megfagyott muzsikus 201905

mm Megfagyott Muzsikus 121. ĂŠvfolyam /1.

Angyalföld, XIII. “Kezdj új életet a Dunaparton!”

1.102.478 Ft

Gazdagrét, XI. “Nyolcezer forintos rezsi”

mint a

TV

-ben!

807 692 Ft Kőbánya, X. “CSOK-ra alkalmas lakások elérhető áron”

651 458 Ft 1

CSAK TESSÉK!

[1]

[1]

A gazdaság átalakulása mögötti uralkodó folyamat a kommodifikáció, azaz a dolgok árucikké válása. A Harvard kutatói ezt a szülinapi tortával illusztrálják: Eleinte az anyák háztáji termékeket, lisztet, cukrot, vajat használtak a tortához, később a boltban meg lehetett venni a csomagolt, összekevert összetevőket, aztán a szolgáltatások jöttek: a cukrászdából megrendeltük a tortát az összetevők árának sokszorosáért. Manapság idő hiányában a szülők nem csinálnak tortát, nem tartanak bulit sem: fogják és kiszervezik az egészet a >szelfi múzeumba<, ahol a fergeteges ünneplés mellé a torta már ingyen van. Egy idő után minden, ami a termelésben költségként jelenik meg, legyen az fizikai, vagy szellemi jószág, portékává válik. Olyan dolgok is, amelyek azelőtt nem voltak a gazdaság részei, mint mondjuk az emberek ideje, vagy a gondolatai.

Amint a sorozatgyártott termék értékbecslésének, és a piaci megtérülésnek az elve az oktatásba kerül, a szellemi tudományok mélyebb, formáló jellege elértéktelenedik, átadja a helyét az eladhatónak. A nem piaci alapú képzésekben ez lassabb folyamat, ami feszültségeket szül: „Miért nem tanulunk már valami hasznosat?” Értékesíthetetlen jószág pedig talán nem is létezik többé. Az otthon, a legszemélyesebb terünk is átadta a helyét valami kiszámolhatónak, amelynek az alapegysége a négyzetméter. A belső tér már rég lekerült az építészeti napirendről... de azért mégiscsak vannak drágább és olcsóbb négyzetméterek, nem? Hát persze, az áruk egy lista pontjainak kipipálásával tökéletesen meghatározható. A Zillow nevű ingatlanoldal Zestimate kiegészítője a lokáció átlagos árai mellett figyelembe veszi a ház programját, a benapozást, a zöldterületek közelségét és a kilátást is, sőt, ajánlást tud tenni az ingatlan tulajdonosának olyan, korábban elválaszthatatlanul építészetinek gondolt kérdésekben, mint hogy például megérné még egy fürdőszobát építeni, vagy kibővíteni a házad.

Ha eltűnik minden, ami nem lehet árucikk, akkor én inkább mégiscsak megmaradnék. Hogy mennyibe kerülök? Hát nyilván egy kicsit kevesebbe, mint amennyit megtermelek egész életemben. Tegnap megnéztem a humanforsale.com-on, 655.000 dollárt írt, ezt egy kicsit túlzásnak érzem. Lehet, hogy most kellene eladni magam, amíg még felfelé mennek az árak. Vagy végre elkezdeni a termelést ahelyett, hogy újságot szerkesztek, tök ingyen. Mondjuk a fentieket átgondolva, isten ments, hogy fizessenek érte.

Győrfi Dániel 1

TARTALOM 1

CSAK TESSÉK! intellektuális végkiárusítás

4

NEM ÚJ HULLÁM, RÉGI CUNAMI kultúrtörténeti utazás az IBBI ganggel

11

WEBDOKTOR 1.0

amit sosem mertél megkérdezni...

30

VEDD A FEJEDRE A GATYÁDAT avagy az önimádat szentélyei

33

LEHETŐSÉG, VAGY KIZSÁKMÁNYOLÁS? pénzt, vagy gyakorlatot?!

36

FESTÉKSZÓRÓ ÉS SKICCPAUSZ van-e köztük átmenet?

39

#FFFFFF

velencei-svájci lakáskultúra

42

KATALÓGUS I. E. 1279. megvédjük, ami a miénk!

44

A STEINDL-TERV mi-mihez igazodjék?

Megfagyott Muzsikus Felelős kiadó: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Felelős szerkesztők: Filep Richárd HK; Leicht Ferenc EHK Főszerkesztő: Győrfi Dániel Szerkesztők: Balog Ákos, Bánszegi Bíborka, Cselényi István Bence, Gall Eszter, Kustra Vencel, Mohás András Illusztrációk: Gall Eszter, Győrfi Dániel, Mohás András, Stark Attila Borító: Mohás András Köszönet: Adam Nathaniel Furman, Alföldi György, Bán Ferenc, Benkő Melinda, Gáspár Orsolya, Halmos Balázs, Jancsó Miklós, Koltai Balázs, Makrai Sándor, Marótzy Katalin, Pék Johanna, Répás Ferenc, Stark Attila, Szabó Levente, Szalai Péter, Szecsei Valter, Takács Lajos, Vasáros Zsolt, Varga Tibor 2019. május 2

Walter Gropius: A Bauhaus-oktatás felépítése, 1923.

3

NEM ÚJ HULLÁM, RÉGI CUNAMI A Muzsikus szerkesztősége küldetésének tekinti, hogy a Kultúra frontvonaláról tudósítson, hogy jelen legyen az underground születését kisérő vajúdásnál, végigkövesse, ahogy az fősodorrá cseperedik, míg végleg a tömegsírban nem köt ki. Abban a hihetetlen kiváltságban van itt az építészkaron részünk, hogy a közelmúltban két hallgatótársunk tehetsége révén nyilatkozott meg a Világszellem, így nemhogy a vajúdásnál, már a fogantatás pillanatában jelen lehettünk. Természetesen a hazai Soundcloud-rap szcénáról van szó (mely nemzetközi viszonylatban sem nevezhető provinciálisnak), és ennek prominens képviselőiről, a Szecsei Valter és Szalai Péter alkotta IBBI GANG formációról.

De miért is gondoljuk, hogy itt nem egy múló divatról, hanem az egyetemes (könnyű-) zenetörténeti kánonban majdan előkelő helyet elfoglaló irányzatról van szó? A magunk szerény módján erre kíséreltünk meg válaszokat találni, a szóban forgó művészeket (is) segítségül hívva a jelenség megértéséhez.

Mindenki találkozott már kockásinget és tarisznyát hordó fiatal fehér férfiakkal, akik szentimentális monológokkal veszik védelmükbe az ún. „old school” rappet a legújabb idők rapzenéjével szemben, melyet számtalan névvel illetnek, melyek közül a „mumble rap” a legpejoratívabbnak szánt, de egy kétségkívül találó elnevezés. A „mumble” szó ugyanis motyogásfélét jelent, és a líra tökéletesen dekonstruált mivoltára, a megszokott szövegbeli kohézió hiányosságára utal.

Mi viszont úgy gondoljuk, hogy a mumble rap egy nagyon érzékeny reflexió a jelenkorra, ennek megértéséhez pedig érdemes segítségül hívni a nemrégiben elhunyt filozófus-urbanista, Paul Virilio gondolatait. „Élni annyi, mint elevennek, gyorsnak lenni. Elevennek lenni pedig nem más, mint sebesség, gyorsaság. [...] Akié a nagyobb mozgási sebesség, aki képeket, információkat, gondolatokat és hatásokat a leggyorsabban és legkisebb hibaszázalékkal tud közvetíteni, azaz egyik helyről a másikra áthelyezni, az kerekedik felül az evolúciós versenyfutásban.”

A sebesség, az információáradat feldolgozására való képtelenség idézi elő azt a kvázi-epileptikus állapotot, amit Virilio piknolepsziának nevez. Amikor a tudat ilyenformán kihagy, akkor születik a mumble rap. Ez az unalomból, a 21. század emberének unalmából születő kreativitás. De mindez nemcsak a versformára, hanem a témákra is igaz. A mumble rap menekülés a láthatatlanul gyorsuló világból, de ugyanakkor táptalaja is annak, dícsérete a 4

„Új duma Új bula Újbuda”

5

termelésen és fogyasztáson alapuló modellnek (gyors autók, kábítószerek, kurvák), amely a gyorsulást előidézte. Szakítás az általa közhelyesnek és hiteltelennek ítélt old school-témákkal (csóró voltam, kitörtem, de nem felejtem el, honnan jöttem): a műfaj vállaltan nem közvetít értékeket. Míg a hip-hop eredendően politikus, a mumble rap igazi l’art pour l’art.

Mindezekről, és egyebekről beszélgettünk a Művész Urakkal.

Megfagyott Muzsikus: “Nem új hullám, régi cunami”. Mire reflektál ez az idézet?

El akartok határolódni a new school raptől, nem tartjátok magatokat részének?

Szalai Péter: Nem erről szól az idézet, nem old school-new school ellentétre reflektálunk. Új hullám alatt Baba Azizt, Figurát, Egs-t értjük, amit mi csinálunk, egyszerűen más.

MM: Akkor itt egy ilyen “Góg és Magóg fia vagyok én”- érzésről van szó?

SzP: Ja, olyasmi.

MM: Nyilván minden hallgatóban saját, szubjektív értelmezést nyer egy szöveg, 100 év múlva, egy irodalomórai verselemzésben egész mást fog jelenteni. Ti mennyi időre tervezitek a szövegeiteket?

SzP: Szerintem ez párhuzam nem jó, amit a rap és a költészet között vontok. “A rap olyan költészet, ami alatt van zene”-definíció nem helyes. A rap sosem volt olyan szinten, régen se, most meg végképp, hogy össze lehessen hasonlítani.

MM: A rockzenében az van, hogy van egy alap, és arra ráírnak valami random szöveget, de nektek így néha később van az alap, nem?

SzP: Az első számunkkal úgy volt, hogy YouTube-on találtunk egy beatet, és arra kezdtünk el szövegelni, úgy sokkal kön�nyebb az ilyen mumble rappeknél. De azért ott volt egy téma, szöveg még nem...

SzV: Ott volt egy téma! Az amúgy nagyon 6

ritka.

SzP: ...ja az elég ritka. Szóval így állt össze, soha nem úgy állunk hozzá, hogy most akkor írunk egy verset. Kell alá valami, hogy meglegyen a flow.

A flow az nagyon fontos. És aztán azt küldtük el egy producernek, hogy írjon valami hasonló beatet, ami aztán full másmilyen lett, hasonló hangnemben, meg azzal a lüktetéssel, de tök más, és még ez is csavart rajta egyet. Abban a számban például tök jól jött ki.

MM: Szerintetek könnyebb most szöveget írni, mint az oldschool rapben?

SzV: Szerintem nem könnyebb, mert az oldschoolban nagyon feszes volt a ritmika, ma pedig már többféle technika áll renáll

áll rendelkezésre, amivel sokkal jobban lehet trükközgetni. Szerintem ez izgibb.

SzP: Mondjuk az oldschool sem volt soha egy Petőfi Sándor… meg most sincs senki, aki az lenne.

SzV: Vannak azért olyan szövegek, amiknél nem paráznék, ha látnám leírva, mint egy vers… Meg ma is vannak olyanok, akik használnak mondjuk autotune-t, de ha lecsupaszítanád, elmenne egy oldschool rapnek is. Szóval nem olyan élesek a határok.

SzP: Az oldschoolban 4 sort kitöltöttek szöveggel, de nem volt több tartalma, mint most, amikor valaki mind a 4 sorban ugyanazt mondja.

SzV: Mindenki arról rappelt, hogy milyen csóró, meg hogy mekkora szar van, most meg hogy mennyi a pénze.

SzP: Közben mondják, hogy a bee-

fekből featek lettek, de a vége mindegyiknek az, hogy egymás közönségénél ismertek lesznek a bandák. Mondjuk nekünk be van már készítve 2 beef is, amiket akárkire rá tudnánk illeszteni, szóval remélem lesz valaki, akire rá tudjuk majd húzni...

SzV: Beefet mindig könnyebb írni, van olyan, hogy simán csak írunk dolgokat, és csak beefek jönnek. Nem lehet, hogy ok nélkül írtam már megint.

MM: Nem lehet, hogy Európában egy gettók nélküli jóléti rap, ami most megy?

SzV: Hát meg ilyen fake-jóléti.

SzP: Európában nagyon kevesen vannak azért, akik tényleg megélnek a rapből.

SzV: Meg amerikában is… a klipekben alájuk nyomják a cuccokat, hogy tudjanak flexelni, de azért nincs mindenki ennyire kitömve.

MM: Ez kamuf leironiolyan,

a jóléti xelés tök kus, mint

7

egy Ibsen dráma… Van egy steril polgári milliő és mindenki kesereg a nagy semmin… nincsenek már gettók…

SzP: Van ez a vonal is, de ez pont nem a flexelős, inkább a sadboy irány, amit Lil Peep csinál. Minden generációban vannak emósok, de inkább a tinik buknak rá.

MM: És a ti zenéteknek ki a célközönsége, ti ezt hogy látjátok?

SzV: Ahogy instán kiderült, a 13-14 évesek… Ilyenkor azért megkérdőjeleződik bennem, hogy átjönnek-e a szövegeink.

SzP: De miért, minek kéne átjönnie?

SzV: Hát nem tudom… Azért néha van egy-két kép, amik el vannak szórva, hogy ne csak gecinagy szar legyen az egész. Sok faszságot mondunk, de azért nem nagy fake dolgokat. Nem vesszük olyan komolyan, de mindig van a szövegekben egykét sor, ami jelzi, hogy nem vagyunk full kretének.

SzP: Amúgy a mumble rap műfaj nem egy összefüggő szöveg, hanem haikuk egymás mögé sorolása.

SzV: A legtöbb zenében két versszak egymástól teljesen független. Csak leírunk két jó rímet, amikor eszünkbe jut, aztán ha

„Keddek a péntekek Nézem a pénzemet Nézem a Facemet Írnak a lányok, hogy éhesek Tizenévesek Küldik a képeket”

8

összejön nyolc, akkor lesz belőle egy zene.

Pedig lehet, hogy semmi közük egymáshoz.

MM: Nem csalódás nektek, hogy tizenévesek hallgatnak titeket?

SzP: Miért, hatvanéves professzorok hallgatnának?

MM: Hát ilyen értelmiségi közönség...

SzP: De mit hallgatnak az értelmiségiek? Ők csak komolyzenét hallgatnak, nem?

SzV: Nem találkoztam még velük én sem, de én is így képzelem őket.

MM: Mik a perspektíváitok? Hova akartok eljutni?

SzV: Hát, sokkal több pénz kéne ahhoz, hogy rendesen befussunk.

