Müpa Műsorfüzet - Tomasz Daroch és a Kodály Filharmonikusok Debrecen (2015. november 15.)

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK

Tomasz Daroch és a Kodály Filharmonikusok Debrecen 2015. november 15.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

Fassang László orgonaművész

Szeretek itt lenni! #szeretekittlenni

mupa.hu

3

15 November 2015 Béla Bartók National Concert Hall

SYMPHONIC DISCOVERIES Tomasz Daroch (cello) and the Kodály Philharmonic Debrecen Conductor: László Kovács Mendelssohn: A Midsummer Night’s Dream – suite 1. Overture 2. Scherzo 3. Intermezzo 4. Notturno 5. Wedding March Tchaikovsky: Variations on a Rococo Theme, op. 33 Elgar: Enigma Variations, op. 36 The English summary is on page 13.

2015. november 15.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK Tomasz Daroch (cselló) és a Kodály Filharmonikusok Debrecen Vezényel: Kovács László Mendelssohn: Szentivánéji álom – szvit I. Nyitány II. Scherzo III. Intermezzo IV. Notturno V. Nászinduló Csajkovszkij: Változatok egy rokokó témára, op. 33 Elgar: Enigma-variációk, op. 36

4

„Valamikor egy híres apa fia voltam, most pedig egy híres fiú apja vagyok”, mondta állítólag a csodagyerek Felix Mendelssohn (1809–1847) édesapja, a filozófus Moses Mendelssohn gyermeke. A zsenik életét a háttérből formáló szülőkről viszonylag kevés szó esik, de a zeneszerző apja, a gazdag bankár Abraham Mendelssohn, valamint anyja, a szintén befolyásos családból származó Lea Salomon mindent megtettek, hogy négy gyermeküket a lehető legjobb oktatásban részesítsék. A Hamburgból Berlinbe áttelepült család Leipzigerstraße 3. szám alatti rezidenciáján gyakran megfordult Heine, Hegel, Humboldt; a kis Felixet Goethe egyik legközelebbi barátja, Friedrich Zelter oktatta zenére.

A gyerekek irodalmi gúnylapot szerkesztettek, Felix Mendelssohn falták a könyveket, köztük Shakespeare drámáit, amelyeket éppen abban az időben, 1825-ben adtak ki újra Ludwig Tieck és A. W. von Schlegel német fordításában. (Schlegel öccse, Friedrich a zeneszerző nagybátyja volt.) A következő év júliusában Felix azt írja nővérének, Fannynak, hogy hamarosan „elkezdi megálmodni” a Szentivánéji álom zenéjét. A tizenhét esztendős fiatalember augusztusban be is fejezi ezt körülbelül tizenkét perces művet, amely egyedien és zseniálisan sűríti a színdarab legfontosabb karaktereit, hangulatait – ez lett a később megírt kísérőzenéből a nyitány.

Érdekes statisztikai adat, hogy 1991-ig mintegy húszezer zenemű született Shakespeare színdarabjaihoz kapcsolódóan. Mendelssohn nyitánya az elsők egyike, amely színpadi előadástól függetlenül, koncertterem számára készült, de a 19. századi Shakespeare-megzenésítések között is az elsők közé számít.

Maga Ludwig Tieck rendezte 1843 októberében azt a Szentivánéji álom-előadást, amely a művészetpártoló IV. Frigyes Vilmos porosz király megbízásából készült: az uralkodó Mendelssohnt kérte fel a kísérőzene megírására. (Ugyancsak ő rendelt a zeneszerzőtől kísérőzenét Szophoklész Antigonéjához és Racine Athaliájához is.)

Ehhez a színrevitelhez készített el Mendelssohn a nyitány mellé még tizenhárom

zenekari és énekes tételt, s ezekből szokták szvitként megszólaltatni azt az ötöt, amelyek az egyes felvonások között hangzottak el, vagy egy-egy néma jelenetet kísértek.

