Müpa Műsorfüzet - Roman Rabinovich és a Budafoki Dohnányi Zenekar (2016. április 30.)

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK

Roman Rabinovich és a Budafoki Dohnányi Zenekar 2016. április 30.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

3

30 April 2016 Béla Bartók National Concert Hall

2016. április 30.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

SYMPHONIC DISCOVERIES SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK

Roman Rabinovich (piano) Roman Rabinovich (zongora) and the Dohnányi Orchestra és a Budafoki Dohnányi Budafok Zenekar Featuring: Duna Art Ensemble Dance Company (artistic director, choreographer: Zsolt Juhász) Conductor: Gábor Hollerung Tchaikovsky: Francesca da Rimini – Symphonic Fantasy after Dante, op. 32 Bartók: Piano Concerto No. 2, BB 101 1. Allegro 2. Adagio – Presto – Adagio 3. Allegro molto Stravinsky: The Firebird – dance drama The English summary is on page 11.

Közreműködik: A Duna Művészegyüttes tánckara (művészeti vezető, koreográfus: Juhász Zsolt) Vezényel: Hollerung Gábor Csajkovszkij: Francesca da Rimini – szimfonikus fantázia Dante nyomán, op. 32 Bartók: II. zongoraverseny, BB 101 I. Allegro II. Adagio – Presto – Adagio III. Allegro molto Stravinsky: A tűzmadár – balettzene

4

Pjotr Csajkovszkij

A szimfonikus költemény az egyik legizgalmasabb a zenei műfajok között, hallgató és alkotó számára egyaránt. Egytételes zenekari mű, amely a 19. században élte virágkorát, születését Mendelssohn nyitányai készítették elő, és Liszt Ferenc műhelyében teljesedett ki önálló műfajjá. Programzene, amely tetszőleges témához kapcsolódik, legyen az egy hős, vers, dráma, regény, festmény vagy akár háborús esemény. A hallgatónak azért izgalmas, mert feladatot ad: azonosítsa a zenében az ihletadó forrás megfelelő részét, elemét; a zeneszerzőnek pedig azért, mert megkötések nélkül, akár szabadon, fantáziaszerűen fogalmazhatja meg érzéseit, gondolatait az őt foglalkoztató műről, eseményről. A műfaj leghíresebb darabjai közé tartozik a Les Préludes (Liszt), a Moldva (Smetana), az Egy faun délutánja (Debussy), a Till Eulenspiegel vidám csínyjei (Richard Strauss), az Éj a kopár hegyen (Muszorgszkij), továbbá a Rómeó és Júlia nyitányfantázia, amely Pjotr Csajkovszkij egyik legsikerültebb darabja.

A ma elhangzó, éppen száznegyven éve, állítólag Bayreuthban, az ünnepi játékok alatt keletkezett Francesca da Rimini címszereplője az Isteni színjátékban megörökített gyönyörű nő. Ahogyan a Shakespeare-dráma nyomán írt műben, A hattyúk tava című balettben vagy Wagner operájában, a Trisztán és Izoldában, ebben a szimfonikus fantáziában is a halált felvállaló, abban beteljesülő szerelem a központi téma.

Nem véletlen, hogy a 19. században nagy népszerűségnek örvendett a történet: mintegy húsz operát ihletett, többek közt Rachmaninov és Ábrányi Emil is megzenésítette.

A Pokol ötödik énekében a mesélő találkozik Francesca da Riminivel; a nő Paolo Malatestába volt szerelmes – írja Csajkovszkij a partitúra előszavában –, de akarata ellenére egy púpos zsarnokhoz kellett hozzámennie. Paolo iránti szenvedélyes szerelmét az erőszakos féltékenység sem tudta enyhíteni. („Szent mosolyáról olvasván a vágynak, / mely csak egy csókra szomjazik bolondul, / ez, aki tőlem többet el se válhat, / ajkon csókolt, remegve izgalomtul” – Babits Mihály fordítása.) Miután a férj felfedezi és bosszúból megöli a szerelmeseket, azokat a házasságtörők büntetése várja. Arra ítéltetnek, hogy szörnyű vihar forgószelében hánykódjanak – ahogyan engedték, hogy szenvedélyük elsodorja őket –, soha nem érintve többé a földet. („Most minden fénytől néma helyhez értem, / mely, mint a tenger a viharba’, zúgott, /

ROMAN RABINOVICH ÉS A BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR

5

mint tenger, zúgott, ellenséges szélben. / Pokol szélvésze, mely sohase nyúgodt, / itt örvényében vitt sok béna lelket / s gyötörve őket és forgatva búgott.”) Mégis, éppen örömeik, szerelmi élményeik kitörölhetetlen emléke miatt szenvednek leginkább. („Nincs semmi szomorítóbb, / mint emlékezni régi szép időre / nyomorban.”)