SzP: Viszont most úgy tűnik, hogy egyre népszerűbb a műfaj nálunk… Amerikában kb. mára a trap lett a pop.

MM: Szerintem nagyon egyedi, hogy a koliban indítottatok több startup-szerű dolgot is. Ott volt a fodrászat, a tetoválás, most itt a rap…

SzV: Segít benne az itteni közösség is, meg hát kibaszottul unatkozunk, aztán valamit csinálni akarunk.

SzP: Ja, meg én amúgy úgy vagyok vele, hogy kicsit elfáradtam már ebben az építészkedésben, a szabadidőmben most inkább valami mást szeretnék csinálni.

MM: A műfajnak ez a korszaka kicsit a hagyományos építőmesterséghez nyúlik vissza, még nincsenek igazán szakágak…

Tisztábbnak tűnik nekem, mint a mai építész munkája.

SzP: Meg látjuk, hogy kijön belőle valami. Négy év alatt nem nagyon volt olyan

dolog az egyetemen, amiről láttam volna, hogy igazán elkészül, és megfogható.

SzV: Volt az a madáretető… Jó lenne amúgy, hogyha mi is mindent magunk csinálnánk a zenéinkben, csak szerintem a zenék szarabbak lennének.

SzP: De az albumborítóknál tök jól jön a photoshop-tudás!

MM: A szövegeket a hétköznapok ihletik?

SzV: Ja, de

Nyilván, ha történik valami szomorú dolog, az jó.

SzP: Valter szakítós zenéi (Ady-Adyné- a szerk.) például nagyon mennek. Egyrészt jó beatjük van, lehet rájuk táncolni, de emellett olyan költői képek vannak bennük, amik egyszerűek, szépek, és van valóságtartalmuk.

SzV: A realebb dolgok valahogy mindig több klikket kapnak.

MM: Az albumoknak van még értelme?

SzP: Egy zene 2-3 hónap alatt készül el az elejétől a végéig… Amíg csinálunk egy albumot 8-10 számmal, el is felejt minket mindenki.

MM: Ha nem lesz album, akkor van valami bevételi forrás, amin gondolkoztatok?

SzV: Ha valamit csinálnánk, az a merch lenne, Ibbiwear-nek hívnánk.

SzP: Egyik ki nem adott számunkban már benne is van, hogy link in bio.

SzV: Olyasmi lenne, mint a Supreme, csak drágább.

MM: Tök jó lenne, ha ezeket a plusz dolgokat is a kolin belül tudnátok megoldani.

9

SzV: Igen, de nem tudom, ki csinálná ezt szívesen. Annyit nem tudunk fizetni, hogy meg is érje, és ha véletlenül sikere lesz, az kizárólag rajtunk csapódik majd le.

azért használjuk, hogy nagyon jól énekeljünk, ez hozzátartozik a hangzáshoz.

SzP: Igen, én sokkal kevesebbet teszek hozzá a számainkhoz, mint az, aki megmixeli, a producer, meg aki klipet csinál…

Közben aki híres lesz, meg akit szeretnek az emberek, az az, aki ezt a kevés - mumble rapben talán még kevesebb - szöveget elrappeli.

SzP: Annyira jó végre kész lenni, meg hallani, hogy valamit csináltál. Olyankor nagyon nehéz objektívnek lenni.

SzV: Semmit nem kell mondani, nincsen rá igény egyáltalán, meg én nem is akarok igazából semmit mondani.

SzP: A másik meg, hogy én 22 évesen mit tudnék mondani?

MM: Elképzelitek magatokat mint Deák Bill Gyula, aki még 70 évesen is nyomja?

SzV: Szerintem 8-10 év múlva ez az autotuneos éneklés is annyira gáz lesz…

MM: Mi dönti el, hogy mit adtok végül ki, és mit tesztek el a fiókba inkább?

SzV: Én annyira szerelmes vagyok a hangomba, hogy 50-60-szor meghallgatom a zenéket. Úgy belehelyezkedek, hogy már minden jónak tűnik, aztán egy hét múlva meg... A végén észnél kell lenni, hogy a geciszar ne jöjjön ki.

SzP: Ja, előtte én 2 hónapig minden este úgy fekszem le, hogy várom, hogy aki mixeli a számot, az visszaküldje.

SzV: Ez mennyire egy csicska életstílus már, hogy magadnak bezzeg nem csinálnád meg… Írjunk majd erről egy számot!

SzP: Nagyon rossz lesz visszahallgatni akkor. De most meg milyen menő!

SzV: Amúgy meg nem sokkal nagyobb dolog, mint az a visszhang, delay, reverb, ami minden felvételen rajta van... Nem

„Legyen már valami”

10

Cselényi Bence Győrfi Dániel Mohás András

WEBDOKTOR 1.0 bmelive

sugó Az építészetoktatás kultúráját misztérium övezi, amelyet egyaránt táplálnak diákok és oktatók is. Az egyetemen töltött évek során a közeg nyomására ki nem mondott értékek, attitűdök, normák rakódnak ránk, így az aktívan megszerzett tudáson felül egy második, passzív, kulturális réteg keletkezik. Az ebből származó mintákra építenek diákok, oktatók és gyakorló építészek generációi. Miközben a szokásaink közösséget képeznek a szakmában, sok betegség is származik belőlük, amik külső szemmel furcsának tűnhetnek. Muszáj, hogy mindenki táskás, kisírt szemekkel járjon egyetemre? A tantervvel van gond, vagy ez egy ennyire komplex, nehéz szakma? Mi lenne, ha segítségül hívnánk a webdoktort?

Szerencsére sokan vannak online!

felhasználók Benkő Melinda

@benko_melinda Gáspár Orsolya

@gasparo Halmos Balázs

@halmosb Alföldi György

@gyorgyalfoldi Pék Johanna

@johanna.pek Marótczy Katalin

@kata_marotzy Makrai Sándor

szeretné futtatni a(z) webdoktor 1.0 alkalmazást?

Nem

    

Jancsó Miklós



@miklos.jancso.1 Gall Eszter

@mm @takacs Répás Ferenc

@repasf Indítás...



@makraisandor

Takács Lajos

Igen



Rostás Zoltán

@rostas Szabó Levente

@szablev Vásáros Zsolt

@zsolt.vasaros

      11

Fájl

Szerkesztés

Nézet

Ugrás

Ablak

Súgó

webdoktor 1.0 Kata nem érti, miért kapott hármast, de harmadévre már megszokta, hogy ezt nem lehet. @benko_melinda: Nem elég azt mondani, hogy nem jó, hanem meg kell találni azokat a tervezéselméleti fogódzókat - és nem elsődlegesen funkcionális dolgokat, mert az egyszerű - hanem az elméleti hátteret, amivel érthetően indokolható a jegy. Nagyon nehéz osztályozni. Addig könnyű eljutni, hogy mondjuk egy 20 fős csoporton belül melyik az 5 nyerő terv, ezek nyers építészeti, műszaki kérdések, de hogy az ötből melyik a legjobb, az nekem már teljesen mindegy. Egy egyetemi tervnél millió féle válasz lehet, szerintem nem cél az, hogy fékezzük a hallgatókat, hanem inkább tudatosítani kell bennük, hogy mi volt jó egy adott féléves tervezési folymatban és produktumban és mi az, amit legközelebb esetleg jobban csinálhatnának.

Diploma

Sajátgép

bmeliv

@repasf: Kétféle értékelési rendszer létezik. Az egyik az abszolút: pl. 100-tól 80-ig ötös, itt nincs

webdoktor 1.0

@repasf: Kétféle értékelési rendszer létezik. Az egyik az abszolút: pl. 100-tól 80-ig ötös, itt nincs apelláta. A másik, a relatív, hogy egymáshoz képest állítunk fel sorrendet. Ebben a rendszerben hiába ronda egy rajz, ha még mindig az a legszebb, akkor az lesz az ötös.

A megoldás egy nyilvános, mindenki számára átlátható hibrid rendszerű értékelés. Azt egyébként nem tartom jó iránynak, ha valaki csak az osztályzatra megy. @szablev: Szerintem Kata ne szokja meg, ne nyugodjon bele, ha nem érti. Persze a hármasnak önmagában nincs jelentősége, az egy szám, ami eltűnik. Ami fontosabb, az a megértés, amelynek alapja az oktató és hallgató közötti bizalom. Még akkor is, ha az építészeti tervezés természetesen nem csak objektíven megítélhető dolog. De egy országos tervpályázaton is sokszor azt hisszük, hogy a mi tervünk a legjobb, aztán a zsűri kihozza a végén, hogy nem. Ilyen a zsűri, de kicsit néha ilyenek a tanárok is – senki sem tévedhetetlen. @takacs: Sajnos néha én nyerem meg az elégtelenek ismertetését, nem egy hálás feladat. Olvasom, hogy az Épszerk Tanszéktől több megértést várnak - az objektivitás érdekében pontozási rendszert vezettünk be. Ugyanakkor alapvetően hibás az a hozzáállás is, amikor a hallgató az eredményhirdetésen pontokat vadászik. Ha nem a kettest lőné be magának, hanem a használható tudás szintjét, akkor nem a bukás vagy a kettes lenne a kérdés, hanem az hogy hármas, négyes vagy ötös lesz-e az érdemjegy. Azért csak kialakul, hogy a mi szakmánkban csak a ténylegesen elvégzett munkával lehet eredményre jutni, és sajnos ez itt az egyetemen is igaz.

12

webdoktor 1.0 puzzle

ve

Dórinak kéne véleményeznie nincs róla mit mondania.

társa

tervét,

de

@kata_marotzy: Ez erősen összefügg a szabad tanárválasztás, szétaprózódott közösség kérdésével. Az ilyen típusú helyzetek kialakult közösségekben tudnak jól működni. Az egy másik kérdés, hogy építészetről mennyire tudtok folyékonyan beszélni, mennyire van meg a szókészletetek hozzá - de ha sok hallgató sok órára jár be, és sok szakfolyóiratot, cikket és könyvet olvas, akkor biztos hogy könnyebben alakul ki az építészeti nyelvhasználat. @halmosb: Van, aki azért nem szól bele, mert nem akar szemétkedni a másikkal, vagy úgy érzi, hogy ez nem illik - szerintem ezt nyugodtan le lehet vetkőzni. Van, aki egyszerűen kicsit shy-abb, és akkor nehezen megy. Van, aki meg nem mer megnyilvánulni az oktató előtt, mert azt gondolja, hogy hülyeséget mond. Na most szerintem ilyen nincsen, pont egy ilyen szituációban a véleményükre vagyunk kíváncsiak, nem lehet hülyeséget mondani. Sokat számít, hogy mi a viszontreakció az oktató részéről, mert ha egy ilyen esetben az oktató elmondja, hogy miért volt hülyeség, amit Dóri mondott, akkor legközelebb nem fogja elmondani a véleményét. Pedig egyáltalán, általában tervről – és nem csak sajátról – beszélni, eladni: ez egy nagyon fontos képesség, amire majd a piacon nagy szükség webdoktor 1.0 lesz. beszélni, eladni: ez egy nagyon fontos képesség, amire majd a piacon nagy szükség lesz. @repasf: Én azt gondolom, hogy akkor működik jól a rendszer, ha megvan a választás lehetősége, ki melyiket értékeli. Arra rávenni a Dórit, hogy mondjon véleményt olyan dologról, amiről nem akar, azt nem lehet szerintem. @sandormakrai: Több kurzuson is próbálkoztam műhely jellegű oktatással, és az volt a tapasztalatom, hogy egy-két nagyobb önbizalommal rendelkező hallgató szólt csak hozzá a témához. Ők viszont meglepően jókat mondtak. A saját tervét mindenki nehezebben látja át, mert benne van és nagyon nehéz eltávolodnia tőle. Tervet korrigálni sokkal könnyebb, mint csinálni. A hallgatók rengeteget tanulnának, ha a másik tervéről kéne véleményt mondaniuk, mert fejlődne a kritikai készségük, és ez visszahatna a saját tervükre is. Végtelen mélysége van az építészetnek, de nagyon kevés az idő. Tulajdonképpen a csekély óraszám teszi lehetetlenné ezt a fajta oktatást.

vége.pla

Lomtár 13

Fájl

Szerkesztés

Nézet

Ugrás

Ablak

Súgó

webdoktor 1.0 Erik minden barátja építészhallgató.

@gyorgyalfoldi: Nagyon fontos dolga az egyetemnek az emberfejlesztés. Ne olyanok legyünk, mint egy gimnázium, hogy 0-24-ben toljuk a szakmát. Fontos lenne, hogy legyenek a hallgatóknak szociális kapcsolatai, fejlődjön a kulturális érzékenységük. Eriknek azt ajánlom, hogy járjon el valami társastáncra… Ki kell mozdulnia ebből, mert előbb-utóbb az embernek mindenkije építész lesz, a felesége, gyerekei is. Az idő strukturálatlan részéhez hozzá kell jutnia mindenkinek, szükség van arra, hogy ne csak strukturált pillanatok legyenek.

Annyi mindent lehet csinálni, és úgy csodálom azokat a fiatalokat, akik ezt még ki tudják tekerni magukból. @rostas: Van élet a Karon kívül is. Ezt a fogékony életszakaszt - amely tele van nehézséggel, személyes gonddal, kétséggel, de örömmel, barátsággal, szerelemmel is - töltsék hatékonyan. A hatékony munkavégzés mellett a hatékony létezést is tanulni kell. Ehhez pedig elsősorban család, barátok, ismerősök és ismeretlenek kellenek. A szociális kaland a legizgalmasabb, másokat megismerni akár itthon, akár külföldön a legnagyobb élmény. És élvezzék azt is, hogy Önöket is egyre többen és több oldalukról ismerhetik meg – ne fosszanak meg másokat az Önök társaságától, mert a Kar hallgatóinak többsége átlagon felül intelligens és szociális fiatal. Ez nemcsak lehetőség, de kötelezettség is a környezetükkel szemben - gyerünk ismerkedni, pasizni, csajozni, bulizni, sportolni, túrázni, koncertre járni, utazni! @miklos.jancso.1: Úgy kell neki, ezt akarta, velük akart lenni. Így járt. Ábel vasárnap még beugrik egy gyors konzultációra. Konzulense nem bánja. @zsolt.vasaros: Nyilván ez nem helyettesítheti a rendes konzultációkat, nem szabad vele visszaélnie sem a konzulensnek, sem a hallgatónak. Mert hétközben dolgoznak, hétvégén meg elvárja mindenki, hogy egymás rendelkezésére álljanak.