Bármilyen meglepő, de a sokszor patetikus hangvételéért, szárnyaló dallamaiért, felfokozott érzelmű zenéjéért kedvelt Pjotr Csajkovszkij (1840–1893) rajongott Mozartért. „Mindenekfelett Mozart zenéjét kedvelte – írta nekrológjában egyik legközelebbi barátja és tanár kollégája, Nyikolaj Kaskin –, annak dallami szépsége, megmagyarázhatatlan egyszerűsége, és spontán mívessége miatt. Mozart iránti tisztelete egyfajta kultusszá nőtt benne.” Ennek bizonyítéka Vonósszerenádja, Mozartiana című zenekari szvitje, valamint a Rokokóvariációk is, amelyben a szólóhangszert mozarti összetételű zenekar kíséri: fuvola, oboa, klarinét, fagott, kürt és vonósok.

Stílusa ebben a műben visszafogott, a dinamikai és érzelmi skála szűkebb keretek között mozog.

Mint címe is utal rá, a mű hangzásvilágát kecsesség, báj, elegancia, könnyedség, egyfajta szerkezetbeli levegősség jellemzi, mintha romantikus szerzője a 18. század első felében virágzott, a bécsi klasszikát megelőző-előkészítő kor iránt Pjotr Csajkovszkij nosztalgiázna, vagy – légyen bár anakronizmus – Mozart zenéje előtt tisztelegne. A bécsi klasszikában is kedveltnek számító variáció kifejezetten hallgatóbarát műfaj például egy hagyományos szimfónia- vagy vonósnégyes-tételhez képest, mert viszonylag rövid, könnyen átlátható téma variált ismétlődéséből, rövid szakaszokból áll, így a hallgató folyamatosan nyomon követheti a téma alakulását.

A Rokokó-variációk születése és interpretációtörténete szorosan kötődik Wilhelm Fitzenhagen német csellistához, aki 1870-től Csajkovszkij kollégájaként tanított a moszkvai konzervatóriumban. Közreműködött a zeneszerző mindhárom vonósnégyesének bemutatóján, s ő rendelte a darabot. A két muzsikus baráti viszonyban volt – egészen addig, amíg ki nem adták a Rokokó-variációk partitúráját. Még ezt megelőzően Fitzenhagen jó néhányszor megszólaltatta a darabot, például az 1877-es moszkvai ősbemutató után a Wiesbadeni Zenei Fesztiválon is. Innen írta lelkesen a zeneszerzőnek:

TOMASZ DAROCH ÉS A KODÁLY FILHARMONIKUSOK DEBRECEN

5

6

„Nagy örömmel tudósítalak, hogy a Variációkat elsöprő sikerrel adtam elő. A közönség annyira lelkesedett, hogy utána még háromszor hívott színpadra, sőt, már a mű előadása alatt tapsvihar tört ki a harmadik, Andante variáció után. Liszt azt mondta nekem: ön fantasztikusan játszott, ez már aztán igazi muzsika!”

Igen, a mai gyakorlattal szemben a 19. század közönsége bátran beletapsolt a műbe, ha ünnepelni kívánta az előadót, és nem törődött azzal, hogy a Rokokó-variációk nyolc, egymás után szünet nélkül következő tétel láncolata. Fitzenhagen a harmadik variációval szinte minden alkalommal zajos tetszést aratott, s emiatt néhány előadás után önkényesen átrendezte a variációkat úgy, hogy ezzel a szakasszal tudja zárni a művet, az utolsó variációt el is hagyta.

Csajkovszkij számára csak a publikálás idején vált világossá, mit tett zenéjével kollégája. Fitzenhagen és Csajkovszkij közös csellista növendéke, Anatolij Brandukov feljegyzése szerint egy látogatásakor rendkívül feldúlt állapotban találta Csajkovszkijt, és már-már arra gyanakodott, hogy beteg. „Mi a baj? – kérdeztem. – Fitzenhagen itt járt – válaszolta a zeneszerző az íróasztalán heverő partitúrára mutatva. – Nézze, mit művelt a darabommal! – Amikor azt kérdeztem, mit óhajt ezek után tenni, azt válaszolta, hogy az ördög vigye el, maradjon így.”

