Müpa Műsorfüzet - J. S. Bach: Karácsonyi oratórium (2015. december 19.)

KARÁCSONYI HANGVERSENY

KARÁCSONYI HANGVERSENY

J. S. Bach: Karácsonyi oratórium

2015. december 19.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

Ünnepre hangolva Ajándékozzon Müpa-élményt!

Vásároljon jegyet vagy ajándékutalványt karácsonyra a Müpa saját rendezésű előadásaira, és minden elköltött 10 ezer forint után egy 1000 forint értékű ajándékutalvánnyal lepjük meg Önt!*

mupa.hu

*Az ajánlat 2015. december 23-ig érvényes.

3

19 December 2015 Béla Bartók National Concert Hall

2015. december 19.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

CHRISTMAS CONCERT KARÁCSONYI HANGVERSENY

J. S. Bach: J. S. Bach: Christmas Oratorio Karácsonyi oratórium

Six Cantatas, BWV 248 1. “Jauchzet, frohlocket” 2. “Und es waren Hirten in derselben Gegend” 3. “Herrscher des Himmels, erhöre das Lallen” 4. “Fallt mit Danken, fallt mit Loben” 5. “Ehre sei dir, Gott, gesungen” 6. “Herr, wenn die stolzen Feinde schnauben”

Featuring: Julia Doyle – soprano Marianne Beate Kielland – mezzo-soprano Eric Stoklossa – tenor Johannes Weisser – bass Purcell Choir Norwegian Baroque Orchestra Conductor: György Vashegyi The English summary is on page 15.

Hat kantáta, BWV 248 I. „Jauchzet, frohlocket” II. „Und es waren Hirten in derselben Gegend” III. „Herrscher des Himmels, erhöre das Lallen” IV. „Fallt mit Danken, fallt mit Loben” V. „Ehre sei dir, Gott, gesungen” VI. „Herr, wenn die stolzen Feinde schnauben” Közreműködik: Julia Doyle – szoprán Marianne Beate Kielland – mezzoszoprán Eric Stoklossa – tenor Johannes Weisser – basszus Purcell Kórus Norvég Barokk Zenekar Vezényel: Vashegyi György

4

„Csakis a legcsodálatosabb lángelme és a fáradhatatlan tanulás egyesítésével válhatott képessé Johann Sebastian Bach arra, hogy bármerre forduljon, példátlan mértékben kiterjessze művészetének határait, olyannyira, hogy utódai még csak meg sem tudják őrizni e megnagyobbított birodalmat teljes kiterjedésében; csakis ez tette képessé arra, hogy ennyire nagyszámú s tökéletes műveket alkosson, amelyeknek mindegyike a művészet igazi eszménye és múlhatatlan mintaképe, s az is marad mindörökké” – írta a komponista első életrajzírója, Johann Nikolaus Forkel 1802-ben. Bach egész életét az „igazi muzsika” előbbre vitelének szentelte, melynek – saját meghatározása szerint – „végső kiteljesedése vagy legfőbb célja […] Isten dicsősége és a lélek újjáteremtése”.

Advent negyedik vasárnapjának előestéjén mivel is hangolódhatnánk rá tökéletesebben az ünnepre, mint a „tudós zeneszerző” kétszáznyolcvan éve született Karácsonyi oratóriumával? Bach 1723 tavaszán vette át a Tamás-templom kántori tisztét Lipcsében, így elérhetővé vált számára „a jól szabályozott egyházi zene” mint „végső cél”, amint azt a mühlhauseni városi tanácsnak megfogalmazta. Már hivatalba lépése előtt elhatározta, hogy saját műveivel látja el a város két főtemplomát, ezért megérkezése után rögtön nekilátott a komponálásnak.