Csakhogy egészen más egy ilyen vasárnap délután, tök kötetlenül, nincs időprés, nem várnak még hatan, csak lehet, hogy hárman. És egészen más, a tervhez másként kapcsolódó dolgok is szóbakerülnek, amik egyetemi környezetben nehezen, vagy soha. Kizárólag az oktatón kell múljon, hogy ő ennek teret ad, vagy nem. Én akkor szoktam, ha valamit - mondjuk időhiányt, hosszabb utazást - nekem is kompenzálnom kell, vagy ha a hallgatók extrát vállalnak, mondjuk egy tervpályázatot csinálnak. Arra biztos, hogy nem lehet ez indok, hogy nem elég a hétközbeni konzultáció. @gyorgyalfoldi: Nem tudok erre komoly kritikát mondani anélkül, hogy farizeus lennék. Én be szoktam fogadni, ha diploma előtt van, akkor még karácsonykor is. Az emailt kevésbé szeretem, a skype-ot jobban. Egyéntől függ, hogy ezt most bánom, vagy nem. Van, amikor ott van ez a link tróger Ábel, aki egész félévben nem csinált semmit. Van, hogy Ábel tehetséges, vagy nem annyira… De alapvetően 14 ebben nem látok gondot, ha mindkét fél elfogadására történik a dolog. én

webdoktor 1.0 Zsuzsi sírt a tervbemutató után.

@gyorgyalfoldi: Egyrészt a hallgatókban is van egy állati felpörgetett elvárás magukkal szemben a továbblépés kényszere miatt. Volt olyan hallgatóm, akit nem is érdekelt, hogy mit tervez, a lényeg az volt, hogy ötös legyen. Emiatt kevesen döntenek úgy, hogy egyedit mernek csinálni.

A másik, hogy diplomavédésnél sokszor elfelejtjük, hogy ez egy útnak a kezdete, nem pedig a vége. Ehhez képest olyan szomorúakat szoktak mondani ilyenkor a hallgatóknak, hogy még én is majdnem elsírom magam. Ha elfogadjuk, hogy több fajta építészet van, ha látszik az adott munkán, hogy a hallgató a szívét-lelkét beleadta, és megfelel az általunk felállított követelményeknek, akkor miért nem ünnepeljük ezt a sokszínűséget? Sokszor azt adjuk elő, hogy mi hogyan terveztük volna, az meg nem érdekel senkit. Az nem kérdés, hogy az oktatónak 5-10-100 évvel nagyobb tapasztalata van, de a hallgatónak ugyanúgy vannak tapasztalatai, víziója, ami alapján joga van vitatni azt. @sandormakrai: Én arra törekszem, hogy a terv értékelésénél a lehető legpontosabban világítsak rá a tervezési “hibákra”. Ez azt feltételezi, hogy egy érett építésszel beszélek. Mivel nem kaptunk pedagógiai képzést, ezért biztos, hogy nehezebben tudjuk a hallgatókat motiválni.

Nagyon szeretek tanítani, és nagyon szeretem a hallgatókat is: őszintén bevallva persze csak az építészet iránt elkötelezetteket, de valójában nagyon ritka a lusta, passzív diák. Ha valaki fáradtan lead, majd előad egy tervet, az teljesen kimerült, pszichésen megviselt. Nyilván rosszul esik neki a bírálat. Pláne, ha az akár jogosan is, de kemény. Ha az ember elmondja előre, hogy nincs idő dajkálni őket, akkor ez tompíthatja az élét. Elvégre locsolni akarjuk őket, nem pedig savat önteni rájuk.

Ha mondjuk nem öt percünk, hanem egy óránk lenne kifejteni a véleményünket, akkor a terv értékeinek kibontására is több idő jutna. Mélyebben, árnyaltabban lehetne beszélgetni, és viszontválaszok is lehetnének.

webdoktor 1.0 @rostas: Aki sportolt, üvöltött már vele az edzője, igazságtalanul cserélték le és a közönség is kifütyülte, az tudja, hogy a meccs nem egy safe space. Ha valaki kritikát kap, azt fel kell dolgozni.

Mivel nem hozzuk otthonról ennek technikáit - ezt is meg kell tanulni. Lehet ezt tudatosan és közvetetten is kezelni, sporttal, bulizással, szociális interakciókkal - vagy valódi munkákban való részvétellel. Ebben a legtöbbet a szülők és a barátok segíthetnek.

Beszélgessenek velük többet, illetve, ha kell, tanuljanak stressztűrő- és feldolgozó technikákat. És ne higgyék el azt, hogy az építészkari munkájuk minősége az Önök emberi minőségével egyenlő. Egy frászt. Önök jobb barátok, szeretők, gyermekek, munkatársak, mint a negyedik épszerk pótzéhájuk - vagy legalábbis törekedjenek arra, hogy jobbak legyenek annál.

15

Fájl

Szerkesztés

Nézet

Ugrás

Ablak

Súgó

webdoktor 1.0 Kati Rio de Janeiro-ba tervez házat. Google Maps-en hetek óta nézegetik a helyszínt. @halmosb: Erre most nyilván zsigerből azt kell válaszolni, hogy így nem lehet. Egy helyszínt meg kell ismerni, ott konkrétan át kell élni. Ugyanakkor túlzásnak érzem, hogy vannak építészek, akik aztán erről úgy tudnak beszélni, hogy ott annak az összes falevélnek az erezetét végig kell tapogatni, mert úgy magunkba szívjuk a genius loci-t, hogy akkor aztán ihaj...

Mégis egy helynek van egy olyan atmoszférája, ami nem jön át a Google Maps-en. És ez nem a Google Maps hibája. Meg nem is azt akarom mondani, hogy mindenféle számítógépes meg internetes információáradat megöli a közvetlen kapcsolatot egy helyszínnel, de a közvetlen élmény nélkül azt hiszem, hogy ezt nem érdemes csinálni. @miklos.jancso.1: A Habitatio tananyaghoz csak 40 népi házat kellett kiválogatni a földről, de én hány száz órát néztem a Google Mapsen, hogy hol van még valódi jurta lefényképezve, hol vannak dél amerikai mindenféle házak…

Most csinálom a Maltert, az is hány száz óra Street View nézés… Csodálatos dolog, hogy létezik, és vannak ezek a műholdak és ezek a kocsik, amik végigmennek és lefényképeznek mindent. Magyarországot kezdtem megismerni vidéki utakon, a házakat, és sok mindent házakon keresztül. Elhiszem, hogy a szaga nem jön át, meg az íze meg nem tudom mi, de azt nem hiszem el, hogy igazán lényeges dolgok kimaradnának. Van egy információmennyiség, amitől az ember jól érzi magát, úgy érzi, hogy ismeri. Egy térkép alapján ez semmi, a Street View-val már egész sok, ha elmész turistának, akkor meg lehet, hogy csak az érzés nő meg, hogy te most ott voltál, és közben eljátszhatod a turistát, ők meg neked azt, amit a turistának szoktak. Ha odaköltözöl, és ott élsz, akkor már biztos, hogy megismered valamennyire. Fokozatok vannak. @zsolt.vasaros: Szerintem ezzel semmi probléma nincs. Persze az az ideális, ha mindenhova elmegy valaki a tervezés előtt, de mindenhova nem lehet elmenni. Ahhoz, hogy egy ötletpályázatra valamit vázoljunk, elég lehet egy ilyen “felszínes” ismeret. Mi a saját, külföldi tervezési feladatainknál igyekszünk ezeket annyira előkészíteni, hogy aki nem járt a helyszínen, annak is meglegyenek az alapvető adatai. Fotókat, dwg-ket, felméréseket, egy csomó cikket, könyveket adunk. Azért adunk ki külföldi helyszínt, hogy ha később nem is lesz erre lehetőség, itt az egyetemen mégis találkozzatok teljesen más adottságokkal. Amik lényegében másmilyenek - a kulturális különbözőségeket is megismerve - azokra hogyan lehet reflektálni. Azt szeretnénk forszírozni, hogy ne legyünk ilyen monokultúrások, és hogy a szakmánk nem az adaptálásról szól. Nekünk nem szerkezeteket, rétegrendeket meg jól begyakorolt gondolatokat kell adaptálnunk, az nem egyetemi szint. Modellekben kell gondolkodnunk, hogy azokat az adott viszonyok között pillanatokon belül felállítva sikeresen tudjuk alkalmazni. Egyébként mi a francnak terveznénk Egyiptomba? Mindenkinek könnyebb lenne Budaörsre kimenni... De az, hogy mindenféle hülye témákat, idétlen telkekre, nem létező programokat tervezzünk – ez engem rohadtul nem érdekel, és nem is egyetemi színvonal.

16

@s hal töb ins

@s ren ban vol fog elm sel de kül

@b rin diá már vál job gap leh rán ren a t szí tem

gmaps léci.pln

fff.pln

malter URL: https://www.magyarmalter.com/

webdoktor 1.0 Annamari konzulense azt mondta, hogy még konyhát sem tud tervezni.

szablev: Ez a még konyhát se, ez azt jelenti, hogy ez a legalja? Amit nem tud a llgató, arra nem egy nagy mutatvány rámutatni. Naná, hogy jó esetben az oktató bbet tud, máshogy tud. Nekünk az a feladatunk, hogy tanítsunk, oktassunk, ennek spiráló környezetet teremtsünk.

sandormakrai: Ha mindenki úgy venné az akadályokat, ahogy ez le van írva az tanndben, akkor elvileg az “egymásra épülő” tudás csomagok már a hallgatók birtokán lennének, mire a megfelelő feladathoz érnek. Ha a lépcsőt már megtanulták lna szerkeszteni épszerkből, akkor nem kellene a Lakó2 első két óráján azzal glalkozni. Ha kivitelezésből megismerték volna az alapozás lényegét, nem kéne magyarázni újra. És meg kell tanítani rajzolni is őket, miközben már a tervezésl kéne foglakozni. Nekünk az lenne jó, ha az előző kurzusokra lehetne építeni, mivel jelentős elmaradás van, ezért muszáj ezekkel a dolgokkal is foglalkozni, lönben nem lehet továbbmenni. Ez rengeteg idő. Mindez a tervezés rovására megy.

benko_melinda: Ez azt is jelentheti, hogy nem ért a tanár ahhoz, amit tanít. Szentem nem feltétlenül a legjobb szakmai tudással rendelkező a legjobb tanár. A ákot inspirálni kell tudni, hogy önmagát kibonthassa, hogy fontossá váljon szára az a feladat, amivel foglalkozik, hogy tudni, alkotni akarjon. Annyi minden ltozik, hogy már vannak olyan komponensei is a szakmának, amit egy húszéves bban, ösztönösebben érez vagy ismer, nekünk idősebbnek meg idegen. “Generációs p” mindig is volt, de lehet, hogy most ez mélyebb, felgyorsult a változás. Azt het látni, hogy valaki beletette magát egy feladatba, vagy nem, hogy az életkonak, tudásának megfelelő szinten teljesít, kiemelkedik vagy elmarad. Ugyanakkor ngeteg élethelyzet van, ami módosíthat egy-egy folyamatot vagy eredményt, és ezt tanár nem követheti. Túl sok feladat fut párhuzamosan, lehetetlen mindent azonos ínvonalon megcsinálni, mindenben elmélyülni: szelektálni kell. Illetve az egyemi dolgok mellett más is van az életben, ami lehet épp fontosabb.

17

Fájl

Szerkesztés

Nézet

Ugrás

Ablak

Súgó

webdoktor 1.0 Edit nem mert a raszterkiosztásról kérdezni, mert a konzulense már a tűzvédelmről beszélt.

bmelive

@zsolt.vasaros: Ha diagnosztizálni kellene egy ilyen esetet, ott kommunikációs probléma van, ami tipikus manapság. Nagyon ritka, hogy egy hallgató és konzulens nagyjából ugyanolyan ritmusban és ütemben tudnak együtt gondolkodni. Ehhez szükség van mindkét fél konstruktív magatartására. Szerintem nyugodtan merje megkérdezni, ez fontos, kommunikáljon. Sokszor az oktató nem tudja, hogy mi a baj. Van elég sok olyan típusú hallgató, akiből nagyon nehéz kihúzni épkézláb mondatokat is. Rezzenéstelenül “tűri” a konzultációt.

Ilyenkor állati nehéz. @benko_melinda: Melyik diák érti, amiről a konzultáción szó van és melyik nem? Nagyon különböző képességűek az emberek, néha én is félek attól oktatóként, hogy előreszaladtam. Közben meg van olyan diák, akinek szinte mondani is felesleges, tudja maga. Ez elsősorban pedagógiai kérdés, hogy kinek mit mondunk, hogyan, mikor, milyen tempóban és stílusban. @sandormakrai: Az elején tisztázni kell a ház lényegét. Ha a diák fejében megszületik egy gondolat, azt webdoktor 1.0 nagyon komolyan kell venni, mert csak azt lehet bmelive @sandormakrai: Az elején tisztázni kell a ház lényegét.

Ha a diák fejében megszületik egy gondolat, azt nagyon komolyan kell venni, mert csak azt lehet számon kérni tőle. Mondjuk szeretne egy gömb alakú házat tervezni. Ez egy koncepcionális gondolat. Persze még nem képes üveggömb épületet csinálni, hiszen most kezdte a “szakmát”. Az oktató kötelessége segíteni a cél elérésében. Az a jó, ha a szakági oktatók is ugyanezt teszik. Ha a végén sikerül, akkor abból nagyon sokat tanulhat a diák. Persze van ami hülyeség, amit nem lehet megcsinálni, de nagyon sok mindent igen, és a legtöbbször érdemes is kipróbálni. Pont a tudatlanság az, ami kitolja a határokat, mert a „tudatlan” hallgató az, aki olyat csinál, amire egy idősebb szaki lehet, hogy nem is mer gondolni. Ezekből a kísérletekből lesznek a legszerethetőbb tervek. Az oktatónak nagy a felelőssége abban, hogyan teremt játszóteret hallgatóinak, mert utána már sok a koncepció okán létrejövő követelmény: alaprajzi rendszer, szerkezet, forma. Ellentmondás pedig nem maradhat a tervben. Egy profi alkotásnak kell születnie. A lényeg, hogy nem kell görcsölni. Gondolni bármire lehet. Sőt kell!

