Vértanúink-Hitvallóink 2019. szeptember

XXV/2. szรกm

2019. szeptember

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

A

t a r t a l o m b ó l

ELŐTÉRBEN Habsburg-Lotharingiai Mihály 4 „Most azért kell összefognunk, hogy a munkában és az imádságban megújulva minél nagyobb lendülettel és odaadással tudjuk előrevinni Mindszenty bíboros szenttéavatási ügyét.”

Dr. Tóth Tamás: A Tanácsköztársaság vértanúi 6 „Ebben az időben sok püspököt, papot, szerzetest börtönöztek be, kínoztak meg vagy lehetetlenítettek el. Mások gyilkosság áldozataiként szenvedtek vértanúságot.”

Dr. Balogh Margit: Pehm József és 1918–1919 forradalmai 8 „A »jutalom« nem maradt el: másnap ellenforradalmi izgatás gyanújával Szombathelyen őrizetbe vették és rendőri felügyelet alá helyezték a püspöki palotában.”

KITEKINTÉS Beatrix Van den Borre: Newman bíboros életszentségének aktualitása 14 „A bíborosról feljegyezték, hogy amikor fülébe jutott, hogy néhányan szentnek nevezték őt, száraz humorral ezt mondta: »Nem vagyok alkalmas szentnek!«” Csány Márton: Egy Boldog megtalálása 16 „Ezen a világon semmi nem történik véletlenül és a jelentéktelen, apró részletek, néha csak évtizedek múltán, de értelmet nyerhetnek.”

HÍREINK Kovács Gergely: Találkozás a Szentatyával 23 „Szentatyánk a bíborost teljes szívvel mártírnak tartja. A hősies erénygyakorlás pápai elismerése után még buzgóbban imádkozunk a mielőbbi boldoggá avatás ajándékáért.”

A címlapon boldogemlékű Ozsvári Csaba ötvösművész alkotása, a Missziós kereszt, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus mis�sziós szimbóluma (NEK)

3

E l ő t é r b e n

KEDVES OLVASÓINK! Engedjék meg, hogy folyóiratunk, a Vértanúink-Hitvallóink fennállásának 25. évfordulója alkalmából személyesen szólítsam meg Önöket. Ferenc pápa azt tanítja, hogy a múltra tekintsünk hálaadással, a jelent éljük meg szenvedéllyel, a jövőre vonatkozóan pedig reménykedjünk bizalommal.

HÁLÁVAL gondolok mindenekelőtt Szőke János atyára – a Mindszenty Ügy egykori posztulátorára –, aki negyedszázaddal ezelőtt útjára indította ezt a lapot. Ez a kis újság nagyban hozzájárult ahhoz, hogy – benne közzétett felhívásunk nyomán – az imádkozó magyarok mozgalmának létszáma nem csupán elérte az egymilliót, hanem jócskán meg is haladta azt, beteljesítve ezzel Mindszenty bíboros álmát: „Ha lesz egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől.”

Hálás vagyok azoknak a csodálatos embereknek, akik kezdettől fogva a munkatársaink voltak, és akik írásaikkal gazdagították az újságunkat. És hálás vagyok minden kedves Olvasónknak, akik adományaikkal egy negyedszázadon át lehetővé tették a munkánkat, imádságaikkal pedig támogatták közös nagy céljainkat. Önöknek ily módon nagy részük van abban, hogy a magyar katolikus egyház – és az egész magyar nemzet – sok új boldoggal gazdagodott. Gondoljunk csak Romzsa Tódorra, Salkaházi Sárára, Scheffler Jánosra, Bogdánffy Szilárdra vagy Meszlényi Zoltán püspökre.

Most, a JELENBEN azért kell összefognunk, hogy a munkában és az imádságban megújulva minél nagyobb lendülettel és odaadással tudjuk előrevinni Mindszenty bíboros szenttéavatási ügyét. Nagy bátorítást jelent számunkra, hogy 2019. február 13-án Ferenc pápa aláírta azt a dekrétumot, amely megerősíti, hogy Isten Szolgája hősies fokban gyakorolta a keresztény erényeket. Azóta Mindszenty bíborost a Tiszteletreméltó jelzővel illethetjük.

Reményteljes bizalommal és nagy hittel nézünk tehát a JÖVŐBE, annak biztos tudatában, hogy Önök, kedves Olvasóink, továbbra is együtt haladnak velünk ezen az úton, közösen imádkozva egyházunkért, hazánkért, népünkért és azért, hogy Tiszteletreméltó Mindszenty József bíborost mihamarabb a szentek és boldogok sorában tisztelhessük.

Habsburg-Lotharingiai Mihály a Mindszenty Alapítvány elnöke 4

E l ő t é r b e n

Bíboros atya és Főherceg úr együtt imádkoznak a tiszteletreméltó bíboros sírjánál (Mudrák Attila)

Huszonöt éve annak is, hogy a Mindszenty bíboros által 1972-ben megalapított Kardinal Mindszenty Stiftung jelképesen hazaköltözhetett, amikor 1994. június 10-én Havasi József szalézi atya aláírta a Magyarországi Mindszenty Alapítvány alapító okiratát. Kevesen tudják, hogy bár az alapítói jogokat a Stiftung mindenkori elnöke gyakorolja, szervezetünk ily módon a Szalézi Társasághoz is kötődik. Havasi atya ezen a nyáron, június 5-én tért vissza mindannyiunk örök otthonába, kegyelettel és hálával emlékezünk őrá is.

A Mindszenty Alapítvány huszonöt évéről hű képet adnak folyóiratunk archív lapszámai, melyek most megújuló honlapunkon is visszakereshetőek.

Tiszteletreméltó Mindszenty József bíboros szenttéavatási eljárásának soron következő feladata a közbenjárására történt imameghallgatások közül egy tudományosan megmagyarázhatatlan eset kivizsgálása. A korábban már felterjesztett gyógyulás az első fórumon nem kapta meg a vatikáni orvos szakértői bizottság támogatását. A döntés felülvizsgálata is kérelmezhető, de mindkét út gondos mérlegelést és előkészítést igényel. A mielőbbi továbblépés lehetséges módjait az illetékes főpásztorral együtt keressük, melynek alakulásáról tájékoztatni fogjuk Olvasóinkat is.

Kovács Gergely, viceposztulátor a Mindszenty Alapítvány képviselője 5

E l ő t é r b e n A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG VÉRTANÚI A Vatikánban is pontosan tudták, hogy az I. világháború vége a Kárpát-medence népei, így a magyarok számára is nagy változásokat hozott. Ezt jól kifejezi a vatikáni Rendkívüli Ügyek Kongregációjának levéltárában őrzött korabeli feljegyzés egy mondata: „Mária országának, Szent István országának vallási jövője, egykor dicső történetének döntő fordulópontjához érkezett.”

1919. március 21-én a gyengülő szociáldemokraták bevonták a hatalomba a kommunistákat, és egyesülve létrehoztak egy közös pártot, amely még aznap államcsínyt hajtott végre, amikor kikiáltotta a proletárdiktatúrát és létrehozta a szovjet típusú Tanácsköztársaságot. Az emberek talán ebben látták az utolsó esélyt a nemzeti határok megmentésére. A helyzet azonban hamarosan gyökeresen megváltozott. Április 25-iki jelentésében Teodoro Valfre di Bonzo érsek, a magyarországi ügyekben is illetékes bécsi apostoli nuncius már teljes egyházüldözésről számolt be.

