Müpa Műsorfüzet - Dvořák: Requiem (2015. november 1.)

MINDENSZENTEK Dvořák: Requiem

2015. november 1.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

Fassang László orgonaművész

Szeretek itt lenni! #szeretekittlenni

mupa.hu

1 November 2015 Béla Bartók National Concert Hall

2015. november 1.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

ALL SAINT’S DAY MINDENSZENTEK Dvořák: Requiem Dvořák: Requiem Featuring: Simona Šaturová – soprano, Veronika Hajnová – contralto, Szabolcs Brickner – tenor, Miklós Sebestyén – bass, Hungarian Radio Symphonic Orchestra, Hungarian Radio Choir (choirmaster: Zoltán Pad) Conductor: Tomáš Netopil

Közreműködik: Simona Šaturová – szoprán, Veronika Hajnová – alt, Brickner Szabolcs – tenor, Sebestyén Miklós – basszus, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) Vezényel: Tomáš Netopil

MINDENSZENTEK – DVOŘÁK: REQUIEM

3

4

Az emberi végtelen szívébe réved „A kvartettje… Akár a zúzott üveg. Ezt úgyszintén csak Kreskóban hallgathatom, hogy időben leszaladhassak a patakhoz, és elsírhassam magam a sötétben…

A borongós Szláv táncokkal is így vagyok, a kezemet tördelem, és kiszaladok, és hangosan sírok, s nem tudom, mivel kényszerít arra ez a zene, hogy felálljak, hogy elszaladjak előle” – mondta Bohumil Hrabal Dvořákról a Zsebcselek című interjúregényben, amikor a szláv lélekről és a zenéről kérdezték. Aztán röviden arra is kitért, miért érzi annyira közel magához a dvořáki világot: „Azok a táncok utánozhatatlanul csehek, azokban a táncokban elfojtott fellángolás és vágyakozás van valami iránt, ami már soha vissza nem hozható, de még ott van a Humoreszk, a szimfóniák sora, a gordonkaverseny, igen, ezek mind mesterművek, de én a Ruszalkát szeretem, Dvořák operáját, az a kvintesszencia számomra. Ha volna fiam vagy lányom, és elérné a tizenötödik évét, és én azt szeretném megmagyarázni neki, mi a szecesszió, hát a Ruszalka a szecesszió kvintesszenciája. Szerintem Dvořák a Ruszalkában a lehető legtökéletesebben ragadta meg a kor szellemét, olyan ez az opera, mint Preisler festménye az ábrándozó lányról. Nagy hatással volt rám az is, hogy Dvořák, annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert mészároslegény volt, emberileg is és művészetileg is végtelenül gyengéd tudott lenni… Mintha a lelkében élne egy kislány is, egy kisasszonyka, ki az édenkert felé tekinget, akár a rabbi lánya, aki az emberi örökkévalóság és az emberi végtelen szívébe réved…” És szerette a galambokat... – jegyzi meg még Dvořák-szimpátiájának nyomós záró érveként a legendásan madárbarát cseh író.

Távolba révedő, zord tekintet, mély függőleges homlokránc, mosolytalan, szigorú arc. Portréit nézve Dvořák komor, keserű művész benyomását kelti. A korabeli amerikai sajtó egyik munkatársa szerint a cseh komponista nem olyan félelmetes jelenség, mint amilyennek a képein tűnik, nyoma sincs nála a buldogszerű vadságnak, amelyet azok a képek sugallnak. Természetes méltóság van benne, karakteres, emocionális, felvillanyozó.

A látszat tehát ebben az esetben is csalt. Hrabal megjegyzéséhez csatlakozva: a markáns Dvořák a zeneirodalom egyik „leggyengédebb”, legmegnyerőbb alkotója.

