Müpa Műsorfüzet - Ton Koopman orgonaestje (2016. február 19.)

Ton Koopman orgonaestje 2016. február 19.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

Még több Müpa!

Regisztráljon ingyenes hűségprogramunkba, gyűjtse a pontokat, és élvezze a kedvezményeket!

mupa.hu

3

19 February 2016 Béla Bartók National Concert Hall

2016. február 19.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Organ recital with Ton Koopman Ton Koopman orgonaestje Buxtehude: Toccata in F major, BuxWV 157 Anonymous composer: Batalha Famosa Bruna: Tiento sobre la letanía de la Virgen Buxtehude: Prelude in D major, BuxWV 139 Wie schön leuchtet der Morgenstern, BuxWV 223 Passacaglia in D minor, BuxWV 161 Nun lob, mein’ Seel’, den Herren, BuxWV 214/215/213 Fugue in C major, BuxWV 174 Prelude, Fugue and Chaconne in C major, BuxWV 137 J. S. Bach: Fantasia in G major, BWV 572 Nun komm, der Heiden Heiland, BWV 659 Wachet auf, ruft uns die Stimme, BWV 645 O Gott, du frommer Gott – choral partita, BWV 767 Fugue in G minor, BWV 578 The English summary is on page 9.

Buxtehude: F-dúr toccata, BuxWV 157 Ismeretlen szerző: Batalha Famosa Bruna: Tiento sobre la letanía de la Virgen Buxtehude: D-dúr prelúdium, BuxWV 139 Wie schön leuchtet der Morgenstern, BuxWV 223 d-moll passcaglia, BuxWV 161 Nun lob, mein’ Seel’, den Herren, BuxWV 214/215/213 C-dúr fúga, BuxWV 174 C-dúr prelúdium, fúga és chaconne, BuxWV 137 J. S. Bach: G-dúr fantázia, BWV 572 Nun komm, der Heiden Heiland, BWV 659 Wachet auf, ruft uns die Stimme, BWV 645 O Gott, du frommer Gott – korálpartita, BWV 767 g-moll fúga, BWV 578

4

Az igen termékeny, vokális és hangszeres zenében egyaránt sokféle műformában alkotó, dán származású Dietrich Buxtehude (1637–1707) orgonistakörökben máig azt a kiemelkedő tiszteletet és figyelmet élvezi, amelyet már életében kiérdemelt a német barokk (egyházi) muzsika mestereként, továbbá olyan közvetlen és közvetett utódok példaadójaként, mint Johann Sebastian Bach vagy Johannes Brahms.

Buxtehude, a helsingöri Szent Olaf-templom kántorának fia, fiatalon induló orgonistapályáját Helsingborgban és Helsingörben kezdte, majd székhelyét áttette a lübecki Szűz Mária-templomba, ahol – a korabeli szokásokkal összhangban – elődjének leányát vette nőül. A szabad császári városban az egyházi szolgálat mellett kiteljesedő autonóm zeneművészként olyan pályát valósított meg, Dietrich Buxtehude amely a késő barokk nagyjai (Händel, Bach, Telemann) számára is követendő mintát kínált. A Lübeckben eltöltött közel négy évtized során az örökölt zenei tradíciót maradandó új elemekkel bővítette, idős korában pedig olyan látogatóknak ajánlotta fel orgonista pozícióját, mint Händel és Mattheson.

Legfontosabb és leggyümölcsözőbb találkozására azonban csak élete legvégén, 1705/1706-ban került sor: az akkor csupán húszesztendős Johann Sebastian Bach négyszáz kilométert gyalogolva, a távoli Arnstadtból zarándokolt Lübeckbe, hogy hallhassa ama híres orgonajátékot és ritkaságszámba menő koncerteket, melyek a városnak úgyszólván védjegyéül szolgáltak.

Bach számára ugyanis nyilvánvaló volt, ami éppen az ő hírneve miatt merült hosszabb időre feledésbe: hogy Buxtehude korának egyik legkiemelkedőbb muzsikusa volt, akinek zeneszerzői kvalitásait is bátran mérhetjük a német protestáns zene legnagyobbjaihoz, Schützhöz, Sweelinckhez, sőt még magához Bachhoz is.