Az egyházi év vasárnapjaira és ünnepnapjaira nem kevesebb mint hatvan kantátára volt szükség. Megírásuk tehát igen megterhelő lehetett a zeneszerző számára, így csak lépésről lépésre építhette ki azt az egyházzenei repertoárt, melyből az elkövetkező években meríthetett. A harmadik évfolyam kezdetével zárult le a megelőző évek szinte megszakítatlan kantátaírási programja; 1725 közepétől 1727 elejéig Bach már csak szabálytalan időközönként komponált kantátákat. Nem tudjuk, mi okból változott a munkarendje, de ennek köszönhetően jutott ideje arra, hogy 1727 nagypéntekére megalkossa élete legnagyobb szabású és legtökéletesebb kompozícióját, a Máté-passiót. Az viszont biztos, hogy a kantátaírás és -előadás feszített tempójú négy esztendejében rendkívül A Tamás-templom és -iskola (1735) gazdag tapasztalatra tett szert.

KARﾃ，SONYI HANGVERSENY

5

Gerard van Honthorst: A pﾃ｡sztorok imﾃ｡dﾃ｡sa

6

Az 1734 karácsonyának ünnepnapjaira született, összesen hat kantátát magában foglaló Karácsonyi oratórium végigkísér bennünket a bibliai történeten: Jézus születésétől a pásztorok imádásán át a napkeleti bölcsek látogatásáig, vagyis vízkeresztig. A karácsony előtti időszak, akárcsak a húsvét előtti, nyugodtabb munkatempót engedett Bach számára. Az egyházi év két legjelentősebb ünnepét megelőzően ugyanis az istentiszteleten nem adtak elő kantátákat, hogy aztán annál fényesebben köszönthessék az ünnepet.

A hat kompozíció 1734. december 25. és 1735. január 6. között, külön-külön napokon hangzott el. Arról, hogy ennek ellenére a kantáták mégis egy műnek, összefüggő oratóriumnak tekinthetők, a zeneszerző már napokkal korábban megjelentetett szövegkönyve tanúskodik, melynek címlapján a következő szöveget olvashatjuk: „Oratórium, melyet a Szent Karácsony ünnepe folyamán Lipcse mindkét templomában játszanak”.

A lutheránus gyülekezet egyetlen kéthetes egységként tekintett karácsony ünnepére, mely zenei szempontból is az egyházi év egyik legjelentősebb szakaszának számított. Bachnak – mint oly sokszor – most sem jutott ideje arra, hogy

Vízkereszt 16. századi ismeretlen festő

mind a hat darab valamennyi tételét újonnan írja meg, így korábbi kantátákból emelt át tételeket, természetesen a szöveg aktualizálásával, a recitativók, korálok újrakomponálásával.

Nem pusztán kényelmi okból választotta az újrahasznosítás elvét, hanem azért is, hogy az egyszeri alkalomra – Frigyes választófejedelmi herceg, illetve édesanyja, a lengyel királynő születésnapjára – írott darabok zenei anyagát maradandóbb formában őrizze meg. A zeneszerző érdeklődése az 1730-as évektől a világi zene felé fordult. Lipcsei tartózkodásának első éveiben egy nagyjából ötszáz kantátából álló repertoárt hozott létre (öt évfolyamnyi kantátát), melyet később már alig bővített. Az 1730/40-es években ezekből, illetve fiai darabjaiból válogatott a lipcsei istentiszteletek számára. Ennek az időszaknak az egyházi művei tehát átdolgozások, korábban keletkezett egyházi és világi darabok invenciózus újraértelmezései.

A Karácsonyi oratóriumot Bach 1733-ban és 1734-ben született világi kantátáinak tételeiből állította össze. A „Jauchzet, frohlocket, auf, preiset die Tage” nyitókórusa és mindkét áriája paródia a 214-es és a 213-as születésnapi kantátákból, így ugyanazok a hangok – más szöveggel – most nem világi személyek, hanem Jézus születését dicsőítik. Egyházi és világi zene között a 18. században csupán a funkció tekintetében volt különbség, s a korabeli gondolkodás szerint teljesen logikus volt a királyi családnak szánt születésnapi zenével Krisztus, a mennyei király születését ünnepelni.