Csendesen induló, kezdetben provinciális művészsors volt az övé az Osztrák–Magyar Monarchia északi peremén. A fogadós, mészáros – valamint profi citerajátékos – František Dvořák és Anna Zdeňková első gyermeke, Antonín Leopold Dvořák 1841. szeptember 8-án született a Prágához közeli, Moldva-parti Nelahozevesben.

A Szent András-templomban keresztelték meg, és e szentségi jel mindvégig elkísérte: hazája történelmi-kulturális örökségén túl feltétel nélküli, megingathatatlan hite határozta meg Dvořák művészi hozzáállását.

A kisfiú kiváló zenei érzéke korán megmutatkozott, hamar megtanult hegedülni.

Később az erélyes polihisztor, Antonín Liehmann óráira járt, aki a német nyelv mellett orgonálni, zongorázni tanította és a zeneelméletbe is bevezette. Dvořák a prágai orgonaiskolában diplomázott, de a lelkes ifjú zenész nem elégedett meg a templomi szolgálat rendre felmerülő lehetőségével, folyamatosan új kihívásokat keresett.

Művészi fejlődésére erősen hatottak a Cseh Ideiglenes Színház – Smetana vezette – zenekarában brácsásként eltöltött, igencsak aktív évek. A „klasszikus repertoár” megismerésén túl a kortárs Liszt és Wagner művei befolyásolták gyermekkora óta dédelgetett, lassan kibontakozó zeneszerzői ambícióit. Időközben a színházban beleszeretett tanítványába, Josefina Čermákovába, akinek dalciklust is szentelt. A lány azonban végül egy gróf felesége lett, Dvořák pedig 1873-ban Josefina húgát, Annát vezette oltár elé.

Miután otthagyta az Ideiglenes Színházat, Dvořák a prágai Szent Adalbert-templom orgonistájaként kereste meg kenyerét, miközben figyelmét egyre inkább a komponálás kötötte le.

Ám hiába születtek egyre-másra új darabok, változatos műfajokban (opera, kantáta, dal, kamarazene), Prágán túl ismeretlen maradt a halk szavú, szerény komponista. Az áttörés akkor következett be, amikor a „szegény zenetanár” 1874-ben benyújtott szimfóniájával nemcsak az Osztrák–Magyar Monarchia tehetséges, rászoruló zeneszerzői számára kiírt állami ösztöndíjat nyerte el Bécsben, hanem a zsűriző Brahms őszinte elismerését, támogatását, sőt barátságát is. A Szláv táncok sorozata végre meghozta a nemzetközi sikert.

Dvořák nevét szárnyra kapta a világhír. Megszületett a Hegedűverseny; Londonban diadalt aratott a Stabat Mater, a Philharmonic Society szerzői estekre invitálta, bemutatták VII. szimfóniáját, majd A kísértetmenyasszony című dramatikus kantátáját.

MINDENSZENTEK – DVOŘÁK: REQUIEM

5

6

1890-ben komponálta Requiemjét, ugyanebben az évben a Cambridge-i Egyetem díszdoktorává avatták, a prágai konzervatóriumban pedig zeneszerzéstanárnak nevezték ki.

Sikert sikerre halmozott. Egy módos fűszerkereskedő felesége, a művészetpártoló Jeannette Meyers Thurber meghívta Amerikába, ahol 1892-től 1895-ig óraadó tanárként igazgatta a frissen alapított New York-i Nemzeti Zenei Konzervatóriumot. A nyitott szellemiségű intézményt vezetve örömmel, érdeklődéssel fedezte fel az afroamerikai és indián népzenét, s ezektől ihletődve írta meg a zenetörténet egyik legnépszerűbb szimfóniáját, az „Újvilágként” jegyzett kilencediket. Szavaival élve „egy szabad és nagy nemzet természetes hangját kereste”. Az Egyesült Államokban született másik legtöbbet játszott műve, a h-moll csellóverseny is; igaz, ezt már otthon véglegesítette.

