Müpa Műsorfüzet - Hélène Grimaud és a Bázeli Kamarazenekar (2016. január 17.)

Hélène Grimaud és a Bázeli Kamarazenekar 2016. január 17.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

2

17 January 2016 Béla Bartók National Concert Hall

Hélène Grimaud (piano) and the Basel Chamber Orchestra Concertmaster: Yuki Kasai

Stravinsky: Concerto in E-flat major for Chamber Orchestra (“Dumbarton Oaks”) 1. Tempo giusto 2. Allegretto 3. Con moto J. S. Bach: Piano Concerto in D minor, BWV 1052 1. Allegro 2. Adagio 3. Allegro Prokofiev: Classical Symphony, op. 25 1. Allegro con brio 2. Larghetto 3. Gavotte. Non troppo allegro 4. Finale. Molto vivace Mozart: Piano Concerto in D minor, K. 466 1. Allegro 2. Romanze 3. Allegro assai The English summary is on page 13.

3

2016. január 17.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Hélène Grimaud (zongora) és a Bázeli Kamarazenekar Koncertmester: Yuki Kasai

Stravinsky: Esz-dúr concerto kamarazenekarra („Dumbarton Oaks”) I. Tempo giusto II. Allegretto III. Con moto J. S. Bach: d-moll zongoraverseny, BWV 1052 I. Allegro II. Adagio III. Allegro Prokofjev: Klasszikus szimfónia, op. 25 I. Allegro con brio II. Larghetto III. Gavotte. Non troppo allegro IV. Finale. Molto vivace Mozart: d-moll zongoraverseny, K. 466 I. Allegro II. Romanze III. Allegro assai

4

A makrancos hölgy

Fotó © Mat Hennek / DG

„Vajon ki a főnök egy versenymű esetében?

A szólista vagy a karmester?” E kérdést Leonard Bernstein intézte a Carnegie Hall döbbent közönségéhez 1962. április 6-án. A zongoránál Glenn Gould ült, és a két muzsikus elképzelése igencsak különbözött Brahms I. zongoraversenyének tempóját illetően. Vannak esetek, amikor különösen nehéz megválaszolni Bernstein kérdését, ezért is kezdődik Hélène Grimaud-t bemutató írásunk éppen a Gould-anekdotával. A francia művésznővel ugyanis gyakran hozzák kapcsolatba a kanadai zongoraművészt. Az ok egyszerű: mindkettejük összetéveszthetetlen védjegye a lehető legjobb értelemben vett öntörvényűség. Brian Levine, a Glenn Gould Alapítvány vezetője ezt mondta Grimaud-ról:

„Megvan benne a hajlandóság arra, hogy szétszedjen egy zeneművet, és felszabadítsa magát mindenféle addig bevett gyakorlattól, amely az idők során az adott darab köré épült.”

Hélène Grimaud 1969. november 7-én született a franciaországi Aix-en-Provence-ban.

Apai ágon afrikai szefárdok leszármazottja, anyai felmenői korzikai berberek.

Nem volt könnyű beilleszkednie az iskolában, állandóan csúfolták, a szünetekben rendre a folyosói hűtőszekrény mögé bújt zaklatói elől. Mi tagadás, meglehetősen furcsa gyerek is volt: borzasztóan idegesítette például minden, ami nem szimmetrikus. Édesanyja gyakran azon kapta, hogy a kislány mindent kipakolt a szekrényéből, majd vonalzó segítségével hosszú órák alatt katonás rendbe rakta a ruháit. A legijesztőbb az volt, hogy ha teste egyik felén sérülés érte, ő a másik oldalon ugyanott megsebesítette magát.

Szülei sok mindent kipróbáltak, hogy megoldást találjanak a problémára, a kis Hélène-t azonban – aki saját bevallása szerint valószínűleg fiúnak készült – sem a sport, sem egyéb szabadidős tevékenység nem érdekelte. Hétéves múlt, amikor elvitték zeneiskolába. A meghallgatáson dobon kellett kísérnie a zongorázó

tanárnőt, aki a „próbajáték” végén azzal engedte el a szülőket: lányuknak istenadta tehetsége van a zenéhez.