Ebben az időben sok püspököt, papot, szerzetest börtönöztek be, kínoztak meg vagy lehetetlenítettek el pusztán hite, hivatása miatt. Mindszenty József ekkor Zalaegerszegen volt hittanár. Maróthy-Meizler Károly könyvében (1958) részletesen beszámolt a későbbi hercegprímás 1919-es üldöztetéséről. Mindszenty Józsefet már a Tanácsköztársaság kitörése előtt letartóztatták, Szombathelyen és Csehimindszenten tartották fogva. A Tanácsköztársaság alatt megtapasztalhatta a kommunizmus „egyházbarátságát”. Sok paptestvéréhez hasonlóan a Tanácsköztársaság idején szerzett tapasztalatai biztosan hozzájárultak ahhoz, hogy 1945-ben rögtön felismerte, mit várhat az Egyház az akkor kialakuló kommunista diktatúrától.

Mások 1919-ben gyilkosság áldozataiként szenvedtek vértanúságot: haláluk egyházhűségük és a kommunista terror embertelenségének örök mementója lett. Nevüket és történetüket a bukást követő években főként Váry Gyula, Olysói Gabányi János, majd pár évtized múlva Meszlényi Antal dokumentálták. Többük életének kutatása az utóbbi évtizedekben örvendetes módon új lendületet kapott. Vannak köztük, akiknek tisztelete olyannyira élő, hogy egykori egyházközségükben, egyházmegyéjükben boldoggá avatásukért is imádkoznak.

A 36 éves Szemelliker Antal Füles (Győri Egyházmegye) plébánosa volt. Őt 1919. április 9-én éjjel Sopronban ítélték golyó általi halálra hamis vád alapján.

Az 1863-ban született Trubinyi János, Dunamocs (ma Moča, Szlovákia, Nagyszombati Egyházmegye) plébánosa korábban országgyűlési képviselő volt, őt 1919. június 4-én a Duna-parton egy akácfára akasztották fel.

6

E l ő t é r b e n A jászkarajenői papok vértanúsága szintén ehhez az időszakhoz köthető. A helyi vörös direktórium elnöke azzal vádolta meg Kósa József plébánost, hogy ő helyeztette el a szerinte gyávaságra utaló fehér zászlót a templomtoronyban.

Május 4-én az elnök a nagymise után áthívatta a plébánost a községházára, ahonnan az atya még épségben visszatért az irodájába. Azonban Szamuely különítményének egy tagja követte őt a plébániára, és ott főbe lőtte. A dörrenést meghallotta a szobájában tartózkodó káplán, Hornyik Károly, aki az irodába sietett. A visszatérő Lenin-fiú őt hasba lőtte.

Az akkor Kalocsa-Bácsi, ma Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyéhez tartozó Kecel érseki birtok volt, lakói katolikusok voltak. A keceli plébánián a halottak anyakönyvében az 1919. június 23-iki dátumnál összesen 21 névnél jelölték meg a halál okaként, hogy „vulnus sclopeti”, vagyis lőtt seb. Az anyakönyv ceruzával írt, valószínűleg későbbi megjegyzése ad erre magyarázatot: „Vulnus sclopeti-vel jelöltek az 1919. június 23-án levert ellenforradalom hősei, akiket a Keczelre bevonuló kommunista (vörös) hadsereg katonái öltek meg.” A 135. szám alatt találjuk Vajay László 28 éves római katolikus keceli káplán nevét, aki ezen áldozatok egyike. Sós István vörös katona az esti órákban megjelent három társával a plébánián azt kiabálva, hogy: „A papoknak meg kell dögleni, a papok jöjjenek ki!” Vajay káplánt a plébánián lőtte le.

Júniusban Szentendrén is kitört a kommünellenes ún. ellenforradalom, mire június 24-én megérkezett Budapestről az első különítmény, hogy „rendet tegyen”. A hírre félrekongatták a katolikus templom harangját, amivel azután az 1892-ben született, 1915 óta első kápláni helyén szolgáló dr. Kucsera Ferenc káplánt vádolták meg. A vörösök a Duna partjára kísérték, és ott ítélet nélkül agyonlőtték.

1919 júliusának elején a dunántúli Császár községben (Győri Egyházmegye) az a hír terjedt el, hogy megbukott a Tanácsköztársaság, ezért a falubeliek július 3-án őrizetbe vették a munkástanács tagjait, és biztonságba helyezték a falu pénztárát. Mindez békésen zajlott le, Wohlmuth Ferenc plébánosnak is köszönhetően. Az idős plébánost azután mégis letartóztatták. A kivégzésén mindenkinek, még a gyerekeknek is részt kellett venni.

Július közepén, 12-én vagy 14-én szintén ellenforradalmi tevékenység vádjával lőtték agyon Abaliget közelében dr. Vermes Gyula budapesti hittanárt, aki korábban a betiltott Keresztényszocialista Párt főtitkáraként vállalt politikai szerepet, és ezért menekülőben volt.

Nagy Jenő lovászpatonai (Veszprémi Főegyházmegye) plébános már a Tanácsköztársaság hivatalos bukását követő napokban vált áldozattá. A fiatal, mindössze 33 éves plébános kitűzte a templomra a magyar trikolórt, és nagy7

E l ő t é r b e n gyűlést hirdetett. Augusztus 3-án a helyi direktóriumi elnök, aki veszélyben érezte magát, fegyveres védelmet kért a pápai vörösőrségtől, akik 20 főt küldtek a segítségére. Valószínű, hogy amikor a kommunisták belőttek a plébánia ablakán, a plébános vaktában kétszer visszalőtt, mire két vörösőr bement és lelőtték.

A kecskeméti ferences rendház Historia Domusa így összegezte a 100 évvel ezelőtti eseményeket: „Tulajdonképpen a kommunizmus gyilkolt, rabolt, fosztogatott az országban. Azt tervezték, hogy az összes papokat és szerzeteseket kiirtják.”

Dr. Tóth Tamás az MKPK titkára

PEHM (MINDSZENTY) JÓZSEF ÉS 1918–1919 FORRADALMAI 1918 őszének meglehetősen bonyolult belpolitikai helyzetében – formailag mind a király, mind az 1910-ben választott országgyűlés a helyén volt – a Magyar Nemzeti Tanács emelkedett egy új, országos hatalmi szervvé. Legitimitását nem a történeti jogfolytonosságból, hanem a széles társadalmi támogatottságból és a politikai pártok összefogásából merítette. Amint az egész országban, Zalaegerszegen is minden valamirevaló intézmény és testület sietett kifejezni lojalitását. Az elsők közt ott voltak a helyi katolikus papok is: november 8-án hűségnyilatkozatot intéztek a helyi Nemzeti Tanácshoz, melynek szövegét Pehm József hittanár fogalmazta meg. Másnapi prédikációjában is bizakodó, az őszirózsás forradalom hangulatával kimondottan rokonszenvező hangot ütött meg: „A mai idők jeligéje a testvériesülés, az egybeforradás társadalmi osztályok, nemzetek közt, felemelése széles rétegeknek, ép[p] azoknak, amelyek eddig nagyon alul voltak, verjük fel a testvéries összetartozás aranyhídját ama mélységek felett, amelyek eddig feldarabolták az emberek társadalmát, elforgácsolták. Igenis diadalmaskodjanak a szabadság, egyenlőség, testvériség igéi az egész vonalon. Ennek hangoztatása nem veszedelem a társadalom számára… A szabadság, egyenlőség, testvériség – nem forradalom, lehet ez tiszta evangélium is.”

Két héttel később már óvta a radikalizálódó zalaiakat a forradalmi bomlástól, 8

E l ő t é r b e n önmagának is magyarázatot keresve a forradalom túlkapásaira és királyság megszüntetéséhez vezető túlfutására. Korábbi beszédének margójára fel is véste: „Kár volt elmondani.” Az események röpke két hét alatt Pehm számára követhetetlen irányba rohantak, és a köztársaság november 16-ai kikiáltása lehűtötte lelkesedését. „…pusztulunk, veszünk, / Mint oldott kéve, széthull nemzetünk!” – siratta a költővel a keresztény Magyarországot, Mária országát.

