Müpa Műsorfüzet - Helmuth Rilling és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara (2016. november 1.)

MINDENSZENTEK

Helmuth Rilling és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara 2016. november 1.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

Soron kívüli büféélmény az Átriumban Rendeljen előre, és fogyasszon a szünetben kényelmesen, sorban állás nélkül.

mupa.hu

3

1 November 2016 Béla Bartók National Concert Hall

2016. november 1.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

ALL SAINT’S DAY MINDENSZENTEK

Helmuth Rilling Helmuth Rilling and the Hungarian Radio és a Magyar Rádió Symphony Orchestra Szimfonikus Zenekara Featuring: Letizia Scherrer – soprano Judit Németh – alto Szabolcs Brickner – tenor Gábor Bretz – bass Hungarian Radio Choir (chorusmaster: Zoltán Pad)

Közreműködik: Letizia Scherrer – szoprán Németh Judit – alt Brickner Szabolcs – tenor Bretz Gábor – basszus A Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)

Mozart: Symphony No. 40 in G minor, K. 550 1. Molto allegro 2. Andante 3. Menuetto. Allegretto 4. Allegro assai

Mozart: g-moll szimfónia, K. 550 1. Molto allegro 2. Andante 3. Menuetto. Allegretto 4. Allegro assai

Mozart: Requiem, K. 626 (Reconstruction by Robert D. Levin)

Mozart: Requiem, K. 626 (Robert D. Levin rekonstrukciója)

The English summary is on page 11.

4

Helmuth Rilling hosszú évtizedek óta a nemzetközi zenei élet emblematikus alakja: első kórusa, a Gächinger Kantorei, amelyet 1954-ben alapított, a szintén általa megálmodott Bach Collegium Stuttgarttal a Bach-interpretáció megkerülhetetlen szereplőjévé vált.

A két együttest is összefogó Internationale Bachakademie Stuttgart az eredeti tervek szerint szintén Johann Sebastian Bach zenei hagyatékának ápolására jött létre, ám 1981 óta szerteágazó intézménnyé nőtte ki magát, amelyben mesterkurzusokat, tudományos szimpóziumokat rendeznek különböző zenei témákban, de kiemelt céljuk a fiatalok zenei nevelése is.

E németországi intézmények mellett Helmuth Rilling világszerte számos fesztivál és együttes alapításában vett részt, s egyfajta misszionáriusi magatartással juttatja el minél több emberhez a klasszikus zenét: nemcsak a nagy zenei központok, Helmuth Rilling Fotó © Marco Borggreve rangos fesztiválok fellépője, hanem a világ eldugott sarkaiban is megfordult már, és sokszor műkedvelőket is bevon projektjeibe. Zenéjét felvételek százai őrzik: ő volt az első karmester, aki Bach összes kantátáját lemezre vette, kezdeményezése nyomán jelent meg 2000-ben a hangzó Bach-összkiadás is, de elévülhetetlen érdemeket szerzett más komponisták, például Mendelssohn, Mozart és kortársaink, Krzysztof Penderecki vagy Szofia Gubajdulina műveinek előadásával és lemezfelvételével.

Helmuth Rilling nyolcvanhárom évét meghazudtoló lelkesedéssel mesélt a ma esti hangverseny programjáról.

– Az elmúlt évtizedekben számos alkalommal állt már a Magyar Rádió Zenei Együttesei élén. Milyen kapcsolat fűzi a zenekarhoz és az énekkarhoz?

– Sokszor dolgozhattam már mindkét együttessel, mindig nagyszerűen és felkészülten muzsikáltak. Különösen tetszett a tagok lelkesedése, élvezet velük a közös munka. Egy ilyen műsorhoz kiváló kórus és nagyon jó zenekar szükséges – csodás, hogy itt Budapesten ez mind együtt van! A ma esti szólistákat is jól ismerem már, mindegyikük kimagasló egyéniség és ragyogó énekes.