A Csajkovszkij által megkomponált eredeti formájában 1941-ben hangzott el először a mű, és ez a hiteles alakja csak 2004-ben jelent meg nyomtatásban.

Edward Elgar

Érdekes zenetörténeti tény, hogy Nagy-Britannia majd’ kétszáz éven át nem adott Európának élvonalbeli zeneszerzőt. Henry Purcell 1695-ben bekövetkezett halála után – a német születésű, de Angliához kötődő Händelt nem számítva – Edward Elgarnak (1857–1934) kellett eljönnie, hogy a szigetország zenéje ismét rendszeresen jelen legyen az európai koncertrepertoárban. Pedig Elgar nem hozott semmi egzotikusat, nem törekedett a nemzeti színek, karakterek megjelenítésére, mint például idősebb romantikus pályatársai, Csajkovszkij,

Grieg, Liszt vagy Chopin. Már negyvenedik életévén túl járt, amikor 1899-ben áttörést ért el: éppen az Enigma-variációkkal. Máig ez legnépszerűbb, legtöbbet játszott alkotása.

A művet eredetileg Variációk egy saját témára címmel látta el, és csak a témáját jelölte az enigma szóval. Azóta is kutatják, vajon miért nevezte Elgar titokzatosnak ezt a dallamot. Egyes feltételezések szerint a saját témán kívül egy másik, titokzatos téma is végigvonul a kompozíción, de a monogrammal, becenévvel felcímkézett variációk mögött álló személyek kiléte is sokáig rejtély tárgyát képezte. (Elgar ezek megfejtésében később segédkezett.) Egy 1911-es előadáshoz ezt írta a zeneszerző:

„Ez a mű, amely humoros lelkiállapotban fogant, de amelynek írása később mélységesen komolyra fordult, a zeneszerző barátainak jellemvázlata. Úgy is lehet ezt érteni, hogy mindegyik személy kommentálja az eredeti témát, reflektál rá, és megpróbálja megfejteni a rejtélyt, az enigmát, ahogyan magát a témát neveztem.

Ezek a vázlatok nem portrék; mindegyik variáció egy zenei ötlet, amely valamely személyhez vagy megtörtént esethez kapcsolódik – a titkot csak két személy tudja.

Ez jelenti a kompozíció alapját, de a zeneművet önmagában álló alkotásként is lehet tekinteni, külsődleges kapcsolat nélkül.”

Téma: Enigma. „A művész magányosságát ábrázolja” – ezt írta a zeneszerző a melankolikus témáról, amely Edward Elgar „kódja”. Leveleit nemegyszer a téma első négy hangjával írta alá, amely motívum saját nevének hanglejtését, ritmusát tükrözi (ti-ti tá-tá).

1. variáció: C.A.E. A három betű Caroline Alice Elgarnak, a zeneszerző feleségének monogramja. Kutatók kimutatták, hogy a tételben az a négyhangos motívum ismétlődik egy-egy belső szólamban, amelyet Elgar házukba belépve mindig fütyült, jelezve feleségének, hazajött.

2. variáció: H.D.S-P. „Hew David Steuart-Powell ismert amatőr zongorista és remek kamarazenei előadó. Kapcsolatban állt B.G.N. csellistával (12. variáció) és a hegedűs zeneszerzővel, akikkel sok éven át együtt zenélt. Mielőtt elkezdett játszani, futamokat játszott a fehér billentyűkön, le-föl, ezt ültettem át humorosan zenekarra” – írta Elgar.