Egy darabig jól is ment minden, Hélène tizenkét esztendősen már a marseille-i konzervatóriumban tanult. Csakhogy halálosan unta a könnyű darabokat, amelyeket tanára adott neki: Chopin F-dúr etűdjének eljátszását egyenesen megtagadta.

A tanár ultimátumot adott: vagy az etűd, vagy Grimaud. A kislány válasza egyértelmű volt: többé nem ment be órára. Otthon aztán azt tanulta, amire vágyott: Chopin II. zongoraversenyét. Hamarosan azt is elérte, hogy szülővárosa konzervatóriumában előadhassa a művet. A koncerten készült hangfelvétellel aztán beállított egykori tanárához.

Csakhogy a kazetta nem csupán Marseille-be jutott el, sokan mások is csodájára jártak: a vadóc Hélène-nek néhány nap múlva lemezszerződést ajánlottak. A még mindig szemtelenül fiatal lány 1985-ben megkapta a lemezek által elnyerhető legrangosabb francia díjat, a Grand Prix du Disque-et Rachmaninov II. zongoraszonátájának felvételével. Mit felvételével: újraértelmezésével! Két évvel később pedig Daniel Barenboim vezényletével mutatkozhatott be az Orchestre de Paris szólistájaként.

A Gould–Bernstein konfliktust kirobbantó Brahms-zongoraverseny (op. 15) Grimaud számára is különleges jelentőséggel bír. Azt mondja, először akkor sírt igazán életében, amikor tinédzserként eljátszotta a darabot.

„Hiszem, hogy a zenemű erősebb a művésznél. Mindig mutat valami újat, amit megtanulhatunk, akár hangversenyről, akár gyakorlásról van szó. Ez tény. Ugyanakkor a mű az előadás folyamata nélkül csupán egy darab kotta.” És hogy még közelebb kerüljünk a Gould-párhuzamhoz: néhány évvel ezelőtt a Bernstein–Gould incidenshez hasonló eset történt Grimaud-val is. Két koncertet is lemondott, amikor Claudio Abbado karmesterrel nem tudott megegyezni azt illetően, mely lezárás volna a legmegfelelőbb Mozart A-dúr zongoraversenyéhez (K. 488). Abbado ragaszkodott Mozart verziójához, Grimaud pedig Busoni cadenzáját szerette volna játszani, azt, amelyik Horowitz 1987-es felvételén hallható.

Az álláspontok nem közeledtek, Grimaud és Abbado elállt a közös munkától.

Az eset megdöbbentette a zeneszerető közönséget, Grimaud ugyanis korábban tizenöt esztendeig dolgozott együtt a 2014-ben elhunyt maestróval a legtökéletesebb harmóniában. Ő azonban logikus válasszal szolgált. Szerinte ugyanazon okból tudtak harmonikusan együttműködni, amely miatt később elváltak útjaik: mindkettejüknek kiforrott elképzelései voltak, s ez nem befolyásolta a viszonyukat.

HÉLÈNE GRIMAUD ÉS A BÁZELI KAMARAZENEKAR

5

6

Hang, szín, „zongorafantázia” Grimaud-nak veleszületett „színes hallása” van. Az úgynevezett hang–szín szinesztézia olyan mentális jelenség, amelynek köszönhetően az egyik érzékszerv által keltett benyomás automatikusan aktivál egy másik érzetet, vagyis jelen eseten a zenei hangokhoz az ember akaratlanul is színeket társít. Grimaud szerint ez a képessége segít a kották memorizálásában. A zeneszerzők, muzsikusok körében nem ritka ez a jelenség: a szinesztéziások klubjának egyaránt tagja volt Liszt, Ligeti György, Messiaen, Szkrjabin vagy Sibelius, a könnyűzenében pedig Jimi Hendrix és napjaink sztárproducere, Pharrell Williams is. És korántsem ez Hélène Grimaud legkülönösebb képessége: sokak által irigyelt módon ugyanis tizenegy esztendős kora óta képes „fejben” gyakorolni. Egy fontos, ámde számára utálatos kortárs zenei vizsga előtt alkalmazta először a módszert, amelyről igen hamar kiderült, hogy rendkívül hatékony. Élsportolók esetében számtalan kutatás bizonyítja, hogy a vizualizált, „elképzelt” tréning szinte felér a valódi edzésmunkával. Grimaud azt vallja, hogy ugyanez igaz a művészekre, akik ráadásul a sok utazás miatt gyakran csupán keveset tudnak a hangszerükön gyakorolni. Igaz, annak is megvan a veszélye, ha éppenséggel túl sokat ül a művész a zongoránál: Grimaud szerint ez esetben könnyedén robotpilóta-üzemmódba kapcsol az ember.