– A mai hangversenyen Mozart Requiemje mellett a szerző egyik utolsó szimfóniája hangzik el. Miért éppen ezt a két művet állítják egymás mellé?

– Mint tudjuk, a Requiem Mozart utolsó műve, és az évnek ebben a szakaszában különösen sokatmondó ezt eljátszani vagy meghallgatni, mivel gyönyörű és egyedülálló módon nyúl a halotti mise témájához. Később rengeteg zeneszerző számára szolgált mintául, ahogyan Mozart ezt a latin szöveget megzenésítette.

Az 550-es Köchel-jegyzékszámú, g-moll szimfónia pedig szintén Mozart egyik alapműve. A szerző három utolsó szimfóniája közül – melyeket 1788 nyarán komponált, elképesztően rövid idő leforgása alatt – ez a középső. Zenei világa szerintem nagyon közel áll a Requieméhez: a reflektív, sötétebb karakter, az élet végéről való elmélkedés ugyanúgy megjelenik a szimfóniában – csak éppen szavak nélkül.

– A Requiem befejezetlenül maradt kompozíció, amely leginkább Mozart tanítványa, Franz Xaver Süssmayr kiegészítésében vált ismertté, ma este azonban Robert D. Levin rekonstrukciójában szólal meg. Miért éppen ezt a verziót választotta?

– Robert D. Levin közeli barátom, sok éve dolgozunk együtt, fantasztikus fortepianojátékos és Mozart életművének egyik legjobb ismerője. Sok évvel ezelőtt Stuttgartban tartottunk egy szimpóziumot a Requiemről, ahol több specialista mellett ő is ott volt. Ekkor hallottam beszélni a töredékben maradt mű rekonstrukciójának lehetséges módszereiről, és megkértem, hogy készítsen egy teljes, játszható verziót a darabból. Így is lett, sőt később készített a szintén töredékes c-moll miséhez is (K. 427) befejezést.

Süssmayr jól ismert verziójáról azt kell tudnunk, hogy nagy sietségben készítette, nem sokkal Mozart halála után, és ez érződik az eredményen. A hangszerelésben és szólamvezetésben néhány helyen olyan megoldásokhoz folyamodott, amelyek nem jellemzőek Mozartra – gondolhatunk például a harsonák túlzott használatára.

Levin ezzel szemben elkerüli az ilyesféle hangszerelési hibákat, nagyon alapos, és az ő verziója jóval karcsúbb, világosabb, mint a Süssmayr-féle.

A darab izgalmas kutatása azonban talán még ma sem ért véget. Például az 1960-as években is került elő addig ismeretlen forrás: találtak egy Mozart-vázlatot, amelyről többen azt gondolják, hogy a Dies irae szekvenciát lezáró Amen-tételhez készült.

Ezt a töredéket Robert D. Levin is beépítette a darabba: nagyszerű fúgát komponált a felfedezett lapon szereplő témára.

HELMUTH RILLING ÉS A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA

5

6

A szimfónia és a halotti mise Általában Mozart Requiemjéhez kapcsolódik az az asszociáció, hogy rengeteg titok övezi a művet, pedig – közelebbről nézve – a Requiemmel kapcsolatban mára sikerült eloszlatni a legtöbb elterjedt félreértést, a szerző három utolsó szimfóniájával kapcsolatban viszont több megválaszolatlan kérdés is megmaradt.

Az utolsó szimfóniák 1788 nyarán születtek, és Nikolaus Harnoncourt szerint elképzelhető, hogy a komponista egyfajta trilógiaként gondolt erre a három műre, mivel a középső darabnak – a ma elhangzó „Nagy” g-moll szimfóniának – nincs lassú bevezetője, mint az előtte álló Esz-dúr szimfóniának (K. 543), és ugyancsak nincs olyan nagy léptékű fináléja, mint az utána következő C-dúr „Jupiter” szimfóniának (K. 551). Annyi bizonyos, hogy közvetlenül egymás után, még mozarti mércével mérve is hihetetlen sebességgel, mindössze kilenc hét leforgása alatt készült el a három remekmű.

