Müpa Műsorfüzet - Diana Damrau és Nicolas Testé: Belcanto-gála (2016. május 14.)

Diana Damrau és Nicolas Testé

Belcanto-gála

2016. május 14.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

2

14 May 2016 Béla Bartók National Concert Hall

Diana Damrau and Nicolas Testé Bel canto gala Featuring: Hungarian National Philharmonic Orchestra Conductor: Gianluca Martinenghi Rossini: Il Barbiere di Siviglia Overture

Una voce poco fa (Rosina’s aria)

La calunnia (“Calumny” aria – Don Basilio) Gounod: Roméo et Juliette – Je veux vivre (Juliette’s aria) Gounod: Faust

Ballet music

Le veau d’or (Mephisto’s aria) Massenet: Manon – Suis-je gentille ainsi?…

Je marche sur tous les chemins…

Profitons bien de la jeunesse (Manon’s aria) Wagner: Der fliegende Holländer –

Mögst du, mein Kind (Daland’s aria) Verdi: I Vespri Siciliani – Mercè, dilette amiche (Elena’s aria) Verdi: Il Trovatore – Di due figli vivea padre beato (Ferrando’s aria) Verdi: I Masnadieri

Venerabile, o padre, è il tuo sembiante…

Lo sguardo avea degli angeli (Amalia’s aria)

Mio Carlo!... Carlo! Io muoio (Massimiliano’s and Amalia’s duet) Mascagni: Cavalleria Rusticana – Intermezzo Ponchielli: La Gioconda – Sì, morir ella de’! (Alvise Badoèro’s aria) Bellini: La Sonnambula – Ah! Non credea mirarti…

Ah, non giunge! (Amina’s aria) The English summary is on page 11.

3

2016. május 14.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Diana Damrau és Nicolas Testé Belcanto-gála Közreműködik: Nemzeti Filharmonikus Zenekar Vezényel: Gianluca Martinenghi Rossini: A sevillai borbély Nyitány

Una voce poco fa (Rosina áriája)

La calunnia (Rágalomária – Don Basilio) Gounod: Rómeó és Júlia – Je veux vivre (Júlia áriája) Gounod: Faust Balettzene

Le veau d’or (Mefisztó áriája) Massenet: Manon – Suis-je gentille ainsi?…

Je marche sur tous les chemins…

Profitons bien de la jeunesse (Manon áriája) Wagner: A bolygó hollandi –

Mögst du, mein Kind (Daland áriája) Verdi: Szicíliai vecsernye – Mercè dilette amiche (Elena áriája) Verdi: A trubadúr – Di due figli vivea padre beato (Ferrando áriája) Verdi: A haramiák

Venerabile, o padre, è il tuo sembiante…

Lo sguardo avea degli angeli (Amalia áriája)

Mio Carlo!... Carlo! Io muoio (Massimiliano és Amalia duettje) Mascagni: Parasztbecsület – Közjáték Ponchielli: Gioconda – Sì, morir ella de’! (Alvise Badoèro áriája) Bellini: Az alvajáró – Ah! Non credea mirarti...

Ah, non giunge (Amina áriája)

4

Diana hercegnő „Szükségünk van a szépségre az életünkben”, vallja Diana Damrau, s mindent meg is tesz annak érdekében, hogy rajongói ne legyenek híján a szépségnek. A dél-németországi Günzburgban született szopránt tizenkét esztendős korában megigézte a Zeffirelli-féle Traviata a tévében Teresa Stratasszal és Plácido Domingóval a főszerepben: azonnal beleszeretett a műfajba, és elhatározta, hogy énekesnő lesz.

A gimnázium elvégzése után a würzburgi zeneművészeti főiskolán tanult tovább, ahol Carmen Hanganu tanítványa volt. „Tőle kaptam minden alapot és útmutatást, amely szerint a karrieremet alakítom.” Hanganu megerősítette tanítványa hangjának középtartományát, engedélyezte számára a magas lírai repertoárt és bizonyos koloratúraszerepeket, szigorúan eltiltotta azonban későbbi emblematikus szerepétől, Az éj királynőjétől.

Damrau tizenévesen modern táncot tanult, saját bevallása szerint ennek is nagy szerepe van abban, hogy remek a testtudata és mesterien bánik a levegővel.

