Müpa Műsorfüzet - Cecilia Bartoli – Händel-hősnők (2016. december 3.)

Cecilia Bartoli – Händel-hősnők 2016. december 3.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

MÜPA KULTÚR KÜLTÉR

JÉG–ZENE–ÉLMÉNY

Minden tekintetben.

A tél és a zene varázsa! Forralt bor, minőségi programok, egy 400 m2-es valódi jégpálya, valamint egy fűtött cirkuszi sátor. Ez a Müpa Kultúr Kültér, ahol könnyűzenei és gyermekműsorok, látványos újcirkusz-előadások és felejthetetlen élmények várják.

mupa.hu

3 2016. december 3.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Cecilia Bartoli – Händel-hősnők Közreműködik: Les Musiciens du Prince – Monaco Hangversenymester: Ada Pesch Georg Friedrich Händel:

Solomon (1749), HWV 67 – Sába királynőjének bevonulása

Az Idő és a Kijózanodás diadala (1707), HWV 46a Chiudi, chiudi i vaghi rai (a Gyönyör áriája) Questa è la reggia mia (a Gyönyör áriája) Nyitány Un leggiadro giovinetto (a Gyönyör áriája) Lascia la spina (a Gyönyör áriája)

g-moll oboaverseny, HWV 287 – Grave, Allegro Szólista: Pier Luigi Fabretti – oboa Aci, Galatea e Polifemo (1708), HWV 72 – Verso già l’alma col sangue (Acis áriája)

Apolló és Dafné / A felszabadított föld (cca. 1709–1710), HWV 122 – Felicissima quest’alma (Dafné áriája) Szólista: Jean-Marc Goujon – fuvola Ariodante (1734), HWV 33 Nyitány és A komor álmok eljövetele E vivo ancora?... Scherza infida in grembo al drudo (Ariodante áriája, II. felv.)

B-dúr concerto grosso, op. 3, No. 2, HWV 313 – Largo, Allegro Teseo (1713), HWV 9 – Ah, che sol per te, Teseo…

M’adora l’idol mio (Agilea áriája)

Rinaldo (1711), HWV 7 – Nyitány Semele (1744), HVW 58 Oh sleep, why dost thou leave me?

(Semele áriája) Oh ecstasy of happiness... Myself I shall adore (Semele áriája) Rinaldo – Ütközet, (III. felv.)

Amadigi di Gaula (1715), HWV 11 – Mi deride…

Desterò dall’empia dite (Melissa recitativója és áriája)

Cecilia Bartoli a Decca Music Group kizárólagos művésze.

Soron kívüli büféélmény az Átriumban Rendeljen előre, és fogyasszon a szünetben kényelmesen, sorban állás nélkül!

mupa.hu

5 3 December 2016 Béla Bartók National Concert Hall

Cecilia Bartoli – Handel Heroines Featuring: Les Musiciens du Prince – Monaco Concertmaster: Ada Pesch George Frideric Handel: Solomon (1749), HWV 67 – Arrival of the Queen of Sheba

Il Trionfo del Tempo e del Disinganno (1707), HWV 46a Chiudi, chiudi i vaghi rai (aria of Piacere) Questa è la reggia mia (aria of Piacere) Ouverture Un leggiadro giovinetto (aria of Piacere) Lascia la spina (aria of Piacere)

Oboe Concerto in G minor, HWV 287 – Grave, Allegro Soloist: Pier Luigi Fabretti – oboe

Apollo e Dafne / La terra è liberata (ca. 1709–1710), HWV 122 – Felicissima quest’alma (aria of Dafne) Soloist: Jean-Marc Goujon – flute Ariodante (1734), HWV 33 Ouverture and Entrée des songes funestes E vivo ancora?... Scherza infida in grembo al drudo (aria of Ariodante, Act 2) Concerto Grosso in B-flat major, op. 3, Nr. 2, HWV 313 – Largo, Allegro Teseo (1713), HWV 9 – Ah, che sol per te, Teseo…