Joggal merül fel a kérdés, hogy milyen alkalomra írta Mozart ilyen gyorsasággal ezeket a darabokat, munkamódszerétől ugyanis idegen volt, hogy az asztalfiók vagy éppen az utókor számára komponáljon. Számos feltételezés látott már napvilágot ezzel kapcsolatban – például az, hogy egy londoni koncertkörút lehetősége merült fel, hogy egy kiadó rendelt Mozarttól szimfóniasorozatot, hogy Bécsben szerveztek számára koncerteket –, de biztos választ egyelőre nem sikerült adni, így azt sem tudjuk, milyen együttesnek szánta a műveket.

Sokáig tartotta magát az az elképzelés is, hogy Mozart sosem hallhatta ezeket a darabokat, ám több dokumentum is arra utal – noha egyik sem teljesen egyértelműen –, hogy számos olyan alkalom is adódhatott az 1788 és 1791 közti időszakban, amikor műsorra kerülhettek a művek. Például 1791-ben éppen Antonio Salieri vezényelte a bécsi Burgtheaterben a Tonkünstlersocietät egy hangversenyét, melynek plakátjáról kiderül, hogy az első műsorszámot így hirdették: „Egy nagy szimfónia Mozart úrtól”.

A legfőbb érvet amellett, hogy Mozart a három közül legalább a g-moll szimfóniát hallhatta élőben, az a tény szolgáltatja, hogy a darab két verzióban maradt fenn: Mozart az eredeti hangszereléshez később hozzáadott két klarinétot, a többi fafúvós szólamot pedig ennek megfelelően átalakította. Az amerikai Mozart-kutató, Neal Zaslaw érvelése szerint a komponista nem vette volna ezt a fáradtságot, hacsak nem egy tervezett előadás kedvéért történik mindez. Ráadásul azt is tudjuk, hogy az említett bécsi koncerten közreműködött a híres klarinétos testvérpár,

Anton és Johann Nepomuk Stadler is, tehát elképzelhető, hogy számukra készült az átigazítás.

A g-moll szimfónia – a Requiemhez hasonlóan – folyamatos népszerűségnek örvendett szerzőjük halála óta, akkor is, amikor Mozart életművének jelentős részét nem sokan ismerték. Nem véletlen, hogy a 19. század zenésztársadalma és közönsége éppen ezt az érzelmes, szenvedélyes karakterű, moll hangnemű szimfóniát találta inspirálónak. (Mozart mindössze egyetlen másik moll hangnemű szimfóniát komponált: a 183-as Köchel jegyzékszámú „Kis” g-mollt.). A mű autográf kéziratait Johannes Brahms vásárolta meg az 1860-as években, az ő hagyatékából kerültek a bécsi Gesellschaft der Musikfreunde archívumába.

A töredékes Requiem keletkezésének körülményei számos romantikus legenda születéséhez szolgáltattak alapot.

Ki rendelte? Vajon Mozartot valóban megmérgezték a mise komponálása közben? Ki és hogyan fejezte be a félbemaradt művet? A misztikumot fokozták az életrajzírók, drámaírók és forgatókönyvírók fantáziájából származó, kitalált részletek is, mindazonáltal ezekre a kérdésekre ma már tudjuk a választ.

Ami a megrendelőt illeti, az egy bizonyos hóbortos Walsegg gróf volt, aki saját műveként, elhunyt felesége emlékére szerette volna előadatni a Requiemet. Mozart halála pedig bizonyosan nem függ össze kollégája, Salieri vélt vagy valós rosszindulatával, hanem hirtelen kialakult reumás láz okozta.

A töredékben maradt mű befejezése már nem ilyen egyszerűen megválaszolható kérdés, de az elmúlt évtizedek Mozartkutatása nagyrészt felderítette a félbemaradt kézirat utóéletét.