Farkasokkal táncoló író Hélène Grimaud huszonegy esztendősen Amerikába költözött, ahol olyasmi történt vele, ami egész életére kihatott. Észak-floridai szomszédai figyelmeztették, hogy óvakodjon az erdőben élő bogaras férfitól. A művésznő nem sokkal később találkozott a „bogarasnak” nevezett vietnami veteránnal, akiről kiderült, hogy komolyzene-rajongó, valamint már évek óta próbál megszelídíteni egy farkast. Miközben a verandán beszélgettek, a farkas nemes egyszerűséggel odament Grimaud-hoz.

Harmadik találkozásra pedig már azt is megengedte neki, hogy a hasát vakargassa.

Ez a bizalom olyan nagy hatással volt Grimaud-ra, hogy tanulni kezdett a fajról.

Szomszédja nekiajándékozta a farkast, ő pedig saját farkasmenhelyet alapított.

Jelenleg harminc állatnak ad otthont, természetvédelmi tevékenységének körülbelül ugyanannyi időt szentel életéből, mint a zenélésnek.

A farkasoknak köszönhetően az észak-amerikai őslakosok hitvilágához is közel került: lenyűgözi természet-közeliségük. „Gyakran kérdezik, vallásos vagyok-e – mondja.

– Egyértelműen hiszek valamiféle felsőbb hatalomban, valami nagy egészben, amelynek részei vagyunk. A pódiumon vagyok a leginkább vallásos: a legjobb koncertjeimért nem érzem felelősnek magam.” Grimaud emellett kiáll az emberi jogokért is. És ha mindez még nem volna elég: nem csupán zongoraművészként és természetvédőként világhírű, de elismert író is. Eddig három kötete jelent meg, valamennyit több nyelvre lefordították. A művekben közös, hogy jelentős részük önéletrajzi jellegű, egy ponton azonban átbillennek a fikció világába.

Megszelídülés Az évek során Hélène Grimaud érdeklődése a virtuóz daraboktól a klasszikusok felé mozdult: a „tűzijáték” helyett manapság sokkal jobban érdekli az a végtelen számú lehetőség, amelyet az igazán nagy művek magukban hordoznak. Talán furcsa, de makrancossága ellenére kifejezetten igényli a zenekart. „Egyedül nem megy – mondta egyszer a Le Figaro riporterének, utalva arra, hogy egyre gyakrabban hallhatjuk »társaságban« koncertezni. – A zenekar, amelyet korábban utáltam, egyszer csak hozzám nőtt, és hirtelen elengedhetetlennek éreztem, hogy kitörjek abból a fajta magányból, amelyet csak a zongoraművészek érthetnek. És amellyel nincs erőm többé egész évben szembenézni.”

Bár gyakorláskor szó szerint hangról hangra szétszedi a darabokat – és pedált egészen addig nem használ, amíg össze nem állt a teljes kép –, koncert közben nem az elérhetetlen tökéletességre törekszik. Úgy gondolja, könnyen megkülönböztethető az a félreütés, amely az előadás sodrása, elánja miatt történt, illetve az, amelyik a művész rontástól való félelmében következik be.

A korunk reneszánsz hölgyének is nevezett Hélène Grimaud életének középpontjában a zene áll, annak ellenére, hogy sokoldalú tehetsége más hivatás gyakorlására is alkalmassá tenné. A szigorú technikai kontroll alatt kifejezésre jutó költői kifejezésmódot pályafutása során a legrangosabb zenei díjakkal honorálták (többek közt: Cannes Classical Recording of the Year, Choc du Monde de la musique, Diapason d’or, Grand Prix du disque, Record Academy Prize – Tokyo, Midem Classic Award, ECHO), s alkalma nyílt arra, hogy sztárzenekarokkal és a legnagyobb karmesterekkel lépjen fel világszerte. Kamaramuzsikusként is a legnagyobbak között tartják számon: partnere volt Sol Gabetta, Thomas Quasthoff, Rolando Villazón, Jan Vogler, Truls Mørk, Clemens Hagen, s a Capuçon-fivérekkel is koncertezett.