Lomtár 18

webdoktor 1.0 Józsi első házában az építkezésen derült ki, hogy átvezettek egy csövet a reprezentatív előcsarnokon.

e

@gasparo: Csak akkor fogja azt érezni az ember, hogy képes integrálni mondjuk a nálunk megszerzett tudást, ha elég tudatosan tesz érte.. Jó lenne, ha ebben az integrációban a különböző tanszékek egymást és titeket támogatva vennének részt, most ez még nem mindig igaz. Az építészeknek az a hihetetlen előnye az összes többi mérnökkel szemben, hogy rendkívül jól megtanultok tervezni. És ezt a tervezést át lehet ültetni a szerkezeti kreativitásba is. Ebből a szempontból próbálunk tanulni a tervezési tárgyak módszertanából is, hogy ne a mi tárgyunk legyen az, ahol számolunk, az meg az a tárgy, ahol tervezünk, hanem az általunk megfogalmazott konstruálós feladatokhoz is tervként álljatok hozzá. Érdekes, hogy a furcsa szerkezetek felől könnyű megfogni ezt a feladatot. Jellemzően nem az lesz az izgalmas, hogy na jó, hogyan csináljunk egy jó padot, ami kvázi egy kéttámaszú tartó. Ponyva, héj, ezek izgalmasak. Számolni őket őrült nehéz lenne, de remekül lehet modellezni. Úgymond őszinték - a formájuk meg az erőjátékuk rendkívül erős kapcsolatban van. @szablev: Iszonyúan specializálódik minden, darabolódik szét az építészet gyakorlása is. Egyre nagyobb erőfeszítés kell ahhoz, hogy az építész ezt megpróbálja kontrollálni, koordinálni. A kommunikáció, párbeszéd, másik fél érdekeltté tétele az építészeti koncepcióban legalább annyi energiába kerül, mint megformálni a koncepciót. Az egyetemen egy ilyen szakmagyakorlást, ennek minden metszetét és spektrumát modellezni lehetetlen. Sok minden úgyis a diploma után tanulandó meg. Ez rámutat két eltérő felfogásra is az építészet oktatásával kapcsolatban. A békát ugyanis kétféleképpen lehet vizsgálni. Lehet úgy is, hogy ugrándozik, s közben figyeljük, milyen szép színe van, felfújja magát, lélegzik, ebihalból fejlődik, meg ilyenek. És lehet úgyis vizsgálni, hogy felboncoljuk, s külön-külön eszméletlen alaposan megismerjük minden egyes porcikáját. Nagyon tanulságos mindkettő, az építészoktatás kizárólagos modelljének azonban egyik se lenne alkalmas.

Kész[1]

Újak

@rostas: A Karon eltöltött három-négy-hat-nyolc évük csak egy kemény edzőtábor. A valódi szakmai feladatok és megoldandó helyzetek a pályán várják Önöket - ezért keressenek minél korábban valódi feladatokat. Emellett órára járni is kötelesség, ez az első számú munkahelyük - szokják meg, hogy egyszerre több helyen is helyt kell állniuk, több projektben is felelősen kell részt venniük.

19

Fájl

Szerkesztés

Nézet

Ugrás

Ablak

Súgó

webdoktor 1.0 Andrisnak 48 órája van leadásig, már megvette a zacskós levest. Éjszaka mindig jobban megy a munka, a randiját lemondta. @gasparo: Meglepően sok ismerősömről derült ki, hogy gyakorlatilag éjszakázás nélkül teljesítette az egyetemet. Én is éjszakáztam, de most mégis azt kell mondjam, hogy ez egy borzalmasan rossz szokás, így valójában nem mélyül el a tudás. Nagyjából olyan gyorsan felejtjük el az így tanultakat, amennyi idő alatt megszereztük. Azért van több ZH, meg vizsga is, hogy legalább valamennyi ismeret megmaradjon. Kísérletezünk azzal, hogyan tudjuk a folyamatos készülést segíteni, most úgy érezzük, az órai munka folytatása otthonegy jó irány, erre próbálunk benneteket motiválni.. Ez utóbbi fakultatív dolog - én azt gondolom, hogy az egyetemen az ember úgy osztja be az idejét, ahogy tudja és akarja. Hoz egy döntést, azért vállalja a felelősséget. Ebben az esetben azt, hogy bukja szegény a randit. Aki az egyetemre belép, azt az én felelősségem is felnőttként kezelni. @szablev: Az építészet egy szenvedély, jó esetben egy hobbi is. Akinél ez a helyzet (önéletrajzilag: nálam igen), ott nagy önfegyelem kell, hogy az ember megálljon napi nyolc-tíz-tizenkét órában, mert este, meg éjszaka is az foglalkoztatja. A másik hogy egy terv sosincs kész. Nem az van, hogy kiszámolom, kijött, nincs vele több teendő. Ha valami kész is van már napokkal előtte, nehéz megállni, hogy ne gondolkozz azon, mit lehetne még javítani. Fontos, hogy az építészeten kívül nem csak azért kell sok más dolgot átélni, hogy az embernek legyen magánélete, meg egészséges legyen, hanem azért is, mert egy nagyon tág kulturális műfaj, széles társadalmi és társművészeti beágyazottsággal, és nagyon sok területen kell ahhoz tájékozottnak, otthonosnak lenni, hogy az építészet gyakorlása során elég pontos tudjál lenni. Az a jó tanterv, ahol van „pufferzóna". És aki azt úgy akarja kitölteni, hogy azt a tervet 48 óráig zacskós levessel csinálja egyre jobbra és jobbra, az rendben van. Nagy különbség, hogy ez ki van-e kényszerítve, mert máshogy nem maradna rá idő, vagy önszántából csinálja. Mondjuk a randiért azért kár. :) @miklos.jancso.1: Az alkotás az ilyen. Gimiben nem volt alkotás, ott mindig volt egy feladat, amit meg kellett oldani, meg kellett tanulni, adagolva ráadásul - nyugodt volt az élet. Alkotni az tök más. Van egy feladat – azt se tudod, mi az, és miközben megismered, csinálsz sok hülyeséget, zsákutcába mész, de egyre jobb lesz valahogy a dolog. A határidő hagyatja abba veled.

Az ügyesek jól hagyják abba, a bénák azért nem annyira jól. Tanárként engem nem boldogít, ha valaki sokat dolgozik – csak csináljon jót, ami néha azzal jár, hogy nagyon sokat dolgozik. Szegény hallgató. Igazából az tegye bele ezt az iszonyatos energiát, aki világbajnok akar lenni… csak kell egy szakasz, amíg kiderül, hogy kiből lehet világbajnok, meg kiből hazai, vagy válogatott, megye kettes építész. És van, hogy ez máshogy nem derül ki, mint ebben a borzalmas versenyben. Persze végül nem is abból lesz világbajnok, aki az egyetemen jó.

20

webdoktor 1.0 @rostas: Lefutni egy Cooper-tesztet, fél órán át csak hárompontosokat dobálni, vagy füles ágyúgolyókat órákon át emelgetni egy emberszagú hodályban értelmetlennek tűnhet. Bármilyen feladatot is kapnak, ne ahhoz mérjék, hogy lesz-e ilyen a meccsen. Nem lesz. De ennek elemei lesznek, és ezekből az elemekből, nyomás alatt kell majd összerakniuk a megoldást - feltéve, ha bírják a stresszt, a gyors és hatékony feladatmegoldást és a kritikát. Azt javaslom, hogy - kivételes esetektől eltekintve - ne kritizálják a feladataikat, hanem hatékonyan (sokszor tökéletlenül, minimális színvonalon) oldják meg azokat. Akár úgy is, hogy a dolog életszerűbb legyen - fogjanak össze, segítség egymást, oldják meg egymás részfeladatait, persze úgy, hogy az azért saját és önálló munka maradjon.

webdoktor 1.0 Péter elaludt az utolsó buszon leadás után és a kocsiszínben ébredt. @gasparo: Abban, hogy amíg az ember az egyetemre jár, az egyetemnek él, semmi kivetnivalót nem találok. Sőt, abban sem, hogy az egyetem ezt úgymond kikényszeríti. Ez egy olyan időszak az életben, amikor utoljára van az embernek lehetősége azzal, és csak azzal foglalkozni, ami érdekli. A mi felelősségünk annyi, hogy minél több időt tudjatok erre szánni.

Azon, hogy sokat kell dolgozni, soha nem változtatnék, annál szomorúbb szerintem nincs, hogy ha könnyű elvégezni az egyetemet, mert akkor minek. Az viszont fontos lenne, hogy egy bizonyos alaptudás megszerzése után mindenki azzal foglalkozhasson, amiben kiteljesedhet. Ha valakit elkap a gépszíj, akkor nem fogja méregetni, hogy hány éjszakája, hány napja ment bele. A másik, hogy drámaian keveset kutattok, amíg itt vagytok. Az embert nem hagyják, hogy saját maga fedezzen fel bármit, ezen jó lenne változtatni. @miklos.jancso.1: Úgy kell neki. Ki kényszerítette erre, hogy 48 órán keresztül rajzoljon, vagy 56, vagy 48. @mupifa: Társadalmi presszió. @miklos.jancso.1: Ez van, de hát az ember azért társadalmi lény, és beilleszkedik, mint madár a rajban, úgy csinál, mint a többi. Különben ugyanígy járhatott volna, ha berúg. Több kört is mehetett, mert mindig rossz helyen ébredt fel. @johanna.pek: Régen is így volt, az Építész Kar egy hullámvasút, gyakran egyenletlenül terhel. Nagyon sok időigényes munkarész van, mint például a makett, a rajzok. Ez egy sokszínű szakma velejárója. Aki erre adja a fejét, az sok mindent kell csináljon, és sokat kell dolgozzon.

Gondolkozunk azon, hogy lehetne ezt jobban elosztani. A probléma időbeosztásról is szól, de persze ez nagyon nehéz. A gimnáziumban ezt nem lehet megtanulni, mert nincsenek olyan projektfeladatok, ahol az időt maguknak kell beosztani. Szép és jó, ha tudjuk, hogy egy hónappal előtte el kell kezdeni a munkát, de ehhez nagyon nagy önfegyelem kell. Így van felelőssége a diáknak is, mert ha mindent az utolsó pillanatban kell megcsinálnia, ott már oktatói részről nehéz megoldást találni.

21

Fájl

Szerkesztés

Nézet

Ugrás

Ablak

Súgó

webdoktor 1.0 Orsi megint áttervezi a tervét, mert a konzulensének nem tetszett. Ő nyilván jobban látja. @zsolt.vasaros: Alsóbb évfolyamon gyakrabban feladatunk, hogy a terv lényegébe is beleszóljunk. A kötelező tárgyaknál még inkább tanítunk, a tanszéki terveknél kísérletezünk, komplextől meg együtt gondolkodunk, szó szerint konzultálunk. Azt tanácsolnám a hallgatóknak, hogy ha konzultálni mennek, ne ilyen ficni-fecni dolgokat hozzanak, ne egy kérdést tegyenek fel, és pláne ne a konzulens előző skiccét hozzák el, hanem legyenek felkészültek. Rajzolják végig gondolataikat és ne azt mondják, hogy az alaprajzon egy picit változtattam, jó lesz? Há’ mittudomén, lehet. Komplex kérdéseik legyenek, amik az épület lényegét határozzák meg, és akkor biztos, hogy nem ez a visszalövősdi lesz, hogy én meg így gondolom, és akkor csináld így, ha neked nincs ötleted. Ha a hallgató sokáig semmitmondó dolgokat hoz, akkor az oktató egyszerűen megpróbálja átvenni a stafétát. Ilyenkor jönnek a gondok, valaki ezzel szívesen elvitorlázik, és élvezi, valaki meg ezen állatira bepöccen. Igaz, hogy nem hozott sok mindent, de hát mit képzel az oktató, hogy megtervezte helyette…

@takacs: Én azt látom, hogy nagyon sok építész konzulens olyan feladatot ad ki, amivel nem jut dűlőre az életben. Ezek gyakran nem hallgatóknak valók, például a belvárosban egy 11 m széles foghíjtelek 14 m fölötti szintmagassággal. Csak azért, hogy legyen kicsi a telek, de értelmes méretű a terv, de közben csaknem megoldhatatlan. Ha az építészeti program és a koncepció jó, akkor biztosan nem kell megváltoztatni a leadás előtt és nem állítja a szakágakat sem megoldhatatlan feladat elé. Ebben az utóbbi időben történt előrelépés. @sandormakrai: Amikor tanítani kezdtem, voltak hallgatók, akik különbözően teljesítettek (nem képességek, inkább motiváció miatt). A gyengébben teljesítőknek négyszeres erővel terveztem meg akár helyettük is a házukat, mert azt gondoltam, hogy nálam mindenkinek ötösnek kell lennie. A jókra meg nem nagyon maradt idő, ők már félszavakból is megértettek mindent, így náluk az a tudástöbblet nem jelentkezett. Aztán a fordítottját gondoltam: ha valaki kicsit teljesít, akkor ahhoz nekem csak kicsit szabad hozzátennem, hogy ez kiderüljön.

Aki meg nagyot teljesít, ahhoz meg sokat kell, hogy érezze a megbecsülést és a figyelmet. A világcsúcs kísérletre készülő olimpiai sportolónak is a legjobb szobát, legjobb kaját és a legjobb edzőt kell kapnia, mert végig edzette az egész évet és a lelkét is kitette. Ma úgy látom: valahol a kettő között van az igazság, mert nem lehet tudni, hogy mi az elmaradás oka. Úgyhogy a nagy teljesítményhez is sokat kell hozzáadni a tanárnak, és a kicsihez is. @repasf: A „megint áttervezi”-re azt tudom mondani, hogy az életben nem a konzulens dobja vissza majd a terved, hanem a megrendelő, így ez teljesen életszagú is lehet. Ha a konzulens meg tudja indokolni, hogy mi az a koncepcionális (nem esztétikai) hiba, ami miatt át kell tervezni, akkor azt gondolom, hogy ez

bmelive

port2.pdf

22

.

webdoktor 1.0 mi az a koncepcionális (nem esztétikai) hiba, ami miatt át kell tervezni, akkor azt gondolom, hogy ez teljesen jogos. Most úgy tűnhet, nagyon sok olyan dolgot tanultok az egyetemen, amire nincs szükség, aztán kiderül, hogy mégis, de a megrendelővel való kommunikációt sajnos nem tanítjuk kellő súllyal az egyetemen. Persze alapesetben, egy friss diplomás ritkán tárgyal rögtön megrendelőkkel, először bekerül egy építészirodába, ahol ellesheti a tárgyalási, kommunikációs stratégiákat, trükköket.

webdoktor 1.0 Dezső már a negyedik félévét tölti a tanszéken. Nem kíváncsi másra, hiszen itt már ismeri a konzulensét, jól dolgoznak együtt. @halmosb: Dezsővel egyrészt nagyon egyet is lehet érteni, másrészt Dezső meg kicsit hülyeséget is csinál. Szerintem az tök jó, hogy a tanszékeknek különböző profilja van, tehát hogy lehet kötődni egyik, vagy másik tanszékhez, azért amilyenek ott, meg ahogy ott hozzáállnak az építészethez, és ennek nem kell egyformának lennie. Jó ezekből adott esetben minél többet kipróbálni, aztán a végén nálunk maradni persze, mert mégiscsak nálunk érezte mindenki a legjobban magát. :) De nem neheztelek tehetséges hallgatóra, aki kipróbál egy másik oktatót, körülnéz. Menjen külföldre is! @zsolt.vasaros: Ennek nagyon örülünk. :) Ez nem annyira tanszéki, hanem sokkal inkább konzulensi kötődés a legtöbb esetben. Szerintem pont annyi jó vonzata van, mint amennyi rossz. Aztán kinőhet belőle utána egy egészen más dolog, lehet ebből az egyetem után például egy jó munkakapcsolat. Mégis miért tanítjuk a hallgatókat, ha nem azért, hogy utána sikeresek legyenek a munkájukban? Ha esetleg ugyanazzal az oktatóval összetalálkoznak rövidebb-hosszabb időre, akkor az egy tök jó dolog. Ha meg van olyan “elvetemült” hallgató, hogy az egyetemen marad, vagy visszajön doktori képzésre, ott egy óriási előny, ha van hosszabb, közös előélet. Ez kémia – ezt párkapcsolatokra szokták mondani, de szerintem ez itt is így van. Erőszakot semmiképp se tennék, ha a hallgató így dönt. @benko_melinda: Szerettem, hogy nálam volt valaki elsős és harmadéves tervezési tárgyon, majd a diplomán. Közben sokféle egyéb impulzus érte, de mégis jól tudtunk együtt dolgozni. Nehéz, ha mindig új diákok vannak, ugyanakkor szerintem az is veszélyes, ha valaki beragad valahova és az egyetem számára az XY-t jelenti, a stabilitást. Elismert régi neves oktató mondta, hogy “aki nem annyira tehetséges, legalább megtanul úgy dolgozni, mint én”. Ez a mester-tanítvány viszony, amiben én nem feltétlenül hiszek.