A paródia főként a nyitókórusban szembeötlő, hiszen a hangszerek – üstdobok, trombiták, vonósok – belépését a 214-es mű szövege alapján határozta meg a szerző: „Tönet ihr, Pauken! Erschallet, Trompeten! Klingende Saiten, erfüllet die Luft!” Ez a részlet elvész a zenei paródiában, Bach ugyanis – főleg egyházi zenéjében – az „egész érzetét” hangsúlyozta az egyes szavak helyett. Amint Carl Philipp Emanuel Bach írta Forkelnek 1774-ben:

„Ami az elhunyt egyházi zenéjét illeti, meg kell említenem, hogy mindig áhítattal dolgozott, a szöveg tartalma vezérelte, egyetlen szó sem került rossz helyre, és soha nem foglalatoskodott az egyes szavakkal az egész érzetének rovására, aminek folytán pedig gyakran nevetséges gondolatok jelennek meg, bámulatot ébresztvén olykor a magukat alaptalanul műértőnek valló emberekben.”

KARÁCSONYI HANGVERSENY

7

8

A második kantáta („Und es waren Hirten in derselben Gegend”) Jézus születését adja hírül a pásztoroknak, jelentős feladattal ruházva fel az angyalok karát megtestesítő kórust. Éppen ebből következik, hogy a darab kezdetén nem kórustételt, hanem egy hangszeres sinfoniát hallunk – mintha angyalok (vonósok, fuvolák) és pásztorok (oboák) zenélnének felváltva –, hogy aztán a kompozíció második felében megszólaló, nagyszabású kórustétel a kantáta legjelentősebb zenei eseményévé váljon. A passacaglia, az orgonapont és a kánon elvére épülő kompozíció formája a motettáéból származik: a kórus uralkodik benne, a hangszerek csak kísérő szerepet töltenek be. Az oratórium első három kantátáját különösen szorosan összetartozónak érezzük hangszerelésük, hangnemük (D–G–D), az evangéliumi történet folytatólagossága és a három egymás utáni napon történő előadásuk miatt.

A harmadik rész („Herrscher des Himmels, erhöre das Lallen”) zárja le az egész mű első felét. Talán ez az oka, hogy Bach kivételesen nem korállal, hanem a nyitókórus megismétlésével fejezi be a darabot. (Persze lehet, hogy egyszerűen a kórustétel szerény méretei, kétrészessége, periodikus tagolása és táncszerűsége késztette ismétlésre, mivel egyszeri elhangzással nem kapott volna elegendő hangsúlyt.) A korálok szintén kevésbé jelentősek ebben a kantátában, viszont a második ária különös figyelmet érdemel.

A hegedűszólamban Bach szokatlan lelkiismeretességgel jelölte be az artikulációt, s ez azt bizonyítja, hogy különlegesen sokat foglalkozott ezzel az áriával.

Annak ellenére, hogy a hangszeres szólam meglehetősen virtuóz, a zenei anyag nem veszíti el intim, bensőséges hangulatát, és végig a szöveginterpretáció szolgálatában áll.

Az oratórium hat része közül talán a negyedik kantátát érezzük a legönállóbbnak.

A névadás bibliai elbeszélése (2. tétel) – az újévkor felolvasott igeszakasz –, valamint az ahhoz kapcsolódó elmélkedések önmagukban is szoros egységet alkotnak, és a zene is itt távolodik legmesszebbre (F-dúr hangnemével, két kürtös hangszerelésével) a keretrészek trombitás, fényes D-dúr pompájától.

Az ötödik kantáta már a vízkereszti evangéliumszöveg első felét előlegezi, középpontjában a csillag áll, a „fény, amely a pogányoknak is világít”, s amelynek „fénye elemészt minden sötétséget”. Az újév utáni vasárnapra íródott korábbi kantátákhoz hasonlóan itt is megfigyelhető az előadó-apparátus szűkítése: a lendületes nyitókórus nagyszabású ugyan, de hiányoznak belőle a rézfúvósok és a fuvolák. Zenei anyaga az oboa- és a vonóskórus váltakozásából kialakuló

témafejből és annak továbbszövéséből bomlik ki: a koncertáló vonósfigurák végig összekapcsolódnak az oboák szinkópamotívumaival. Bach valószínűleg mindkét áriát régebbi műveiből vette át (az elsőt a 215-ös kantátából, a tercett ősváltozata ismeretlen), mégis a zene ezekben a tételekben is rendkívül hatásosan illeszkedik a szöveghez. A zárókorál a hat kantátát tekintve az egyetlen, melyet egyszerű négyszólamú feldolgozásban hallunk.

