Müpa Műsorfüzet - Thomas Ospital & Sebastian Küchler-Blessing (2016. január 19.)

ORGONA-PÁRBAJ

Thomas Ospital & Sebastian Küchler-Blessing 2016. január 19.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

Vigye haza az élményt!

Megújult ajándéktárgyaink a Vince Könyvesboltban! mupa.hu

3

19 January 2016 Béla Bartók National Concert Hall

ORGAN DUEL Thomas Ospital (France) & Sebastian Küchler-Blessing (Germany) Presenters: Kátya Tompos and László Fassang The English summary is on page 11.

2016. január 19.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

ORGONA-PÁRBAJ Thomas Ospital (Franciaország) & Sebastian Küchler-Blessing (Németország) Műsorvezető: Tompos Kátya és Fassang László

4

A párbaj A párbaj két személy közötti, megállapodáson alapuló, szervezett küzdelem, általában azonos eszközök igénybevétele mellett. Noha a párbajozás gyakorlata a középkori lovagi törvényekből és szokásjogból is táplálkozik, ma ismert (a 20. század elején még űzött) formájában a kora modern európai kultúra szülötte, a becsületbeli ügyek „rendezésének” mindenekelőtt az arisztokrácia, később szórványosan a polgárság körében is meghonosodott – többnyire illegálisnak tekintett – módja.

A párbajok célja elsősorban nem az ellenfél megsemmisítése, sokkal inkább a megsértett becsület visszanyerése volt, s ennek eszköze a bátorság demonstrálása, valamint az ezzel együtt járó kockázat vállalása. Noha a párbajozás intézménye – mint az önbíráskodás sajátosan kollektív–kölcsönös formája – rég a múlté, emléke a kultúra legkülönfélébb regisztereiben él tovább, és őrzi a maga nimbuszát: a regénytől a westernfilmig, a számítógépes játéktól a televíziós vetélkedőig, a szubkultúrák manifesztációitól a versenysportig.

A párbajozók látványos módon lépnek ki a hétköznapok áramlásából: a csip-csup küzdelmek és az opportunista megalkuvások világához képest tetteik, legyenek mégoly teátrálisak, a valósággal történő közvetlen konfrontáció, az indulat és az eltökéltség nyers kitörései. Olyasmi, ami mindig érdekes marad egy olyan társadalom számára, amelyik a „valóságot” csupán felvillanó, illékony, álarcok és tévképzetek mögé rejtőző tüneményként éli meg és interpretálja. Amikor párbajra kerül sor, a valóság úgymond kimutatja a foga fehérjét. És a szemlélődő többség, amely sohasem párbajozna, rémülettel vegyes csodálattal tekint e fehér fogsor csattogására.

A zenei párbajok természetesen, a fenti példákhoz hasonlóan, csak metaforikusan állnak kapcsolatban a duellum kétes hírű intézményével. A résztvevőknek semmiképpen nem áll szándékában a másik fél zeneművészi jó hírének megrontása, vagy valamely sértett szakmai igazságérzet erőszakos érvényre juttatása. A cél egyszerűen a kiválóság, a művészi excellencia bemutatása, a közönség elragadtatásának kivívása. Ugyanaz, mint minden valamirevaló koncert során – és egy kicsit mégis másképpen.

Mert a zenei párbajt figyelemmel kísérő közönségtől a produkciók összehasonlítása kifejezetten elvárt, az egyes előadó-művészi kvalitások méltánylása közvetlenül egymásra van vonatkoztatva, és a művészet időtlenségének értékei mellett ilyenkor szándékosan a pillanatnyiság, az aktualitás mozzanatai kerülnek az előtérbe.

Minden, ami megszólal, mindenekelőtt egy csak itt-és-most érvényes szituáció összefüggésébe illeszkedik – nemcsak gyakorlatilag, de elvi értelemben is megismételhetetlen.

Georg Friedrich Händel

A hangszeres párbaj műfaja, noha a 20. századi koncertgyakorlat majdnem feledésre ítélte, korántsem új keletű, előzmények nélküli jelenség, hanem a korai modernitás óta az európai zenekultúra szerves része. A barokk korszakban például teljesen bevett gyakorlat volt, hogy a világi vagy egyházi arisztokráciánál betöltendő muzsikusi állások megpályázása során a jelölteknek kottában rögzített zeneművek megszólaltatása mellett improvizációs képességeikről is számot kellett adniuk.

Ez már csak azért sem meglepő, mert az előadóművészi, zeneszerzői és improvizátori képességek határozott különválasztása teljesen idegen volt a korszaktól, és csak a 19. században rögzült.