Akinek szüksége van direkt vezetésre, erős kötődésre, annak persze ez egy jól működő módszer. De a tanulás sokféle lehet, van olyan tehetséges és önálló diák is, aki úgyis azt csinál, amit akar és tud, és mindenhonnan építkezik. Bízom benne, hogy sokan, ha nem is itt végeztek nálunk a tanszéken, kaptak tőlünk néhány elemet a szakmai tudás mellett a személyiségükhöz is. Nem „sírok”, ha valaki máshogy és máshol folytatja, persze nagyon örülök, ha mellettünk dönt, marad vagy új érdeklődőként máshonnan megjelenik… Az egyetem alatt minden diák éli már saját felnőtt életét, és jó, ha 23 ehhez esetleg segítve hozzájárulhatunk.

Fájl

Szerkesztés

Nézet

Ugrás

Ablak

webdoktor 1.0 Emma baromira unatkozott a mai órán, pedig alapvetően érdekelte a téma. @kata_marotzy: Emma be se jött az előadásra. Minél magasabb évfolyam előadásáról van szó, annál kevésbé jönnek be a hallgatók. Az, hogy unatkozik-e valaki, az előadó személyén múlik. Vagy bejön a hallgatónak az adott oktató stílusa, vagy nem. Szerintem itt az egyetemen tök jó előadók vannak, és nagy kár elpasszolni az óráikat, mert sokkal könnyebb ott megérteni az anyagot. Nem hiszem, hogy a mai generációnak koncentrációs problémái lennének, ahogy többen gondolják, akkor zajoznak, ha unalmas vagyok, de nem az van, hogy már nem bírnak ki 90 percet. Aki már bejön előadásra, az viszonylag keveset mobilozik, beszélget közben, a kötelező alkalmakon inkább előfordul. @johanna.pek: Én azt gondolom, hogy ez nem Emma hibája, hanem oktatói probléma. Ha valamit lassan és alaposan mondunk, adott esetben az ügyesebb vagy figyelmesebb hallgató hamar felfogja, és unatkozni fog. Az is lehet, hogy az oktató nem öl energiát abba, hogy kicsit színesebb legyen az óra. Ez nehéz, mert az előadást, a gyakorlatot úgy kell megtartani, hogy annak van egy szigorú, kötött tananyaga, amit meg kell tanítani, bármi van. Nehezebb dolga van ma egy oktatónak, mint régen. Korábban ő volt a két lábon járó lexikon, a tudás forrása, orákulum. Mára ez megszűnt, az okostelefonban ott van az egész világ. A tanár mond valamit egy előadáson, a hallgató pedig azonnal akár ellentétes véleményeket is láthat, megkérdőjelezheti a leadott anyagot.

Ma nem más információt igényelnek a hallgatók, hanem máshogyan. A tanár feladata, hogy segítsen megszűrni az információkat. @gasparo: Néha Emmát érik meglepetések - elvárásokkal fordul valami felé és kiderülhet, hogy ez egy tök más dolog. Mi volt a baj? Előfordulhat, hogy a téma (vagy annak bemutatása) tényleg érdektelen számára, de az is lehet, hogy csak egy idő után válik érdekessé, és azt ki kell bekkelni.

Ez a szépség gyakran csak mondjuk harmadév végére áll össze, nem mindenki bírja addig cérnával - persze a mi feladatunk az, hogy segítsünk türelmesnek lenni. Mi igyekszünk a racionalitás talaján mozogni, a tudományos populizmustól (kellő háttér/kontextus nélküli látványos állítások) tartózkodni. Szerintünk bizonyos alaptudások megszerzése nélkül nehéz építészeti problémák felé nyitni. A részetekről meg van egy türelmetlenség, hogy azonnal. Idén ugyanakkor a bevezetéssel párhuzamosan a térkomp egyik feladatához meghívott minket Kemes Balázs, ami nagyon jó kezdeményezésnek bizonyult.. Az egyensúly kérdését boncolgatták a hallgatók az órán egy modellen keresztül, ami egy jó statikai feladat, de egyben tiszta építészeti kérdés is abban a pillanatban.Törekszünk arra, hogy az ilyen összefüggésekre rámutassunk az órákon.

24

Súgó

webdoktor 1.0

na.jpg

na2.jpg

fff.pln @gyorgyalfoldi: Nyilván az interakció irányába kell menni, és nyilván rohadt fárasztó lesz ez mindenkinek. Mi csináltuk a (Bach) Petivel a komplexet úgy, hogy az első hónapban megtartottuk mind a 10 órát ottlevéssel, és minden órára kellett készülni, és pff… kidőlt mindenki, a hallgatók is, meg mi is , de iszonyatosan fel tudtuk pörgetni a folyamatot. És lehet, hogy Emma - az összes órán - nem unatkozott. Emmán is múlik, hogy megtalálta-e az útját, rajtunk is múlik, hogy segítettünk-e neki ebben.

webdoktor 1.0 Jani túlzottan színes homlokzatterve nem felelt meg a konzulense ízlésének. @szablev: A konzulens ízlése csak áttételesen érdekes. A szemlélete, vagy az adott tanszék szemlélete viszont nagyon is lényeges, és ennek kell valahogy jó értelemben interferálnia a hallgató szemléletével. A konzulens személyisége és a hallgató személyisége néha varázslatos módon tud találkozni, néha meg nem. Az én személyes előnyöm egy hallgatóval szemben 20-25 év – és nem több. Épp ezért ez oda-vissza működő szakmai kapcsolat, jó esetben.

Bizonyos dolgokról evidens, hogy pont ugyanannyit tudok, mint egy hallgató, van, amivel meg éppenséggel 20-25 év hátrányban vagyok. Persze ott van a tapasztalati előny is, ezért oktatók az oktatók. :) @mupifa: Sraffozás? @szablev: Én is sraffoztam annak idején. Ez lehet, hogy a szép kézi rajznak a kultuszából jön, azoktól a mesterektől, akik meghatározó figurák voltak az egyes tanszékeken. Még mindig sraffoznak a hallgatók? @repasf: Ha a konzulens szakmailag meg tudja indokolni, hogy abban a kontextusban, ahova tervezi, miért nem jó ez a narancssárga szín, akkor ezt -még ha nem lennék építész, akkor is- el tudom fogadni. Ha a tervezőnek van olyan érve, hogy pl. a funkció miatt kell ennyire látványos szín, akkor azt is el tudom fogadni. Ha csupán esztétikai okok miatt nem csinálhat a hallgató valamit, az elfogadhatatlan számomra. @halmosb: Arra kell odafigyelni tervezésnél, hogy ha a hallgatónak van egy ötlete, és az az adott helyszínre, adott környezetben találó, akkor a konzulens abból hozza ki a maximumot. Maradjon konzekvens az alapkoncepciójához, szerkezetileg, formailag, stílusban tisztán vigye végig, és ne csússzon bele abba, hogy túl sok mindent akar belerakni. Akkor is, ha azt gondolom, hogy az nem a legbombább ötlet volt, és nem az, amit én oda terveztem volna. Ízlést formálni persze kell, de azt közben észrevétlenül minden előadáson, minden kirakott tablón, minden vetített képen és minden mondattal, ami elhangzik, formáljuk. Anélkül, hogy ezt nagyon erőltetni kéne.

25

Fájl

Szerkesztés

Nézet

Ugrás

Ablak

Súgó

webdoktor 1.0 Gabinak rajzolnia kellene, pedig a 3DS maxot jobban vágja.

@gasparo: Izgalmas kérdés, hogy hogyan definiáljuk az alaptudást, és hogyan lehetünk biztosak abban, hogy 10 év múlva releváns lesz, amit most mondunk.

A matek és a statika ebből a szempontból elég megbízható. :) A digitális kihívás igazából nem új dolog, csak a Kar van nagyon lemaradva. Nagyon fontos lenne értelmes választ adnunk rá, hiszen be kell építeni egy olyan új alaptudást, ami felhasználóból irányítóvá tudja tenni az embereket, ami programozást jelent. Lehangoló, hogy mennyi embernek nincs rálátása a technika fejlődésére.. Nem tehetjük fel a kezünket azzal, hogy a gimnáziumban se volt róla szó. Mi elég sokat programozunk, akár kutatunk, akár tervezünk, állandó kísérletezési terep, hogy hol tudjuk ezt olyan formában nektek megmutatni és átadni, hogy a jelenlegi, akár kis háttértudással is kezelhető legyen. @gyorgyalfoldi: Azt gondolom, hogy a mai világban az információ átadásának a technikája kulcskérdés. Iszonyú viták vannak a pedagógusok között, hogy a büdös kölöknek meg kell-e tanulni ugyanazt, amit nekem is meg kellett, vagy be kell látni, hogy a világ változik, és a szerepeinket ennek a határai között kell újra értelmeznünk. A katonaságnál utáltam meg először azt az érvet, hogy mindig így szoktuk, milyen jót tett nekem a katonaság… Arra volt jó, hogy a 18 éves gyerekeknek, amikor bementek, csillogott a szeme, és mire kijöttek, már le volt sütve, irónikus, gúnyos máz került a szemükre. Végülis elérte a célját, a személyiség megsínylette ezt. @rostas: A fejlődést önmagukban kell keresni és generálni. Az állandó tantervfejlesztés inkább a permanens forradalomhoz, mint az ipar 4.0-hoz hasonlítható. Vannak olyan külföldi egyetemek, ahol ezt úgy oldották meg, hogy nagyon magas szintű körülményeket biztosítottak az oktatás számára. Ehhez persze egy hazai viszonyok között elképzelhetetlen, szabad szemmel is jól láthatóan nagy összegű tandíj is járul... Karunkon a fejlesztés gyakorlatilag források nélkül, amatőr lelkesedésből folyik. Ez így folyamatosan kudarcra ítélve. Külső szakmai segítség igénybevétele és többletforrások nélkül nem lesz eredmény. Nem akarom leegyszerűsítve a “kis pénz, kis foci – nagy pénz, nagy foci” szállóigével jellemezni a helyzetet – de igen. @johanna.pek: A nosztalgia mindent megszépít, de nem lehet elmenni amellett, hogy ahogy a középiskolai oktatást átalakítják, az sajnos bizonyos ismeretek kiirtásával jár. A matematikát tudom példaként felhozni, ott a térgeometriát szinte teljes mértékben kivették a tananyagból, amit az Építész Karon éreznek. Nem mondanám, hogy tehetségtelenek a mostani diákok, de teljesen más a hozott ismeretcsomag. Amikor valaki húsz éve oktat, akkor néha nehezen tolerálja azt, hogy kap egy másfajta ismeretanyaggal bejövő diákot. És az a diák ugyanolyan tehetséges, csak azt várjuk el tőle tudásként, amit húsz évvel ezelőtt tanítottak. De hát nem azt kapta meg, hogyan tudná szegény. Legyen nyugodt, mert én is megkaptam, hogy az előző generáció mennyivel többet tudott. Viszont amikor ma ezt mondja egy tanár, ő valószínűleg még nem tanult semmiféle informatikát, Gabi meg már tanult.

26

Sajátgép

webdoktor 1.0

Anna a gimi óta nem írt esszét, de nem baj, úgysem kell szakdogát írnia. @kata_marotzy: A gimiben megszerzett szkilleket nem használják a hallgatók itt az Építészkaron. Azt se mindig kapcsolják össze, amit viszont itt tanultak. Elképesztő jó rajzok vannak a Rajzi Tanszék vitrinjeiben, látom hogy épszerkből mennyit tudnak. Mindehhez képest éptörin nem köszön vissza a más tanszékekről megkapott készség és tudás. Az írás képessége elkopik, ha nem csinálja valaki. A verbális és írásbeli önkifejezés a szakmagyakorláshoz sem jön rosszul, egy tervtanács előtt és a megbízó felé is el kell adnia magát az építésznek. @gyorgyalfoldi: Azt látom, hogy az építész legerősebben műleírást tud írni, de azt is könyörtelen stílusban. Az esszé egy mondatnak a kifejtése. Egy állítás melletti érvelés. A ház is ilyen. Meg kell tudni fogalmazni, hogy mi célból csináljuk, mert sokszor csak a hogyanra vannak válaszaink… Ha sikerül, akkor írjuk le, és a félév végén, amikor kész, nézzük meg, hogy arra adtunk-e választ. Egyszerűbb lenne az értékelés is, ha nem azon izélnénk, hogy szép-e a burkolat, hanem a funkcióhoz néznénk: ez egy nyomortanya közösségi háza, vagy a rózsadombi négykerékhajtásos merdzsósoké? Most itt mindegyikbe Schüco ablak kerül, feltehetőleg az van a Bercsényi adattárban…

A Petivel szoktuk mondani, hogy az lenne a jó, ha a várostervezésnél kiderül, hogy nem kell oda semmit tervezni, akkor azt be lehessen adni tervnek.