1919. január 6-án a zalaegerszegi keresztény pártiak és kisgazdák együtt tartották nagygyűlésüket, amelyen Pehm Józsefet megválasztották a közös választási felkészülés egyik titkárának. Amint ő maga írja emlékirataiban: „Barátaim és a megyei papság felkérésére vállaltam a keresztény meggyőződésű nép választási harcának vezetését a megyében.” Két hónapon át számos fórumon szónokolt a kormány intézkedései, főleg az állam és az egyház szétválasztásának terve ellen, miközben többször is hitet tett a királyság mellett. A hit, a haza, a család és a tulajdon védelme inspirálta minden megnyilvánulásában.

Nem volt kétsége afelől, hogy a forradalommal vesztébe rohan az ország, ezért nemcsak prédikált, hanem többekkel együtt szervezkedni kezdett. Felismerte a sajtó erejét, és kétségtelen, hogy a hatóságoknak hamar szemet szúrtak írásai.

Különösen az idő tájt, hogy a népköztársaság ideiglenes elnöke, Károlyi Mihály zároltatta a szombathelyi püspöki javadalmat. Pehm József az általa szerkesztett Zalamegyei Ujság 1919. február 22-ei számában kétségbe vonta, hogy az apostoli király főkegyúri jogai átszálltak volna a népkormányra, vagyis kétségbe vonta a kormány lépésének jogszerűségét. Ezeket a „kellemetlenkedéseket” tetézte a köztársasági eskütétel megtagadása. Történt ugyanis, hogy a zalai papokat és tanítókat a vármegye főispán-kormánybiztosa március 8-ára összehívta a megyeházára a köztársasági hűségeskü letételére. Az összegyűlt papságot egy ügyvéd arra kérte, hogy „…hagyjanak fel a kereszttel való üzérkedéssel. Cserébe jó életet és feleséget ígért a papoknak”, mire Pehm éles szavakkal vágott közbe: „Tartsa meg magának a fehérnépeit” – nyilatkozott az esetről évtizedekkel később. Nem is találjuk a nevét egyik eskü-aláírási íven sem. A „jutalom” nem maradt el: másnap ellenforradalmi izgatás gyanújával Szombathelyen őrizetbe vették és rendőri felügyelet alá helyezték a püspöki palotában.

A „veszélyes ellenséget” két rendőr őrmester őrizte, meglehetősen engedékenyen. A március 17-éről 18-ára virradó éjjelen átszökhetett Celldömölkre az ott őrzött Mikes János püspökhöz. Hírét vette ugyanis, hogy ha nem a püspök menti fel állásából, akár 15 évi börtönbüntetést is kaphat. Pehm azonban meggyőzte főpásztorát, hogy a fenyegetés ellenére se helyezze el Zalaegerszegről, mert „a mi táborunk azt mondhatná, hogy eddig legénykedtem, most hogy baj kezd lenni, meglépek”. Hajnalra visszatért, s másnap a zalaegerszegi 9

E l ő t é r b e n kormánybiztos telefonon közölte vele: szabadlábra helyezteti, de nem térhet vissza a városba. Pehm azonban egyenest odatartott, mire a zalalövői állomáson ismét őrizetbe vették. Ezúttal a rendőrkapitányság épületébe vitték, „itt szokták reggelig tárolni a haza nem találó részeg embereket és a nem kétes [sic!] utcai fehérnépeket”, majd a szombathelyi törvényszéken helyezték el. Itt érte a kommunista hatalomátvétel, de mintha megfeledkeztek volna róla, mert csak május 19-én szállították át Zalaegerszegre. A kommün embereinek szemmel láthatóan kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, mintsem egy pappal bajlódjanak. Mivel azonban Pehm „gyanús elemekkel” társalgott, már másnap, mint „javíthatatlan elemet”, kitoloncolták Zala vármegyéből. Kényszertartózkodási helyéül szülőfaluját, Mindszentet jelölték ki. Arra is kötelezték, hogy naponként kétszer jelenjen meg az ottani munkástanács előtt – délelőtt 9 órakor és délután 4 órakor. A szülői házban vészelte át a proletárdiktatúra hátralévő napjait.

Jelentkezési kötelezettségének, míg fel nem mentették alóla, 1919. július 5-éig mindennap eleget tett. Édesanyja szerint a faluban egyetlen „valódi” kommunista sem akadt, így nyugtuk volt. Fia a kényszerű otthonlét alatt „sokat segített a plébánosunknak, és előadásokat is tartott az embereknek az iskolában. Még mindig emlékeznek a falubeliek az akkor tartott előadásaira. Különösen sokat emlegették egyik mondását: »Jegyezzétek meg, ha a kommunisták hatalma megszilárdul, akkor még a kaszátokra is és a kapátokra is az lesz ráírva: állami!«” A kommün hamarosan megbukott, így Pehm József augusztus 3-án visszatérhetett Zalaegerszegre. Első beszédei mérsékeltek: a jézusi szeretetparanccsal érvelt és a megroppant társadalmi béke összeforrasztásáról szólt. Forradalmak ellenében az oltár, osztályharc helyett egység a hitben. „Majd így lesz jobbrafordulás, lesz megértés. Legyen vége a szónokló, a deklamáló katholicizmusnak, jöjjön el a mélyen hívő, a hitből élő tettek kereszténysége, amely él az oltárnál, a dalban, művészetben, irodalomban, sajtóban, otthon és künn. Ezt hirdeti Szent István 1919-ben, nagy érdekek kívánják, hogy ezt megértsük.”

Amikor pár hónappal később visszaemlékezett a forradalmakra, már nem fukarkodott a naturalista részletekkel. Az egyéves évfordulón már csak sorscsapást látott az eseményekben. Pehm olvasatában szerves egységet alkotott Károlyi Mihály népköztársasága és a kommün ámokfutása, aminek eredője a magyarok millióit kisebbségi létbe taszító trianoni békeszerződés lett. Történelmi utalásokban sűrítette össze a Magyar Királyság önállóságának végét jelentő mohácsi csatavesztést (1526), a Habsburg-ellenes Rákóczi-szabadságharc végét jelentő szatmári békét (1711) és az őszirózsás forradalmat (1918). A kuruc generálisból Habsburg uralkodóra hűségesküt tett és méltányos, kiegyezéssel felérő békét tető alá hozó Károlyi Sándor grófot ugyanolyan árulónak te10

K ö n y v a j á n l ó kintette, mint kései leszármazottját, az első Magyar Népköztársaság elnökét.

Akkoriban nagyon sokan gondolták így. Károlyi ebben a rendkívüli történelmi helyzetben valóban nem vált „kossuthi magasságokkal” mérhető államférfivá, ehhez képességei, tapasztalata és valóságismerete is hiányzott. De nem volt áruló, s nem ő, hanem a kormányában meghatározó szerepet játszott szociáldemokraták játszották át a hatalmat a kommunistáknak. Ám a fiatal pap forradalmakkal kapcsolatos emlékezete csakis tagadó lehetett, azokban semmi felemelő nem volt számára.

Balogh Margit MTA BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatárs

MINDSZENTY JÓZSEF: KOMMUNISTA ARCÉLEK A Tanácsköztársaság bukásának 100. évfordulója alkalmából folytattuk 2016-ban indult forráskiadvány-sorozatunkat a Szépmíves Könyvek kiadójával.

Soós Viktor Attila történész szerkesztéséhez Cserháti Ferenc c. püspök írt előszót, ebből idézünk: A jegyzetek, amelyeket most az Olvasó is kézbe vehet, a bíboros 1956-tól 1971-ig tartó amerikai követségi félrabsága idején keletkeztek és a Mindszenty Alapítvány magánlevéltárában az „Arcképek materialista talajon” című dossziéban találhatók.