Csajkovszkij két végletesen különböző hangulatra építi szimfonikus fantáziáját: a viharos forgószélre és a szerelmi szenvedélyre. A szimfonikus költeményben akár az események egymásutánját is felfedezhetjük: a rövid és komor bevezetés talán a híres sorokat jeleníti meg: „Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, / mivel az igaz útat nem lelém.” A Pokol szörnyű borzalmainak megtapasztalása után a költő megszólítja a szerelmeseket (klarinétszóló), akiktől megismeri történetüket, egymás iránti izzó szenvedélyüket. Csajkovszkij érdekes arányokat teremt a műben, de nem öncélúan: annyira belemerülünk a szerelmes hangulatba, hogy már-már elfelejtjük: mindez csak a múlt, álmodozás, révedezés. Kijózanító, megnyugtató lezárást nélkülöző pokolzene zárja a nagyszerű kompozíciót. „Első zongoraversenyemet 1926-ban írtam. Ez a mű szándékaim ellenére kissé – sőt, mondhatni: nagyon – nehézre sikeredett a zenekar és a közönség szempontjából egyaránt, ezért néhány évvel később, 1930–1931-ben, második zongoraversenyemmel – az elsővel kontrasztáló darabot akartam nyújtani; olyan művet, amely a zenekar számára kevésbé nehéz, és amelynek témái könnyebben befogadhatóak. Ez a szándék magyarázza az utóbbi mű legtöbb témájának populáris és könnyed karakterét; könnyedségét, amely néhol egyik fiatalkori művem, a zenekarra írt Suite (op. 3, 1905) jellegére emlékeztet – írja Bartók Béla a II. zongoraverseny lausanne-i előadására készült francia nyelvű, kottapéldákkal ellátott elemzésében, majd így folytatja: – Ami a formáját illeti, a 2. zongoraverseny nagyjából a klasszikus szonátaformában íródott. I. tétel: expozíció, kidolgozás, visszatérés, III. tétel: rondó; az I. tétel expozíciója azonban inkább rondó-szakaszra hasonlít.

Figyelmeztetnem kell még a következőkre: 1) az I. és III. tétel tematikus egysége; a III. tétel valójában az I. tétel szabad variációja: ugyanazokat a témákat tartalmazza, egyetlen új gondolat kivételével, amely »keret«-témául szolgál (a III. tételnek az I. tétel átalakított témáiból épített részeit fogja közre). 2) az I. tétel visszatérésnek nevezett részében és a III. tétel megfelelő helyén a témák fordításban jelennek meg.

Bartók Béla

6

A II. tétel adagiótól keretezett scherzo, vagy ha úgy tetszik, adagio, mely magjában scherzót zár közre. Az adagio maga is több egymást váltó, ellentétes részre oszlik, az egyik rész – mindjárt a bevezető – vonósokon megszólaló egymásra helyezett kvintekből áll. A másik zongorán játszott unisono dallam, amelyet üstdobglissandók kísérnek. Így hát egészében a mű formája szimmetrikus: I. tétel – adagio – scherzo (mint mag – az adagio variációja – az I. tétel variációja. Ugyanezt az építkezést használtam 4. és 5. vonósnégyesemben is.

Az 1. tétel hangszer-összeállítása fúvós és ütőhangszerekből áll; az adagióé (szordinált) vonós hangszerekből és üstdobokból; a scherzo vonós hangszereken és a fúvós és ütőhangszerek egy csoportján szólal meg, s csak a III. tétel veszi igénybe a teljes zenekart.

Megjegyzem még, hogy két zongoraversenyemnek egyikét sem zenekarral kísért zongorára, hanem zongorára és zenekarra írtam; szólistának és együttesnek teljesen egyenrangú szerepet szántam mindkettőben.

A mű bemutatója Frankfurtban volt 1933. január 23-án; a rádió zenekarát Hans Rosbaud vezényelte, a zongoraszólót magam játszottam. (Ez volt utolsó németországi szereplésem.)”