M’adora l’idol mio (aria of Agilea)

Aci, Galatea e Polifemo (1708), HWV 72 – Verso già l’alma col sangue (aria of Acis) Rinaldo (1711), HWV 7 – Ouverture Semele (1744), HVW 58 Oh sleep, why dost thou leave me? (aria of Semele) Oh ecstasy of happiness... Myself I shall adore (aria of Semele) Rinaldo – Battaglia (Act 3)

Amadigi di Gaula (1715), HWV 11 – Mi deride…

Desterò dall’empia dite (recitative and aria of Melissa)

Cecilia Bartoli is an exclusive artist of the Decca Music Group.

The English summary is on page 13.

Fotó © Decca Classics / Uli Weber

Az opera barokk dívája Szeretnék több Händelt énekelni – nyilatkozta évekkel ezelőtt Cecilia Bartoli. Elképzelését mára valóra váltotta: korábbi projektjei, így a 18. század kasztrált énekeseinek emléket állító Sacrificium, a cári Oroszország barokk zenéjének vagy a 19. század legendás mezzoszopránjának, Maria Malibrannak szentelt albumok és koncertek után mostani hangversenyén a német mester szenvedélyes és ellenállhatatlan hősnőivel ismertet meg minket. „A 18. század gyermeke vagyok” – mondta egyszer az olasz mezzoszoprán, és valóban: rendkívüli karrierje során számtalanszor bizonyította már, hogy a barokk muzsika különösen kedves számára. Látványos koloratúráiról és lenyűgöző hangterjedelméről híres hangját hol közismert szerzők további népszerűsítésének, hol elfelejtett mesterek újrafelfedezésének szolgálatába állítja.

A római muzsikuscsaládban született Bartoli debütálása óta figyelemre méltó következetességgel halad pályáján, sorra hódítva meg a közönséget és a kritikusokat barokk, klasszikus és bel canto szerepekben. Így nyilvánvalóan tudatos döntés eredménye volt az is, hogy első szólólemezét egy barokk szerzőnek szentelte. Az 1999-ben megjelent The Vivaldi Album zenetörténetet írt, mert olyan eladási számot produkált, amilyenre korábban kizárólag popsztárok esetében volt példa – és a sikertörténet tizenhét éve töretlen: a velencei mester darabjait tartalmazó lemez mostanra közel egymillió példányban kelt el.

Bartoli munkásságának java részét azóta is barokk témák teszik ki, így legújabb albuma, a St. Petersburg az 1700-as évek cári udvarának válogatott zenei kincseit osztja meg a hallgatókkal. Korábbi lemezei és koncertprogramjai közül a Sacrificium (Áldozat), amelyet 2011-ben a Müpában is bemutatott, a kasztrált énekeseknek állít emléket, míg az Opera proibita (Tiltott opera) olyan 18. századi művekből állt össze, amelyek azokban az években íródtak, amikor Rómában a pápa utasítására nem volt szabad operát játszani.

Az intézkedés kedvezőtlenül érintette az 1706 és 1710 között az Örök városban élő Händelt is, ő azonban számos kollégájához hasonlóan igyekezett kijátszani a tilalmat, ezért választotta – a néhány áriával a ma esti programban is szereplő – Il Trionfo del Tempo e del Disinganno című darabjának műfajául az operai stílushoz nagyon közel álló oratóriumot. Szintén kapcsolódik a szász mesterhez a Mission (Küldetés) című album, hiszen főszereplője a mára nagyjában-egészében elfelejtett olasz komponista, Agostino Steffani, akit az énekesnő így jellemez: „Azt hiszem, olyan, mintha ő lenne Händel nagyapja”. Hogy a Németországban katolikus papként és diplomataként is tevékenykedő Steffani mekkora inspirációt jelentett a fiatal hallei zeneszerző számára, azt Bartoli konkrét példával is alátámasztja:

CECILIA BARTOLI – HÄNDEL-HŐSNŐK

7

8

„Steffani zenéje világosan hallható Händel Ariodante című operájában, és a Teodóra című oratóriumban. Az Ariodante második felvonásának elején például felhasználta Steffani Notte amica áriájának dallamát.”