A Müpa immáron ötödik részéhez érkező Orgona-párbaj sorozata tehát – melyben úgyszintén az improvizációs képességekre helyeződik a súly – nem abban különleges, hogy a párbaj szüzséje révén szólít színpadra minden alkalommal két nagyszerű, a dolog lényegéből fakadóan speciális ambíciókkal és bátorsággal felvértezett muzsikust, hanem abban, hogy ennek a Händel és Bach, Mozart és Beethoven, Liszt és Thalberg korában is virágzó gyakorlatnak mai, 21. századi kontextust teremt.

Míg egy barokk katedrális orgonistaállásának betöltésére rendezett egykori versenyvizsgák jellemzően a liturgikus gyakorlatban használt koráldallamok különféle paraméterek mentén rögzített feldolgozásait irányozták elő a jelöltek számára, a Müpa orgona-párbajainak közönsége egy általánosan ismert és elfogadott zenei köznyelvvel már nem rendelkező, radikálisan eklektikus zenekultúra száz nyelven beszélő tolmácsaiként, az orgona- és stílusregiszterek lovagjaiként ismerheti meg az események főszereplőit.

Tradicionális improvizációs formák és stílusok, modern stílusfeladványok, a művészek számára ismeretlen zenei hangfelvételek bejátszásai és továbbköltésük, dobókockával kisorsolt egyperces villámfeladatok, társművészeti asszociációk kidolgozása, a közönségtől kapott zenei témák, és a hangszer hagyományos repertoárjától

THOMAS OSPITAL & SEBASTIAN KÜCHLER-BLESSING

5

6

teljesen idegen zenei jelenségek újraalkotásának a feladatai sorjáznak ezeken a „többfordulós” esteken – nemcsak a művészek sokoldalúságát, hanem zenekultúra sokszínűségét is ünnepelve.

A párbajozók Thomas Ospital Baszkföld franciaországi szegletében született 1990-ben. Tízévesen, mondhatni, véletlenül találkozott először az orgonával: édesapját kísérte el egy kóruspróbára, ahol a karnagy – látván, hogy a gyermek unatkozik – leültette az orgona mellé, és megmutatta, hogyan fogja le az akkordot, amivel segítheti a kórus munkáját.

A pillanat sorsdöntőnek bizonyult. Ospital előbb autodidakta módon, majd tanárai felügyelete mellett képezte magát sokoldalú orgonistává, aki máig nem kötelezte el magát a „zenecsinálás” egyetlen iránya mellett.

Professzionális zenei tanulmányait a bayonne-i konzervatóriumban kezdte meg, majd Párizsban, a ConservaFotó © Eric Meurant toire-on folytatta, olyan professzorok irányítása alatt, mint Olivier Latry, Thierry Escaich, Philippe Lefebvre és Fassang László. Az orgonajáték mellett az improvizáció, az összhangzattan és a fúgaszerkesztés világában is kiemelkedő tudásra tett szert. Jelentős nemzetközi zenei díjai közül a legfontosabbak: 2009-ben Zaragozában elnyert fődíja, a Chartres-ban 2012-ben és 2014-ben egyaránt neki ítélt közönségdíj, valamint 2014-ben az angersi versenyen elnyert fődíj és közönségdíj.

Ospital 2012-ben a New Orleans-i Szent Lajos-katedrális, 2015-ben pedig a rocamadouri egyházzenei fesztivál rezidens művésze volt. 2015 márciusában az egyik legcsodálatosabb késő gótikus párizsi templom, a Saint-Eustache orgonistájává nevezték ki, így huszonöt évesen olyan művészek után ülhetett oda Franciaország legmonumentálisabb orgonájának manuáljaihoz, mint Berlioz, Liszt és a legutóbbi időkben Jean Guillou. Szóló- és zenekari koncertjei mellett praxisában az improvizáció különösen fontos szerepet tölt be. Az ezzel együtt járó lélektani feszültség kezeléséhez a nemzetközi orgonaversenyeken való intenzív részvétele is hozzásegítette.

A rögtönzés legkülönfélébb formáiban és helyzeteiben próbálta már ki magát, szívesen játszik például némafilmekhez is – nem csoda, hogy a mai estére szóló felkérést örömmel és habozás nélkül vállalta.

Az 1987-es születésű Sebastian Küchler-Blessing az egyik legfigyelemreméltóbb fiatal német orgonista, aki még csak huszonhat éves volt, amikor kinevezték az esseni dóm orgonistájává, s ezzel hazájában ő lett a legfiatalabb orgonaművész, akit ilyen kitüntetés ért.

