megfagyott muzsikus 201806

mm Megfagyott Muzsikus 120. ĂŠvfolyam /1.

1

Parather

2

EZ NEM VICC, DAVIDS

rm

®

„Nem természetes, hogy (mondjuk:) ?”

T.D.

[1]

[1]

Par

Andorra. Skócia. Kazahsztán. Néhány gyönyörű, bár a Kelet-Ázsia méretű önérzetünk mellett eltörpülő vidék, amikről mostanában a szebb napokat is látott Nemzeti 11 juthat eszünkbe. Pedig azt mesélik, hogy a magyarok egykor előre vitték a sportágat, hogy a 6:3 az évszázad meccse volt. De hol vannak már a Grosicsok, Buzánszkyk, Lórántok, Lantosok, Bozsikok, Zakariások, Budaiak, Kocsisok, Hidegkutik, Puskások és Cziborok? Vagy a Sebes Gusztávok? És ki felelős a hiányukért? Tudom, hogy ’56 után minden sokkal nehezebben ment. Hogy ’89-ben nem történt semmi. És hogy kis pénz, kis foci. Na! Akkor itt hagyjuk is abba ezt a felsorolást. Ebben az országban a kifogások keresése, az egymásra mutogatás viszont mindig nagyon jól ment, és ez a nemes tulajdonság a mai napig nem kopott ki se a közéletből, se a mindenkori 11 eszköztárából.

De, hogy ilyen erkölcsi és morális sötétségben fogunk kóvályogni éveken és évtizedeken át, az tényleg szégyen. Bár, ahogy a népdal szól: az éjjel soha nem érhet véget. Attól viszont a pofám leszakad, hogy elhisszük mekkora istencsászárok is vagyunk egyébként.

Tényleg! Mekkorák? Persze vannak még néhányan, akiket lehet és kell tisztelni. Vannak még Gerák és Dárdaik. És vannak, akik nemhogy kimondani nem tudják, hogy Premier League, de magyarul is alig beszélnek. Hány olyan meccset tudunk felhozni példaként, ami után tiszta szívből mondhattuk: Szép volt, fiúk! Az EB. Oké. Jól el is hittük, hogy végre itt a változás. És utána mi történt? Ja, hogy ugyanott tartunk, ahol előtte. Megye III. Nem egyszeri változás kell, fiúk, hanem folyamatos frissesség. De saját magunk reális elhelyezése nemzetközi szinten, az önkritika és az egymással szembeni alázat gyakorlása, vagyis az itthon ma inkább szitokszóként használt együttműködés helyett még mindig 11 inkompetens, kevély és falábú bohóc rohangál a szemünk előtt. Srácok. Ez gimiben, a betonon még elment, de kapjatok már észbe! A válogatott mezzel némi felelősséget is felvehetnétek. Vagy inkább fel se vegyétek! Így most olyan kényelmes?! A szurkolók pedig dögöljenek meg, és egyébként is mit háborognak? A mi intézményi rendszerünk a világon egyedülálló! Na ez, a maga módján, tagadhatatlan. De azért az az október 7-ei eredmény kissé elgondolkodtató. Svájc-Magyarország 5:2? Íííh. Rátok lassan nem néz már fel senki. Pedig, ahogy Régi idők focijában Minarik mondta: Kell egy csapat! Kell.

Balog Ákos 1

TARTALOM 1

EZ NEM VICC, DAVIDS avagy hány csapatból áll a válogatottunk

4

A CÉLCSOPORT A KISRÓKA Bach Péter és a jövő építészkara

12

MINT VALAMI RENESZÁNSZ 10 könnyű lépés a sikerhez Virgil Abloh-val

20

NEM SZÁMÍTOTTAK RÁNK. Macedónia, ahol a ludak disznót győztek

23

KÍSÉRLET EGY METAMORFÓZISRA Steven Holl és a megfagyott muzsika élesben

26

NEM A KÖZVÉLEMÉNYTŐL FÉLNEK. BS. a laikus véleményvezérek világa

32

UTOLJÁRA AZ ISKOLÁBAN Paradigma Ariadné a 20. szd. magyar építészetéről

36

APRÓ lomtalanítás és bolhapiac az építészkaron

Megfagyott Muzsikus Felelős kiadó: Horváth Bálint, HK elnök Felelős szerkesztő: Beluzsár Ádám, EHK Főszerkesztő: Balog Ákos Szerkesztők: Cselényi István Bence, Gall Eszter, Győrfi Dániel, Kaknics Péter, Mohás András, Zacher Bendegúz Illusztrációk: Gall Eszter, Mohás András, Vidra Réka, a Skyscrapercity névtelen kommentelői Köszönet: Bach Péter, Csóka Attila Róbert, dr. Hámori Fruzsina, dr. Kotsis Iván, Molnár Szabolcs, Tranker Kata, Орхан Сулејмани, Skyscrapercity fórum, Smiló Dávid, Virgil Abloh 2018. április

2

EZ EGY CERUZA. megrajzolhatod vele egy angolakna csomópontját vagy a Bazilika belső terét kinyithatsz egy üveg bort. jegyzetelhetsz sziltanon jelentkezhetsz szakirányra szakember, vagy akár generáltervező is lehet belőled aláírhatsz egy engedélyezési tervet felhőkarcolót tervezhetsz Budapestre ha megunod, félre is dobhatod. hogy elővedd és csinálj egy ruhamárkát vagy borászatot vagy újságot.

3

A CÉLCSOPORT A KISRÓKA Mindenki arról beszél, hogy új tanterv kell, de amint a konkrét tartalom szóba kerül, már nem ekkora az egyetértés. Miközben a tanszékek közötti valóságshow jeleneteit a honlapjaikon követve izgulunk az eredményekért, néha belegondolunk, mi lenne, ha mindenki a legjobb tudása szerint azért dolgozna, hogy egy jobb képzésben tanulhassunk. Perspektívát váltottunk és belevetettük magunkat a derűs jövőbe Bach Péterrel.

Megfagyott Muzsikus: Többek között azért is szerettünk volna beszélgetni veled, mert érdekel minket a véleményed az oktatásunkról, de kicsit belefáradtunk már a sárdobálásba és a mindennapi problémákba. Szóval mit szólnál, ha inkább azt kérdeznénk, milyen lesz az építészkar 2028-ban?

Bach Péter: 2028-ban a BME-n jókedvű építész hallgatók vannak, akik marhára szeretik azt csinálni, amit csinálnak, nem stresszként élik meg ezt a dolgot, és megtalálják benne az örömüket. Amikor találkozom egy hallgatóval a folyosón 2028-ban a K épületben, akkor tök lelkesen meséli, hogy éppen milyen frankó dolgot csinál.

Miért kellene, hogy ti egyfolytában szarul érezzétek magatokat?

MM: Mondjuk azzal nehéz vitatkozni, hogy én hogy érzem magamat.

BP: Az hagyján, de mi lenne, ha az oktatók is jól éreznék magukat? Mi lenne, ha jókedvűek lennének és úgy mennének be egy órára, hogy fel lennének dobva, mert valami olyasmi dologgal foglalkoznak, ami elképesztően érdekli őket... Nem úgy, hogy ez 4

egy újabb kötelező konzultáció, amit le kell tudni a lehető leghamarabb. Azt akarják, hogy minél többen legyenek az órájukon és klassz dolgokat csináljanak együtt, ami őket is inspirálja, és a hallgatókat is.

MM: Azért ezt így elég nehéz összerakni tantervként egy Excel-táblában.

BP: Biztos vagyok benne, hogy az Excel táblák gyártása nem errefelé viszi a dolgot.

Ettől én még nagyon kevés embert láttam boldognak. Mintha valahogyan ez kódolva lenne ebben a programban...

