztak az együttessel, amelynek igazgató-művészeti vezetője 2011 óta Somogyi-Tóth Dániel.

Fotó © Máthé András

Summary Conductor Tamás Vásáry commenced his career as a musical child prodigy nearly eight decades ago; after studying under Ernő Dohnányi at Budapest’s Franz Liszt Academy of Music became assistant professor of Zoltán Kodály. He emigrated in 1956, and his international career as a pianist took off abroad. Having returned to Hungary first as pianist and from the early 90th mostly as a conductor he has become one of the most active personalities of the Hungarian music life. He will open the concert with a piece which followed his whole – he played it for Kodály himself in the ‘50s and has conducted it numerous times since then.

Following these adaptation of Transylvanian dance melodies will be two concertos that are similar to each other in several respects: both were created in the first two decades of the 20th century, with their prevailing mood being one of nostalgia, both composers spoke the language of Romantic music. Just a few pieces are performed often from both oeuvres – at the same time they have become extremely popular in spite of the miserable fail at their world premières.

The audience will hear those by young musicians who, despite still being early in their careers, can already boast major achievements. Dóra Kokas graduated from Budapest’s Franz Liszt Academy of Music this year after studying under Miklós Perényi, and in September took second place at the International Johannes Brahms Competition in Pörtschach. Earlier, in 2014, she reached the finals of the International Pablo Casals International Cello Competition in Budapest, and also took away two special prizes.

The scion of a famous dynasty of musicians, Ernő Kállai was personally invited by Itzhak Perlman to study with at New York’s Juilliard School of Music. In 2012, he took second place at Budapest’s József Szigeti International Violin and Viola Competition, and also won the audience prize. He has collaborated as a soloist with the New York Philharmonic and the Orchestre National de Lille, among other orchestras.

He has been concertmaster of the Hungarian State Opera Orchestra since 2016.

The predecessor to the Kodály Philharmonic Orchestra Debrecen gave its first concert in 1923, when it bore the name the Hungarian Railways Debrecen Philharmonic Orchestra. Over the past decades, the ensemble has worked with renowned conductors and soloists from Hungary and abroad. Dániel Somogyi-Tóth has served as its director and artistic director since 2011.

SUMMARY

11

KARÁCSONYI ORGONAKONCERT

Tóka Ágoston és az Angelica Leánykar

Vezényel: Gráf Zsuzsanna 2016. december 15.

Tóka Ágoston

Haydn: A teremtés

Újévi matinékoncert Oratórium-keresztmetszet

Vezényel: Fischer Ádám 2017. január 1.

Fischer Ádám Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Nagy kínai újévi hangverseny

A Kínai Nemzeti Opera- és Táncszínház Tradicionális Zenekara

Vezényel: Hong Xia 2017. január 16.

BRAHMS-MARATON

Concerto Budapest

Vezényel: Keller András 2017. január 22. / 10.30

Keller András Fotó © Fejér Gábor

FELFEDEZÉSEK

Szegedi Szimfonikus Zenekar

Vezényel: Gyüdi Sándor 2017. február 12.

Szabó Marcell Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Europa Galante

Hasse: Pyramus és Thisbe

Vezényel: Fabio Biondi 2017. február 27.

Fabio Biondi Fotó © Emile Ashley

előzetes,

AJÁNLÓ

A történelmi magazin

A BBC History magazin különleges ajándékkal lepi meg régi és új előfizetőit.

Minden előfizetőnket exkluzív BBC Klubtagsággal ajándékozzuk meg!

A tagság a Kossuth Kiadó kiadványaira

30% engedményt

biztosít (a régebbi és a friss könyveinkre, hangoskönyveinkre egyaránt).

Az engedmény a webáruházunkban és a könyvesboltjainkban vehető igénybe.

A klubtagsággal kapcsolatban részletesen honlapunkon tájékozódhat.

www.kossuth.hu 3 EGYSZERŰ MEGRENDELÉSI LEHETŐSÉG:

Interneten

www.kossuth.hu

T Telefonon • Postán (06-1) 225-8400 (06-1) 782-1710

1327 Budapest, Pf 55

Soron kívüli büféélmény az Átriumban Rendeljen előre, és fogyasszon a szünetben kényelmesen, sorban állás nélkül!

mupa.hu

Stratégiai partnereink:

Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter Címlapfotó: Réthey-Prikkel Tamás A szerkesztés lezárult: 2016. november 22.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000