Müpa Műsorfüzet - Sol Gabetta és az Orchestre de Paris Vezényel: Paavo Järvi (2015. november 6.)

Sol Gabetta és az Orchestre de Paris Vezényel: Paavo Järvi 2015. november 6.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

20151019_MR_ZEI_DOHNANYI_143x85mm.indd 1

2015.10.21. 12:43:52

www.fidelio.hu

HA KOMOLYAN SZÓRAKOZIK

3

6 November 2015 Béla Bartók National Concert Hall

2015. november 6.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sol Gabetta (cello) and Sol Gabetta (cselló) és the Orchestre de Paris az Orchestre de Paris Conductor: Paavo Järvi Vezényel: Paavo Järvi

Arvo Pärt: Silhouette (work dedicated to the orchestra)

Arvo Pärt: Silhouette (a zenekarnak ajánlott mű)

Saint-Saëns: Cello Concerto No. 1 in A minor, op. 33 1. Allegro non troppo 2. Allegretto con moto 3. Molto allegro

Saint-Saëns: I. (a-moll) csellóverseny, op. 33 I. Allegro non troppo II. Allegretto con moto III. Molto allegro

Berlioz: Symphonie fantastique, op. 14 1. Reveries – Passions. Largo – Allegro e apassionato assai 2. A Ball. Largo – Allegro non troppo 3. Scene in the Fields. Adagio 4. March to the Scaffold. Allegretto non troppo 5. Dream of the Night of the Sabbath.

Larghetto – Allegro This concert is presented in partnership with the French Institute of Budapest.

Berlioz: Fantasztikus szimfónia, op. 14 I. Álmok, szenvedélyek. Largo – Allegro e apassionato assai II. Bál. Valse. Allegro non troppo III. Jelenet a mezőn. Adagio IV. Menet a vesztőhelyre. Allegretto non troppo V. Boszorkányszombat. Larghetto – Allegro A koncert megvalósításában partnerünk a Francia Intézet.

4

Sol Gabetta Fot贸 漏 Uwe Arens

Latin temperamentum, szláv szélsőségek, svájci pontosság Hat nyelven beszél, legszebben mégis akkor szól hozzánk, amikor a hangszerén játszik. Sol Gabettában egyesül minden, amitől egy jó művész izgalmassá válik: latin temperamentum, szláv szélsőségek és svájci pontosság. Csoda, ha a közönség megőrül érte?

A harmincnégy esztendős gordonkaművész Argentínában született orosz és francia felmenőktől. Háromévesen kezdett hegedülni, de a cselló is tetszett neki és zongorázni is tanult – ez pedig így együtt nem tett jót a fejlődésnek. Választania kellett, ő pedig a gordonkára szavazott, mondván, hogy ezen a hangszeren tudja legkön�nyebben kifejezni magát. (Igaz, később még „bűnözött” kicsit: egyik versenye pénzdíjából klarinétot vett magának. Aztán szerencsére maradt a vonósoknál.)

A szülők úgy érezték, a dél-amerikai országban nem adottak a feltételek ahhoz, hogy gyermekeik kibontakoztathassák tehetségüket. Sol bátyja, Andrés is ígéretes zeneiskolai tanuló volt, Gabettáék pedig döntöttek: Európába költöznek, hogy gyerekeik a legjobb oktatásban részesülhessenek. Útjuk Madridba vezetett, ahol a testvérpár ösztöndíjasként tanulhatott a híres Escuela Superior de Música Reina Sofia falai között. „Nem sok szülő van, aki megtette volna ezt a gyerekeiért – mondta egy interjúban Sol Gabetta. – Pénzt ugyan csak keveset kaphattunk tőlük a bátyámmal, de nekik köszönhetjük a legmélyebb zeneszeretetet, a tehetségünkbe vetett hitet, és sohasem voltunk híján a szakmai céljaink iránti szolidaritásnak sem.”

Hamar beigazolódott, hogy a szülők nem voltak elfogultak Sollal: tízévesen megnyerte első nemzetközi versenyét. Noha bátyja is kiváló zenész volt, egyre világosabb lett, hogy a szöszke kislányból egy napon kiemelkedő szólista válhat. Madridban Ivan Monighetti, az utolsó Rosztropovics-tanítvány vette szárnyai alá, aki Sol Gabetta bevallása szerint egyszerre volt számára mester, barát és pótapa: Sol több időt töltött a Monighetti család otthonában kottákat böngészve, mint saját rokonai körében. Amikor aztán Monighetti 1994-ben a bázeli zeneakadémián kapott állást, a Gabetta család ismét döntött: a mester után költöztek a svájci városba.