MM: Akkor mi okoz boldogságot?

BP: Egy nagyon fontos tényező, ami efelé vihet, az a motiváltság. Nem leszel jókedvű és boldog, ha nincs a munkád mögött motiváció. Tudnotok kéne, hogy miért is csináljátok ezt. 2028-ban, amikor a Műegyetem padjait koptatjátok, legyen egy olyan jövőképetek, ami 2035-re vonatkozik, hogy akkor majd mit fogtok kezdeni magatokkal, meg azzal, amit megtanultatok ebben az intézményben. És ennek egy totál pozitív jövőképnek kell majd akkor lennie.

MM: A jókedvű tanáraink ebben mintául szolgálhatnak?

BP: Természetesen - az egyetemnek, amellett, hogy tudást ad át, egy igazi kutató intézményként is kellene működnie, ami folyamatosan kutatja, hogy mondjuk hogyan lehet még jobban oktatni. De egy pillanatra visszatérnék 2028-ba ’35-ből. A motivációhoz elég széles feltételrendszerre van szükség. Hiába vagytok nagyon érdeklődők, ha nincs megfelelő infrastruktúra, vagy nem ideálisak a humánerőforrás-eszközök, vagy az oktatási rendszer nem engedi kibontakozni az érdeklődéseteket. Én úgy gondolom, hogy a jó oktató is az egyik ilyen feltétel, de nem az egyetlen. A saját irodámban próbálunk egy élhető légkört fenntartani, de már nem mindig sikerül, mert kinőttük, nem megfelelő az infrastruktúra és már egyszerűen annyian vagyunk, hogy nincs mindenkinek elég tere. Ha nincs meg a feltételrendszer egy pontja, például nem megfelelő a hely, ahol dolgozni lehet, az olyan, mintha egy kis mérget belecseppentenél ebbe a derűbe - megmérgezi az egészet.

MM: Mi, hallgatók is jó sokan vagyunk eb-

ben az épületben. Szerinted fel lehet kelteni egy csoportban mindenkinek az érdeklődését? Lehet egy generációnak, vagy mondjuk az összes építészhallgatónak közös érdeklődési köre?

BP: A ti generációtok benne él egy őrületesen digitalizálódó világban, és látszik, hogy ez elképesztően érdekel mindenkit. Nem azt mondom, hogy mindannyian mindig megveszitek a legújabb cuccokat, de például beszélgettek róluk, amikor megjelennek. Én a hallgatóimnak nem azt mondom egy város tantárgyból, hogy gyertek srácok, tudjátok mit, ebben a félévben szabályozási tervet fogunk rajzolni! Kurva érdekes, nem? Így nyilván nem érdekli őket - legalábbis nem fogom tudni felkelteni bennük a lelkesedést. De hogyha úgy teszem fel a kérdést hogy „mit gondoltok, hogyan fog 2070-ben Győr belvárosa kinézni?”, akkor az már mindenkit érdekel és ennek kapcsán meg tudunk tanulni egy csomó dolgot. Marhára kíváncsiak vagyunk, hogyan fogunk élni és hogyan fog változni az a környezet, ami körülvesz minket. Nem nagyon van olyan építész, akit ez ne érdekelne. Ha mi kitalálunk dolgokat, azt mindig a jövőnek találjuk ki.

5

MM: Oké, de egy másfajta órán mitől leszünk derűsek?

BP: Én nem gondolom, hogy ne lehetne épszerket úgy oktatni, hogy az titeket érdekeljen. És nem arról szólna, hogy ültök, nézitek, „igen, van lemezalapozás, ah de kurva jó! így néz ki, így kell kiszedni, így kell betenni.” És levizsgáztok ebből, becsukjátok a mappát és elfelejtitek. Így mindössze egy inaktív tudás fog bennetek összegyűlni, amivel láthatóan nem tudtok mit kezdeni - és ez nem csak az épszerkre igaz. Ha mondjuk projekttárgyaitok lennének, ahol a szívügyeteknek érzett saját terveiteken dolgoztok, amihez természetesen és magától értetődően hozzátartozik az is, hogy az alapozását megtervezzétek, akkor nagy eséllyel használható, aktív tudás lenne belőle. Felismernétek, hogy milyen fontos is az az épszerk, vagy tartó, vagy a többi - és mivel alapból inspiráltak vagytok, ezért ezt a részét is jó kedvvel csinálnátok 2028-ban.

MM: Tapasztaltál hallgatóként a BME-n olyan inspiráló környezetet, ami mintául szolgálhat 2028-ban is?

6

BP: Karácsony Tamásnak volt egy olyan komplexes műterme, ahol elképesztően jó hangulat volt, csomó motivált emberrel, akik aztán szinte kivétel nélkül jó építészek is lettek.

MM: Mitől volt jó a hangulat?

BP: Tamás nagyon empatikus volt. Elég rossz passzban voltam akkoriban és nagyon úgy éreztem, hogy én erről az egyetemről lépek... Aztán valamilyen oknál fogva felvett abba a tankörbe, pedig nehéz volt hozzá bekerülni, ráadásul nem voltam jó a tervezési tárgyakból. És akkor ott nála láttam, hogy van egy marék motivált ember egy kis műteremben, ami aztán engem is húzott magával. Plusz, mivel akkoriban éppen nem nagyon akartam beszélgetni senkivel, és a Tamás valahogyan érezte ezt, ezért úgy konzultált velem, hogy egy óráig igazából egy árva szót sem szóltunk egymáshoz.

Csak adtuk egymásnak a rajzokat skiccpauszon, és úgy, rajzban beszélgettünk.

Emiatt iszonyú lelkesen mentem minden konzultációra, mert tudtam, hogy nem fog hülyeségeket kérdezni.

MM: Akkor jól működött az emberi oldala.

BP: Igen, és szerintem az egy nagyon fontos dolog 2028-ban, hogy mindenki embernek nézi a másikat. Most, 2018-ban sok esetben még mindig az a szemlélet az egyetemek jó részén, hogy a hallgató az egy komplett egész, felnőtt ember, nincs szüksége semmiféle nevelésre, csak oktatásra. Ez talán igaz lehetett 1962-ben - akkoriban egy 18 éves fiatalember tényleg egy komplett ember volt, de ez mára teljesen megváltozott.

Ahol az én generációm 18 éves korában tartott, ott a mai generációk kb. majd a BSc végén fognak tartani. Az én kislányom óvodás csoporttársainak a szülei már úgy vélekednek, hogy nem kell nyomni a gyereket, hogy mindenképpen hatéves korában kezdje el az első osztályt. Felmérésekből is látszik, hogy aki egy, vagy két évvel később kezdi, az jobban teljesít. Lehet, hogy nektek sem tizennyolc évesen kellene felvételizni, hanem mondjuk huszonegy… Mindenesetre elképesztően és egyre inkább fontosnak tartom az egyetemi képzés emberi oldalát.

Másik oldalról pedig még mindig megvan az a kép, hogy a professzor ül a katedrán,

vagy áll, fehér köpenyben és krétával, vonalzóval felrajzolja, hogy tessék, így kell csinálni. Pedig szerintem az van, hogy ma már a professzor sem igazán tudja, hogyan kellene csinálni - és ezt szerintem be kell ismerni, bármilyen nehéz is.

MM: Pláne azt, hogy 2035-ben hogy kell majd.

BP: Na igen, azt gondolom, hogy ezt mindenképpen veletek együtt kell kitalálni.

MM: Van realitása ennek a közös gondolkodásnak akkor, ha nagy létszám mellett, személytelenül történik, vagy csak a kis csoportoké a jövő?

BP: Szerintem nem létszámfüggő.