A mai koncerten megszólaló kilenc Buxtehude-mű nagyobbik hányadát úgynevezett „szabad kompozíciók” képezik: prelúdiumok, fúgák, toccaták és ostinato formák (chaconne, passacaglia). Ezekre szinte minden esetben kettős formaképzés jellemző: a rögtönzésként ható részletek és a szigorú ellenpontos logikával megkomponált szakaszok váltakozása. Jó példa erre a kettősségre a koncertet indító

F-dúr toccata (BuxWV 157), amelynek bevezető szakaszában a szabad kalandozástól a szigorú struktúráig jutunk, folytatásában pedig egy ellenkező irányú folyamatban a feszes szerkezet meghaladását tapasztalhatjuk.

E néhány perces kompozíciót követően ibériai kitérőt teszünk: az ismeretlen 17. századi szerzőtől származó Batalha Famosa a barokk zenének az utókorra kevésbé áthagyományozott, közvetlen, „figuratív” ábrázolást kedvelő gyakorlatához tartozik, ezen belül is a hadi ütközetet stilizáltan megjelenítő battaglia műfajához. (E műfajt olyan nagyságok tettek híressé, mint Heinrich Biber, Andrea Gabrieli és William Byrd, később pedig olyan művekben visszhangzik emléke, mint Csajkovszkij 1812 nyitánya vagy Sosztakovics Leningrádi szimfóniája.)

Ezután bensőségesebb muzsika szól: a mára elfeledett, vak orgonista, Pablo Bruna (1611–1679) Szűz Mária litániájára írott variációs kompozíciója. Bruna fennmaradt két tucatnyi művének legjavát tientói, azaz fantáziái képezik.

Az északi orgonamuzsikától jellegzetesen eltérő regisztrációkat használó ibériai darabok után ismét Buxtehude szabad orgonadarabjai következnek, melyeket Koopman korálfeldolgozásokkal váltogat. A koncert e szakaszát a D-dúr prelúdium (BuxWV 139) vezeti fel, amelyben egyrészt azt érzékelhetjük, hogy a zenemű az előzményekhez képest több fokozattal magasabb absztrakciós szinten „beszél”, másrészt pedig, hogy Buxtehude mennyi mindent képes belesűríteni csupán hat percbe.

A következő mű hasonló időtartamú, de a maga komótosan haladó cantus firmus dallamával és ebből kialakuló csúcspontjaival a Wie schön leuchtet der Morgenstern (Mily szépen világol a hajnalcsillag, BuxWV 223) korálfeldolgozás sokkal szellősebb és ráérősebb kompozíciónak bizonyul. A Philipp Nicolai által 1579-ben szerzett korál Buxtehudén kívül számos zeneszerzőt megihletett, mások mellett Johann Kuhnaut, Michael Praetoriust, Johann Pachelbelt, Felix Mendelssohnt, Max Regert, Ernst Peppinget, Hugo Distlert és nem utolsósorban Johann Sebastian Bachot is, aki több alkalommal is feldolgozta.

A d-moll passcaglia (BuxWV 161) Buxtehude egyik legismertebb és legfontosabb orgonaműve, kései alkotói korszakának csodálatos darabja, amely feltételezhetően közvetlen inspirációt is kínált Bach számára a nagy c-moll passacaglia és fúga (BWV 582) megkomponálásához. Buxtehude a mindvégig jelen lévő, hét hangból álló, négyütemes basszus ostinatót nem csupán a benne rejlő gazdag harmonizálási és ritmikai lehetőségek kiaknázására, valamint összetett számszimbolikai konstrukciók felépítésére használja: arra is gondot fordít, hogy a kiszámíthatatlanul változatos

TON KOOPMAN ORGONAESTJE

5

6

és invenciógazdag felső szólamok magával ragadó áramlását figyelve a hallgató belefeledkezzen a zenei élménybe, s hogy a kompozíció szigorúan rögzített alapjairól figyelmünket átterelje az érzelmi árnyalatok sokaságát inspiráló melodikus folyamatokra.