Az oratórium utolsó része még egyszer felvonultatja az ünnepi trombita- és üstdobkórust; tartalmilag a napkeleti bölcsekről szóló elbeszélést fejezi be (az ünnepi evangélium második fele), zárógondolattá alakítva Heródes aljas tervének kudarcát: most, miután az Isten emberré lett, a pokolnak nincs többé hatalma fölöttünk. Nagyvonalú nyitókórusa sokrészes, fúgaszerű szerkesztéssel. Míg az első ária táncos karakterű (világos, periodikus tagolással), addig a másodikban (két oboa d’amoréval) ismét a koncertáló jelleg kerül előtérbe. A zárókorál terjedelmében, ünnepélyességében túltesz az eddigi korálokon: a koráldallam az alsó vokális szólamok homofon alátámasztásával a szopránban csendül fel, koncertáló zenekari anyagba ágyazódva, melyben az első trombita kiemelkedő szerephez jut.

A zenei kifejezőeszközökben páratlanul gazdag Karácsonyi oratórium példák sorát vonultatja fel Bach kísérletező kedvére, új hangzások iránti igényére, keresésére. Carl Philipp Emanuel Bach és Johann Friedrich Agricola így fogalmazott Johann Sebastian Bach nekrológjában:

„Ha valaha is élt komponista, ki legteljesebb erejében mutatta fel a polifóniát, akkor az bizonyosan a mi néhai, fájdalmasan hiányzó Bachunk volt. Ha valaha is élt muzsikus, aki a harmónia legrejtettebb titkait a legavatottabb művészettel alkalmazta, akkor az bizonyosan a mi Bachunk volt. Soha senki nem tett bizonyságot ennyi eredeti és szokatlan elgondolásról, mint ő azon míves darabokban, amelyeket máskülönben mesteremberek száraz gyakorlatainak szokás tartani. […] Dallamai különösek voltak, de mindig változatosak, invencióban gazdagok, és nem hasonlítottak egyetlen más komponista dallamaira sem.”

KARÁCSONYI HANGVERSENY

9

10

Nem könnyű Bach művészetéről bármiféle általános jellemzést adni, de az idézett kijelentés, annak ellenére, hogy az idő szorításában és a gyász terhe alatt íródott, meglepően pontosan foglalja össze a zeneszerző életművének legfőbb vonásait és hozadékát. Az oratórium számos érdekes instrumentuma, az üstdobok, valamint a rézfúvós hangszerek alkalmazása ünnephez illően csillogóvá teszi ezt a muzsikát, mely segítségünkre lehet az igazi lelki felkészülésben, az adventi időszak visszafogottságának, komolyságának átélésében.

Pilinszky János írta: „Advent: a várakozás megszentelése. […] Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.” Írta: Kállay Katalin

Julia Doyle az angliai Lancasterben született, s politikatudományi és szociológiai tanulmányai mellett énekelni is tanult. Miután az énekesi pálya mellett döntött, nagyon hamar a barokk repertoár megkerülhetetlen előadójává vált Európa vezető régizene-együtteseinek hangversenyein.

Legemlékezetesebb fellépései közé tartozik Bach Jánospassiójának előadása az Angol Barokk Szólistákkal és Sir John Eliot Gardinerrel, a Máté-passió a Collegium Vocaléval és Fotó © Raphaelle Photography Philippe Herreweghével, valamint Händel Messiása a Royal Albert Hallban a Royal Philharmonic Orchestrával és Richard Cooke vezényletével. „Sugárzó, intelligens és teljességgel lebilincselő” – írta előadásmódjáról a The Guardian kritikusa.