MM: Akkor a 275-öt nem kell lebontani, vagy felosztani 8 teremre, ugye?

BP: Nem. Gondoljatok a közösségi médiákra, amik rengeteg embert kezelnek - valamilyen szinten mindenkit személyesen.

A személyességnek ma már nincs köze a

7

tömeghez. De ugyanezt hagyományos eszközökkel is el lehet érni. Például egy színházban, ahol sok száz néző ül bent egy jó előadáson és mindenki személyesnek érzi.

Nagyobb csoport esetében úgy válik valami személyessé, hogy involválódsz - azaz bevonódsz. Például, amikor nem mindegy az előadónak, hogy ki jött el az előadásra, és nem egy személytelen, egysíkú masszának tekinti azt az x embert, aki ott ül, hanem individuumoknak.

MM: Rendben, de mégiscsak vannak olyan dolgok, amiket minden évben oktatni kell…

Fenntartható az oktató érdeklődése egy olyan téma iránt, amit minden évben elő kell adnia?

BP: Lehet, hogy 2028-ban az egyetemek vándoroktatókat alkalmaznak, akik mindig máshol tanítanak, vagy csak rövid ideig lehet valaki oktató, mint az ETH-n, Svájcban.

Ott aztán nem töltöd egy helyben az egész életedet - előre lehet tudni, hogy négy-öt év múlva jön helyetted valaki más, aki majd hozza be a friss tudást, az új inspirációkat. És nem is ragaszkodnak az oktatók a székükhöz, nem gondolják, hogy egy életre megvannak egy docensi fizetéssel… Ez részben válasz arra a kérdésre is, hogy miért mentem el én is innen, és Győr mellett miért fogok tavasszal Debrecenben is tanítani. Szerintem szükséges a változás és az együttműködés más egyetemekkel, más hallgatókkal, mert ez frissen tart.

megnyomni a refresh gombot.

MM: Egy ilyen jövőbeli, állandóan cserélődő környezetbe milyen feltételek alapján kerül be egy oktató?

BP: Nem minden boldog-boldogtalant vesznek ide fel, a karnak van egy közös értékrendje. Persze az egyes oktatók mindig visznek bele egy kis egyéni megközelítést, vagy lötyögést - ez fogja adni a sokszínűséget. Föláll egy olyan rendszer, ami folyamatosan fenntartja a minőséget, állandóan megújul, és új inputok vannak benne. Hogy kit vesznek fel, az pedig egy összetett folyamat során dől el, hogy elkerülje a rendszer a kontraszelekciót.

MM: Ezekbe a döntésekbe a hallgatók beleszólnak?

BP: Ebben egészen biztos vagyok. Csupaszítsuk le az egészet - miért képezi a társadalom a gyerekeket, önmagáért, vagy a jövőjéért? Ki a célcsoportja az oktatásnak?

Az oktató? Hát baromira nem. Ezért tanítunk titeket. A róka is ezért tanítja meg tyúkot fogni a kisrókát - mert a célcsoport a kisróka. A kisrókában van a fajnak a jövője és a fennmaradása. A célcsoport mindig a hallgató. Ez ennyire egyszerű. Nagyon fontos lenne felfognia minden egyes oktatási intézménynek és oktatónak, hogy az oktatás nem érte van, hanem értetek.

MM: Nem hátráltatja a kutatást, ha tudod magadról, hogy négy év múlva menned kell?

BP: Ennek a négy évnek nem kell feltétlenül szigorúan négy évnek lenni – ha vannak kutatási terveid, van programod, és azt mondod, hogy mondjuk szükséged van hat évre, hogy ez kipörögjön, akkor lehet annyi.

A lényeg, hogy időről-időre kötelező legyen 8

Balog Ákos Győrfi Dániel Zacher Bendegúz

#TRUE DAT „A tervezés a gyakorlatban az építésznek legkizárólagosabb tevékenysége, amit rajta kívül senki más nem folytat. Amíg az építész fontosabb, vagy kevésbé fontos ismeretköreinek számos területében más képzettségűek is kisebb-nagyobb mértékben otthonosak, addig

a tervezés az építésznek a legsajátosabb foglalkozása.

Az épületszerkezettan ismereteit uralják az építőmesterek, valamint jelentős területein a mérnökök, statikát az építészekkel megegyező, sok fejezetében azokat érdemlegesen túlhaladó részletességgel a mérnökök, az építészettörténetet tanulják a művészettörténészek, a grafikai és plasztikai ábrázolás a rajztanárok, a festő-, szobrász-, és iparművészek munkatere; a természettudományi, valamint a matematikai ismereteket a bölcsészek, az építészi munkakörtől távolabb eső, de azzal sokszor érintkező műszaki ismereteket az illető szakmérnökök uralják; egyedül

a tervezés az, amelynek ismerete és gyakorlása kizárólagosan az építészek részére van fenntartva.

Ebből következik, hogy a műegyetemi építésznevelés munkarendjét úgy kell összeállítani, hogy annak gerincét a tervezés tanítása képezze, mert eltekintve egyes specialistáktól,

minden egyéb ismeretet voltaképpen a tervezés során használ fel az építész.”

Dr. Kotsis Iván 1944 9

Tranker Kata Anya babkocsival 2017 10

11

“

MINT VALAMI RENESZÁNSZ

Ez a csávó streetwearben utazik. Ami szerinte magaskultúra. A mi generációnknak ez bejön, a többiek meg nem értik, és ezt így együtt általában korstílusnak hívják... A munkáit megtaláljátok a Nike, az IKEA, a Louis Vuitton kínálatában, ezeknek nézzetek utána, de most a lényeg, hogy miket mond nekünk a designról egy srác, aki, mióta építész lett, mindenhez (is) ért.

#duchamp #idézőjelek Idézetekben beszélek. Tudom, hogy kezd fárasztó lenni, de szokjatok hozzá, mert folytatni fogom. Valójában ez csak egy vicc. Néhányan nevettek és pontosan ez az értelme - hogy emberséget vigyünk a beszélgetésekbe. Amikor nevetsz, nyitottabb leszel. Egy olyan korban élünk, ahol a vintage menőbb, mint egy trendi új dolog.[1] Én próbálok egyfajta duchampi iróniával reagálni erre - idézetekben beszélek, mert ezzel egyszerre két dolgot mondhatok, lehetek egyszerre elvont és konkrét. És elég egy billentyűzet, hogy tervezzek. Nem kell photoshop, meg ilyenek. #ragaddmeganapot #sohaneaddfel Annyit dolgozom, amennyit csak tudok, mert olyankor jönnek a jó ötletek és a kihívások.

Néha napközben úgy éreztem, hogy basszus, ez egy jó ötlet volt, de nem fogom tudni megvalósítani, szóval inkább feladom - erről már leszoktam. Nem hiszek a kudarcban. Csak azt akarom nektek ma mondani, srácok, hogy ironikus módon az életetek mostani szakaszában a maximalizmus nem visz előre. Kreatívként, designerként nincs rossz út a karrieredhez, csak úgy veszíthetsz, ha meg sem próbálod. Alkotóként megszoktuk ezt a gyötrődést, van egy ilyen belső küzdelem, hogy a munkánk a lehető legjobb legyen, vagy akár felérjünk a példaképeinkhez. De végül a befektetett energia és a munkád kifinomultsága határozza meg az identitásodat kreatívként. #mindenkiránkhallgat #mostkellélni Lehet, hogy nekünk van igazunk, és a kultúra most ért a csúcsra. A legjobb időket éljük, ez olyan, mint valami reneszánsz. Több DJ, több divattervező van, mint valaha. Kevesebb multi, aki diktálná a divatot a fiataloknak - inkább fordítva van. Most a legkönnyebb ebbe beleszólni.