Annyi bizonyos, hogy a megrendelő előleget adott Mozartnak, Wolfgang Amadeus Mozart és a szerző váratlan halála után felesége, Constanze minél előbb hozzá szeretett volna jutni a honorárium többi részéhez, a teljes mű átadásával. Az özvegy először Mozart nagyra becsült és közeli barátját, Joseph Eyblert kérte fel a feladatra, aki befejezte a Dies irae szekvencia meglévő részének hangszerelését, de új részek komponálásába nem bocsátkozott, hanem visszaadta a kéziratot. Így esett végül Constanze választása a tanítványra, Franz Xaver Süssmayrre, akit a legenda szerint a haldokló Mozart instrukciókkal látott el a Requiem befejezését illetően. Süssmayr valóban megfordult Mozartéknál a zeneszerző betegsége idején,

HELMUTH RILLING ÉS A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA

7

8

de az sajnos már sosem derülhet ki, hogy Süssmayr milyen utasításokat, netán vázlatokat kapott a komponistától. Azt azonban tudjuk, hogy Mozart zenészként nem tartotta túlságosan nagyra tanítványát. Ráadásul Süssmayrnek sietősen kellett megbirkóznia az óriási feladattal: megkomponálni a halotti mise három teljes tételét (Sanctus, Benedictus, Agnus Dei), az Offertorium nagy részét, és a szekvencia végét a Lacrimosa első nyolc üteme után, valamint sok szakaszban kellett a hangszerelést is pótolnia.

Süssmayr szerepének tisztázása, valamint munkájának értékelése azonban – talán éppen a művet övező legendák és misztikum miatt – csak a 20. században merült fel. Mára viszont tíznél több alternatív verzió készült a darabból, melyek nagy része felvételen is elérhető: H. C. Robbins Landon változatát Roy Goodman és a Hanover Band vette lemezre, Richard Maunderét Christopher Hogwood és az Academy of Ancient Music, Duncan Druce befejezését Roger Norrington és a London Classical Players, Franz Beyerét többek közt Nikolaus Harnoncourt és a Concentus Musicus Wien, a legismertebbnek számító és ma is elhangzó Robert D. Levin-féle Requiemet pedig már számos amerikai és európai együttes rögzítette (Boston Baroque, Scottish Chamber Orchestra).

Az 1947-es születésű Levin a Requiem szenvedélyes kutatója. Már végzős harvardi egyetemistaként kritikai kiadást készített a műből, de csak huszonöt év további vizsgálódásai után, 1993-ban vállalkozott saját verziójának kiadására. Munkája során nem zárta ki, hogy Süssmayr valóban birtokában lehetett olyan lényeges információknak, amelyek számunkra ismeretlenek, így Levin nem veti el eleve Süssmayr minden kiegészítését. Mozart stílusának kiváló ismerőjeként értékeli Süssmayr megoldásait: ahol úgy látja, hogy Mozart elképzelésének megfelelően járt el (például ahol az általa írt zenei anyag tematikus összefüggést mutat a Mozart által komponált részekkel), ott megtartja azokat. Ahol viszont szerinte Süssmayr a darabtól és a szerzőtől idegen megoldáshoz folyamodik, Levin merész fantáziával saját megoldást ír. A Sanctusban például új kísérő vonósszólamokat komponál, és teljesen új arányokat kap a tétel egy fúgarész hozzáadásával az Osanna szövegére. A Domine Jesu tételben a hegedűk élénk, mozgékony motívumokat kapnak Süssmayr szimmetrikus, egyszerűbb verziójához képest. Összességében a Süssmayr-féle Requiem ismerői nemegyszer kapják majd fel a fejüket a Levin-féle verzió hallgatása közben. Írta és az interjút készítette: Scholz Anna

Letizia Scherrer Svájcban született, s zürichi és izraeli tanulmányai után fontos versenygyőzelmek is segítették pályája indulásakor. 1998-ban második díjat nyert a Lipcsei Bach Versenyen, 2000-ben megnyerte a grazi Franz Schubert und die Moderne versenyt, 2003-ban pedig megkapta az Eliette von Karajan Kulturális Alap fődíját. Azóta elsősorban a barokk és a klasszikus repertoár avatott tolmácsolójává vált, és olyan Fotó © Elisabeth Zerlauth-Beck karmesterekkel dolgozott már együtt világszerte, mint Wolfgang Sawallisch, Roger Norrington, Manfred Honeck, Jordi Savall és Philippe Herreweghe. Helmuth Rillinggel 1999 óta tart rendszeres együttműködése, melyet számos hangfelvétel is megörökít, például Mendelssohn Athalia című művét, és Haydn több miséjét is lemezre vették már.