A jegyzetek elkészítése előtt a bíboros igyekezett elolvasni és tanulmányozni szinte minden diplomáciai úton hozzáférhető magyar, angol és német forrást, könyvet és cikket. Arra törekedett, hogy minél jobban megismerje a moszkvai és a hazai kommunizmus működésének mozgatórugóit, amelyeket aztán elsősorban a pártvezetők életrajzának és működésének aprólékos bemutatása, és néhány társadalmi jelenség elemzése közben igyekezett feltárni.

Mindszenty bíboros munkájának elvi indíttatását és alapját a XX. század pápáinak diktatórikus rendszerekkel szembeni állásfoglalásai, enciklikái adták. Ezek meghatározták sajátos, egyházközpontú 11

K ö n y v a j á n l ó

és lelkipásztori értékektől vezérelt látásmódját, de egyházias nézetei mégsem mentek jegyzetei tárgyilagosságának rovására. Veretes ítéleteit saját életének gyakorlati tapasztalataiból, szeretett egyháza és népe szenvedéseiből merítette, ahogyan ezt maga is megfogalmazta: „Én mindkettő [Hitler és Sztálin] tevékenységét végigéltem, mindkettőt láttam elháríthatatlan, félelmetes meteorként és hullásukban; tanaik rapid terjedését és csődjét. Gyümölcseikbe beleiszonyodtam. Láttam a kettejükbe belerokkant világot és emberiséget.

A legborzalmasabb helyen volt kettejük összecsapásában az én kis megcsonkított boldogtalan hazám, nemzetem. Ők a sír szélére vitték azt, és beárnyékolták életemet. Ültem is mindkettő börtönében.” Az ilyen és hasonló meglátások igazán színessé és személyessé teszik a kötetben található írásokat.

A kötet megvásárolható irodánkban, vagy megrendelhető postai úton, ára: 3990 Ft.

BOLDOG BRENNER JÁNOS VÉRTANÚ ÜZENETE Az elmúlt években több olyan kiadvány is napvilágot látott, amelyből a hívők bepillantást nyerhettek az immár boldogként tisztelt Brenner János atya élettörténetébe: boldog gyermekkorába, mélyen vallásos szülei és testvérei, családja mindennapjaiba. A napokban megjelent legújabb kiadvány a Boldog Brenner János vértanú üzenete címet kapta.

A Martinus Könyv- és Folyóirat Kiadó gondozásában megjelent könyvet kézbe véve különböző írásain és prédikációs jegyzetein, valamint egy fotóalbumon keresztül sejlik fel az olvasó előtt Boldog Brenner János atya egyénisége, személyisége, mélységes hite és elvei, amelyek mentén életét élte, s ami felé igyekezett híveit is terelni lelkipásztori munkája során. A kiadványt tovább színesítik a boldoggá avatáson elhangzott beszédek Erdő Péter bíborostól, Székely János szombathelyi megyéspüspöktől és Angelo Amato bíborostól, továbbá a legifjabb testvér, Brenner József nyugalmazott helynök, nagyprépost atya visszaemlékezései.

12

K ö n y v a j á n l ó

A könyvben elolvashatjuk János atya lelkigyakorlati elmélkedéseit, de megtaláljuk benne többek között az elsőéves kispapoknak mondott duktori búcsúzását is. Közel száz prédikációs jegyzetbe lapozhatunk bele, amelyek témái felölelik az egyházi évet. János atya lényegre törő, általában a hétköznapi életből hozott példákkal színesített prédikációkat állított össze, amelyek mondanivalója örökérvényű, és ma is életszerű. Rövid, ám annál tartalmasabb és mindig a jó Istent szolgáló életének végét a szenvedés határozta meg. Egyik prédikációs jegyzetében a következőképpen elmélkedik a szenvedésről. „Mi sokszor oly nagyon visszariadunk egy kis szenvedéstől, fájdalomtól, egy foghúzástól, vagy annyit panaszkodunk lelki sebeink miatt. Viseljétek türelmesen a szenvedést, és ajánljátok fel a Jóistennek engesztelésül a bűnösök megtéréséért.” Brenner atya a szenvedést egy hurokhoz hasonlítja. „Ha a hurokba került madár vergődik, még szorosabbra húzza a hurkot a lábán. Aki szabadulni akar a szenvedéstől, még több szenvedéssel keseríti életét. El kell fogadnunk az Isten kezéből a szenvedést, mert az a gondviselő Isten jóságának az eszköze. (…)

Szenvedés nélküli élet nincsen, de a mi kezünkben van az eszköz, hogy a szenvedésből értéket, örök koronát nyerjünk.”

A kiadványt családi fotóalbum zárja. A képek Brenner János atya születésétől a haláláig mutatják be a családi, majd lelkipásztori élet egy-egy meghatározó, vidám, megható vagy éppen hétköznapi pillanatát. A galériát átlapozva a három boldog, gyakran mosolygó Brenner fiú képe tárul elénk játék közben vagy szüleik szerető ölelésében.

A János atya haláláig minden fotón derűt, nyugalmat és életörömöt sugárzó édesanya és a családját féltőn, ám bölcs, jóságos szeretettel óvó, komoly édesapa képe láttán szinte átsugárzik az olvasóra a Brenner család lelkülete. Ahogy az édesanya, úgy János atya is derűt, életörömöt, vidámságot sugároz ránk nyílt tekintetű, mosolygós képein keresztül. Egy esztendeje boldogként tiszteljük őt, a könyv hátsó borítóján található néhány sor segítségével pedig immár szentté avatásáért imádkozhatunk.

Perger Gyula, toronyi plébános és a könyv szerkesztője A kiadvány megvásárolható a Martinus Kiadónál és az egyházi könyvesboltokban, ára: 2400 Ft.

13

K i t e k i n t é s NEWMAN BÍBOROS ÉLETSZENTSÉGÉNEK AKTUALITÁSA „Lelkem testvérre talált.“ Így mondta Julia Verhaeghe anya (1910–1997), a Krisztus Ügye Lelki Családunk alapítója, miután az 1960-as években elolvasott egy Newman-antológiát, és John Henry Newman (1801–1890) alakja megérintette szívét. E lelki rokonság alapján szervezte meg közösségünk 1975-ben az első Newman-szimpóziumot Rómában. Ezután jöttek létre Newman-központjaink Rómában, Oxford/Littlemore-ban, Bregenzben és Budapesten. Ezekben a központokban azon fáradozunk, hogy megismertessük Newman bíboros személyét, támogassuk írásainak tanulmányozását és terjesszük tiszteletét a hívők között.

A nemzetközi Newman-központok számára különösen is nagy örömhír, hogy Boldog John Henry Newman bíborost 2019. október 13-án a Szent Péter téren szentté avatják Rómában.

A bíborosról feljegyezték, hogy amikor fülébe jutott, hogy néhányan szentnek nevezték őt, száraz humorral ezt mondta: „Nem vagyok alkalmas szent-

XVI. Benedek pápa a boldoggáavatási kép feltárulása utáni pillanatokban (newmancanonisation.com)

14

K i t e k i n t é s nek – nagy baj ilyet mondani. A szentek nem tollnokok, ők nem szeretik a klasszikusokat, nem írnak történeteket. Megelégszem azzal, hogy a szentek cipőjét suvikszoljam, amennyiben Néri Szent Fülöp használ cipőpasztát a mennyországban.”