[1]

12

normcore: vedd fel azt, amit apád is felvenne A K-hole trendkutató csoport 2013-as tanulmánya

Virgil Abloh 1980. 09. 30. // Chicago, Illinois építőmérnök // University of Wisconsin-Madison építész // Illinois Institute of Technology divattervező // Off-White kreatív igazgató // Kanye West 13

#csakhárom #detényleg Mostanra 3%-kal akarom csak megváltoztatni valaminek az eredeti formáját. Kicsit elfáradtam, lehet, hogy megöregedtem... Rájöttem, hogy a dolgok akkor érdekesek nekem, ha csak egy kicsit változtatok rajtuk. Mint például ezek az Air Force One cipőim.[2] Felkértek, hogy csináljak egy új Air Force One-t, engem meg csak úgy érdekelt a feladat, hogy visszafogtam magam és csak 3%-ot változtattam rajta. Nem akarok még egy cipőt. Valami olyasmit akarok látni, ami emlékeztet a meglévő cipőmre, csak van benne valami személyes.

“TÉNYLEG SZÜKSÉG VAN RÁ?

HA NEM, AZ IS OKÉ.” #felelősfogyasztás #felelőstervezés A fenntarthatóság fontos nekem. Arra vezethető vissza, hogy kell-e nekünk új cipő, vagy kell-e egy új bármi. Ha valamit csinálok, annak kell, hogy értelme legyen. Ezért vannak sima és szelektív kukáink. Bennünk motoszkál, hogy nem szabad feleslegesen fogyasztani, de azt hiszem ez rajtunk, a design közösségen múlik. Mi vagyunk a gondolkodók, akik az ilyen generációs döntéseket meghozzák. De ez első kerdés minden projektnél - Tényleg szükség van rá? Ha nem, az is oké. #normandoor #csakelneromoljon Manapság a designt csak úgy elvárjuk. Senkit sem érdekel egy kilincs, amíg működik. Elfelejtjük, hogy valaki megtervezte. A design mindenhol ott van - hogy lehetne megértetni a világgal, hogy megéri rá odafigyelni? Ez a tudatosság sokat javíthat az élet minőségén.

“HIRTELEN MILLIÓ DOLGOT CSINÁLOK EGYSZERRE ÉS MÉG ALSZOM IS ÉJJEL.” #nemkellagörcs #engedjünkmástis Szeretem a folyamatban lévő munkát, ha a végső felhasználónak is lehetősége van valamit hozzátenni egy dizájnhoz - szeretem a nyitott kérdéseket. Amint rájöttem, hogy oké, ha nem vagyok maximalista, hirtelen millió dolgot csinálok egyszerre és még alszom is éjjel. És azt gondolom, hogy ez fontos. Láttam, ahogy a barátaim iszonyatos precizitással és maximalizmussal dolgoznak, és rájöttem, hogy ha én is csak erre törekszem, már nem is gondolkozom.

Tervezés közben csak keresek egy dolgot, ami hasonlít valamire, amit talán már korábban láttam valahol... Azt gondolom, hogy majd a kezed és az agyad szól, ha valami készen van.

Utána meg még megfilozofálhatod, kitalálhatsz valami mást, vagy ahogy jól esik.

[2]

14

NIKE INC. c/o Virgil AblohTM “TEN ICONS RECONSTRUCTED”

Norman door /ˈnɔːmən dɔː/ fn.

Bizonyos ajtók kinyitásához használati utasítást kellene mellékelni, mások olyan ros�szul tervezettek, hogy használóik épp az ellentétét csinálják annak, amitől kinyílnának: formájuk és részleteik alapján azt feltételezzük, tolással nyílnak, pedig húzni kellene őket (vagy fordítva). Az ún. Norman Door annyira félrevezető, hogy feliratok szükségesek működésének tisztázásához. Jelek nélkül a felhasználó csak találgatni tud, hogy húzza, vagy tolja, ami felesleges frusztrációt okoz.

Illusztráció: Jacques Carelman/ coffeepot for masochists 15

OFF-WHITE c/o VIRGIL ABLOH™ Defining the grey area between black and white as the color Off-White™ /fw 2017/ 16

#csakegyütt #beszélgessünk Az együttműködés a jó munka esszenciája. Ha mint designerek, művészek, megnézitek egy munkánál a szerzőt, általában csak egy ember nevét látjátok mindenhol - pedig a köztünk lévő kapcsolatok fognak valójában új dolgokat hozni. [...] Azt hiszem mi már megtanultuk, hogyan kell úgy tenni, mintha sosem dolgoznánk, miközben folyamatosan dolgozunk. Így nézünk ki mi, az új mesterek - minden ötletünk abból indul, hogy iszunk, zenélünk és közben hajnalig hülyeségekről beszélünk. #királylányképző #imádat Kisgyerek koromtól kezdve tudtam, hogy alkotni akarok. És tudtam, hogy kell egy hely, ahol ezt megtanulhatom. Azt szeretem a felsőoktatásban, az a fontos benne a mi fiatal generációnknak, hogy van egy biztonságos hely, ahol megtanulhatod és nevelgetheted azokat a képességeket, amik veled lesznek aztán az egész életedben. #közösség #túltelítettség [...] Ha körülnéztek, azt látjátok, hogy baromi sokan vagyunk, akik mind egy ligában játszunk.

Túltelített a szakmánk, de ez nem kell, hogy lehangoljon minket. Én ezt egy nagy alkotó közösségként fogom fel. Soha nem küzdöttem azért, hogy különleges legyek. Csak mondtam a magamét a tengernyi különbség között.

“FOGJ MEG BÁRMIT ÉS TEDD ÁT 2018BA - TUTIRA MÁSMILYEN LESZ.” #tekirenézelfel #egyszerrevagyunkitt Nektek is vannak mentoraitok - youtuberek, ókori filozófusok, vagy akár sztárépítészek. Kapcsolatba kell lépnetek egy életművel, vagy valakivel, aki alkotott egy ideológiát és egy esztétikát, és arra építkezve kell megtalálnotok a sajátotokat. Nem mondják el nektek, hogy akikre felnéztek, nem maguktól találtak fel dolgokat. Mindenki egy kicsit átprogramozza az agyad.

Ha egyszer megtanulsz egy gondolkodásmódot, onnantól már átlátod és hozzáadhatsz. [...]

A Rem Koolhaas-félék generációja és a miénk egyszerre van jelen itt a Földön. Szerintem fontos, hogy ezek a szálak összeérjenek. Diákok és azok, akik a kötelezőket írták. Én folyton küzdök, hogy ezt elérjem és beszélgethessek velük. [...] Nem szégyellem elismerni a mögöttünk álló nagy momentumokat. Ezért hivatkozok a mentoraimra a munkáimban, de ez nem másolás. Fogj meg bármit, és tedd át 2018-ba - tutira másmilyen lesz.

Gall Eszter Győrfi Dániel

instagram /virgilabloh

Virgil @Harvard „Insert complicated title here” 17

18

1. Kérj műteremházat 2. Követeld hangosabban 3a. Várj örökké 3b. Építsd meg magadnak

19

NEM SZÁMÍTOTTAK RÁNK.

Орхан Сулејмани Építészetet tanul itt: Szt. Cirill és Method Egyetem, Szkopje A 2014-es macedón tüntetések résztvevője

A macedón kormány 2014 őszén előterjesztett egy törvényjavaslatot, amit, ha elfogadnak, sérül az állami egyetemek autonómiája. A javaslatban szerepelt a diákok rendszeres, az egyetemi követelményeken felüli, Oktatásügyi Minisztérium által ellenőrzött vizsgáztatása, valamint kutatási minimumok bevezetése a tanárok számára, melyek hiányában az egyes professzorok eltávolíthatóvá válnak. A törvényjavaslat célja az egyetemek szuverenitásának visszaszorítása volt, mert az egyetemek, mint a kritikus gondolkodás utolsó védőbástyái, az uralkodó párt erős ellenpontjaként működtek.