A kompozíció tündöklő D-dúr zárlatának természetes folytatásaként is felfoghatjuk a Nun lob, mein’ Seel’, den Herren (Dicsérd, lelkem, az Urat) kezdetű korálra írott orgonafantáziák csokrát (BuxWV 214/215/213). Ez a 16. századi protestáns korál – csakúgy, mint a Wie schön leuchtet der Morgenstern – számos feldolgozást élt meg a barokk korszakban, többek közt Pachelbel, Praetorius, Schütz és Bach használta fel kompozícióiban. Buxtehude fantáziái nem egyszerű harmonizálási gyakorlatok: a korál egyes sorait változó sűrűségű zenei szövedékekbe ágyazza bele, így azok egyszerre válnak a zenei építmények alap- és záróköveivé.

Könnyed mozgalmasság és játékosság jellemzi a korálfantáziákat követő C-dúr fúgát (BuxWV 174), melyet Buxtehude 12/8-os gigue formájában komponált meg. A darab szűk hangspektrumú textúrája kamarazenei és természetutánzó asszociációkat kelt.

Hangnemében az egyszerűségnek és természetességnek eme asszociációit hordozza a koncert első felét záró C-dúr prelúdium, fúga és chaconne (BuxWV 137) is. Buxtehude talán leggyakrabban megszólaló művében egyszerre van jelen a mester szabad orgonakompozíciónak minden eleme: rögtönzésszerű futamok, pedálszólók, szigorú fúgaszerkesztés, és végül ostinato basszusra komponált virtuóz imitációs szakasz.

Johann Sebastian Bach (1685–1750) a koncert második felében megszólaló öt műve csak számát tekintve marad alatta az első részben hallható Buxtehude-válogatásnak.

A Lübeckbe tett látogatás körüli/utáni években keletkezett két szabad kompozíció, a G-dúr fantázia (BWV 572) és a rövid, ám annál kedveltebb g-moll fúga („kis fúga”, BWV 578) három korálfeldolgozásnak ad keretet.

A technikailag rendkívül igényes fantázia (mely egyes értelmezők szerint inkább toccata) futamokkal és akkordfelbontásokkal teli bevezető és záró szakasza között olyan sűrűségű, ünnepélyes ötszólamú polifon harmóniai folyamat bontakozik ki, amely híven tanúsítja, hogy az ifjú Bach nemcsak orgonaművészi képességei terén, hanem komponistaként is igyekezett meghaladni és elmélyíteni mintaképe munkásságát.

Johann Sebastian Bach

Nem kevésbé virtuóz darab a g-moll fúga, melynek négy és fél ütemes témáját a zeneszerző négyszólamú fúgaszövedékben bontakoztatja ki, ideértve egy teljes értékű pedálszólamot is. Bach Buxtehude magatartását követi, amikor olyan orgonakompozíciót alkot meg, amely másféle billentyűs hangszeren nem előadható, a pedálszólam nélkül lényegileg sérül.

De nemcsak a zene technikai lehetőségei és kifejezőeszközei terén bizonyul Bach lübecki példaképe méltó utódjának, hanem annak a zenei retorikának a művelőjeként is, amelyik különösen a vokális műfajokban, illetve az azokra reflektáló hangszeres művekben, kiváltképp a korálfantáziákban otthonos. E művekben az orgonajáték csak látszólag tisztán instrumentális tevékenység, valójában a belső hallásra számít, és így a nyelvi kifejezés eszközeit, valamint a liturgia gyakorlatát is megidézi.

A Nun komm, der Heiden Heiland (Jöjj, pogányok Megváltója, BWV 659) kezdetű, Luther-korál dallamát Bach nemcsak a ma este hallható feldolgozásban, hanem azonos című korálkantátáiban is feldolgozta (BWV 61, 62). Hasonlóképpen több feldolgozást megélt Nicolai Wachet auf, ruft uns die Stimme (Ébredj alvó, hív a szózat, BWV 645) kezdetű korálja is, melyet Bach mellett éppen Buxtehude használt fel két kantátájában (BuxWV 100, 101).