Egyházzenészi és orgonaművészi diplomáját a freiburgi zeneművészeti főiskolán szerezte, mások mellett Szathmáry Zsigmond és Martin Schmeding tanítványaként. Tanulóéveiben a világ legrangosabb zenei versenyein szerepelt, több alkalommal a fődíjat elnyerve (Lipcse, NürnFotó © Monika Lawrenz berg, Schwäbisch Gmünd), továbbá Németország legrégebbi zenei díjának, a Mendelssohn-díjnak is a birtokosa.

Essenben betöltött egyházzenészi pozíciója és a düsseldorfi Robert Schumann Zeneművészeti Főiskolán kifejtett oktatói tevékenysége mellett Németországban és Európa számos országában koncertezik. Egyebek mellett muzsikált már a kölni dómban, a speyeri, aacheni, osnabrücki katedrálisokban, a 2015-ös lipcsei Bach Fesztiválon, a Schleswig-holsteini Fesztiválon, a barcelonai Bachcelona Fesztiválon, a Nürnbergi Nemzetközi Orgonahéten, a berlini Konzerthausban és a müncheni Frauenkirchében.

Eddigi pályája során olyan muzsikusok partnereként ült a manuálok mellé, mint Claudio Abbado, Gustavo Dudamel, Reinhold Friedrich és Sibylla Rubens. Kamarazenészi és szólistatevékenysége mellett fontos helyet tölt be szakmai életében az improvizáció – nemcsak orgonán, hanem szinte minden billentyűs hangszeren. Így ő is felkészülten és lelkesen néz szembe a ma este várható kihívásokkal.

THOMAS OSPITAL & SEBASTIAN KÜCHLER-BLESSING

7

8

A párbajsegédek A párbaj intézménye elképzelhetetlen a küzdelem szabályozottságát és ceremoniális komolyságát garantáló segédszemélyzet nélkül. A Müpa orgona-párbajai megőrzik ezt a hagyományt, ugyanakkor valamit hozzá is tesznek. A koncertterem orgonás estjeinek művészeti vezetője, s egyúttal a világ legfelső orgonistaelitjének képviselője, a budapesti Zeneakadémia és a párizsi Conservatoire tanára, Fassang László a ceremónia irányítójaként, afféle párbajmesterként fogalmazza meg az egyes fordulók feladatait, felügyeli a feladatokra felhasználható időmennyiség betartását, közvetíti a közönségtől a szünetben beérkező, lekottázott javaslatokat, az egyes feladatok végeztével pedig szakTompos Kátya mai kommentárokkal segíti a közönség ítéletalkotását anélkül, hogy ő maga, akár csak utalásszerűen is, győztest hirdetne.

Fassang színpadi partnere, a Jászai Mari-díjas Tompos Kátya, a Nemzeti Színház színművésze másféleképpen asszisztál a párbaj sikeres lebonyolításához. Szerepe szerint a közönséget képviseli, hangsúlyozottan a laikus nézőpontot, tehát azt a perspektívát, amelyben az egyes feladatmegoldásoknak nem a műhelytitkai, hanem a közvetlen effektusai és az ízlésbeli szabadság szempontjai a döntőek.

Az orgonaművész által megjelenített szakértői moderáció és a színésznő révén reprezentált közönség mellett a párbajozók további asszisztenciáját a feladatokat anyanyelvükre átültető tolmácsok látják el. Ők nem mások, mint az egykori fegyverhordozók mai megfelelői.

A párbaj kimenetele A történelmi párbajok esetében természetesen sohasem csak a megfelelő előkészítés és a felügyelt, szabályos lebonyolítás számított kardinális kérdésnek, hanem a félremagyarázhatatlan kimenetel is. Az orgona-párbajok esetében ez is másképpen fest: senki sem győz és senki sem marad alul, nincs zsűri és nincs eredményhirdetés, mert minden, ami igazán számít, belül dől el, a közönség lelkében, s erről még a taps decibelben mérhető intenzitása is csak hozzávetőleges módon ad jelzést.

Az est megálmodója, Fassang László nagyon pontosan foglalja össze ennek a különleges koncertfajtának a sajátosságát. „Biztos vagyok benne, hogy mindenki Fassang László el tudja dönteni saját magában, ki tetszett neki, ezért vagy azért, egy kicsit jobban. És szerintem ez nagyon jól van így, mert itt tényleg nem a győzelem a lényeg, hanem az, hogy olyan szituációkban hallunk improvizációkat, amelyekben a résztvevők a szokásosnál sokkal erősebb stimulációt kapnak.