Ekkor már 9 éve volt hatalmon a jobboldali párt, a VMRODPMNE. Kormányzásuk alatt az ország vezetése autoriterré és önkényessé vált. Olyan intézkedéseket hoztak, melyek korlátozták az állampolgári szabadságot és jogokat, támadták az ellenük fellépő politikai szerveződéseket. A sajtó után az oktatás szétverése következett az új felsőoktatási törvény bevezetésével.

Az új törvényt “reformként” harangozták be, minden tanárral, tanszékkel vagy egyetemmel szembeszálltak, aki kritizálta, vagy megpróbálta megakadályozni a törvény elfogadását.

Mindeközben néhányan - filozófia, filológia, jog-, és természettudomány szakos hallgatók - alapítottak egy kisebb csoportot Hallgatói Fórum néven. Először nyilvános találkozókat szerveztek az egyetemeken, ahol az aktuális törvényjavaslat kritikája mellett a regnáló hatalom korábbi intézkedéseinek a következményeként kialakult egyéb problémák is felmerültek.

A Hallgatói Fórumot háromszor rendezték meg 2014 októberében (A Bölcsészettudományi Karon, Mérnöki Karon, Építészeti és Építőmérnöki Karon - én itt vettem részt először).

A karunkon rendezett fórum után a Facebookon szerveződött egy esemény, ami békés felvonulásra hívta a hallgatókat. És néhány ezer diák el is jött november 17-én! Egy olyan országban, ahol egy évtizede egyeduralkodó rezsim van, közönyös a fiatalság és nulla a politikai kultúra. Ez példátlan volt.

20

21

A felvonulást egy újabb követte már több tízezer diák részvételével december elején, majd szerveződött egy tüntetés december utolsó hetében, ahol a törvény ellen tiltakoztunk.

A hatalmon lévő párt nem foglalkozott velünk. Nyilvánosan sem mellettünk, sem ellenünk nem foglalt állást, de felhasználták a kormányközeli sajtót arra, hogy bemocskolják a Hallgatói Fórumot és a tüntetéseket. Megvádoltak minket azzal, hogy az ellenzéki pártok, Soros György, vagy külföldi kormányok pénzelnek minket.

Nem adtuk fel. A mozgalmunk támogatottsága hihetetlenül magas lett, mert az emberek megláttak valamit a diákmozgalomban, amit régóta vártak: a reményt.

Decemberben és januárban, amikor a Hallgatói Fórum már a szkopjei egyetem minden karán megalakult, megszületett a döntés: elfoglalunk legalább egy egyetemi épületet, hogy még nyomatékosabb legyen a tiltakozásunk.

Februárban több ezer diák vett részt a tervezésben és az első nap előkészítésében. Diákok mondtak beszédeket, majd elfoglaltuk a Filozófia és a Filológia Kar épületét. Másnap ugyanez történt a város másik felén, a Villamosmérnöki Kar épületében. A második héten az Építész Kar épületét is „bevettük”. A többi kar diákjai pedig bojkottot hirdettek.

Két hétig tartottuk az ‘Autonóm zónákat’, ahogy mi neveztük. Ez idő alatt alternatív tanórák, előadások és workshopok zajlottak az egyetemen, melyeket professzorok, asszisztensek és más közszereplők tartottak. Rengetegen voltak mellettünk. Kaptunk kisebb adományokat, többek között ételt, hálózsákokat a lakosságtól.

Két hét után lépett a kormány. Visszavonták a reformot, és megegyeztünk, hogy lehetőséget biztosítanak a diákoknak és a tanároknak arra, hogy együtt alkothassanak új javaslatot.

Macedonia at the crossroads /Ivan Krastev @New York Times 22

Gall Eszter

KÍSÉRLET EGY METAMORFÓZISRA Nem újszerű dolog Steven Holl nevével találkozni valamely építészeti határmezsgyéket tágító vagy olvasztó értekezés szövegében. A nagyhírű amerikai építész neve szinte egybeforrt a formai leleményesség és a funkcionális kísérletezés jelszóival, melyek – Holl teoretikus írásaival megtámogatva – az építészet különféle távoli perifériáit járják be. Sokszínű érdeklődése tehát közismert, mégis talán kevesek tudnak Steven Holl zeneesztéta vénájáról, holott a zene munkásságának igen fontos részét képezi. A Columbia egyetem oktatójaként külön előadásban foglalkozik az építészet és zene viszonyával, mely vizsgálódás már korábban is áldásosan hatott alkotókedvére (Stretto House, Dallas, egy Bartók fúgarészlet alapján). 2012-ben épült szöuli Daeyang Gallery and House épületével viszont egy kifejezetten eredeti zenei-épület megalkotására vállalkozott, melyben ezúttal – minden ötletes részletmegoldás ellenére is – meglehetősen ellentmondásos munkát végzett.

23

A konstrukció alapjául egy magyar-kanadai zeneszerző, Anhalt István műve szolgált, melynek egy partitúralapjára Holl John Cage: Notations című kortárs kottajegyzési gyűjteményében talált rá. A Symphony of Modules különlegessége abban áll (speciális szerkezetén és jegyzési módján túl), hogy ’67-es papírra vetése óta egyszer sem került bemutatásra. Az elképzelés, hogy a zene valamiképp építészeti megformálásban öltsön testet, valóban megkapó gondolat – mintha a zene megfoganása óta meg sem született volna, de most a tér által válna létezővé, egyetlen hang nélkül. A Daeyang koreai hajózási vállalat megrendelői igényeire tökéletesen adaptálható külső program révén három pavilon jött létre a kottakép moduljainak megfelelő módon – egy magánlakás, egy gyülekezőtér és egy bejárati előtér funkciójával –, melyek alatt egy szélesen elterülő galéria kapott helyet. A három épületrész nagyvonalú üveg és réz tömbjei ellebegnek a köztük lévő negatív tér víztükrében. Finoman túlnyúló födémük átütésein, mint a modulok ütemein, szűrődik be a napfény.

Az elgondolás és a mozzanatok Hollhoz méltón elementárisak. A részletek aprólékos kidolgozása a két művészeti ág tiszta fúziója érdekében rendkívül hatásos és elegáns megjelenést eredményez, ám mindezek ellenére sajnos le kell szögezni: a terv nélkülöz minden valós zenei gondolatot. Ugyanis a modulok zenei anyaga tulajdonképpen egy-egy olyan zenei szövet, melyek együttesen, ha a tradicionális olvasási rendet követjük*, egymást átfedve szólalnak meg.