Händel valóban ezer szállal kötődik az olasz operai hagyományokhoz, főként Alessandro Scarlattihoz, akinek tanítványa volt, és akinek műveivel első operái valóban rokonságot mutatnak.

A német szerző azonban a maga képére formálta a műfajt: visszavett a recitativókból és a komikus elemekből, viszont annál nagyobb hangsúlyt adott a muzikalitásnak. Minderre – mint Kroó György rámutatott – elsősorban az szolgáltat magyarázatot, hogy Händel operaszerzői karrierje Londonban bontakozott ki: negyven ilyen műfajú alkotásából harmincötnek a bemutatóját az angol fővárosban rendezték meg. Mivel az angol közönség egy szót sem értett az olasz librettó szövegéből, tetszését nyelvi lelemények helyett virtuóz énekléssel, bravúros zenekari játékkal, táncos elemekkel, pompás jelmezekkel és díszletekkel, no meg persze nagyszerű zenével lehetett csak elnyerni.

A nagyszabású megoldásokhoz vonzódó Händel darabjai maximálisan kielégítették mindezeket az igényeiket, így már az első, kimondottan a londoni színpadra komponált operája, az 1711-ben írt Rinaldo is átütő sikert aratott. A darabból (amelyet a legenda szerint a zeneszerző mindössze tizennégy nap alatt „hozott össze”, ennek megfelelően számos korábbi művéből újrahasznosított hozzá hosszabb passzusokat), ez alkalommal a nyitányt, illetve a harmadik felvonásból az Ütközet zenéjét hallgathatjuk meg.

Az Il Trionfo del Tempo e del Disinganno, azaz Az Idő és a Kijózanodás diadala Händel legelső oratóriuma, amelyet 1707 nyarán mutattak be Rómában, óriási sikerrel. A történet főszereplője, a Szépség nem hajlandó tudomásul venni, hogy a lét véges, és kedvtelve nézegeti magát a Gyönyör tükrében. Az Idő és a Kijózanodás arra figyelmezteti, hogy „a szépség virág, amely egy napig virul, és utána meghal”. A virtuóz áriákban, nagyszerű concertókban és erőteljes együttesekben tehetsége teljében mutatkozik meg a huszonkét éves zeneszerző, aki az oratórium leghíresebb, Lascia la spina kezdetű áriáját később más szöveggel használta fel a Rinaldóban. A Chiudi, chiudi i vaghi rai francia stílusa csodálattal töltötte el a darabot koncerteken is játszó virtuóz hegedűst, Corellit. A Questa è la reggia mia áriában a Gyönyör arról énekel, hogy „ez az én palotám, itt különféle formákban láthatsz, rózsákkal koronázva és fehér márványba vésve”, az Un leggiadro giovinetto pedig egy szép ifjúról szól, aki zenéjével elbűvöli a hallgatókat.

Az Aci, Galatea e Polifemo (Acis, Galatea és Polyphemus) című kantáta (vagy három szereplőre írt serenata) Händel nápolyi látogatása során született 1708-ban, és az Alvito hercegének

Donna Beatricével, Monte-Miletto herceg leányával kötött házassága alkalmával szórakoztatta a lakodalomra összegyűlt vendégeket. Számos olasz kompozíciójához hasonlóan Händel egyfajta melódiabankként használta ezt a fiatalkori darabját, komplett áriákat emelve át belőle későbbi műveibe, így az Agrippina, a Rinaldo, az Il pastor fido, a Teseo, a Poro és az Atalanta című operába. A ma estére választott ária, Acis gyászéneke (Verso già l’alma col sangue – A lelkem vérzik) a darab egyik legnagyszerűbb száma eredetileg kasztrált szoprán hangra íródott, és a haldokló hős mélységes szenvedését fejezi ki.