Amiről Bartók nem ír: a Stravinsky-hatás, amely a Bartók által említett változatos hangszerelésben érhető tetten. Ennél szorosabb kapcsolatot teremt az orosz kortárssal az első és a harmadik tétel a szerző által is említett tematikus egységének főmotívuma, amely fanfártéma A tűzmadár című balett egyik éneklő dallamának más ritmuskarakterű idézete. „Bartók az egyik kedvenc zeneszerzőm (és zongoraművészem!) – mondja a mű szólistája, Roman Rabinovich. – Bartók új nyelvet alkotott, a sajátját, amely mindig felismerhető. Zenéjének ritmusai, hangzása rendkívül gazdag és leleményes.

A II. zongoraverseny legradikálisabb műveinek egyike, az ütőhangszerek használata ebben jellegzetesen új; Stravinsky neoklasszicista műveit hallva bizonyára Léon Bakst: Balerina (A tűzmadárhoz) Bartók is meg akarta írni a maga »neo-műveit«.

Ez a legnehezebb darab, amit valaha is játszottam; a zongoraszólam hihetetlen virtuozitása mellett ritmikailag is összetett, illetve a zenekarral alkotott egysége miatt a szólistának minden szólamot jól kell ismernie.”

Igor Stravinsky

A zenetörténet számos halhatatlan remekműve legendás koprodukciók gyümölcse. Közülük az egyik legismertebb Igor Stravinsky és Szergej Gyagilev együttműködése, amelynek az orosz zeneszerző három nagy balettjét – A tűzmadár, Petruska, Tavaszi áldozat – köszönhetjük.

Az impresszárió nevéhez fűződik a Ballets Russes (Orosz Balett) társulat 1909-es megalakítása és két évtizedes működése.

A főleg a szentpétervári Cári Balett tagjai közül kikerülő tagok orosz művekre táncolták Mihail Fokin kortárs koreográfiáit az erre fogékony párizsi közönség előtt. Az akkor még Oroszországban élő Stravinsky Tűzmadár-balettje volt az első zenemű, amely kifejezetten a társulat részére íródott, de nem őt kérték fel először: korábban Ljadov és Cserepnyin kezdett dolgozni a két orosz mesét – a címadó történet mellett a Halhatatlan Kascsej meséjét – ötvöző forgatókönyv megzenésítésén.

Az 1910-ben bemutatott balett szenzációs sikert aratott, zenéje egyszerre volt egzotikusan orosz és merészen avantgárd. A huszonnyolc éves Stravinsky egy csapásra ismertté vált. „A tűzmadár zenekari együttese pazarlóan gazdag: a hangszerelés egyes részleteire büszkébb voltam, mint magára a zenére – nyilatkozta később a szerző. – A hallgatóság számára a legnagyobb szenzációt a harsona- és kürtcsúszások jelentették, ezt azonban korábban már Rimszkij-Korszakov is használta több kompozíciójában. Számomra A tűzmadár legizgatóbb effektusa az elején az üveghang-csúszkálás a vonósokon.”

A cselekmény alaphelyzete, hogy a gonosz óriás, Kascsej a birodalmába tévedt lányokat rabságban tartja, a férfiakat pedig kővé változtatja. Kascsej halhatatlan, de csak addig, amíg lelke, amelyet tojás formájában kosárban őriznek, sértetlen marad.

Iván cárevics éjszaka Kascsej elvarázsolt kertjébe téved, miközben a Tűzmadarat üldözi. Egy aranyalmafa körül repdesve találja meg, elfogja, és mielőtt szabadon bocsátaná, egyik tollát kéri. Ezután tizenhárom hercegnővel találkozik, egyikükbe beleszeret, és megtudja, hogy a lányok Kascsej bűvkörében élő rabok. Amikor leszáll a harmat, és vissza kell térniük Kascsej palotájába, Iván betöri a kaput, hogy kövesse őket.

A Kascsejt őrző szörnyek azonban foglyul ejtik, és már-már kővé válik, amikor eszébe

ROMAN RABINOVICH ÉS A BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR

7

8

jut a bűvös toll. Meg is jelenik a Tűzmadár, és feltárja előtte Kascsej halhatatlanságának titkát. Iván kinyitja a kosarat, összetöri a tojást, az óriás elpusztul, foglyai kiszabadulnak, a cárevics és hercegnője ünnepélyesen megtartja kézfogóját.