Németh Judit koncert- és operaénekesként egyaránt rendkívüli tapasztalattal bír. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett énekművész-tanári, majd operaénekesi diplomát.

Igen sokoldalú művész, hiszen a 17–18. század zenéjének megszólaltatása mellett kiváló Wagner-énekes is: 2000 óta lép fel a Bayreuthi Ünnepi Játékokon. Olyan neves karmesterekkel dolgozott már együtt, mint Doráti Antal, Fischer Ádám, Giuseppe Sinopoli, Christian Thielemann, Helmuth Rilling, Sir Andrew Davies és Jeffrey Tate. 1990 óta a Magyar Állami Operaház tagja, ahol az idei szezonban A walkür Frickájaként, a Parsifalban Kundryként, valamint Gounod Faustjában és a Parasztbecsületben is szerepel majd. A Budapesti Wagner-napoknak kezdettől közreműködője.

Brickner Szabolcs a budapesti Zeneakadémián először klarinétművészi, majd énekművészi diplomát szerzett. Énektudását az augsburgi Zeneművészeti Főiskola mesterosztályában, valamint Nicolai Gedda, Renata Scotto és Robert Holl mesterkurzusain fejlesztette tovább. A Mannheimi Operaház társulatának tagja, s vendégszólistaként rendszeresen fellép a bécsi Volksoperben, a Bajor Állami Operaházban, a Frankfurti Operában és a Weimari Nemzeti Színházban. Versenysikerei közül kiemelkedik a Ferruccio Tagliavini Nemzetközi Énekverseny második helyezése és a brüsszeli Erzsébet Királyné Énekverseny első díja. Széles oratóriumrepertoárral is rendelkezik, énekelte Händel, C. P. E. Bach, Haydn, Mendelssohn és Verdi műveinek tenorszólóit.

HELMUTH RILLING ÉS A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA

9

10

Bretz Gábor 1999-ben kezdte meg tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Sziklay Erikánál és Sólyom-Nagy Sándornál. 2005-ben megnyerte az athéni Maria Callas Verseny nagydíját. A Magyar Állami Operaház tagja, s a milánói Scalától a londoni Covent Gardenen át a New York-i Metropolitanig a világ számos operaházának közönségét meghódította már.

Olyan dirigensek pálcája alatt énekelt, mint Daniel Barenboim, Fotó © Lilikoi Photography Gustavo Dudamel, Daniele Gatti, Valerij Gergijev, Daniel Harding és Esa-Pekka Salonen. A kékszakállú herceg vára Kékszakállú szerepe szinte összeforrt a nevével, de alakításai között megtalálható Figaro, Leporello, Don Giovanni, Mephistopheles, Gurnemanz és Escamillo is. Oratóriuménekesként Bach, Haydn, Mozart és Verdi műveinek egyaránt keresett szólistája.

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara több mint hetven éve koncertezik a szerteágazó művészi munka, a sokféleség és a nyitottság jegyében. „Elsőrangú együttes, felér akármelyikkel a világon. Rugalmas és egységes, kiváló szólistákkal és szólamvezetőkkel” – írta a kiegyenlített, hajlékony hangzásáért rendszeresen méltatott zenekarról Harold C. Schonberg.

2014 óta Kovács János az együttes vezető karmestere, aki olyan rangos elődök örökébe lépett, mint Dohnányi Ernő, Ferencsik János, Lehel György, Vásáry Tamás és Fischer Ádám.