HÉLÈNE GRIMAUD ÉS A BÁZELI KAMARAZENEKAR

7

8

A zenekar A Bartók Bélától is műveket rendelő Paul Sacher hasonló nevű együttese hagyományait követve 1984-ben alapították meg a Bázeli Kamarazenekart. Az együttes a barokktól a kortárs zenéig minden stílust és műfajt egyforma súllyal képviseltet repertoárján – ha kell, historikus, ha kell, modern hangszereken, és ebben alighanem a kevés kivételek egyike. A koncertmester tisztét 2010 óta tölti be Yuki Kasai, aki hegedűtanulmányait Bázelben és Berlinben folytatta, s tudását Zöldy Sándor, Fenyves Loránd és Rados Ferenc kurzusain is tökéletesítette.

A zenekarnak másfél évtizede első vendégkarmestere Giovanni Antonini. A vezényletével rögzített Beethoven-szimfóniák közül a III. és a IV. szimfónia felvétele ECHO Klassik díjat kapott. Napjainktól 2032-ig a Bázeli Kamarazenekar Antonini irányításával és az Il Giardino Armonicóval közösen Joseph Haydn mind a 107 szimfóniáját előadja és lemezre veszi.

Az együttes továbbá olyan jeles karmesterekkel is szoros kapcsolatot ápol, mint Trevor Pinnock, Heinz Holliger, Paul Goodwin vagy Mario Venzago. A rugalmasságáról, művészi szabadságáról is nevezetes zenekarral többek közt olyan szólisták léptek fel, mint Emmanuel Pahud, Sol Gabetta, Andreas Scholl, Kristian Bezuidenhout, Matthias Goerne, Sabine Meyer, Angela Hewitt, Renaud Capuçon, Thomas Zehetmair és Sandrine Piau.

Fotó © Christian Flierl

Bázeli Kamarazenekar Első hegedű Yuki Kasai, koncertmester Irmgard Zavelberg Tamás Vásárhelyi Mirjam Steymans-Brenner Fanny Tschanz Vincent Durand

Oboa Matthias Arter Francesco Capraro

Második hegedű Anna Faber Jana Karsko Valentina Giusti Cordelia Fankhauser Johannes Haase

Fagott Matthias Bühlmann Claudio Matteo Severi

Brácsa Bodo Friedrich Renée Straub Anna Pfister Stefano Mariani Cselló Christoph Dangel Hristo Kouzmanov Georg Dettweiler Bőgő Daniel Szomor Johannes Knauer Fuvola Isabelle Schnöller Hildebrandt Frederic Sánchez

Klarinét Etele Dosa Guido Stier

Kürt Konstantin Timokhine Andreas Kamber Trombita Simon Lilly Jan Wollman Timpani Sebastiaan Molenaar

HÉLÈNE GRIMAUD ÉS A BÁZELI KAMARAZENEKAR

9

10

A műsorról Az Esz-dúr concerto kamarazenekarra („Dumbarton Oaks”) című darabot 1937-ben Robert Woods Bliss diplomata és műgyűjtő felesége, Mildred Barnes Bliss rendelte Igor Stravinskytől, hogy 1938-ban majd elhangozzék harmincadik házassági évfordulójukon. A washingtoni Dumbarton Oaks az ő villájuk volt, amelynek kertje lenyűgözte a zeneszerzőt. Maga a zene azonban ennél jóval mélyebb és szomorúbb tapasztalásból ered: akkor született, amikor Stravinsky lánya tuberkulózissal küzdött Olaszországban. A komponista csupán Bach zenéjével volt képes átvészelni ezt az időszakot, így saját bevallása szerint az Esz-dúr concerto nagyban táplálkozik a Brandenburgi versenyekből. Amikor Stravinskyt arról kérdezték, szándékosan idézi-e a harmadik Brandenburgi versenyt a concerto első tételében, azt felelte: „magam sem tudom”. „Isten sokkal tartozik Johann Sebastian Bachnak” – vallja Hélène Grimaud. – Az ő zenéje nélkül rengeteg embernek fogalma sem volna Isten létezéséről.” J. J., azaz Jesu juva (Jézus, segíts), olvasható a d-moll zongoraverseny kéziratának első lapján, s mindezek ismeretében igazán érthető a koncert Stravinsky–Bach párosítása.