3. variáció: R.B.T. Richard Baxter Townshend, az Oxfordi Egyetem professzora, könyvsorozatok szerzője, a 4. variációban ábrázolt W.M.B. sógora. Ez a tétel az amatőr színdarabokban közreműködő címzett komikus öregúr-szerepeire utal, a mély hang néha rikácsoló szopránra vált.

TOMASZ DAROCH ÉS A KODÁLY FILHARMONIKUSOK DEBRECEN

7

8

4. variáció: W.M.B. A vagyonos William Meath Baker megannyi középület felépítéséhez járult hozzá adományaival. Mindig energikusan fejezte ki magát, emlékezett a zeneszerző, erre utal a zene lendületessége is.

5. variáció: R.P.A. Richard Penrose Arnold a Nagy-Britanniában jól ismert Matthew Arnold költő fia volt, amatőr zongorista. Ez a szakasz szünet nélkül vezet át a következőbe.

6. variáció: Ysobel. Isabel Fitton a zeneszerző brácsás tanítványa. A mélyhegedűkön megszólaló kezdő motívum mintha a húrok keresztezésére szolgáló etűd lenne; erre épül a befelé forduló, némely pillanatban romantikus tétel.

7. variáció: Troyte. Elgar hosszú ideig lakott Malvern festői szépségű városában, amelynek építésze a zeneszerző egyik legjobb barátja volt. Ez a variáció szeretetre méltóan ábrázolja Arthur Troyte Griffith lelkes, de ügyetlen zongorajátékát. A tétel viharos karakterének eredete Elgar és Griffith közös sétája, amelyen nagy eső kapta el őket. A következő variációban megszemélyesített hölgyismerős egyedi hangulatú, 18. századi házában találtak menedéket.

8. variáció: W.N. Winifred Norburyt, a Worcesteri Filharmóniai Társaság titkárát Elgar bájos személyiségnek írja le, aki szorosan kötődött a zenéhez. A romantikus dallamot ellenpontozó játékos motívum állítólag az ő jellegzetes nevetését imitálja.

Ezt a tételt az első hegedűk tartott hangja vezeti át a következőhöz.

9. variáció: Nimrod. Ez a leghíresebb variáció, önállóan is elő szokták adni NagyBritanniában. (Ez szólt például Diana hercegnő temetésén és Hongkong ünnepélyes átadásakor 1997-ben, s 1930 óta minden évben elhangzik az első világháborút lezáró fegyverszünetre emlékező Remembrance Sunday ünnepségsorozaton, a londoni Cenotaph háborús emlékműnél.) A cím Augustus J. Jaeger, a brit Novello cég, Elgar műveinek egyik fő kottakiadója szerkesztő-menedzserének a nevére utal (németül Jäger: vadász). A kiadó a legcsúfosabb kudarcok után is bátorította Elgart, ugyanakkor komoly kritikusa is volt, a zeneszerző – bevallása szerint – rengeteget köszönhetett neki. 1904-ben Elgar elmesélte Dora Pennynek – ő a következő tétel Dorabellája –, hogy ez a variáció nem igazán portré, hanem egy számára emlékezetes eset megörökítése. Amikor Elgar depresszióban szenvedett, és éppen feladni készült a zeneszerzést, Jaeger meglátogatta, és a komponálás folytatására biztatta.

Beethovent hozta fel példaként, aki annyi személyes tragédia ellenére is dolgozott, és egyre szebb, mélyebb zenéket írt. Ezt kell neked is tenned, mondta állítólag Jaeger, és elénekelte a Pathétique-szonáta lassú tételének dallamát. Elgar azt is elárulta Dorának, hogy a Nimrod néhány kezdő üteme ennek a témának az allúziója.

10. variáció: Dorabella. Dora Penny arcképe, amelyben Elgar kedvesen kifigurázza hölgybarátja dadogását, a mélyhegedű középpontba állításával.