Sokszor érezzük, hogy nem koherens, nem fontos stb., de hát egy tervezési tanszék vagyunk, hát tervezzél oda valamit. Pedig lehetne egy esszé is belőle, mint az MVRDV-seknek a “The Why Factory”. @benko_melinda: Szerintem ez tragédia, egy építésznek tudni kell írni. És nem a szakdolgozat az írás, hanem a gondolatok verbális rögzítése, ami teljesen más szóban, mint írásban. Nem hosszú szövegekre van szükség, hanem inkább több rövidre. A képzésünk része lehetne az írástanítás is, persze rengeteg időt igényel ezek értékelése, és ha nincs visszajelzés, szinte semmit sem ér a feladat. @johanna.pek: Miért ne lehetne BSc-n szakdolgozattal diplomázni, úgysem kapnak tervezői jogosultságot. Szerintem több tanszéknek jó lenne, ha diploma szinten megjelenhetnének, elősegítené a kutatásokat, a kutatói pályákat. Egy szakdolgozat megírása gondolatösszegzési képességet kíván. Volt olyan TDK-zóm, akinek zseniális gondolatai voltak, de kezdetben nem tudta igazán hatékonyan kifejezni azokat írásban, azonban ettől nem kevesebbek azok a gondolatok. Ő elfogadta, hogy az elején "kidekoráltam" a lapjait pirossal. Azonban ilyenkor oda kell figyelni arra, hogy a témavezető ne folyjék bele túlságosan: a diák saját logikája, gondolatai, stílusa megmaradjon. A témavezető feladata az, hogy ott szóljon bele, ahol egy leendő olvasó elakad, azaz fogalmazni is megtanít.

27

© Stark Attila

VEDD A FEJEDRE A GATYÁDAT Bár a dadaisták már száz éve fordították át a művészet fogalmát burzsoá státuszjelből gesztusalapú expresszióvá, a művészet otthona, a múzeum túlélte ezt a változást. A kiállított tárgyak változásának és az újraalkotás lehetőségeinek ellenállva konokul maradt a bálványok szentélye, ahol az elvárt viselkedés az értetlen bólogatás. A közösségi média önképgyúró szerepe - a Z generáció hatékony közreműködésével - véget vet ennek a homogenitásnak. A műalkotásként értelmezett installáció elválasztotta a kiállítást a múzeumtól, a falakról leszedte a képeket, a pódiumokról a szobrokat. A “popup múzeum” pedig helyükre a látogatót emeli.

A pop-up, vagy magyar kifejezéssel szelfi múzeumok valamilyen tematikára felépített színes-szagos terekből állnak. Nincsenek műalkotások, műcímek, és bár téri helyzetekkel és installációkkal dolgoznak, konceptuálisnak sem mondhatók. Látványosságok helyett élményt, tartalom helyett stílust hirdetnek. Ahogy a nevük is mutatja, a fő funkciójuk, hogy hátteret biztosítsanak a látogató fotóihoz, aki így a múzeum közönségén túl egyben annak kiállítási tárgyává is válik.[1]

30

Budapesten tavaly ősszel nyílt meg az első, a Paulay Ede utcai Édesség és Szelfi Múzeum. “Gyere és éld át életed legédesebb élményét!” - hirdették a honlapon, az instán is láttunk már képeket, úgyhogy elmentünk megnézni. Az átélt élmények közé sorolnám a megfelelő szelfipozíció megkeresésében lelt örömünket és mások bámulását, ahogy hatalmas erőfeszítéseket tesznek ugyanezért. A színes tereken túl nagy dolgokra ne számítsunk, de az ingerszegénység szándékos: semmi nem vonja el a figyelmet a fotókon a főszereplőről. Mindegy, hogy a háttér egy műanyagdrazsés medence, egy gyümölcs alakú hinta, vagy egy fröccsöntött unikornis, a lényeg, hogy jól nézzen ki benne az alany. Ismerős az érzés, hogy a nyaralás után a fotókat nézegetve már nem jön át semmi az eredeti élményből? A szelfi múzeum ennek pont az ellentéte: nem szabad kinézni a képernyő mögül, a képeken viszont tényleg a nirvána köszön vissza.

Walter Benjamin A műalkotás a technikai sokszorosíthatóság korszakában című, 1934-es könyvében a fotográfiában látja a reprodukció azon szintjét, amikor a műakotás elszakad az eredeti kontextusától, és a közvetlenül megtapasztalható aurája elsorvad.

Ennek hatására a műalkotást nem kell többé látogatni, kultikus értéke átadja a helyét a “kiállíthatóságnak”, azaz bármikor hozzáférünk. Benjamin szerint a kultikusság utolsó védőbástyái a fényképeken látható emberi arcok: ezek kifejezéseiben hat utoljára az aura.

A szelfi múzeumban a látogató saját arca a bálvány, ami a fénykép médiumán keresztül adja át azt az “édes élményt”, amit a marketingesek szerint közvetítenie kell. Az egyén önmaga nézőjévé válik, a szóban forgó aura viszont adott, ami leginkább a készített fotók egyformaságán látszik.

Azt, hogy a figyelem a kiállítási tárgyról a látogató személyére terelődik, a hagyományos intézmények sem hagyhatják figyelmen kívül. Tavaly nyáron a Ludwig Múzeumban is jártak Erwin Wurm Egyperces szobrai, amik egyszerre fricskázzák a múzeumot, mint művészetformáló intézményt, és tartanak görbe tükröt az önimádó társadalom elé. A “szobrok” mindegyikéhez tartozik egy pódium, amiből a látogató felismeri, hogy itt nem elhagyott tárgyakról, hanem művészetről van szó. Wurm instrukciót ad a látogatónak, rajzzal szemléltetve a feladatot. Például: Feküdj fel a lécre úgy, hogy ne érjen le semmilyen testrészed és maradj

[1]

31

ott 10 másodpercig!, vagy: Tartsd egyensúlyban a fejeden a tisztítószert! A néző elsőre megszeppen a feladattól, de a szerepek cseréjének lehetősége (bálványimádóból bálván�nyá válás) olyan vonzó, hogy megpróbálja. És persze elbukik, leesik, elrontja. Mosolyog, de mégis elgondolkozik önmaga és a művészet szerepéről, arról az erőfeszítésről, amit a bálvánnyá válás jelent. Nem vagy egy Dávid-szobor, mondja Wurm, de aranyos fogyasztó vagy, vicces, ahogy próbálkozol. Az ember önbecsülését használja fel ahhoz, hogy abszolút nem fotogén helyzetbe hozza.

A reprodukciótól félve a fotózást korábban tiltó intézmények ma egyre inkább megengedik azt. A múzeumokban jelen lévő installációk az előlapi kamera megjelenésével maguk is szelfi múzeummá válnak. Kuszama Jajoi a hatvanas évektől kezdve alkot az érzékeket megzavaró, rendhagyó tereket, amik igazán az alkotóval készített fényképeken váltak híressé.

Daniel Arsham a színek kivonásával, James Turrel minimalista tereivel alkot hasonlóan hatásos környezetet. Közös bennük, hogy közvetlen kapcsolatot akarnak építeni a nézővel, fényképen átadhatatlan benyomást nyújtva - a nézők azonban leginkább fotózni szeretik őket. Kutatások szerint az, hogy a fejünkben ott van, hogy posztolnunk kell az élményünkről, épp hogy kizökkent abból.

Bárhogy is legyen, ezek a formátumok egy teljesen új réteget vonzanak múzeumnak hívott helyekre. Az, hogy ott valódi tartalommal találkozzanak, már az intézmények felelőssége, akik lassan elfogadják, hogy a művészet nem feltétlenül bálvány, lehet közülünk való dolog, akár egy szelfi háttere is. Időnként pedig segíthet újragondolni a saját egónkat is - ha másért nem, ezért megéri ellátogatni egy szelfi múzeumba. szöveg: Győrfi Dániel bálvány: Cselényi Bence 32

LEHETŐSÉG,VAGY KIZSÁKMÁNYOLÁS? Junya Ishigami és az általa tervezett 2019-es Serpentine Pavilion fizetetlen gyakornokai miatt felhördült az európai építész szcéna, majd az instagramra kikerülő „vérlázító” poszt után indult el a kisebb lejárató kampány azon építész irodák ellen, akik nem biztosítanak bérezést minden gyakornokuknak. Releváns követelés-e a fizetetlen gyakornoki posztok megszüntetése? Mennyire szólhatnak ebbe bele a kulturális különbségek? Lehet-e globalizálni a feltételrendszert?

A Serpentine Gallery – egy London központjában található művészeti múzeum – 2000 óta minden évben felkér egy kiválasztott építészt vagy designert egy ideiglenes pavilon felépítésére. Olyan építész és tervező csapatoknak adnak lehetőséget, akiknek még nincs megépült tervük Európában. Az eddig megvalósult 18 projektben a 21. század legismertebb és legelismertebb tervezői és designerei vettek részt, többek között Zaha Hadid, Álvaro Siza, Ai WeiWei és Bjarke Ingels is.

2019-ben a Serpentine Gallery Junya Ishigamit kérte fel a projekt vezetőjének. A 2010-es velencei Biennálén arany oroszlánt nyerő építész így nyilatkozott saját tervéről: „a pavilon az épített környezet perspektíváival játszik a természeti táj hátterében, természetes és organikus érzetet keltve, mintha a gyepből nőtt volna ki, egy sziklából készült domb látomásaként.”

Egy hónappal a megbízás után azonban kiderült, hogy a japán székhelyű iroda fizetetlen gyakornokokat alkalmaz és alkalmazna a továbbiakban is a Serpentine Pavilion megvalósításához. A jelentkezőknek – ha Junya Ishigaminál szeretnének dolgozni - saját számítógépüket és szoftvereiket kell használni, heti hat nap, délelőtt 11-től éjfélig tartó munkaidővel, teljesen ingyen, valamint a vízum megszerzésében sem segítenek az esetleg külföldről érkező építészeknek. Míg az „open-desk” nek nevezett gyakorlat, a 3-6 hónapos, ingyenes, modellkészítési és irodai munka a mai napig teljesen általános Japánban, addig Nagy-Brittaniában, ezáltal a Serpentin Gallery megbízásában készülő projektekben, a RIBA 2011-es döntése alapján a gyakornokoknak legalább minimálbért kell fizetni.

Adam Nathaniel Furman lépett elsőként a botrány kitörése után és indította el instagramon az #archislavery kampányt, erősen kritikus hangnemben beszélve mindenkiről, aki nem fizet a gyakornokainak. Szerinte az Ishigamiéhoz hasonló cégeknek nem szabadna olyan projekteket kapni, mint a Serpentine Pavilion, egészen addig, amíg nem változtatnak hozzáállásukon a náluk dolgozó gyakornokokkal szemben. Emellett Furman instagram 33

posztjaiból kiderül, hogy nem csak Japánban van precedens az ilyen gyakornoki állásokra. Más nagynevű cégek is hasonló feltételekkel ajánlanak fel önkéntes munkákat, például Alejandro Aravena irodája és az indiai Studio Mumbai Architects is. Habár a vita végül ahhoz vezetett, hogy Ishigami vállalta, hogy mindenkinek, aki a Serpentin Pavilonon dolgozik, fizetni fog, érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyire más a hozzáállás a kérdéshez az európai és a japán kultúrában.

Valóban joga van-e egy európai intézménynek kötelezni a felkért irodát, hogy fizessen a gyakornokainak a náluk bevett szokás ellenében? Miért lehet rabszolgaságot kiáltani Európában, míg Japánban a helyzetet „szép lehetőségként” kezelik? Miért érné meg bárkinek fizetett gyakornokokat alkalmazni, amikor rengetegen tudnak, és szeretnének ingyen is dolgozni?

A szituációt árnyalja Sou Fujimoto és a 2013-as Serpentin Gallery esete, ahol ugyanebbe a problémába ütköztek a jelentkezők; akkor a japán építész így nyilatkozott: „Japánban hos�szú története van a gyakornoki munkáknak, általában a tanulók több időszakban dolgoznak ingyen. Szép lehetőség mindkét félnek: a munkáltató megismerheti a fiatalabb generációkat, míg ők megtapasztalhatják, milyen az építészet Japánban vagy más országokban.”

Hozzáteszi még azt is: ha minden gyakornoknak fizetniük kéne, úgy kénytelenek lennének korlátozni a felvehető gyakornokok számát.

Kulturális különbségektől függetlenül a fizetetlen gyakornoki munka legfőbb problémája nem az, hogy a kezdő vagy még tanuló építész ingyen dolgozik, hiszen cserébe rengeteg más tapasztalattal gazdagodik. Az igazi probléma, hogy amíg Japánban, vagy bármely más építész irodánál a világon, ilyen szélsőséges feltételeket biztosítanak a jelentkezőknek, amíg az ott dolgozók alapvető igényeire sem tudnak anyagi keretet biztosítani, addig csak olyanok tudnak elismert építész cégeknél tapasztalatokat szerezni, akiknek pénzügyileg nem jelent gondot fenntartani magukat 3-6 hónapig. Így a jelentkezőket nem rátermettségük szerint szűri a rendszer, hanem sokkal inkább anyagi helyzetük alapján. Annak ellenére, hogy ez egyértelműen a jelenlegi gazdasági berendezkedés, a szabad verseny eredménye, az eljárás nem korrekt és nem kedvez a potenciális tehetségek kibontakozásának.

Kénytelenek vagyunk belátni, hogy a „pénz beszél, kutya ugat” örökérvényű igazsága nem fog instagram kampányok és felháborodott cikkek miatt teljesítményorientált és igazságos rendszerré átalakulni. Amíg egyetlen gyakornok is van, aki elvállalja ingyen a munkát, addig nem fognak másoknak se fizetni érte. Persze, hogyha senki, soha többé nem vállalna fizetetlen gyakornoki munkát, valószínű, hogy megszűnne ez a probléma. A gyakornokoskodás jelenlegi fogalmával együtt.

Bánszegi Bíborka instagram #archislavery 34

instagram @archishame

forrรกs: jornal punkto 35

FESTÉKSZÓRÓ ÉS SKICCPAUSZ A graffiti szubkultúra. Kevesen csinálják, még kevesebben szeretik. Egy zárt közösséget mozgat meg, de ebben a kontextusban, mint alkotás, értelmezhető és elfogadható. Vajon az építészet is csak a társadalom egy kis részére gyakorol hatást? Vagy befolyása mindenkori és letagadhatatlan, az egyetemes kultúránk egyik alapköve? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ két jelentős alkotó, Bán Ferenc és DregTibi segítségével.

Megfagyott Muzsikus: Mi indított el afelé, amit csinálsz?

Dreg Tibi: Az alkotás vágya mindig is ott volt. Rajzoltam, festettem már egész kicsi koromban is. Egerben láttam először lakkfilces tageket kb. 10 éves koromban.