Monighetti úgy óvta Sol Gabettát, akár a saját gyermekét: sohasem engedte, hogy túl sokat koncertezzen és idő előtt kiégjen. Bár Sol szófogadó és végtelenül szorgalmas volt, gyakorlás közben rendre megmutatkozott makacssága és újító szelleme is.

Ahelyett azonban, hogy Monighetti lenyesegette volna ezeket a „vadhajtásokat”,

SOL GABETTA, ORCHESTRE DE PARIS / PAAVO JÄRVI

5

6

és uniformizálni próbálta volna a lány játékát, engedte, hogy kibontakozzon saját egyénisége. Ma is gyakran említik vele kapcsolatban, mennyire újszerűen képes interpretálni hosszú évtizedek óta rögzült darabokat. „Az emberek azt hiszik, ha szőke kislány vagy, máris nyert ügyed van – hívta fel egyszer a figyelmet arra, hogy a komolyzene világa még mindig alaposan át van itatva szexizmussal. – Talán valóban könnyebb így elindítani a karrieredet, utána azonban minden sokkal nehezebbé válik. Lehetsz akármilyen jó, sorjáznak utánad az újabb Gabetták, és te harmincéves korodban arra eszmélsz, hogy öregnek számítasz és mindenki elfelejtett. Egy kisfiúnak nehezebben indul a karrierje, de sokkal könnyebb megmaradnia az úton.”

„Kérjük, ne árulják el az egészségügyi és biztonsági felelősöknek, de valami nagyon veszélyeset játszottak kedd este a Royal Concert Hallban: olyan veszélyeset, hogy 2000 ember felejtett el levegőt venni, és néhányaknak kihagyott a szívverése.” (Nottingham Post) A megmaradással – tökéletesen érthető módon – neki nem volt gondja. Otthonosan mozog a világ nagy koncerttermeiben. A Bécsi Filharmonikusokkal 2004-ben debütált Valerij Gergijev vezényletével, s azóta fellépett a világ szinte valamennyi vezető zenekarával, többek közt a Berlini és a Szentpétervári Filharmonikusokkal, az Il Giardino Armonicóval, az amszterdami Concertgebouw és a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarával. A Drezdai Filharmonikusoknak ebben az évadban ő a rezidens szólistája. Nemrég New Yorkban debütált a Mostly Mozart Fesztiválon.

A New York Times kritikusa így ír az élményről: „Ms. Gabetta – akihez a teremben ülők túlnyomó többségéhez hasonlatosan először volt szerencsém élőben – pompásan prezentálta Haydn C-dúr gordonkaversenyét. Igen, agilis volt meg szikrázó és minden egyéb, aminek Haydnnak lennie kell, de felsejlett Ms. Gabetta saját művészetének mélyebb rétegében rejtőző temperamentuma is. Nem kellett sokat várnunk, hogy ez ereje teljében megmutatkozzék.”

Sol Gabetta 2004-ben megnyerte a Crédit Suisse fiatal művészeknek adományozott díját, továbbá elnyerte a Natalia Gutman-díjat, első lett a rangos moszkvai Csajkovszkij Versenyen, s Münchenben az ARD Nemzetközi Zenei Versenyén is neki ítélték az első díjat. Grammy-díjra is jelölték, a Gramophone magazin az év fiatal művészének választotta 2010-ben, és már négyszer megkapta az ECHO Klassik-díjat.

Hogy zenei álmait megvalósítsa, bátyjával megalapította a Cappella Gabetta kamarazenekart, amely barokk és korai klasszikus zenét játszik a legmagasabb fokon, a legképzettebb zenészekkel. Andrésszal, az együttes koncertmesterével együtt válogatták ki a zenekari tagokat, akik eredeti barokk hangszereken játszanak, igazi barokk csemegéket. (A múlt év végén a Müpában is hallhattuk a zenekart, amint Simone Kermes és Vivica Genaux barokk dívapárbaját kísérte – igaz, Sol nélkül.)

Egy alapítványnak köszönhetően Sol Gabetta egy igen ritka és roppant értékes, Guadagnini által 1759-ben készített gordonkán játszik.

„Az volt az igazán megbabonázó Gabetta előadásában, ahogyan az egész testét használta arra, hogy a zenében rejlő történetet elmesélje. Rabul ejtő volt látni mimikáját a koncert közben: az arcára kiült szenvedély illett a mű hullámzásához. […] A végére felajzotta a közönséget, amely hosszasan, felállva ünnepelte.”

(The Newspaper) A zenélés mellett tanít is egykori alma materében, 2006 óta pedig saját kamarazenei rendezvényt is magáénak tudhat: a SOLsberg Fesztivált minden év nyarának elején rendezik meg a Baselhez közeli Olsbergben. A Bázeli Szimfonikusokkal pedig Sol Gabetta egy kifejezetten gyermekeknek szóló programsorozatot vezet, mivel elengedhetetlennek tartja, hogy minél fiatalabb korban kapcsolatba kerüljünk a komolyzenével.