A honvágy ugyanis hazahívta. Liszt és Csajkovszkij mintájára főleg programzenéket, szimfonikus költeményeket, illetve operákat komponált. A századforduló vibráló, impresszionista színeit felvillantó Ruszalkája igazi mestermű lett, meseoperája mára bekerült a „szláv Dvořák és felesége alaprepertoárba”. Utolsó, „wagneri” zenedrámájában Tasso Megszabadított Jeruzsálem című eposzának egyik epizódját dolgozta fel. Az Armida prágai premierje után nem sokkal, 1904. május 1-jén hunyt el.

Dvořákról tudható, hogy a zenén kívül egyetlen jámbor szenvedélye volt még: a vonatok. Ártatlan, szemlélődő kikapcsolódás a technika és a menetrendek világában.

Rá vonatkozóan kétségtelenül igaz: hivatásával, életével, minden alkotásával egyszerűen csak a szépet akarta szolgálni.

Dvořák és Magyarország A cseh komponista műveinek magyarországi bemutatójáért a legtöbbet Erkel Ferenc fia, Erkel Sándor tette, aki 1875 és 1900 között vezette elnök-karnagyként a Budapesti Filharmóniai Társaságot. Dvořák zenekari darabjai közül elsőként a III. szláv rapszódia hangzott el Budapesten, 1879-ben.

Erkel Sándor azonban nem pusztán Dvořák műveinek megszólaltatását tűzte ki célul, mindent elkövetett, hogy a zeneszerzőt egy „önálló est” erejéig karmesterként is Budapestre csábítsa. Roppant kitartónak bizonyult: 1882-ben fogott Dvořák győzködésébe, és csak tizenhét évvel később járt sikerrel. Amikor például felmerült az I. szimfónia szerző által dirigált pesti előadásának terve, Dvořák 1886. március 2-án, Szent Ludmilla című oratóriumának komponálása közben, londoni feladataira hivatkozva a következő udvarias bocsánatkérő levelet küldte Prágából: Igen tisztelt Uram!

Szívből köszönöm szíves meghívását, melyet rendkívül megtiszteltetőnek tartok. De sajnos, sajnos máris hozzá kell fűznöm, hogy lehetetlen elfogadnom. Épp mostanság szörnyen sok dolgom van.

Erkel Sándor Egy Angliának szánt nagyobb művön dolgozom, mely rettenetesen igénybe veszi minden időmet. Így minden egyebet félre kell tennem. Teljesen vigasztalan vagyok – de ez tényleg nem megy, – nem megy! Kérem, bocsásson meg – biztosíthatom, mindent el fogok követni, hogy talán jövő ősszel, ha Önnek megfelel, elmehessek Önökhöz. Akkor talán műsorra tűzhetné d-moll szimfóniámat, esetleg „Die Geisterbraut” című kórusművemet szólóval. De inkább nem javaslok semmit sem, cselekedjék akkor legjobb belátása szerint. Tehát ismételten kérem bocsánatát, és hálásan köszönöm a meghívást. Szívélyes jókívánságokkal a mielőbbi viszontlátásig Buda Pesten!

Híve, Antonín Dvořák (In: Bónis Ferenc: A Budapesti Filharmóniai Társaság százötven esztendeje, 1853–2003. Balassi Kiadó, 2005) Az állhatatos és lelkes Erkel Sándor a többszöri hárítás ellenére sem bántódott meg, időről időre műsorra tűzött egy-egy „új” Dvořák-művet, főleg szimfóniákat. Aztán 1899-ben megtört a jég: december 20-án végre valóra vált a magyar karmesterzeneszerző álma: közös koncerten léphetett fel Dvořákkal, aki Hősi ének című

MINDENSZENTEK – DVOŘÁK: REQUIEM

7

8

szimfonikus költeményét, Gordonkaversenyét és Karnevál-nyitányát vezényelte a Pesti Vigadóban.