Nem értettem, de nagyon tetszett. Aztán jött a rap és a videoklippek, és én is kipróbáltam a festékszórót. A barátaimmal állandó téma volt a graffiti, tanultunk róla, festettünk, amikor csak tudtunk. Persze a vagányság, az illegalitás is nagyon vonzó volt fiatalon, de főleg az alkotásvágy miatt ragadtam a graffiti világában. Nem tudtam betelni az éjszakai akciók élményével és az eredmény csodáival.

Bán Ferenc: Egy műegyetemi elbeszélgetésre hívó távirat. A Képzőművészeti Főiskolára több száz, felvételt nem nyert fiatal közül minden évben átirányítottak néhányat az Építészkarra. Köztük voltam.

MM: Volt olyan, hogy legszívesebben abbahagytad volna az egészet?

DT: Nem emlékszem rá, hogy valaha is abba akartam hagyni. Voltak szünetek, de ez természetes.

BF: Az egyetemi évek alatt többször is, meg nagyobb tervpályázatok véghajrájában, amikor úgy éreztem, vacak az egész.

MM: Amit csinálsz, az önmegvalósítás, sokszor a közvélemény ellenében. Nonkonformistának lenni önzés?

DT: A graffiti egy elszigetelt világ. Ez így van jól, nem kell, hogy mindenki értse és szeresse. Ugyanakkor, ha valaki nyitott, és megismeri ezt a kultúrát, akkor egy nagyon érdekes, barátságos világ is. Az egyé36

BF: Önző, önmegvalósító, különcködő, közvélemény ellen dolgozó, nonkomformista ember volnék? A helyetekben nem adnék ilyen ember véleményére...

nek különböző célok miatt festenek graffitit, ez gyakran változik. Önmegvalósítás szemben a szabályokkal, mindennel, ami megszokott, unalmas. Nem gondolom, hogy önzés mást gondolni a megszokottól, és szépnek vagy jónak tartani, amit talán a többség nem tart annak.

MM: Művészet, amit csinálsz?

DT: Igen.

BF: Építész vagyok, ahogy az író is „csak” író, a költő is „csak” költő. Maga az építészet művészeti kategória, függetlenül attól, hogy eltérő szinteken művelik.

MM: Van példaképed, mestered?

DT: 38 évesen nem mondanám, hogy bárki is a példaképem, de természetesen rengeteg művész munkásságát követem, szeretem és elismerem. Nincs mesterem, csak mester barátaim.

BF: Gondolkodásmódomat meghatározó mesterem Pleisz Antal volt. Példakép sok.

Lehetett fiatal, öreg, akiknek volt tartása, egyénisége, akiktől volt tanulnivalóm.

MM: A kívülállók véleménye mennyire befolyásolja a munkád?

DT: Nagyon szeretek új dolgokat kipróbálni és figyelni, hogy reagál rá a külvilág.

Egyfajta kommunikáció ez. Amikor készül egy-egy alkotásom, persze gondolok rá, vajon hogy fog tetszeni másoknak, de nem ez alapján döntöm el, mikor, mit csinálok.

BF: Az értelmes, tömör vélemény igen.

Nem kell feltétlenül szakmabelinek lennie.

MM: Volt olyan, hogy jobban inspirált a verseny, mint az alkotás öröme?

DT: Igen. Volt olyan időszak, amikor nagy volt a verseny, és még akkor is festettem amikor nem akartam igazán, vagy nem volt ott az idő. Sokszor a barátaimért, a csapatért.

BF: A tisztességes versenyben semmi kivetnivaló nincs. A versenyló egyébként sem gondolkodik, ha megszólal az indítógong. A kudarcokat meg el kell viselni és megerősödve kimászni belőle.

MM: Máshogy is alkotsz?

DT: Tetoválok. Ez a munkám, imádom!

BF: Az építészi munkámba sűrítettem minden más kifejezési kényszeremet, hajlamomat, Érdeklődés szinten sok mindennel foglalkozom, de jószándékkal megmosolygott amatőr semmiben nem szeretnék lenni.

37

MM: Mennyire érzed magad kívülállónak a mindenkori/mai korszellemhez képest?

DT: Teljesen átlagos figura vagyok, nem hiszem h kívülálló lennék.

BF: Változóképesség nélküli ember bezárkózhat, moroghat, eljátszhatja a meg nem értett zsenit, de kit érdekel?

MM: Mit jelent ma a lokális identitás?

BF: Viselkedni tudni kell. Sehova nem tolhatod csak úgy, kedved szerint a képed. Egyébként minden valamire való ember igyekszik megszegni a szabályokat, különben beleszürkül egy nagy, jellegtelen masszába. Tudni kell a mértéket.

MM: Mikor érzed azt, hogy kész van valami?

DT: Ezt egyszerűen érezni kell. Előfordul, hogy túl sokat akarok egy-egy darabtól, az ilyen megy a kukába legtöbbször, vagy ha még idejében észreveszem, akkor igyekszem visszaalakítani arra az állapotra, ami elfogadható. Az ilyen túlszaladt művek nem lesznek a kedvenceim.

BF: Soha. Vannak határidők. Egyszer be kell fejezni minden munkát, pedig akkor lenne jó újrakezdeni.

MM: Mit üzensz a fiataloknak?

DT: Legyetek jók, ha tudtok!

BF: Az üzengetők menjenek a fenébe!

A kor, a körülmények változnak. Egy az egyben semmi nem örökérvényű. Megszállottság, szenvedély, öröm, dac, tájékozottság meg sok minden más nélkül semmit sem érdemes csinálni.

MM: Mit csináltál volna szívesebben ahelyett, hogy válaszolsz a kérdéseinkre?

DT: Kimentem volna futni, vagy játszani a kutyámmal, de nem futok, és kutyám sincs, szóval rendben vagyunk. :)

BF: Asztal, egy pohár ital mellett beszélgettem volna veletek, mert a leírt válaszok mindig mesterkéltek, leegyszerűsítők, fölényeskedők, kioktatók. A szemkontaktus, arcjáték rögtön leleplezi a pasi hamisságát.

Győrfi Dániel Kustra Vencel 38

#FFFFFF Svizzera 240: House Tour. Ez volt a címe a 2018-ban a Velencei Építészeti Biennálén Arany Oroszlánt elnyerő svájci pavilonnak. Egy alapvető, de legkevésbé sem az építészeti közbeszéd fókuszában álló témára, a kortárs lakásépítészet belső tereire akarták felhívni a figyelmet, az elmúlt évszázad során egyre letisztultabbá váló eszköztárának segítségével.

A kiállítást nem a lakások tervei, hanem az ezekről készült publikációs fotók alapján építették meg. Olyan képek ezek, amik az építészetre jellemző látványos és emlékezetes prezentációkkal ellentétben felejthetőek. Mégis, ezeknél a belső tereknél aligha lehet valami építészetibb, és tartalmazhat több potenciált a további gondolatok felvetésére egy olyan témában, ami alapvetően hosszú idők óta változatlannak tűnik - legyen szó építészeti, esztétikai vagy szociológiai aspektusról. A kiállítás megpróbálja érzékelhetővé tenni a fényképező objektívjén keresztül reprezentált építészeti tereket. Azáltal, hogy kilép az 1:1-es arányból, a látogatót meghökkenti, így transzformálva művészeti tárggyá a valódi belső tereket és így késztetve gondolkodásra, illetve párbeszédre a befogadót.

Na jó. Látjuk: szép fehér terek. És? Mi az már megint, amit ezek a jómódú svájciak jobban tudnak, mint mi?

39

Ezt próbálom megfejteni, bár nincs elég karakterem és tudásom a kielégítő értelmezéshez.

Az viszont tisztán látszik, hogy arányaiban többen és többet beszélnek építészetről, mint idehaza. Talán máshogy is teszik, mint a legtöbben közülünk, és kicsit mást is értenek alatta.

Miként alakult ez náluk, hogy az elmúlt néhány emberöltő alatt a modern építészet vívmányai társadalmilag elfogadottá, szakmailag aktív tudássá, majd bizonyos rétegeit tekintve meghaladottá (meghaladhatóvá!) váltak? Természetesen megvannak ennek a történelmi magyarázatai. Ahogy nyomon követhető Aldo Rossi hatása[1] az 1970-as évektől a svájci építészetben, úgy kirajzolódik az is, hogy miként vált az ottani szakmai közösség központi témájává mára a tér és annak megtapasztalása. Érzékelhetően visszatértek a huszadik század politikai és szociológiai eredetű kérdéseitől a sokkal tisztábban megválaszolható építészeti természetű kérdésekig.

Körülbelül az előbb említett időszakra tehető az is, amikor a filozófiai párbeszédben Nietzsche-ét követően ismét megjelent a transzcendens hajléktalanság kérdése.[2] „– Hová lett Isten? – kiáltott föl. – Majd én megmondom nektek! Megöltük Őt – ti és én!

Gyilkosai vagyunk mindannyian! De, hogyan is csináltuk ezt? Hogyan is lehettünk képesek kiinni a tengert? Ki adta kezünkbe a spongyát az egész látóhatár letörléséhez? E vonalak nélkül mi lesz egész építőművészetünkből? Állnak-e házaink a jövőben is? És mi magunk vajon megleszünk-e még? Mit tettünk, amikor e földet elszakítottuk napjától? Merre halad most? Mi hová tartunk? [...]” [3] Arról az időszakról van szó, amikor a fogyasztás és produktivitás az egykor meghatározó vallások szintjére emelkedett, amikor az embernek már fel kell építenie a saját világát.

Mindez Nietzsche-ét igazolja. Azonban, ami itt a legfontosabb az építészek számára, hogy ő volt, aki azt mondta, hogy az építészet lényege az érzékelés kell, hogy legyen. Egészen konkrétan olyan tereket javasolt, amelyek segítik az embert az önrefelexiójában, más szóval helyettesítik az egykori templomokat. (Denkräume) El is érkeztünk oda, hogy mik azok a sokkal tisztábban építészeti természetű kérdések, amiket a mainstream svájci építészet a központi témájává fogadott, tehát, hogy ma miért aktuális és izgalmas kérdés a tér és annak megtapasztalása. Fontos hangsúlyozni, hogy ezt a megtapasztalást teljesen objektív szempontok szerint kellene értelmezni, ezért is kritikus az építész szerepe, és ezért is különös, mennyire kevés szó esik erről a tágabb szakmai párbeszédben (vagy a K épület második emeletén).

Persze nem lehet véletlen az, hogy ezek a tendenciák leginkább a német nyelvű svájci területeken a legerősebbek. Ezek a régiók prosperálnak, a pályázati és honorálási rendszer pedig lehetőséget biztosít a terekkel való kísérletezésre. Azt is mondhatnánk, hogy amen�nyiben lakásokról van szó, ez egyfajta új burzsoáziának az építészete.[4] Pedig a lakás természetszerűen tökéletes terep az előbb említett téri kísérletekhez. Nincs ma másik olyan építészeti típus, ami akkora mértékben és olyan minőségben volna hatással az életünkre, mint az otthonunk.

Balog Ákos 40

Kurátorok: Alessandro Bosshard, Li Tavor, Matthew van der Ploeg, Ani Vihervaara Fotók: Roland Bernath Caruso, Adam; What Happened to Analog Architecture, AA Files (London, UK: Autumn 2009) Issue 59, pp. 74–75

[1]

[2]

Olgiati, Valerio; Breitschmid, Markus Non-Referential Architecture, Simonett & Baer, Basel, 2018

[3]

Nietzche, Friedrich; A vidám tudomány, pp. 125

Loud, Christophe; Beaudoin, Lorraine; „Contemporary Swiss Housing: The Space Experiment” in Views of Unfurnished Interiors (Park Books, London, 2018) pp. 80-91

[4]

41

MŰEGYETEM 1782.

KATALÓGUS I. E. 1279.

A parafadugó*, az ördögűzés*, a szex*, a szappan*, a szalvéta* és a majonéz* után újabb áldozat után néz mindenki kedvenc generációja: újabban a katalógus ősi intézménye ellen lázadnak.

Hogy mennyire hozzátartozik a kétszázötven éves múltra visszatekintő és arra méltán büszke alma materünkhöz ez az elidegeníthetetlennek hitt tradíció, annak kifejtésére nem elég terjedelmes e kiadvány, és különben is méltatlannak érezzük, hogy minden jószándékú és szorgalmas ember részéről számára ennyire evidens módon hasznosnak gondolt intézményt meg kelljen védenünk. Világosan látszik, hogy már tisztelt professzoraink professzorai is emelt fővel viselték a szent igát, amit a katalógusos órán való késedelem nélküli megjelenés jelentett. „Az osztrakon a piramis építésén való jelenlétet tartja nyilván. II. Ramszesz 40. évében készült (i.e. 1279-1213 körül). A munkások jegyzékét mutatja az év 280 napján. A negyven név mellett vörössel írták a hiányzás okait: [...] van, hogy a munkás saját házát építi, ünnepséget szervez, vagy például iszik.” /British Museum kollekció/ A fényképes listázás és a szigorú buktatások fenntartásán felül a következő lépéseket ajánljuk a rend és a fegyelem további biztosítása érdekében a Tanszékek figyelmébe: 1. Heti felelősök kinevezése az egyes kurzusokon, akik letörlik a táblát és megszámolják a jelen lévő nebulókat.

2. Az óra elején “osztály vigyázz” jelszóra az oktató iránti tisztelet kötelező kinyilvánítása.

(Addig nem ül le senki, amíg mindenki nem áll helyesen.)

3. A felelősök jelentése a következő formában: Tisztelt Tanár Úr, az osztály létszáma ... , hiányzik <a hiányzók nevei>.

4. Az adott óráról hiányzók a füzetükbe 100-szor leírják a következő órára az adott Tanszék Küldetésnyilatkozatát.

5. A felelős felírja a táblára kisbetűvel a hiányzók nevét, aztán a nevek listáját elküldik a Szép Házaknak, akik lehozzák másnap reggel, kisbetűvel, csatolt igazolványképpel.

42

*forrรกs: Buzzfeed 43

A STEINDL-TERV A hosszú béke után Budapesten újra szomorú események következtek. A várost sikerült gyors ütemben evakuálni, a városszövet nagy részével együtt azonban sajnos nemzetünk szimbolikus épületei is elpusztultak.

Budapest látkép

e

Ansicht von Bu dap

est

A helyreállítás feladatát a világ legelismertebb építészeire bízták. Magyar részről Steindl Imre vett részt a tárgyalásokon, aki figyelemreméltó felszólalásában hangsúlyozta, hogy az Illeszkedés korunkban az építészet kulcsfontosságú szempontja.

bb, amit n a legjo e b k alkalő id lmas stílusok a j ú jd fá tó e n Em finom egro , az a m höz való tehetünk lyett a meglévő zhatunk arra, o he m vállalk rve, azoktól mazása dás. Ne o lté k e z l a tó lm k nk alka ányain m o y g nemzetü a hogy a h ulva építsük újra ttam hát a ta on kelt örbevág meghas rosát. K keken, s a mellé á v fő s e é p id Szék tí v s ult átvésze itekturáli háborút on látható arch en alapokon ák Ez fotográfi m azonosítani.