Karrierje kezdetén nem utasította el az operett- és musicalszerepeket sem: énekelt a Sweeney Toddban, a Csárdáskirálynőben és A víg özvegyben. Hamar egyértelművé vált, hogy nagyon tehetséges, úgyhogy Salzburgba költözött, hogy Hanna Ludwig tanítványaként tökéletesíthesse tudását. „Ő szította fel bennem a művészet iránti olthatatlan vágy tüzét.” A würzburgi színházban debütált a Figaro házassága Barbarinájaként 1995-ben, nemzetközi karrierje pedig 2002-ben indult: München és Berlin után Bécsben, Washingtonban, a londoni Covent Gardenben és a Salzburgi Ünnepi Játékokon lépett fel.

Amióta az Ariadné Naxoszban Zerbinettájaként 2005-ben feltűnt a New York-i Metropolitan Opera színpadán, nem telt el évad úgy, hogy a közönség ne ünnepelte volna tombolva az amerikai operajátszás vezető intézményében.

Fotó © Rebecca Fay

„Carmen Hanganu mindig azt mondogatta: »Diana, lenniük kell terveknek az életedben.

Szükséged van célokra. Nem számít, végül eléred-e őket vagy sem, az viszont fontos, hogy legyen elképzelésed arról, mi az, amiben el tudod képzelni magad.« Számomra a Traviata lett ez az álom, olyan merész álom, amelyet sokáig megtartottam magamnak.”

Az álom azonban 2013-ban valóra vált: Damrau megkapta a Traviata címszerepét, méghozzá a műfaj olasz szentélyében. „Egy német szoprán Violetta szerepében a Scalában, akit a végén nem végez ki a közönség!” – lelkendezik most is, ha arra az előadásra gondol. A nézőtéren ott ült első tanára, Hanna Ludwig is, akinek köszönhetően Damrau mindvégig kitartott nagy álma mellett.

„Olyan természetes, hogy az már-már természetellenes. Nem szeretem senkire azt mondani, hogy erre vagy arra született, de Damrau valóban éneklésre termett.”

(Jay Nordlinger, The New Criterion) Emlékezetes alakítása Az éj királynője szerepében világszerte etalonnak számít. Ő azonban nem elégszik meg ennyivel, hiszen szereti a kihívásokat: történelmet írt például azzal, hogy a Metben egyazon évadban alakította Paminát és Az éj királynőjét.

Egyszer több héten át hörghuruttal lépett fel Massenet Manonjának a címszerepében, de gyermekei születése után sem tartott hosszabb szünetet. Amikor azonban úgy érezte, kimerült és egy időre le kell állnia, nem titkolózott: az operavilágban szokatlanul őszinte közleményben tudatta rajongóival, mi történik vele. „Figyelnünk kell a testünkre – magyarázza. – Csupán két hangszalagunk van, és nem cserélhetjük le őket. Abban a pillanatban, amint elkezdik őket piszkálni és operálni, aláírtuk a halálos ítéletünket. Kegyetlen világ az operáé: elég egyetlen előadást lemondanunk, és máris eltemetnek bennünket, cunamiként ömlenek a hírek elveszített hangunkról.” „Az opera Betty Huttonja” – közvetlensége és fergeteges humora miatt Damraut amerikai rajongói a népszerű énekes komikához hasonlítják, és ebben valóban van valami. A szoprán szerint „szomszédlányos”, a dívás túlkapásokat hírből sem ismerő személyiségét alapvetően meghatározza, hogy barátságos kisvárosban nőtt fel.

Persze az is fontos, hogy történjék bármi, tudja humorral kezelni az ember. Ő valóban nem esik kétségbe, ha a színpadon váratlan esemény zavarja meg. Máig emlegetik például azt a müncheni Varázsfuvolát, amelyben Az éj királynőjének bosszúáriája előtt nagy csattanással leesett a fejéről a korona. Damrau elképesztő hidegvérrel eljátszotta, hogy ez is a show része, és folytatta, mintha mi sem történt volna.

Máskor meg Richard Strauss Arabella című operájának Fiákermilli szerepében lejtett

DIANA DAMRAU ÉS NICOLAS TESTÉ - BELCANTO-GÁLA

5

6

Michael Jacksont idéző spontán moonwalkot a Covent Garden közönsége előtt.