Dvořák több magyar, illetve magyar származású muzsikussal került baráti vagy munkakapcsolatba. Hegedűversenyét például Joachim Józsefnek szánta, szólóját azonban végül František Ondříček játszotta először. Ha a bécsi premier nem is jött össze, az tény, hogy a VI. szimfóniát Richter János rendelte a szerzőtől a Bécsi Filharmonikusok számára; az Újvilág-szimfónia ősbemutatóját pedig 1893. december 16-án Seidl Antal vezényelte a New York-i Filharmonikusok élén, a Carnegie Hallban.

Nagyot ugorva az időben, nem feledkezhetünk meg a korán, tragikus körülmények között elhunyt kiváló karmesterről, Kertész Istvánról sem, akinek „nyugati” Dvořák-lemezei mindmáig etalonnak számítanak. Nem utolsósorban neki köszönhetjük a Requiem részben magyar szólistákkal, Komlóssy Erzsébettel és Ilosfalvy Róberttel készült felvételét is.

Requiem Dvořák gyászmiséje nem liturgikus használatra készült. Ahogy Verdié sem, amelynek bemutatója tizenhét évvel előzte meg a cseh komponista először 1891. október 9-én, a birminghami zenei fesztiválon elhangzó Requiemjét. Az összevetés önként kínálkozik. A két grandiózus, bő másfél órás, négy szólistát (szoprán, mezzoszoprán, tenor, basszus), nagy zenekart és kórust felvonultató alkotásban sok a párhuzam: hasonló az indít(tat)ás, a szerkezet, a megvalósítás módja…

A halotti szertartás hagyományos „tételeit” halljuk: I. Requiem aeternam / Kyrie (Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik… / Uram, irgalmazz…)

II. Graduale III. Dies irae (Ama végső harag napja…)

IV. Tuba mirum (Csodakürtök zengenek meg…)

V. Quid sum miser (Én szegény ott mit beszéljek…)

VI. Recordare (Kegyes Jézus, kérlek téged…)

VII. Confutatis (Ha a rosszak zavarodnak….)

VIII. Lacrimosa (Könnyel árad ama nagy nap…)

IX. Offertorium (Urunk, Jézus Krisztus, mennyei dicsőség királya…)

X. Hostias (Urunk: dicsőségedre bemutatjuk az áldozatot…)

XI. Sanctus (Szent vagy…)

XII. Pie Jesu (Kegyes Jézus, kérünk téged…)

Agnus Dei

XIII. Agnus Dei (Isten Báránya! Te elveszed a világ bűneit…)

Verdi talán konokabb, életigenlőbb, küzdőbb. „Spirituális zenedrámájának” középpontjában ezúttal is a végzet hatalmának kiszolgáltatott ember áll, aki nehezen, küzdve, vergődve adja át magát az ismeretlennek, a remélt, áhított örökkévalóságnak. Még a záró Libera me tételben is ott tarajosodik a háborgás utolsó hulláma, közvetlenül a feloldás, az önátadás békéje előtt.

Dvořák Requiemjében nyoma sincs kételkedésnek.

Az ő koncerttermekbe szánt gyászmiséje sem nélkülözi az operai hatásokat, benső drámája azonban nem a „lázadásból”, hanem a bűnbánatból fakad.

Egy mindössze négyhangnyi, szinkópált ritmusú dallam a Requiem vezérmotívuma, amely alapformájában vagy variálva újra és újra felbukkan. E bánattéma fogja gondolati és hangulati egységbe a gondosan felépített, formailag lekerekített, „dramatizált” fohászfüzért.