11. variáció: G.R.S. George Robertson Sinclair a Malverntől harminc kilométerre fekvő Hereford katedrálisának erőteljes személyiségű orgonistája volt. „Ennek a variációnak semmi köze az orgonákhoz vagy templomokhoz, sőt G.R.S.-hez sem nagyon – nyilatkozta a zeneszerző. – Az első néhány ütemet Sinclair nagydarab bulldogja ihlette, amint a meredek parton beleesik a Wye folyóba (1. ütem), kapálózik, hogy szilárd talajt fogjon (2–3. ütem), és boldogan ugat, miután partra ért (5. ütem).

G.R.S. azt mondta nekem: na, ezt zenésítsd meg! Megtettem, tessék!”

12. variáció: B.G.N. Basil G. Nevinson, a remek amatőr csellista gyakran kamarazenélt Elgarral. A variációt gordonkaszóló nyitja és zárja, ez szünet nélkül vezet át a következő variációba.

13. variáció: ***. A három csillag egyesek szerint azt a lányt takarja, aki másfél évig Elgar menyasszonya volt, mielőtt Új-Zélandra költözött volna. Mások azt sejtik, hogy a szerző talán a tizenhármas számmal kapcsolatos babonából nem kívánta megnevezni a címben Lady Mary Lygont, egy rangos zenei fesztivál szponzorát.

Egy harmadik vélemény szerint Lady Mary közismertségére tekintettel nem akarta Edgar felfedni hozzá fűződő baráti érzelmeit a Romanze feliratú tétel címében.

A hölgy a mű komponálása alatt éppen Ausztráliába utazott: a dobok a hajó gépházának távoli lüktetését jelölhetik, a klarinét pedig idézetet szólaltat meg Mendelssohn Szélcsend és szerencsés hajózás című művéből.

14. variáció: E.D.U. Elgar önarcképe: felesége becézte őt Edunak (a német Eduard név alapján). A Nimrod és a C.A.E. feliratú variációkból hangzanak fel újra reminiszcenciák, utalva arra a két személyre, aki Elgar bevallása szerint legnagyobb hatással volt életére és zeneszerzői művészetére. Írta: Várkonyi Tamás

TOMASZ DAROCH ÉS A KODÁLY FILHARMONIKUSOK DEBRECEN

9

10

Fotó © Andrzej Heldwein

Tomasz Daroch 2011-ben megnyerte a Lutosławski Nemzetközi Gordonkaversenyt, a budapesti Pablo Casals Gordonkaversenyen pedig megosztott második helyen végzett, s ez utóbbi különdíjaként léphet fel ezen az esten a Müpában a Kodály Filharmónia együttesével. Az 1989-ben született lengyel művész Mannheimban szerezte meg diplomáját, és tudását olyan nagyságoknál tökéletesítette, mint David Geringas, Perényi Miklós és Heinrich Schiff. Zenekarral először tizennégy esztendősen lépett pódiumra, s azóta számos hivatásos együttessel dolgozott együtt Varsóban, Heidelbergben, Budapesten, Zágrábban és Moszkvában. Eddig két lemeze jelent meg.

Kovács László több mint három évtizede a magyar zenei élet egyik sokat foglalkoztatott dirigense. Harminc évig irányította a Miskolci Szimfonikus Zenekart, emellett 1998-tól a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának karmestereként, 2004-től 2008-ig pedig az együttes első karmestereként dolgozott. A Kodály Filharmonikusoknak az előző évadban lett vezető karmestere. 1981-től 2007-ig tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, 1989 és 1999 között művészeti vezetője volt a Nyírbátori Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábornak, de rendszeresen fellépett Marton Éva zongorakísérőjeként is.

TOMASZ DAROCH ÉS A KODÁLY FILHARMONIKUSOK DEBRECEN

11

Fotó © Máthé András

A Kodály Filharmonikusok első önálló koncertjüket (még más néven) 1923-ban adták.