Balthasar Denner festménye

Az 1710-ben komponált drámai kantáta, az Apollo e Dafne (Apolló és Dafné, alcíme szerint A felszabadított föld) részben Velencében készült, ám Händel csak azután fejezte be, hogy udvari karmesternek szegődött a hannoveri választófejedelem, a későbbi I. György brit király szolgálatába.

A darab Ovidius Átváltozások című művének egyik mítoszát dolgozza fel: a történet szerint Apolló a szerelmével üldözi Dafné nimfát, aki csak úgy tud megmenekülni, hogy babérfává változik. Felicissima quest’alma kezdetű áriájában a nimfa arról énekel, hogy az a lélek a legboldogabb, amely csak a szabadságot szereti. A mű egyike Händel legambíciózusabb kantátáinak, és művészi megoldásaival megelőlegezi a komponista későbbi, harminc éven át töretlen operaszerzői karrierjét.

Az Amadigi di Gaula nem sokkal Händel Londonba érkezése után, 1715-ben keletkezett, és a második a zeneszerző „varázslóoperáinak” sorában. A Galliában játszódó történet azt meséli el, hogyan próbálja elcsábítani az ármánykodó varázslónő, Melissa Amadigit a szerelmétől, a bájos Orianától. A komponista nem velejéig gonosz nőként ábrázolja Melissát, hanem szenvedő asszonyként, aki vívódik a reménytelen szerelem és a bosszúvágy között.

Ez utóbbit engedi szabadjára a szoprán hangra és szólótrombitára írt, virtuóz futamokkal teli Desterò dall’ empia dite áriában, amelyben a pokol fúriáit hívja segítségül.

Händel harmadik londoni operája, az 1713-as Teseo több szempontból kivételes mű, például azért, mert az olasz helyett a francia opera hagyományaira támaszkodik, átvéve annak ötfelvonásos szerkezetét is. A zeneszerző ezzel a darabjával a Rinaldo átütő sikerét akarta

CECILIA BARTOLI – HÄNDEL-HŐSNŐK

9

10

megismételni, de a bemutató – elsősorban a költséges díszletek miatt – anyagi bukást hozott, és a művet csak 1947-ben játszották újra a göttingeni Händel Fesztiválon. A mitológiai történetben van minden: ármány és szerelem, méreg és fúriák – köztük kell megtalálnia a szerelmet az ifjú királylánynak, Agileának.

Az 1735-ös Ariodante különleges helyet foglal el Händel művei között: ennek az operának nemcsak komponistája, hanem karmestere és impresszáriója is volt. A premierre kedvezőtlen előjelek között került sor: a darabot az akkor frissen megnyitott Covent Gardenben mutatták be, miközben meg kellett küzdeniük azzal a konkurenciával, amelyet a híres kasztrált énekest, Farinellit leszerződtető Opera of the Nobility társulata jelentett. Händel felvette a kesztyűt: a címszerepre leigazolta Farinelli nagy riválisát, a szintén kasztrált énekes Carestinit, a balettbetétre pedig azt a híres táncosnőt, Marie Sallét, aki néhány hónappal később Rameau A gáláns Indiák című művének előadásában is részt vett. Ez az opera seria korát messze megelőzően romantikus alkotás: a zenekar önálló szerepet játszik benne, az áriákban pedig – köztük a főhős ma este elhangzó Scherza infida in grembo al drudo kezdetűben – mesterien jutnak kifejezésre a drámai érzelmek. Ebben a számban Ariodante elkeseredettségének ad hangot, mert azt hiszi, hogy szerelmese, Ginevra hűtlen lett hozzá.