A többségükben nemzeti sajátosságokból, folklórelemekből merítő Dvořák-művekkel ellentétben a Requiem „egyetemességre” törekvő, összegző alkotás benyomását kelti. Hozzátéve, hogy a gyászmise sem nélkülözi teljesen a komponista stílusára jellemző természetlírát és a melankolikus érzelmességet. Meglepő a Dies irae feszültsége, a végítélet-látomás naturalizmusa. A leleményes rettenetábrázolás olyan erőt mutat, amely Dvořákra korábban nem volt jellemző. A Requiemet hallgatva kétség sem fér a szerzői eredetiséghez, miközben Dvořák utalásaiban, villanásaiban rendre felfedezhetjük Bachot, a nyugati és a szláv liturgikus zene hangulatidézeteit, Trisztán világfájdalmát, a Tannhäuser zarándokénekének, az Aida papi kórusainak „atmoszféráját”; az Offertorium „himnikus indulója”, kettős fúgája pedig akár egy romantikus opera nagy együttese is lehetne.

Dvořák nem filozofál, nem prédikál. Requiemje egyszerű zenei tanúságtétel. A szépség isteni attribútum, ő pedig a szolgálatába állt. Evangéliumi reménnyel vallja: a szépség megmentheti az embert, megmentheti a világot. Írta: Pallós Tamás

MINDENSZENTEK – DVOŘÁK: REQUIEM

9

10

Fotó © Marco Borggreve

Fotó © Tomas Houda

Tomáš Netopil a morvaországi Kroměřížben született. Hazájában hegedülni tanult, karmesteri tanulmányait a stockholmi Királyi Zeneakadémián, Jorma Panulánál folytatta. 2002-ben, a frankfurti Solti György Nemzetközi Karmesterverseny megnyerését követően a legjelentősebb zenekarokkal koncertezett (Orchestre de Paris, Bécsi Szimfonikusok, Berlini Filharmonikusok, drezdai Staatskapelle, lipcsei Gewandhaus Zenekar, Londoni Filharmonikusok, a Firenzei Maggio Musicale Zenekara, Orosz Nemzeti Zenekar). 2008 és 2012 között a prágai Nemzeti Színház vezető karmestere volt, 2013 őszétől pedig az Esseni Filharmonikusok, illetve az esseni Aalto Színház zeneigazgatójává nevezték ki.

Operakarmesterként bemutatkozott többek közt Párizsban, Berlinben, Hamburgban, Münchenben, Zürichben, Velencében, Nápolyban és Valenciában. A Bécsi Állami Operaházban 2014-ben Dvořák Ruszalkájával debütált.

Simona Šaturová szülővárosa, Pozsony konzervatóriumában tanult, s Bécsben Ileana Cotrubas, Amszterdamban pedig Margreet Honig mesterkurzusait látogatta. Karrierje 1991-ben, a prágai Kamaraoperában indult, majd 1994 és 1998 között a Prágai Állami Operaház tagja volt. Operaénekesként vendégszerepelt többek közt Frankfurtban, Buenos Airesben, Párizsban, Monte-Carlóban és Athénban. Napjainkban elsősorban koncertés oratóriumszólistaként járja a világot. Fellépett többek közt a New York-i Carnegie Hallban, a müncheni Herkules-Saalban, a bécsi Konzerthausban, a párizsi Pleyel-teremben, a Salzburgi Ünnepi Játékokon, a Schleswig-holsteini Zenei Fesztiválon, a Vatikánban és többször a Müpában is. Olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Jiří Bělohlávek, Sylvain Cambreling, Rafael Frühbeck de Burgos, Christoph Eschenbach, Christopher Hogwood, Sir Neville Marriner, Helmuth Rilling és Fischer Ádám.

Veronika Hajnová ugyancsak a pozsonyi konzervatóriumban kezdte énektanulmányait, s Csehországban és Németországban képezte tovább magát. A bécsi Belvedere Nemzetközi Énekversenyen 2002-ben az elődöntőbe jutott, később elnyerte a marseille-i központú CNIPAL (Le Centre national d’insertion professionnelle des artistes lyriques) ösztöndíját. Pilsenben debütált, majd a Prágai Állami Operaház magánénekese lett. Jelenleg a prágai és a brnói Nemzeti Színház tagja, ahol az operairodalom legnagyobb mezzoszerepeit énekli, többek közt Carment, Delilát, A trubadúr Azucenáját, az Aida Amnerisét, a Tannhäuser Vénuszát, a Ruszalka Boszorkányát, újabban pedig a Jenufa sekrestyésasszonyát.