A Magyar Rádió Énekkara a reneszánsztól napjainkig ívelő, rendkívül sokszínű repertoárral rendelkezik. A kórus hangfelvételek és fesztiválok – köztük a Budapesti Wagner-napok – rendszeres közreműködője. Az átütő hangjáról, makulátlanul tiszta intonációjáról és profizmusáról ismert együttes 2014 óta Pad Zoltán vezető karnagy irányításával működik.

Fotó © Posztós János, Müpa

Summary Helmuth Rilling has been an emblematic figure on the international music scene for several decades now. His name is perhaps most closely associated with Johann Sebastian Bach: He was the first conductor to record every single one of the baroque master’s cantatas, as well as recording Bach’s entire oeuvre in 2000. He has also earned eternal acclaim for his performances and recordings of the work of other masters, such as Mendelssohn, Mozart, and contemporary composers like Krzysztof Penderecki and Sofia Gubaidulina. It is with an almost missionary zeal that he brings classical music to as wide an audience as possible.

He is not only a regular performer at major musical centres and prestigious festivals, but has also appeared in remote corners of the earth, and often involves other art enthusiasts in his projects. As a returning guest of the Hungarian Radio Symphony Orchestra and Choir for many years, he has appeared on countless occasions with the orchestra, which turns 80 this year, and its chorus, founded in 1950. Rilling says it is always a great joy to come back to the Budapest ensembles due to their high-quality performances and enthusiasm for music.

This evening’s concert features the middle symphony, the “Great” Symphony in G minor (K. 550), of the three Mozart composed in quick succession. In the opinion of Helmuth Rilling, it is rewarding to hear the two present works one after another because their musical worlds are very closely related. The theme of the funeral mass, the ascension at the end of life and the correspondingly reflective, darker character is just as present in the symphony – only without words. The Requiem remained incomplete due to Mozart’s death, but his widow eventually entrusted the composer’s student, Franz Xaver Süssmayr with completing the work. Süssmayr’s role was only cleared up and his work correctly appreciated – perhaps due to the legends and mystery surrounding the work – in the 20th century, while more then ten alternative completions to the piece have since also been created. Of these, we will hear the version written in 1993 by the outstanding American fortepiano player and Mozart researcher Robert D. Levin. In places, he kept Süssmayr’s familiar turns, while in others – where he considered that the student had strayed too far from the original music and the intentions of his master – he boldly imagined his own version.

SUMMARY

11

Divertimento – táncjáték

2016. november 5.

Lang Lang zongoraestje

2016. november 14.

Fotó © Yann Orhan

RISING STARS

Christopher Park – zongora

2016. november 19.

Fotó © Michael Dannenmann Fotó © Yann Orhan

FELFEDEZÉSEK

Kodály Filharmonikusok Debrecen

Vezényel: Vásáry Tamás

2016. december 11.

Kokas Dóra Fotó © Birtalan Zsolt, Zeneakadémia

KARÁCSONYI HANGVERSENY

William Christie és a Les Arts Florissants

Händel: Messiás 2016. december 17.

William Christie Fotó © Dennis Rouvre

ÚJÉVI HANGVERSENY

Haydn: A teremtés

Purcell Kórus, A Felvilágosodás Korának Zenekara

Vezényel: Fischer Ádám

2017. január 1.

Fischer Ádám Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

előzetes,

AJÁNLÓ

A történelmi magazin

3 EGYSZERŰ MEGRENDELÉSI LEHETŐSÉG :

Interneten

T Telefonon • Postán

143x85.pdf 1 9/4/16 11:40 PM (06-1) 225-8400 www.kossuth.hu

(06-1) 782-1710

1327 Budapest, Pf 55

Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben.

MÓRICZ ZSIGMOND

szere te t tel . w w w. h a M u e S G y e M a N t. h u

Stratégiai partnereink:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Helmuth Rilling Címlapfotó: Marco Borggreve A szerkesztés lezárult: 2016. október 21.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000