Idén két lemeze is megjelent: Bertrand Chamayouval Chopint rögzített, a Bázeli Kamarazenekarral, valamint Giuliano Carmignola hegedű- és Dejan Lazić zongoraművésszel pedig Beethoven C-dúr hármasversenyét. Tavaly a Müpában is újra fellépett: Schumannt játszott elsöprő sikerrel.

„Csak olyasmivel tudom megérinteni a közönséget, ami engem is megérint – mondja. – Ez nem azt jelenti, hogy szándékoltan érzelmesen kell játszanom, vagy erőltetnem valamit, hogy elérjen az emberekhez. Bár most, hogy jobban belegondolok, tulajdonképpen nagyon érzelmesen játszom.”

Ne legyenek kétségeink: a szikrázóan tehetséges művész a Müpában sem lesz híján a temperamentumnak.

SOL GABETTA, ORCHESTRE DE PARIS / PAAVO JÄRVI

7

8

A karmester A Grammy-díjas, észt származású Paavo Järvi, aki utolsó évadát tölti az Orchestre de Paris élén, idén ősztől az NHK Szimfonikus Zenekarnak is vezető karmestere.

A legrangosabb koncerttermekben számos világhírű együttest vezényelt, többek közt a Berlini, a Bécsi, a Müncheni és a Londoni Filharmonikusokat, a Philharmonia Orchestrát, a Mariinszkij Színház Zenekarát, a Tokiói és a Cincinnati Szimfonikus Zenekart, a Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekarát, s állt a lipcsei Gewandhausorchester és a drezdai Staatskapelle élén is. Pályafutása kezdete óta szoros kapcsolatot ápol a kortárs észt zeneszerzőkkel, köztük a nyolcvanadik életévét idén betöltött Arvo Pärttel. Szülőhazájában tanácsadóként segíti rangos zenei fesztiválok létrejöttét, e tevékenységéért több kitüntetésben is részesült.

Fotó © Ixi Chen

SOL GABETTA, ORCHESTRE DE PARIS / PAAVO JÄRVI

9

Fotó ©Frédéric Désaphi

A zenekar Az Orchestre de Paris a legnagyobb elismertségnek örvendő francia szimfonikus zenekar, és a maga 119 állandó tagjával a legnagyobb létszámú is. 1967-ben jött létre, első karmestere Charles Munch volt, akit olyan nobilitások követtek a karmesteri dobogón, illetve a zenei tanácsadók tisztében, mint Herbert von Karajan, Solti György, Daniel Barenboim, Szemjon Bicskov, Christoph von Dohnányi, Christoph Eschenbach, majd 2010-től Paavo Järvi. A zenekar különös figyelmet fordít a kortárs művek előadására, időnként operabemutatókon is közreműködik a Théâtre du Châtelet előadásain.

Az Orchestre de Paris rendszeresen koncertezik Franciaország- és Európa-szerte, de turnézott már Észak- és Dél-Amerikában is. Az együttes mostani budapesti koncertje annak a turnénak az első állomása, amelyen az Orchestre de Paris Bécs, Essen, Berlin, München, Frankfurt és Brüsszel hangversenytermeiben vendégszerepel még.

10

A műsor Arvo Pärt: Silhouette A műről, amely az Orchestre de Paris és zeneigazgatója felkérésére született 2009-ben, és alcíme szerint Hódolat Gustave Eiffelnek, így nyilatkozott a szerző: „A darab írásához az első impulzust az adta, hogy CD-n meghallgattam a műveimet Paavo Järvi első osztályú tolmácsolásában. Azonnal felhívtam őt, hogy hangot adjak elragadtatásomnak, és megtudtam, hogy rövidesen az Orchestre de Paris zeneigazgatója lesz. Ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy írjak valamit erre az alkalomra új zenekarának. […] Egy zeneszerző szemszögéből az Eiffel-toronynak sok olyan jellemzője van, amely egy zenemű szerkezetével hasonlítható össze: a szerkezeti elemek közötti kapcsolatok, a konstrukció átláthatósága és sok más. Még a mozdulatlanság is, mely az építészet fontos tényezője, de a zenének is kulcseleme. Végül művem rövid és könnyed lett, könnyed, mint egy tánc, egy keringő, kicsit kavargó, mint a szél, mely simogatja ezt a kolosszust.”

Arvo Pärt Fotó © Kaupo Kikkas

Saint-Saëns: I. (a-moll) csellóverseny Az Auguste Tolbecque belga hangszerkészítőmuzsikus számára komponált concertót az Orchestre de Paris jogelődje mutatta be 1873-ban.