A zenekar fejlődésében meghatározónak bizonyult Rubányi Vilmos vezető karmester, aki 1951-től 1954-ig, majd 1959 és 1971 között állt az együttes élén, erősítve a debreceni operajátszás hagyományait is. A rendszerváltást követően a MÁV-tól Debrecen önkormányzata vette át a zenekar fenntartását, a következő jelentős változásként pedig 2011-ben, Somogyi-Tóth Dániel igazgató vezetésével szakmai-arculati megújulás kezdődött az együttesnél. A zenekar számos zenei stílusban és területen aktív, fellépett például Szekeres Adriennel, a Ghymes és az LGT együttesekkel, idén nyáron pedig a kölni videojáték-kiállításra kapott meghívást a Kodály Kórussal együtt.

Tomasz Daroch Fot贸 漏 Andrzej Heldwein

Summary Three hugely popular works of the Romantic era appear on the programme of a concert featuring Polish cellist Tomasz Daroch, a winner of prizes at numerous competitions. The works will be interpreted by one of Hungary’s leading symphony orchestras under the baton of László Kovács, a key figure on the Hungarian music scene for decades.

Mendelssohn’s suite A Midsummer Night’s Dream gained popularity primarily for its overture and the Wedding March that has become such an essential feature of nuptial celebrations. The composer wrote the overture at the age of only 17, and some two decades later was commissioned by Frederick William IV of Prussia to compose full incidental music to accompany Shakespeare’s masterpiece.

Tchaikovsky’s Variations on a Rococo Theme occupies an unusual place in the oeuvre of the Russian Romantic composer noted for his passionate, emotionally stormy music, since it represents a wonderful mark of his respect for Mozart and nostalgia for the epoch blossoming in the first half of the 18th century, which preceded and foreshadowed the Viennese School of the Classical period.

The second half of the concert features the most famous work by Edward Elgar, one of the best loved of British composers. Premièred in 1899, the Enigma Variations is a composition still shrouded in mystery, much of which remains unknown to us, and perhaps always will. Its composer revealed only that the movements in the series of variations were inspired by his friends or by notable experiences he shared with them. Elgar immortalised these friendships and memories in a gently humorous or respectful tone, and in his idiosyncratically refined and sensitive musical style.

One variation is the famous and uplifting Nimrod movement, which was played at Princess Diana’s funeral and has remained a permanent feature of commemorations on Remembrance Sunday at London’s Cenotaph war memorial since 1930.

TOMASZ DAROCH AND THE KODÁLY PHILHARMONIC DEBRECEN

13

14

Budafoki Dohnányi Zenekar

Az örökkévalóság pillanatai – Femina ex machina

Vezényel: Hollerung Gábor

2015. november 21.

Hollerung Gábor

Wiener Kammerensemble

2015. november 24.

Fotó © Wilfried Hedenborg

Monteverdi: Poppea megkoronázása

Közreműködik: Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György Rendező: Geréb Zsófia

2015. november 26., 27. és 29.

Orfeo Zenekar

Jiří Bělohlávek és a Cseh Filharmonikusok

2015. december 5.

Jiří Bělohlávek Fotó © Czech Philharmonic

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK

Szabados Éva és a Pannon Filharmonikusok

Vezényel: Erdélyi Dániel

2015. december 13.

Szabados Éva Fotó © Pawel Karnowski

KARÁCSONYI HANGVERSENY J. S. Bach: Karácsonyi oratórium

Vezényel: Vashegyi György

2015. december 19.

Norvég Barokk Zenekar

előzetes,

AJÁNLÓ

STRATÉGIAI PARTNEREINK:

STRATÉGIAI MÉDIAPARTNEREINK:

A MÜPA TÁMOGATÓJA AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA.

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A Müpa fotóit Csibi Szilvia, Pető Zsuzsa, Posztós János és Kotschy Gábor készítette.

A címlapon: Tomasz Daroch Címlapfotó: Pawel Kamowski A szerkesztés lezárult: 2015. november 9.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000