A mai előadás koreográfusát A tűzmadárban elsősorban a zene izgatta, hiszen Stravinsky erős népzenei motívumokat használ.

„A koreográfiát az teszi egyedivé, hogy a baletthez készült zenére nem balettművészek táncolnak balettet, hanem néptáncosok előadásában, a néptáncra jellemző mozgás és modern elemek ötvözetét látják a nézők – mondja Juhász Zsolt.

– A zene mellett a mese formája is inspirálóan hatott rám, mivel a népmese a folklór része, a Duna Művészegyüttes pedig elsősorban a folklórból merít.

Ugyanakkor a mű koreográfiáját átszövi a modernség, az ősi, mitikus meséket a mában fogalmazza meg az alkotó, keresi maiságát, érvényességét. Ez a történet erre különösképpen alkalmas, hiszen – noha maga a Tűzmadár jellegzetesen orosz mesemotívum – egyrészt léteznek párhuzamok a magyar és az orosz mesevilág között, másrészt a népek gondolkodásában számos átfedés van. Ahogy a görög drámák érvényesek ma is, a mesék is azok, csak nem szabad tőlük félni.” Írta: Várkonyi Tamás

Roman Rabinovich 1985-ben született az üzbegisztáni Taskentben. Nyolc-kilenc esztendősen szüleivel Izraelbe emigrált, ahol alig egy évvel később már a Zubin Mehta vezette Izraeli Filharmonikusokkal lépett fel. A világ egyik legrangosabbjának tartott, csak háromévente megrendezett Arthur Rubinstein Nemzetközi Zongoraversenyen megosztott második helyezett lett 2008-ban, pályája ezt követően ívelt fel. Egyike volt azon keveseknek, akiket Fotó © Böröcz Balázs Schiff András beválasztott fiatal tehetségeket bemutató, Building Bridges elnevezésű sorozatába, így Rabinovich a világhírű magyar zongoraművész ajánlására játszott például Zürichben, Berlinben és New Yorkban.

A zongorázás mellett fontos számára a rajzolás és a festés is. „A zongorázás nekem nem elég, az élet gazdagabb annál – mondta el. – Mindig is rajzoltam, mindennapjaimban jelentős részt képez ez a tevékenység. Szeretem, ha van néhány vonalam, utam, amelyeken szimultán dolgozom, haladhatok. Absztrakttól a portrékig vagy az emberi test variációiig, a csendéletekig sok minden foglalkoztat. Néha alkalmakra rajzolok, például vonalrajzokkal zeneszerzőket koncertjeim műsorfüzetébe, vagy legújabb lemezemre balettjeleneteket, amelyeket Picasso neoklasszikus rajzai és híres Stravinsky-portréja ihletett.”

Hollerung Gábor 1989 és 2000 között a Budafoki Dohnányi Zenekar vezető karmestereként tevékenykedett, 2001 óta az ügyvezető igazgatói tisztet is betölti. Tevékenysége során lett az együttesből élvonalbeli szimfonikus zenekar, amely a hangsúlyos közönség- és ifjúsági nevelés, továbbá Hollerung izgalmas művészi koncepciói miatt is egyéni színt képvisel a hazai zenei élet palettáján. Az Érdemes művész címmel kitüntetett karmester külföldi felkéréseknek Fotó © Csibi Szilvia, Müpa is gyakran eleget tesz, számos külföldi zenekar, rendezvény visszatérő vendégművésze, s kóruskarnagyként és fesztiválszervezőként is aktív.

ROMAN RABINOVICH ÉS A BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR

9

10

Juhász Zsolt pályáját a Szeged Táncegyüttesben kezdte 1978-ban, majd 1992-től a Duna Művészegyüttes szólótáncosaként, koreográfusaként folytatta. Nevéhez több mint ötven jelentősebb koreográfusi munka fűződik.

Tizenhét szakmai elismerés birtokosa, 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét.

Ars poeticája szerint feladatának tekinti a magyar néptánc hagyományainak hiteles ápolását, annak művészi színvonalú színpadra vitelét táncosként és koreográfusként egyaránt, valamint korszerű táncszínházi produkciók létrehozását a magyar néptánc sokszínű formakincsét felhasználva, a kortárs mozgásszínházi technikák ötvözetével.