Az 1950-es években, XII. Piusz pápaságának végén nyitották meg a szentté­ avatási eljárását. Meglepő, hogy a XX. század pápái mennyire világosan kifejezték az angol bíboros iránti nagyrabecsülésüket és mennyire kihangsúlyozták prófétai jelentőségét. Amikor Dominic B arberi passzionista atyát – aki 1845-ben felvette az anglikán Newmant a Katolikus Egyházba – boldoggá avatták 1963. október 27-én, VI. Pál pápa ezt mondta vele kapcsolatban: „A szeretet által az igazságra és Krisztus iránti hűséggel vezetve utat tört magának a modern korban, hogy elérje a bölcsesség és a béke teljességét.”

1979. április 7-re, Newman bíborossá kreálásának 100. évfordulójára fogalmazott írásában II. János Pál pápa megállapítja: „Newman majdnem prófétailag meg volt győződve arról, hogy munkája és szenvedése a vallás és az Egyház ügyének védelméért és megerősítéséért nemcsak a saját korának szólt, hanem a jövőnek is. Ösztönző befolyása hittanítóként és lelki vezetőként napjainkban egyre inkább felismerhető.”

XVI. Benedek pápa, aki 2010. szeptember 19-én Birminghamben boldoggá avatta Newman bíborost, ugyanez év december 20-án a Római Kúriához intézett beszédében a következőket mondta: „Miért avattuk Newmant boldoggá?

Mit akart ő nekünk mondani? Newman – kortársaihoz és a mai emberekhez hasonlóan – úgy gondolta, hogy Isten létezése nem zárható ki, de az valami bizonytalannak tekinthető, ami a saját életünkben nem játszik jelentős szerepet. A valódi realitásnak a tapasztalat, az anyagilag megragadható tűnt számára – akárcsak kortársai és a mai ember számára. És az ember ehhez a »realitás«-hoz igazodik. »Reális« az, ami megragadható, a kiszámítható és kézzelfogható dolgok. Megtérése során Newman felismerte, hogy mindez éppen ellenkezőleg van: Isten és a lélek, az ember lelki értelemben vett öntudata a tulajdonképpeni lényeges valóság. Hogy ezek sokkal valóságosabbak, mint a megfogható tárgyak. Ez az »első megtérés« (1816) egy kopernikuszi fordulat.

Ami addig nem-létezőnek és lényegtelennek tűnt, az bizonyult a valóban fontosnak. Ahol ilyen megtérés történik, ott nem egy elmélet változik meg, hanem az élet alapállása lesz más. Ilyen megtérésre van mindnyájunknak szüksége, ekkor haladunk a helyes úton.”

Ferenc pápa is megfogalmazta Newman iránti rokonszenvét az Evangelii gaudium [Az evangélium öröme] kezdetű apostoli buzdításában, amelyben idéz Newman egyik leveléből: „Nyilvánvaló, hogy egyes helyeken spirituális 15

K i t e k i n t é s »elsivatagosodás« játszódott le azoknak a tár­sadalmi projekteknek az eredményeként, melyeket Isten nélkül akarnak felépíteni, vagy amelyek szétrombolják keresztény gyökereiket. Ott a »keresztény világ terméketlenné válik, kiürül, mint a kizsákmányolt föld, mely homokká válik«.” Ferenc pápa Newman szavaival szól egy sajnos gyakran az Egyházon belül is megtalálható Isten nélküli élet és tevékenység sterilitásáról. Minél inkább kapcsolatban élünk az élő Istennel és szolgáljuk az ő terveit, annál termékenyebb lesz szolgálatunk.

A Newman-barátok körlevelének (Róma, 2019. július 1.) fenti rövid részleteiből is világosan kiderül számunkra, hogy Newman korunk egyháztanítója.

A lelkiismeret apostola volt, útkeresése sokak számára példaadó lehet. Művei szívhez szólóak, ez a tulajdonság bíborosi mottójában is visszaköszön: Cor ad cor loquitur („Szív szól a szívhez”). Olvassuk írásait, tanulmányozzuk őt, hiszen életpéldája és tanítása hozzánk is szólnak.

Beatrix Van den Borre FSO Budapesti Newman Központ www.newmanfriendsinternational.org

EGY BOLDOG MEGTALÁLÁSA 2019 márciusában sikerült megtalálni Boldog Sándor István szalézi vértanú földi maradványait a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában.

A szalézi rend hivatalos közleményben tudatta a hírt a szélesebb nyilvánossággal, amelyet szerkesztőségünk is megkapott. Olvasóink most a rövid híradás hátterét is megismerhetik egy személyes, naplójellegű feljegyzésből.

A Don Bosco Szaléziak Szent Istvánról elnevezett Magyar Tartománya nagy örömmel jelenti be, hogy hosszas előkészület és kutatómunka eredményeként, sikeresen exhumálták és azonosították Boldog Sándor István (1914–1953), vértanú szalézi testvér ereklyéit.

Sándor István szalézi testvért 1953-ban koncepciós perben halálra ítélte, majd kivégzése után A szalézi címer a társaság torinói anyatemplomának szentélyében (ANS)

16

K i t e k i n t é s jeltelen sírba temette a kommunista diktatúra. Földi maradványainak hollétét már a 2013-as boldoggá avatási szertartás előtt szerette volna fellelni a Szalézi Társaság, ezért levéltári kutatást kezdeményezett, a munkát B. Varga Judit történész végezte el. Kutatási eredményei nagyban előkészítették a mostani feltárást.

A gyakorlati előkészítő munka több mint egy éve kezdődött dr. Susa Éva igazságügyi főtanácsos vezetése és szakmai felügyelete alatt. Korabeli dokumentumok, szakmai tapasztalatok és logikai következtetések alapján alapos gyanú és komoly remény mutatkozott arra, hogy a vértanú földi maradványait, kivégzett sorstársaival együtt, a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellája 2. sorának 37-es számú sírjában kell keresni.

2018. november 12-én, felkért szakértők jelenlétében megtörtént a sír feltárása és abból a várakozásnak megfelelően hat személy majdnem teljes csontmaradványa került elő. A csontmaradványok antropológiai vizsgálata a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ, Bűnügyi Igazságügyi Szakértői Igazgatóság, Genetikai Szakértői Intézet, Referencia-minta Vizsgáló Osztály antropológiai laboratóriumában történt meg. A Dudás Eszter igazságügyi antropológus szakértő által elvégzett vizsgálathoz a vértanú, valamint férfi édestestvére által egykor lezárt borítékok, illetve a rajtuk elhelyezett bélyegek szolgáltak referenciaként a DNS szintű sikeres azonosításhoz.

Mindezen munkálatok és vizsgálatok megbízható szakmai alapon történő elvégzése után örömmel jelenthetjük, hogy mind igazságügyi, mind kriminalisztikai jelentőségű, hogy a fellelt hat személy közül sikerült azonosítani néhai Boldog Sándor István szalézi testvér, vértanút!

A kutatást kezdeményező és előmozdító Csány Márton feljegyzései 2018. november 12-én: 2017-ben, halottak napján a családdal bementünk az Új köztemetőbe és felkerestük a 301-es parcellát, ahol megmutattam nekik Boldog Sándor István (akkori tudásunk alapján) feltételezhető sírhelyét. Abban a pillanatban még csak nem is sejtettem, hogy egy évre rá azon a helyen valami csoda történik.