A szimfóniabéli moduloknak tehát metszeteik vannak, keverednek, olykor egymástól nehezen elkülöníthetően hangzanak fel. Steven Holl tömegei azonban egymás számára idegenszerűen lebegnek. A terek kialakításához támpontot nyújtó zenei karakterről a kotta torzójából (csupán egy oldalt ismerünk) nem derül ki sok minden – hiányzik a hangszerelés, a tempó, az időtartam. Ezek nélkül viszont nem igazán lehet akár csak egyetlen hangzó hangnak is a jelentéstartalmáról beszélni, holott az érzékelés számára egyáltalán nem indifferens, vajon egy írott kétvonalas D-t egy kürt harsog vagy egy hegedű pendít kínos erélyességgel. Egyedül dinamikai utalás található a zene megformálására, de annak fordulópontjai sem magyarázzák a szerző által didaktikusan behúzott, Holl által pedig következetesen átrajzolt szilánkszerű kontúrvonalakat. Úgy tűnik, Hollt nem annyira a zene, mint inkább a forma ragadta magával; az a grafikai képlet, ami a zene számára épp olyan, mint a hangnak a betű. A kényszerű lejegyzésből távlati irányultságok még talán leolvashatók, de a színek, a méretek, a mozdulatok megértéséhez legalább olyan absztrakció szükséges, mint egy tervrajz olvasásánál. Ezek hiányában viszont épp az a csatorna marad el, amely a kapcsolatot adhatná a zenei tartalom és az építészeti kifejezés között. Ami marad, az pedig egy kép alaprajzként való öncélú használata. A zene építészeti transzformációja nem lehet egy kottagrafika téri vetülete, mert máskülönben az építkezés egy rajzolatból és nem a hangzó anyagból következik. Ezzel Holl egyenes szándéka és kísérlete a zenei tektonika architekturális értelmezésére valójában félresiklott. Mert persze előfordulhat, hogy Holl csupán univerzálisan a zenét akarta megfogni, de amit megformált, az egy konkrét mű helytelenül vett kottagrafikai képe.

Kaknics Péter 24

*A partitúra oldalain egymás alá rendezve szerepelnek az egyes hangszerek szólamai. Az együtthangzáshoz tehát az oldalon szereplő sorokat egyszerre kell olvasni, mintha az egész lap egyetlen összetett zenei sor lenne. A XX. század ezt a hagyományos kottaolvasási rendet nem találta alkalmasnak minden esetben adott zenei gondolatok papírra vetésére, de a Symphony of Modules-hoz hasonló szólamok alkotta zenei panelek olvasása esetén továbbra is ez a metódus a megszólaltatás módszere.

Anhalt István: Fantasia [Glenn Gould 1967]

„Music Holl” /Philip Kennicott @Dwell 25

NEM A KÖZVÉLEMÉNYTŐL FÉLNEK. BS*. Épített környezetünk olyan mértékben meghatározza mindennapi életünket, hogy az építészetnek kétségkívül az alapműveltség részét kellene képeznie. Az építészet oktatása egyértelműen hiányzik a középiskolák tantervéből, az építészhallgatók többsége sem találkozik vele egyetem előtti tanulmányai során. Örömteli, hogy ennek ellenére rengeteg lelkes laikust foglalkoztat a város épülése, házainak története, érdeklődő figyelemmel követik környezetük folymatos változásait. Határozott elképzeléssel rendelkeznek arról, hogy mi a szép, mi lenne jó, és ennek hangot is adnak Facebook csoportokban, különböző híroldalak kommentszekcióiban, precízen vezetett tematikus blogjaik formájában, és a leghevesebb véleményütközéseknek helyet teremtő platformon, a fórumon. Budapest infrastrukturális és építészeti fejlődését is nyomon követhetjük az utcákon nyitott szemmel járó, buzgó városlakók nézőpontján keresztül.

A Skyscrapercity kommentjeiből[1] válogattunk >>>>>>>>> Honnan tájékozódnak ezek az emberek? Hogyan döntik el, mi tetszik nekik, mi alapján ítélik meg, mi lenne a hasznos környezetük fejlődése szempontjából?

Az utóbbi időben az ingyenes és intuitív webeszközök fejlődése erőteljesen előremozdította a digitális tartalmak publikációját, ami drámaian átalakította az építészettel kapcsolatos tudás terjedését. Ez egy új szerkesztői generációt hozott létre, akik képesek alternatív értelmezést nyújtani épített környezetünkről, és a diszciplína történetéről. Ezek az önjelölt kurátorok digitális kollekciókat, atlaszokat állítanak elő Tumblr, Facebook, Instagram platformokon. Az itt közzétett tartalmak lehetnek eredetiek vagy már létezőek, manipulált, szkennelt, rebloggolt, kommentelt rajzok, kollázsok, fotók, gifek, rövid videók. E darabkák referenciák formájában tükrözik a szerkesztők érdeklődési körét az építészetben, erről alkotott gondolkozásukat. Ez a folyamat az építészetet a divathoz hasonlatos könnyen emészthető fogyasztói cikké minősíti, ezáltal mégis több emberhez juthat el. Értékes alkotóit gyűjtötte össze a műfajnak a Davide Tommaso Ferrando és Daniel Tudor Munteanu által létrehozott Unfolding Pavilion, ami egy AirBnB-n bérelt lakásban vonultatta fel a 2016-os velencei építészeti biennáléról kiszorult blogger-kurátorokat. [2] Ezekben a válogatott archívumokban akadémikusok, építészek, művészek, fotográfusok, kurátorok, szerkesztők és designerek, vagy háttértudással nem rendelkező, pusztán rajongás által motivált egyének gyakran olyan alapos, összeszedett, lexikális gyűjteményeket hoznak létre, amelyek színvonalasabban és közérthetőbben közvetítik (az építészettel kapcsolatos) tudást, mint a hasonló témákra koncentráló hagyományos szakirodalmak.

26

A mindenki számára hozzáférhető, hatalmas felhalmozott tudásanyag jelentős szemléletformáló hatással bír a szakmára és szakmán kívüliek számára egyaránt, ami közelítheti véleményeket. Ha ez a tendencia folytatódik, a jövőben megelőzhetőek lesznek az olyan tragédiák, mint a Kossuth téri MTESZ székház, vagy a Szervita téri telefonelosztó központ lebontása, mert lesz egy olyan műértő bázis, ami a szakmát megtámogatva elejét venné az ilyen beavatkozásoknak.

>kommentek< #felhőkarcoló #milyenpanoráma //Ha a várból kinézve északon meg délen lenne egy-egy cluster az nem tudom milyen panorámát tudna elrontani. Én személy szerint beljebb is el tudnék képzelni magasházakat, mert a pesti panoráma ma nem más mint egy háztetőkből álló tenger ami tök egy szinten van, így bazi unalmas. //100% agree //Szerintem abszolút a szakma hibája a döntésképtelenség. Nem a közvéleménytől félnek. BS. #stadionok #olimpia //Nem rendezünk olimpiát, így lehetőség nyílik rá, hogy a Puskás Ferenc Stadion ötemeletes legyen.

27

#városterv #merjünknagyoklenni Sziasztok! __________ vagyok a __. kerületből. Már több mint __ éve olvasom a fórumot, de csak most szántam rá magam, hogy regisztráljak. Nagyon szeretem a várost, mert gyönyörű és mert itt születtem ez a mindenem. Érdekel mi történik, mik épülnek és szépülnek itt. Magam is szeretek tervezgetni, megnézni mi hogyan nézne ki, ha egy kicsit mernénk nagyobbak lenni. Íme az első saját munkám.