Fotó © Kotschy Gábor, Müpa

Fotó © Dusa Gábor

A Budafoki Dohnányi Zenekar Magyarország egyik legfiatalabb hivatásos zenekara, mind a zenekari tagok, mind az együttes korát tekintve: 1993 óta működik hivatásos együttesként. Három saját rendezésű bérletsorozatot jegyez, továbbá rendszeres szereplője hazai és külföldi fesztiváloknak. A zenekar súlyt helyez a más művészeti ágakkal összekapcsolt produkciókra, így oratóriumokat, operákat adott elő részben szcenírozott formában, valamint multimédiás eszközökkel színesítette a hagyományos koncertek élményét.

A Duna Művészegyüttes 1957-ben alakult. Napjainkban huszonnégy fős tánckarból és öttagú népi zenekarból áll.

Kiemelt célja, hogy harcoljon a néptánccal kapcsolatos sztereotípiák ellen, ráébressze a nézőket a néptánc sokarcúságára, művészi kifejezőerejére. Produkcióit egyszerre jellemzi hagyományőrzés és művészi kísérletezés. Az együttes repertoárján fontos helyet foglalnak el a néptáncot és a kortárs táncot ötvöző táncszínházi bemutatók, amelyekkel elsősorban a Nemzeti Táncszínházban, valamint külföldi és magyarországi helyszíneken, fesztiválokon aratnak sikereket.

Summary This evening will feature three works that, though each is special in its own right, are linked either directly or indirectly. Igor Stravinsky’s Neoclassical style is closely connected to the music of his countryman Pyotr Tchaikovsky, who was born 50 years earlier, while the leitmotif in the Piano Concerto No. 2 by his contemporary Béla Bartók is one of the themes of the ballet being performed today. Francesca da Rimini is – undeservedly – a rarely performed symphonic poem by Tchaikovsky that was inspired by the fifth canto of Dante’s Inferno. Slaves to their passions, the adulterous Francesca and Paolo are condemned to blow around in a whirlwind without ever touching the ground, tormented by their memories of the past. With all of its atmosphere and emotion, the splendid musical work depicts the story in a fascinating and extraordinarily moving manner.

“Bartók is one of my favourite composers (and pianists!). The Piano Concerto No. 2 is one of his most radical works, and the use of percussion instruments in it is distinctly novel: this is the most difficult piece I’ve ever played,” says the work’s soloist, Roman Rabinovich, who though born in Uzbekistan, has lived in Israel since childhood and is also actively engaged in the visual arts. The pianist shared second place at the prestigious Arthur Rubinstein Competition in 2008, and later was selected to participate in András Schiff’s outreach programme for young talents.

To be played in the second part of the concert will be one of the classics of the 20th century: The Firebird, in a special stage version. “What makes the choreography unique is that it instead of ballet dancers performing to the music created for the ballet in the production, we have folk dancers, so viewers will witness a fusion of typical folk dance movements and modern elements. In addition to the music, the format of the story also had an inspirational effect on me, since folk tales are a component of folk culture, and it is primarily from folk culture that the Duna Art Ensemble draws from. At the same time, modern aspects are also interwoven into the choreography: the creative artist conceives the ancient, mythical stories in the present, seeking up-to-dateness and validity,” explains choreographer Zsolt Juhász.

SUMMARY

11

Baráti Kristóf, Várdai István, Várjon Dénes

2016. május 10.

Várdai István

RISING STARS

Benjamin Appl / Remy van Kesteren

2016. május 12.

Benjamin Appl Fotó © Falk Kastell

Diana Damrau és Nicolas Testé

Belcanto-gála

2016. május 14.

Diana Damrau Fotó © Michael Tammaro / Virgin Classics

ORGONA10

Bachtól Bachig

Pétery Dóra, Elekes Zsuzsa

2016. május 22. /15.00

Pétery Dóra

ORGONA10

Liszt–Kodály–Bartók: mesteri átiratok

Szabó Balázs, Szathmáry Zsigmond

2016. május 22. /18.00

Szabó Balázs

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok

2016. június 24.

Annette Dasch Fotó © Daniel Pasche

előzetes,

AJÁNLÓ

Vigye haza az élményt!

Megújult ajándéktárgyaink a Vince Könyvesboltban! mupa.hu

Stratégiai partnereink:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Roman Rabinovich Címlapfotó: Böröcz Balázs A szerkesztés lezárult: 2016. április 25.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000