Budae olgozni lt id é k s , k n sokat v u termét elinduln ontjába kell tehá ét, amely közp vissza. rv emeljük pest új te z Országházat na szetese

45

A kortárs építészet legfőbb erénye, az Illeszkedés tehát utat tört magának a nemes tervben. Steindl célja az volt, hogy a egy háztömbön belül a lehető leginkább illeszkedjenek egymáshoz a házak, így képezve finom átmenetet a Parlamentig. „Ha Törökbálint, Soroksár és Újpalota felől indulva építjük vissza az utczákat, e három típológiából kell építkeznünk.

A tornyokkal és tetőkkel való míves játék alkalmasnak bizonyulhat a czél elérésére.

koczkaház

panel

belváros

átmeneti zóna

külkerületek

mediterrán

A képregény nem minősül hadüzenetnek, a fent leírt mondatok nem hangzottak el Steindl Imre szájából. Az építészet szerepével és a városképpel kapcsolatos közbeszéddel való párhuzam csupán a véletlen műve.

46

FELHÍVÁS Steindl lefektette az alapokat, de a neheze még hátra van... Az építészek dolga, hogy megmaradt a épülettípusokat fokozatosan mossák össze egymással és a Parlamenttel. Milyen lenne ebben a rendszerben egy erzsébetvárosi ház? És milyen egy újbudai? A Helyreállítási Tanács a Muzsikussal együtt ötletpályázatot hirdet az egyéni tervekre.

Van ötleted, hogy hogy nézne ki egy ilyen ház? Vagy már ismersz is egyet, ami kész van? Esetleg tudnál jobb beépítést is ennél?

Maximum 5 perc alatt firkálj valamit skiccpauszra, fotózz, vagy montázsolj, és töltsd fel az instagramra #steindlterv hashtaggel!

A politikusoknak tetszett a terv, de a hazai nagyvállalatok kifogásolták, hogy nem építhetnek felhőkarcolót. A kedvenc telkük az V. kerülben van.

A sztárépítészek jogosnak találják a felvetést, de a közvélemény tetszését nem nyerték el az eddigi ötletek illeszkedési szempontból.

Tervezz felhőkarcolót a parlament-orientált fejlesztés gyújtópontjába, vagy akár a mai Budapestre. Aztán illeszkedjen ám! Fejtsd ki bármilyen műfajban, majd publikáld az instagramra #muzsitorony hashtaggel!

A pályműveket a szerkesztőség értékeli, és a megvételt nyert munkák készítői eredeti nyomatot kapnak a szám borítójából.

250 DOLOG,

amit egy építésznek ismernie kell...* (Michael Sorkin) 1. A hűvös márvány érzése mezítláb.

2. Hogyan éljünk egy kis szobában öt idegennel hat hónapig.

3. Ugyanazokkal az idegenekkel egy mentőcsónakban egy hétig.

4. A törésmodulus.

5. A távolság, ameddig a városban elhallatszik a kiabálás.

6. A suttogás távolsága.

7. Minden, amit tudni lehet Hatsepszut templomáról.

8. A szociális bérlettel rendelkezők száma New Yorkban.

9. A te városodban (beleértve a gazdagokat is).

10. Az azálea virágzási ideje.

11. Az üveg szigetelő tulajdonságai.

12. A gyártásának és felhasználásának története.

13. És a jelentésének.

14. Hogyan kell téglát rakni.

15. Mit értett Victor Hugo az alatt, hogy „ez meg fogja ölni”.

16. A tengerek emelkedésének üteme.

17. Épületinformációs modellezés (BIM).

18. Hogyan nyiss ki egy radiográfot.

19. A Gini-együttható.

20. Kényelmes járófelület-arány a hatévesek számára.

21. Ugyanez kerekesszékben.

22. Az alumíniumban megjelenő energia.

23. Hogyan kell elfordítani a sarkot.

24. Hogyan kell kialakítani egy sarkot.

25. Hogyan kell üljni egy sarokban.

26. Hogyan modellezte meg Antoni Gaudí a Sagrada Família-t, és számolta ki annak szerkezetét.

27. A Villa Rotonda arányrendszere.

28. A szőnyeg füstölésének üteme.

29. A Hammurappi kódex vonatkozó részei.

30. A vadászok és más szezonális utazók migrációs mintái.

31. A sárépítés alapjai.

32. Az uralkodó szél iránya.

33. A hidrológia végzete.

34. Jane Jacobs előlről-hátulról.

35. Valami a feng shui-ról.

36. Valami a Vastu Shilpáról.

37. Elemi ergonómia.

38. A színkör.

39. Mit akar az ügyfél.

40. Mit gondol az ügyfél.

41. Mi kell az ügyfélnek.

42. Mi az, amit az ügyfél megengedhet.

43. Mit engedhet meg magának a bolygó.

44. A modernizmus elméleti alapjai és sok minden annak ellentéteiről és inflációjáról.

45. Mik a poszt-Fordizmus hatásai az építésre.

46. ​​Egy másik nyelv.

47. Mit akar a tégla?

48. A különbség a Winchester-székesegyház és egy kerékpártároló között.

49. Mi történt a Fatehpur Sikri-ben.

50. Mit rontottak el Pruitt-Igoe-ban.

51. Mi történt a Tacoma Narrows híddal.

52. Hol vannak a biztonsági kamerák.

53. Miért hagyta el Mies Németországot.

54. Hogyan éltek az emberek Çatal Hüyükben.

55. A tufa szerkezeti tulajdonságai.

56. Hogyan számítsuk ki az árnyékoló méreteit.

57. A nepelemek kilowatt-költsége.

58. Vitruvius.

59. Walter Benjamin.

60. Berman Marshall.

61. Robert Moses sikerének titka.

62. Hogyan épült a Firenzei Dóm kupolája.

63. A kínai és japán építészet kölcsönhatásai.

64. Az Ise szentély ciklusai.

65. Entházis.

66. Soweto története.

67. Milyen a Ramblason végigsétálni.

68. Biztonsági mentés.

69. A gin-martini megfelelő aránya.

70. Nyírás és nyomaték.

71. Shakespeare, stb.

72. Hogy repül a varjú.

73. A gettó és a negyed közötti különbség.

74. Hogyan épültek a piramisok?

75. Miért?

76. A külváros örömei.

77. A borzalmak.

78. A jégen áthaladó fény minősége.

79. A határok értelmetlensége.

80. A kitartás értelme.

81. Az Ecotone kreativitása.

82. Az őrültek szükségessége.

83. Baleseteknek lenniük kell.

84. Bárhová lehet tervezni.

85. A beton illata eső után.

86. A nap szöge napéjegyenlőségkor.

48

87. Kerékpározni.

88. Az alattad lévő víztározó mélysége.

89. Az akadálymentes rámpa lejtése.

90. Az építőmunkások bére.

91. Perspektíva kézzel.

92. Mondatszerkezet.

93. A Grand Canalnál az asztalnál egy napnyugtakor egy fröccs öröme.

94. Az út izgalma.

95. Honnan származnak az anyagok.

96. Hogyan kell eltévedni.

97. Az éjszakai mesterséges fény mintája, az űrből.

98. Milyen emberi különbségek védhetőek a szakmában.

99. Az alkotás egy türelmes keresés.

100. A vita Otto Wagner és Camillo Sitte között.

101. Az építészek és a mérnökök közötti megosztottság oka.

102. Sok gondolat arról, hogy mi az utópia.

103. A Dogon falvak társadalmi és formális szervezete.

104. Brutalizmus, bowellizmus és a barokk.

105. Hogyan kell őket levezetni.

106. A barkácsműhelybeli biztonságtechnika.

107. Sok minden a gótikáról.

108. A gyarmatosítás építészeti hatása Észak-Afrikában.

109. Az imperializmussal szembeni ellenszenv.

110. Peking történelme.

111. A holland hazai építészet a 17. században.

112. Arisztotelész politikája.

113. És költészete.

114. A faldöngölés alapjai.

115. A favázak eredete.

116. A réz patinásodásának üteme.

117. A részecskék szintje Tianjin levegőjében.

118. A fehér fenyők képessége a széndioxid szétválasztására.

119. Mit lehet még vele kezdeni?

120. A tűzriadó szabványa.

121. A szeizmikus szábvány.

122. Az egészségügyi szabványok.

123. A romantika, a művészeten és a filozófián keresztül.

124. Hogyan figyeljünk erősen.

125. Az egyetlen közegben való munkavégzés nagy veszélye.

126. A holttest gyönyöre.

127. Kő-papír-olló.

128. Jó öreg Bordeaux.

129. Egy jó sör.

130. Hogyan lehet kijönni egy labirintusból.

131. QWERTY. 132. Félelem.

133. Prága, Fez, Sanghaj, Johannesburg, Kyoto, Rio, Mexikó, Solo, Benares, Bangkok, Leningrad, Isfahan megismerése.

134. A gyakornokokkal való megfelelő viselkedés.

135. Maya, Revit, Catia, bármi.

136. A nagy gépek története, beleértve azokat is, amelyek repülnek.

137. Az ökológiai lábnyom kiszámítása.

138. Három jó ebédhely gyalogtávolságra.

139. Az emberi élet értéke.

140. Ki fizet.

141. Ki húz hasznot.

142. A Venturi-effektus.

143. Az emberek hogyan pisilnek.

144. Mit kell megtagadni, még a pénzért is.

145. A szerződés apróbetűi.

146. A haditengerészeti építészet felületessége.

147. A „túl messze”.

148. A „túl közel”.

149. A temetkezési gyakorlatok számos kultúrában.

150. Egy gyógyszertár fenntartásához szükséges sűrűség.

151. Egy metró fenntartásához szükséges sűrűség.

152. A város kialakításának hatása a friss élelmiszer szállításra.

153. Lewis Mumford és Patrick Geddes.

154. Capability Brown, André Le Nôtre, Frederick Law Olmsted, Muso Soseki, Ji Cheng és Roberto Burle Marx.

155. Konstruktivizmus, előlről-hátulról.

156. Szinán.

157. Informális települések látogatásokon és beszélgetéseken keresztül a lakosokkal.

158. Az építészeti ábrázolás története és technikái kultúrákban.

159. Több más művészi médium.

160. Egy kis kémia és fizika.

161. Geodézia.

162. Geodetika.

163. Geomorfológia.

164. Földrajz.

165. Az Andok törvénye.

166. Cappadókia első kézből.

167. Az Amazonas fontossága.

168. Hogyan hárítsuk el a szivárgást.

169. Mi tesz boldoggá.

170. Az alvás kényelmes környezetének összetevői.

171. A kilátás az Akropoliszról.

172. A Santa Fe felé vezető út.

173. Az ókori világ hét csodája.

174. Mit kell Brooklynban enni.

175. Fele annyit, mint egy londoni taxis.

176. A Nolli-terv.

177. A Cerdà-terv.

178. A Haussmann-terv.

179. Lejtéselemzés.

180. Sötét szobában végzett eljárások és a Photoshop.

181. Másnaposság egy buli után.

182. A genealógia és a taxonómia stílusai.

183. Betty Friedan.

184. Guy Debord.

185. Ant farm.

186. Archigram.

187. Club Med. 188. Crepuscule Dharamshalában.

189. Testek geometriája.

190. Szilárdságtan (ha csak intuitív módon is).

191. Ha, Long Bay. 192. Mi történt Medellínben.

193. Rioban.

194. Kalkuttában.

195. Curitibában.

196. Mumbaiban.

197. Ki gyakorolja a szakmát? (A kötelességed, hogy biztosítsd ezt a helyet mindenkinek, aki akar.)

198. Miért gondolod, hogy az építészet jó.

199. Az értékcsökkenési ciklus.

200. Mi rozsdásodik.

201. Jó modellkészítési technikák faval és a kartonnal.

202. Játszani egy hangszeren.

203. Hogy fúj a szél.

204. A fák és cserjék akusztikai tulajdonságai.

205. Hogyan védjük meg a házat az árvízektől.

206. A szuprematisták és Zaha közötti kapcsolat.

207. Az Oscar Niemeyer és Zaha közötti kapcsolat.

208. Merre van észak (vagy dél).

209. Hogyan adjunk utasításokat hatékonyan és udvariasan.

210. Stadtluft macht frei.

211. A járda alatti strand.

212. A strand alatti járda.

213. A betegségcsíra elmélete.

214. A D-vitamin fontossága 215. Milyen közel a túl közel.

216. A csatorna kapacitása a víztározó feltöltésére.

217. A kompok tervezése.

218. Kerékpár biztonság és etikett.

219. A különbség a gabion és a kőhányás között.

220. A Boston Symphony Hall akusztikai teljesítménye.

221. Hogyan kell kinyitni egy ablakot.

222. A föld átmérője.

223. A zuhanyban használt víz mennyisége.

224. Az arcok felismerhetőségének távolsága.

225. Hogyan és mikor kell megvesztegetni az állami tisztviselőket (a magasztosabb célokért).

226. Betonburkolatok.

227. Téglakötések.

228. A Lakhaszás kérdése Friedrich Engelstől.

229. A görög szigetvárosok prizmatikus varázsa.

230. A szél energiapotenciálja.

231. A szél hűtési potenciálja, beleértve a kémények használatát és a veremhatást.

232. Paestum.

233. Szalmabála-építési technológia.

234. Rachel Carson.

235. Freud.

236. Michel de Klerk kiválósága.

237. Alvar Aalto.

238. Lina Bo Bardi.

239. A jó klub nem-farmakológiai összetevői.

240. Mesa Verde Nemzeti Park.

241. Chichen Itza.

242. A szomszédaid.

243. A sportpályák méretei és megfelelő tájolása.

244. A vizes élőhelyek helyreállítási kapacitása.

245. A vizes élőhelyek képessége a viharfelhők enyhítésére.

246. Hogyan egy elegáns metszetet.

247. A vágy mélységei.

248. A bolondság magasságai.

249. Apály.

250. Az aranymetszés és más arányok.

*se

Újlipótváros, XIII. “Kényelem, zöld környezetben.”

1 035 348 Ft

Zugló, XIV. “ideális infrastruktúra, a belvárostól elérhető távolságra”

SZUPER ÁR!

854 987 Ft

Belső-Erzsébetváros, VII. “Exkluzív befektetés a nyüzsgő pesti SoHóban”

935 415 Ft