28

29

#Csarnoktér #trafóház //Borzalmas az a trafóház és a hotel is. Így a kettő együtt pedig eklektikus-borzalmas. És persze minden apró kis területre be kell zsúfolni valamit, remek. //A trafóház ocsmány, nem vitás, de a hotel szerintem jó. Nem kevered össze azzal a házzal?

lakó-

//Ami a bezsúfolást illeti, itt most azért jó, mert legalább eltakarja a trafóház ocsmány, igénytelen, fantáziátlan, minimalista homlokzatát. //Mea culpa, tényleg összekevertem. Így jár az ember, ha három nap offlinekodás után egyszerre pörgeti az összes topikot. //Tudom, hogy építész oldalról is van, akinek tetszik a trafóház, de számomra teljesen értelmezhetetlen a rajongás iránta, pedig én még néhány brutalista épülettel is ki vagyok békülve. #Egeraat #városháza //Én egy bazinagy régi mintájú óratornyot tudnék elképzelni a közepére, ami persze a modern kor szerint kilátó, étterem meg miegymás is lenne. Az a tücsökpö#snyi ott a végében az elég béna. #hidak #London #miaznekünk //Az egykori Kossuth híd helyére építendő új gyalogoshíd elhelyezkedése az Országházhoz viszonyítva szinte teljesen megegyezne Westminster Bridge és a brit parlament viszonyához. //Londont nem másolnám. Nem látom követendő példának sok tekintetben. //Ebben a konkrét esetben már csak azért sem, mert az Országház dunai oldalának monumentalitását az egybefüggő víztükör feletti szimmetria adja. A brit parlamentről ugyanez nem mondható el, ott a Clock Tower melletti híd nem vesz el a látványból. #OSZK #Millenáris #axo

30

#MTESZ #Kossuthtér //Én úgy tudom szerkezeti okokból nem lehet tükrözni az épületet, például a nem azonos szintek miatt, nekem tetszene egy hibrid megoldás, emelyben az előző fő szerkezeti elemei megmaradnak, mint az oszlopok és az más szintkiosztást üveggel takarnák el:

#várnegyed #throwback //Kifejezetten örülök, hogy szétbombázták, majd visszabontották az egészet, az egyetlen hiba, amit elkövettek, hogy nem törölték el a föld színéről a földszintjét a honvéd tömb Dísz tér felőli részének, ami így eszement gondolatokat (újjáépítés) támaszt egyesekben. //Szerencsére a többség nem így gondolkodik, semmi gond nincs azokkal az egykori épületekkel, és főleg jobbak, mint a rózsaszín ufó, meg oszlopsor agyrémek, amit volt balszerencsém megismerni. //Szerintem még jó lenne a betonfal helyett visszaépíteni néhol a korlátot… Valamint a vár fő kupoláját rekonstruálni. Bár lehet, hogy az túl csicsa lenne a többihez képest. Igazából az összes kupolát vissza kéne építeni… De ki tudja, hogy az jól néz-e ki majd? Majd rengeteg pénz… //A kupolát biztos nem. A régi kupola egy töpörödött miteszer volt a Palotán, a mostani kupola egy nagyon jól sikerült városképi jelentőségű hangsúlyos eleme ennek az épülettömegnek. #földszintes //Nem pazarlás ide egy földszintes épületet építeni?

Na puszi csá, Cselényi István Bence

[1] *bikaszéklet

D. T. Ferrando D. T. Munteanu: Unfolding Pavilion

[2]

Skyscrapercity @BUDAPEST >Tervek és építkezések 31

UTOLJÁRA AZ ISKOLÁBAN A Paradigma Ariadné egy fiatal építésziroda, akik feladatuknak tartják, hogy foglalkozzanak a szakmájuk történetével, és saját nézőpontjuk alapján akár újraértelmezzék azt. A Velencei Biennáléra beadott pályázatuk témája megosztó: a 20. századi magyar építészetet két irányzatra osztja, és olyan alkotásokra helyez hangsúlyt, amikről a szakma legtöbbször nem vesz tudomást.

Csóka Attila Róberttel, Molnár Szabolccsal és Smiló Dáviddal beszélgettünk.

Megfagyott Muzsikus: Hogyan alakult ki a javaslatban megfogalmazott koncepció?

Smiló Dávid: Gyakorlatilag már az Építész Szakkollégiumban elkezdtünk szakmatörténettel foglalkozni, hogy megnézzük, hogyan viszonyul a szakma az elmúlt ötven évhez. Indítottunk egy ‘80-as évek kurzust, aminek az volt a célja, hogy feltárja az abban az időben lejátszódott szakmai folyamatokat, megmutassa, mi volt az építészet, és hogy mindez miként függött össze az aktuális politikai változásokkal. Majd kezdett összeállni egy anyag, amiből körvonalazódott, hogy van egy másik építészeti tárház, amivel az egyetemen, és így aztán szakmai keretek között sem foglalkozik senki.

MM: Ezt a másik tárházat nevezitek absztrakton túlinak, magát a kánont pedig absztraktnak. Kifejtenétek ezt?

Molnár Szabolcs: Maga a szó csak összefoglalása annak az építészeti, formai iránynak, amit a pályázati anyagban kánonként értelmezünk. A szóval még mi sem vagyunk kibékülve, mert félreérthető. Mi azt kerestük, milyen izgalmas dolgok történtek még, amik nem illeszkednek bele ebbe a kánonba, ami sokféleképpen értelmezhető, de 32

a legkülönösebb az, hogy nagyon kevesen akarnak róla tudomást venni. Az egyetemen is megtapasztaltuk, hogy van a magyar építészetnek egy olyan része, amit teljesen komolytalannak tartanak. Erről a „komolytalan” építészetről tartottam előadást a DLA iskolában. Az előadás után Cságoly félrehívott, hogy szerinte nem érdemes erről en�nyit beszélni, mert igenis azok voltak a fontos és jó dolgok, amik a tervezőintézetekben történtek, amik ott születtek - és lám, az a magyar építészet. Abban persze igaza volt, hogy ez is egy fontos része, mi csak feltettük a kérdést: „Mi van, ha van itt még valami?”

Cságoly félrehívott, hogy szerinte nem érdemes erről ennyit beszélni.

MM: Mit lehet akkor magyar kánon alatt érteni?

SD: Szerintem itt az a probléma, hogy a magyar építészeti kánon írottan nem létezik.

Nincsenek áttekintő művek, amik mondjuk az 1910-es évektől tudnák értelmezni a magyar építészetet. Csak egy hallgatólagos, nem hivatalos, előadásokban élő építészeti kánon van.

33

Csóka Attila Róbert: Amikor a pályázat koncepcióján gondolkoztunk, próbáltuk megfogalmazni, miben érhető ez tetten.

A Magyar Építőművészetben, vagy a két háború közötti Tér és Formában megjelent munkákat nevezhetnénk kánonnak, de publikáltak bennük olyan munkákat is, amik az absztrakt fősodorba nem beilleszthetők. Azt a hozzáállást, amit ma a szakma gyakorol, hogy vannak házak, amiket nagybetűs Építészetnek nevezünk, és vannak, amiket, nem, egyikben sem láttuk. Az absztrakt kánon egy szubjektív fogalom, valójában inkább az általunk absztrakton túlinak nevezett, ambíciózus építészetet tudjuk megfogalmazni. Az absztrakt kánont pedig ambicók nélküli építészetként lehet a legjobban definiálni. Azaz bújjunk el, legyünk egyszerűek, illeszkedjünk.

SD: Ez az ambíció az építészethez fűződő viszonyodat is meghatározza. Hogy úgy állsz-e hozzá a szakmai közeghez, hogy te ebben láttatni akarod magad benne és részt akarsz venni bizonyos diskurzusokban, vagy nem.

CSAR: Például az egyetemen szembe van állítva Janáky és Makovecz, holott mindkettő baromi ambíciózus, manipulatív és performatív figura volt.

MSZ: Hozzáteszem, hogy mindkettőjüknek volt egy szubjektív off-kánonja.

MM: Ti azért, szemben mondjuk Janáky Levelek árkádiából című gyűjtésével, törekedtetek a szakmai objektivitásra.

SD: Ez a pályázatunk legsérülékenyebb pontja. Megpróbáltunk felépíteni egy gondolati rendszert, ami úgy akarja eladni magát, mintha objektív értékelés lenne, de az érzésünkön túl, miszerint van egy ambíciózus és egy ambíciók nélküli magyar építészet, 34

egyelőre nem tudtuk megfogalmazni, hogy ezek mit is jelentenek. Ehhez kellene egy 5-10 éves egyetemi kutatás.