A kutatók szerint a darab kiindulópontjául egy elveszett hegedűverseny szolgálhatott. Az eredetileg csembalóra komponált concerto az 1960-as évektől, a régizenei mozgalomnak köszönhetően, a zongora mellett gyakran csendül fel az eredeti hangszeren is.

Szergej Prokofjev 1917 nyarát falusi magányban töltötte Szentpétervár közelében. Kantot olvasott, és közben megfogalmazódott benne egy haydni stílusú szimfónia ötlete, amelyhez korábbi jegyzeteit, vázlatait használta fel. A Klasszikus szimfónia elnevezéssel tehát Haydnra utal, emellett „borsot akart törni a fajankók orra alá”, akik mérhetetlenül utálták őt és újszerű stílusát. Érdekesség, hogy e szimfóniáját nem Johann Sebastian Bach zongorán, hanem „fejben”, erdei sétái alatt komponálta.

A 466-os Köchel-jegyzékszámú d-moll zongoraversenyt a bécsi Mehlgrube kaszinóban mutatták be 1785. február 11-én. A szólista maga a zeneszerző volt, aki a koncert előtt egyszer sem játszhatta végig a darabot, a kottamásoló ugyanis olyan lassan dolgozott, hogy a komponista épphogy csak át tudta nézni a kéziratokat a hangverseny kezdetére. Mozart ritkán írt mollban, de e zongoraversenye nem csupán ezért különleges: később komponált öt társával (K. 467, 482, 488, 491, 503) a zeneirodalom legjelentősebb zongoraversenyei között tartják számon. Írta: Csepelyi Adrienn

Wolfgang Amadeus Mozart

HÉLÈNE GRIMAUD ÉS A BÁZELI KAMARAZENEKAR

11

12

Hélène Grimaud Fotó © Mat Hennek / SD

Summary The “Renaissance woman for our times” Hélène Grimaud is not just a deeply passionate and committed musical artist whose pianistic accomplishments play a central role in her life.

She is a woman with multiple talents that extend far beyond the instrument she plays with such poetic expression and peerless technical control. The French artist has established herself as a committed wildlife conservationist, a compassionate human rights activist and as a writer.

Grimaud’s musical career, characterised ever since by concerts with most of the world’s major orchestras and many celebrated conductors. Her recordings have been critically acclaimed and awarded numerous accolades, among them the Cannes Classical Recording of the Year, Choc du Monde de la musique, Diapason d’or, Grand Prix du disque, Record Academy Prize (Tokyo), Midem Classic Award and the Echo Award. She is also an ardent and committed chamber musician who performs frequently at the most prestigious festivals and cultural events with a wide range of musical collaborators, including Sol Gabetta, Thomas Quasthoff, Rolando Villazón, Jan Vogler, Truls Mørk, Clemens Hagen and the Capuçon brothers. In 2016, Grimaud will release Water, a live recording of the performances from tears become… streams become… which brings together works by nine composers: Berio, Takemitsu, Fauré, Ravel, Albéniz, Liszt, Janáček, Debussy, and Nitin Sawhney.

The Basel Chamber Orchestra was founded in 1984 to revive the traditions of the similarlynamed ensemble once led by Paul Sacher, commissioner of works by Béla Bartók and others.

From the Baroque to contemporary music, the group includes all styles and genres in its repertoire, attaching equal weight to each and playing them on period or modern instruments as needed, making it one of few orchestras to do so. Yuki Kasai has served as concertmaster since 2010.