Visszakanyarodva, aznap tehát, miután megmutattam a 2-es sor hátsó részét, betévedtünk a látogatóközpontba, ahol bemutatták a parcella történetét. Egy mondat szöget ütött a fejembe: még az előző évben is történtek sikeres exhumálások. Kérdezősködésemre megkaptam dr. Susa Éva igazságügyi orvos szakértő címét, aki már az első beszélgetésen is sok új dologra derített fényt, például, hogy az egyik kivégzett a saját nevén van bejegyezve a temető főkönyvébe, illetve, hogy néhány sírral lejjebb hat boncolatlan koponyát találtak 1964-ben, 17

K i t e k i n t é s ami azért fontos, mert 1953. június 8-án este hat halálos ítéletet hajtottak végre a Fő utcában, illetve a boncolatlan koponya kivégzettekre utal. Eddig minden stimmelt. Ekkor ennyiben maradt a dolog, de egy családi beszélgetésen újból Sándor István felé tereltem a témát. Néhányan ki is nevettek a túlzott igyekezetért, de több dolog is előrevitt. Először is a tudat, hogy van rá esély, hogy ott lehet. Másodszor, hogy minden Sándor István-életrajz végén az szerepel, hogy jeltelen sírba temették és nem tudjuk, hová. Nem hagyott nyugodni, hogy amíg meg sem próbáltuk megkeresni, addig hogy mondhatjuk, hogy nem tudjuk hová. Ezen tépelődtem, amikor anya felhívott és azt mondta, ha tényleg hiszek benne, csináljam végig, és ha ez Isten akarata, akkor ő segíteni fog. Ez volt az egyik segítség, ami előrevitt, a másik pedig, hogy 2018 januárjában meghalt Bíró Lóránt szalézi atya. Egyszer mondtam neki, hogy egészen biztos vagyok benne, hogy itt-ott még mindig sok forrás lappang Sándor Istvánról és milyen jó lenne ezeket megtalálni. Ekkor ő huncutul rám kacsintott és azt mondta: „Majd én segítek neked! Onnan fentről, ha meghalok!” Gondoltam, itt az idő, hogy beváltsa, amit ígért!

Susa Évához többször visszamentem és apró részletekből lassan „alapos gyanúvá” állt össze történet, amelynek alapján már az ásásra lehetett gondolni. Ekkor az egész addigi gondolkodási folyamatot írásba foglaltam – kicsit félve a fogadtatástól – és elküldtem Ábrahám Béla atyának és a tartományi tanácsnak. Béla atya nagyon érdekesnek találta és arra kért, hozzak össze egy találkozót a szakértő asszonnyal. A találkozóra 2018. június 5-én (3 nappal Sándor István kivégzésének évfordulója előtt) került sor a Nemzeti Emlékezet Bizottsága épületében, ahol Éva bemutatta az addig összegyűjtött anyagot és a tartományfőnök atya egyből igent mondott a folytatásra. A kutatás esetleges nagyobb anyagi vonzatának felvetésére pedig azt mondta: ha valamire, erre kell, hogy legyen pénzünk. Így a projekt azonnal elindulhatott. Évával folyamatosan egyeztetve én intéztem az adminisztrációt. Sokáig vártuk, de végül szeptemberben megkaptuk az engedélyt az ásáshoz. Innentől felpörögtek az események. A szaléziak sűrű tartományi programja miatt ismét én vállalkoztam az adminisztráció kezelésére. Minden megkeresésre hihetetlenül nagylelkű és bátorító választ kaptunk a hatóságoktól. Az utolsó megbeszélésen kitűztük a sírfeltárás november 12-i időpontját.

Ahogy közeledett ez a nap, egyre több kegyelmet éreztem a mindennapokban. Különösen az utolsó kilenc napban, amikor életemben először kilencedet végeztem Sándor István arcképe és Don Bosco ereklyéje előtt, hogy ez a vágy – megtalálni a sírját – valóban beteljesedhessen. Apró jelecskék kísérték ezt az utolsó időszakot, végig éreztem, hogy valami igazán rendkívüli kegyelem 18

K i t e k i n t é s van készülőben. Ilyen jel volt számomra Don Ángel Fernandez Artime rendfőnök érdeklődése a terv felől kazincbarcikai látogatása során, hogy a kivetített szalézi csoportképen megláttam Lóri atyát, hogy a rendfőnök a Clarisseumban misézett Sándor István emlékezetére, és hogy utána beléphettünk azokba a helyiségekbe, ahol egykor Sándor István járt-kelt. Néhány éve még elképzelhetetlen volt, hogy valaha újra a szaléziaké lesz a teljes épület, erre most maga Don Bosco utódja állt azon a helyen…

Néhány nappal a feltárás előtt az is nagyon megérintett, hogy rádöbbentem: az a hely, ahol az előzetes A sírfeltárás pillanatai (Csány Márton) tervek szerint a csontokat megvizsgálják majd, ugyanazon épületben található, ahol Sándor Istvánt 1953-ban kivégezték. Tehát sikeres exhumálás esetén a test 65 év után oda tér vissza, ahonnan a halála estéjén elvitték és ugyanott fog megdicsőülni számunkra, ahol meghalt. Igazán úgy éreztem, hogy forró nyomon vagyunk…

Az utolsó napon azonban elbátortalanodtam. Megijedtem, mi lesz, ha mégsem találjuk meg, és mindenki fölöslegesen dolgozott? Megrémisztett a gondolat, hogy mégis örök titok fedi majd a hollétét és talán a remény is szertefoszlik, hogy egyszer hátha… Délután Márkus Zoli atyával kimentünk a parcellába mintegy „beimádkozni” azt. Szép élmény volt, de ahogy végignéztem a soron, még jobban kétségbe estem. Honnan tudnánk, hol keressük itt a nagy mezőn… De eszembe jutottak Éva szavai: „Erre kell a szakértő!” És milyen igaza lett! A temetőből visszafelé megmutattam Zoli atyának két másik Sándor István-zarándokhelyet. A Gát utcai templom, egykori KIOE-központ éppen nyitva volt. Megnéztük azt az egyedülálló festményt a bal oldali hajóban, amely Don Boscót munkásfiatalok között ábrázolja. Innen az Imre utca 4. számú házhoz mentünk. Időközben egy hostel nyílt benne, ezért becsöngettem mint „érdeklődő”. Felmentünk a csigalépcsőn, ami láthatóan ugyanaz volt, mint az 1950-es évek elején: tehát ez az, amelyen Sándor István és Dániel Tibor naponta járt, és ahol az ávósok lesben állva várták őket… Az első emeleti egykori lakásukban 19

K i t e k i n t é s sikerült egy kicsit körülnézni. Ez után a kis „lelki zarándoklat” után este 9 órától a szalézi kápolnában virrasztást szerveztünk. Sajnos kevesen jöttek el, kicsit csalódott is voltam, de mégis izgatott. Az Ádám László atya visszaemlékezései nyomán összeállított, friss Sándor István-litániát imádkoztuk. Éjszaka nehezen aludtam, vártam a reggelt. Másnap korán felvettük a szakértőket és irány a temető. Gyönyörű szép nap fogadott minket. Kissé ködös, hűvös, de a felkelő nap fényei már megvilágították a főbejáratot és mögötte a sírokat. A 301-es parcellában Éva és csapata egyből belevetették magukat a munkába. Viszonylag hamar meglett a kijelölt hely, ahol elkezdték kiásni a kutatóárkot. Ekkor Béla atya vezetésével egy Üdvözléggyel és Miatyánkkal kértük az Isten áldását a munkára. És szinte hihetetlen, de azonnal sikerült megtalálni a keresett sírhelyeket!

Sorban előkerültek a hat ember maradványai, mi pedig abban reménykedve néztük a munkálatok előrehaladtát, hogy közöttük ereklyék is lehetnek. 11 és fél 12 között már minden a felszínen volt. Ekkor dr. Susa Éva röviden összefoglalta az eseményeket. Számomra az első bizonyosság az volt, amikor a beszéd végén, mindenki előtt kijelentette – ő, aki az előkészítés során mindig óvatosan fogalmazott és engem is arra intett –, hogy most „egy kis idő kell még, hogy további vizsgálatok alapján megállapítsuk, hogy melyik közülük Sándor István, mert hogy köztük van, abban én biztos vagyok!”

Ezután az összes megtalált csontozatot bevittük a Gyorskocsi utcai laborba.