Ezt a rendkívül kedvelt, rövidebb művet a terjedelmesebb O Gott, du frommer Gott (Ó Isten, te kegyes Isten, BWV 767) kezdetű korálra szerzett kilenc variációból álló partita követi, amely azonban terjedelme ellenére semmivel sem kevésbé éteri, átszellemült muzsika.

Olyasmi, amivel kapcsolatban joggal fogalmazódhat meg bennünk az észrevétel: Bach szakrális zenéjében az angyalok muzsikája a végítélet félelmetes trombitálása helyett sokkal inkább örömteli játéknak, gyermeki belefeledkezésnek tűnik. És hogy ez ma este is így legyen, arról korunk egyik legjelentősebb régizenespecialistája, a hollandiai Zwolle városában született Ton Koopman gondoskodik.

A Holland Királyság lovagjává ütött, az Utrechti Egyetem díszdoktorává fogadott, a londoni Royal Academy of Music tiszteletbeli tagjává választott karmester, csembalóés orgonaművész a németalföldi régizene-mozgalom legjobb hagyományait folytatja, előadóművészként és zenetudósként egyaránt az autentikus előadásmód legnagyobb hatású képviselőinek egyike, aki hetvenegy évesen is páratlan lendülettel járja a világot, szólistaként, konferenciákon részt vevő tudósként, valamint az általa alapított Amszterdami Barokk Zenekar és Kórus vezetőjeként.

TON KOOPMAN ORGONAESTJE

7

8

Koopman különösen sokat foglalkozott Johann Sebastian Bach és Dietrich Buxtehude életművével; tíz esztendő alatt hatvanhét lemezen rögzítette Bach teljes fennmaradt kantátarepertoárját, 214 alkotást. Régizenészként a Gustav Leonhardt (egykori mestere) és Nikolaus Harnoncourt által kijelölt úton haladt tovább, az autentikus előadás ügyének megnyerhető legkiválóbb muzsikusokkal dolgozva együtt (Christoph Prégardien, Paul Agnew, Michael Chance) és a legjelentősebb Bach-kutatókkal konzultálva. 2004 óta a Nemzetközi Dietrich Buxtehude Szövetség elnöki tisztségét is betöltve azon fáradozik, hogy Bach mesterét is a hozzá méltó ismertséghez juttassa. E szándéka – újabb tíz esztendő alatt – az életmű teljes CD-összkiadásában valósult meg.

A Bach és Buxtehude jobb megismertetéséért kifejtett erőfeszítései elismeréseképpen Lipcse és Lübeck városa Bach-, illetve Buxtehude-díjban részesítette.

Koopman a hágai Királyi Konzervatórium és a Leideni Egyetem tanára, továbbá a franciaországi Itinéraire Baroque fesztivál igazgatója. Saját zenekara mellett Ton Koopman Fotó © Eddy Posthuma de Boer vendégkarmesterként fellépett a világ számos kiemelkedő együttesének élén, többek közt a Berlini és a New York-i Filharmonikusokkal, a Chicagói és a San Franciscó-i Szimfonikusokkal, az amszterdami Royal Concertgebouw és a Zürichi Tonhalle Zenekarával. Magyarországra sem első alkalommal látogat: legutóbb, 2014-ben épp a Müpában szólaltatta meg együttesével Bach Máté-passióját. Orgonistaként azonban még sosem lépett fel hazánkban, így a mai este a historikus régizene-játék rajongói mellett az orgonamuzsika szerelmeseinek is egyedülálló alkalmat kínál. Írta: Veres Bálint

Summary The name of Ton Koopman is familiar to music-loving audiences the world over.