Van egy ambíciózus és egy ambíciók nélküli magyar építészet.

MM: Enélkül lehetséges ezt objektíven megítélni?

MSZ: Nem igazán. Inkább arra kellene kísérletet tenni, hogyan lehet ezeket olyan definícióval leírni, ami nem sértő és kirekesztő.

MM: A kurátori javaslatban ki is mondjátok, hogy nem akartok értékítéletet hozni.

CSAR: Csak senki nem fogadja el, hogy a meglévő kánonhoz mi csak hozzáadni akarunk, nem elvenni belőle.

SD: Attól függetlenül, hogy Cságolynak mi a véleménye mondjuk a Miskolci kollektív házról, hogy az egy diszkózás volt, meg füveztek - ami nagyrészt egyébként igaz - jó lenne vele arról is beszélgetni, hogy mint építész mit gondol a jelenségről. És a probléma az, hogy szerinte ez kívül van azon, amiről beszélni kell, hogy vannak bizonyos építészetek, amelyek nem építészetek.

Egyébként a képzés is így működik.

MM: Tehát az egyetem hibája is, hogy nincs tematizálva ez a korszak.

CSAR: Sajátossága.

MM: Szép megfogalmazás.

SD: Ez a kánon a BME-hez kötődik, és határozza meg a szakmai közbeszédet. A magyar építészek túlnyomó többsége utoljára

az iskolában gondolkodik építészetről és szakmatörténetről. Amit az iskolában mondanak, azt nem jut eszedbe kritizálni.

CSAR: Létező jelenség, hogy valaki csinál egy Pinterest falat, és abból kész is van a ház.

De az izgalmas dolgok, a vadhajtások akkor jönnek létre, ha valaki kicsit többet akar. Mi ezt az ajtót szerettük volna kinyitni.

MM: Három példát emeltetek ki a javaslatban. Az MTESZ székházat, a 2-es Metró megállóit és a ’92-es milánói magyar pavilont. Miért pont ezeket választottátok?

SD: Egyrészt van egy ambíciózus, helyenként persze kudarcos építészet Magyarországon, amivel szerintünk érdemes lenne foglalkozni. Másrészt ezzel párhuzamosan van egy politikai irány, ami miatt visszaépítünk dolgokat. Furcsán érzem magam,

Valaki csinál egy Pinterest falat, és abból kész is van a ház. amikor látok egy vasbeton ívet kibetonozva a Kossuth téren, de ha egy vasbeton ívet kellene most terveznem, akkor gond nélkül lerajzolnám. A kánon így többféleképpen is sérül, a politika mellett a világ építészetében is felfedezhető a historizmushoz visszaforduló formálás.

MM: Ez a kétfajta visszafordulás azért teljesen más.

MSZ: Mindkettő valamifajta realizmushoz fordul vissza. Mi az absztrakttal szembeállítottunk egy realizmust, ami bizonyos amplitúdó szerint visszaköszön. Ennek a legjobb példája az, ami az MTESZ székház helyén lesz, de hasonló történt a metróval is, ami a szocreálban kezdett el épülni, majd

addig tartott a kivitelezése, hogy az egészet felülírta egy absztrakt modernizmus. Az expo esetében pedig Janáky absztrakt gondolati struktúrája áll szemben Makovecz nagyon konkrét, realista tervével.

MM: Mindenképp érdemes lenne többet beszélni ezekről. Kaptatok már valamilyen vis�szajelzést?

SD: Sokkal több energiát kéne beletenni ebbe, hogy érdemi visszajelzés érkezhessen.

Sajnos nem jutottunk el addig sem, hogy beszélgessünk az ellentmondásokról, mivel a zsűri azt hitte, hogy a csúnya építészetet akarjuk külföldön prezentálni. Fabényi Júlia, az elnök azt mondta, hogy az építészet funkció, bentről kifelé indul, és ennek így kell lennie. A csavar az, hogy Fabényinek a neoavantgárd a kutatási témája.

CSAR: Hozzáteszem, a pályázatunk általános érvényű akart lenni, viszont azok a pontok, amik érdekelnek minket, nagyon szűkek, és mindegyikhez szükség lett volna egy komolyabb kutatásra. Ugyanakkor a fogadtatása jól mutatja, hogy mit gondol a Ludwig Múzeum igazgatónője az építészetről. Számára a MÜPA és a Nemzeti Színház különbsége funkcionális kérdés. Neki ugyan lehet lehet ez a véleménye, de ha ugyanezzel a vehemenciával dönt arról, hogy mi jelenjen meg a biennálén, az már vet fel kérdéseket. Azok a diskurzusok, amiket mi prezenáltunk, az építészetnek a kulturális vonatkozásait érintik. Ezekhez szerettünk volna kapcsolódási pontot teremteni.

Balog Ákos Győrfi Dániel Absztrakton túl /Velencei Biennálé pályázat Paradigma Ariadné 35

APRÓ

Parather

Ne menjen ma haza, amíg nem kereste fel az E D U R O A M bemutatótermét Budapest, Műegyetem rkp. 3. alatt.

Megtekintheti és azonnal megvásárolhatja a legújabb, legmodernebb WIFI HÁLÓZATOT internetet és ROUTEREKET

Nem lesz huzat, nem lesz hideg, ha Bélával szigeteltet. Pf. 258. Zsíros.

A Műhely Folyóirat Szerkesztősége korlátlan mennyiségben újságpapírt kínál fel ELADÁSRA. Ára helyszíni átvétellel: 100 Ft/m3.

Cikkötletre cserélnénk.

É P Í T K E Z Ő K , F I G Y E L E M ! feketére festett OSB lapok kedvezményes áron kaphatók az alábbi telepünkön:

Lakosság, egyetemek, ingatlankezelő szervek!

Megny ílt!

Lágymányoson az első jegyzetbolt, ahol a Szerkezeti Tanszékek Szövetkezete által gyártott segédletek teljes választéka megtalálható.

EURO és EUROSÍTOTT előadásjegyzetek világszínvonalú vízjelekkel felszerelve. Laponként, valamint e-könyv formátumban is megvásárolhatók.

RÉGIhomlokzatok felújítását 1982. ÉVI KIVITELEZÉSSEL VÁLLALJUK. Hidegtechnológiás eljárással, rövid átfutási idővel kifogástalan minőséget biztosítunk. Igénybejelentés alapján rövid időn belül biztosítjuk a felmérést és az árajánlatot.

36

P é n z e k , f i z e t é s e k Évente új konstrukció!

Tömegigény, exkluzív áru!

Fogyasztói információs lánc!

Kapható: a Kancellária irodájában

ODOO, BME Már

csak

egy

Hétig!

Pályázat! 2—3 személyes szabadkasszás büfé üzemeltetésére. Családi megoldások, gyors kiszolgálás előnyben. Jó kereseti lehetőség. 44 órás munkahét.

Jelige: finom kávé Az Építészettörténet Tanszék előadót keres felvételre.

Könny ebb elfo g l alt s ág.

Jelentkezés a lapkiadóban “lelkes építészetrajongókat keresünk” jeligére.

A K épület leghangulatosabb kerthelyisege. Bő, olcsó ételválaszték. A magántermelők szövetségének tájjellegű borai.

Hangulatos cigányzene.

A u t ó p a r k o l ó .

Nyitva: 8—24 óráig. Újbuda.

Bertalan Lajos utca (villasor).

GONDOLT-E MÁR ARRA, HOGY KÜLÖNÖSEN A DÉLELŐTTI ÓRÁKBANMILYEN KÉNYELMESEN DOLGOZHAT A KARI MŰTEREMHÁZBAN?

rm

®

Par

37