Idehaza sajnos ritkán hallhatjuk ezt a hírhedten nehéz, virtuóz művet, pedig számos zeneszerző, többek közt Sosztakovics és Rachmaninov is azt mondta róla: ez a valaha írt legnagyszerűbb gordonkaverseny.

Berlioz: Fantasztikus szimfónia

„Egy egész Beethoven lakozik ennek a franciának a bensőjében” – lelkendezett a fiatal német kritikus, Ludwig Börne a Fantasztikus szimfónia bemutatója után. Hector Berlioz öttételes műve programzenének született, bár a szakírók rendületlenül vitatkoznak arról, mennyire képes történetet elmesélni a népszerű darab. Keletkezésének hátterében a komponista reménytelenül lángoló szerelme áll Harriet Smithson Shakespeareszínésznő iránt.

A műsorfüzetet írta: Csepelyi Adrienn

SOL GABETTA, ORCHESTRE DE PARIS / PAAVO JÄRVI

11

Sol Gabetta Photo Š Uwe Arens

Summary Sol Gabetta was born in Argentina of Russian and French parentage. In Madrid, where her family moved in order to further her and her brother Andrés’s musical development, she was taken under the wing of Ivan Monighetti, the last cellist to study under Rostropovich. When Monighetti received a position at the Basel Music Academy, the family followed him. Sol Gabetta has won the Crédit Suisse Young Artist Award, the Natalia Gutman Prize and has taken first prize at both Moscow’s prestigious International Tchaikovsky Competition and at the ARD International Music Competition in Munich. She has also been nominated for a Grammy, named Gramophone Magazine’s young artist of the year in 2010, and received four ECHO Klassik awards. She made her début with the Vienna Philharmonic in 2004 under the baton of Valery Gergiev, and has appeared with nearly all of the world’s leading orchestras since. This season, she is serving as resident soloist at the Dresden Philharmonic. In addition to performing, she also teaches, and has held her own chamber music festival in Olsberg, near Basel, since 2006.

Founded in 1967, the Orchestre de Paris is the most widely acclaimed symphony orchestra in France. Its original conductor, Charles Munch, has been followed on the podium, and in the post of musical advisor, by such notables as Herbert von Karajan, Georg Solti, Daniel Barenboim, Semyon Bychkov, Christoph von Dohnányi, Christoph Eschenbach, and, since 2010, Paavo Järvi. This is the Grammy-winning Estonianborn conductor’s final season with the orchestra as he also takes on the principal conductor’s post at the NHK Symphony Orchestra this autumn. Since the start of his career, he has maintained strong connections with contemporary Estonian composers, including Arvo Pärt, who celebrated his 80th birthday this year.

The evening’s performance will feature Pärt’s 2009 work Silhouette (subtitled Hommage à Gustave Eiffel), together with Saint-Saëns’s Cello Concerto No. 1, written for Belgian instrument-maker Auguste Tolbecque and declared by Rachmaninoff to be the greatest cello concerto ever written. Berlioz’s Symphonie fantastique, also to be played, was born from the composer’s hopeless love for Shakespearean actress Harriet Smithson.

SOL GABETTA, ORCHESTRE DE PARIS / PAAVO JÄRVI

13

14

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK

Tomasz Daroch és a Kodály Filharmonikusok Debrecen

Vezényel: Kovács László

2015. november 15.

Tomasz Daroch Fotó © Andrzej Heldwein

Budafoki Dohnányi Zenekar

Az örökkévalóság pillanatai – Femina ex machina

Vezényel: Hollerung Gábor

2015. november 21.

Hollerung Gábor

Wiener Kammerensemble

2015. november 24.

Fotó © Wilfried Hedenborg

Monteverdi: Poppea megkoronázása

Közreműködik: Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György Rendező: Geréb Zsófia

2015. november 26., 27. és 29.

Orfeo Zenekar

Jiří Bělohlávek és a Cseh Filharmonikusok

2015. december 5.

Jiří Bělohlávek Fotó © Czech Philharmonic

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK

Szabados Éva és a Pannon Filharmonikusok

Vezényel: Erdélyi Dániel

2015. december 13.

Szabados Éva Fotó © Pawel Karnowski

előzetes,

AJÁNLÓ

STRATÉGIAI PARTNEREINK:

STRATÉGIAI MÉDIAPARTNEREINK:

A MÜPA TÁMOGATÓJA AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA.

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A Müpa fotóit Csibi Szilvia, Pető Zsuzsa, Posztós János és Kotschy Gábor készítette.

A címlapon: Paavo Järvi Címlapfotó: A. Deniau A szerkesztés lezárult: 2015. október 30.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000