Forging ahead on the path marked by Gustav Leonhardt and Nikolaus Harnoncourt, he has devoted his vast energies to the authentic performance of early music. At the head of the Amsterdam Baroque Orchestra and Choir which he founded, the Dutch musician has distinguished himself with exquisite interpretations of the music of J. S. Bach in particular, and of the broader musical context in which the Leipzig master lived. Besides his activity as a conductor and musicologist, Koopman has pursued an outstanding career as an organist. Until now, the Hungarian public has not directly experienced this side of his artistic personality.

This evening mostly features a selection of works by Koopman’s two favourite composers, Johann Sebastian Bach (1685–1750) and Dieterich Buxtehude (1637–1707), the Lübeck organist from the preceding generation who set an example and pattern for Bach to follow. In the first half of the concert, Koopman will perform five free compositions by the Danish-born Buxtehude (preludes, toccatas, fugues and ostinato pieces) alongside two fantasias written to 16th century chorale melodies and two contemporaneous Iberian organ works. The Batalha Famosa by an unknown composer carries military associations, while the fantasy by long-forgotten blind organist Pablo Bruna (1611–1679) is of a Catholic liturgical character.

Five Bach compositions make up the second half of the concert, of which at least one is directly connected with the historically significant 400 kilometres which Bach travelled on foot from Arnstadt to Lübeck, at the age of 20, to familiarise himself with the playing of the elderly Buxtehude. The Fantasia in G major (BWV 572) from this period and the short but more popular Fugue in G minor (“Little Fugue”, BWV 578), probably composed somewhat later, bookend three chorale arrangements. From the latter works, it is clearly apparent that Bach was not only a worthy successor to his Lübeck exemplar in terms of his music’s technical possibilities and expressive devices, but was also a scholar of the musical rhetoric inherent in the vocal genres in particular, and in instrumental works that reflected upon them, above all in chorale fantasias. In these works the playing of the organ appears to be purely instrumental, but in reality invites the listener to focus inwardly, evoking the means of linguistic expression in the liturgical context.

ORGAN RECITAL WITH TON KOOPMAN

9

10

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Le Poème Harmonique, Capella Cracoviensis Kórus

Vezényel: Vincent Dumestre

2016. március 2.

Le Poème Harmonique Fotó © Guy Vivien

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Capella Savaria

J. S. Bach: Brandenburgi versenyek

2016. március 3.

Fotó © Garas Kálmán

Fassang László és vendégei

Rohmann Ditta, Vincent Lê Quang, Philipp György

2016. március 17.

Fassang László Fotó © Csibi Szilvia

ORGONA10 ORGONA-SZTORIK VI.

Fassang László és Mácsai Pál

2016. május 21.

Mácsai Pál

ORGONA10

Bachtól Bachig

Pétery Dóra, Elekes Zsuzsa

2016. május 22. / 15.00

Pétery Dóra

ORGONA10

Ünnepi finálé: a Notre-Dame orgonistái

Olivier Latry és Philippe Lefebvre koncertje 2016. május 22. / 20.00

Olivier Latry

előzetes,

AJÁNLÓ

Literárium

Kortárs írók a Müpában

Élmény! Minden tekintetben.

Sorozatszerkesztő: Keresztury Tibor Rendező: Balog József, Novák Eszter Műsorvezető-házigazda: Jánossy Lajos, Veiszer Alinda

SZILASI LÁSZLÓ-EST

2015. MÁRCIUS 14.

KÁNTOR PÉTER-EST

2016. MÁJUS 2.

VÁRADY SZABOLCS-EST

2016. JÚNIUS 6.

mupa.hu

Fassang László orgonaművész

Szeretek itt lenni! #szeretekittlenni

mupa.hu

Élmények első kézből!

Olvassa műsorfüzeteinket digitálisan, akár már egy héttel az előadás előtt, otthonról, kényelmesen.

mupa.hu/multimedia/musorfuzet

Vigye haza az élményt!

Megújult ajándéktárgyaink a Vince Könyvesboltban! mupa.hu

Stratégiai partnereink:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Ton Koopman Címlapfotó: Eddy Posthuma de Boer A szerkesztés lezárult: 2016. február 5.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000