Marianne Beate Kielland szülőhazájában, Norvégiában végezte tanulmányait, s Dietrich Fischer-Dieskau mesterkurzusain képezte tovább magát. Repertoárja szokatlanul gazdag: Monteverdi Bach, Händel, Vivaldi, Gluck, Haydn, Mozart, Beethoven, Mendelssohn, Brahms, Berlioz, Wagner, Dvořák, Elgar, Mahler, Schönberg, Berg, Weill, Berio, Cage, Stockhausen műveit is magában foglalja. Olyan rangos karmesterekkel és együttesekkel lépett már fel, mint Fotó © Espen Mortensen Phillippe Herreweghe, Mark Minkowski, Christophe Rousset, Jukka-Pekka Saraste, a Mahler Kamarazenekar, az Anima Eterna, a Flamand Királyi Filharmonikusok, az Akademie für alte Musik Berlin és a Collegium Vocale Gent.

Eric Stoklossa Drezdában született, az ottani Kreuzchorban kezdett énekelni, majd a Carl Maria von Weber Konzervatóriumban diplomázott. Nemzetközi karrierje 2007-ben a Bécsi Ünnepi Heteken indult, ahol Janáček A holtak házából című operájának Aljeja szerepét formálta meg. A Pierre Boulez vezényelte és Patrice Chéreau rendezte előadással a Holland Fesztiválra és az Aix-en-Provence-i Fesztiválra, a Metropolitanbe és a berlini Staatsoperbe is eljutott. Fellépett már a milánói Scalában és a Schleswig-holsteini Zenei Fesztiválon is. Repertoárja a barokktól napjaink zenéjéig terjed. Koncerténekesként is keresett művész, Bach minden nagyobb oratóriumának tenorszólamát énekelte már.

KARÁCSONYI HANGVERSENY

11

12

Johannes Weisser szülőhazájában, az oslói zeneművészeti főiskolán, majd a koppenhágai Királyi Operaakadémián folytatta tanulmányait. Huszonhárom éves volt, amikor a Norvég Nemzeti Operában és a berlini Komische Operben is debütált a Don Giovanni Masettójaként. Azóta fellépett többek közt a strasbourgi, brüsszeli, bilbaói és koppenhágai operaházban, Párizsban, Kölnben, Baden-Badenben, Rómában, valamint a Salzburgi Ünnepi Játékokon és az Innsbrucki Fotó © Yann Bougaran Régizenei Fesztiválon. Elsősorban barokk és Mozart-operaszerepeket énekel, és oratóriumokban is gyakran pódiumra lép: legnagyobb sikereit Bach, Händel, Haydn, Mozart és a romantikus szerzők műveiben aratta.

A Norvég Barokk Zenekar a régizenei hagyományairól talán kevésbé ismert Skandinávia egyik legjelentősebb és az elsők között, 1988-ban alakult historikus együttese.

Nemcsak Norvégiában, hanem Európa-szerte gyakran koncertezik rangos fesztiválok vendégeként is. Profiljának kialakításában fontos szerepet játszott az európai régizene-mozgalom egyik kiemelkedő személyisége, Andrew Parrott, akivel számos produkciót jegyzett a 2007-ben megújult és megfiatalodott zenekar. Azóta művészeti vezetője a legjelentősebb historikus előadó-együttesek közé tartozó Freiburger Barockorchester koncertmestere, Gottfried von der Goltz.

Vashegyi Györgyöt a régizene kiemelkedő szakértőjeként és előadójaként tartja számon a magyar zenei élet.

1998-ban jelent meg első hanglemeze, s ugyanannál a kiadónál azóta több világpremier-lemezt készített Kraus, Istvánffy, Charpentier, Tunder és Tartini kompozícióiból, valamint koncertfelvételeket tartalmazó számos CD-je is megjelent Purcell, Mozart, Haydn és Bach műveiből. 1990-ben megalapította a Purcell Kórust, az angol barokk szerző Dido and Aeneas című operájának koncertszerű előadására, majd egy évvel később létrehozta az Orfeo Zenekart is, amely Monteverdi L’Orfeójának első teljes magyarországi előadása után vette fel nevét.