Stravinsky was commissioned to write his “Dumbarton Oaks” Concerto in E-flat major for Chamber Orchestra in 1937 by the wife of diplomat and art collector Robert Woods Bliss; the title refers to the couple’s estate in Washington D.C. At the time, the composer’s daughter was suffering from tuberculosis, and Stravinsky himself admitted that it was only the music of Bach that got him through this period: the concerto springs in large measure from the Brandenburg concertos.

“I think God owes Bach a lot, because without Bach’s music many people would not know of God’s existence,” Grimaud says in reference to Bach’s Piano Concerto in D minor. The title of Prokofiev’s Classical Symphony refers to Haydn, and was also intended to “thumb his nose at the dunces” who despised him and his innovative style so passionately. Interestingly enough, he didn’t compose the symphony on a piano, but rather “in his head” during walks in the woods.

Mozart only rarely wrote in a minor key, but this is not the only reason his Piano Concerto in D minor (K.466) is unique: it and its five later companions (K.467, 482, 488, 491 and 503) are among the most important piano concertos in the musical literature.

HÉLÈNE GRIMAUD AND THE BASEL CHAMBER ORCHESTRA

13

14

ORGONA-PÁRBAJ

Thomas Ospital és Sebastian Küchler-Blessing

2016. január 19.

Sebastian Küchler-Blessing Fotó © Monika Lawrenz

RISING STARS

Harriet Krijgh Quatuor Zaïde

2016. január 21.

Quatuor Zaïde Fotó © Neda Navaee

Ton Koopman orgonaestje

2016. február 19.

Fotó © Eddy Posthuma de Boer

Kurtág György 90

2016. február 20.

Kurtág György Fotó © Huszti István

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Le Poème Harmonique, Capella Cracoviensis Choir

Vezényel: Vincent Dumestre

2016. március 2.

Le Poème Harmonique Fotó © Guy Vivien

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Mondonville: Isbé

Vezényel: Vashegyi György

2016. március 6.

Vashegyi György, Purcell Kórus, Orfeo Zenekar

előzetes,

AJÁNLÓ

A VinCE Magazin, az ország vezető bormagazinja díjazta a borszakma és a gasztronómia legjobbjait

a VinCE Awards 2015 kitüntetettjei

Borlap

Borhotel

Borvacsora

Borkereskedés

Borbeszerző

Borbár

Harcz Ádám

Weboldal

Pincelátogatás

Bormarketing kampány

Társulás

Borkereskedés

2016-ban ismét keressük a szakma legjobbjait!

Eredményhirdetés: március 3.

A VinCE Budapest Wine Show keretében www.vincebudapest.hu

Borászat

Gyűjtsön új élményeket!

Nyugdíjaskedvezményeinkkel könnyű lesz!

Nyugdíjas-igazolvánnyal rendelkező kedves vendégeink személyenként két darab jegyet igényelhetnek az alább felsorolt előadásokra, korlátozott számban: 01.19. ORGONA-PÁRBAJ: THOMAS OSPITAL (FRANCIAORSZÁG) ÉS SEBASTIAN KÜCHLER-BLESSING (NÉMETORSZÁG) / 01.21. RISING STARS: HARRIET KRIJGH / QUATOR ZAÏDE / 01.30. A NÉPZENE ÜNNEPE – A TÁNCHÁZTÓL A VILÁGZENÉIG / 02.12. OLÁH KÁLMÁN SZERZŐI ESTJE / 02.19. TON KOOPMAN ORGONAESTJE Regisztrálni az 555-3307-es telefonszámon lehet a koncert előtt egy héttel a koncertet megelőző napig, a jegypénztár nyitvatartási idejében. A jegyek ára 1500 Ft/darab.

mupa.hu

Müpa Rádió Élmény minden pillanatban.

Hallgassa a Müpa Easy és Müpa Symphony csatornákat a mupa.hu-n vagy okostelefonon!

mupa.hu

Stratégiai Partnereink:

Stratégiai Médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A Müpa fotóit Csibi Szilvia, Nagy Attila, Pető Zsuzsa, Pályi Zsófia, Posztós János és Kotschy Gábor készítette.

A címlapon: Hélène Grimaud Címlapfotó: Mat Hennek A szerkesztés lezárult: 2016. január 8.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000