Már a temetőben is, de itt is próbáltam találgatni, vajon melyik koponya lehet az övé. De megint bele kellett nyugodnom, hogy „ehhez kell majd a szakértő”. Így ért véget egy rendkívül izgalmas, kegyelmekben gazdag nap. És elkezdődött egy reményteli visszaszámlálás, hogy a még nem hivatalosan kijelentett, csak halkan kimondott, – csodával felérő – teljes bizonyosság napvilágra kerüljön. És általa újra mindenki meggyőződhessen róla, hogy nincs az a gonoszság, ami a végén meg nem semmisül, nincs olyan sötét titok, ami előbb-utóbb ki nem derül. Milyen sokan szerették volna megtalálni ezt a sírt! Szalézi rendtársak, családtagok, kutatók… Különösképpen Sándor István szegény testvéröc�cse, János, aki évtizedeken át nyomozott bátyja holtteste után és számtalan levelet írt ez ügyben mindenfelé. És milyen a kegyelem? Éppen az egyik ilyen levél bélyege lehet majd a perdöntő DNS-bizonyíték az azonosításhoz. Igen, ezen a világon semmi nem történik véletlenül és a jelentéktelen, apró részletek, néha csak évtizedek múltán, de értelmet nyerhetnek. Isten adja, hogy mindez így legyen, és hamarosan az egész világ megtudhassa, hogy Boldog Sándor István végleg legyőzte az őt megsemmisíteni akaró gonoszságot és ereklyéje által új erőt adhasson a Magyar Szalézi Család minden egyes tagjának! Ámen.

20

K i t e k i n t é s „SZÉP ÉLETET ÉLT, HŰSÉGESEN…” Ozsvári Csaba halálának tizedik évfordulóján, 2019. július 6-án megemlékezést szervezett Óbudaváron a Magyar Schönstatt Családmozgalom. Meghívott vendégként dr.

Surján László, az Európai Parlament volt alelnöke mondott beszédet. A szónok az 1980-as években hitoktató volt a Zugligeti Egyházközségben, Ozsvári Csaba segédhitoktatóként tevékenykedett mellette. Beszédében így foglalta össze vele kapMagyar Kurír/Merényi Zita csolatos gondolatait: „Azt nyugodt lelkiismerettel valljuk: Csaba testvérünk 2009. június 9-én az életszentség hírében halt meg. De miért fontos számunkra az ő esetleges boldoggá avatása? Ő egy volt miközülünk, istenáldotta művészi tehetségétől eltekintve bárki követheti a példáját. Egy családapa a hétköznapokban. Elpogányosodó világunknak épp ilyen példaképre van szüksége. Ismeretes Szent Ágoston mondása: «Ha ez meg az megtette, te miért ne tennéd?» Ha Ozsvári Csaba szép életet élt, hűségesen családjához, Istenéhez, hazájához, te is meg tudod tenni…

Mivel Csaba testvérünk nem volt vértanú, az Egyháznak bizonyosság kell.

Hogy mi szentnek tartjuk őt, még kevés. Elfogultak vagyunk, tévedhetünk.

Olyan imameghallgatásra van szükség, amelynek hatására a természetes rendet meghaladó esemény történik. Általában valamilyen, az orvostudomány számára megfoghatatlan, váratlan gyógyulás. Imameghallgatás azonban nincs imádság nélkül. Ha tehát azt szeretnénk, hogy az Egyház őt oltárra emelje, ezért imádkoznunk kell. Nem annyira érte, akinek az örök hazában már aligha van szüksége erre a kitüntető címre, mint amennyire hozzá. De vigyázzunk, ezt a »hozzá« kifejezést félre is lehet érteni. Még a kanonizált szentek közbenjárását kérve is voltaképp nem hozzájuk, hanem az Úristenhez fohászkodunk. Az ilyen 21

K i t e k i n t é s

Magyar Kurír/Merényi Zita

kérő imádságainknak a summázta: alázattal és bizalommal kérünk Mindenható Úristen, hogy Ozsvári Csaba érdemeire tekintettel teljesítsd kéréseinket.”

Művésztársa, Kisléghi Nagy Ádám festő megemlékezésében úgy fogalmazott, hogy Csabával a Krisztus felé vezető úton találkozott. Felidézte, hogy Csabában semmi nyoma nem volt a szakmai irigységnek, ami a művészek körében kivételes erénynek számít.

A beszédek után dr. Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek mutatott be ünnepi szentmisét Kelényi T. József premontrei atya koncelebrálásával, aki az alkalomra elhozta az újmiséjére kapott Ozsvári-kelyhet. A Csabának szentelt emlékhelyen felállítottuk a Missziós kereszt fényképét, jelezve, hogy készülünk az Eucharisztikus Világkongresszusra. Ez a csodálatos kereszt az alkotója, Ozsvári Csaba Magyarország lelki megújulásáért felajánlott életét is jelképezi a számunkra. És ereklyéivel minket is az életszentségre, a minél teljesebb életre hív.

Az ünnepség után útnak indultak a gyalogos zarándokok Budapest felé, a zugligeti plébániatemplomba, ahol Csabát örök nyugalomra helyezték. Útjukon hűségért imádkoztak: Csaba példája nyomán hűségért a házastársunkhoz, a hivatásunkhoz, az Egyházunkhoz és a hazánkhoz.

Török Orsolya Magyar Schönstatt Családmozgalom 22

H í r e i n k

TALÁLKOZÁS A SZENTATYÁVAL

„MINDSZENTY BÍBOROS VÉRTANÚ VOLT!”

Május 8-án Rómában az Alapítvány képviselője az általános pápai kihallgatás végén találkozhatott a Szentatyával. Esztergom város és Csehimindszent község polgármesterei az esztergomi Mindszenty-szobor alkotójának jelenlétében az eredeti szobor kicsinyített másolatát adtak át Ferenc pápának. Ezt követően Tiszteletreméltó Mindszenty bíboros márványkőbe foglalt ruhaereklyéjét is átadtuk neki, és ő, ahogy kézbe vette, nagy áhítattal megcsókolta, és azt mondta: „Mindszenty bíboros vértanú volt! Vértanú!” Ezt nagy meggyőződéssel mondta. Ez a tanúságtétel láthatóan a lelke mélyéről fakadt. Az a tény, hogy Szentatyánk a bíborost teljes szívvel mártírnak tartja, nagy öröm számukra, hiszen most, a hősies erénygyakorlás pápai elismerése után még buzgóbban imádkozunk a mielőbbi boldoggá avatás ajándékáért.

A Szentatya mögött a magyar csoport vezetője, Habsburg-Lotharingiai Eduárd vatikáni nagykövet (Osservatore Romano)

23

H í r e i n k BOLDOG KÁROLY EMLÉKMISE

a Károly Király Imaliga éves nemzetközi referensi közgyűlése keretében 2019. október 12–13-án Budapesten látjuk vendégül az éves nemzetközi referensi közgyűlés résztvevőit, melyen a volt királyi családot Habsburg-Lotharingiai György főherceg fogja képviselni. A Szent István Bazilikában ez alkalomból az Európából és a tengeren túlról érkező referensek, és az ide zarándokló Boldog Károly-tisztelők Snell György püspök atya szombat 18 órai szentmiséjébe kapcsolódva a bazilikai közösséggel együtt ünnepélyesen róhatják le tiszteletüket a boldog király bordacsonttartó hermája előtt. Tervezés alatt áll egy díszes hermatakaró is, ezzel szeretnénk emelni a világ legjelentősebb Boldog Károly-ereklyéjének és kultuszhelyének fényét.

Szeretettel várjuk Olvasóinkat!