Lady Di, Diana – a kritikusok és a közönség kedvencét ezzel a fejedelmi becenévvel ruházták fel az Opera News szakírói. Szellemes és beszédes interjúalany, nem csoda, hogy az újságírók, riporterek is a lába előtt hevernek. Nem az a fajta díva, aki megvétózza a különleges rendezői megoldásokat: a Theater and der Wienben a Gyöngyhalászokat például egy lakatlan szigeten zajló valóságshow-ként vitték színre, és saját elmondása szerint Diana Damrau még sosem szórakozott annyira jól a színpadon. Nemrégiben védelmébe vette Katie Mitchell rendezőt, akinek Lammermoori Lucia-rendezése óriási botrányt kavart a londoni Covent Gardenben.

Az explicit szexjelenetek és a brutális gyilkosság miatt korhatárral tűzték műsorra a darabot, a közönség egy része azonban így is kiborult a látottaktól. Damrau szerint ugyanakkor a brutális látvány egyáltalán nem volt öncélú. A Bayerische Staatsoper 2005-ös Rigolettójában Doris Dörrie afféle Majmok bolygóját álmodott meg – Damrau még abba is belement, hogy egy rémálom során egy majomnak adjon életet.

Ha azonban az erőszak öncélú, őt sem lehet meggyőzni: a berlini Komische Operben azért utasította vissza Konstanze szerepét, mert a rendezői utasítás szerint kínzás közben levágták volna az egyik mellét.

Diana Damrau egyike a világ legkeresettebb énekesnőinek, ennek ellenére mindig szakít időt másik szenvedélyére, a kamarazenére. Nagyon szeret Xavier de Maistre hárfaművésszel dolgozni, akivel élete első salzburgi fesztiválján ismerkedett meg.

Először csak egy koncert erejéig muzsikáltak együtt, ám hamarosan közös repertoárt állítottak össze. „Hárfával a vokális zeneirodalom nyolcvanöt százaléka előadható – magyarázza az énekesnő. – Legfeljebb az előadásmód változik némileg. Több színt tudunk vinni az éneklésbe, jobban tudunk a dinamikával játszani. Szeretek duóban dolgozni, mert ilyenkor a két művész nagyon szoros kapcsolatban alkot, szinte együtt lélegeznek. Érzik egymást. Ez egy nagyon intim előadási forma, éppen ezért nagy hatással van a közönségre.”

Ritka, hogy egy énekesnő több területen is kiemelkedőt alkosson, Damrau azonban, miután örökre beírta magát az operajátszás nagy koloratúrszopránjai közé, bel cantóra váltott, hogy ezt a repertoárt is meghódítsa magának. A hadművelet sikeres: a mesterien frazeáló Damraura többen kíváncsiak, mint valaha. „Az éneklés a test és az elme közös utazása – mondja. – Irányítanod kell a tested, hagynod, hogy a művészet vezessen, a cél pedig a szépség legyen.”

Isteni hangszín

Fotó © Jan Roeder

Nicolas Testé Párizsban született. Gyerekkorában zongorázni és fagottozni tanult, majd zenetörténetet hallgatott szülővárosában, mielőtt az éneklés mellett döntött. Részt vett a Párizsi Nemzeti Opera képzési programjában, ahol Mozart Varázsfuvolájának Sarastrójától Berg Lulujának dr. Schön szerepéig terjedő széles repertoárt sajátított el. 1998-ban második helyezést ért el a rangos Voix nouvelles versenyen, s nem sokkal később a párizsi operában is nagy sikerrel mutatkozott be.

Fellépett már Európa számos operaházában és fesztiválján (berlini Deutsche Oper, párizsi Théâtre du Châtelet, nápolyi Teatro San Carlo, velencei Teatro La Fenice, bécsi Theater an der Wien, Bilbao, Genf, Lyon operaháza, Glyndebourne-i és Montpellier-i Fesztivál), a New York-i Metropolitan Operában pedig 2014-ben debütált a Bohémélet Colline-jaként. Koncerténekesként olyan együttesekkel és karmesterekkel dolgozott, mint az Orchestre National de France, a római Accademia di Santa Cecilia Zenekara, a RAI Torino, a Birminghami Szimfonikusok, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, illetve Sir John Eliot Gardiner, Emmanuel Krivine, Sir Charles Mackerras, Marc Minkowski, Michel Plasson, Georges Prêtre, Christophe Rousset és Pinchas Steinberg.