Brickner Szabolcs a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerzett klarinétművészi, majd énekművészi diplomát.

Tanulmányait az augsburgi Zeneművészeti Főiskola mesterosztályában Edith Wiens és Hans-Joachim Beyer növendékeként folytatta, s részt vett többek közt Nicolai Gedda, Renata Scotto, Marton Éva és Hamari Júlia mesterkurzusán. A fiatal énekesre 2008-ban figyelt fel a zenei világ, miután megnyerte a brüsszeli Erzsébet Királyné Nemzetközi Énekversenyt. 2012 októberétől a Mannheimi Nemzeti Színház társulatának tagja, de rendszeresen fellép a Magyar Állami Operaházban is. Fontosabb szerepei: Tamino, Belmonte, Don Ottavio, Alfred Germont, Werther, Lenszkij.

Oratóriumszólistaként is számos felkérésnek tesz eleget.

MINDENSZENTEK – DVOŘÁK: REQUIEM

11

12

Sebestyén Miklós Budapesten született, s tanulmányait 2002-től a Zürichi Zeneművészeti Főiskolán folytatta Polgár László növendékeként. 2005-től 2009-ig Josef Loibl tanítványa volt a müncheni Zeneművészeti Főiskolán, ahol 2009-ben szerezte meg mesterfokú diplomáját. 2010-ben a bécsi Belvedere Énekversenyen harmadik helyezést ért el. Sikerrel mutatkozott be különböző német színházakban, a Magyar Állami Operaházban Fotó © Genia Skarahotska 2011-ben lépett fel először. 2012-ben Verdi Aidájának Királyaként debütált a New York-i Metropolitanben, ahol a Don Carlos V. Károlyát is elénekelte. 2013-ban a Theater an der Wienben mutatkozott be (Berlioz: Béatrice et Bénédict), a Budapesti Wagner-napokon pedig A nürnbergi mesterdalnokok Kothnerét alakította a Müpában, amelynek közönsége legutóbb idén január 1-jén hallhatta Haydn A teremtés című oratóriumában.

A Magyar Rádió Énekkara 1950-ben alakult, vezető karnagya jelenleg Pad Zoltán.

Az együttes repertoárja felöleli a klasszikus kórusmuzsika minden területét, beleértve az opera- és oratóriumirodalmat is. A kórus rangos nemzetközi fesztiválok gyakori meghívottja, s többek közt olyan híres vendégkarmesterek vezényelték, mint Lamberto Gardelli, Lovro von Matačić, Kurt Masur, Yehudi Menuhin, Giuseppe Patanè, Helmuth Rilling és Jurij Szimonov. Az énekkar a Budapesti Wagner-napok rendszeres közreműködője a Müpában.

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara 1943-ban Dohnányi Ernő kezdeményezésére alakult meg, s azóta nemzetközi rangot és tekintélyt szerzett hangversenyeivel, lemezeivel, rádió- és tévéfelvételeivel. Vezető karmestere volt Ferencsik János, Polgár Tibor, Somogyi László, Lehel György, Ligeti András, Vásáry Tamás, Kovács László, Fischer Ádám, Stephen D’Agostino, Vajda Gergely és Kovács János. 2015 szeptemberétől a visszatérő Vásáry Tamás a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek főzeneigazgatója. A zenekar olyan kiváló vendégkarmesterekkel dolgozott, mint Claudio Abbado, Sir John Barbirolli, Doráti Antal, Eötvös Péter, Fricsay Ferenc, Kertész István, Otto Klemperer, Giuseppe Patanè, Helmuth Rilling, Solti György és Leopold Stokowski.