Az együttesek Magyarország egyedülálló régizene-specialistáivá váltak: repertoárjuk gerincét a Gesualdótól Mozartig terjedő periódus zenéje alkotja, de számos alkalommal szólaltatnak meg későbbi darabokat is. Vashegyi György vezénylete alatt több ízben születtek hazai „ősbemutatók” korhű hangszereken.

Purcell Kórus

KARÁCSONYI HANGVERSENY

13

14

Johann Sebastian Bach

Summary In the spring of 1723, Johann Sebastian Bach took up the post of cantor at the Thomaskirche in Leipzig, thus enabling him to create, as the “ultimate aim”, “well-ordered church music”, as he had expressed it to the town council of Mülhausen. Even before stepping into office, he resolved to supply the city’s two principal churches with his own works, setting to work immediately after his arrival. For the Sundays and holidays of the liturgical year, no fewer than 60 cantatas were needed, a major task for any composer.

On this basis, he was then able to develop a repertoire of church music which he gradually drew from in the following years.

The Christmas Oratorio, which was created for the Christmas holidays of 1734, totals six cantatas taking us through the entire biblical story, from the birth of Jesus to the adoration of the shepherds to the visitation of the Magi from the Orient; the Epiphany. The six compositions were played on separate days between 25 December 1734 and 6 January 1735. In spite of this, the printed text published days earlier by the composer attests to the fact that the cantatas were nevertheless to be regarded as a single work and coherent oratorio. Its title page read, “Oratorio to be played in both of Leipzig’s churches over the course of Christmastide”.

As was so often the case with him, Bach did not have time to write new music for all of the movements of the six pieces, and thus adopted movements from earlier cantatas, naturally updating the text and rewriting the recitatives and chorales. From the 1730s, Bach’s interest turned to secular music, and so, during the early years of his stay in Leipzig, he amassed a repertoire consisting of roughly five hundred cantatas (five years’ worth), whose number scarcely increased afterwards. In the 1730s and 1740s, he would select from both these and his sons’ pieces to provide music for Leipzig’s church services. His liturgical works from this period are therefore revisions, inventive reinterpretations of earlier church and secular works.

Bach compiled the Christmas Oratorio from the movements of secular cantatas written in 1733 and 1734. This composition of unmatched richness in musical expressiveness exhibits a host of examples of the composer’s experimental spirit and his desire and search for new harmonies.

CHRISTMAS ORATORIO

15

16

ÚJÉVI MATINÉKONCERT

Haydn: A teremtés

Oratórium-keresztmetszet Közreműködik: Osztrák–Magyar Haydn Zenekar Moderátor és vezényel: Fischer Ádám

2016. január 1.

Cser Krisztián Fotó © Hermann Peter

ÚJÉVI HANGVERSENY

Haydn: A teremtés

Közreműködik: Osztrák–Magyar Haydn Zenekar Vezényel: Fischer Ádám

2016. január 1.

Fischer Ádám és az Osztrák–Magyar Haydn Zenekar Fotó © Bernhard Wolff

Ferruccio Furlanetto dalestje

Zongorán közreműködik: Igor Csetujev

2016. január 12.

Ferruccio Furlanetto Fotó © Igor Saharov

Hélène Grimaud és a Bázeli Kamarazenekar

2016. január 17.

Hélène Grimaud Fotó © Mat Hennek

ORGONA-PÁRBAJ

Thomas Ospital és Sebastian Kühler-Blessing

2016. január 19.

Sebastian Kühler-Blessing Fotó © Monika Lawrenz

Ton Koopman orgonaestje

2016. február 19.

Ton Koopman Fotó © Eddy Posthuma de Boer

előzetes,

AJÁNLÓ

Még több Müpa!

Regisztráljon ingyenes hűségprogramunkba, gyűjtse a pontokat, és élvezze a kedvezményeket!

mupa.hu

STRATÉGIAI PARTNEREINK:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. STRATÉGIAI MÉDIAPARTNEREINK:

A MÜPA TÁMOGATÓJA AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA.

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A Müpa fotóit Csibi Szilvia, Pető Zsuzsa, Posztós János és Kotschy Gábor készítette.

A szerkesztés lezárult: 2015. december 2.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000