Hogy az 1744-ben írt Semele opera-e vagy inkább oratórium, azon mindmáig vitatkoznak a szakemberek. Látványos áriái és pikáns története inkább az előző műfajba sorolnák a művet, angol szövege és erőteljes kórusbetétei viszont inkább oratóriumra vallanak.

A háromfelvonásos dráma a római mitológiából merít, a thébai királylány, Szemelé és az istenek királya, Jupiter szerelmét dolgozza fel. A mai koncerten elhangzó első áriát (Oh sleep, why dost thou leave me?) a hősnő akkor énekli, mikor boldogan ébred fel Jupiter ágyában, és alig hiszi, hogy ilyen szerencsés lehet. A második az úgynevezett Tükörária: Jupiter féltékeny felesége, Juno álruhában jelenik meg Szemelé előtt, és varázstükröt ad neki, amelybe beletekintve a lány szerelmes lesz a saját tükörképébe. Happy ending azonban nincs: amikor a lány kérésére szerelmese igazi valójában, tüzes felhőben jelenik meg előtte, Szemelét elemésztik a lángok.

Händel nemcsak maga volt közismerten lobbanékony személyiség, műveiben is temperamentumos hősnőket teremtett: szenvedélyes királylányokat, féltékeny varázslónőket, megsebzett és tomboló istennőket. Zenéje pedig a maga gazdag expresszivitásával, szélesen áradó dallamaival és terjedelmük határa felé tolt énekhangjaival az érzelmek kifejezésének páratlan lehetőségét kínálja. A komponista színpadi darabjainak jó része személyre szabottan készült: azoknak a kiemelkedő tehetségű művészeknek íródva,

akiket gyakran kimondottan ezeknek a szerepeknek a bemutatására szerződtettek.

A kor legnagyobb énekesei közül jó néhányan ünnepelt hírességeknek számítottak Londonban, és miután olasz földről áttették székhelyüket az angol fővárosba, kevésbé népszerű kollégáik fizetésének sokszorosát keresték. A londoni közönség bálványának posztját éveken át egyértelműen a kasztrált Carlo Broschi – művésznevén Farinelli – töltötte be, Händel egyik kedvenc énekese pedig a Senesino néven ismert, szintén alt volt, aki zavartalannak nem nevezhető, iszonyatos veszekedésekkel tarkított kapcsolatuk ellenére összesen a zeneszerző huszonegy operájának és több oratóriumának premierjén énekelte a főszerepet.

Az áriák ennek megfelelő igényeket támasztanak az énekesekkel szemben, Bartolinak viszont nincs párja, ha az a feladat, hogy visszaadja a hősnők intenzív érzelmeit. Szerelem és szenvedés, öröm és bánat, harag és halálvágy egyaránt hitelesen szólal meg összetéveszthetetlen színű, egyszerre dús és csillogó mezzoszopránján. Személyisége ugyanolyan sokszínű, mint a hangja, ahogyan éneklésén az is mindig átsugárzik, mennyire beleéli magát a szerepeibe, és mennyire élvezi, amit csinál. „A zene maga az öröm – mondta erről. – A zenére támaszkodhatsz, mert megmondja, mit kell tenned. Nem kell szégyellned, hogy éneklés közben érzed a zenét. Ha hiszel a zenében, a zene erejében, akkor az átemel más dimenziókba.

Ehhez azonban hinned kell benne. Enélkül nem működik.”