Az együttes kezdetektől a Budapesti Wagner-napok állandó közreműködője.

MINDENSZENTEK – DVOŘÁK: REQUIEM

13

14

Tomáš Netopil

Summary Czech composer Antonín Dvořák (1841–1904) set out on the path to international success with his Slavonic Dances series. The Violin Concerto followed and the Stabat Mater was lauded in London, after which the Philharmonic Society invited him to present an orchestral selection, also premièring his Symphony No. 7 and the dramatic cantata The Spectre’s Bride. Dvořák composed his Requiem in 1890, which was first performed in Birmingham in 1891. In the same year, he also received an honorary degree from the University of Cambridge, and was appointed professor at the Prague conservatory.

Similarly to Verdi’s Requiem, composed 17 years earlier, Dvořák’s funeral mass was not intended for liturgical use. There are many parallels between the two monumental ninety-minute works requiring four soloists (soprano, mezzo-soprano, tenor and bass), orchestra and a choir: their intended psychological effect, their structure and their execution… Here, we will hear the traditional “movements” of the funeral service: Requiem aeternam / Kyrie, Graduale, Dies irae, Tuba mirum, Quid sum miser, Recordare, Confutatis, Lacrimosa, Offertorium, Hostias, Sanctus, Pie Jesu, and Agnus Dei. Dvořák’s Requiem does not lack operatic influences either, yet its internal drama is not inspired by doubt or “protest”, but by a guilt-laden sadness. The leading motif of the Requiem is a four-tone, syncopated rhythmic melody, which recurs in its basic form or in variations throughout the work. This theme of sadness is what holds the tone and philosophy of the piece together as a carefully structured and well-rounded “dramatized” series of prayers.

In contrast to many of Dvořák’s works, the majority of which draw on national characteristics and folklore elements, the Requiem creates the impression of a piece created to bring all its elements together to form a unified whole. Yet the funeral mass does not fully dispense with the impressionist naturalism and melancholy sensibility of the composer. Dvořák does not philosophise or preach. Instead, his Requiem simply bears witness to events in musical form – beauty is a divine attribute to which the composer was in service. It is with evangelical hope that he expresses that beauty can save mankind, and save the world.

ALL SAINT’S DAY – DVOŘÁK: REQUIEM

15

16

Budafoki Dohnányi Zenekar

Az örökkévalóság pillanatai – Femina ex machina

Vezényel: Hollerung Gábor

2015. november 21.

Hollerung Gábor

Wiener Kammerensemble

2015. november 24.

Fotó © Wilfried Hedenborg

Monteverdi: Poppea megkoronázása

Közreműködik: Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György Rendező: Geréb Zsófia

2015. november 26., 27. és 29.

Orfeo Zenekar

Jiří Bělohlávek és a Cseh Filharmonikusok

2015. december 5.

Jiří Bělohlávek Fotó © Czech Philharmonic

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK

Szabados Éva és a Pannon Filharmonikusok

Vezényel: Erdélyi Dániel

2015. december 13.

Szabados Éva Fotó © Pawel Karnowski

KARÁCSONYI HANGVERSENY J. S. Bach: Karácsonyi oratórium

Vezényel: Vashegyi György

2015. december 19.

Norvég Barokk Zenekar

előzetes,

AJÁNLÓ

TĂ–BB MINT KLASSZIKUS

mediaklikk.hu/bartok

Még több Müpa!

Élmény! Minden tekintetben.

Regisztráljon ingyenes hűségprogramunkba, gyűjtse a pontokat, és élvezze a kedvezményeket!

mupa.hu

STRATÉGIAI PARTNEREINK:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. STRATÉGIAI MÉDIAPARTNEREINK:

A MÜPA TÁMOGATÓJA AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA.

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A Müpa fotóit Csibi Szilvia, Pető Zsuzsa, Posztós János és Kotschy Gábor készítette.

A szerkesztés lezárult: 2015. október 26.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000