„Jupiter szerepében Nicolas Testé kieresztette zengő, bársonyos, istenséghez illő basszusát.” (Opera News) Az énekest egyáltalán nem zavarja, sőt nagyon büszke rá, hogy felesége, Diana Damrau az opera legnagyobb sztárjainak egyike, bár a szakmán belül találkozott már sajátos reakciókkal. Egy interjúban például mesélt egy Bécsben nagy sikernek örvendő énekesnőről, aki, vélhetően híres hitvese miatt, egyszerűen nem volt hajlandó színpadra lépni vele. Testé zárkózott művész, ha teheti, kerüli az interjúkat, a színpadon viszont valósággal ragyog. Hat esztendővel ezelőtt vette feleségül az akkor már nemzetközi sztárnak számító Diana Damraut, két fiuk született, Colin és Alexander.

DIANA DAMRAU ÉS NICOLAS TESTÉ - BELCANTO-GÁLA

7

8

Csapatmunka A ma Genfben élő házaspár nem csupán rendszeres fellépője a New York-i Metropolitan Operának, de a világ legpatinánsabb intézményeinek egyike a kedvükben is igyekszik járni: a Gyöngyhalászok című, ritkán hallható Bizet-darabot gyakorlatilag Damrau és Testé számára vitték színre. (Az előadást januárban a Müpa közönsége is láthatta a Met-közvetítések sorában.) Már csak azért is vállalnak minél több közös fellépést, hogy gyermekeik is velük utazhassanak. „Az anyaság csodálatos – mondja Damrau. – Két lábbal a földön tart, és kiteljesíti az életed.”

Damrau és Testé kölcsönösen inspirálja egymást, közösen kialakított, a csipkekészítők aprólékosságával kidolgozott műsoruk a kritikusokat és a rajongókat egyaránt lenyűgözi.

„Ami engem illet, imádok bel cantót énekelni – mondja Testé. – Ehhez rugalmas, ugyanakkor gazdag hangra van szükség – szerintem mindkettőnkhöz remekül illik.”

Mivel Testé basszbariton, szinte soha nem alkot egy párt szoprán feleségével a színpadon. „Szegény Nicolas többnyire az apámat, a nagybátyámat vagy egy tisztelendő atyát alakít, esetleg valami rosszfiút játszik – nevet az énekesnő. – De éppen ez benne a vicces: a közönség előtt oldjuk meg saját, való életbeli problémáinkat.”

A karmester Gianluca Martinenghi a fiatal olasz karmesternemzedék prominens alakja. Korábban zongorázni tanult Piero Rattalino tanítványaként, zeneszerzésre pedig Bruno Bettinelli oktatta, végül azonban a karmesteri hivatást választotta. Mestere Donato Renzetti és Giacomo Zani volt. Martinenghi karrierje a torinói Teatro Regióban indult, ahol hamarosan fő-zeneigazgatóvá nevezték ki. Naptárában azóta egyre sűrűsödnek a külföldi fellépések. Igazi terepe az olasz repertoár, s a kísérletezéstől sem riad vissza: ő volt az első, aki Mascagni után a komponista elfeledett operáját, az Irist dirigálhatta a veronai arénában. Az általa vezényelt lemezek rendre kiváló kritikákat kapnak.

A zenekar A Nemzeti Filharmonikusok hazánk vezető, nemzetközileg is elismert zenekarainak egyike. Jogelődje, a Székesfővárosi Zenekar 1929-ben alakult, s az együttes története bővelkedik nagy nevekben: vezényelte többek közt Fricsay Ferenc és Otto Klemperer, fő-zeneigazgatója pedig 1953 és 1984 között Ferencsik János volt.