Az est zenekara, a Les Musiciens du Prince a közelmúltban alakult Cecilia Bartoli kezdeményezésére, szoros együttműködésben a Montecarlói Operaház igazgatójával, JeanLouis Grindával. A zenekaralapítás gondolatát lelkesen támogatta a művészetpártoló tevékenységéről közismert II. Albert herceg és nővére, Karolina hercegnő is. Bartoli elmondása szerint az ötletet az adta neki, hogy a barokk korban önálló zenekar műköFotó © Alain Hanel dött minden európai királyi és fejedelmi udvarban, felvirágoztatva a zenei életet és lehetőséget kínálva a kor komponistáinak arra, hogy bemutassák új darabjaikat. Az énekesnő pályája egyébként is szorosan kapcsolódik Monacóhoz: huszonhárom évesen az ottani operaházban aratott nagy sikert Rossini A sevillai borbély című operájában. Írta: Mörk Leonóra

CECILIA BARTOLI – HÄNDEL-HŐSNŐK

11

Photo © Decca / Uli Weber

Summary “I’d like to sing more Handel,” Cecilia Bartoli declared years ago, and today she has made her intention into a reality: she’ll be helping us get to know the passionate and irresistible heroines of the German master. In the course of her extraordinary career, the singer who terms herself “a child of the 18th century” has demonstrated countless times that Baroque music is her favourite. She even dedicated her first solo album to Vivaldi, while Sacrifium honoured the castrati singers of past centuries and Opera proibita was compiled from works written during the years when a Papal decree forbade the performance of opera in Rome.

The opera career of tonight’s composer unfolded in London: of his 40 operas, 35 were premièred in the English capital. Handel himself possessed of a famously hot-headed personality, he also created temperamental heroines in his works: passionate princesses, jealous sorceresses, offended and wrathful goddesses. His music, however, with its own rich expressiveness, broadly flowing melodies and singing voices pushed to the limits of their ranges, offered a unique opportunity for expressing emotions. A good portion of his dramatic works were personally customised for the greatest singers of the era, who were admired as celebrities in London.

The arias, accordingly, make great demands on the singers. However no one is better than Cecilia Bartoli to present heroines’. Love and passion, joy and sorrow, anger and despair: she sings each of these the most authentic way in her unmistakeably coloured mezzosoprano voice, which is at the same time lush and sparkling. Her personality is as versatile as her voice in how it always radiates across in her singing, in how much she inhabits her roles and how much she enjoys what she does.

Her accompanying ensemble, Les Musiciens du Prince – Monaco, was formed recently at the mezzosoprano’s initiative and in close collaboration with the Opéra de Monte-Carlo.

Bartoli says what gave her the idea was the fact that during the Baroque period, every royal and princely court had its own functioning orchestra, which enabled musical life to flourish and gave the opportunity to the composers of the era to present their new pieces.

SUMMARY

13

KARÁCSONYI HANGVERSENY

William Christie és a Les Arts Florissants

Händel: Messiás 2016. december 17.

William Christie Fotó © Dennis Rouvre

ÚJÉVI HANGVERSENY

Haydn: A teremtés

Vezényel: Fischer Ádám 2017. január 1.

Fischer Ádám Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Baráti Kristóf és a Liszt Ferenc Kamarazenekar

2017. január 18.

Baráti Kristóf Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Valerij Gergijev és a Mariinszkij Színház Zenekara

2017. január 30.

Valerij Gergijev Fotó © Marco Borggreve

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Philippe Jaroussky

2017. február 19.

Fotó © Simon Fowler

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Simone Kermes: Vihar

2017. március 1.

Fotó © Sandra Ludewig.

előzetes,

AJÁNLÓ

Müpa Rádió Élmény minden pillanatban.

Hallgassa a Müpa Easy és Müpa Symphony csatornákat a mupa.hu-n vagy okostelefonon!

mupa.hu

facebook.com/WeLoveBudapest instagram.com/WeLoveBudapest 143x85.pdf

1

9/4/16

11:40 PM

Csatlakozzon ingyenes hűségprogramunkhoz, gyűjtse a pontokat és élvezze a kedvezményeket!

mupa.hu/husegprogram

Stratégiai partnereink:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Cecilia Bartoli Címlapfotó: Decca / Uli Weber A szerkesztés lezárult: 2016. november 22.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000