Az egyik oldalról tekintve ez valóban párbaj, amely »véresen komoly«, a versenyzők a közönség meghódítása érdekében minden tőlük telhetőt elkövetnek. A másik oldalról nézve viszont mindez inkább csak szerepjátszás, igazából improvizációs koncertről kell beszélnünk, amelyben a két fellépő művész hangsúlyosan kollegiális, egymást kiegészítő viszonyban áll: együtt hoznak létre egy nagyon gazdag összhatást. Az orgona-párbaj abban persze különbözik egy tipikus improvizációs esttől, hogy a rögtönzések ilyenkor nem a művészek belső hangulataiból táplálkoznak, hanem mindig válaszok, az előírt feladatok feszültségterében megszülető kreatív reakciók. És éppen ez az egyedülálló bennük!” Írta: Veres Bálint

THOMAS OSPITAL & SEBASTIAN KÜCHLER-BLESSING

9

Summary Spectacular musical rivalries originate from the baroque period. It is roughly the same time as the origins of the real duel in its modern form. However, the musical quarrel has only a metaphorical relationship to that notorious form of fatal jurisdiction which practically disappeared in the civilized societies in the early 20th century at the latest, but survived in distilled, abstracted forms in many cultural phenomena from novels to western movies, computer games, quiz shows, subcultural contests and competitive sports events. In a musical duel there is certainly no intention to vanquish or inflict any harm to the opponent’s artistic reputation, the only aim is to demonstrate the player’s ability in bravado extemporizations and to enchant the audience. It has the same goal as in any other decent concert events – however the means and circumstances are slightly different.

Here, in contrast to a ’normal’ concert programme, comparisons of each productions are encouraged, even required; and the appreciation of artistic qualities are relative to each other.

The tasks are diverse and manifold: traditional improvization forms and style exercises, modern and contemporary challenges, continuations of previously unheard recordings, one-minute problems raffled with dice, interart associations, and musical themes offered by the audience. The complexity of these serves not only the display of the protagonist’s skills, but celebrates the variegation of our musical culture as well.

The ’antagonists’ of tonight’s event – which is the fifth in a series of Organ Duels at Müpa Budapest – are the Basque Thomas Ospital (*1990) and the German Sebastian Küchler-Blessing (*1987). Both of these outstanding organ all-rounders were very young, 25 and 26 years old respectively, when they received prestigious assignments in their home countries. Ospital holds the position of principal organist in Paris’ wonderful Late Gothic Saint-Eustache since 2015; and Küchler-Blessing started his work in the Essen Cathedral in 2013. Both are willingly prone to test themselves in an exciting organ dual, that needs courage and heightened attention.

Both deserve the maximum support of the audience!

THOMAS OSPITAL & SEBASTIAN KÜCHLER-BLESSING

11

12

RISING STARS

Harriet Krijgh Quatuor Zaïde

2016. január 21.

Quatuor Zaïde Fotó © Neda Navaee

Ton Koopman orgonaestje

2016. február 19.

Fotó © Eddy Posthuma de Boer

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Le Poème Harmonique, Capella Cracoviensis Choir

Vezényel: Vincent Dumestre

2016. március 2.

Le Poème Harmonique Fotó © Guy Vivien

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Mondonville: Isbé

Vezényel: Vashegyi György

2016. március 6.

Vashegyi György, Purcell Kórus, Orfeo Zenekar

Fassang László és vendégei

Rohmann Ditta, Vincent Lê Quang, Philipp György

2016. március 17.

Rohmann Ditta Fotó © Böröcz Balázs / Pilvax Studio

HÚSVÉTI HANGVERSENY

Händel: Brockes-passió

Vezényel: Howard Arman

2016. március 23.

A Magyar Rádió Énekkara

előzetes,

AJÁNLÓ

Fassang László orgonaművész

Szeretek itt lenni! #szeretekittlenni

mupa.hu

Müpa Rádió Élmény minden pillanatban.

Hallgassa a Müpa Easy és Müpa Symphony csatornákat a mupa.hu-n vagy okostelefonon!

mupa.hu

Stratégiai Partnereink:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Stratégiai Médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A Müpa fotóit Csibi Szilvia, Nagy Attila, Pető Zsuzsa, Pályi Zsófia, Posztós János és Kotschy Gábor készítette.

A szerkesztés lezárult: 2016. január 11.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000