Vendégkarmestereinek névsora hasonlóan Fotó © Posztós János, Müpa illusztris, az együttes fellépett többek közt Doráti Antal, Zubin Mehta, Lorin Maazel, Sir John Barbirolli, Leopold Stokowski, Claudio Abbado és Christoph von Dohnányi vezényletével, és olyan szólistákkal adott koncerteket, mint Szvjatoszlav Richter és Yehudi Menuhin. Kocsis Zoltán, a jelenlegi fő-zeneigazgató 1997 óta irányítja a zenekart, átalakításai nyomán a Nemzeti Filharmonikusok külföldön és hazánkban egyaránt sikert sikerre halmoznak. Írta: Csepelyi Adrienn

DIANA DAMRAU ÉS NICOLAS TESTÉ - BELCANTO-GÁLA

9

10

Diana Damrau and Nicolas Testé Photo © Rebecca Fay

Summary Ever since she first stepped out on the stage of New York’s Metropolitan Opera in 2005, Diana Damrau has been an audience favourite in that city. In 2013, the soprano’s dream became a reality when she was given the title role in La Traviata at Milan’s La Scala. She enjoys challenges: in The Magic Flute at the Met, she played both Pamina and the Queen of the Night in the same season. “Singing is a shared journey taken by the body and the mind together,” she says. “You have to direct the body, and allow the artistry to lead, with the objective being beauty.” Damrau believes that her “girl next door” personality was determined essentially by growing up in a friendly small town. Although it is rare for a female vocalist to perform at an outstanding level in more than one area, Damrau, having already registered herself among the great coloratura sopranos, has switched over to the bel canto, in order to conquer that repertoire too.

Nicolas Testé learned how to play piano and bassoon as a child, and then went on to study music history in Paris before deciding to switch to singing. In 1998, he reached second place in the prestigious Voix nouvelles competition. The bass-baritone’s repertoire is quite broad, ranging from Sarastro in Mozart’s The Magic Flute to Dr. Schön in Berg’s Lulu. He has already appeared at a number of prestigious European opera houses and festivals, and made his début at the Metropolitan Opera in 2014 as Colline in La bohème. As a concert singer, he has worked with such conductors as Sir John Eliot Gardiner, Sir Charles Mackerras, Georges Prêtre, Christophe Rousset and Pinchas Steinberg. Damrau and Teste mutually inspire reach other, and their jointly developed programme has amazed critics and fans alike. “Personally, I love singing bel canto,” says Testé. “The voice has to be so supple and rich. I think it suits both of us very well.”

Gianluca Martinenghi is a prominent figure among the young generation of Italian conductors.

After first studying piano and music composition, he eventually chose the profession of conductor. His mentors were Donato Renzetti and Giacomo Zani. His career started at Turin’s Teatro Regio, where he was appointed principal music director. His recordings regularly receive outstanding reviews. The Hungarian National Philharmonic Orchestra is one of the country’s leading ensembles, and one with an international reputation. Zoltán Kocsis, its current general music director, has led the orchestra since 1997, and as a result of his restructuring, the National Philharmonic has heaped triumph upon triumph both in Hungary and abroad.

SUMMARY

11

12

ORGONA10

Olivier Latry és Philippe Lefebvre, a párizsi Notre-Dame orgonistái

Közreműködik: Cantabile Regensburg Kórus Vezényel: Matthias Beckert

2016. május 22. / 20.00 Olivier Latry

„SELYMEIM” – ÉNEKESNŐK A NAGYVILÁGBÓL

Palya Bea és Mayra Andrade

2016. május 26.

Palya Bea Fotó © Emmer László

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK

Ránki Fülöp és az Óbudai Danubia Zenekar

2016. május 29.

Ránki Fülöp Fotó © Kotschy Gábor, Müpa

BÁBEL-EST

Balkán

2016. június 2.

Sebő Együttes

LITERÁRIUM – KORTÁRS ÍRÓK A MÜPÁBAN

Várady Szabolcs-est

2016. június 6.

Fotó © Nyul Zsuzsanna

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok

2016. június 26.

Annette Dasch Fotó © Daniel Pasche

előzetes,

AJÁNLÓ

Művészet és építészet képekben Keresse a Librinél, vagy a Vince Könyvesboltban a Müpában.

mupa.hu

Fassang László orgonaművész

Szeretek itt lenni! #szeretekittlenni

mupa.hu

Stratégiai partnereink:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Diana Damrau és Nicolas Testé Címlapfotó: Rebecca Fay A szerkesztés lezárult: 2016. május 6.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000