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

a Városmajori Jézus Szíve-templom díszüvegablakainak tervezésére A Sztehlo Lili Kulturális Egyesület és a Mindszenty Alapítvány pályázatot írnak ki a Város­ majori Jézus Szíve-templom két, még üresen álló, egyenként 35 négyzetméteres ablaka dísz­üvegének tervezésére.

Az ablakok témái: 1. Isten Tiszteletreméltó Szolgája Mindszenty József bíboros; 2. Az Eucharisztia forrás a világ életéért.

A pályázati kiírás teljes szövege megtalálható a www.sztehlolili.hu címen.

24

T a n ú s á g t é t e l SZEMÉLYES EMLÉKEK MINDSZENTY BÍBOROSRÓL Elhunyt férjem, Borbás Károly, volt magyar királyi főhadnagy és haditudósító először a kőbányai Gyűjtőfogház rabkórházának folyosóján találkozott személyesen a bíborossal, ahová mindketten elítéltekként kerültek. Károly református volt, de természetesen sokat hallott az esztergomi érsek hősies harcáról Egyházáért és a magyarságért. Tudta, hogy személyét nagy tisztelet és csodálat övezi, és sokan őt tartják „Magyarország lelkiismeretének”. A körülmények miatt Károly csak néhány szót tudott váltani a főpappal, mert az őrök durván közbeavatkoztak, rákiáltva a bíborosra: „csuhás kuss, ne pofázzon!” Károlyt nagyon fölháborította ez a durva jelenet, a bíboros alakja pedig mélyen az emlékezetébe vésődött. Miután kiszabadult, Károly 1956-ban elhagyni kényszerült Magyar­országot, első feleségével együtt Kanadába emigrált. 1973-ban Torontóban mint a Magyar Szabadságharcos Szövetség helyi vezetője találkozhatott ismét a Bíboros úrral. A kanadai látogatás során Károly több helyszínre is elkísérte a bíborost és több alkalommal beszélgetett vele.

Ezután határozta el, hogy ismertető előadást állít össze a Bíboros úr életéről, valamint az USA-ban és Kanadában tett látogatásáról. Kiterjedt levelezése segítségével gyűjtötte össze az anyagot, amelyből diafilmet készített és saját költségén megvásárolta a vetítőgépeket. A kanadai és egyesült államokbeli magyar közösségek mindenütt nagy örömmel és lelkesedéssel fogadták előadását. A Gondviselés tenyerén című önéletrajzi könyvében felidézi ezeket az esteket. Mindezek mellett Károly 24 éven át szerkesztette a Hadak útján című lapot, amelyben többször is megemlékezett Mindszenty bíboros úrról.

Tevékenységéért a clevelandi Magyar Társaság elismerő oklevéllel tüntette ki, néhány évvel ezelőtt pedig a Debreceni Televízió kérte fel egy interjúra több más kinn élő magyarral, így Hertelendy Józseffel és Gaál Csabával együtt, hogy beszámoljanak Mindszenty bíboros úrral kapcsolatos élményeikről.

Saját emlékeim a bíborosról gimnáziumi éveimre nyúlnak vissza. 1947-ben az angolkisasszonyok egri intézetének növendéke voltam. Többször részt vettünk a Bíboros úr által bemutatott szentmiséken, amelyek tömegeket vonzottak, és ott énekkarunkkal egyházi énekeket énekeltünk. Beszédeit hallgatva rajongtunk érte!

1948-ban az iskolák államosításakor az apácákat Máriabesnyőre internálták, az oktatás állami kézbe került. Amikor a Bíboros urat letartóztatták, az iskola növendékeit kivezényelték az utcára. Ott hangos szóval kiabálni kellett, „hogy vesszen Mindszenty, kötelet Mindszentynek!” Mi, akik egy sorban meneteltük, halkan egymás között azt mondtuk, hogy: „éljen Mindszenty!” Az egyik osz25

T a n ú s á g t é t e l tálytársam meghallotta ezt, és besúgta az iskola igazgatójának. 1949. március 25-én beidéztek néhányunkat az igazgatói szobába, és közölték, hogy magatartásunk miatt nem érettségizhetünk, majd felszólítottak, hogy hagyjuk el az intézményt. A bizonyítványunkba azt írták, hogy ez a szüleink kérésre történt, de ez nem volt igaz. Így nem érettségizhettem, csak különböző szaktanfolyamokat tudtam később elvégezni. Édesapámnak is fölmondták az állami állását.

Mindezek ellenére egész életem során mindvégig éreztem a Jóisten gondoskodását. Mindszenty bíboros úr közbenjárását, segítő kezét látom abban, hogy férjemmel – aki 1995-ben elvesztette első feleségét – találkozhattam, és együtt emlékezhettünk és ápolhattuk emlékét. Károly 2018ban százéves korában hunyt el. Írásos hagyatékát, Mindszenty bíborosról szóló dokumentumgyűjteményét hazahoztam Torontóból, és átadtam a Mindseznty Alapítványnak, szeretném ugyanis, ha a Bíboros úr boldoggá avatásának ügyét szolgálná. Imádkozom ennek megvalósulásáért!

Borbás Erzsébet

MÁRIA MARATON MINDSZENTY BÍBOROSÉRT A Mária Út Egyesület a Budapest-Máriacell között húzódó közel 450 kilométeres szakaszon 2019. szeptember 27. és október 4. között Mindszenty bíboros nyomdokán járva kerékpáros zarándoklatot szervez a megbékélés jegyében. Az úti cél az október 5-én megrendezésre kerülő máriacelli magyar zarándoknap, a főpapi szentmisét Székely János szombathelyi megyéspüspök mutatja be. A zarándoklat lelki vezetője: Szabó István görög katolikus atya.

További részletek az egyesület honlapján: mariaut.hu IMÁDSÁG A BANGLADESI SZIÁMI IKREKÉRT Dr. Csókay András kérésére több mint tízezren csatlakoztak ahhoz az imaháttérhez, amely az orvosok munkájáért és a kislányok gyógyulásáért fohászkodott. Sokan Mindszenty bíboros közbenjárását is kérték a gyermekekért, akik közül most már mindketten magukhoz tértek az operáció után. Hasonló ügyeinkben, gondjainkban, nehézségeinkben kérjük bátran Tiszteletreméltó Mindszenty József bíboros égi közbenjárását! Imameghallgatási közléseiket örömmel várjuk és fogadjuk.

26

Vértanúink-Hitvallóink XXV. évfolyam 2. szám (87. szám) 2019. szeptember Kiadja: Magyarországi Mindszenty Alapítvány Alapította: † P. Szőke János SDB H-1085 Budapest Horánszky u. 22.

Tel: +36 1 4451-548 www.mindszentyalapitvany.hu www.mindszenty.katolikus.hu ungmind@gmail.com Felelős kiadó: Habsburg-Lotharingiai Mihály Szerkeszti: Kovács Gergely okl. posztulátor A Vértanúink–Hitvallóink c. folyóirat ingyenes kiadását és a Magyarországi Mindszenty Alapítvány működését olvasóink önkéntes adományai biztosítják.

Erste Bank Hungary Zrt. Számlaszám Magyarországon: 11991102-02139889 Külföldön: IBAN HU58 1199 1102 0213 9889 0000 0000 SWIFT Kód: GIBAHUHB Adószám: 18063703-1-42 A határon túli magyar egyházmegyékből és más országokból honlapunkon keresztül lehet adományokat eljuttatni.

Hálásan köszönjük a hívek erkölcsi és anyagi támogatását!

A szeptemberi lapszám megjelenését a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.

IDEA Nyomda, Kolozsvár Nagy Péter igazgató

Istenünk, te Mindszenty József bíborost arra választottad ki, hogy az üldöztetés idején mindhalálig hűséges főpásztor legyen: az igazság és a szeretet tanúságtevője.

Hívő néped örömére add meg, kérünk, hogy őt mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük.

Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.